Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-24 / 120. szám

1989. MÁJUS 24., SZERDA 5 Kósza hírek egy reformkörről A cél: pezsdüljön a közélet Meglepő hírek, felgyorsult közéleti események. Első olva­sásra megdöbbentő nyilatkoza­tok a sajtóban. Gyűlések, til­takozások, szervezetek, moz­galmak. Forrong az ország, felszínre kerül a sokáig lap­pangó ellentmondások sora. Ki-ki a maga nézete, meggyő­ződése szerint keresi a meg­oldást. Nem az MDF-ben Az MSZMP egymás után alakuló reformkörei is a he­lyes utat keresve rendezik vi­táikat. A megyei pártbizott­ság egyik irodájában két fia­talemberrel beszélgetünk. Cso­bai László és Filip György a nemrég megalakult dunakeszi reformkor alapítói közé tar­toznak. Arra, hogy a megyei apparátus gazdaságpolitikai munkatársaként miért épp eb­ben a városban aktivizálódtak, egyszerű magyarázatnak lát­szik, hogy ott laknak. Ennél­fogva ott működő alapszerve­zetbe kérték az átigazolásukat is. Meggyőződésük, hogy a po­litikai élet súlypontja, a politi­zálás színtere mára áttevődött a lakóterületre, ott kell tehát jelen lenni. — Csakhogy ez a politizálás eddig a közműépítkezések terveinek vitáiban, a környe­zet rendezéséről szóló közös meditációkban, apró helyi kér­dések eldöntésében merült ki — jegyzem meg közben, mire Csobai László és Filip György helyeslőén bólint. Jelezve, hogy erre szükség is van, de kifejtik: azon túl, hogy a he­lyi kérdésekkel többet és mé­lyebben kell foglalkozni, sze­repet kaphat a nagypolitika, ami iránt élénkült az emberek érdeklődése. Vagyis megjelenik a helyi közösségek, divatos szóval. ki­fejezve: autonómiák önálló vé­leménye vagy különvélemé­nye netán országos kérdések­ben? — tűnődöm félhangosan, s mindhárman ennek az es­hetőségére gondolunk. Azon persze most már közö­sen derülünk, miután tisztá­zódik, hogy kósza és alaptalan hírként terjedt el: a dunake­szi reformkörösök egyben a Magyar Demokrata Fórumba is beléptek. Az tény, hogy politikai partnerként jelen van a terü­leten ez a szervezet meg a Fidesz is, amelyekkel nem a szembenállás lesz a lényeg, hanem, viták árán is, de né­zetazonosságra törekvés, közös lépések a várospolitikában. Ahogy Filip György fogal­maz: Meg kell ismerni az em­berek véleményét, amire iga­zából senki sem volt korábban kíváncsi. Bár igaz, a tíz évvel ezelőtt készített és könyv alak­ban kiadott lakossági igény- felmérés jó kezdeményezés volt. Téves képzetek A dunakeszi reformkort ti­zenheten alapították. Itt nincs tagnyilvántartás, programjai­kon részt vehetnek pártonkí- vüliek, akik közül meg is je­lentek néhányan. Érkeztek már az első összejövetelre fó­tiak, helybeliek. Idősek, fia­talok, értelmiségiek és mun­kások egyaránt. Jellemző, hogy sok a pártapparátusbeli, bár más oldalról az is tény, hogy a kör ellenzői sem titkolták a véleményüket. Ismeretes, hogy vannak, akik a párt­egységet féltik ettől a formá­tól, noha a reformköröknek nem céljuk az MSZMP-ről való leszakadás. Ám a régi ér­telemben vett egységfelfogás­sal is szakítottak. A cél: fel­pezsdíteni a közéletet, változ­tatni a megunt és megcsonto­sodott szervezeti mechanizmu­son, amiből nehezen tud a Védett lehet-e a Margitsziget? A minisztérium nem akarja A Magyar Környezetvédelmi Egyesület felhívásához csatla­kozva a XIII. Kerületi Tanács is javasolja, hogy egy e célra létrehozandó társadalmi bi­zottság vizsgálja felül a Mar­gitsziget védetté nyilvánításá­nak feltételeit. A javaslattal kapcsolatban Zsin Sándorné, a Fővárosi Ta­nács V B. közlekedési és köz­műfőosztályának természetvé­delmi főelőadója az MTI mun­katársának elmondta, hogy a Margitsziget helyi vagy orszá­gos jelentőségű természetvé­delmi területté nyilvánítását már 1988-ban kezdeményezték a Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztériumnál. Akkor másik öt, védelmet igénylő fővárosi területre is javaslatot tettek. Ezek a Vá­rosliget, a Városmajor, a Nép­liget, a Gellérthegy, valamint a Ferenc-hegyi, József-hegyi barlangok felszíni környezete. A KVM ezek közül a Gellért­hegy sziklaoldalánál, valamint a Ferenc-hegyi és József-hegyi barlangfelszíneknél tartotta in­dokoltnak az országos védett­séget. Négyféle természeti védett­ségű kategória létezik az or­szágban: így nemzeti park, tájvédelmi körzet, természet- védelmi terület, valamint ter­mészeti emlék. E négy kate­góriában országos jelentőségű­nek csak a KVM nyilvánít­hat valamilyen területet, nö­vényzetet. A helyi jelentőségű természetvédelmi területté, természeti emlékké nyilvání­tást a fővárosi vagy a megyei tanácsok is kimondhatják. A KVM álláspontja, hogy el­sősorban a természetes vege­tációkat, tehát nem az ültetett növényzetet veszik fel az or­szágosan védett területek kö­zé. A Margitsziget igen érté­kes, de nemesített dísznövé­nyekkel beültetett terület. így itt a terület értékeinek megőr­zése szempontjából, elsősorban a parkfenntartás, a fejlesztés lényeges. A természeti védett­ségnek az ottani környezet megóvásában annyiban lenne szerepe, hogy az esetleges ké­sőbbi, nagyobb arányú beépí­tést korlátozná. Budapesten egyébként jelenleg 24 helyi s hat országos jelentőségű ter­mészetvédelmi területet, ter­mészeti emléket tartanak nyil­ván. Ezek között találhatók természetes növénytársulások, botanikus kertek, fák, facso­portok — mondotta Zsin Sán­dorné. párt kibontakozni. Fontos, hogy kilépjenek a pártszerve­zetek a munkahelyi környezet­ből. — Mert a gazdaság irányí­tásába egyre kevesebb lesz a beleszólásuk? — Ez úgy igaz — fejti ki Filip György —, hogy a párt megtartja a gazdasági befo­lyását, de más módon, a jog­állam keretei között. Vagyis gazdaságpolitikáját a képvi­selők közreműködésével igyek­szik megvalósítani. Radikális javaslatok — Mi motiválja vajon, hogy a párlapparátusban dolgozók területi alapszervekhez menje nek? — Mert ott élhetnek valósá gos pártéletet. Nem akkor, ha a székházban egymást igye­keznek meggyőzni. Másrészt meg a róluk alkotott téves képzetek súlya is nyomasztja őket, s bizonyítani szeretnék, hogy nem konzervatív gon­dolkodású funkcionáriusok. Igenis szerepük volt és van a párt belső élete és a társa­dalom demokratizálásában. Azt, hogy nem pusztán egy kényelmesnek látszó állás be­töltése, hanem a politikai el­kötelezettség tartja meg ma a helyükön beszélgető partne­reimet, képességeik és képzett­ségük egyaránt bizonyítja. Csobai László mint közgaz­dász, Filip György mint gé­pészmérnök és gazdaságmér­nök, egész biztosan jól megta­lálhatná a helyét az ország gazdasági életében. — Milyen lesz a dunakeszi reformkor programja? — Egyelőre még nehéz meg­mondani, de biztosan olyan, amilyenné a tagsága formálja — válaszolják erre a kérdés­re, s azt veszik sorra mind­ketten: milyen tényezők játsz­hatnak majd szerepet á kiala­kulásban? , Fel kell készülni az orszá­gos pártértekezletre. A parla- | menti és a tanácsi választá­sokra. — Igaz. Dunakeszi alvóvá­ros. Ez hátrány lehet, de ta­lán mégis érdekli majd az em­bereket a sorsukat, jövőjüket meghatározó politika — latol­gatja Csobai László, aki sze­rint a reformkor tagjai általá­ban radikális javaslatokkal állnak elő, köntörfalazás nél­kül mondanak véleményt. Az a céljuk, hogy politizálásra bátorítsák azokat, akiket so­kan a „szürke” tömeg jelző­vel szoktak illetni. Kovács T. István Új településrész a biogazdálkodáshoz A GATE közreműködésével Biofalut alakít ki Szelestén a helyi termelőszövetkezet a Magyar Tudományos Akadémia és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem szak­embereinek közreműködésével. A hároméves program keretében éven­te negyven családi ház építésére alkalmas ezer négyszögöles telket alakít ki a szelestei termelőszövetkezet. A telkeket a régi falusi tele­pülésszerkezet hagyományai szerint mérik ki, s valamennyi egy úgy­nevezett szervizútra szimmetrikusan helyezkedik el. E szervizúton bo­nyolítják majd le a termény- és takarmányszállítást, ezen lehet meg­közelíteni az istállókat. A telkeket közmüvesítik, a szennyvizet helyi tisztítóba vezetik. A családok az új településrészen biogazdálkodást folytatnak, a zöldségeskertben és a gyümölcsösben sem műtrágyát, sem pedig gyom- és rovarirtó szert nem használhatnak. A háztájiban tartott állatokat csak természetes takarmányokkal etethetik. A termé­nyeket és az állatokat magasabb áron vásárolja fel a termelőszövet­kezet. Vagyonvédelmi szabványok A betörések száma évente már megközelíti a 123 ezret; csaknem annyi a felderített vagyon elleni bűncselekmény, mint 10 évvel ez­előtt. Az Állami Biztosító Vagyonvé­delmi és Kármegelőzési Leányvál­lalata felkarolta a biztonsági be­rendezések ügyét. Az Üllői út 1. szám alatt lévő irodájukban be­mutatják az itthon gyártott és kapható berendezéseket, s az ér­deklődőknek tanácsokat adnak, hogy lakásukra — a közületeknek irodáikra és raktáraikra — milyen készüléket a legcélszerűbb felsze­relni. Az irodában sok az ügyfél, nagy az érdeklődés, ám a gyár­tóknak csak akkor éri meg a be­rendezések továbbfejlesztése, ha külföldön is értékesíthetik azokat. Ezért az AB Vagyonvédelmi Leányvállalata a Magyar Szab­ványügyi Hivatallal közösen kap­csolódik a Nemzetközi Szabvá­nyosítási Szervezet (IEC) riasztó- rendszerekkel foglalkozó bizottsá­gának munkájába. Megállapodtak abban, hogy az IEC folyamatosan a magyar szak­emberek rendelkezésére bocsátja a riasztóberendezésekkel kapcsola­tos dokumentációkat. Üt az autóbuszok között A nyári turistaforgalomra való tekintettel új járdát építenek ki Visegrádon a Fellegvár parkolójában. így a kirándulóbuszok mellett biztonságosabban közelíthetik meg a turisták a várat. Az építkezést és parkosítást a Pilisi Parkerdőgazdaság szak­munkásai végzik (Erdősi Ágnes felvétele) Bank is lesz a pártházban Szentendrén Bérleti díjból alapítvány Kevés beruházásnak volt akkora sajtója, mint annak idején a szentendrei MSZMP, székház építésének. A Duna- parti régi épületben a városi zeneiskola kapott méltó ott­hont, az új székház néhány te­lekkel távolabb készült el. Lapunk is több ízben be­számolt arról, hogy az MSZMP a reprezentatív épület egy ré­szét szeretné városi célokra átadni. Így született a terv, hogy létesüljön például itt fogorvosi rendelő. Ám menet közben kiderült, a szigorú szakmai, higiéniai előírások túl • "nagy* átalakítást igényel­nének. Ezután született az öt­let: legyen a Budapest Bank városi kirendeltségének szék­helye a ház földszintje. A várost ez a megoldás sem rövidíti meg. hiszen az MSZMP a bérleti díjból alapítványt tett. Hátrányos helyzetű és szegény családok tehetséges gyermekeinek taníttatását fi­nanszírozzák az alaptőke 600 ezer forintos hozadékiból. Az alapítványhoz egyébként a Budapest Bank is hozzájárult egymillió forinttal. Mégis támadások érték az MSZMP-t a pártszékház mi­att. Rebesgetik, hogy a párt annak idején ingyen jutott az értékes tanácsi telekhez, hogy drága közpénzen kellett meg­oldani a ház körüli terület parkosítását és így tovább. A pártszékház anyagi ügyei­ről, az építés előtörténetéről beszélgettünk Lénárd László­val, a Pest megyei pártbizott­ság titkárával: — Mi igaz a szóbeszédből? — Nem ingyen jutottunk a telekhez. Kisajátítási eljárás­ra került sor, az MSZMP 4,1 millió forintot fizetett három ingatlanért. A városi tanács hét lakást adott az érintettek­nek. Ezt valóban a tanács fi­zette, de nem szabad elfelej­teni, hogy cserébe megkapták a régi pártszékházat zeneis­kolának. Ennek nyilvántartott értéke négymillió forint volt, amely ebben az esetben esz­mei árnak tekinthető, hiszen forgalmi értéke ennek a több­szöröse. — Mi a helyzet a székház körüli közterülettel? — A bejárat előtti rész köz­területté formálása közel két­millió forintjába került a ta­nácsnak. A költségekhez a párt félmillióval járult hozzá. Egyébként a székház körüli területet teljesen ingyen ad­tuk a tanácsnak és informá­ciónk szerint a pártbizottság mögötti földet ezután a ta. Az ajánlás nem utasítás A bérkérdések és az önállóság Ugyan mi kelthet érdeklő­dést, ha még a bérek elosztá­sának vitája sem? Az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszerve­zete Pest Megyei Bizottságá­nak leutóbbi ülése határozat- képtelennek bizonyult ebben a témában, mivel kevesen je­lentek meg. Igaz — mint Sza­bó Katalin, a megyei bizottság titkára elmondta —, a hiány­zók közül többen már huza­mosabb ideje betegek. Az egészségügyi dolgozók háromlépcsős bérfejlesztése során az első lépcsőben az idén a Pest megyében dolgo­zók 14,7 százalékos béremelé­si lehetőséget kaptak. Ezt a megyei tanács 15 százalékra kiegészítette. Az eredményt július 1-jétől érezhetik az érintettek. (Mint azt már egy korábbi lapszámunkban meg­írtuk, a második lépcsőben — jövőre — az orvosok bérét kí­vánják rendezni, a rákövetke­ző évben pedig a gazdasági­műszaki szakterületen dolgo­zókon lesz a sor.) A Szociális és Egészségügyi Minisztérium, valamint az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete együttesen ajánlja az intézménynek, hogy az idei bérfejlesztési keretet a három műszakos fizikai szakdolgozók bérének emelésére fordítsák. Itt van ugyanis a legnagyobb elmaradás, itt van legkevésbé arányban egymással a teljesít­mény és az anyagi elismerés. A kórházakban jelenleg át­lagosan 6640 forint a szakdol­gozók havi keresete. A körzeti rendelők asszisztensei viszont átlag havi 5261 forintot kap­nak, a bölcsődei dolgozók pe­dig 5284 forintot. Az EDSZ Pest Megyei Bizottsága ezért javasolja a megyei szintű dif­ferenciálást, amellyel egyetért a megyei tanács egészségügyi osztálya is. E szerint a ren­delkezésre álló összegből a kórházi ellátásban dolgozókra egyenként 950, az alapellátás­ban tevékenykedőkre 1100 fo­rint, az összes többi ellátás­ban dolgozókra 1050 forint jut­na. A minisztérium és az EDSZ nyomatékosan felhívja az in­tézményvezetők figyelmét ar­ra, hogy a részükre megadott keret szétosztásáról önálló gazdálkodási jogkörben dönt­senek. f A korábbi tapasztalatok alapján azonban éppen az ön­állósággal van a legtöbb gond. Mint a vitában is elhangzott, számos intézményben nem mernek differenciálni, az ön­állóság érvényesítése helyett szó szerint értelmezik a „köz­ponti” ajánlásokat, s azután mutogatnak kormányzati szer­vekre, megyei bizottságokra, és így tovább... A vita részt­vevői személyesen is tapasz­talták több egészségügyi in­tézményben, hogy milyen nagy ellenállásba ütközik a diffe­renciálás szándéka. Pedig azt az adott munkahelyen tudják a legjobban, hogy melyik te­rületen van a legnagyobb szükség a bérfejlesztésre. A minisztérium és az EDSZ idei ajánlása is csupán — ajánlás. Szabó Katalin rámutatott arra, hogy az idei fizetésemelés — csakúgy, mint a további két alkalom — csak akkor lehet igazán eredményes, ha érvé­nyesül az intézményi önálló­ság, ha a szorító feladatoknak megfelelően lehetőleg diffe­renciálnak a három műszako­sok javára, és ha a bérkeret felosztásáról az intézményi vezetőség és a helyi szakszer­vezeti bizottság közösen dönt. Az önállóság érvényesítésének fontosságára az EDSZ megyei bizottsága olyan megbeszélé­sen is felhívja majd a figyel­met, amelyre meghívják az in­tézményi vezetőket, a gazda­sági vezetőket és az szb-titká- rokat. Kovács Gyula nács kétmillió-kétszázezer fo­rintért értékesítette. — Úgy tudom, vita támadt a Budapest Bankkal kötött bérleti szerződés körül. — Az MSZMP 1994-ig kö­tött szerződést a bankkal. Ilyen esetben a hatóságnak nem engedélyeznie kell a bér­leti szerződést, hanem csak hozzá kell járulnia. Az előszer­ződésben még 15 ezer forintos négyzetméterenkénti ár szere­pelt, de a végleges összeg en­nél jóval alacsonyabb lett. A jogszabály az állami tulajdon­ban lévő ingatlanok bérbe­adásával kapcsolatban úgy fo­galmaz, hogy a négyzetméter­ár 960 forint lehet. Ám ettől plusz-mínusz harminc száza­lékkal eltérhetnek. így történt ebben az esetben, amikor is fölfelé tértünk el. Az MSZMP egyébként nem­csak a szentendrei, hanem a többi székháza esetében is arra törekszik, hogy közössé­gi hasznosításra engedje át az épületek egy részét, természe­tesen, ahol erre lehetőség van. Szentendrén tényleg mindent megtettünk, hogy olyan hasz. nosítást találjunk, amely a lakosság számára közvetlenül is előnyös — mondta Lénárd László. — Amikor a fogorvosi rendelővé alakítás terve meg­hiúsult, szóba került a gyer­mekorvosi szakrendelő idete­lepítése is, de végül ez sem bizonyult megoldhatónak. A tisztességes szándékot — úgy gondolom — bizonyítja az a kétmillió forintos alapítvány is, amelyet a bérleti díjból származó bevételünk terhére a hátrányos helyzetű gyermekek képzése érdekében tettünk. M. K. Cikkünk nyomán Kerítést emelnek Lapunk április 25-i számá­nak ötödik oldalán: A bürok­rácia csatornái címmel jelent meg egyik riportunk. A du­nakeszi Tanácsköztársaság út mellett lévő házak lakóinak panaszára reagálva levél ér­kezett szerkesztőségünkbe az egyik érintett vállalattól. A Budapesti Elektromos Művek észak-pesti üzemigazgatósága megértéssel fogadta azt a bí­rálatot, hogy a szennyvíz- átemelő mellett épített, beke- rítetlen transzformátorállo­más, amelynek tövében alkal­mas helyiség hiányában so­kan diszkrét dolgaikat végzik, állandó bosszúságot okozva ezzel a látó- és szaglótávol- ban lakóknak. Bár a szennyvíz elvezetése nem az elektromos művek dolga, s a bűz közömbösítésé­vel sem foglalkozhatnak, a transzformátorállomás beke­rítéséről a levél szerint hama­rosan gondoskodnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom