Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-27 / 123. szám

1989. MÁJUS 27., SZOMBAT s Pagodák" Pomázon Sok településen működik olyan szolgáltató ház, amely elsősorban hasznos funkciójá­val és nem esztétikai képé­vel, külsejének igényességével nyerte el a lakosság tetszését. Pomázon csaknem 5 éve épült a szolgáltató központ, ami nem sorolható az előbb említettekhez. A környező fal­vakban csak pagodáknak ne­vezik őket. Van itt pékség, órás, drogéria, szépségszalon, s e helyen működik a KIOSZ- iroda. Itt készíti hagyományos népi cserepeit, és a mai íz­lésnek megfelelő kerámiatár­gyait Mile Ibolya, (jobb oldali képünkön), aki a mesterséget karcagi mesterektől tanulta. (Pék Veronika felvételei) Meliorációs terv a Szigetközre Az elmúlt időszakban több­ször is elhangzott hivatalos helyeken, hogy a bős—nagy­marosi beruházással kapcso­latban a szigetközi térséig, nem rendelkezik átfogó me­zőgazdasági meliorációs terv­vel, enélkül pedig elképzelhe­tetlen minden nagyszabású át­alakító munkálat. Ezzel kap­csolatban Mezei János MÉM főosztályvezető-helyettes nyi­latkozatot adott az MTI mun­katársának. Eszerint szó sincs arról, hogy a térségben ne folyt volna előrelátó tervezés, ennek éppen az ellenkezője igaz. Már a nagylétesítmény tervezésének időszakában el­készült egy meliorációs prog­ram, ezt a MÉM az elmúlt évben ismételten aktualizálta a hivatalos tervezőirodával, az Agroberrel. Ennek a mun­kának pénzügyi fedezetét is megteremtették, mintegy 5 millió forint jutott erre a célra. A megismételt tanul­mány annak rendje és mód­ja szerint elkészült, ezután a Győr-Sopron Megyei Tanács hivatalos testületé elé került; ezen a tárgyaláson a MÉM is képviseltette magát; mind­össze néhány kisebb kifogást emelt, ezek alapvetően sem­miképpen sem befolyásolják a program és a beruházás meg­valósítását Kár, hogy kevesen tudtak róla A képviselő nem kijáró ember Az lett volna a jó, ha sok ilyen eszmecserét rendeztünk volna — utalt a régebbi idők­re a minap Rónai Árpád Du­nakeszin, dr. Mondok Pálnak, ^JPest Megyei Tanács nyugal­mazott elnökének, 26. sz. vá­lasztókerület — Dunakeszi, Főt, Göd — országgyűlési kép­viselőjének fórumán. A fel­szólaló állást foglalt a kritikus légkörű eszmecserék mellett, mert hisz — mondotta —, a csend elaltat, polémiák nélkül nem juthatunk előbbre. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy mindig a realitás tala­ján álljunk, nem célravezető a mindent elutasító, csak táma­dó alapállás. A helyes ítélet- alkotás módszere a történelmi szemlélet. Ezeket a gondolatokat már sokadik felszólalásként je­gyezhette az újságíró azután, hogy Záhorszki Árpád, a Ha­zafias Népfront városi bizott­ságának elnöke megadta a szót a képviselőnek, s minden kér­désre, felszólalásra egyenként adott választ dr. Mondok Pál. Működő és általában is kez­detlegesnek látszó pluralizmu­sunk szokatlan vonása, hogy mindenki úrnak szólítja egy­mást. Az MSZMP-titkár is az MSZMP-tag képviselőt, csak Rónai Árpád nevezi határo­zottan elvtársnak, akit annak kell. s úrnak azt, aki erre szá­mít. A légkör kritikus, amire már a kezdet kezdetén okot ad a szervezők hibája. Volt, aki délután ötre jött a hely­beli házasságkötő terem ajtaja, a gyűlés színhelye elé. Mások a valódi kezdés időpontjára érkeztek a képviselővel együtt. Plakát, hírverés nem volt a városoan, bár a tanács mun­katársa állította: a vállalatok, intézmények testületéi időben megkapták az üzenetet. A végeredmény 30—40 főnyi, ám annái aktívabb résztvevő, akik közül többen ezt a szervezési hibát teszik először szóvá. A képviselő persze régeb­ben is jött. a tanácsülések is mindig nyilvánosak voltak, a tanácstagi beszámolókon is kaphatott közérdekű informá­ciót. aki hozzá akart ehhez jutni. Ám tudjuk, mindezek a fórumok mennyire érdekte­lenek voltak az elmúlt évek­ben. Nem csoda, ha sokan meglevő városfejlesztési ered­ményeket sem ismernek, kész tényekről sem tudnak, viszont számon kérnek, ami hangula­tilag nehezíti, hogy a parla­menti küldött nyugodtan, logi­kusan beszélve csokorba kösse mondandóját. Lassan gördülnek a külön­ben is halk beszédű ember szavai. Sorakoznak az ismert té­nyek, hogy felépült a körzet modern szakorvosi rendelője. Elindult, ha most hiányzik is átmenetileg, a folytatást biz­tosító pénz a körzeti gimná­zium építésére. Fejlődött a különben még mindig hiányos kereskedelmi hálózat, s az idei nagy öröm, hogy végre össze­kapcsolták a vízvezeték-háló­zatot a fővároséval, s nem lesz többé gond a szolgáltatás. Számok hangzanak el arról, hogy mennyi lakás épült, de még mennyi az igény. A parlamenti munkáról szólva megemlítette dr. Mon­dok Pál a törvényalkotásban való részvételt. Ellenezte pél­dául a lőfegyverek használa­tának engedélyezését. Hibá­nak tartja, hogy a tervezete­ket későn kapják, nincs idő konzultációkra, a választókkal való előzetes megbeszélésre. Nagymaros ügyében hiányzik az a hiteles tájékoztatás, ami alapján így, vagy úgy, reáli­san lehetne dönteni. Ezért ma a népszavazást tartaná megol­dásnak. Itt már elhangzik egy köz­beszólás: — Nyolcvanhatban viszont másként gondolkodott, uram! Szó esik még a készülő al­kotmányról, a köztársasági el­nök intézményéről, arról, hogy a körzet képviselője a két­kamarás parlament tervét is ellenzi majd, s kifejti, hogy miért. — Tett-e valamit a parla­mentben azért, hogy épüljön állami lakás? Helytelen, hogy órát tettek most az asztalra. Kötetlenül kellene beszélgetni — emelkedett szólásra Horváth István Csaba. Adorján Gábor­nak úgy tűnt, mintha kilenc évről hangzott volna el a be­számoló. s kérdezte: hányszor szólt azért választottjuk, hogy nem jók a törvények? Kifogá­solta, hogy a kijáró ember szerepét vállalta, holott nem ez lett. volna a dolga. Nem lá­togatott rendszeresen a vá­rosba, nem ismeri. — Javas­lom, hogy mondjon le — csat­tant a hangja. Pro és kontra sorjáztak a vélemények. Pálmai l Ászló, az MSZMP városi bizottságá­nak első titkára érthetetlen­nek tartotta, hogy kiiárónak minősítik azt, aki sokat tett Dunakesziért, ahol az orszá­gos átlag fölötti a fejlődés. A vízvezeték-hálózat fejlesztésé­hez adott lakossági kilencmil­lióval szemben is 110 millió volt az állami támogatás, ami­nek megszervezésében a kép­viselőnek volt meghatározó szerepe. — Mondjon le — hangzott el még kétszer, amire Horváth István azt mondta: ezek is vé­lemények. Tiszteljük. Voltak mások, akik úgy vélték: vá-1 lasztásig ezt ne tegye Mondok úr, hisz még sok munka vár rá az ország házában. Egy hölgy nem kér választ, csupán egy fórumra várt, ahol elmondhatja a magáét Sebek fakadnak fel. Majdnem négy évtized munka után 4 ezer 400 forint nyugdíj. Más­nak meg húszezer. Milyen egyenlőség ez? Más kérdezi: Uraim! Mit tettek ezzel az or■ szaggal? Ezek torokszorító pillana­tok. Máskor meg sajnálko­zunk, mert valóban nincs tü relmünk egymás iránt, s nem kevesen vonják kétségbe azt is, ami érték, csak a hibákat sorolják. Abban mindenki egyetértett, hogy jobb szervezéssel meg kell ismételni a találkozót, a képviselő nagyobb közönséget érdemel. Kovács T. István Lábon ion, xsákban megy Birkanyírás Ráckevén No de, uram, ön összetévesztett a talicskával! A tiszta élő gyapjú, négy lá­bon jött és zsákokban hagyta el a telepet. A birkák birka­türelemmel tűrték a nyírást, oda se bégettek, hogy kivet- kőztetik őket birkamivoltuk- ból. Igaz, közmondásos türel­müknek rögtön vége szakadt, ha túl mélyre szaladt az olló, s megcsípte bőrüket. Ezért a gyakorlott gyors kézen kívül az erőnlét is szakmai követel­mény. A mesterfogások köny- nyen elleshetők, de jó nyíró­nak csak az tarthatja magát, aki már legalább tízezer bir­kát megfosztott a gyapjától. A birkanyírócsapat faluról fa­lura jár, évente egyszer kere­sik fel az ismerős gazdákat és felzúg az elektromos olló. Egy- egy állatra csak néhány perc jut, a ráckevei gazda há­romszáz anyajuhát és a sza­porulatot egy nap alatt meg- kopasztották. Még szerencse, hiszen a nyírás árán és az ételen-italon kívül a gazda köteles gondoskodni a nyírók szállásáról is. ősrégi törvény ez, nem kell róla papírt írni, mindenki tudja, ez így dukál. Mint ahogyan azt is a régi szokásjog írja elő, lehetőleg ne birkapaprikással vendégel­jék meg a nyírókat, hiszen akkor egész szezonban mást sem ennének, csak birkahúst. A szezon pedig február végén kezdődik és július végéig tart. Ez idő alatt a nyírók bejárják az egész országot, haza vi­szont ritkán keverednek. Ne­héz munka az övéké, percnyi megállásuk sincs, sietni kell, a gazdák várják őket. Vissza­térő szemrehányásuk már-már szállóige lett a nyírók kö­zött: „Miért csak most jöttek, az én birkám nem birka, az én pénzem nem pénz?’’. Per­sze hamar megbékélnek. A ráckevei gazda is kedv­telve nézte munkájukat, csak egy pillanatra komorodott el az arca. Furcsa gondolattár­sításra ébreszthette a birka- nyírás, mert minden beveze­tés nélkül a magas adót kezd­te szidni. Mátrai Tibor Phűi, ez meleg volt..; Majd csodálkoznak a jerkék, ha ruha nélkül látnak Pedig mondták, ne hagyjam magam levenni a lábamról (Erdősi Agnes felvételei) IDEÁLIS FOGYASZT® A TEVE LENNE Jól ellenőrzött, Nem szép állat a teve, vi­szont van néhány igen kiváló tulajdonsága. Példának okáért mindjárt az, hogy kevés víz­zel elég sokáig húzza. Aztán nem kell neki angol vécé, nincs autója, amit agyba-főbe moshat, és nem locsolja örök­ké a kertjét. Szóval mindent egybevetve, ha én lennék a Pest Megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat helyében, nekem a teve testesítené meg az ideális fogyasztót. De nem akarok még egy gondolat ere­jéig sem a PVCSV bőrébe bújni. Én önzőén, fegyelme­zetlenül és egyáltalán nem ideálisan használom a vizet. Nem vagyok hálás a szolgál­tatásért. nem takarékoskodom azzal. Nem foglalkozom ku­takkal, csatornákkal, víztisz­tító berendezésekkel, csövek­kel és csapokkal, ha szomjú­ság gyötör És dühtől hörgők, mikor nincs víz, átkozódom, ha rossz ízű. Néha pedig a vállalatot is szidni szoktam. Ezeket most mind bevallom. Mentségemül szolgáljon, em­ber vagyok, nem teve. Ilyen gondolatok foglalkoz­tattak, amikor az érintett szakhatóságoknak és a fo­gyasztókat képviselő tanácsi vezetőknek a vízellátás és szennyvízelvezetés múlt évi tapasztalatairól számolt be a PVCSV. A hagyományoktól el­térően idén nem területen­ként, közegészségügyi műsza­ki szemlék alkalmával került erre a tájékoztatásra sor. ha­nem valamennyi érintettet a vállalat budaörsi központjá­ba invitálták. Doszpod Béla igazgató be­vezetőjéből nemcsak én, de rajtam kívül valószínűleg még sokan jó néhány újdonságot tudtunk meg a vállalat tevé­kenységéről. Például fogal­mam sem volt eddig arról, hogy a PVCSV foglalkozik a megyében a folyékony hulla­dék gyűjtésével, vagy hogy az ország összes szovjet katonai laktanyája szennyvíztisztító rendszerének biztonsági ellen­őrzésében részt vesz. Aztán a vízmű dolgozói végezték a csatornatisztítási feladatokat a Paksi Atomerőműben és je­lenleg is rendszeresen köz­reműködnek a főváros budai oldala szennyvízproblémáinak leküzdésében. Mindezekkel a vállalat tavalyi termelési ér­téke átlépte a bűvös egymil- liárd forintos határt. Jó, jó, vághatná erre bár­ki, de mi a helyzet a mi vi­zünkkel? Mert nekünk az a legfontosabb. Az igazgató meg­nyugtat: vállalatának úgy­szintén. A tanácsok és a víz­mű érdekei alapvetően ugyan­azok, a cél, hogy a lakosság elégedett legyen a szolgál­tatott vízzel. A PVCSV ennek érdekében a helyben kiter­melhető maximális vízmeny- nyiség felszínre hozására tö­rekszik, ám a többletigények­nek sajnos már nem tud ele­get tenni. Bár az a 26 és fél millió köbméternyi évente szolgáltatott víz hatalmas mennyiségnek tűnik, a kapa­citás a nyári hónapokban így is kevésnek bizonyul. Míg egyébként 50 és 80 ezer köb­méter között mozog a terület napi igénye, addig július—au­gusztusban ez a szám a dup­lájára nő. Tavaly különösen a Galga, valamint a Tápió mentén, továbbá Abonyban, Üllőn, Törökbálinton, Vecsé- sen volt kritikus a helyzet. A 3100 kilométer hosszú cső­hálózat, úgy látszik, nem elég. Csupán két regionális vízmű üzeméi, másutt egyedi adott­ságok határozzák meg a pil­lanatnyi helyzetet. Ráadásul a fenntartási költségek sem túl nagyok, emiatt romlik a létesítmények állaga. Hát nem túl jó hírek ezek a nyár küszöbén. A csúcsidő- szakra vonatkozó vízkorláto­zási terveket már bemutatták a helyi tanácsoknak, mondta Doszpod Béla. aki azeri né­hány pozitívummal is szolgál­hatott. Ügy tűn'k például, végleg megszűnt Érdnek és térségének az ivóvízproblémá­ja. Tavaly környezetvédelmi csoportot hozott létre a válla­lat, és 85 milliós beruházással új környezetvédelmi laborató­riumot építettek. Az már biz­tos tehát; tökéletesen ellenőr­zött víz kerül a csapba, a kér­dés csupán, hogy mennyi. Valószínűleg annyi, ameny- nyi eddig, kaphatnánk a vá­laszt, mivel a vízmű nem ter­vezi kapacitásának bővítését. A létesítményeket pedig nem a nyári csúcsidőszakra mére­tezték. Vagyis takarékoskodni muszáj, állhatna itt a követ­keztetés. Ám ami muszáj, az nagyon nehéz. Mert ahogy nő a hőség, nem csupán em­ber. de föld is szomjazik. A földet viszont locsolni kell, hogy teremjen rajta valami. Falusy Zsigmond

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom