Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-11 / 109. szám

MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS MÁJUSI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) emlékművet az elpusztult 600 ezernyi magyarországi zsidó­nak, mert tudomása szerint hazánkban, közterületen nincs ilyen emlékmű. Javasolta to­vábbá, hogy Magyarország ál­lítsa helyre a teljes körű dip­lomáciai kapcsolatot Izrael ál­lammal. A magyar Országgyűlés arra kér minden jó érzésű, az em­beri haladást hittel vállaló embertársunkat, a nemzetek közösségét, valamennyi államot, és azok felelős vezetőit, a par­lamenteket pedig sürgősen ar­ra hívja fel: külön és együt­tesen tegyenek meg mindent, hogy Európa és a világ soha ne ismerjen újabb világhábo­rút, hogy fennmaradjon az emberi civilizáció, s a sokrétű, termékeny együttműködés kor­szaka köszöntsön ránk, az utá­nunk következő nemzedékek egy fegyveres konfliktusoktól mentes, békés, emberhez méltó világ lakói legyenek — olvas­ható a többi között a doku­mentumban, amelynek szöve­gével a képviselők egyetértet­tek. Az ünnepélyes megemléke­zést követően immár a napi­renden szereplő kérdések tár­gyalásával folytatta munkáját az Országgyűlés. Szűrös Má­tyás bejelentette, hogy az or­szágos választási elnökség ja­vaslatot nyújtott be a Vida Miklós képviselő lemondásával megüresedett képviselői hely betöltésére, a fővárosi 23. szá­mú választókerület addigi pót­képviselője, Batha Miklós sze­mélyében. A parlament Batha Miklós képviselői megbízását tudomásul vette és igazolta. Szűrös Mátyás bejelentette, hogy az Elnöki Tanács benyúj­totta jelentését az Országgyű­lésnek a február 23-a óta al­kotott törvényerejű rendeletek­ről. A jelentést — amelyet a képviselők írásban is megkap­tak — a törvényhozó testület tudomásul vette. Az ülésszak tárgysorozatá­nak megállapítása következett. Elsőként Bödöné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.) önálló indítványáról határoztak. A képviselőnő a hatályban levő választási törvény négy szaka­szát érintő törvénymódosító javaslatot tett. A jogi bizottság támogatta az indítvány napi­rendre tűzését. A parlament a szavazás során egyhangúlag egyetértett a módosító javas­lat megvitatásával. Támogat­ták azt is, hogy — jelentősé­gére való tekintettel — a mos­tani ülésszakon tárgyalják Bö- dőné Rózsa Edit indítványát. A képviselők elfogadták az ülésszak tárgysorozatát: 1. Személyi javaslatok tárgyalá­sa; 2. Az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat; 3. A Minisztertanács tagjainak és az államtitkároknak jogállásá­ról és felelősségéről szóló 1973. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; 4. Az Országgyűlés házszabályá­ról szóló 1 '1989. számú határozat módosítására vonatkozó ország- gyűlési határozattervezet; 5. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosí­tásáról szóló törvényjavaslat; 6. Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szó­ló 1983. évi III. törvény módosítá­sáról szóló törvényjavaslat; 7. A Sztálin emlékének megörö­kítéséről szóló 1953. évi I. törvény hatályon kívüli helyezéséről szóló törvényjavaslat; 8. Az Elnöki Tanács beszámolója az 1985. július 1-je óta végzett munkájáról; 9. Az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal elnökének beszámolója az ifjúságról szóló 1971. évi IV. tör­vény érvényesülésének tapasztala­tairól, s javaslat a további felada­tokra ; 10. Interpellációk és kérdések tárgyalása. Az elnök ezután bejelentet­te: a Minisztertanács tagjai­nak felmentéséről, illetve új miniszterek megválasztásáról kell a képviselőknek dönte- niök. Az Elnöki Tanács ezzel kapcsolatban átiratot intézett az Országgyűléshez. Eszerint az Országgyűlés ügyrendjéről szóló 1/1989 szá­mú határozat 9. paragrafusa értelmében az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa közösen kezdeményezi: a Népköztársaság Elnöki Taná­csa tegyen javaslatot az Or­szággyűlésnek a miniszter fel­mentésére vagy választására. Miután a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, valamint az MSZMP Központi Bizottsága nem kíván élni kezdeményezé­si jogával, a Minisztertanács elnökének kezdeményezésére — az országgyűlési bizottságok véleményének ismeretében — az Elnöki Tanács javasolja, hogy az Országgyűlés 1989. május 10-i hatállyal mentse fel Berecz Frigyes ipari minisz­tert. dr. Czibere Tibor műve­lődési minisztert, dr. Hoós Já­nost. az Országos Tervhivatal elnökét. Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­nisztert. dr. Várkonyi Péter külügyminisztert, dr. Villányi Miklós pénzügyminisztert. Ja­vasolja továbbá az Országgyű­lésnek, hogy válassza meg dr. Békési Lászlót pénzügyminisz­terré, Glatz Ferencet művelő­dési miniszterré. Horn Gyulát külügyminiszterré, Horváth Ferencet ipari miniszterré, dr. Hütter Csabát mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterré és dr. Kemenes Ernőt minisz­terré, az Országos Tervhiva­tal elnökévé. NÉMETH MIKLÓS: Generációváltás zajlik a kormányzatban Ezután Németh Miklós kért szót, hogy megindokolja a kor­mányátalakítás szükségességét. A miniszterelnök bevezető­ben megjegyezte: Sok ember­nek az a véleménye, hogy a kormányt már korábban át kellett volna alakítani. Az elő­ző hónapok tapasztalatai alap­ján igazuk van,' s talán meg kellett völna fogadni azo.lcat a javaslatokat, amelyek szerint már eleve új''kormánnyal vál­lalja el feladatát a miniszter- elnök. Lehet, hogy jobb lett volna — mondotta —, de nem biztos. Eddig ugyanis a minisz­terelnök javaslatához nem kérhetett volna támogatást, ma viszont már igen, mert a párt és az állam funkcióinak szét­válásával megkezdődött a kor­mány és a kormányfő önálló tevékenységének folyamata. a kormány szeretné a társada­lomban a viták során kiala­kult megosztottságot csökken­teni. talán elsősorban azért, mert a beruházás már régen politikai üggyé vált. A másik meglátásom, hogy még nincs határozott álláspont, ám a végső szó kimondása előtt alaposan tanulmányozni fog­ják a tényeket. Megerősítette ezt a kor­mányfő is, aki lapunk kérdé­sére: mikorra várható a dön­tés, ezt válaszolta: — A Minisztertanács az el­következő hetekben még leg­alább kétszer foglalkozik Bős—Nagymarossal. Megmon­dom őszintén, hogy az építés befejezésének most én ugyan­akkora esélyt adok, mint a leállításnak. De hadd ismétel­jem meg még egyszer, amit felszólalásomban is mondtam: olyan megoldást kell talál­nunk, ami nem sodorja poli­tikai válságba az országot, nem veszélyezteti katasztrófá­val környezetünket, s nem okoz helyrehozhatatlan káro­kat nemzetközi kapcsolataink­ban. A döntés a honatyák kezé­ben van. Csak az a kérdés, hogy átérzik-e a felelősségü­ket, s mennyire hagyják ma­gukat befolyásolni a vízlépcső körül kialakult hangulatkeltés által? ★ Békési László az új pénz­ügyminiszter. Akik régebbről ismerik, tudják, életének egy jelentős részében Pest megyé­ben dolgozott. Vajon haszno- síthalók-e még a korábbi, szűkebb pátriánkban szerzett tapasztalatai, vagy egy telje­sen új pénzügypolitika kidol­gozását szorgalmazza? — kér­deztük a népszerű politikustól. — Minden tapasztalat hasz­nálható, de én úgy látom: az általam irányított tárca tevé­kenységében gyökeres fordu­latra van szükség. Hadd te­gyem hozzá: alapjaiban kell megváltoztatni az eddigi gya­korlatot. Az új pénzügypoliti­ka csak akkor lehet azonban eredményes, ha a gazdaságpo­litika teljes egészében korsze­rűsödik. — Südi Bertalan képviselő a választás előtt úgy látta, hogy nem helyes olyan minisztere­ket jelölni, akik korábban helyettesként részt vettek a rossz döntésekben, ezért fele­lősség terheli őket korábbi fő­nökük kudarcáért is. Mi erről a véleménye? — Aki azt hiszi, hogy egy minisztériumban második vagy harmadik emberként alapve­tően meg lehet változtatni a miniszter döntéseit, az nagyon téved. ★ Váncsa Jenő, volt mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter népszerű ember — ír­tuk róla a TOT konferenciáié­ról szóló tudósításunkban. Ezt támasztotta alá, hogy tegnap, a lemondások elfogadásakor az ő távozását ellenezték a honatyák közül a legtöbben. Pedig ma már nem miniszter, de — mint korábban nyilat­kozta — nem szakad el a me­zőgazdaságtól. Sőt, a fejébe vette, hogy az egyik fő szerve­zője lesz egy mezőgazdasáoi érdekvédelmi szervezetnek. Amelynek máris sok ellenzője akad. Ügy hírlik, a megyénk­ben nemrég megalakult ag­rár reformkor tagjainak is más az elkcozelése. A volt minisz­ter tehát csöbörből vödörbe esett: két tűz között volt a tárca vezetőjeként is, s két — több? — malomkő között őrlő­dik most is, immár végleg be­csukva maga mögött a Kos­suth téri épület kapuját. Furucz Zoltán — A javasait személyekkel az Országgyűlés illetékes bi­zottságai az elmúlt napokban megismerkedhettek, meghall­gathatták elképzeléseiket, megtudhatták, hogy a jelöltek milyen felfogásban készülnek ellátni feladatúikat. Németh Miklós ezután meg­köszönte a kormányból távozó kollégák munkáját. Mint mon­dotta. a felmentésre javasoltak közül voltak, akik maguk kér­ték felmentésüket, s ez több esetben találkozott az ő szán­dékaival is. Másoknál a munka javításának szükségessége in­dokolta a változtatást. Az újak jelölésénél az egyik szempont az volt, hogy erősödjön a kor­mányzat szemléleti és cselek­vési egysége, hogy az energiát a kormányon belül folyó viták ne kössék le az indokoltnál nagyobb mértékben. — Szembe kellett nézni az­zal is — folytatta —, hogy a kormányzatban is generáció­váltás zajlik: az előttünk álló nehéz periódus nyilvánvalóan rögösebb útját nem minden kormányzati vezető kívánja végigjárni, és ezért teherbí'-ó, vállalkozó, ugyanakkor ki­emelkedő felkészültségű, a ve­zetői munkára bizonyíthatóan érett és megnyerhető fiatalabb korosztályt indokolt a kor­mányzati irányításba bevonni. Gondolni kellett arra is, hogy hamarosan egy több in­tézkedésből álló csomastervet kell az Országgyűlés e’é ter­jeszteni amely a gazdaság egyensúlyi viszonyainak javí­tása miatt válik szükségessé Célszerű, hogy ennek véglege­sítésében már az új összetételű kormány vegven részt, hoev a végrehajtásban is meglegyen a nélkülözhetetlen egység. Az úgynevezett csomagtervet május végén, az átmenet kor­mányzati stratégiáját pedig várhatóan ősz elején terjeszti a kormány az Országgyűlés elé — mondotta a kormányfő, majd arról szólt: egyszerű'mi­nisztercserékről, vagy a kor­mány működését is érintő át­alakításról van-e szó? — Nyilvánvaló, hogy az utób­biról. amelyet a kormányzati munka jellegében, illetve a kormányzat politikai szerepé­ben végbemenő változások tet­tek szükségessé — szögezte le. Ez a kormány már nem az MSZMP politikai határozatai­nak egyszerű végrehajtója, ha­nem a politikai döntések tény­leges alakítója. Ilyen értelem­ben a pártállam megszűnése felé nagy lépést tettünk. Lezárult egy szakasz az MSZMP-vezetés, a kormány és parlament viszonyában. Ko­rábban a kormány döntése szinte minden esetben pártha­tározaton alapult, és így tevé­kenysége a végrehajtó szerep­re korlátozódott. A kormány ez időben az Országgyűlést nemhogy ellenőrző szervnek, de még egyenlő partnernek sem fogadta el. Ezután arra emlékeztetett Németh Miklós, hogy 1988-ban e téren változások kezdődtek, és a helyzet ebben az évben radikálisan megváltozott. A kormányt az MSZMP operatí­van már nem irányítja. így a kormánynak módja van stra­tégiájának önálló formálására, tényleges döntésekre, amiről felelősséggel és elszámolással az Országgyűlésnek tartozik. — A modellváltás folyama­tában sajátos politikai helyzet alakult ki. >A korábbi hatalmi struktúrák átalakításában ott tartunk, hogy a konzervatív erők már nem képesek a visz- szarendezést, a reformerők pe­dig még nem képesek a döntő fordulatot elérni. Fennáll vi­szont a veszély, hogy a politi­kai rendszer válsága egyben kormányzati, államszervezeti, közhatalmi válsággá válik. Eb­ben a helyzetben egy erős, a reformok iránt elkötelezett kor. mány léte nemzeti érdek. Az elmúlt hat hónap keserves ta­pasztalatai azt igazolták: ke­vés akár a legjobb szándékok­tól vezérelt politikai cselekvés is, ha nincs mögötte kellő szak­értelem, ha nem jön létre a megvalósításra hivatottak kö­zött az akarati és cselekvési egység; ha a politika nem is­meri fel, hogy a gazdaság és a legtágabb értelemben felfo­gott kultúra önálló kibontako­zásában a kormány az első számú segítő keíl hogy legyen. Jelenlegi bajaink egyik leg­főbb oka, hogy a napi műkö­dőképesség megőrzésének oltá­rán oly sok álmot, célt, tehet­séget áldoztunk fel, hogy most a víz felszínén maradásunk is kérdéses sok honfitársunk sze­mében. Németh Miklós ezután arról szólt, hogy a kormány egyér­telműen a parlamentre kíván támaszkodni. Legfontosabb fel­adatának azt tekinti, hogy fenntartsa a gazdaság műkö­dőképességét, következetesen keresztülvigye a szerkezet- átalakítás programját, megte­remtse a demokratikus vá­lasztások, a politikai pártok működésének, a népakarat ér­vényesítésének előfeltételeit, s egyben biztosítsa a társadalom békéjét és nyugalmát. — A kormány valóban szük­ségét érzi, hogy a formálódó plurális társadalomban minél hamarabb tisztuljanak a vi­szonyok. Legyen látható, hogy ki kit képvisel és mit akar, és miután megküzdött önma­gáért, önmagával és mások­kal, legyen azonos önmagával és kiszámítható partnere a többieknek. A kormány ehhez szeretne segítséget nyújtani. Dolgozik egy olyan javaslaton, amely a formálódó, alakuló és újjáéledő pártok működéséhez szükséges tárgyi feltételek megteremtését anyagi eszkö­zökkel is segítené. Ezzel is a viszonyok stabilizálásához, a nyugodt együttműködés felté­teleinek megteremtéséhez kí­ván hozzájárulni. A miniszterelnök kijelentet­te.: csak az Országgyűlés ál­tal támogatott kormány lehet az a reformcentrum, amely a reformkor tartalmát, irányát és dinamikáját meghatározza A jelenlegi kormány termé­szetes támasza az MSZMP, amelyben a reformerők pozí­ciói egyértelműen erősödnek; egyúttal szövetséget keres min­Folyosói eszmecsere Pozsgay Imre és Grósz Károly között den felelős, a reform iránt el­kötelezett politikai erővel. Németh Miklós ezután arra, a kormányfői tevékenységé­nek eddigi időszakát szinte keretbe foglaló jelzőre reagált, miszerint a miniszterelnök ..ügyintéző”. — Vállalom az ügyintéző szerepet, s ezt a ma­ga helyén most minden fele­lős embernek vállalni kell — hangsúlyozta. — Ami engem illet: olyan ügyek intézését hagyták rám elődeim, amelyek az ország ügyei, s amelyeket eddig senki nem intézett el. Ha valaki vagy valakik nem vál­lalják, hogy végre tényleg to­vábblépnek, akkor ezzel vég­leg elsorvasztják az ország, a nép jövőjét! Amit most tenni kell, an­nak nem tapsolnak az embe­rek. Most nem népszerű, ha­nem ésszerű intézkedéseket kell hozni. Meg kell oldani, hogy kikerüljünk az adósság- csapdából, hogy felszámoljuk a veszteséges tevékenységeket, hogy megfékezzük az inflációt, hogy megállítsuk az életszín­vonal esését, hogy felemeljük az oktatást, az egészségügyet, a kultúrát, az erkölcsöt. Ki kell építeni a piacgazdaságot, átalakítani a tulajdonviszonyo­kat, megteremteni a jogálla­miságot, átvezetni,az országot a valódi demokráciába. S ad­dig is működtetni kell az or­szágot. Ehhez vállalni kell a helyzet kíméletlen feltárását, a közvélemény beavatását és a nyílt elszámolást arról, hogyan jutott az ország jelenlegi hely­zetébe. — Az országnak eddig hit­tételek szerint kellett élnie, úgy, mintha azok objektív tör­vények lennének. A gazdaság­ban például a szocializmus alaptörvényeként hirdették meg az életszínvonal szaka­datlan emelkedését, a terme­lékenység növekedése nyomán az árak csökkenését, a teljes foglalkoztatottságot. Gazdasá­gi alap nélküli túlvállalás és túlígérés történt az elosztás­ban: ingyenes oktatás és egészségügy, állampolgári jo­gon járó társadalombiztosítá­si ellátások és még sok egyéb. — Ebben a helyzetben az or­szág teljesítménye a nemzet­közi verseny mérlegén egyre kevesebbet nyomott, miközben a nép anyagilag felemelkedett! A kormányfő adatokkal is szolgált: az adósságnak jelen­leg évi 3 milliárd dollárt meg­haladó összeg a törlesztési és kamatterhe. Ezen túl fizet­nünk kell a tőkés importért mintegy 5.5 milliárd dollárt, ami együtt már 8.5—9 mil­liárd dollár kiadás. Ezel szem­ben áll egy 6 miliárd dollár körüli exportbevételt. Az egyensúlyhoz hiányzó összeget csökkentheti, ha aktív az ide­genforgalom egyenlege, de a többit csak újabb hitelek fel­vételével tudiuk kiegyenlíteni. Évente tehát fel kell ven­nünk 2,5—3 milliárd dollár hi­telt csak azért, hogy adóssá­gunk terheit fizetni tudjuk, és ebből fejlesztésre semmi nem jut! Ebben a helyzetben min­den felelős erőnek összefogva kell a múlt örökségét vállal­ni úgy. hogy ugyanakkor egy­értelműen elhatároljuk ma­gunkat a múlt hibáitól. Ez lesz a feladat a Bős— Nagymaros erőmű sorsa fe­letti döntés során is. Mind­nyájan tudjuk: itt már rég nem csupán az erőműről van szó. Bős—Nagymaros egy meg­haladásra ítélt modell szimbó­luma lett. Teljesen érthetően. A hetvenes évek közepétől ugyanis a politikai vezetés megismételte az ötvenes évek gazdaságpolitikai hibáit. Sok állami nagyberuházás — ame­lyet a szűk pártvezetés hatá­rozott el, illetve szentesített — csődöt mondott. A bős— nagymarosi vízi erőmű feletti döntés is ebbe a sorba illesz­kedik. Ezt a döntést antide­mokratikus módon hozták. Mindenkinek igaza van, aki ezt kifogásolja, és velük együtt mondom azt, hogy végérvé­nyesen szakítani kell ezzel a rossz döntési mechanizmus­sal — hangoztatta a miniszter- elnök. Meg kell akadályoznunk, hogy az egymásért és a né­pért tenni tudó erők egymás ellen forduljanak. Ez a nép megérdemli, és joggal köve­teli a felelős politizálást. Ter­mészetesen nemcsak az Or­szággyűléstől és a neki fe­lelős kormánytól, hanem min­den más politikai erőtől is. — Felelősségünk közös. Ezért felhívom önöket: ne hagyjuk kifolyni kezünk kö­zül a múló időt! Ragadjuk meg együtt a történelmi esélyt, és demokratikus keretek kö­zött, egymás iránti bizalom­mal és felelősséggel, a nem­zet legjobb erőit magunk kö­ré gyűjtve tegyük meg, amit nemzetünk érdeke megköve­tel! — fejezte be beszédét a kormányfő. Szűrös Mátyás maga és képviselőtársai nevében kö­szönetét mondott a Minisz­tertanács most felmentett tag­jainak tevékenységükért. A szünetet követően Pesta László, az Országgyűlés jegy­zője ismertette az újonnan megválasztandó miniszterekre vonatkozó titkos szavazás eredményét. Szűrös Mátyás felkérte az újonnan megválasztott mi­nisztereket, hogy — a magyar parlamenti gyakorlatban el­sőként — az Országgyűlés plénuma »lőtt tegyék le ünne­pélyes esküjüket. Az eskütétel után az új miniszterek elfog­lalták helyüket a miniszteri székekben. A miniszteri eskütételt kö­vetően Szűrös Mátyás tájé­koztatta a képviselőket arról, hogy a parlamenti bizottsá­gokkal kapcsolatos személyi kérdéseket — mivel a konzul­tációk elhúzódtak — a követ­kező, május 30-ai ülésszakon terjesztik az Országgyűlés elé. Határoztak viszont a képvi­selők annak az ideiglenes bi­zottságnak a felállításáról, amelyre a legutóbbi üléssza­kon tett javaslatot Técsy László. Az ad hoc bizottság feladatköre a ciklus végéig hátralevő országgyűlési mun­kaprogram felülvizsgálata. Az ideiglenes bizottság el­nökévé — három tartózkodás mellett — Jakab Róbertnét, az Országgyűlés alelnökét választották meg. A testület elfogadta azt is. hogy az ideiglenes bizottságba vala­mennyi állandó parlamenti bi­zottság egy-egy képviselőt de­legáljon. Az Országgyűlés ezután — a soros elnök, Horváth Lajos indítványára — együtt tár­gyalt az alkotmány módosítá­sáról szóló törvényjavaslatról, valamint a Minisztertanács tagjainak és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvénymódosító javas­latról

Next

/
Oldalképek
Tartalom