Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-30 / 125. szám

1989. MÁJUS 30., KEDD 3 MKCiCJ, mIop Hozzászólás cikkünkhöz A felmondás kemény szó SZOMBATON KISZ-szervezetek küldöttgyűlése A KISZ-szervezetek Pest Megyei Szövetsége küldött- gyűlést tart 1989. június 3-án 10 órai kezdettel Cegléden, az MSZMP városi bizottságának nagytermében. A gyűlés nyil­vános, így mindenki részt ve­het rajta, aki szándékát az 560-376-os telefonszámon be­jelenti. Ezen az éjjel-nappal élő számon lehet szállást is igényelni, mivel a tanácsko­zást kétnaposra tervezik. A résztvevőktől napi 150 forin­tos étkezési költséget kérnek. Hibaigazítás Hétfői számunk harmadik oldalán ismertettük Pozsgay Imre nyilatkozatát. Sajnála­tos technikai hiba következ­tében azonban az utolsó kö­zölt kérdésre adott válasz el­maradt. Ezért most megismé­teljük a kérdést és vele együtt a választ. — Az ön személye körüli problémákról beszélve feltű­nik az embernek, hogy el­lentmondás van az ön társa­dalmi és pártvezetőségen be­lüli népszerűsége között. Ar­ra gondolok, ön feltehetően a legnépszerűbb politikus ma Magyarországon, a társada­lom körében sok támogatója van, Kecskemét és Szeged óta tudjuk azt, hogy az MSZMP-n belül is. Ugyanakkor, ha megnézi az ember a Politi­kai Bizottság listáját vagy a Központi Bizottság összetéte­lét, ott a támogatói közel sincsenek ilyen arányban ön mellett, mint a társadalomban, illetve a párttagságban. Med­dig tartható ez a diszkrepan­cia? — Én szellemileg és lelki­leg nagyon jól el tudom vi­selni, éppen abban a tudat­ban, hogy érezhetem, a nép becsül, a társadalom figyeli a tevékenységemet, és honorál­ja következetességemet. Hadd tegyem még hozzá, hogy ben­ne van ebben az ínség is, ami jellemezte az elmúlt évtizedek politikai gyakorlatát, hogy valójában nem politikai küz­delmekben és akaratmegfe­szítésben, hanem inkább al­kalmazkodóképesség dolgában és hivatalnoki szemlélettel válogatták, választották ki a politikusokat. A párt appará­tusa, választott testületi és különböző, esetleg most ve­lem szemben fenntartásokat h;<ngoztató tagjai maguk is túltéve érzelmi elfogultságu­kon önmagukat, racionalizál­ni fogják a helyzetet, és azt mondják: az a jó a pártnak, aki jó a népnek. Olvastam Falusy Zsigmondi Párt-atlan rendőrök című, a Pest Megyei Hírlapban május 23-án megjelent cikkét, és el­gondolkodom. Nem tudom el­dönteni, hogy a kérdések pro­vokatív szándékot vagy ciniz­must rejtenek, vagy most ez a „sikk"? Provokálják a megyei rendőr-főkapitányt vagy az új­ságíró önmaga véleményét akarja megfogalmaztatni az­zal, akit megszólaltat? Miért kellene felmondani a párttit­kárnak? Miért hiszi az újság­író, hogy a párttitkár a politi­kai munkán kívül máshoz nem ért, tapasztalatait, isme­reteit nem lehet hasznosítani a szakmai munkában? Ugye milyen könnyen csú­szik ki szánkon a „felmondás" szócska?! Az a szó, ami azt je­lenti a munkáltató részéről, hogy nincs szükségem rád, nem kell a munkád. De hát egy pártbizottsági titkárt választanak! Testület vagy legutóbb küldöttértekez­let. A választott titkár bizal­mat élvez, munkájával, maga­tartásával kivívta elvtársai, környezete bizalmát. Ezért vé­delem illeti meg. A felmondás kemény szó! „... és kiköltözik eddigi irodájából..fogalmazza meg véleményét, mondja ki ítéle­tét az újságíró! Hogy hangza­tosabb, hatásosabb legyen az, amit a főkapitányság vezetője mond. Ami egyébként termé­szetes folyamat és a politikai munka jellegének változásával egyre inkább gyakorlattá válik a pártbizottságoknál. Miért kellene kiköltöznie eddigi iro­dájából a párttitkárnak? Miért írja cikkének címében az új­ságíró, hogy „fél öt után lehet­nek kommunisták”? Megint egy műszakos kommunisták, de most fordítva? El lehet vá­lasztani, hogy a munkámat végzem munkahelyemen fél ötig, ezután másnap reggelig tapasztalataimmal, életutam- mal, jövőképemmel, meggyő­ződésemmel kommunista va­gyok, és reggeltől fél ötig is­mét depolitizált hivatalnok, tanár, munkás, bányász, rend­őr? Bevezető kérdésében az új­ságíró „mindnyájunk” érzésé­ről beszélt. Ilyen megfogalma­zásban az én érzéseimről is, amelyek nem azonosak azzal, amiről Falusy Zigmond ír. Az én lelkemen nem ül, nem ült „bénult kelet-európai kiszol­gáltatottság", nem mar belém a kétség a rendőrjárőr láttán. Bennem azt az érzést kelti, hogy jelen vannak a rend őrei, végzik munkájukat. Igen, érzeík „bujkáló bizony­talanságot”, azt, hogy „hátha nincs rendben valami”, akkor, amikor a járőrkocsi mellől megállítja autómat a közleke­dési járőr, Szigethalom és Szigetszentmiklós között. Jáger Csilla, a szigetszentmiklósi kapitányság zászlósa megkér­dezi, hogy autóm simára ko­pott jobb első gumiköpenye miatt hajlandó vagyok-e kifi­zetni a 200,— forintos „ta­nulópénzt"? De nem érzem magamat kiszolgáltatottnak a hatalom szimbólumának alá­vetettjeként. Végzi munkáját, nyomatékosan figyelmeztet ar­ra, hogy saját érdekemben, testi épségem, életem biztonsá­ga érdekében tegyek valamit. Sajnálatos és a nyomtatott sajtóban egyre jobban terjedő jelenség a rendőrség munká­jának erőteljes bírálata. Nagy kár, hogy az újságíró a me­gyei lapban a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezető­jével készített interjúját ilyen gondolatokkal vezette be, és részéről felelőtlenség, hogy mindnyájunk érzéséről beszélt. Magam egy olyan választott párttitkár vagyok, akinek nem mondtak fel, üzemeltetési cso­portvezetőként látom el a fel­adatot, és gazdasági érdekből a vállalati központ valamennyi dolgozójával együtt kiköltözöm szobámból. Baji György Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat Készséggel helyet adunk Baji György véleményének, mert azzal sok tekintetben azonosulni tudunk. Levelé­nek megírására azonban — számunkra úgy tűnik — kollégánk cikkének félreér­tése adott okot. Szavaknak és mondattöredékeknek a szövegkörnyezetből való ki­emelésével ugyan sok min­dent bizonyítani lehet, de a valóság az, hogy kollégánk írása nem volt rendőr- vagy párttitkár ellenes. gok kistermelőkhöz kihelyezett állatállománya a szarvasmarha kivételével csökkent. A vágóállatok és az állati eredetű termékek értékesítése — 1981. évi változatlan árakon számolva — az I. negyedévben összességében a tavalyihoz ha­sonlóan alakult. Ezen belül vágómarhából 4,4 százalékkal nagyobb mennyiséget, juhból pedig kétszer annyit vásárol­tak fel, mint 1988. I negyed­évében. Sertésből a tavalyival közel azonos mennyiséget, ba­romfiból viszont annak csak 56 százalékát értékesítették a gazdaságok. Tejből 42 millió litert adtak el. 24 százalékkal többet az előző évinél, tojás­ból pedig felére csökkent a felvásárlás. Az év első három hónapié­ban a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben 64 500-an, az állami gazdaságokban pedig 9500-an dolgoztak, 7,9. illetve 6.3 százalékkal kevesebben az 1988. I. negyedévinél. ÉLETKÖRÜLMÉNYEK A megye munkaerőhelyzetét összességében még miádig a jelentős munkahelytöbblet jel­lemzi. A gondot változatlanul az okozza, hogy a munkálta­tók az álláshelyek túlnyomó részére szakképzettséggel ren­delkezőket várnak, a jelent­kezők pedig zömmel segéd­munkások. 1989. I. negyedévében a me­gyében minden megfigyelt népgazdasági ágban keveseb­ben dolgoztak, mint egy évvel korábban. Ezen belül a foglal­koztatottak száma legjelentő­sebben a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben éá a ki­vitelező építőiparban, legke­vésbé pedig az iparban csök­kent. A fizikai foglalkozásúak fogyása — a kereskedelem ki­vételével — a szellemiekét va­lamelyest meghaladta. A megyében foglalkoztatot­tak nettó átlagbérének növeke­dése az elmúlt egy év alatt a vízgazdálkodás kivételével minden megfigyelt népgazda­sági ágban 14 százalékot meg­haladó volt. A nettó átlagbé­rek leggyorsabban a kivitelező építőiparban és az állami gaz­daságokban emelkedtek, a leg­kevésbé pedig a vízgazdálko­dásban és a kereskedelemben. A legnagyobb átlagbért válto­zatlanul a kivitelező építőipar, a legalacsonyabbat pedig a kereskedelem fizeti dolgozói­nak. A kiskereskedelmi hálózat egységei az I. negyedévben közel 12 milliárd Ft forgalmat bonyolítottak le — fogyasztói folyóáron — 14 százalékkal többet, mint egy évvel koráb­ban. A kiskereskedelmi árak az év első három hónapjában orszá­gosan összességében 14,6 szá­zalékkal emelkedtek. Legerő­teljesebben a ruházati termé­kek és a vegyes iparcikkek ára nőtt (17,8, illetve 15,1 százalék­kal), majd ezt követte az élel­miszereké 13,9 és a vendéglá­tásé 13,4 százalékkal. Az élel­miszereken belül az idényáras cikkek árai egy év alatt ösz- szességében a megyében sem változtak. Ezen belül azonban a zöldségféléket 17 százalékkal magasabb, a gyümölcsféléket 5,6, a burgonyát pedig 44 szá­zalékkal olcsóbban vásárolhat­ta meg a lakosság. Az árak változását figye­lembe véve az I. negyedév­ben a forgalom mennyisége 0,2 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. A csök­kenés a tavalyinál mérsékel­tebb, melyet az eredményezett, hogy élelmiszerből 3,1 száza­lékkal többet vásárolt a lakos­ság. A többi árufőcsoport ér­tékesítésének mennyisége nem érte el az 1988. I. negyedévit: a vendégi'tás forgalma 6,9, a ruházati cikkeké 4,2 százalék­kal, a vegyes iparcikkek érté­kesítése pedig az évek óta tar­tó folyamatos növekedés után az idei első hároiji hónapban 0,9 százalékkal csökkent. Ez utóbbi cikkek forgalmára fel­tehetően hatással volt a lakos­ság jelenős összegű külföldi beszerzése is. Ennek ellenére néhány tartós fogyasztási cikkből így is többet adtak el, például hűtőszekrényből 23, mélyhűtőből 22 százalékkal. Személygépkocsiból viszont — a behozatal akadozása követ­keztében — közel 800 darab­bal (mintegy 30 százalékkal) kevesebbet' vehettek át a vára­kozók. Az áruellátás területén a legnagyobb gondot az alacso­nyabb árfekvésű cikkek hiá­nya, valamint a minőségi hiá­nyosságok okozták. Az alap­vető élelmiszerekből kielégítő volt az ellátás, de az olcsóbb belsőségekből, baromfiaprólék­ból a kiskereskedelem nem tudott a megnörekedett igé­illést tartott az MSZMP KB Az ülés résztvevőinek egy csoportja (Folytatás az I. oldalról.) mert a mezőgazdaság ügye nem lehet csak ágazati kérdés — amint azt többen is hang­súlyozták. Éppen ezért az eredmények hangoztatása mel­lett nyomatékkai szóltak az ágazat hanyatlásának súlyos jeleiről is. Hámori Csaba, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára arról beszélt, hogy a parasztság a szónál jobban értékeli a tapasztalatokat és ezt a „képességét” a pártprog­ramban figyelembe kell venni. Nagy Tamás, a gyáli Szabad­ság Tsz elnöke — aki az Or­szágos Agrár Reformkor nevé­ben meghívott vendégként, ám tanácskozási joggal vett részt az ülésen —, azt erősítette: a szövetkezetek rövid távon ható kormányzati intézkedéseket és hosszabb időszakra szóló re­formpolitikát kívánnak és mindennek középpontjában a falun élő, dolgozó ember áll­jon. Ez a gondolat — a konk­rét kormányzati program szükségessége — szinte vala­mennyi felszólalásban megfo­galmazódott. A vitában aláhúzták, hogy az agrártermelést nem lehet elkülöníteni más ágazatoktól — például az ipartól és a ke­reskedelemtől —, hanem ép­pen szoros kapcsolatuk a fej­lődés egyik feltétele. A pa­rasztság természetes „mozgás­formája” a reform — állította Romány Pál, az MSZMP Po­litikai Főiskolájának rektora —, s a mezőgazdaság úgyne­vezett magyar útja éppen hogy azt igazolja: kedvező a terme­lésfejlesztés hatásfoka akkor, ha a politika széljárása megfe­lelő. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter — aki részletesen ismertette a kormányzati elképzeléseket — ugyancsak azt tartotta: az ag­nyeknek megfelelni. Továbbra is hiánycikk a margarin, ami­ből időszakonként csak a drá»- gább, dobozos kiszerelésűt szállítják a boltokba. A ruhá­zati szakmában a kereslet fo­lyamatos csökkenése a boltok áruválasztékának szűkülését vonta maga után. A termékek magas ára sok esetben nem párosul azok jó minőségével. Nem volt megfelelő ellátás nagyméretű női konfekcióból, pamut fehérneműből, haris­nyából, zokniból. A vegyes iparcikkekből a tavalyinál kedvezőbb ellátást a kereslet csökkenése eredmé­nyezte, de nem javult a kíná­lat a hazai hűtő- és fagyasz­tószekrényekből. sázkonvekto- rokból, vízmelegítőkből, cirko és gáz falifűtőkből, zárakból, lakatokból és egyes villanysze­relési termékekből. A tüzelőanyagok iránti ke­reslet — a várható áremelés miatt — igen élénk volt. A fokozott igényeket a kereske­delem sem választékban, sem mennyiségben nem volt képes kielégíteni. Az építőanyag-ellátás fe­szültségei egyes területeken oldódtak, de változatlanul je­lentős a hiánycikkek köre. A fenyő fűrészáru hosszan tartó, kritikus hiánya ugyan mérsék­lődött, az igényekkel azonban még mindig nincs összhang­ban. Továbbra is nehezen le­het beszerezni a parkettát és a falburkoló csempét, de a leg­nagyobb gondot az okozza, hogy az olcsóbb hazai termé­kek szinte mindenütt hiá­nyoznak a boltokból. rártermelés színvonala dön­tően hat a falvak életére, a mezőgazdasági üzemeknek szervesen kell kapcsolódniuk közvetlen környezetükhöz. Vi­taösszefoglalójában Iványi Pál ki is tért arra, hogy szerinte a falu szociális és kulturális felemelkedésében szerepet vál­lalókat különféle elismerés és engedmény illethetné. A tulajdonreformnak az ag­rártermelést szorosan érintő kédéseivel is foglalkozott egyebek között Hütter Csaba, kifejtve: a földforgalmazás felszabadítását tervezik, ezzel megszüntetve olyan kötöttsé­geket, amelyek hátrányosan érintették a nagyüzemeket és a kistermelőket egyaránt. A miniszter szerint ez a lépés mindenképpen indokolt, még akkor is, ha — mint jól tud­ja — ezzel szemben fönntar­tások mutatkoznak. Romány Pál egyetértett azzal, hogy a földtulajdon kötöttségeit old­ják, de arra figyelmeztetett: külföldön, például a nagy me­zőgazdasági kultúrájú Hollan­diában szakképzettséghez kö­tik a földhöz jutást. Szabó Ist­ván, a TOT elnöke fontosnak tartotta a földmonopólium megszüntetését. Hegedűs Lajos, a hartai Erdei Ferenc Tsz elnöke a mezőgazdaság állami támoga­tását szorgalmazta, mivel az agrárágazat jövedelmezősége aggasztóan alacsonyra süly- lyedt. A hatékony világpiaci szereplés csakis akkor bizto­sítható, ha a mezőgazdasági termelők nem élveznek kisebb támogatást, mint azok a kül­földi gazdák, akiknek termé­keivel a külpiacon találkozik a magyar áru. Hámori Csa­ba véleménye is az, hogy ki­csi az agrárágazat jövedelme­zősége, és nemegyszer tetten érhető, hogy e területről me­nekül a töke. Többen foglal­koztak az alacsony nyereség­színvonal okaival, s Nagy Gá­bor, a debreceni Tartósító­ipari Kombinát vezérigazga­tója foglalta össze az elhang­zottakat azzal: a termelőt nem lehet „kifizetni” pusztán po­litikai elhatározásokkal, konk­rét anyagi támogatás is szük­séges. Nagy Tamás ezzel szem­ben úgy vélte: nem támoga­tásra, hanem valóságos piaci viszonyokra, reális árakra van szükség. Szabó István például kor­mányzati intézkedést sürgetett a termelési kedv növelésére. Gyuricsku Kálmán, az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bi­zottságának első titkára az árpolitika alakításában és az agrárolló „szűkítésére” szintén hatósági beavatkozást szorgal­mazott. Az állam által létre­hozott monopóliumokat meg kell szüntetni és ehhez is központi döntések szükségesek — ezt a véleményt Nagy Ta­Tegnap délután a Pest Me­gyei Tanács székházában sze­rény, de ünnepélyes keretek között megjutalmazták azokat a munkakollektívákat, ame­lyek dicséretesen dolgoznak, s a közösség megelégedésére gyorsan, egyszerűen teljesítik vállalt szolgálatukat. A hét megjutalmazott kollektívának dr. Petrik János, a Pest Me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottságának titkára, valamint Horschik József a Közalkal­mazottak Szakszervezetének más hangoztatta. Többen fog­lalkoztak még aktuális ter­meléspolitikai kérdésekkel, így a szerkezetátalakítás buktatói­val, á kereskedelem hibás gya­korlatával. A vitában Gubicza Ferenc, Burgert Róbert, Szabó Ist­ván, Hámori Csaba és mások is szóltak arról, hogy a most vitatott koncepció hozzásegít­heti a falvak lakóit, dolgozóit az MSZMP megújított’ agrár- politikájának megismeréséhez, támogatásához. Ez pedig — ha a politika találkozik a pa­rasztság egyetértésével — a következő választásokon erő­sítheti az MSZMP pozícióit. Ehhez a gondolathoz kap­csolódott Grösz Károly főtit­kár is, aki aláhúzta: a ' párt politikája egyes területeinek világos körvonalazásával épít­heti választási programját. Hosszú távú stratégiai irány­vonala pedig a szocializmus jövőképét vázolja majd fel a hazai viszonyok között. A vitát Iványi Pál foglalta össze. Megelégedéssel szólt arról — amit egyébként több felszólalás is tükrözött —, hogy a tézisek széles körű elemzése végül is hozzájárult a koncepció további javításá­hoz, gazdagításához. Ezzel együtt sem vállalkozhat a rö­vid távon jelentkező kérdések megválaszolására; mindenkép­pen indokolt, hogy a kor­mányzat egy nemzeti agrár- program keretében fogalmaz­za meg azokat a feladatokat, amelyek megoldást jelenthet­nének a mezőgazdaság rövid távú gondjaira. Bizonyos — tette hozzá —, hogy az MSZMP új agrárpolitikája nem lesz olyan hosszú életű, mint az ezt megelőző — amely 1957-ben született —, hiszen alapvetően mások a feltéte­lek és gyorsabban módosul a politikai és gazdasági környe­zet. Ez az agrárpolitika azon­ban mindenképpen nyitott lesz és képes arra, hogy ha kell, korrekciókkal segítse az előrehaladást. Iványi Pál bejelentetté, hogy számos felvetésre a kor­mányzati tervezetek adnak majd választ. A vita egyes véleményeit a tézisek ^ végső szövegezésénél felhasználják. A témáról négyen írásban fejtették ki véleményüket. A testület kialakította ag­rártéziseit, amelyeket állásfog­lalás formájában teljes egé­szében nyilvánosságra hoz. ★ Grósz Károly főtitkár előter­jesztésében a Központi Bizott­ság foglalkozott a párt előtt álló időszerű feladatokkal, és úgy döntött, hogy 1989. május 8-i álláspontját megváltoztatva pártértekezlet helyett még eb­ben az évben összehívja a párt kongresszusát. A kongresszus előkészítésével összefüggő szervezési feladatokat követ­kező ülésén pontosítja. A Központi Bizottság kiala­kította Nagy Imre és társai te­metésével kapcsolatos állás­pontját, amelyet nyilvános­ságra hoz. A testület tájékoz­tatót hallgatott meg az MSZMP reformkörök 1989. május 20-án Szegeden rende­zett munkatanácskozásáról és megvitatta azt a jelentést, amely a politikai egyeztető fórummal kapcsolatos tárgya­lásokról szólt, megfogalmazta álláspontját a tárgyalások , tá­mogatásáról, a társadalmi közmegegyezésről. A Központi Bizottság ülésén elfogadott do­kumentumok nyilvánosságra kerülnek, illetve a tanácsko­zásról közlemény jelenik meg. megyei titkára adta át az el­ismerést. A Gyömrő Nagyközségi Ta­nács V. B., a Monori Városi Tanács V. B., a dabasi föld­hivatal, a Gyáli Nagyközségi Közös Tanács V. B., a Pest Megyei Földhivatal, a Pest Megyei Tanács V. B. közleke­dési osztálya Kiváló Szocialis­ta Munkáskollektíva címet ka­pott, míg a Nyársapáti Közsé­gi Tanács V. B. dicséretben részesült. Elismerték a munkájukat A közösség megelégedésére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom