Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-13 / 86. szám

1989. ÁPRILIS 13., CSÜTÖRTÖK 3 Húsz éve van a „reformszfálinizmusnak"? A királynő messze, az indián közel Hónapok óta másról sem hallani, mint a többpártrend­szer előnyeiről, miközben akad egy csoportosulás, amely egészen másképpen képzeli el a jövőt. Nevezetesen: pártok nélkül. A Baloldali Alternatíva szerint megeshet, hogy 15-20 esztendő múltán kimerül a „reformsztálinizmus”, amely természetéből fakadóan képtelen a lényegi változásokra. Marx, Lenin, Lukács eszmeiségének nyomdokain haladva egy olyan lehetséges helyzetre készülnek, amikor zöld utat kaphat egy totálisan alulról szerveződő, a helyi közösségek öntevékenységén alapuló társadalmi önigazgatás. Tütő Lász­lót, az ELTE Bölcsészettudományi Karának docensét kértük meg az elgondolás kifejtésére. A Baloldali Alternatíva gaz­daságpolitikai bizottságának állásfoglalása szerint is befe­jezett tény, hogy Magyaror­szág a többpártrendszer útjá­ra lépett. Ennek tudatában, meglepőnek tűnik, hogy önök egy pártok nélküli demokrá­cia elméleti megalapozásán fáradoznak... — Afelől nincs kétségem, hogy Magyarországon több­pártrendszer lesz, amely azon­ban többféle irányba futhat ki. A legmegnyugtatóbb szá­momra az lenne, ha ennek során növekedne a civil tár­sadalom mozgástere. Ám az­zal is számolnunk kell, hogy a gazdasági, társadalmi fe­szültségek a politika terüle­tén, a parlamenti demokrácia keretei között nyilvánulnak meg, amely csupán korláto­zott beleszólást enged a la­kosságnak a döntésekbe. Ezért fenntartásaim vannak a poli­tikai pluralizmus e formájá­val szemben. Én inkább a társadalmi pluralizmus adta lehetőségekkel rokonszenve­zem. — Mi i különbség a kettő között? — Fölfogásom szerint a po­litikai pluralizmus azt jelen­ti, hogy egymással versengő pártok és programok közül választ a lakosság. Azt. ame­lyik a legszimpatikusabb a számára. Bármelyik kerül ki győztesen a versengésből, tu­lajdonképpen egy valamit akar: minél nagy óbb szeletet kikanyarítani a hatalomból. A pártnak, még inkább a veze­tésnek, de nem az állampol­gárnak. Elvonja, központosít­ja az erőforrásokat és azt a saját belátása szerint osztja fel. Társadalmi pluralizmuson ezzel szemben azt értem, hogy a lakosság — alulról szerve­ződő önkormányzati módon — közvetlenül maga települ rá a felmerülő feladatokra, így csak olyan problémák megoldására vállalkozik, ame­lyek anyagi fedezetét elő tud­ja teremteni. Csak akkor al­kalmaz szakapparátust, ha erre feltétlenül szükség van. A lakosság maga alkalmazza, illetve mozdítja el a megbí­zott tisztségviselőket. Ez teszi lehetővé a karrieristák kiszű­rését. Olyan pénz nem kerül­het a kezükbe, amellyel saját érdekükben erőszakszerveze­tet hozhatnak létre. — Milyen történelmi előz­ményeken alapul ez az elgon­dolás? ­— Számos történelmi példa bizonyítja, hogy a közvetle­nül érdekelt lakosság sokkal jobban és olcsóbban megbir­kózik a különféle feladatok­kal, mint egy elidegenedett hatalmi apparátus. Gondol­junk csak a középkori önkor­mányzó városokra, vagy a korai kapitalizmus közvetlen demokrácián alapuló szerve­ződéseire Angliában, Francia- országban. A legismertebb a párizsi kommün. Megemlít­hetem az USA XVIII. század­beli közvetlen demokráciáját is, amelyet azzal a találó mondással is szoktak jelle­mezni: a királynő messze van, vállalt a Duna hajózhatósá­gának a biztosítására, a nagy­marosi vízlépcső nélkül vi­szont ez csak nagyon drágán lenne megvalósítható. A fel­hívás készítői úgy ítélik meg, hogy a beruházás ellenzőinek érvei egyrészt nem helytál­lóak, másrészt feltételezé­seken alapulnak, s figyelmen kívül hagyják azt az egyszerű tényt, hogy az ember léte ön­magában is beavatkozás a ter­mészet folyamataiba. A pártalapszervezet tagjai megerősítik azt a mások által is gyakran emlegetett tényt, hogy az ellenzők egyes cso­portjai magát a beruházást politikai eszközként használ­ják fel a kormány és az MSZMP elleni fellépéshez. Ha mégis parlamenti szavazásra kerülne sor, a felelősség egy­értelmű tisztázására követelik á név szerinti szavazást. Be­fejezésül hivatkoznak arra, hogy annak idején mind a pá­rizsi Eiffel-torony, mind a bu­dapesti Lánchíd megépítése ellen nagyarányú tiltakozó mozgalom bontakozott ki, ám az utókor bebizonyította, hogy megalapozatlanul. Ezért visz- szautasítják azt, hogy bizonyos szervezetek a nemzet nevében lépjenek fel: erre semmiféle felhatalmazásuk nincs — ír­ják felhívásukban az MSZMP budapesti XII/5-ös körzeti alapszervezetének tagjai, akik a nagymarosi pártalapszerve­zet aláírásgyűjtő akciójához való csatlakozásra hívják fel az állampolgárokat. Álláspontjukat részletesen meg is indokolják. Egyebek között leírják, hogy az Ország- gyűlésben a téma újbóli fel­vetése a honatyák tevékeny­ségének komolytalanná válá­sához vezethet. Kiemelik, hogy az erőmű létesítése kife­jezetten szakkérdés, ezért fe­lelőtlenség egy beruházás sor­sát a hozzá nem értők dönté­sére bízni, s ezzel lejáratnák a népszavazás intézményét is. Hivatkoznak arra a közismert tényre, hogy a vízi erőmű a legkörnyezetkímélőbb ener­giatermelő rendszer, s az or­szágnak mindenképpen szük­sége van a bősi és nagymaro­si létesítmények által termelt villanyáramra. Felhívják a fi­gyelmet arra is, hogy az épít­kezés leállítása esetén a nem­zetközi szerződések megszegé­se miatt fizetendő kártérítés és a helyreállítás költségei jó­val meghaladnák a beruházás végleges befejezéséig felhasz­nált összeget. Arról nem is be­szélve — írják a felhívás in­doklásában —. hogy az érvé­nyes szerződések egyoldalú felrúgásával az ország nemzet­közi tekintélyén óriási csorba esne, és ez akadályozná fel­zárkózásunkat a fejlett euró­pai államokhoz. Véleményük szerint a hazai szakemberek. kellő felkészült­séggel rendelkeznek ahhoz-, hogy az építkezés -a környe­zetvédelmi és gazdaságossági követelményeknek a lehető legjobban megfeleljen. Emel­lett nem elhanyagolható, hogy Magyarország kötelezettséget az indián közel. Azaz nem lehetett mindennel a brit uralkodóra várni, a telepesek maguk szervezték meg életü­ket. Idézhetem a második vi­lágháborút követő időszakot is, amikor a régi közigazgatás már, az új még nem műkö­dött, s a lakosság hozzálátott a romeltakarításhoz, a laká­sok helyreállításához. .— A történelmi példák ar­ról tanúskodnak, hogy forra­dalmak, háborúk, nagy társa­dalmi mozgások nyomán ala­kulhatott ki az alulról szerve­ződő önkormányzat, amely csak ideig-óráig tudott talpon maradni. A megerősödő bü­rokrácia, a hatalom eddig mindig elsöpörte ezeket a próbálkozásokat. Esetünkben van-e mód békés átmenetre? — Békés átmenetre akkor van esély, ha a többpártrend­szer megteremtése két mozza­nattal kiegészül. Az első az, hogy tág teret kapjanak a helyi kezdeményezések, a la­kosságnak legyen módja kü­lönböző feladatok megoldásá­ra. A másik pedig az, hogy ne bürokratikus, hanem de­mokratikus pártok jöjjenek ítre. Állásfoglalásunkban is megfogalmaztuk, hogy egy párt csak akkor tekinthető demokratikusnak, ha önfenn­tartó, tehát nem a társada­lommal tartatja el magát. Akkor nevezhető valóban de­mokratikusnak, ha nem kíván az állami költségvetésből ré­szesedni. hanem kiadásainak egészét tagdíjakból és magán- személyek nyilvános, ellen­őrizhető adakozásaiból fede­zi. Vagyis: ha kiadásait teljes mértékben ezekhez az önkén­tes állampolgári befizetések­hez igazítja. Ha egy párt bár­milyen állami. intézményi, vagy más külső támogatásra tart igényt, illetve ilyen se­gítséget elfogad, akkor már nem demokratikus, hanem a bürokrácia - 'fenntartásában' ér­dekelt, alapjaiban bürokrati­kus párt. — Mikor jöhet el Magyar- országon az önök által meg­álmodott totális önigazgatás ideje? — Ügy 15-20 év lehet a mostani reformkorszak kifu­tása, amelyet legtalálóbban reformsztálinizmusnak nevez­hetünk. Az adott struktúrán belül ugyanis nem számítha­tunk lényegi változásra. A többpártrendszer, a parla­menti demokrácia megerősö­dése sokszínűbbé teszi, de továbbra is érintetlenül hagy­ja ezt a mechanizmust. Köny- nyen kiderülhet, hogy a mos­tani, csak egy volt a struk­túra belső átalakítási kísérle­tei közül. Elméletünk kidol­gozásával készülünk erre az időszakra, mint lehetőségre. Kövess László Egyházi kapcsolatok NSZK-beli küldöttség A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa, illetve a tanács elnöke, dr. Tóth Károly református püspök meghívására április 7. és 12. között hazánk­ban tartózkodóit a nyugatné­met protestáns egyházak ta­nácsának küldöttsége dr. Mar­tin Kruse nyugat-berlini püs­pök, a tanács vezetője elnök­letével. A delegáció találko­zott a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa tagegy- házainak lelkészeivel. Immár évtizedek óta szoros és sokrétű a kapcsolat a ma­gyarországi protestáns egyhá­zak és a nyugatnémet protes­táns egyház tágegyházai kö­zött. A most első ízben létre­jött találkozó várhatóan hozzá­járul az egyházaink közötti ökumenikus együttműködés erősöd éséhez. Fűmagot is termesztenek Gyomirtó szerrel permetezi a füvet Érd határában Juhász Imre, a Sasad Kertészeti Termelőszövetkezet egyik Uniper típusú gépével. Az 57 hektáros táblán fűmagot termeszt a bu­daörsi közös gazdaság (Hancsovszki János felvétele) (Folytatás az 1. oldalról.) mindaz, ami végbement az or­szágban. Az alternatív szerve­zetek megjelenése éppen úgy, mint a nemegyszer ellenséges támadás, amely a pártot, a kommunistákat is személyük­ben éri. A Központi Bizottság arra törekszik, hogy az MSZMP minél előbb magára találjon, kijusson abból a po­litikai. ideológiai és szervezeti gondokkal küszködő periódus­ból, amelyben ma van. Mi­ként a beszámoló megállapí­totta: a megújulás jelei már tapasztalhatók. Lesz újfajta egység, s a párt annak szelle­mében készül majd fel a vá­lasztásokra. A pártvezetés személyi Ssz- szetételéhek -változásáról szól­va a szóvivő leszögezte: nem egyes csoportok követeléseinek akart, eleget tenni a Központi Bizottság, amikor változtatá­sokat határozott el, s önkriti­kusan szólt saját, munkájáról, kritikusan az előző politikai bizottság tevékenységéről. Nem bizonyos csoportok kritikai éh­ségét kívánta csillapítani, ha­nem az volt a célja, hogy ütő­képesebbé tegye a pártveze­tést, s ezzel offenzívabb len­dítse a párttagságot, amennyi­ben a kommunisták döntő ré­sze egyetért ezekkel a változ­tatásokkal. A hangsúly tehát az offenzívabb politikán van, amely ebből majd következik, s amely nyomán várhatóan eredményesebb munkát végez a testület. A Központi Bizottságba tör­tént kooptálásról, a Politikai Bizottság újjáválasztásáról: a rejátszott — hangsúlyozta Ma­jor László —, hogy mivel a párt tagsága sem csak Bu­dapestre korlátozódik, jó, ha a testület munkáját vidéki vélemény is segíti, amelyet a megyei első titkár tolmácsol. Így most már két megyei, el­ső titkár van a testületben: Hámori Csaba, aki Pest me­gyét is képviseli, s Vastagh Pál Csongrád megyéből. A budapesti kommunisták kép­viselője hagyományosan je­len van a legfelsőbb irányító testületben: Jassó Mihály is megkapta a bizalmat. A most kialakult lista érzé­kelteti a sokszínűséget, és azt is, hogy ez a csapat ké­pes lesz arra, hogy a követ­kező hónapok politikai küz­delmeiben... helytálljon, s ön­bizalmat adjon á párttagság­nak — hangsúlyozta a szóvivő, majd a továbbiakban a Po­litikai Bizottságból kimaradt személyiségekről is szólt. Berecz János továbbra is felügyelő titkára a társada­lompolitikai osztálynak, amely a Központi Bizottság egyik legnagyobb osztálya. Lukács János pedig más megbízatásra készül, de addig is részt vesz a KB társadalompolitikai osz­tályának irányításában. A szóvivő kitért arra Is: az ülésen — bár rövid időre — megjelent Kádár János, a párt elnöke, aki úgy érezte, hogy számot kell adnia a testület­nek arról, miért nem tud hosszabb ideje aktívan részt venni a Központi Bizottság munkájában. Mint elmondta, egészségi állapota miatt or­vosai nem javasolják, hogy te­vékenyen közreműködjön a testület ülésein. A szóvivő végül hangsú­lyozta: a Központi Bizottság vállalta azt, hogy a lehetősé­gek határáig nyilvánossá teszi a párt munkáját. Azonban nincs olyan politikai szerve­zet, amely saját belső szerve­zeti, személyi ügyeit ne zárt ülésen tárgyalná. SZÁJTÁIVA A nincsen; van Tele a padlás a termelőhelye­ken a panasszal: nincsen pénz fejlesztésre. Ha lenne ... ! Mi­csoda nagyszerű fejlesztési, be­ruházási terveket lehetne vég­rehajtani! Mennyi forintot, ru­belt, dollárt hoznának ezek a tervek, ha lenne fedezet a vég­rehajtásukhoz ... ! De ha nin­csen, akkor mit lehet tenni? Semmit. Panaszkodni. Azt le­het. Csakhogy. Szájtátva hallja a hírlapíró, több, mint egy esz­tendeje nincsen jelentkező pél­dául arra a hitelre, amelyet dollárban kapnának a terme­lők az élelmiszer-csomagolás fejlesztésére ... ! Még hirdették is az illetékesek a lehetőséget, bizonykodtak, győzködtek, mindhiába. Akadt egy-két ér­deklődő cég, ipari, mezőgazda- sági üzem, szövetkezet, de ahogy mondani szokták, nem komoly. Csak olyan hátha, esetleg, talán alapon tudako­zódtak. Alaposan átgondolt el­képzelésük nem volt arról, mit kezdenének a hitellel, ha meg­pályáznák és elnyernék, amint arról sem, milyen saját forrá­sokkal egészítenék ki az idegen pénzt. Nem lett tehát a dologból semmi. Holott... Holott ugye, tele a padlás pa­naszokkal. miközben rendelke­zésre állna egy ún. világbanki hitelcsomag keretében 15 mil­lió dollár az élelmiszer-csoma­golás fejlesztésére. S en­nek az összegnek a több­szöröse kínál módot techno­lógiafejlesztésre ... Ott sem tolonganak a jelentkezők! S egyáltalán nem, arra a bizo­nyos 15 millió dolláros összeg­re. Persze: a hitelt törleszteni kell, kamatot fizetni, azaz el­engedhetetlen átgondolni a be­ruházást, mi mibe kerül, mit hoz, miként térül meg. Ma­gyarán, felelősséget kellene vállalni, kockázatot viselni, mindezek fejében azonban ha­ladni lehetne. Az ódzkodás, a pénz érintetlensége, közben pe­dig a panaszoknak a hangozta­tása, azaz a sokat emlegetett nincsennek a hiánya fénvt vet azokra a veszedelmes állapo­tokra, amelyek a gazdaságban az érdektelenség tükrözői. MOTTÓ BUDAPESTI PÁRTALAPSZERVEZET FELHÍVÁSA Épüljön tovább a víxléptsö! Felhívással fordult a választópolgárokhoz — csatlakozva a nagymarosi területi pártalapszervezet kezdeményezéséhez — a bős—nagymarosi vízlépcső ügyében az MSZMP budapesti XII/5-ös körzeti alapszervezete. Ebben azt követelik, hogy az építkezés folytatásának kérdését az Országgyűlés ne tűzze napirendre, ne tartsanak népszavazást, s mielőbb fejezzék be a beruházást. A Központi Bizottság üléséről jelölőbizottsággá átalakult munkabizottság több száz embert hallgatott meg a me­gyékben, Budapesten, a me­gyei pártbizottságok képvise­lőivel s a Központi Bizottság szinte minden tagjával kon­zultált a két testület munka- módszeréről, munkastílusáról, s az ennek javításához szük­séges személyi feltételekről. A tapasztalatok, s a többségi vé­lemény alapján úgy látta jó­nak, hogy kilenctagú, opera­tívabb Politikai Bizottságot válasszanak. E kilenc tagra ugyancsak több száz kommu­nista részvételével kialakított javaslatot terjesztett a Köz­ponti Bizottság elé. A listán szerepeltek olyanok is, akik szakmai munkájúk, ' egyéb elfoglaltságuk, miatt nem ..vál­lalták a jelöltséget. A testü­let végül is titkos szavazás­sal döntött a Központi Bi­zottságba kooptált tíz új tag­ról, majd az új Politikai Bi­zottságról. A szóvivő hozzá­tette: a régi Politikai Bizott­ság — a főtitkárral az élen — előzőleg beadta lemondá­sát. A szavazólistára így fő­titkárjelölt is került, és egy­hangúan ismét Grósz Károlyt választották meg erre a tiszt­ségre. A Politikai Bizottságba a hét korábbi tagon kívül két új tag került be: Jassó Mihály, az MSZMP Budapesti Bizott­sága és Vastagh Pál, a Csong­rád megyei pártbizottság első titkára. A PB két új tagjával kap­csolatban Major László — a jelölőbizottság véleményének ismeretében — elmondta: Vastagh Pál népszerűségnek örvend Szegeden és megyé­jében is. Ennek köszönhette annak idején a politikai meg­mérettetést és megyei első tit­kári megválasztását is. A köz­életbe szókimondó stílusával, őszinteségével robbant be; nagy rokonszenv övezi kör­nyezetében, s számosán meg­ismerhették már a képernyő­ről is. Jelölésében az Is köz­A VOSZ javaslatai a kibontakozásra Lehet-e oroszlán az egérből? Elégedetlenek az ország gaz­daságpolitikájával a vállalko­zók, s nem érték be annyival, hogy ennek hangot adtak, ki is dolgozták a követendő új gaz­daságpolitikát. A Vállalkozók Országos Szövetsége tegnap sajtótájékoztatón ismertette azt a 150 oldalas dokumentu­mot, melynek ötven oldala bí­rálja az ország jelenlegi gaz­dasági vezetését, a többi száz pedig a bajból kivezető utat mutatja meg. Munkatársunknak arra a megjegyzésére, miszerint kis­sé ahhoz hasonlatos a kezde­ményezésük, mintha az egér próbálná vezetni az elefántot, s ráadásul egy szőkébb csoport érdekeit képviselik, élénk vi­ta bontakozott ki a többség­ben levő VOSZ-tagok és az újságírók között. Ettől kezdve a tájékoztató a biológiaórára kezdett hasonlítani. A válasz­ban az is benne volt, hogy eb­ből az egérből akár oroszlán is lehet, hiszen a VOSZ egy­éves működése alatt már nagy lépéseket tett előre. Azonkí­vül 120 ezer vállalkozó van az országban, s ha a családtagjai­kat és a többi érdekeltet is be­leszámítjuk, számuk már egy­millióra tehető, vagyis jelen­tős a számuk. Reményeik sze­rint az általuk kidolgozott gaz­daságpolitika megfelelő fino­mítások után esetleg más szer­vezetek hasonló programjával összehangolva teret nyerhet. Gazdaságpolitikájuk lényegét szintén a természettudomány­tól kölcsönzött példával világí­tották meg: az anyaoroszlán először jóllakik a zsákmány­ból és csak a maradékot adja a kölykeinek. Ez kegyetlenség­nek tűnhet, pedig nyilvánvaló, ha az anya nem lakhat jól, ké­sőbb nem tud vadászni és az orosaláncsemeték is éhendög- lenek. Talán mondanom sem kell, szereposztásuk szerint a vál­lalkozók képviselik az anya­oroszlánt ... Mátrai Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom