Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-29 / 124. szám

1989. MÁJUS 29., HÉTFŐ 5 Hat forduló naponta Kora tavasztól késő őszig, amikor csak lehet, sokan igye­keznek kifelé a fővárosból. A panelhangulatot és a füstnye­lést szeretnék kirázni maguk­ból a hétvégeken azok is, akik telket vettek vagy béreltek a nagyváros környékén. A Bu­dapesti Közlekedési Vállalat négy különjárattal segíti a te­lekre jutást. Szombaton és va­sárnap autóbuszok közleked­nek a Deák tér és Törökbá­lint; a Moszkva tér és Soly­már; a Moszkva tér és Nagy­kovácsi; valamint a Móricz Zsigmondi körtér és Diósd kö­zötti útvonalon. — Milyen gyakorisággal jár­nak a buszok? — kérdeztük Tarczali Tibornét, a BKV köz­lekedési főosztályának cso­portvezetőjét. — Az előző- évekhez hason­lóan tavaly még az volt a gya­korlat, hogy reggel 6-tól este 3 óráig, 20—30 perces időkö­zönként indítottuk a telkes já­ratokat. Tavaly azonban — miután gépi számlálókat szer­zett be vállalatunk — több nyári napon mértük az utas- forgalmat. Azt tapasztaltuk, hogy a szóban forgó járatokon csak a reggel órákban vannak utasok, napközben szinte üre­sen mennek oda-vissza. Így az idén változtattunk a menet­renden : kifelé 7 órakor, to­vábbá 8-kor és 9-kor indítjuk őket, befelé pedig 16 órakor, 17-kor és 18-kor. Természe­tesen minden esetben teljes kört tesznek az autóbuszok, tehát oda-vissza szállítják az utasokat. — Elegendő a napi hat for­duló? — A járatok kihasználtsá­gát folyamatosan figyeljük. A telkes buszokon meglehetősen kevés utas van. Egy-egy busz 20—30 utast visz, ami körül­belül 50 százalékos igénybe­vételnek felel meg. Ennek ma­gyarázata az lehet, hogy az utasok más módon is el tud­nak jutni a telkükre. A tel­kes járatokat — márciustól novemberig — pluszszolgálta­tásként közlekedtetjük. E kü- lönbuszok mellett azonban az említett célállomásokra me­netrend szerinti, mindennap közlekedő autóbuszok is in­dulnak. — Hogyan tartják a kap­csolatot a tanácsokkal, hogyan jutnak el ide az újabb igé­nyek? — érdeklődtünk Hinel Páltól, a BKV közlekedési fő­osztályvezetőjétől. — Nehéz lenne behatárol­ni, hogy a telkes gazdák me­lyik tanácshoz tartoznak. A főváros olyan sok kerületéből mennek, és a fogadó tanácsok­kal olyan laza a kapcsolatuk, hogy emiatt nehéz az igényei­ket és az észrevételeiket tes­tületileg Összegezni és továb­bítani. Ebből következik, hogy hozzánk általában egyéni ké­rések és panaszok jönnek; pél­dául egy-egy útvonal meg­hosszabbításával kapcsolato­san. Vonalfejlesztésre viszont csak akkor van módunk, ha ezt kellő utaslétszám indokol­ja, és ha az érintett terület az eszközeit is megfelelően alakítja. Az utasszámláló masina te­hát azt mondja, hogy most minden rendben van a telkes járatok körül. Ha figyelembe vesszük, hogy milyen sok te­lektulajdonosnak van személy- gépkocsija, s ha a buszok mel­lett egy pillantást vetünk a Ráckevére, Szentendrére, Gö­döllőre induló HÉV-járatok forgalmára, akkor hihetünk is a gépnek. K. Gy. Ők is érzik a szegénységet Varsányi ostor indul Amerikába A nádudvari fazekasok, az Alföld népművészeinek üzene­tét hozta el a Kálmán család több mint két évtizeddel ez­előtt Dunavarsányba. A fele­ség, Kálmán Imréné a híres Fazekas Istvánnál tanult,'.«tt ismerte meg az anyagot, a cse- répégeVés fortélyait, s azt, hogy lesz a barna edényből igazi nádudvari fekete kerá­mia. Férje, Kálmán Imre ősei révén sejtjeiben hordozza a népi kézművesség tudományát, hiszen nagyanyai ágon több ügyes kezű ember volt a csa­ládban. Majd minden nemze­dék gondoskodott egy fafara­góról vagy egy fazekasról. Míg nagyapja a fába véste bele örömét, bánatát, nagy­bátyja a cserép művésze lett. ö pedig farag, ahogy tették azt ősei. A tükörkereten, a polcon, ami szobája és kony­hája falán függ, az alföldi pásztorok világa, érzelmei ele­venednek meg. Nem is lehet máshogy ránézni ezekre a tár­gyakra. csak úgy, hogy már tekintetével is önkéntelenül végigsimítja az ember a fában futó rovátkákat, mélyedéseket. S közben, mintha ujjai hegyén érezné a barna anyag simasá­gát, vagy egyenetlenségét: a fa lelkét. Kálmán Imréné, bár évtize­dekig nap mint nap odaült a korong mellé, s begyújtotta a kemencét, két esztendeje ab­bahagyta a cserépkészítést, ö is megérezte, hogy valami nincs rendben ebben a világ­ban. A raktárak tele lettek kerámiával, nem vitték a hí­res fekete vázákat. Afféle szezonális üzletággá vált a népművészet, hiszen a magya­rok már alig-alig vásároltak, s jószerivel csak a nyáron ha­zánkba érkező külföldiekre le­hetett számítani. — Nyolc-kilenc esztendeje kezdett érződni a szegénység, de négy éve már nemcsak érezzük, hogy szegény a ma­gyar ember, hanem >-tudjuk''W — emlékezik vissza Kálmán Imréné. — Igaz, az a-kerámia, amit pár esztendővel ezelőtt még 190 forintért adtak a bolt­ban, ma már 300 forint. Per­sze, hogy kevésbé kelendő! Ráadásul én akkor is 50 fo­rintot kaptam érte, s ma is annyit adnának a Népművé­szek Háziipari Szövetkezeté­ben. Gazdaságunk torz tükörképe néz felénk a népi iparművé­szek életében is. A hatvanas években a szövetkezetnek százötven ember készítette a kerámiákat, s erre a százöt­ven népművészre öt admi­nisztratív dolgozó jutott. De ebben már benne volt az el­nök és a főkönyvelő is. Ök ra­gaszkodtak ahhoz, hogy a vi­lág minden tájára eljussanak a magyar fazekak, ostorok, fa­ragások, kulacsok. S bizony, a brüsszeli világkiállítás közön­sége is megcsodálhatta, mit tudnak a magyar népművé­szek. Ma kétszáznegyven be­dolgozója van a szövetkezet­nek, s ötven adminisztratív dolgozó. De legalább még hú­szán olyanok, akik szintén nem termelnek. így aztán iga­zán nem lehet azon csodálkoz­ni, hogy azért a munkáért, amiért pár esztendővel ezelőtt még 30 forintot fizettek, most a bruttósítás után 16-ot kap a készítője. Akad olyan műhím­ző, aki fáradságos munkával is csak 1500—1600 forintot keres egy hónapban. így aztán egyre többen hagynak fel a népmű­vészettel, s néznek más megél­hetési lehetőség után. De mi lesz akkor a magyar motívu­mokkal, színekkel, mintákkal? Egyelőre még akad egy-két megszállott, aki folytatja az ősök művészetét, de ki tudja, meddig? Kálmán Imre is azok közé tartozik, akik még fonják az ostort, vésik, faragják a fát. Keze nyomán a tizenkét bőr­csíkból pattogó fonott ostor formálódik, melynek nyelén gyöngyház berakás idézi fel az alföldi pásztorok életét. Pár milliméteres juhok ballagnak körbe a fadarabon, nyomuk­ban a juhász. De még a ku­tya is ott csahol mögöttük. Apró kis életképek, amik mél­tón keltik fel a külföldiek érdeklődését. — Eddig jobbára itthon ad­ták el az ostoraimat, korábban a kulacsokat, de most úgy tű­nik, sikerül betörni az ameri­kai piacra. Legalábbis onnan rendeltek tőlem ostorokat. Fiedler Anna Mária BEMUTATONAP Balaton-kutatás Bemutatónapot tartottak szombaton a Magyar Tudo­mányos Akadémia Tihanyi Limnológiai Kutatóintézetében. Meghívták a környék ország- gyűlési képviselőit, a bioló­giatanárokat, egyetemi hall­gatókat és középiskolai diá­kokat, hogy megismerjék a Balaton-kutatás módszereit, törekvéseit. Járni tanít a Parestym A féloldalasán bénult betegek mintegy 60 százaléka járni képes a Parestym nevű készülék segítségével. A stimulator ugyanis a járó- izmoknak olyan elektronikus ingert ad, amely pótolni tudja a ki- esett funkciókat. A hazánkban kifejlesztett berendezés egyedüli forgalmazójánál, a Pest Megyei Tanács Gyógyszertári Központjánál elmondták: a ké­szülék használója — a berendezés segítségével kialakított új reflex- körökkel — újra tanulhatja az elveszített mozgást. A stimulátor ér­zékelő részét a beteg cipőjének sarkába helyezik, két elektródát ta­padócsíkkal felerősítenek a bénult lábra, míg — az egyébként kis méretű — készülék a nyakban,; a derékon, vagy akár zsebben is hordható. A gyógyszertárakban kapható Parestym teljes ára 8600 forint, azonban — miután gyógyászati segédeszköznek minősül — vényre 1309 forintért kaphatják meg a rászorulók. Sajnálatos módon a Szo­ciális és Egészségügyi Minisztérium túlságosan szűkre szabta a ké­szüléket felírhatok körét. Ugyanis csak önálló rehabilitációs osztály, szakmailag illetékes országos intézmények, klinikák, valamint a köz­ponti ortetikai, protetikai szakrendelés orvosai írhatják fel. ízek, Hintek csapdája Költséges ma a modern konyha háromszorosára a sertéshús- fogyasztásunk, két és félszere­sére a cukoré. Egyetlen sze­rencsés arányszám csupán, hogy azóta dupláját fogyaszt­juk gyümölcsből. Ki tudja, azt is meddig, ha így nő az inflá­ció. Védekezzünk makrélával Sok zsír kerül a szerveze­tünkbe. Csökken ugyan a munkával, mozgással járó fizi­kai igénybevételünk, de for­dítottan arányos ezzel az ener­giafelvétel, túl sok kalóriát fo­gyasztunk, keveset égetünk el, nő a koleszterinszint. Cukrot és kalóriát feleslegesen juttat szervezetünkbe a túlzott mér­tékű élvezeticikk-fogyasztás, a kakaó, a kávé, tea, a szeszes italok arzenálja. Öh, drága resztéit- és rán­tottmáj-adagok! — sóhajtunk fel annak hallatán, hogy meny­nyi koleszterint fogyasztunk el a sertés- és marhamájból ké­szült ételekkel, s mennyivel kellene többet ennünk rostos növényi eredetű készítmények­ből, Valóságos konyhai forra­dalom kellene életünk moder-- nizálásához, illetve meghosz- szabbításához. Ha igaz, hogy a koleszterin ellen hasznos táplálék a busa, akkor miért nem lehet kapni? Miért drágább a tej, a tejter­mék, a mai felfogás szerint egészségesebb élelmiszerek sokfélesége, ha változást aka­runk? Kérdések hangzottak el az előadás után, amikor a főor­vos asszony azt mondta: úgy tudja, hamarosan lesz elég bu­sa két szegedi nagyüzem jó­voltából. Ám ennek hiányában lehet olcsó tengeri halakat kapni, ugyanerre megteszi pél­dául a makréla, amit ajánlhat. Bár az árpolitikát az egészség­ügy nem nagyon tudja befo­lyásolni, elmondta: nemrég egy tanácskozáson vezető egészség- ügyi szakember fogalmazott így: a kövérség nem a jólét, hanem a szegénység jele. Tény ugyanis, hogy a zsírban gazdag élelmiszerek sokszor olcsób­bak, könnyebben beszerezhe­tők, no meg kevés szabad­időnk miatt is ezek készülnek el hamarabb. Úgyhogy mesz- sze vagyunk még sajnos a vál­tozatosabb körettel, karfiollal, borsóval, más zöldfélékkel szervírozott vasárnapi ebéd­től. Akkor is, ha tudjuk, hogy a húsz százalékkal nagyobb testsúly huszonöt százalékkal csökkenti a várható élettarta­mot? Tudjuk, de tény, hogy a felnőtteket megváltoztatni ne­héz, az egészséges táplálkozás igényét kialakítani a gyermek­korban kellene. Ebben pedig az iskolai egészségtanóráknak, meg a napközis menüknek volna döntő szerepük. És van? találkozás es dialógus reg­gel a konyhában. — Korán keltél. — Fáj a fejem. Te miért nem alszol még? — A gyomrom. — Elrontottad? — El. Az este hozott kísér­tésbe a remekműved. Lefek­vés előtt belefaltam abba a fi­nom pörköltbe, amit cakkos szélű kockatésztákkal készítet­tél. — Felnőtt létedre! — Mert az ízlésünk rabjai vagyunk. Nagyjából erről az utóbbi­ról volt szó a közelmúltban a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságán is. A Fogyasztók Pest Megyei Tanácsa és a HNF nőpolitikái bizottsága kö­zös megbeszélésén dr. Kelemen Erzsébet, a megyei Köjál osz­tályvezető főorvosa olyan szug- gesztíven beszélt részben már ismert, másrészt tudatunkba eléggé még nem vésődött té­nyekről, hogy azokban a per­cekben sokan arra gondoltunk: végre magunkba széliünk, le­adjuk a felesleges kilókat, ha­dat üzenünk konzervatív ízlé­sünknek, divatosan szólva egyáltalán nem európai szín­vonalú táplálkozásunknak. Az értelmünk ezt követeli, csak az ízlésünk a visszahúzó. Vigyázat életveszély! Noha a fejlett országokban javul a helyzet, nő az átlag­életkor, a földrész halálozási listáján vezetünk, többek kö­zött, mert nem étkezünk kor­szerűen. Családok maradnak csonkán, gyerekek árván, mert 35—40 éves korban halnak meg anyukák, apukák dagana­tos és agyi érbetegségben, szívkoszorúér-elmeszesedés ki­váltotta infarktusban. Amint kimutatták, jórészt élelmisze­reink okozzák a bajt. Az öt­venes évektől kezdve kevesebb burgonyát fogyasztunk, de két­szeresére nőtt a hús-, ebből Nincs. Ezen az értekezleten is téma volt a gyermekétkezte­tésről készült megyei felmé­rés, amelyről lapunk május 25-i számában adtunk tájékoz­tatást, Tóka Zoltán, a megyei tanács művelődési osztályának közgazdász főelőadója is sok kérdést kapott ezzel kapcsolat­ban. Többek között ismét meg­erősítette, hogy ahol a húsz százalékot eléri az iskolai ét­termek felnőttforgalma, ott egyértelműen kevesebb étel jut a gyerekeknek. Súlyosbítja ezt az a tény, hogy nem egy helyen tapasztalták, szatyrok­ba készített dunsztosüvegek telnek meg délben. A konyhai dolgozók közül van, aki ter­mészetbeni juttatásnak tekinti a szűk normából magának fél­retett alapanyagot. Ezt erősítette meg a főorvos asszony is, felhíva a figyelmet a felnövő nemzedék testi fej­lődését veszélyeztető bajra, amivel alig van idejük foglal­kozni. Hiszen a kis létszámú gárdájuk örül, ha az újabban egyre gyakoribb szalmmella- veszély forrásait meg tudják szüntetni, megelőzhetik a bajt. Iskolabüfék is kellenének. Olcsó tízórainak valóval, tejjel, tejtermékkel, üdítőitalokkal. Ám Ráckeve és Százhalombat­ta általános iskolái kivételével ilyenekről nem tud a fogyasz­tók tanácsa, ahogy azt Lippai József, a testület elnöke el­mondta. A középiskolákban már inkább lehet ezekről be­szélni, de a csokin, cukorkán, a néha kapható lángoson kí­vül alig mondható kedvezőnek az áruösszetétel. Nem nagyon éri már meg az Áfész-eknek, Kisker-eknek az ilyen szerény üzletekkel bajlódni. Talán az iskolaszövetkezet lenne a meg­oldás, már ahol megszervezik. Sokkal többet nem is nagyon tehetett az értekezleten részt vevők csoportja, mint hogy tu­domásul vette a riasztónak is mondható tényeket. Egyetlen konkrét intézkedés lehet talán, hogy sokszorosítják és széles körben terjesztik a megyei Köjál Táplálkozási ajánlások íz egészséges felnőtt magyar lakosság számára című kiad­ványát. Ez a kis füzet jó ta­nácsokat ad, hasznos étlapokat közöl, grammban is kiszámít­va, kinek, miből, mennyit jjánlatos reggel, délben, este nagához vennie. A háziasszo­nyok mondták, az unalmas :ímű kiadványt lapozgatva: kicsit költséges ma a modern konyha. Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest, XI., Karinthy Frigyes út 3.). Telefon: 852-411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. Füstös bulizás ff Öngyulladás. Erre szoktak hivatkozni az illetékesek, ha itt-ott a rendszeresen füstölgő sze­méttelepek miatt panaszkodnak a közelben lakók. Felvételünk péntek este 9 óra körül ké­szült a bizonyosan nem öngyulladás miatt égő Örkényi szeméttelepen. A hulladék a terület több pontján is égett, sűrű fekete füsttel borítva -be a régi és az új 5-öst összekötő nagy forgalmú utat. A telepen hallhatóan nagy élet folyt, ki tudja, milyen társaság „bu­lizott” a füstölgő szemétkupacok között. A telep őrzése nyilván a helyi tanács fel­adata lenne. De ha a tanács nem bír vele, talán rendőrségi beavatkozásra lenne szükség, nemcsak közlekedési, hanem közbiztonsági okokból is. (M. Nagy Péter felvétele) \ A Taurus Abroncsgyár felvesz férfi betanított munkást (három műszakra). A Szakmai Továbbképző és Át­képző Vállalat május közepétől fo­lyamatosan, érettségizettek részére társadalombiztosítási ügyintézési képesítést nyújtó tanfolyamot szer­vez. A PEVDI Írószergyára felvételre keres: szerszámkészítőt, fémfor­gácsoló szakmunkásokat (1 mű­szak), valamint női bet. munkáso­kat gépkezelő munkakörbe (2 mű­szak). A TIT Pest Megyei Szervezete felvesz: pénzügyi előadót, és gyors- és gépírót középfokú végzettség­gel. A Fémmunkás Vállalat, ferencvá­rosi gyára felvesz targoncavezetőt 40—45 forintos személyi alapórabér­rel. A Flnombőrgyártó Rt. felvesz azonnali belépessél villanyszerelőt és férfi-női betanított munkásokat. A Pest Megyei Tanács V. B. Szá­mítástechnikai és Információs Köz­pontja keres gazdálkodási és fi­nanszírozó csoportvezetőt, társada­lombiztosítási előadót és pénzügyi előadót. A Kőbányai Sörgyár felvesz 60 —70 fő férfi, női betanított mun­kást újonnan beinduló NSZK-gép- sor kiszolgálására. A Pemü zsámbéki gyára felvé­telre keres tmk-vezetőt (elektro- mérnöki vagy elektro-üzemmérnö- ki végzettséggel), valamint műsza­ki osztályvezetőt (gépész- vagy ve­gyészmérnöki végzettséggel). A Köjál nem győzi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom