Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-20 / 117. szám
.»ffí, YE! 1989. MÁJUS 20., SZOMBAT 9 Az Er lakóháza Ezen a héten a megyei tanács elnöke adta át az Év lakóháza megyei pályázat díjait a legjobbnak ítélt családi házak építtetőinek, tervezőinek illetve kivitelezőinek. Első díjat kapott a Budakalász, Duna sétány 38. alatti házáért Károlyi Miklós és Gyöngyösi Ilona, valamint a tervező, Bujdosó Géza. Megosztott második díjjal jutalmazta a zsűri a Vác, Somogyi Imre utca 33. alatti épület tulajdonosát, Erdős Bélát és Tenkács Márta tervezőt, valamint a Gödöllő, Szabó Pál utca 37. számú családi ház tulajdonosát Takács Jánost, a tervezőt, Noll Tamást és a kivitelezőt. Táborszky Jánost.. Dicséretben részesült a Nagykőrös, Gyopár utca 24. szám alatti épület tulajdonosa Horváth Gábor, Hévízi Tibor, az ajánlott terv adaptálója és Tóbiás Imre kivitelező. A szakemberek között arról is vita folyt, hogy a mai gazdasági helyzetben, amikor egyre nehezedő, s egyre kevésbé elviselhető körülmények között épülnek a családi otthonok, van-e létjogosultsága egy ilyen versenynek. Végül is igen volt a válasz a kérdésre, hiszen ebben a helyzetben talán még nagyobb szükség van arra, hogy az építkezők igazán jó példákat, racionális elrendezésű, korszerű, gazdaságos építészeti megoldású házakat ismerjenek meg. A díjazott épületek jól példázzák a törekvést. Ennek jegyében került a helyezettek közé például a váci épület, amely remek , példája annak, miként lehet a meglevő, évszázados, kialakult beépítési rendszerbe jól illeszkedő, mai igényeknek megfelelő családi házat emelni. S ezért kapott dicséretet egy gondosan, sok új ötlettel adaptált, ajánlott terv. Apró finomságok Károlyi Miklósék háza bizonyosan minden tájban — Cegléd sík vidékén, vagy Csobánka hegynek futó telkein — jól mutatna. Mégis Buda- kalászon, pontosabban a Lupa-szigettel szemközti Duna-parton épült meg, apró nyaralók, hétvégi házak között. Hogy ideájis adottságú a telek, hogy kívül-belül szép a ház, az első pillantásra látszik. Ahhoz, hogy igazi értékeit, észre vegyük, az apró részletekét, a finomságokat kell szemügyre venni. Az L alakú épület egyik részében kapott helyet a közös légterű nappali, étkező és az amerikai típusú konyha. Ezeket szép boltív kapcsolja össze 'az előtérrel, ahonnan fürdőszoba és a szülői háló nyílik, Innen vezet lépcső a galériára és ajtó a csónaktárolóhoz. Ez az egyik nagy találmánya a háznak. Méreteire jellemző, hogy az Adriát is megjárt motoros hajón kívül áll itt egy pingpongasztal, bordásfal, hűtőszekrény és fagyasztóláda, automata mosógép, gáztűzhely. A bejárat mellett valóságos cipőkiállítás, az öttagú család itt közlekedik és a jelek szerint életük fontos színtere e helyiség. — Magunk vágunk disznót — magyarázza Károlyi Miklós, miközben a tároló sarkából lerekesztett fülke ajtaját nyitja, ahol gusztusos parasztsonkák, kolbászok lógnak. — Itt készülnek a nagyobb rumlit, szagot okozó ételek, s ezzel nagymértékben tehermentesítjük a házat. Mint kiderül, a Károlyi család másfél éve egy XIII. kerületi panellakásból költözött be a Duna-parti házba, amely alig két esztendő alatt készült el. De a családfő csak megerősíti, amit sejtettem; vidéken nőtt fel — Érden — innen a jó hagyományokat — például a nyári konyhát — mai módon alkalmazó ötlet. — Azt hiszem, Gézának nem volt túl nehéz dolga velünk — vélekedik Károlyi Miklós a tervezővel, Bujdosó Gézával kapcsolatban, aki egyébként középületeket is tervezett már a megyében. Az ő elképzelései alapján épült a különlegesen szép, gyóni általános iskola is. — Igen határozott elképzeléseink voltak. Így például nem akartunk valami magas házat. Ezért kértük a hálószobát a földszintre. Ma még nem gond a lépcső, de öregségünkre nem akarunk emeletet mászni. Színek a diihöngőben Így tulajdonképpen vízszintesen is két részre osztható az épület. A felső traktus, a tetőtér —-amely nagyobb, mint a lenti lakótér — a három gyerek birodalma. Mindegyiküknek megvan a maga külön szobája és egy közös helyiség, amelyet a család csak dühöngőnek emleget. — Ez eredetileg egy közös belépőből nyíló két kisebb szoba lett volna — meséli az édesapa. — Már vagy derékig ért a közfal, amikor úgy határoztunk, hogy maradjon ez a sarokszoba egy helyiség. A tetőablakokon két oldalról ömlik be a fény, a ferde fal alatt körben fadobogó fut. Ezen színes matracok. Mindegyik alatt egy-egv felnyitható ágyneműtartó. Itt található a hi-fi torony, s ide került egy feneketlennek tűnő beépített szekrény. Ez a gyerekek, s olykor az egész család „bulizóhelye”. Talán érdemes lett volna belső- építésszel is konzultálni, mondja Karolyi Miklós, arra utalva, hogy nem gondoltak igazán a tárolóhelyek kialakítására. Hagyományos szekrénysort ugyanis nem találni a hatalmas házban. Az egész lakásban alig van több bútor, mint ameny- nyit némelyek egy lakótelepi három szobában felhalmoznak. Ezért került tároló a dühöngőbe. A ház gyönyörű, és ezt az érzést az apró részletek összhangja adja. Károlyi Zsuzsi az amerikai konyhában Például a lépcsőfeljárónál megcsavart kémény, amely kiálló tégláinak sarkain apró csecsebecsék, kis vázák, üvegcsék állnak. A galéria fakorlátja, amely bádogozott virágtartót rejt. Ebből szép zöldek futnak alá, este az alsó korlát alá rejtett fénycsövek világítják meg őket. De ilyen részlet a nyitott konyha kármentőszerű pohártartója, vagy a máriaüveges kandalló, amely a nappali és az étkező jelképes elválasztására szolgál. Károlyiéknak volt egy szép fekvésű telkük Budatétényben, hiszen nekik is sokáig úgy alakult az életük, mint a legtöbb pesti családnak. A házmesterlakásból panelba kerültek. Hétvégi házat, kertet akartak, ahová nyaranta kimenekülhetnek. Ráadásul a mérnök-tanár családfő ilyenkor szabad, ö mégis mindig a Duna mellé vágyott. Ez a szerelem még válogatott kajakozó korából való. Így, amikor a budakalászi Du- na-part tulajdonosa végre hajlandó volt Károlyi Miklósnak — negyven- egyedik vevőjének — a parcellát eladni, ő látatlanban vette meg, hiszen ismerte a helyet. Nyaralva laknak! — A legnehezebb dolgunk az iparosokkal volt. Néhánnyal pereskedtünk is. Szinte éjjel-nappal itt voltam, mindent ellenőriztem. Mégis, úgy számolom, vagy ötszázaléknyi a ház árából az, amivel .megrövidítettek. Igaz, ha kulcsra készen leértük volna — amire nem volt pénzünk —, legalább negyven százalék lett volna a kár.., Természetesen eladták a tétényi telket. S nemcsak azért, mert az árát beépítették a házba, hanem azért is, mert mások odajárnak nyaralni, ahol ők laknak. Előttük a Juna, a kőhajításnyira húzódó gát mögött vannak a bányatavak, ahol nyári reggeleken nagyokat úsznak, s fél óra alatt Dobogókőn lehetnek. Télen a hóviszonyókat a tetőtéri ablakokból vehetik szemügyre. Nappali, konyha, étkező — egy térben- ----- (Erdősi Ágnes felvételei) N emcsak a ház, a gondozott kert is díjat érdemelne Tizenkét dán tetőablakot építet- Hiszen a minden oldalról áradó vi- tek be. Kettő az előteret világítja lágosság a természetet viszi be ebbe meg. A fény az, amely Károlyiék a természetes házba, otthonának értékeit igazán erősíti. M. K. Házat építek (2.) A valóságban minden drágább Hogyan lehet a legolcsóbban otthonhoz jutni? Nem vagyok' egyedül, akit ez a kérdés foglalkoztat. Már csak azért is törni kell rajta a fejemet, mert erre vonatkozó információt alig lehet beszerezni. Ez úgy is érthető, hogy roppant kevés a házépítők dolgát könnyítendő, anyagtulajdonságokról, különféle munkákról szóló írásos anyag. Elegendő szakirodalmat csak a várban lévő Országos Széchényi Könyvtárban találtam, s kértem helyben olvasásra. Utólag megvallva, azért elég különösen éreztem magam, amikor sorban álltam a könyvtáros előtt, s a római jog XIX. századi megítéléséről könyvet kérő szakállas, szemüveges filosz után következve hebegtem, hogy „olyan könyvet kérek, amiben benne van. hogyan kell a betont keverni”. Hiába, ha az értelmiségi családi házat akar, meg kell hasonulnia magával, környezetével. Az országos könyvtár könyvei után a pátyi helyi sajátosságokat kezdtem tanulmányozni. Helyi: ezt nagyon fontosnak tartottam, s tartom azóta is. A ház ugyanis a szó szoros értelmében helyhez kötött, viselnie kell környezete időjárásának fur- fangjait, a környező hegyek, völgyek által megkavart szél ármányait, a talajvíz, az erek cselszövéseit. Bizony, sok időt töltöttem üres telkemen, amíg kitapasztaltam a széljárást, s kigondoltam, melyik szegletben lesz a legjobb helye a hálószobának, a nappalinak, az ablakoknak. Ezután kezdtem háztervet keresgélni. Végül is típustervet választottam, amely némi módosításokkal pontosan megfelel telkem adottságainak. Furdalt a kíváncsiság; épült-e már olyan ház, amilyet én választottam? Persze hogy épült, rá is akadtam egy tervtársra. Bekopogtam, hogy tapasztalatokat szerezzek tőle. Az első tapasztalat: két meggyötört, kihajtott, koruknál tíz-húsz évvel idősebbnek látszó ember nyitott ajtót. Mindent saját kezűleg végeztek, de a ház — melynek pincéjében laknak — már eddig is kétmillióban van. Hogy fel tudom-e építeni házamat? Megrendült a hitem. Még egyforma típustervek alapján készülő otthonok esetében is félmilliós, ha nem milliós eltérések adódhatnak a végösszegben. Persze mindenki szerencsét, olcsóságot remél, de a valóságban minden drágább lesz, mint ahogy azt tervezni lehet. Házat építeni: nagy beruházás, óriási felelősséggel, s visszafordíthatatlan döntésekkel. A beruházó-vállalkozó — azaz az építtető — családja teljes vagyonát — sőt annál is többet — teszi kockára. Jó esetben tető kerül a feje fölé, de ha hibát követ el, talán még addigi otthonuk is elvész, ha el kell kótyavetyélnie félkész, befejezetlen házát, s törleszteni adósságait. S mégis, vidéken, ahol szinte ismeretlen a tanácsi, sőt nem egy helyen a szövetkezeti lakás fogalma — hány, de hány család tud megbirkózni a komplex nagyberuházás kivitelezésével, házának felépítésével? Hogyan képesek rá? Kezdem mindjobban tisztelni a vidéken lakókat. Már ‘ hullottak a fák levelei, mikor hírét vettem az OTP építési köl- csönei jövőbeni feltételeinek módosulásáról. Lehet, az illetékesek szerint könnyebb lesz az építkezők sorsa, itt, a Dobogó-dűlő igénylői között — s valószínűleg nemcsak itt — szinte pánik tört ki. Harminc-egyné- hány család adta vissza telektulajdoni lapját, nekik már nem lesz új otthonuk. Talán soha. A meghátrá- lók helyét azonban újak veszik át. Mindig akadnak szerencsét, vagy inkább mindent próbálók, akik kilátástalan lakáshelyzetükben bármit vállalnak. Én a kiválasztott, megálmodott ház tervcsomagját — mivel az árusítás helyén nem voltak hajlandók visszavenni — a szemétkosárba dobtam, T. B. E. Fényben úszó, természetes otthon FEJÉR ZOLTÁN:ENYELGÉS
