Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-26 / 122. szám

4 %?£Man 1989. MÁJUS 26., PÉNTEK OK ÍRTAK Kimaradt Örökzöld téma. Gépkocsi. Nincsen. Van mégis. Kinek van, miként. Hiány. Ha hiány, akkor elosztás. Ha elosztás, akkor kétséges az igazságosság. Ha kétséges, akkor kivételezés lehetsé­ges. Ha lehetséges, akkor ... Folytatható a végtelenségig a formális logika dominó­kockáinak az összeilleszté­se. Gépkocsi-forgalmazás. Bármikor, bármely lapban elővehető tárgykör. Hálás. Most éppen a Hefi Világ- gazdaság (május 20., 74. ol­dal) taglalja. Tények, tapasztalatok, in­dulatok. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizs­gálata. Ellentmondó intéz­kedések. Kivételezettek. So­ron kívül kapott kocsik. Tíz- százalékos felár. Ennek ki­fizetése fejében kik, mi­ként ... Helyes, helytelen? Igazságos, igazságtalan? In­goványos talaj. Mert ki dön­ti el, hol itt az igazság, az igazságtalanság? Jelenleg 37S 775-cn várnak az áhí­tott járműre. Ekkora tábor mellett elhúzni: valami! Si­ker. Tényekben gazdag a cikk. Nem hallgat a szerkesztő­ség semmiről. Arról sem, kik tartoznak abba a bizo­nyos, tízszázalékos felárral kocsihoz juthatóknak a kö­rébe. Példák, az MSZMP- apparátusról, „mintegy fél­száz országos hatáskörű szerv, szervezet, testület’’ lehetőségeiről, magántaxi­sokról. Az anyag összeállí­tóinak — tárgyilagosságra törekvésükhöz nem férhet kétség — érzékelhetően nem szimpatikus a megoldás. Ne­künk sem. Bár ... azért kü­lönbséget teszünk a körzeti orvos soron kívül megka­pott kocsija és az ilyen­olyan főtisztviselő „nekem jár’’ járgánya között. Az előbbit leszámítva, tel­jes az egyetértésünk a HVG- ben olvashatókkal. Illetve, valami azért zavar bennün­ket. Ez a valami kimaradt a cikkből. S éppen hiányá­val kelt bennünk hiányér­zetet. A példatárban ugyan­is nincsen benne az, ami­vel hitünk szerint kezdeni kellett volna a felsorolást a tízszázalékos felár fejében kivételezettekről. Mert bi­zony ilyen kivételezettek az elektronikus és a nyomta­tott sajtó munkatársai is .., KLIENS Új könyv a mezőgazdaságnak A növényvédő szereket és a műtrágyákat ismertető új könyvet jelentetett meg a Me­zőgazdasági Kiadó. A nagy­üzemi szakemberek és a kis­termelők egyaránt érdeklődés­sel várták a könyvet; az en­gedélyezett kémiai szerek gaz­dag választékáról és felhaszná­lásuk módjáról ad részletekig menő információt. A kiadvány a növényvédő szerek biztonságos tárolásá­nak és a megmaradt vegysze­rek, valamint csomagolóanya­gaik kezelésének módszereit is ismerteti. Közli a legfonto­sabb munkavédelmi előíráso­kat, valamint az élelmezés­egészségügyi várakozási időt. Ez utóbbi azt az időtartamot adja meg — napokban —, amelyeknek az utolsó vegysze­rezéstől a gyümölcs, zöldség vagy más termény betakarítá­sáig feltétlen el kell telnie, nehogy a felhasználót egész­ségkárosodás érje. Közli a könyv a munkaegészségügyi várakozási időt s, ami azt je­lenti : a vegyszeres kezeléstől számítva hányadik napon le­het a táblán védőfelszerelés nélkül ismét munkához látni. KORFORDULÖ A televízió vezetői túl rózsaszínűnek találták Asszonyok férfiszerepekben A gyermekkor pilisvörösvári virágai A modern bizonyára legyint Mondják, a múzeumi világ­nap rtianapság nem olyan, mint hajdanában. Elmarad­nak a meghívók, nincsenek pezsgős koccintások. Kevés a pénz! Nem jut a tatarozásra és képek vásárlására sem. Az állami múzeumügynek. való­ban üres a pénztárcája. Vál­lalkozói korunkban újból se­gíthetnek a mecénások. Nemrégiben Gazdagréten jártam egy magánkézben működő r. galéria tárlatának megnyitásán. Egyedi volt. a meghívó és emlékezetes az esemény is. Már jóval a hi­vatalos ceremónia kezdete előtt zsúfolásig megteltek a csöppnyi helyiségek. Többen az utcára szorultak. A ven­dégeknek — és nemcsak a protokollosoknak! — tálcáról kínálták az üdítőt, a kávét, a szendvicseket, és még a pezs­gőt is. A kortárs művészeik alko­tásainak szentélyeként, majd­nem két éve működteti a Szénási házaspár a tanácstól bérelt üzlethelyiséget. Most éppen Orsovai Valéria első önálló tárlatára gyülekeztem a vendégek. A megnyitóbe­szédet Iványi Péter, a Zichy Galéria igazgatója mondta: így fogalmazott: „Mikor az ember életét gúzsba köti a jö­vőtől való rettegés. Orsovai Valéria odalop egy csokor vi­rágot a gazdagréti kockahá­zak közé.” S amennyire rendhagyó volt a megnyitó, olyannyira va­rázslatosak a kiállítás képei is. A festőnő még kevéssé is­mert, neve a képzőművészeti lexikonokban nem szerepel. Zsűrizett alkotásai azonban önmagukért ' beszélnek. Aki ezeket festette — lelkében fiatal maradt. Orsovai Valéria képei üde. fiatal alkotót mutatnak. Gyö­nyörű színekkel megkompo­nált virágcsendéletek, festői tájak, egv-egy emberalakkal. A modernek most bizonyára legyintenek: ugyan, kinek kellenek ezek manapság ... ? Nyugodtan mondhatom: ne­künk. Mindannyiunknak, akik rosszul érezzük magunkat eb­ben az elanyagiasodott világ­ban. Akiknek itt az aszfalt­rengetegben nagyon hiányzik a természet közelsége.._ Még az utcai árus kezében látott csokor virág is felderíti mor­cos arcunkat. — Született optimista va­gyok — válaszolja a festőnő, amikor arról faggatom: mi­ként tud valaki lelkében ilyan fiatal maradni? — Gyermek­koromat Pilisvörösváron töl­töttem a kert és a virágok között. Még a kislányom is ott járt első osztályba. Het­venegyben hagytuk oda szép falunkat a fővárosért. Ide kö­tött bennünket a munka. Festő-alkotó munkássága utolsó öt esztendejének ter­mései láthatók most a Tor- . utca 4. szám alatti Zi- "ehy i&fteri&tilfe Miért érde- Jsfis. .az...ötös. szám?. Orsovai, Valéria ugyanis 1983-ig köny­velőként dolgozott egy állami vállalatnál. Akkortól kezdve viszont családja anyagi hely­zete lehetővé tette, hogy csak a kedvtelésének hódolhasson. A. P. A varázslatos színekkel fes­tett virágcsendéletekben gyö­nyörködik a látogató Tagozatalakítás és konferencia Eszményképük a tudós tanár Az irodalom megyei bará­tai és pártolói nevezetes dá­tumként könyvelhetik el 1989. május 25-ét: tegnap délelőtt a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola aulájában Kovács Sándor Iván, a Magyar Irodalomtörté­neti Társaság főtitkára bejelen­tette a szervezet Pest megyei tagozatának megalakulását. Az 1912-ben alapított társaság területi csoportjainak sorában a Pest megyei a hetedik, létre­hozói szerint ez a kabalaszám szerencsét hozhat a jövőben. A tagozat munkáját egymás közötti váltásban három társ­elnök és két titkár irányítja. Az elnökségben Szentendrét Bihari József, a Pest Megyei Múzeumi Igazgatóság igazgató­ja. Gödöllőt Illés Sándor, az ELTE Gödöllői Tanárképző Fő­iskolai Karának tanára, Zsám- békot pedig Kovács József • László, a főiskola tanszékve­zető tanára képviseli. A két titkár G. Sin Edit szentendrei irodalomtörténész-muzeológus és Polánszlcy Jánosné Móri Emília kiskunlacházi tanár lett. A hetes meseszám egyvalaki számába máris emlékezetessé tette a tegnapi dátumot: ekkor vehette át az idei Toldy-em- lékérmet Péter László szegedi irodalomtörténész. Az ünnepé­lyes pillanatok után megkez­dődött az érdemi munka, a tagozatalapítás alkalmából rendezett Kisvárosok Pest me­gye térképén című tudomá­nyos konferencia. A tegnapi nap során hat előadó lépett a közönség elé, és számolt -be kutatásainak eredményeiről: a megyei irodalmi topográfiáról, a mezővárosi-kisvárosi mű­veltség évszázadairól, a régi megyei könvvtárakról, a Zsám- békról elszármazott Johannes Sambucus munkásságáról, az Arany János-kutatásokról. Ma a tanácskozás kirándu­lással folytatódik, a résztve­vők a Zsámbék—Gyermely— Bajna—Bicske útvonalon is­merkednek a környék neveze­tességeivel, majd délután a másik helyszínen, Gödöllőn látnak újra munkához. Itt szintén hat előadás hangzik majd el, mind a városhoz va­lamely formában kötődő köl­tőkről, írókról, illetve a mecé­nás nem mindig hálás szere­pére vállalkozó Grassalkovi- chokról. A rendezők a gödöllői városháza tanácstermébe vár­ják az érdeklődőket, elsősor­ban a magyarszakos pedagó­gusokat. Hiszen a társulat célja — a tudományos tevé­kenység ösztönzése mellett — egyfajta szakmai továbbkép­zés, létrehozóinak eszményké­pe a tudós tanár. Bár tisztá­ban vannak vele, hogy a mai körülmények nem kedveznek az effajta kezdeményezések­nek, mégis úgy gondolják, a képzés, a fejlődés, a művelő­dés igényét nem szabad felad­ni. Ehhez kívánnak segítséget nyújtani a pedagógusok, illet­ve minden tagjuk számára. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság tudományos konfe­renciája szombaton Gödöllőt és környékét bejáró kirándu­lással fejeződik be. , Mörk Leonóra — Az egész falu szabadsá­got vett ki. Mindenki nézni akarta a tévét. Csak később jött az írás, a reklamálásukra. A műsor színvonala nem éri el a kívánt mértéket. Hamisan rózsaszín képet festett a klub életéről — ezért nem mehetett adásba. Pedig tudja, mi mindig ezt csináljuk a klubösszejövetele­ken. Fánkot sütünk és citro­mos teát iszunk. S mindenki­nek elénekeljük a nótáját. Ak­kor is így történt, Mária-na- pon, amikor kinn voltak a té­vések. No, de eleget bánkód­tunk már ezen — sóhajt Erzsi néni, Malatinszky Jenöné, nyu­galmazott. óvónő. Akitől azt is megtudom, hogy a pándi nyug­díjasklub összejövetelein még a legnagyobb dologidőben is kevés a hiányzó. A legdemok­ratikusabb szervezet, amellyel valaha is találkoztam. Ha új tagként, felvételre jelentkezik valaki, a többiek megszavaz­zák, közéjük tartozhat-e vagy sem. No, de a szeszmentes (és fér­fiak nélküli!) pándi nyugdíja­sok a tévé reklámja nélkül is népszerűvé váltak a megyé­ben. S ebben a fő érdem Erzsi­ké nénié. Aki — úgy melléke­sen jegyzi meg — hat „felaján­lási” gyereket szült Hogy mi­től felajánlásiak e gyerekek? Hát attól — magyarázza Mala­tinszky néni —, hogy megfo­gadtam, ha a férjem épségben hazajön a. frontról, hat gyere­ket szülök neki. Be is tartotta a szavát. Most egyedül él Pándon, a Szabad­^v>gerekeí ,he^ lyétt, akik mai* Riröppentek a családi--íészakbőb-mosi nyug­díjaskorú asszonytársai életét, hétköznapjait varázsolja öröm­telivé. 0 tílálta ki a színját­szást is. Kellene valamit csinálni, va­lami érdekeset — fontolgatta Erási néni. így született meg a nyugdíjas színjátszó társulat ötlete. Először a Sári bírót akarták eljátszani. De akkor az istennek sem bukkant a nyo­mára Erzsi néni a Móricz Zsig- mond-vígjátéknak. így esett a választás elsőként Szigligeti Ede A csikós című darabjá­ra. Erzsi néni kétszer-három- szor elolvasta a könyvet, s már tudta is, melyik szerepet, kire fogja kiosztani. Na és persze át is kellett írni azokat. Hi­szen a férfialakításokat is nők játsszák, és a fiatal regényala­kokat is idősebb asszonyok. A legfiatalabb közöttük 58. a leg­idősebb pedig 84 esztendős. Először nyafogtak — meséli Er­A csikóssal már bejárták a környéket zsi néni —, hogy ők ezt nem tudják megtanulni. Aztán fog­tam, kiírtam a szerepét min­denkinek, és a kezébe nyom­tam Utána ment minden, mint a karikacsapás. Tanulták a szö­veget. festették a díszleteket, gémeskutat és kukoricagórét ácsoltak. Ha tagok nem is le­hetnek, a munkából azért ki­vehetik részüket a férjek is. Van mindig tennivaló az asz- szonyok kedvére. A jelmeze­ket és a ruhákat is a színját­szó asszonyok maguk varrták. Ha vendégségbe hívják őket, egyenruhát öltenek. Azt is ma­guk készítették, egyformára hímezve a blúzt. Lapozgatja a klubnaplót Ma­latinszky néni. Mutatja, merre jártak, hol léptek fel, az or­szág mely csücskében voltak kirándulni. Űjságkivágások, fotók szépen beragasztva. Mel­lettük jegyzetek, kézírással — mind Erzsi néni munkáját di- í-csérite ' ■ ff- r­Ügy istenigazából A csikós­sal robbantottak. Az 1700 lelket számláló kisközségben meg kellett ismételni a bemu­tatót. A szép kis művelődési ház színházterme — amely majd háromszáz nézőnek ad helyet — másodszor is zsúfo­lásig megtelt. Azután elindul­tak műsoraikkal vándorútra. Ahová hívják őket, oda elmen­nek. Egyetlen kikötésük van: az autóbuszt a vendéglátónak kell fizetnie. Tápiógyörgyén a vendégsze­replésük után úgy fellelkesed­tek az öregek, hogy ők is meg­alakították a nyugdíjasklubot. De a címszereplő Csikós figu­rájának, amelyet Kapás Jó- zsefné alakít, tapsolhattak a nézők a fővárosi Almássy Téri Szabadidő Központban is. Re­pertoártarsolyukban azonban még tucatnyi jelenet, számta­lan más alakítás is szerepel. A nyugdíjas színtársulat legkö­zelebb, május 2.9-én, Nagyhá­tán vendégeskedik, azután jú- niúsban Szentmártonkáta az úticél. Antal Piroska Klubtalálkozó Szentendrén Versfaragó öregek Jó ízek — olcsón A takarékos háziasszony ré­szére néhány, hús nélkül és ízletesen elkészíthető ételt ajánlunk, amit laktatóan tá­lalhat fel az asztalra. JUIITŰRÓS PALACSINTA A juhtúrót finom szitán áttörjük, két tojássárgával, fi­nomra vágott kaporral, kevés tejföllel simára keverjük. Ez­után hozzátesszük a tojásfe­hérjékből vert kemény ha­bot. A palacsintákat túró­krémmel töltjük, majd kiva­jazott tepsibe helyezzük. A tetejét kevés sóval ízesített tejföllel vonjuk be. Közvetlen tálalás előtt előmelegített sü­tőben átsütjük és forrón tá­laljuk. KRUMPLIS RÉTES Viszonylag olcsón készíthe­tő, hús nélküli főétel. A le­ves után fogyasztjuk. A meg­főzött. lehűtött burgonyát le kell reszelni. A kikevert to­jásba tejfölt és olajat keve­rünk. Ezután a réteslapot ki­terítve, egyenletesen eloszt­juk rajta a burgonyát. Az előkészített mártással meglo­csoljuk. Középmeleg sütőben tojásos tejföllel meglocsolva, pirosra sütjük. Még a hirtelen jött vihar, jégeső sem tudta kedvét szeg­ni annak a jó hangulatú talál­kozónak, amelyet a Pest Me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár szervezésében tar­tottak május 20-án Szentend­rén. A megyei nyugdíjasklu­bok tagjai ez alkalommal már ötödször rendezték meg megyei találkozójukat. Már kora reggel érkeztek a részvevők. többek között Gyömrőről, Kókáról, Sülysáp­ról, a megye 49 nyugdíjas­klubjából összesen 1700 idős ember, hogy egy napot együtt töltsenek szórakozva, egymás­sal ismerkedve. A program délelőtt 10 óra­kor kezdődött, azzal, hogy a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium idén érettségiző tanulói — az összegyűlt ven­dégekkel együtt — elénekelték a magyar és a székely him­nuszt. Ezt követően került sor az ünnepi köszöntőre, amit Knoll István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa időskorúak- kal foglalkozó bizottságának elnöke mondott el. A köszön­tő szavakat követte a műsor. A megyében működő 28 idő­sek klubjának tagjai léptek egymás után a színpadra, hogy csoportos tánccal, énekkel, versmondással, kis jelenetek­kel mutassák meg kultúrasze- retetüket. s azt, hogy az idős emberekben milyen mélyen él az alkotó cselekvés vágya. A szívvel-lélekkel és nem kis te­hetséggel előadott műsorszá­mokat az összegyűlt közönség sok tapssal, elismeréssel fo­gadta. A program fénypontja an­nak az ötfordulós levelezőjá­téknak az értékelése volt, amelyben a megyéből 33 klub tagjai adtak számot verseny- szerű vetélkedőben sokoldalú ismereteikről. A játék kereté­ben számot adtak arról, hogy melyik klub tagjai tudnak több adatot, ismeretet felsorakoz­tatni lakóhelyük történetéről, emlékeiről. Különböző népraj­zi szokásokról is adtak fel a játék keretében kérdéseket a klubtagoknak. Sok érdekes in­formáció gyűlt össze a béér- kező válaszokból, hogy a kü­lönböző idősek klubjai milyen ünnepi szokásokra emlékeznek, s miként teszik az ilyen na­pokat emlékezetessé. Az ötfor­dulós játék negyedik feladata az idős emberek humorérzékét érzékeltette azokkal a derűs, versekkel, amelyeket a klub­életükről faragtak. A kéz­ügyességet. a gazdag fantáziát a képzőművészeti vetélkedő bi­zonyította. Nagy érdeklődést keltettek a változatos témájú, sok ügyességet felmutató raj­zok és festmények, amelyek a klubtagok keze nyomán szü­lettek. A versenynyertesek sorában a tápiószecsői; a péteri, a pán­di. a bugyi és a gyömrői idő­sek klubja követték egymást. De nemcsak a jutalmazottak őrizhetnek kézzelfogható és maradandó emlékeket arról a napról és a levelezés játékról, mert mind a 33 klub — amely­nek tagjai a vetélkedőben részt vettek — díszes emléklappal, és könyvajándékkal térhetett az ünnepség után haza. Talán késő estéig is eltar­tott volna a találkozó, ha nem szól bele a hirtelen támadt zi­vatar. A részvevőknek így gyorsan fedél alá kellett hú­zódni a sűrűn zuhogó eső elől. Az ötödik megyei nyugdíjas­találkozó mindenképpen lehe­tőséget nyújtott arra, hogy sok tapasztalattal gazdagodjanak a klubvezetők és a -tagok. A most következő nyári szünet után e tapasztalatok bizonyára sok segítséget nyújtanak majd a további klubmunkában. K. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom