Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-04 / 103. szám

1989. MÁJUS 4.; CSÜTÖRTÖK Frizuraigazítás az út mentén Ráckeve határában találkoztunk ezzel a rézsűkaszával fel­szerelt traktorral, amellyel Buzsik János levágja a nagyra nőtt füvet a várost Szigetszentmártonnal összekötő út men­tén. A Közúti Igazgatóság ráckevei üzemmérnökségének ez a gépe naponta mintegy 35 kilométeres szakaszon teszi szeb­bé, rendezettebbé az út menti árkokat (Hancsovszkl János felvétele) Nem új; de itthon még csak most terjed Levegő segít az anyagmozgatásban Negyedszázados az a szelle­mi-műszaki műhely, amely dr. Knoll Imre professzor nevéhez fűződik, s a mezőgazdaságban végzendő anyagmozgatási mun­kák minél korszerűbb techni­kai-gépi eszközeit hivatott ki­fejleszteni. A Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem tanszék- vezető tanárának és munka­társainak eredményeire felfi­gyelt az évek során a MÉM is. Elismerésük jeleként Knoll professzor és csoportja lett a gazdája az említett tárca anyagmozgatás-kutatási és -fejlesztési programjainak, s ők az egyik közreműködői a Közlekedési, Hírközlési és Épí­tésügyi Minisztérium áruszál­lítási célprogramjainak is. Sikeresnek számító fejlesz­téseik közé tartoznak egyebek között azok a pneumatikus, az átrakodást segítő géprendsze­rek, amelyek kiválóan haszno­síthatók a gabonatárolásban, valamint a vasúti és folyami szállításban. A fejlesztések széles palettáján ott találha­tóak a környezetvédő, csőve­zetékes, szivattyús berendezé­sek, amelyek sűrű pépek, isza­pok, szennyvizek továbbításá­ra alkalmasak. Ami további érdekessége ennek a rendszer­nek, hogy száraz anyagok mozgatására is kiválóan alkal­mas. A 25 éves múltra visszate­kintő vállalkozásban tervezé­seket végző szakmérnökök, ok­tatók, iparvezetők egyaránt részt vesznek. Ennek jegyében sikeresen alkalmazkodnak a népgazdaság változó igényei­hez. Sikerült olyan műszaki­gazdasági döntés-előkészítő és -értékelő rendszert kidolgoz­niuk, amely a gazdaságok, il­letve gyártók technológiáinak, továbbá az azokat kiszolgáló eszközök értékelésére egy­aránt alkalmas. Dr. Knoll Imre elmondta, hogy a még oly korszerű rakodó-, szállító­gépek és -rendszerek is csak akkor válhatnak a dinamikus anyagmozgatási folyamat egy­ségeivé, ha kiválasztásuk kor­szerű szervezési módszerekkel párosul. A tsz-ek, állami gazdaságok agrár szakemberei — elsősor­ban az anyagmozgató szak­mérnökök — számára egyhetes tanfolyamot szerveznek, mely­nek során 10-12 előadás ke­retében átfogó tájékoztatást kapnak, az utóbbi évtized leg­korszerűbb anyag- és eszköz- mozgatási géprendszereiről. Gy. L. Újabb adatok a Chinoin-botrány ró! Valódi veszély, vagy felfújt léggömb? A váci Chinoin-botrány hullámai egyre magasabbra csapnak. Az eddig visszafoj­tott indulatok szökőárként törtek elő, hiszen a váciak féltik saját és gyermekeik egészségét, környezetüket, vá­rosukat, a vizet és a levegőt. Bihari István, a Chinoin vezérigazgatója szerint már az ügyet kirobbantó levél, amelyet a miniszternek írlak, tartalmaz egy furcsaságot. Ez­úttal ugyanis sikerült a poli­tikai csoportosulások teljes összhangját kialakítani: alá­írta a levelet az MSZMP, a Fidesz, az MDF, a HNF, az SZDSZ, a KISZ, a városi szakszervezet, a Kisgazdapárt, a Városvédő és Szépítő Egye­sület. sőt a Múzeumi Egyesü­let is. Természetesen dr. Bóth János, a tanácselnök is. Hiányzik viszont a helyi Kö­jál és a Váci Népi Ellenőrzési Bizottság vezetőjének aláírá­sa. Az utóbbi már csak azért sem írhatta alá a levelet, mert ők tudják a legjobban, hogy nem felel meg a való­ságnak az a kitétel, mely sze­rint „újabb veszélyként lebeg a fejünk felett a telepen levő veszélyeshulladék-égető ellen­őrizhetetlen működése.” Mivel éppen az ő megbízásukból vé­geztek vizsgálatot az idén februárban a Chinoin váci te­lepén. A jegyzőkönyvük meg­állapítása szerint: „Az ége­tésre szánt veszélyes hulladé­kok ártalmatlanításának szak­mai, személyi és műszaki fel­tételei biztosítottak. Minden hulladékot megsemmisítés előtt a Chinoin környezetvé­delmi osztályának szakembe­rei égetéstechnikailag bevizs­gálnak. Ezt a munkát, más környezetvédelmi tevékeny­séggel karöltve tíz fő végzi, műszakilag jól felszerelt labo­ratóriumi háttérrel.” Megromlott viszony Térjünk most vissza a mi­niszternek címzett levélhez. Ebben az is benne foglalta­tik, hogy a „tanácsi bizottsá­gunk az elégetésre kerülő anyagok megfelelő dokumen­tálását nem találja”. A népi ellenőrök viszont tudták, hol kell keresni, mivel vizsgálati jegyzőkönyvükben azt írják: „Az égetésre kerülő anyagot minden esetben bizonylattal veszik át és a megsemmisítést követően bizonylatot adnak a bérégetöknek. Az égetési bi­zonylatokat szúrópróbaszerű ellenőrzésünk rendben talál­ta.” Ezek után az ember aka­ratlanul is megfogalmazza a kérdést: elképzelhető, hogy a tanács erről a februári vizs­gálatról nem tudott? A Chinoin vezérigazgatója, Bihari István szerint a bajok gyökerét mélyebben kell ke­resni: megromlott emberi, ve­zetői kapcsolatok húzódnak meg a Chinoin-botrány ku­lisszái mögött. Ezért érdemes sorra venni mindazon ténye­ket, amelyek az előzmények­hez tartoznak. — A hetvenes évek végén kirobbant vízszennyezési bot­rány előzménye, hogy akkori­ban még az egész világon nyílt gödrökben égették el a veszélyes hulladékot, s mint másutt sem, nálunk sem szá­moltak a lehetséges következ­ményekkel — kezdi Bihari István. A Chinoin akkori ve­zetői Magyarországon első­ként beszerezték a szükséges égetőberendezést. Tény azon­ban, hogy a város és a Chi­noin között megromlott a vi­szony. I Vizsgálták, ellenőrizték A felesleges felhajtás, az amolyan sok hűhó sem­miért féle megnyilvánulás, ami­óta csak az eszemet tudom, min­dig idegenkedést váltott ki be­lőlem. Az meg már ingerel, amikor farkast emlegetnek a kertek alján — mondjuk te­temre hivő tömeg képében —, miközben csak néhány bá­rány lapul a kerítés tövében Ezek a hasonlatok jutnak eszembe, amióta a telefon- költséget, a hírverést sem nél­külöző felhajtással dobra ver­ték például az érdi Ófaluban megrendezésre kerülő fóru­mot. s ezzel együtt a körzeti népfrontbizottság tisztújítását. Fórum, ahol az érintettek, az ott lakók kérdeznek, s a tisztségviselő válaszol. Ott a helyünk. Mert a köz érdekében, a közért fogalmazódik majd meg a mondandó, teszik pel­lengérre azokat a momentu­mokat, amelyek a város fej­lődésének, építésének, szépí­tésének, eggyé kovácsolódá- sának ma is kerékkötői. Hogy ne lehessenek sajátos, privi- légizált érdekek, hanem a gáz, a víz, tehát a vezetékek gerincvonala a leggazdaságo­sabb nyomvonalat kövesse. Azt, ahol a laksűrűséget néz­ve a legtöbb lakás, otthon kapcsolható rá. Állítólag erre is készültek az ófaluban la­kók — s a hír nyomán jó­magam meg a többség érde­kének képviseletére. Tervezni Sok hűhó semmién! könnyű, ám sokkal nehezebb szembenézni a valósággal, a csalódással. Azzal, hogy az este fél hatkor kezdődő fó­rumot (háromnegyed hét előtt öt percig!) huszonhármán tisztelték meg. Beleszámítva az elnöki asztalnál ülőket is. Abban a városrészben, ahol a becslések szerint négy és fél, ötezer lelket számlálnak. Az már csak ráadás, hogy beve­zetőjében a városi tanács el­nöke nem egészen mellékesen megjegyezte: számonkérést, újságírót ígértek. Az utóbbi ott volt, ám a csinnadrattá­hoz képest alig jöttek el... Az egy óra tíz percbe sű­rített történés lényege egy mondatban: a városrész ezer­nyi, élő, hovatovább akuttá váló problémája. Közérzetet feleslegesen irritáló tények, amelyek megoldásához csak három dolog kell: pénz, pénz és pénz. De nem könnyű Ófaluban háziasszonynak sem lenni, amikor a bolt hétfőn mindig zárva tart. Nem köny- nyű, mint ahogy jó lelkiisme­rettel körzeti népfronttitkár­nak, tisztségviselőnek sem. Még akkor sem, ha ott az a bizonyos kiskapu, mentőöv, amit a megye egyre több te­lepülésén megnyitnak, bevet­nek: sajnos az embereknek a második, harmadik műszak közben sem idejük, sem ere­jük nincs arra, hogy lakókör­zetük dolgaival törődjenek. Mondják, mondogatják úion- útfélen, amióta szóvá tettem a tapasztaltakat. S mutogat­nak ugyanakkor a szomszéd rétjére —, más pártokéra, más szervezetekére — mely ugyan­csak nem zöldebb. Olykor húszán, harmincán jönne össze azok is. S választanak, döntenek, nyilatkozatokat fo­galmaznak meg. Ez a más rétje, s ha az nem zöldül, fe­ledteti a mienk sápadt színét, fakóságát, kitaposott gyepéi? Ilyesmivel sohasem vigasztal­tam, s nem is fogom vigasz­talni magam. Inkább a szer­vezésben, az előkészületekben keresem a hibát. Például ab­ban, lehet-e, szabad-e manap­ság hét közben fórumot, vá­lasztást meghirdetni? Ügy szervezni, hogy kevesek, a ki­sebbség döntsön létfontosságú kérdésekben, s a tisztségvise­lők választásában? így ma már nem lehet. Mert míg így mennek a dolgok, addig jog­gal kerül kérdőjel a válasz­tottak neve mellé azzal a megjegyzéssel: kevesek tolták alá azt a pulpitust, amelyet a többség nevében bitorol. Varga Edit 1982-től vezeti a vállalatot Bihari István, s azóta jelentős intézkedéseket tettek a kör­nyezetvédelemért. Az 1988. áprilisi, a Chinoin komplex környezetvédelmi ellenőrzése alkalmával felvett jegyző­könyv meg is állapítja: „A bizottság a Chinoin komplex környezetvédelmi tevékenysé­gét a megtett intézkedések tükrében úgy ítéli meg, hogy a fennálló gazdasági-műszaki fejlesztési lehetőségek ismere­tében tapasztalható szemléleti változásoknak köszönhetően példaszerű.” — A Mikroelektronikai Vál­lalat üzemének leégése után valóban palackokat szállítot­tunk a váci telepre — foly­tatja a vezérigazgató. — Ez akkor kényszerintézkedés volt. Mi a palackokat átvizsgáltat­tuk s néhányat, amelyeknél tartani lehetett a gáz szivár­gásától, a honvédséggel elszál­líttattunk, s ők saját telepü­kön hatástalanították. A többi elszállítására illetékes szakha­tóság, a Vegyi- és Robbanó­anyagipari Felügyelet kapott megbízatást a Mikroelektroni­kai Vállalattól. Ez az ügy két évig húzódott. Mi sürgettük a Mikroelektronikát, ők a fel­ügyeletet. Hozzá kell tennem: teljes felelősséggel kijelenthe­tem — s ezt nyilván a vizsgá­latok is megerősítik —, sem a telepen dolgozókat, sem Vác lakosait semmiféle veszély nem fenyegette. — A másik „vádpont” a bérégetés, mely a tanács sze­rint szennyezi a levegőt. Ho­gyan vélekedik erről? — Mi az égetőmű működ­tetésére engedélyt kaptunk a tanácstól. Természetesen a be­rendezés kapacitását ki kell használni, ezért vállaltunk bérégetést is. Így például a váci kórház hulladékait is mi égettük el. Folyamatosan vizs­gáltuk, hogy a megsemmisítés során mérgező anyag ne jut­hasson a levegőbe. Már az égetésre beérkező anyagok összetételét is ellenőriztük. Egyébként a tegnapi tünteté­sen ott voltam, kinyittattam a telep kapuját, s lehetősége volt mindenkinek, hogy meg­nézzék. Nem sokakat érdekelt a berendezés; talán egy-két ember akadt, aki kíváncsi volt a dolgokra. No igen, a tüntetés. Az MTI tudósítójának feltűnt, hogy javarészt gyerekek vonultak a Chinoin ellen. A tanácselnök magyarázata szerint nem ki­vezényelték őket. hanem ma­guktól jöttek. A tudósító azt is megkérdezte, miért éppen a Chinoin ellen tüntetnek. A válasz szerint a többi üzem esetében látnak reményt az előrelépésre. Hogy is van ez? A DCM, mely a rekonstrukció után is szórja majd a cement­port a városra, aztán a Hír­adástechnikai Anyagok Gyára és a Tungsram váci gyára, amelyek ólomoxiddal szennye­zik a levegőt, a váchartyáni szemétlerakó, amely a vizet szennyezheti, ugyanígy a kö­zeli hatalmas disznóhizlalda, vagy a Taurus váci gyára — nos, mindezeknél van remény. Dorogon elkészül A Chinoin viszont azonnal zárjon be? Náluk nincs re­mény, holott köztudott, hogy az év utolsó negyedére Doro­gon elkészül a- korszerű, nagy teljesítményű égetőmű, mely­ben elégethetnék a Chinoin hulladékát is? Mátrai Tibor Váci szerkesztőségünkben tegnap gyakran csörgött a te­lefon. Anyák, apák jelentkez­tek. Egy feldúlt szülő magá­ból kikelve kérdezte: milyen jogon meri valaki az ő gyer­mekeit kivezényelni egy tün­tetésre?! Ez nem a gyerekek dolga, mondta, s hasonlóan felháborodottan szólt arról, hogy a tanárok ötös osztály­zatot ígértek egy-egy sikerült tábláért... Hogyan kerültek a gyere­kek a tüntetők közé? — Erre voltunk kíváncsiak, ezért fel­hívtunk néhány iskolát. A leg­több helyen — így például a Lőwy Sándor Ipari Szakközép- iskolában, a Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakközépisko­lában, vagy a Kereskedelmi és Vetjdéglátóipari Szakközépis­kolában — a pedagógusok el­mondták, hogy személy szerint ők és munkatársaik egyetérte­nek a tanács kezdeményezésé­vel. A gyerekeket egyébként nem vezényelte ki senki, ön­szántukból vettek részt az ak­cióban, s ezért semmiféle előnyben vagy hátrányban nem részesülhettek. A demonstráció szervezői bizonyára maguk sem gondol­ták, hogy kezdeményezésük ennyire hidegen hagyja a vá­ros felnőtt lakosságát, ezért — ezt egyébként több forrásból is megerősítették — háromne­gyed egykor mozgósították a diákokat. B. Gy, Ö ÍRTA Eltűntek Kijut mostanában mind­annyiunknak a bölcsessé­gekből. S ha sok a bölcses­ség, akkor kézenfekvő: a bölcs sem lehet kevés. Fel­becsülhetetlen értékű fel­fedezések záporozrtak re­ánk a bölcsek jóvoltából. Így például a Kapu című folyóirat legutóbbi (áprili si) számának 61. oldalán megtudhatjuk Nagy Attila Kristóftól, hogy „Magyar- országon nincsen értelmi­ség!”. A szerény terjedelmű dolgozat szerény szerzője persze nem sokat bíbelődik a társadalmi szerkezetet alapjaiban megrengető fel­fedezésnek a bizonyításá­val: vagy elhiszik neki vagy nem. Hinnénk mi, de még mennyire hinnénk, ha nem zavarnának bennünket a — tények. Azokról a bizonyos eltűnt — vagy sohasem lé­tezett? —, gyanús alakok ról, akik képesek úgy vi selkedni, cselekedni, mint­ha értelmiségiek lennének, holott N. A. K. megírta: nincsenek. Illetve, valakik azért vannak, „egy széles, heterogén réteg, melyet ér­telmiségnek neveznek”. En­nek a rétegnek a tagjai azonban nem felelnek meg „egy transzcendens éti kai... kritériumnak", hi ányzik belőlük „a válasz- tottságtudat” és nem köz­vetítenek „az Abszolútum és a közösség között”. S mert a citáltaknak a sok­szorosa a nem, nem, nem a cikkben, csodálkozhatunk-e azon, ha a végső konklúzió a nincsen?! Akik ennyi mindent nem tesznek, eny- nyi mindennek nem felel­nek meg, létezhetnek-e? Legjobb esetben is létezhe- tőségük bizonyítéka nem más, mint hiányuk létezé se ... Sokat adnánk érte, ha tudhatnánk, az eltűnt (el­tüntetett) magyar értelmi ségnek azok a tagjai, akik nem létezőként nagyon is valóságos forintokat (negy­vennyolcat) leszurkolva Kapuért, az említett cikket olvassák, mit mormolnak közben? A gazdag anya nyelvnek mely szavait is­mételgetik? Mostoha a fel fedezők sorsa! Miként ért­hetnék meg őket első olva­sásra a taplófejűek?! S ha esetleg a tizedikre, a hu szadikra sem...?! Akkor kiben van a hiba? De le­het-e hiba olyanokban, akik — nincsenek? KLIENS Hogy szolgál az egészsége? Ha elkészül a biotérkép Az NSZK-beli tv-állomás nálunk is látható egyik adá­sában nézem a feliratot. Bio- wetternek nevezik azt az in­formációt, ami tulajdonképpen nem más, mint népszerű or­vosmeteorológia. Vagyis tud­hatjuk, mikor, miért fáj a reu­mánk, melyik időjárási zóná­ban kell elővigyázatosabbnak lenni a migrénes fájdalmaktól szenvedőknek, a frontátvonu­lásokra érzékenyeknek. Nálunk ilyen információkat ugyan még nem közvetítenek, ám azt már több településen szorgalmazzák az egészségügyi szakemberek, hogy a betegsé­geket még akkor kell felderí­teni, amikor kezdeti stádium­ban gyógyíthatók. A Dunakeszi Tanács egész­ségügyi osztálya nemrég olyan javaslatot terjesztett a végre­hajtó bizottság elé, amely sze­rint a kisebb mértékben eddig is folytatott szűrővizsgálatokat az egész lakosságra kiterjesz­tenék. A javaslat két változa­tának előnyeiről és szervezési, valamint anyagi kihatásairól és hátrányairól a mindent megvilágító jelentés alapján a részletkérdésekben nem jára­tos testületi tagok is véleményt alkothattak. Végül megszületett a döntés. E szerint a körzeti orvosi há­lózat segítségével, lakossági névjegyzék alapján, úgyneve­zett behívásos rendszerrel tér­képezik majd fel, hogy szolgál jelenleg az állampolgárok ked­ves egészsége. Mérik majd a vizsgálaton megjelenők vér­nyomását, vércukorszintjét, s többek között sor kerül szak­nyelven kifejezve teljes test­vizsgálatra is. Az eredménytől függően irányítják aztán — ha kell — a pácienseket további, szakorvosi rendelésre, vagy megírják a beutalót a megfe­lelő gyógyintézetbe. Dunakeszin sincs másként, mint általában Magyarorszá­gon. A veszélyeztetettnek tar­tott 35—55 év közötti korosz­tály tagjai kardiológiai szak- rendeléseken vesznek részt; az adatlapokat számítógépek dol­gozzák fel. Az orvosok által készített egészségügyi térkép az előter­jesztők szerint alkalmas lesz szociális, egészségügyi fejlesz­tési, intézkedési tervek készí­téséhez. Egyénileg pedig lehe­tővé válik a korai beavatkozás, a súlyosabb bajok megelőzése. A számítások szerint egy- egy körzet lakóinak szűrővizs­gálata fél évet venne igénybe. A szükséges adatfeldolgozó számítósének beszerzéséhez közel 300 ezer forintra van szükség, s más, jelentős kiadá­sokra is lehet számítani. Ezek­hez támogatást ad a Szociális és Egészségfigvi Minisztérium és a megyei tanács. K. T. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom