Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-13 / 86. szám

1989. Április is., csütörtök 5 A vezérigazgató megengedheti magának? Népfront-választás pártviták kereszttüzében Falugyűlés volt némrégiben Budakeszin. Nincs is ebben semmi különös, hiszen időről időre össze kell hívni a tele­pülések lakóit, hogy a közér­deklődésre számot tartó kér­déseket megvitassák. Talán in­kább az a figyelemre méltó, hogy az utóbbi időben egyre nagyobb aktivitás figyelhető meg ezeken a találkozókon. Alig néhány hónapja tartott éjszakába nyúlóan az a falu­gyűlés, amikor a tömbfeltárás paprikázta fel a kedélyeket. Mindaz, amit évtizedeken át beléfojtottak az emberekbe, végeláthatatlanul hömpölygött a fórumokon. Persze így van ez most az egész országban: vala­mi eufórikus hangulat igézeté­ben mindenki elmondja, hisz elmondhatja, ami a szívét nyomja. így aztán néha egész meg­hökkentő dolgokat hall az em­ber. Olyat, ami ellenkezést vált ki belőle, s úgy érzi, hogy nem lehet szó nélkül hagyni az elhangzottakat. Lehet az is, hogy csak provokálják az egy­szerű földi halandót? Soha nem lehet tudni. Ilyen és eh­hez hasonló gondolatok fordul­tak meg annak fejében, aki hétköznapi szemlélőként ülte végig a legutóbbi budakeszi falugyűlést. Az MSZMP szolgálóleánya Teljesen szokványos téma szerepelt a programban: a Hazafias Népfront községi bi­zottságának elnöke számolt be az elmúlt időszakban végzett munkáról. Sándor György szólt arról, hogy mit tettek Budake­szi fejlesztése érdekében* Be­szélt a szociálpolitikai, ifjúság- politikai, községszépítési mun­káról, amit korántsem felhőt­len körülmények között vé­geztek. Ahogy a többi hagyom mányos társadalmi szervezet, úgy a népfront sorait is meg­ritkította a lemorzsolódás, a gazdasági nehézségek miatt egyre kevesebb idejük maradt a budakeszieknek arra, hogy társadalmi téren aktivizálják magukat. Ezután az úi elnökség össze­tételéről kellett dönteni a résztvevőknek. Dr. Varga Mik­lós, az első hozzászóló bírálta a HNF elmúlt évtizedekben végzett munkáját, hiszen — mint mondta — a népfront nem volt más, mint az MSZMP szolgálóleánya. Vezetői a párt vezetői közül kerültek ki, s a helyi HNF-fórumokon is hiányzott az őszinteség, a veze­tők személyes véleménynyil­vánítása fontos kérdésekben. Bár az utóbbi időben a szer­vezet felismerte, hogy nem tölti be a szerepét, és lépés- hátrányból lépéselőnybe ke­rült. Amennyiben ez a tenden­cia tovább folytatódik. az egész társadalmat átfogó kohéziós erő lehet. Am ez nem jön lét­re akkor, ha a népfront helvi vezetőségébe MSZMP-vezetők kerülnek, hiszen akkor tudat­hasadásos állapot alakul ki, valahányszor döntésre kerül a sor: ha pártvezető valaki, ak­kor a párt álláspontját kell képviselnie vitás kérdésekben, ez azonban gyakorta ellentétes a népfront érdekeivel. Dr. Varga Miklós szavait időnként méltatlankodó mor- golódás, máskor taps kísérte. Egy azonban vitathatatlan volt: amikor leült, majd min­denkiben motoszkált, hogy el­mondja véleményét az elhang­zottakról. Rarát Ottó szerint, ha mindig úgy támogatták vol­na a helyi nénfrontot, ahogy most az előttem szóló támad­ja, bizonyára sokkal többet tudna: felmutatni a szervezet. S hogy ez a segítő összefogás nem jött létre, azért van. mert nem igazán közösség a falu. Némi szóváltás után — hisz valaki megkérdezte Barát, Ot­tót, hogy milyen alapon je­lenti ki, hogy Budakeszi nem közösség, mit tett ezért a fa­luért, mire a felelősségre vont felszólaló elmondta, hogy részt vett a KRESZ-park építésében, a művelődési társadalmi bi­zottság munkájában, az iskola- építésben — Nagy József emelkedett szólásra, és méltó­ságteljesen a mikrofonhoz vo­nult. Enyhe iróniával a hang­jában köszöntötte az urakat és a hölgyeket, az elvtársakat és az elvtársnőket, majd felcsat­tant. Ne pofázz! — Miért nem merjük mos­tanában mondani, hogy elvtár­sak? Évtizedekig mondtátok — nézett vádlón a falugyűlés résztvevőire —, és most szé­gyelljek? Tudom, hiszen ve­zérigazgató vagyok 18 éve, az ISG vezérigazgatója. Ám úgy tűnik, a felszólaló vezérigazgatói mivolta nem­igen hatott meg mindenkit, s valaki megszólalt a hátsó so­rokban, mire Nagy József odamordult. — Ne pofázz! Tu­dom, hogy nem bírod a füstöt! Mellettem ültél. Azt mondjá­tok, hogy ne legyen pártvezető a népfrontban? Hát hol le­gyen? Na nem baj, gyerme­keim — folytatta tegeződő hangnemben, mint a hatalom­hoz szokott ember, aki nem tűri az ellentmondást. — Nem tudom, miért ne lehetne együtt a HNF-ben az MSZMP a Fidesz-szel vagy az MDF-fel. S különben is: mit pofáztok? Húsz évvel ezelőtt nem merté­tek kinyitni a szátokat. A népfrontot a pártok szövetsé­gesévé kell tenni, mert ha nem lesz benne az MSZMP, akkor hova az istenbe jutna? Most mindenkiről beszéltek: király­ról, császárról meg a hétszent- ségről! Ám a lényeg nem vál­tozik, s ezért továbbra is azt mondom: legyen a népfront­ban annyi szervezet, amennyi belefér. Aki pedig ki akarja zárni az MSZMP-t, az nagyon vigyázzon, mert sokan va­gyunk! — fejezte be mondan­dóját figyelmeztetően Nagy József, és a helyére vonult. Leült, majd a maga mellé húzott álló hamutartót eliga­zította, s rágyújtott egy ciga­rettára, melynek füstjét önér­zetesen fújta bele a szomszéd­ja képébe. Csak ekkor vette észre, hogy ő az egyetlen a széksorokban ülők közül, aki maga mellé tette a hamutar­tót, és dohányzik a falugyűlés alatt. Mindenki más, aki nem bírta ki füst nélkül, csendben kilopakodott a büfébe, s ott gvújtott rá. Hiába, no: Nagy József ezzel is éreztette, hogy ő nagy ember. Minden más, ami ezután tör­tént. e két felszólaló vélemé­nyének alátámasztása, avagy glvetése volt. Természetesen elsősorban Nagy József mon- dókája váltott ki felháborodást a résztvevőkből. Kiss Csongor erélyes hangon kérte ki a ma­ga és a falu lakói nevében, hogy Nagy József ilyen hangon beszéljen a budakesziekkel. Mint mondta, ő ugyan nem vezérigazgató, de egy vezér- igazgatónak tudnia kell disz- tingválni, annak ellenére, hogy néhány gondolatával egyetért. Kiss Ferenc szerint nem ártott volna, ha a tisztelt vezérigaz­gató Budakeszin kiveszi a ré­szét a HNF munkájából, akkor a dolgok is jobban mentek vol­na, s nem érné manapság any- nyi támadás a szervezetet. Más felszólaló is kikelt ellene: hogy merészel valaki ilyen pimasz, szemtelen hangnem­ben beszélni, ráadásul annyira sem tiszteli a fórumot, hogy legalább a cigarettáról le­mondjon. És ahogy felháborí­totta a vezérigazgató tisztelet­lensége, úgy felháborította az is. hogy az elnökség nem von­ta meg a szót Nagy Józseftől. Sokan nem értettek egyet dr. Varga Miklós bíráló sza­vaival sem. Mint egyik részt­vevő elmondta, a budakeszi népfront olyan dolgokat vállalt föl több ízben, amit más szer­vezetek, így a pártbizottság nem tudott elintézni. Közel a megegyezéshez MSZMP vagy alternatívok. MSZMP és az alternatívok. Gyakran visszatértek a kü­lönböző szervezetek együtt és külön, s hogy miként vegye­nek részt a HNF munkájában. Volt, aki elítélte az alternatív szervezeteket, • mondván, nincs programjuk, öSak ~a'"negatibu- mokat emlegetik. Előbb mu­tassák meg, mit tudnak, utána bíráljanak! Mergenthaler Nán­dor figyelmeztette e nézet képviselőit, hogy az MSZMP ne akarja most más szerveze­tekre hárítani a gondok meg­oldásának terhét. Az elkövetett hibák orvoslására nem másnak kell programot kidolgozni, hogy jó szándékát bizonyítsa, bár — mint mondta — az al­ternatív szervezeteknek igenis van programjuk. Pro és kontra emelkedtek szólásra a résztvevők. Ki csi­szoltabban, ki sarkosabban fo­galmazta meg véleményét. Akadtak olyanok, akik indula­tokkal telve, mások megfon­toltan, higgadtan, mintegy fi­nomítva a keményebb kijelen­tések élét. Ahogy közeledett a népfront elnökségének megvá­lasztása — ami rendben lezaj lőtt —, egyre erősödött a szemlélődőben az érzés: ha különbözőek is a vélemények, valahogy csak eljutnak az ér­dekeltek a közmegegyezésig. Hisz, néhány kivétellel, min­denki ezt akarta. Fiedler Anna Mária Különös csatorna Nagykovácsiban A vita és a szenny még folyik Nagykovácsi határát sokáig csak az út jobb oldalán népe­sítették be házak. A lankás, majd egyre meredekebb hegy­oldalon százszámra állnak a gondozott kertek közepén a villaszerű épületek, takaros nyaralók, szerényebb kivitelű faházak. Néhány esztendeje be­népesült az út másik oldala is. Gomba módra nőttek a családi házak, s alig egy esztendő alatt lakótelep formálódott a festői szépségű, magas hegyek határolta völgyben fekvő Nagykovácsi határában. Szagról odatalálni A több mint száz házat ma­gában foglaló telepnek min­dig voltak ellenzői, s úgy tű­nik, nekik lett igazuk. Az egyenként valóban szép csa­ládi házak a területen valami­féle kusza halmazt formálnak és annak ellenére, hogy vala­mennyi ház kétszáz négy­szögöles telken áll, a zsúfolt­ság látszatát keltik a szemlé­lőben. Az utóbbi időben pedig bár­ki csukott szemmel is bizton eltalálhat a lakótelepre. Bár­honnan közelít ugyanis, a há­zakat orrfacsaró szag lengi körül. Olyan, amilyet az em­ber egy hígtrágyával dolgozó üzem tájékán érezhet. A bűz a lakótelep száz köbméteres szennyvíztároló ciszternájá­ból jön, amely alig három nap alatt megtelik, s ezután sza­badon folyik az útra a szenny­lé. Különös története van an­nak, hogy miként került a lakótelepre ez a gyűjtőalkal­matosság, amelybe a csatorna- hálózaton át a telep házainak szennyvize érkezik. Ugyanis a lakótelepet csatornázták an­nak idején. Az építkezőknek kifejezetten tiltották az emész­tő, illetve szennyvíztároló ké­szítését. A hálózat előbb ké­szült el, mint a gerincvezeték, így amikor a házak megépül­tek, tulajdonosaik azonnal használni is kezdték csator- nájukat. Mi mást is tehettek volna? Lakni akartak. De nem vették figyelembe, hogy a csa­torna másik végén még épí­tők dolgoznak. Akik, megun­ván a nyakukba szakadó „ál­dást”, lezárták a csatornarend­szert. Drámai helyzeteket produ­kált ez. amikor a hálózat meg­telt szennyvízzel, hiszen laká­sok fürdőszobáiban, konyhái­ban tört fel a szenny. Ezek után jött a 100 köbméteres ciszterna ötlete, amelyre fi­zettek is a lakók. S utána a volt tanácselnök, a vb-, illet­ve a tanácsülés megkérdezése nélkül, közpénzből elkezdte fi­zetni a tározó rendszeres szip­pantásának költségeit. Sokmilliós deficit Amikor a tanácstagok zú­golódni kezdtek, majd egyre hangosabban követelték, hogy ne közpénzekből fizessék a lakótelepi szennyvízelszállí­tást, a tulajdonosok is meg­próbálkoztak vele. Egyetlen­egyszer. Családonként ugyan­is 720 forintba került a szip­SZENTENDRE 5 VIDÉKÉ Jutott a hatvanas években az értékes telkekből fűnek- fánák, sógornak, komának — írja Benkovits György a lap első oldalán a Csak pénzesek­nek? című cikkében. Ebből már nem nehéz kitalálni, hogy az áldatlan ingatlanhelyzet ellentmondásait elemezgeti a szerző, s egy javaslattal is él: vegyük városi tulajdonba azo­kat a tíz-tizenöt éve elhanya­golt földeket, amelyeket a tsz parlagon hagyott. Országos szinten sokat hal­lunk a régi címer visszaállí­tásáról. ám. mint a Szentend­re és vidékéből kiderül, a vá­rosban is fontolgatják a je­lenlegi címer megváltoztatá­sát. Erről később születik dön­tés. s Szent István napján, augusztus 20-án avatják az újat. Olyan témát boncolgat a harmadik oldalon található írás. ami nemcsak a szentend­reieket nyomasztja. A körzet iskolagondjairól részletes tá­jékoztatót olvashatnak az ér­dekelődök. Megválasztották az MDF vezetőségét, eddig ugyanis csak ideiglenes elnökség irá­nyította a szervezet helyi éle­tét. A vezetőség névsora szin­tén a harmadik oldalon talál­ható. Régóta folyó vitatott kérdés kibogozására indult el Kertész Péter. Pártház, egészségügyi intézmény vagy bank? A rész­leteket az Egy könyvjóváírás története című írásból tudhat­ják meg az érdeklődők. pantás. A tanács sokmilliós deficitet halmozott fel, s a munkabérek fizetése is min­dennapi gondot okoz. Így hát jó ideje nem ürítették a lakó­telepi tározót. Innen a penet- ráns bűz, s még elképzelni is rossz, milyen fertőzésveszé­lyek leselkednek majd az itt élőkre a nyári kánikulában. Szippantás — közpénzen — Kemény harc folyik a ta­nácstestület és a lakótelepiek között — mondja dr. Szabó István, Nagykovácsi új ta­nácselnöke. — Rendkívüli ta­nácsülésen született a döntés, hogy a szennyvízszállítást nem lehet közpénzből fizetni. Hi­szen minden család maga old­ja meg, miért járna ez éppen a lakótelepieknek? Persze a kérdés sokkal bonyolultabb. Rossz döntések sora vezetett a mai helyzethez. Hiszen a la­kótelepnél a gerincvezeték he­lyett először a hálózat készült el, amelyet a lakosok azonnal használni is kezdtek. Ezután már minden megoldás kény­szerpálya volt. Hiszen a csa­ládi házakkal egy időben nem épülhettek meg a zárt emész- tők. Erre hivatkoznak a lakó­telepiek, mondván nekik a tanács csatornát ígért, ők er­re áldoztak is, tehát nem fi­zetnek szippantási díjat. Lehet, hogy bíróság elé ke­rül az ügy. Hiszen a tanács nincs abban a helyzetben, hogy fizessen. S nem is ez a tendencia. Rendezni akarják az összekuszálódott ügyeket, tiszta, világos helyzeteket akarnak végre teremteni, s ebbe nem fér bele a lakótele­pi szennyvízszállítás költségé­nek átvállalása. A hangzatos ígéretekről — amelyekre em­lékezvén, most a több mint száz család követel —, általá­ban nem készült írás, tehát egy per kimenetele is teljesen bizonytalan. Megoldást azonban találni kell, függetlenül attól, hogy ki, milyen mértékben hibás. Mert annyi bizonyos, vétle­nek szenvednek ebben' a ku­sza ügyben, például azok a gyermekek, akik ma ott él­nek a bűzölgő, fortyogó cisz­terna környékén, veszélynek kitéve. M. K. Mozi Séta a botanikus kertben Páfrányfenyő, aranyeső . . E növények bizonyára mindenki számára ismer­tek. De vegyük például a tamariskalevelű borókát, a kerti mahóniát, vagy a ke­leti bagitát. Ezekről már kevesebbet tudunk. Ta án a nevük miatt. Sem a ba­konyi ősrengetegbe, sem pedig a zirci arborétumba nem kell leutaznunk, ha ezeket látni szeretnénk A természet iránt érdeklődők számtalan különlegességet láthatnak, ha betérnek Vácrátótra, az MTA bota­nikus kertjébe. Bármely évszakban ér­kezik is ide a látogató, mindig megkapja a ter­mészet tüneményes szép­sége. Télen zord és fen­séges, tavasszal üdezóld, nyáron enyhet adó, ősszel színpompás ez a kert. A színek: sokféle zöld, meg kék. lila, barna, sár­ga, rózsaszín. De nem köz­vetíthetik az egészet. Fzt a minden érzékszervre ha­tó csodás természeti együt­test. A hangokat: madárfütv- työt. a fák és bokrok lombjain a szél suhogását, a patakok csobogását. A tavaszi illatokat: a vi­rágpompát, a föld és a víz, az aljnövényzet illatkaval- kádját. De nemcsak a növény­világ gyönyörű; a tó, a pa­tak és a szikla is megfér egymás mellett. Az alagút- ban az ember úgy érzi, mintha barlangban járna A patak, a fahíd és a vízi­malom elénk varázsolja a múlt századot. A kert ne­vezetes épülete a kas­tély is, amelyben nyáron sikeres hangversenyeket rendeznek. Az épülettel szemben az ikertó partján magányos szobor: egy nő­alak hegedűvel... A látvány még mindig nem teljes. A környék madárvilágáról is képet kaphatunk itt, hiszen az öreg, odvasodó faóriásoit, a buja aljnövényzet, a patak, a tó, valamint az ete'ők, a madarakat mind-nrnd idevonzzák. De nemcsak a növények vagy az állatvi­lág kedvelői érzik itt jól magukat A heti rohanás, hét végi házimunka, eset­leg gyalogtúra után jól­esik megpihenni a tó part­ján lévő padokon A vá­rosi tülekedést. lármát célszerű néha a botanikus kerti csenddel helyettesíte­ni. S hogy sokan véleked­nek így, arra bizonyíték, hogy szinte alig akad áp­rilisi hétvégeken néptelen sétány a park hatalmas fái alatt. Iski Judit Budaörs, Szabadság. Április 14- én 6 óra: Túsztörténet, ma­gyar, 15—16-án 6 óra: „X” program, am. sci-fi, 17-én 6 óra: Esőember, amerikai film. Dunakeszi, Vörös Csillag. Április 13—14., háromnegyed 6, 8. Amerikai gyilkosságok, amerikai dokumentum. 14—16- án fél 4: Hóbortos népség I., botswanai vígjáték, 15—16-án, háromnegyed 6, 8 óra: Testek csábítása, NSZK erotikus, 17— 19-én háromnegyed 6 és 8 óra: Bosszúvágy III., amerikai krimi. Százhalombatta. Művelődési központ. Április 15. 4 óra: Is­meretlen ismerős, magyar ze­nés; 15—16-án 6 óra: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa, angol fantasztikus kalandfilm. 16-án 2 óra: Recsk 1950—53. (Egy titkos kényszer­munkatábor története) I—II., magyar dokumentum, 17-én 6 óra: Volt egyszer egy Ameri­ka I—II., amerikai gengszter­film. 18-án 6 óra: Esőember, amerikai. Szentendre. Felszabadulás. Április 13—14-én 5, 7 óra: D’Annunzio, olasz életrajzi, 15- 16-án 3 óra: Jégkirálynő, szovjet mesefilm. 15-én 5, 7 óra: Cápa I., amerikai kataszt­rófafilm, 16-án 5, 7 óra: Cápa II., amerikai katasztrófafilm, 17- én 5, 7 óra: Az új földesúr, magyar film. Szigetszentmiklós. Kossuth. 14-én 6 óra: Vágyrajárők, francia vígjáték, 14-én 8 óra: Marie, amerikai. 15-én 6, 8, 16- án 6 óra: A kockázat ára, francia krimi, 17-én 6, 8 és 18- án 6 óra: Az ördög jobb és bal keze, olasz—NSZK vígjá­ték. Dabas. Kossuth. 13-án 6 óra: Break I., amerikai zenés, 14-én 6 óra: Break II., ameri­kai zenés. 15—16-án 6 óra: Nyomás utána!, olasz vígjáték. 16- án 4 óra: Asterix, a gall, francia rajzfilm. 17-én 6 óra: A kockázat ára, francia krimi. Dunaharaszti. Béke. 13-án 6, 8 óra: Csillagember, ameri­kai sci-fi. 15—16-án 6 óra: A bolygó neve: Halál, amerikai sci-fi. 17-én 6 óra: Balladák filmje, magyar dokumentum. 19-én 6, 8 óra: Madonnák há­borúja, japán akciófilm. Gyál. Dózsa. 14-én fél 6 óra: A Nindzsa színre lép, ameri­kai kung-fu. 15—16-án fél 6 óra: Madonnák háborúja, ja­pán akció. 17-én fél 6 óra: Ben Hur I—II., amerikai film. Nagykáta. Rákóczi. 13—14- én 6 órát Barabás, olasz—ame­rikai, 15—16-án 6 óra: Fan­tasztikus labirintus, amerikai- kalandfilm, 15—16-án 8 órar Rumba, francia gengszterfilm, 17- én 6, 8 óra: A szakasz, ame­rikai film. Ráckeve. Szabadság. 15—16- án 6 óra: Az ördög jobb és bal keze, olasz—NSZK vígjáték. 17—18-án 6 óra: A kockázat ára. francia krimi. Érd. Művelődési központ. 13-án fél 6 óra: Ismeretlen is­merős, magyar zenés, 16-án fél 4 óra: Az idő urai. magyar— francia, rajz, 16-án fél 6 óra: Volt egyszer egy Amerika I— II., amerikai gengszterfilm, 17-én fél 6, fél 8 és 18-án fél 6 óra: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa, ang. fant. kalandfilm.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom