Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-09 / 107. szám
Festéksiám Urnáról Nem szégyelltek, hogy „levetett holmit" vesznek. A külföldi Kores cég felbomlásakor olcsón megvásárolta a Datacoop Számítástechnikai Kisszövetkezet a kar bonszalag vágó berendezésüket is, más speciális gépek mellett. Ezek segítségével korszerű pénztárgépekhez, írógépekhez, printerekhez való festékszalagot gyártanak a dióstli üzemben, világszínvonalon. Repertoárjukon 180-féle típus szerepel. Képeinken: Kertész Iván- né és Balezer Ivánné a karbonszalagokat vágja méretre (felső kép), míg Major Istvánné és Kertész Andrásné a kész kazettákat csomagolja (Haucsovszki János felvételei) Marke fing tan fölyam A szövetkezetben Marketingtanfolyamot szervezett a karancslapujtői Ka- rancs Termelőszövetkezet gazdasági és kereskedelmi alkalmazottainak. Az elméleti és gyakorlati foglalkozásokat a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari, valamint a Külkereskedelmi Főiskola és más intézmények szakembereinek közreműködésével tartják. A héthetes tanfolyam végén a hallgatók vizsgát tesznek, továbbá eset- tanulmányokat készítenek olyan konkrét kérdéskörökben, amelyek a leginkább foglalkoztatják a termelőszövetkezet vezetését. Élelmek és félelmek A reggelipénz elfogyott Wizié És hatástalanítottak minden atombombát. És semmissé tették a neutronbomba gondolatát is. És lemondtak az űrfegyverkezésről. De jött a szomszédom. És helyettesítette az ideggázok minden fajtáját. És jöttek a családi perpatvarok. Okkal, ok nélkü!. Milliónyi kicsinyes probléma és sértődöttség és dac. És jöttek az „érdek nélküli barátok”. És társult hozzájuk a környezet- szennyezés. És magunk is a folyó, a patak vizével mossuk az autónkat. Füstöljük a levegőt. És már nem a bomba riaszt. Neutron helyett neurózis. Bombariadó helyett szmogriadó. És minket robotéletmódra kényszerítenek a körülmények. És megismertük kényszeríthető, a helyzetet elfogadó, önbecsapásra is hajlamos önmagunkat. És. már mástól rettegünk. K. Gy. Távol-keleti vásárok Magyar kiállítók Az elkövetkező hetekben több magyar vállalat képviselteti magát — a Hungexpo szervezésében —■ különböző kelet-ázsiai szakkiállításokon. Ezzel újabb lehetőséget kapnak e gyorsan bővülő piac áttekintésére, termékeik elhelyezésére, a gazdasági kapcsolatok bővítésére. Hongkongban a napokban tartják a Leather ’89 nemzetközi bőrvásárt,' amelyen mintegy 850 cég mutatja be termékeit a világ minden tájáról. A hongkongi új kiállítási központban rendezett vásár — ahol az alapanyagok mellett a bőrkikészítésnél használatos vegyszereket, valamint különböző gépeket és technológiákat is kiállítanak — évről évre több érdeklődőt vonz. Magyarországról a Pécsi Bőrgyár és a Bivimpex mutatkozik be a bőrvásáron; cipőkikel, táskákkal, kesztyűkkel, bőrruházati cikkekkel és naopabőr alapanyagokkal. Pekimgben május 19—23, között rendezik meg a kínai mezőgazdasági vásárt, amelyen három magyar nagyvállalat vesz részt. Így a Vető- magterrrjeltető és -Értékesítő Vállalat, amely a közeljövőben várhatóan megállapodik a China National Seed Cor- porationnal nemesített vetőmagvak — görögdinnye, paradicsom, hibrid napraforgó, cu- korréna — szállításáról. Az Ágker árukollekciójátaian ugyancsak szerepelnek vetőmagvak, továbbá különböző üdítőitalok. Tokióban június 6—9. között borvásárt tartanak, s azon a Hungarovin képviseli a magvar színeket. Kínálatában különféle borok és pezsgők szerepelnek majd. önsanyargató gyerekek és feledékeny szülők. Az általános iskolások egyik életkori sajátossága, hogy nem elég a „bendőt” naponta egyszer-két- szer telerakni. A fejlődő szervezet megköveteli a táplálkozás rendszerességét, a gyomor befogadóképeásége pedig szükségessé teszi a napi ötszöri étkezést. Ennek ellenére nem egy gyermek életéből — rendszeresen vagy gyakorta — elmarad a reggeli vagy a tízórai, esetleg az ebéd. — Február elsejétől nem kötelező a napköziben az ebéd befizetése — mondta Csáki József igazgató. — Azóta itt Gödön, a Kilián György Álta,János Iskolában a tanulóknak körülbelül a fele veszi igénybe a déli étkeztetést. A 703 tanulónak mintegy 30 százaléka napközis, A nem napközisek közül 130-an fizetnek be rendszeresen ebédre. — Rendszeresen vagy mindig? A kettő néha nem ugyanaz. — Előfordul, hogy egy-egy szülő megfeledkezik az ebédpénzről. Nem csinálunk ebből nagy gondot, hiszen van ainy- nyi „rátartásunk”, hogy tudjunk a gyereknek ebédet adni. A feledékeny — vagy éppen szorult helyzetben levő — szülő pedig a következő hónap elején kiegyenlítheti tartozását — Még egyszer sem volt gond az igények és az adagok eltéréséből ? — A félév elején okozott némi bizonytalanságot, hogy nem tudtuk pontosan, hányán szeretnének az iskolában enni és hányán otthon. Mostanra azonban ez már kialakult, egykét adag eltérés pedig — ismétlem — nem okoz gondot. Az viszont annál inkább, ha például reggelire pénzt kap a gyerek és azt másra költi, A szédelgő, éhező, gyerekre a pedagógusnak kell felfigyelnie. Az érkezésre „csábítás” érdekében mindenesetre iskolabüfét nyitottunk, amely februártól működik. — Igényeltek-e szülők az iskolában kedvezményes étkeztetést? — Ilyen kérés hozzánk eddig nem érkezett. Kérés nélkül is ingyen étkeztetünk viszont öt tanulót. Egyikük Erdélyből jött, egy másiknak az édesanyja egyedülálló, és leszázalékoltként neveli több gyermekét, s hasonlóan nyomós a többi indok is. Az iskola tágas étkezdéjében hosszú sor kígyózik dél körül. Saját konyha van itt, ami nem hátrány a rugalmas alkaímaz- kodás és a gyors visszajelzés szempontjából. A em vagyok lesipuskás, ‘ ’ nem böngészem a lexikonokat, inkább sekélyes ismereteimre hagyatkozom. Arra, hogy hajdanában rácsodálkoztam a görög agorára, a római fórumra, ahol sok furcsa dolog megtörtént. Politikusok fellépése, vitatkozása egymással. Ahogy manapság Angliában a Hyde Parkban történik. Ahol anarchista, szocialista, neonáci nézeteket ugyanarról a pulpitusról hirdetnek, mint Marx—Engels tanait vagy Gorbacsovot dicsőítik. Szinte ki sem hűlt az egyik helye, amikor már ugyanonnan homlokegyenest ellenkező tanokat hirdetnek. Meghagyva egymásnak — nem szeretem szóval kifejezve — az önmegvalósítás lehetőségét, az új tanok, igék hirdetését’. Teszik s jól teszik. Amondó vagyok, nálunk is elkelne valami hasonló. De nem holnap, hanem már ma. S ez akkor jutott eszembe, amikor a videófilmet s az esemény kísérőzön- géjét megnéztem, illetve végighallgattam az érdi május elsejéről. No, nem az MSZMP első titkárát kérdezve — beértem én a huszonéves pártállás nélküliekkel, hivatalsegéddel, postással is. A jelenség ugyan helyhez kötött, ám tanulsága messze túlnő az ötvenezer lelket számláló településen. Mert mi történt ott? A DeFair play díjat adtam volna.». mokrata Fórum Érd és Vidéke Szervezete kezdeményezte, hogy rendezzenek fórumot. Olyat, ahol az MSZMP városi első titkára éppúgy állja a, kérdéseket, mint a tanács elnöke, a népfront titkára. Szóval a lakosság kérdez, kellemetlen kérdéseket is feltesz, éppúgy, mint minden résztvevő. Állampolgári joguk. Heuréka, itt kezdődik a demokrácia — mondtam, s vallottam, ez egyik eklatáns példáját adhatja annak, akar-e, képes-e az MSZMP megújulni? Például egy exponált, gondokkal teli városban? A Demokrata Fórum helyi szervezetének kezdeménygzése fair play díjat érdemelne, ha ... Ha megint a kisstílűség nem szólt volna közbe. Igaz, a kiváltó ok az ■időjárás volt, azt terheli a felelősség. Mert ha csepeg, ha esik, a fórumról fejükre húzott tógával, bocsánat, akarom mondani esernyővel menekülnek a honpolgárok fedél alá. Ha van hova. Volt hova, két ajánlat szerint: népfront városi székháza — parányi tanácskozótermével —, meg a városi pártbizottság nagyterme. S itt kezdődött a gittrágás. Mert a Demokrata Fórum s a Kisgazdapárt képviselői szerint csak semleges helyen lehet s szabad a fórumot megtartani. Ezen jól elvitatkozgattak, ám a fórumra kíváncsiak nyomásának engedve végül kelletlenül ugyan, de döntöttek: irány a népfrontszékház. Csakhogy egy idő után a tömeg nyomására innen is továbbálltak — hiszen nem fértek be az érdeklődők —, s kikötöttek a pártszékházban. Még jó, hogy nem kellett Ausztriáig, netán Svájcig zarándokolni azoknak, akik a fórumon részt akartak venni. Jó, hogy nem kellett, mert nem biztos, hogy szíves fogadtatásban, semleges elbírálásban részesültek volna. Különösen Ausztriában nem, ahol vásárlásainkkal, szemetelésünkkel éppen eléggé lejárattuk magunkat... No, de nem a kalandozások korát éljük. Hanem a politizálásét. a demokrácia kiteljese- déséét, azaz alkotó, szabad véleménynyilvánításáét. Ezt tudva, értve, nemcsak nekem — hanem pártonkívülieknek, csendes megfigyelőknek egyaránt — az a kérdésem: vajon tudunk-e azokkal a jogokkal élni, amelyek érvényre juttatását sem terror, sem parancsuralmi rendszer nem gátolja? Tudunk-e akkor, amikor kisstílűén csak semleges helyen vagyunk hajlandók tisztázni, mit vár vezetőitől a lakosság, az állampolgár, hogyan képzeli el a szolgálatot. Azt a szolgálatot, melyre a köz akaratából a város vezetői kerültek, éppúgy, mint egy megyéé, vagy az országé. S akkor az a fontos, hogy semleges-e a hely? J-1 át ameddig itt tartunk, itt megrekedünk, addig azt. hogy mi a politizálás, mi a politika, alaposan tanulmányozni kell! Egész addig, míg megtanulunk politizálni, toleránsnak lenni, viselkedni, mert a képviseletben nem az egyéni érdekek előtérbe tolása, a múltbeli sérelmek fel- hánytorgatása az elsődleges — hanem egy párt programjának, elképzeléseinek érvényre juttatása, ha az a köz érdekével, a köz akaratával találkozik. Míg e szemlélet nem hatja át gondolkodásunkat, addig a politizálás tudományát alapfokon sem műveljük. Varga Edit A napi háromszori étkezésért — tízórai, ebéd, uzsonna — 28 forintot fizetnek a napközisek. Akiknek csak ebédet igényelnek, azok 18 forinttal járulnak hozzá a költségekhez. Ezek a számok nemcsak a Kiliánra, hanem a perbáli általános iskolára is érvényesek. — Kétszázharminc tanulónk van. Ilyen, viszonylag kis létszámú iskolában nem fordulhat elő, hogy nem vesszük észre, ha éhes a gyerek — mondta Sallai B. Sándor perbáli iskolaigazgató. — Saját konyhánk van, a mellettünk levő óvodának is mi főzünk. Az étterem nem túl nagy, ám nagyon hangulatos. A tanulók jóízűen eszik az ebédet; gyü- mölcsfözelék, darált hússal dúsítva. Az étkezdéhez parkosított udvaron át vezet az út. — Iskolánk környékét elsősorban azért parkosítjuk, mert bízunk abban, hogy a gyerek, ha ezt látja, felnövekedve talán igényli a zöldet, kialakul benne a természet szeretete — mondta az igazgató. Az igényeket, szokásokat igyekeznek formálni az iskolában az étkezések alkalmával is. Ezért a hangulatosság, ezért a nagy tisztaság és — mivelhogy tavasz van — ezért a sok vitamin. Az élet azonban nemcsak napfényből és virágokból áll. Perbálon sok szülőnek komoly anyagi terhet jelent, az iskolai étkeztetés befizetése. — A helyi tanács támogatása révén jelenleg két tanulónk ingyenesen étkezik, további tizenkettő pedig 50 százalékos térítést fizet — tájékoztatott Molnár Zoltánná, az iskola igazgatóhelyettese. — Felmértük azonban azt is, hogy a megyei tanács felkínálta új lehetőséggel, a kedvezményes étkeztetéssel hányán kívánnak élni. vagy még pontosabban; hányán szorulnak rá. Százhúsz napközisünk közül hatvanhatnak olyan keveset keresnek a szülei, hogy az a létminimumnak megfelelő összeget sem éri el. Ezért azt kértük a megyei tanácstól, tegye lehetővé, ’hogy tíz tanulónk ingyenesen étkezzen, harminchármán kapjanak 18 forintos, tizenhármán1 14 forintos, tízen pedig 10 forintos kedvezményt. Ebből a hatvanhatból huszonhárom tanuló kötelezően kedvezményezettnek számít, mivel nagy- családban élnek, s az egy főre jutó átlagjövedelem szempontjából szintén nem vagy alig érik el a létminimumot. Létminimum — szörnyű kifejezés, pláne ha fejlődő szervezetről van szó. A meglátogatott iskolákban végül is nincs veszélyben a gyermekek táplálkozása, a hallottak azonban — a feledékeny szülőkről és a szorult helyzetekről — arra utalnak:, hogy az élelmek és a félelmek jó néhány gyerek esetében együtt járnak. Az otthoni táplálkozásról ez alkalommal nem esett szó. Azt azonban több pedagógus elmondta : a gyerek nem panaszkodik. Nem fedi fel az otthoni gondokat, nem árulja el, ha éhes. A felnőtteknek kell ébernek és ébren lenniük — otthon és az iskolában is. Kovács Gyula SZÁZHALOMBATTAI hfrtíikih* Ismét érdekes témákkal jelentkezett a négyoldalas városi újság. A Melyik lesz az igazi című írásból megtudhatjuk, hogy Százhalombattának két címere is van, a régebbit 1948- ban készítették és vezették be. Igaz, van egy újabb is. Hogy melyik legyen a város végleges címere, azt döntse el a lakosság. Sajnálatos eseményről olvashatunk az első oldalon; a legutóbbi Triton-koncerten ösz- szeverekedett hat-hét fiatal, s végül a rendbontás befejezésére felszólító rendőröket is megtámadták. Természetesen az utóbbiak kénytelenek voltak gumibotjukat használni. Az egyik fiút alkoholmérgezés gyanújával később kórházba szállították. Szinte nincs újság, tömegkommunikációs eszköz, amely ne foglalkozna az áremeléssel, s annak hatásaival. Hogy ez mit jelent Százhalombattán, annak Mazumel Ferenc eredt nyomába. Kevesebb sajtot, több húsos csontot vásárolnak az utóbbi időben, s megnövekedett a bolti lopások száma is. Érdekes problémát feszeget a harmadik oldalon található, Előbb vérünket — azután a bőrünket is? című írás. A cikkből- kiderül, milyen illetékek terhelik azt a Skála-utalványt, amit a húsz-, harmincszoros véradó nagy ritkán ajándékba kap: mint előre kifizetett bérből, levonják az adót, a szakszervezeti díjat. Tény, hogy nem a sörért s a virsliért, sem az ajándékutalványért adnak vért, akik karjukat nyújtják az orvosnak, De ez a fajta megbecsülése a dolgozóknak egyszerűen nevetséges. Az utolsó oldalon immár hagyományosan a híreket találják az érdeklődők, s ezúttal is kapnak némi ízelítőt a hét kulturális programjaiból. Dús legelőn a gulya A hagyomány szerint György-naplcor hajtják ki a szarvasmarhákat tavasszal először a legelőre. Szigetcsépen is a Lenin Termelőszövetkezet szarvasmarha-állománya már kint a dús legelőn van, ahol villanypásztor vigyázza a békésen legelésző jószágokat (Hancsovszki János felvétele)
