Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-16 / 113. szám

1989. MÁJUS 16., KEDD 5 Eltér a megszokottól Törökbálinton gyönyörű természeti környezetben talál­ható a Flóra Hotel. A pihenni vágyók rendelkezésére 96 két­ágyas, erkélyes szoba áll, melyekhez fürdőszoba vagy zuha­nyozó tartozik. Számos lehetőség van a szórakozásra, kikap­csolódásra a klubszobában, a drinkbárban. Az étteremben finom falatok várják a vendégeket. A szálloda szomszédsá­gában épült kempingben sok hellyel, hideg-meleg vizes zu­hanyzóval, mosási-vasalási lehetőségekkel várják a látogatókat. Hamarosan átadják a létesítményhez kapcsolódó új ABC- áruházat is, amely küllemében illeszkedik a korábbi épüle­tekhez, s megnyitása várhatóan kedvezően befolyásolja majd a település lakóinak kényelmét is. (Pék Veronika felvétele) Nepomuki Jánosra emlékezve Ä vízen járók ünnepe Mohácson Régi vízi ünnepséget keltet­tek életre vasárnap Mohácson: a folyók, hidak, halászok, ví­zimolnárok és vízen járók vé­dőszentiének, Nepomuki Szent Jánosnak az ünnepét. A Bar­tók Béla Művelődési Központ kezdeményezésére ugyanis újból megütik a város hajda­ni — már-már feledésbe merült — jeles napjait, kiváltképpen' azrakat, amelyek a Dunához kötődnek. A XIV. században a csehor­szági Nepomuk nevű kisváros­ban született Jánost a gyónási titok mártírjaként tartja szá­mon a katolikus egyház. A király a Moldva folyóba vet­tette, s ez a körülmény tette a vízi emberek védőszentjévé a cseh papot. Hazánkban is nagy kultusza alakult ki szobrai az egész országbar elterjedtek, főleg a vízparto­kon és hidak mellett láthatók A Duna menti kereskedőváro­sokban különös tiszteletnél örvendett, így Mohácson is ahol a vízimolnárok céhe voll a megemlékezések szervezője A régi hagyományokat felele­venítve most is a dunai komp­kikötőnél rendezték meg í vízen járók ünnepét. Akár­csak hajdanán, a mai mohá­csi polgárok is kompra száll­va tartották a megemlékezést. Az ünnepségre meghívták a még élő vízimolnárokat és le- származottaikat, valamint más dunai embereket, halászokat, hajósokat, vízügyi dolgozókat. A fedélzeten a helybeli fúvós- zenekar muzsikált. Dunavarsanyban a vízügy mozgósít A népművelők menedzselik a cipészt — Rózsikat Nem jössz este a kultúrba? Azt mondják, jó műsor lesz — szólt át a kerí­tés fölött szomszédjának a fej­kendős asszony, ám a kérde­zett ingerült válasza lehűtötte érdeklődését. — Dehogy megyek — ingat­ta bosszúsan fejét Rózsika. — Hogy a fejemre dőljön a mennyezet? Való igaz, meglehetősen el­lentétes érzelmeket vált ki a dunavarsány iákból a művelő­dési ház. Tulajdonképpen örül­nek annak, hogy van, hiszen csak jó dolog beülni egy film­re, elbeszélgetni a klubban, összejönni a hasonló korú nyugdíjasokkal. Ám ugyanak­kor ez az a létesítmény a köz­ségben, ami közutálatnak ör­vend. Jószerivel nem is igen lehet ezen csodálkozni, hiszen eiég egy pillantást vetni rá kí­vülről ahhoz, hogy ágaskodni kezdjen az emberben a fe’há- borodás. Az alig hét eszten­dős épületről hártya-szérűén pereg a festék, s alóla kilát­szik a szürke vakolat. Szomorú látvány. Pitypang Szálló Népszerűtlenségét csak fo­kozza. hogy még ma is emle­getik a régi művelődési házat, amit azért döntöttek romba, hogy az újnak helyet adjanak. S legendák keringenek róla a faluban, hogy hova lett belőle a tégla, kihez jutottak a nyí­lászárók, s így tovább. A régi épület ebek harmincadjára ju­tott, felépítették az újat, erre ment a falu pénze. S hogy jobb. korszerűbb lett-e az új? Aligha! Van ugyan egy óriási nagy­terme a háznak, de kis közös­ségi helyiségek alig. Ezért köl­tözik állandóan a nyugdíias- klub, ezért jelent gondot dél­utánonként egy-egy tanfolyam megrendezése. De a legna­gyobb probléma a fűtés. Köz­ponti fűtést terveztek valami­kor. ám ez mindmáig nem va­lósult meg, s közben az is ki­derült. hogv a kazán, amit be akartak állítani a rendszerben keringő víz melegítésére, élet- veszélyes. Sokan egyszerűen csak Pity­VILLAMSEBES ÜZLET A részvények ára egy korona Az érdi tanácselnökre — Pató Simonra — igazán nem lehet azt mondani, hogy ne­hézkes ember. Kitűnően al­kalmazkodott a megváltozott tanácsi körülményekhez, s magáévá tette ázt az elvet: ha nincs miből gazdálkodni, hát meg kell teremteni a fi­nanciális hátteret. Ma már nem lehet fűhöz-íához szalad­gálni pluszpénzekért, az ál­lamigazgatási apparátusok is rá vannak kényszerítve az üzleti szemléletre. Ha azt sze­retnék, hogy gyorsabb ütem­ben fejlődjön lakóhelyük, hát úgymond „jó boltot" kell csi­nálniuk. Pató Simon ezt tette. A napokban villámsebesen kötött egy magyar—svéd szer­ződést, korlátolt felelősségű társaságot hoztak létre. Szó szerint értendő, hogy villámsebesen, hiszen az egész tranzakcióra összesen négy napot szántak. Dr. Döcsa- kovszky Béla, a titkárság osz­tályvezető jogásza azt mondja, azért tartott ennyi ideig, mert többször is át kellett fogal­mazni a szerződés szövegét. Nos, a kft. megalakult, hatá­lyos azonban akkor lesz, ha a Pénzügy- és a Kereskedel­mi Minisztérium is ráüti a szentesítő pecsétet. S miért ne tenné? A pecsét tehát meg­lesz, de ahhoz legalább két hónap szükséges, az élet pe­dig addig sem állhat meg. No, de kezdjük a történet elejénél. Úgy két hónapja svéd illetőségű úriember ál­lított be az Érdi Tanácsra, ahol is előadta abbeli óhaját hogy bútoripari vállalatot kí­ván létesíteni Magyarországon, s ugyan, mit szól ehhez a ta­nács? Pató Simon először meghökkent egy kicsit, ilyen ajánlattal nem túl sűrűn ke­resték föl eddig, aztán, ta­nácskozva munkatársaival, azt mondta: — Legyen! A Fe­hérvári úton akad alkalmas telek, miért is ne? A svéd bólintott, beült a kocsijába, s mint alapos em­ber, körbenézett másutt is. Tárgyalt a fővárosiakkal, az agglomerációs tanácsokkal, aztán visszament Érdre, az ottani ajánlat volt a legked­vezőbb. Meghányták-vetették a a tennivalókat, s megszületett a szerződés. Nem is akármi­lyen. Eszerint vámszabad te­rületi korlátolt felelősségű tár­saság alakult, bútor, épület- asztalos, fűrész- és lemezipari tevékenységre. A törzstőke ötmillió-kétszázezer svéd ko­rona, ebből 780 ezret az Érdi Tanácsnak adnak át, a 15 százalékos üzletrész fejében. A könyvelést svéd koronában vezetik, az üzleteket konver­tibilis valutában kötik. A ta­nács a 600 négyszögöles in­gatlan használati jogát adja át, ahol nemsokára nagy sür­gés-forgás kezdődik. A tervek szerint az üzem szeptember­ben indulna, s addig van még jócskán tennivaló. A tanács vállalta, hogy a telefaxon már megérkezett tervek szerint el­készíti a 770 négyzetméteres csarnok alapját, a közműve­ket, s az infrastruktúrát. A könnyűszerkezetes üzemcsar­nok részeit a svéd partner szállítja, s ez cakompakk nem kerül többe, mint hatmillió forint, összehasonlításul: egy magyar kivitelező vállalási áraival, ez éppen 24 millió forinttal kevesebb. Mielőtt azonban mindenki svéd építő után nézne, el kell monda­nom, hogy azért ilyen olcsó a csarnok, mert a gyártó egv- szersmid referenciaüzemnek is tekinti az érdi csarnokot. — A tanács felügyeleti szervként működik a kft-ben — mondja Pató Simon —, negyvenen találnak majd itt munkát szeptemberben, a nyereségterv kétmillió svéd korona. Ebből 15 százalék a miénk, ez körülbelül három­millió forint. Ezzel két év alatt megtérül minden kiadá­sunk. azután már csak nyer­hetünk a bolton. Természete­sen szeretnénk az értékesítés­be is beleszólni, ezért szó esett arról, hogy a részvények 15 százalékát egy jelképes ösz- szegért — írd és mondd: egy svéd koronáért — megveszi a tanács. Egyelőre azonban azt nem tudjuk még. hogy a tör­vények szerint rendelkezhet-e az apparátus egy svéd koro­nával. Remélem, igen. De ha nem. akkor én szívesen megveszem, ennyit még össze tudok szed­ni valahogy. Bellér Ágnes pang Szállónak nevezik a há­zat Alfonzó paródiája után, melyben az átadási ünnepség tiszteletére kicsicsáztálk az épí­tők a falakat, ahol kellett, megtámasztották, majd a ven­dégek távoztával ki-ki ment dolgára, s összedőlt a szálló. A dunavarsányi Pitypang azó­ta is viszi, feneketlen torkával nyeli a pénzt. Nem kíséríetkastély Egyszóval ott áll mementó- nak a falu közepén a művelő­dési ház, benne a sok millió, s közben Dunavarsány évek óta gyötrődik, mert nincs egészséges ivóvize. Igaz, ez nemcsak a varsányiak, hanem a környező Délegyháza és Ma- josháza gondja is. S talán ezért nem kedvelik leginkább a falubeliek: ház van, az is omlik, de vízre nincs pénz! — szokták emlegetni. Ám a hiányosságok, a ve­gyes érzések ellenére, mégsem afféle kisértetkastély az épü­let. hiszen számtalan kezde­ményezéssel próbálják a ház dolgozói megnyerni maguknak a falubelieket. A bejáratnál plakátok, hirdetmények hív­ják fel az arra járók figyelmét a különböző rendezvényekre, amelyek között a hagyomá­nyos művelődési házi progra­mok között akadnak teljesen „idegenek” is. S míg Vencel Évával, a ház vezetőjével be­szélgetek, egymás után csörög a telefon. Hol a népzenei ta­lálkozó után érdeklődnek, hol a színházbusz indulásának pontos időpontját, tudakolják. Közben a mellettünk lévő ze­neteremben apró gyermekke­zek Bach kétszólamú inven­cióinak hangjait keresik a zongora billentyűin. Este pedig jönnek majd a citerások, a népdalkor tagjai, sőt nagy si­kere van évek óta a balett- tanfolyamnak, a varrótanfo­lyamnak is. — De most legfontosabb a víz — mondja az igazgató, s látva kérdő tekintetem, meg is magyarázza, hogy kerül a csizma az asztalra, azaz a víz­ügy a művelődési házba. — Május 20-án megrendezzük a már hagyományosnak számí­tó népzenei találkozónkat, s úgy tervezzük, hogy az ötven- forintos belépőjegyek árából alapítványt létesítünk, amelyet az ivóvízrendszer kiépítésére szeretnénk fordítani. Jószeri- val a vízügy az egyetlen, ami­re össze lehet rántani a varsá­nyiakat. hiszen ez létkérdés! S amíg az élethez szükséges feltételek nem adottak, addig beszélhetünk mi bármit a kul­túráról. Aligha hallgatnak meg minket. Az alapítványt a tanács elkülönítve kezelné, s bárki adhatna annyit, ameny­Reformkor a Tápió mentén Sokórás vita után múlt csü­törtökön Tápiógyörgyén 15 MSZMP-tag megalakította a Tápió menti reformkort. Támo­gatják az MSZMP reformszár­nyát, és egy következetesen végrehajtandó reformpolitikát, mert — mint nyilatkozatukban kijelentik — ebben látják egy újabb nemzeti tragédia elkerü­lésének lehetőségét. A kör szükségesnek tartja a közelmúlt reális és őszinte értékelését, valamint az MSZMP szervezeti megújulását és politizáló párt­tá alakulását. Az aláírók he­lyeslik a demokratikus több­pártrendszeren alapuló parla­mentáris demokrácia kialakítá­sát, és együtt kívánnak mű­ködni minden olyan politikai erővel, amely az ország sorsá­ról felelősen erondolkodik. Fel­hívják az MSZMP tagjait re­formkorok alakítására és a re­formkörök platformján új alapszervek létrehozására. Á reformkor szükségesnek tartja a hasonló jellegű szerveződé­sek vertikális és horizontális kapcsolatrendszerének kiala­kítását. A tagok elképzelései­ket május 25-én délután 5 óra­kor Tápiószelén, a KGYV Acélszerkezeti Rt. klubtermé­ben szeretnék megvitatni. nyit a pénztárcája enged. Az egyik kisiparos már mondta is, hogy e célra akár négy-öt­ezer forintot is áldoz. A pénzt öttagú „kuratórium" kezelné, amelynek tagja lesz a re­formátus és a katolikus lel­kész, a Hazafias Népfront tit­kára. a népdalkor egyik alapí­tó tagja, s az általános iskola igazgatóhelyettese. Nem vélet­len, hogy a találkozó neve Csaik tiszta forrásból lesz. Igen. Nagyon ráférne már Varsányra egy tiszta forrás. S míg ezen morfondírozom, nem bírom megállni, hogy meg ne kérdezzem: hogy ke­rül a cipész a művelődési házba, hiszen egy ilyen hir­detést is láttam a bejáratnál. — Varsányban nincs suszter. Múltkoriban Szigethalmon járva ütköztem bele egy cipész táblájába, bementem hozzá, s megegyeztünk: hetente átjár, elviszi a javítanivalót, és hoz­za a kész cipőket. De nemsoká­ra kozmetikát is indítunk az egyik szobában. Az sincs még a faluban — teszi hozzá Ven­cel Éva. Ha valóban akarják őszintén szólva, nincsenek irigylésre méltó helyzetben a községek népművelői, hiszen csupa olyan dologgal kell fog­lalkozniuk, amit nem tanul­tak, amire nem készültek fel. Ám. ha valóban azt akarják, hogy bejöjjenek hozzájuk a fa­lubeliek, kénytelenek a nép­dalkor mellett a cipészt is me­nedzselni ... Fiedler Anna Mária SZENTENDRE ! VIDÉKE A város életét nagyon is érintő témával nyit a legutób­bi Szentendre és vidéke. Fe­hér András, a Móricz Zsig- mond Gimnázium negyedik osztályos diákja felhívást in­tézett az iskola tanulóihoz. Kérte, csatlakozzanak ahhoz a környezetvédelmi akcióhoz, amit a nagymarosi vízlépcső ellen, a Duna védelmében hir­dettek meg. Költözik a lengyel piac — tudhatják meg az olvasók a második oldal cikkéből. Hogy pontosan hová, azt Tegzes László, A városi tanács főmér­nöke mondta el a lap tudósító­jának. Halálos balesetről, s annak okairól olvashatnak az érdek­lődők Vicsotka Mihály tollá­ból a harmadik oldalon. Az írásból kiderül, hogy egyálta­lán nem érhette váratlanul a munkavédelmi szakembereket az esemény; még ha meglepőd­tek is néhányan, hiszen a PEFÉM berendezéseinek nagy része nullára íródott le. Nyilvános árulkodásra hív­ja fel a szentendrei hivatalno­kokat Kertész Péter. Mégpedig azért, mert a tanácstagok gyak­ran nem jelennek meg a tes­tületi ülésen, sokan még szűz- beszédüket sem mondták el az elmúlt négy esztendőben, vagyis nem sokat tesznek a választókért, a városért. Hogy miként ajánlja a nyilvános árulkodást a cikk írója, azt a negyedik oldal írásából tud­hatják meg az érdeklődök. Ezúttal is a hírek, az olvasói levelek és a Szóvá tesszük ... rovat teszi színesebbé, érde­kesebbé a lapot. Szánthó Imre a kereskedőház körüli vitához fűz megfontolandó észrevételt, dr. Mailáth Imre pedig egy kis címertannal ismerteti meg az olvasókat. A hírek közt ez­úttal szerepel a felhívás az idei Toldi Miklós-választásra, amelyre július 1-jén, 2-án ke­rül sor. Kompromisszumot keresnek a szakemberek Az alku nem tisztességes Ófalu, vagy Püspökszilágy? Ha nem is ilyen élesen vető­dik fel a kérdés, egy biztos: ha Öfalu nem fogadja a radioak­tív hulladékot, valahol máshol kell neki helyet találni. Már­pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem Öfalu lesz az a község, amelynek közelében létrehozzák az izotóptemetöt. Persze az országban akad még máshol is ilyen célra al­kalmas vagy számba jöhető terület. A szakemberek tizen­kettővel számolnak. A tizen­kettő egyike a püspökszilágyi izotóptemető. S ha se Öfalu, se Püspökszilágy nem fogadja a veszélyes hulladékot, még mindig marad választási lehe­tőség. Rövid időn belül pedig he­lyet kell találni — akár nagy anyagi terheket vállalva — az atomhulladéknak. Ha ország­határon belül nem sikerül meg- , oldásra lelni, elképzelhető, hogy Jugoszláviában helyezik el a nemkívánatos anyagokat. Azonban ez is pénzkérdés, s ne­hezíti a helyzetet, hogy Jugo­szláviának valutában kell fi­zetni. Mindenesetre most foly­nak a tárgyalások, tapogató- dzások. Ha nem lesz elfogad­ható kiút, elképzelhető, hogy részlegesen le kell állítani az atomerőmüvet, ami áramki­maradással jár. Régóta húzódik ez az ügy, s ki tudja, mikor kerül végre pont a végére. Eredetileg 1987. december 31-én üzembe kel­lett volna helyezni az ófalui izotóptemetőt. Ez nem jött ösz- sze. Az illetékes szervek most más megoldást keresnek, s az egyik lehetőség Püspökszilágy. Amennyiben a lakosság haj­landó belemenni a kompro­misszumba, a háromszáz köb­méteres püspökszilágyi tározó másfél, két esztendeig elég lenne az izotópok tárolására. Hogy mit kaphat a radio­aktív hulladékok fogadásáért Püspökszilágy? Elsősorban va­lamilyen fejlesztési lehetőség jöhet számításba. Talán egy iskola vagy egy óvoda. Min­denesetre olyan létesítmény, amit saját zsebből aligha tud­mm Milyen a korábban eltemetett anyagok felszíni sugárzása? (Vimola Károly felvétele) na finanszírozni a község. Ez a dolog szebbik oldala. Az vi­szont meglehetősen feketére festi a dolgot, hogy a falu la­kóinak egy olyan üzletről kell gondolkozniuk, amire önszán­tukból aligha vállalkoznának. De máskülönben nem lesz is­kola, nem kapnak óvodát, ami­re pedig nagy szükségük len­ne. Jó, tudjuk, hogy manap­ság semmit nem jelent az, hogy kinek, mi fáj Hiszen la­kások ezrei hiányoznak, nincs egészséges ivóvíz, nem jut pénz utakra, oktatási intézmé­nyekre. Mégis, a dolog ilyetén megközelítése, az alkunak ez a módja inkább emlékeztet zsarolásra, mint egészséges kompromisszumra. F. A. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom