Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-26 / 122. szám
1989. MÁJUS 26., PÉNTEK • m mm A SZENTENDREI VÁROSI LAP ALLITASA NYOMABAN A tények Grósz Károly telekvásárlásáról és házeladásáról Igencsak gyorsan elfogyott a négyezer példányban kéthetenként megjelenő lap, a Szentendre és Vidéke május 16-i száma. Az újság első oldalán „Földosztás” címmel névvel nem jegyzett — szerkesztőségi — cikk olvasható, amely azt firtatja, hogy az utóbbi években kényszer na- tására, vagy éppen szolgalel- kűségből mit árusított ki a város mindenkori vezetése. Hogy miközben bagóért keltek el az értékes építési telkek, az őslakosság és az idetelepültek képtelenek voltak lakáshoz jutni. Az írás egyetlen konkrét ügyet említ, Grósz Károlyét, aki — a cikk szerint — még borsodi első titkár korában dupla pedagógustelekhez jutott Szentendrén nyolcvanezer forintért, amelynek felére jelentős részletfizetési kedvezményt kapott. S az sem titok — állítja az írás —, hogy busás felárral túladott nem kis segédlettel felépült házán. A tények nyomába szegődtünk Szentendrén, ahol kiderült: Grósz Károly valóban kapott tartós használatba építési telket a városban. Bár írásos kérelem nem került elő, a városi tanács vb 1982. november 23-i ülésének jegyzőkönyve igen. Eszerint az Öbuda Tsz-től kapott területen Grósz Károlyon kívül három pedagógus és egy köz- művelődési dolgozó jutott tanácsi telekhez. Az utóbbiak sorházépítésre egyenként 140 négyszögöl, míg Grósz Károly családiház-helynek 280 négyszögöl nagyságú parcellát kapott. Az 1982. november 23-i vb- ülésen csak ez utóbbi kérelmet tárgyalta a testület és gyakorlatilag hozzászólás nélkül elfogadták az előterjesztést, valamint a 84 ezer forintos összeg felére részletfizetési kedvezményt adtak. A négyszögölenkénti háromszáz forintos telekár abban az időben elfogadott volt a tartós használatba adott tanácsi telkek esetében. S bár néhány héttel később, amikor a pedagógusok, illetve a köz- művelődési dolgozó igényesének elbírálása szerepelt a vb napirendjén, több hozzászólás is firtatta, hogy alaposan mérlegelték-e a szociális indokokat, hogy nem túl olcsó-e az ár, s hogy miért kap a közművelődési dolgozó a pedagógusokkal azonos, kedvező feltételekkel telket, végül is mind a négy igénylő hozzájutott a kért parcellához. A tanács három éven belüli beépítési kötelezettséggel adta a telket Grósz Károlynak, aki 1983-ban elkezdte az építkezést, Két évvel később, 1985 júniusában eladta a nyolcvanszázalékos készültsé- gűre jelentett családi házat. A munkálatok kivitelezője a budapesti székhelyű Élépszer Szövetkezeti Közös Vállalat volt, amely egymillió-száz- negyvenhétezer forintos számlával igazolta az elvégzett munkákat. Grósz Károly egymillió-háromszázezer forintért adta el a házat, illetve adta át a tartós használat bérleti jogát a vevőnek. A cikk hatására az MSZMP május 4-én alakult szentendrei reformköre — miután utánajárt a tényeknek — kialakította állásfoglalását, amelyben többek között megállapítják, hogy megítélésük szerint Grósz Károly olyan és akkora telket kapott, amely őt nem illette meg. Egyetértenek azzal, hogy az országos vezetőknek magas fizetés járjon, de nem ismerik el semmilyen kijárt, vagy megszolgáltnak vélt kedvezmény jogosultságát. A reformkor a városi párt- bizottság május 31-i ülésén kívánja ismertetni álláspontját, s ezt követően továbbítják a Politikai Bizottsághoz. Móza Katalin Nem farija meglepőnek a személye elleni támadást ■ Állítások, vélemények, tények: munkatársunk a fentieket tudta, kideríteni Szentendrén. De vajon hogyan látja az ügyet a legközvetlenebbül érintett, maga Grósz Károly? Mindenesetre készségesen és rövid időn belül vállalta a találkozást a Pest Megyei Hírlap újságírójával. — Megalapozottnak érzi-e a Szentendre és Vidéke hasábjain megfogalmazott állításokat. indokoltnak tartja-e a személyét ért bírálatot? — Egyáltalán nem tartom sem indokoltnak, sem korrektnek. Ugyanakkor megjelenésük nem lep meg. Beleillik ugyanis abba a kampányba, amely ma szerintem a párt főtitkára és személyén keresztül az MSZMP centruma ellen irányul. Nyilvánvaló a szándék a vezetés azon tényezőinek kompromittálására, amelyek sem a szélsőséges, parttalan reformelképzelésekkel, sem pedig a földhözragadt szektás törekvésekkel nem hajlandók azonosulni; a kiegyensúlyozott megújulást támogatják, az elmúlt négy évtizedből felvállalható értékek megőrzése mellett. Engem így most szinte divat lett támadni. De beszéljünk inkább a szóban forgó szentendrei építkezés valóságos történetéről. Engem 1979-ben felállítottak a Központi Bizottság osztályvezetői székéből és Borsod megyei első titkárnak jelöltek, majd választottak. Természetesen arra is köteleztek, hogy költözzem oda (egyébként életem során nyolcszor kellett lakóhelyet változtatnom), budapesti lakásomat pedig nem tarthattam meg. Akkor azzal a tudattal kezdtem a munkához, hogy két ciklust Miskolcon leszolgálok, majd 1990- ben elmegyek nyugdíjba, régi elvem szerint, hogy 60 éves korom után egy perccel sem maradok. A családdal azt határoztuk el, hogy nyugdíjazásom után Budapest környékére próbálunk meg visszaköltözni. Természetesen ezt saját erőből kellett előkészíteni, hiszen nem volt példa sem arra, hogy nyugdíjazás után a pártmunkást visszasegítik a fővárosba. Ezért arra gondoltam, hogy családi ház építésébe fogunk, mivel két idős családtaggal, édesanyámmal és anyósommal is össze kell költöznünk, csak így tudunk lelkiismeretesen gondoskodni róluk. Elkezdtünk tehát telket keresni. Körülnéztünk Pomá- zon és Gödön is, Szentendrén pedig két telket is javasoltak megvásárlásra; egyet a Papszigettel szemben és azt a másik saroktelket, amelyik az Óbuda Tsz éppen parcellázott területének „spiccén” terült el. A parcellázás előtörténetét egyébként nem ismerem, csak arról értesültem akkor, hogy a szóban forgó telek még nem kelt el, szabad. Arról pedig szó sem volt, hogy ezek pedagógustelkek lennének. — Felvetődött az is, hogy miért fogadta el a részletfizetési kedvezményt. — Ezt a lehetőséget szintén a tanácsiak ajánlották fel, amit én azért tudtam nyugodt szívvel elfogadni, mert semmilyen más kölcsönt nem vettem fel kedvezményes kamattal vagy kamatmentesen, sem az OTP-töl, sem pedig a munkahelyemtől. Magát az építkezést egyébként — úgy képzeltem — három-négy év alatt teljesen befejezhetem. A sors azonban megint közbeszólt — váratlan döntéssel azt javasolták, hogy legyek a budapesti pártbizottság első titkára. Ennek azért is örültem, mert azt terveztem, hogy nemsokára beköltözhetünk a házba. Nyolc hónapig a pártisko- lai kollégiumban éltem, miközben tovább folyt az építkezés. Ekkor viszont a pártközpontban „tapintatosan” felhívták a figyelmemet arra, hogy a budapesti első titkár csak a fővárosban lakhat. Így, bár nem köteleztek rá, eladtam a házat, mert azt nem tudtam vállalni, hogy öt évig kihasználatlanul álljon. Azt hiszem, az mindenki számára világos persze, hogy „busás felárról” szó sem eshetett, hiszen ha az általam fizetett telekárhoz hozzáadjuk az ÉLÉPSZER számláit és csupán csak ezt az összeget kivonjuk az eladási árból, a különbség még az akkori inflációt sem fedezi. — Végleg letett arról a szándékáról, hogy nyugdíjazása után kiköltözik a fővárosból? — Nem. Most Gödöllőn építkezem, remélem, 1990 végére beköltözhető lesz a ház, amely alkalmas arra, hogy a szülők is odajöhessenek. Két- szoba-hallos budapesti szolgálati lakásomból akkor kiköltözöm és az a szokásos feltételek mellett visszakerül a tanács kezelésébe. Bárd András Nem csak a vállalkozók jövedelmét csapolják A Magyar Gazdasági Kamara támogatja a kormány gazdasági csomagtervét, mivel az ígéretet jelent az általános restriktiv gazdaságpolitikával történő szakításra — hangsúlyozta Gábor András, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke csütörtökön' a kormány és a kamara első ízben megszervezett találkozóján. Elmondotta: üdvözlik a kormánynak azt a törekvését, hogy a költségvetés kiadásainak csökkentésekor nem elsősorban a vállalkozók jövedelmeit csapolják meg, hanem az állami kiadásokat fogják vissza. A kamara véleménye szerint e tekintetben egyébként a programban a tervezettnél jóval nagyobbak a lehetőségek. A kamara álláspontja: a jövőben az általános pénzügyi restrikcióval a kormányzatnak szakítania kell, mivel ez az elmúlt évtizedben eredménytelennek bizonyult. Következményeként a gazdaságban kedvezőtlen folyamatok erősödtek föl. Az első negyedévben az ipari termelés közel 2 százalékkal csökkent, a feldolgozóipar visszaesése ennél jelentősebb. Az általános pénzügyi restrikció a kibontakozás legnagyobb akadályává vált. Ezért Gábor András szerint szakítani kell az általános restrikciós intézkedésekkel, a szigorú pénzügyi gazdálkodást pedig a jelenleginél szelektívebbé kell tenni. A kamara támogatja a kormánynak azt a szándékát, hogy fenntartja az import- és bérszabályozás liberalizálását. Befejezésül Gábor András azt hangsúlyozta, hogy a vállalko zók szempontjából a legfonto sabb, hogy a kormányzat ma gatartása kiszámíthatóvá váljon: Ez • mindenképpen szütó séges ahhoz, hogy növekedjen a vállalkozói készség, és felgyorsulhasson a külföldi működőtöké bevonása. Nyers Rezső államminiszter hangsúlyozta: a kormány rendszeres párbeszédet akar a hazai vállalatokat, gazdálkodókat, vállalkozókat képviselő Magyar Gazdasági Kamarával. A kamara javaslatai eddig is hasznosaknak bizonyultak, s közülük számosat építettek a kormány csomagtervébe. Az államminiszter ismertette a kormány legfontosabb gazdasági céljait; elmondotta, hogy a jelenlegi helyzetben alapvető feladat a pénzügyi stabilizáció. Ez azonban csak úgy járulhat hozzá a kibontakozáshoz, ha párhuzamosan sikerül a vállalkozások élénkítése. A kormányzat számára fontos, hogy törekvéseit a vállalkozók elfogadják, Nyers Rezső ebben kérte a kamara segítségét Beszámolt arról, hogy az első negyedévben igen kedvezőtle nül alakult az ország gazdasági helyzete, nem sikerült a múlt esztendőben elért gazda sági eredményeket stabilizálni. Főszezon a strandokon Egyes területeken pénzhiány akadályozza a normális gazdálkodást, összességében azonban túl sok a pénz, ami erősíti az inflációs folyamatokat; ezért a kormány továbbra sem köny- nyítheti a monetáris restrikciót. Azzal azonban egyetért, hogy a szigorú pénzügyi szabályozást szelektíven kell alkalmazni, lehetőséget teremtve a jövedelmező exportra képes gazdálkodóknak a növekedésre, a gyors fejlődésre. Nyers Rezső elismerte, hogy a gazdaság jelenlegi gondjai részben tervezési hibák következményei. Ám, mint mondta: a jelenlegi viszonyok közepette, amikor tervezési bizonytalanság állapotában van az ország, nehéz jó, pontos előrejelzéseket készíteni. A továbbiakban arról szólt, hogy a szelektivitás erősítésével a kormány elő kívánja segíteni a struktúraváltás gyorsítását, ezt azonban nem lehet úgy megoldani, hogy senkinek se csorbuljon az érdeke. Éppen ezért a kormány nem törekszik — nem is törekedhet — a konfliktusok minimalizálására. Ám az mindenképpen elkerülendő, hogy jelentős konfrontáció alakuljon ki a társadalomban. Nyers Rezső elismerte, hogy az elmúlt időszakban nem volt kiszámítható a kormányzat magatartása. Ezen — mint mondotta — alapvetően változtatni kell. Ezután a kormány és a kamara képviselői zártkörű tárgyaláson folytatták a megbeszéléseket. SZÁJTÁTVA Ugyan még nem kezdődött meg a vakáció, de megtelt a váci strand kiránduló diákokkal. A közkedvelt feszített víztükrű uszodából egyre többen kijönnek a fedetlen uszodába és napoznak a felnőttek is Ügyrend Éveken át szinte senki sem figyelt oda akkor, amikor az értekezlet, a testületi ülés, az ilyen-olyan tanácskozás ügyrendjét ismertette a munka irányításával megbízott, az arra megválasztott személy. Most meg .. . ! Városi pártértekezletek, tanácsülések, ún. nyílt lakossági fórumok — ahol a különböző szervezetek képviselői is megjelennek, véleményüknek hivatalos formában is hangot adnak — sora bizonyítja, rangja, fontossága, mért tartalma lett az ügyrendnek. Szájtátva figyel a résztvevő ezeken a helyeken, egyszeriben mennyire nem mindegy lett az, miként sorakozzanak fel a tárgyalt témák, milyen hosszan beszélhetnek a véleményüket elmondani kívánók, mi legyen a határozathozatalnak, az esetleges választásnak a rendje . .. Lelni példákat riasztó esetekre, amikor órák telnek el az ügyrend feletti vitával — fényt vetve rá, mennyire gyakorlatlanok va gyünk az eljárásjogi szabá lyok ismeretében és alkalma zásában s vannak már ar ra is bizonyítékok, hogy nem ördöngösség ez, csak éppen érteni kell hozzá . . . Korábban ismétlődött a vé lemény, nem kell a formalitá soknak nagy jelentőséget tulajdonítani, semmi nem múlik az ügyrenden, hiszen csak kerete a tartalomnak, a lényegnek. S igaz: keret. Csakhogy akkor, amikor a tartalom gömbölyűre formált, a döntésnek látszó bólintás előre tudható, az ügyrend miként is lehetne fontos? A tartalom zubbonyba kényszerítése érdektelenné teszi, milyen a szabása a zubbonynak ... ha azonban a tartalom maga keresi meg az öltözékét, akkor egyszeriben az is érdekes lesz, a szabásban kik és mi módon működhetnek, működjenek közre . .. ! A korábban lebecsült formalitások értékének hirtelen megnövekedése mintha azt mutatná, nem a formákkal volt a baj, hanem a formálissá tett — tartalommal. MOTTO Országgyűlési bizottságok vitája Több képviselő szerint ismét kapkod a kormány Csütörtökön a Parlamentben ülést tartott az Ország- gyűlés ipari bizottsága. A testület Juhász Mihálynak, a bizottság elnökének a vezetésével a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásának törvényjavaslatát, valamint az állami vállalatokról, illetve a szövetkezetekről szóló törvény módosításának tervezetét tárgyalta. A jogszabályok tervezeteihez Sárközy Tamás igazságügymi- niszter-helyettes fűzött szóbeli kiegészítést, majd választ adott a képviselők és a meghívottak kérdéseire. A kormány ismét kapkod, tűzoltó munkát végez, tervezett intézkedéseinek csak töredéke szolgálja a gazdaság megélénkítését — mondotta több képviselő a Parlamentben, az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának csütörtöki ülésén, amelyen elsőként a kormány csomagtervét tárgyalták meg. Jóllehet a bizottság tagjainak alig fele jelent meg, közülük jó néhányan — képviselőtársaik nézeteit is tolmácsolva és választóik helyzetét, véleményét ismerve — megdöbbenésüknek adtak hangot, hogy alig több mint négy hónappal a költségvetés elfogadása után ilyen óriási eltérések mutatkoznak a terv és a valóság között. Vörösné Csuka Mária (Komárom megye) feltette a kérdést: ezt az előterjesztést ugyanaz az apparátus dolgozta ki, amely a decemberben elfogadott költségvetést, mi hát a garancia arra, hogy most nem tévednek? Úgy ítélte meg, hogy a képviselők elé terjesztett anyag nem intézkedési csomagterv, hanem törvénymódosítás. Kifogásolta azt is: a képviselők nem kaptak lehetőséget arra, hogy szociálpolitikai kérdésekben véleményt mondjanak, holott ezekben nem csupán a SZOT illetékes. Novák János (Budapest) az államigazgatási és szakigazgatási apparátus drasztikus leépítését kérte számon, hangoztatva, hogy ez a Grósz-kormány programjában is szerepelt. Véleménye szerint az ország ma egy 150 milliós nemzetnek megfelelő apparátust tart fenn, jelentős összegekért. A kongresszust támogatják A dunakeszi reformkor a szegedi felhívásról Az MSZMP Dunakeszi Városi Reformköre annak közlésére kérte fel szerkesztőségünket, hogy legutóbbi ülésükön elhatározták, csatlakoznak a reformkörök szegedi országos tanácskozásának felhívásához, s egyetértenek azzal, hogy pártértekezlet helyett őszre pártkongresszust hívjanak össze. Ezt megelőzően helyi és megyei pártértekezleteken szükséges lenne megvitatni az új pártprogramot, szervezeti szabályzatot, a Szervezeti struktúra és a képviselet kérdéseit. A pártértekezletekre és a kongresszusra a küldöttek delegálásáról a tagság — pártszavazással — dönthessen. Javasolják a megye reformköreinek, hogy támogassák a szegedi felhívást. A dunakeszi reformkor kéthetenként, délután 5 órakor, a helyi pártbizottság épületében tartja összejöveteleit. Legközelebb a helyhatósági választásokról, a népképviseleti rendszerről rendeznek vitát. Az MSZMP főtitkára nyilatkozik a Pest Megyei Hírlapnak
