Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-11 / 84. szám

1989. Április ii., kedd 5 Amilyen a környék, olyanok lakói J Szemüvegek Ha megunták, kidobják Településeink szép hagyo­mányai közé tartozott a hús- vétot megelőző tavaszi nagy- takarítás. Akadt ilyenkor ép­pen elég dolga a meszelőnek, nyírfaseprűnek. Ezt egybe­kötötték lomtalanítással is, miközben a lakás legrejtettebb zugaiból is kiseprűzték a tél legparányibb maradványát is. Az utóbbi még ma is jel­lemző ránk: lapátra mind az­zal, ami felesleges lomnak bi­zonyul a lakásban, házunk tá­ján. Mi sem bizonyítja mind ezt ékesebben, mint a budai körzetben levő települések környéke. Törött rugóikat mu­togató he verők, máza hagyott fazekak, lábasok — hogy az aprajából is említsünk vala­mit — viharvert kemping­ágyak, törött, megfáradt kar­nisok, kibelezett hűtőszekré­nyek, kiszolgált mosógépek, centrifugák, s hajdani emlé­kein tűnődő, befeléforduló, megvakult tükrök. Fűbe, fák közé bújtatva, hogy a kikelet­nek, a természetnek is vala­mibe teljék kedve. No meg a kirándulóknak. S törmelék, sitt, tapétama­radványok nejlonzsákszám, törött csempék, hajdani pad­lóburkolók kiszolgált marad­ványai. Bokor alján, ligetek­ben ahogy Budaörsöt elhagy­juk. A törmelékekből, ha más irányba, például Nagykovácsi felé indulunk el, ugyancsak takaros száhkózódombot emelhetnek télre. Mert ta­karítunk, tisztálkodunk, de úgy, hogy környezetünknek fittyet: hányunk. A fővárosiak az agglomerációs településeket elválasztó, látszólag senki­földjére éppúgy szórják a sze­metet, mint a nyaralók tulaj­donosai, s olykor a helybe­liek. Az meg már csak ráadás, hogy a drága pénzen vett két- három hónap alatt megunt, ám gondozáshoz szokott ku­tyákat megkocsikáztatják. Oly messzire viszik, sohasem találjanak többé haza. Csap- zottan, éhesen, falkába verőd­ve próbálnak táplálékhoz, új gazdához jutni. S hogy a helybeliek, s a környéken megfordulók nadrágszaggató kutyaeldorádóként emlegetik az agglomerációs övezetet? Ezen nem csodálkozom. Mert gyepmesteri hivatalt nemhogy a kis településeken, de még Érden sem ismernek. Mert amire nincs pénz, az nincs. Pedig Érden hatezernél több­re becsülik a négylábúak szá­mát ... Amit megunt, azt a módo- sabbja, a kevésbé spórolósa kidobja. Ha teheti, miért ne. Csak az nem mindegy, hogy hova! Mikor maholnap már elborít bennünket a szemét, nemcsak a tanácsoknak, ha­nem a környezetvédőknek is akadna némi dolguk. Netán felléphetnénk a környezetet szennyezők ellen is ... V. E. A Granvisus Vállalatnak ké­szítik a legmodernebb szem­üvegkereteket Dabason. Az egy éve alakult szociális foglalkoz­tatóban naponta a dolgozók 300 darab keretet alakítanak, formáznak és csomagolnak. (Erdősi Ágnes felvétele) VERSENYTÁRGYALÁS Mentőautóra Mentőautó-típusmódosltást tervez, s ennek megvalósításá­hoz nemzetközi versenytárgya­lást ír ki az Országos Mentő- szolgálat — tájékoztatta dr. Bencze Béla, az Országos Men­tőszolgálat főigazgatója az MTI munkatársát. A kiírásnál alapszempont, hogy a szállí­táshoz a leendő partner devi­zával rendelkezzék, ugyanis a mentőszolgálat csak forinttal tud fizetni. Hasznosítani vagy ártalmatlanítani Megtelnek a hulladéklerakók A környezetvédelmi szabályok betartására történ­tek intézkedések, de még mindig tapasztalható hiányos­ság is. Nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a veszé­lyes hulladékok gyűjtése, tárolása során a talajba, a felszín alatti vízbe ne jusson belőle. Mennyiségének, illetve veszélyességének csökkentésére technológiai fej­lesztések is történtek, ám a hulladéknak a termelésbe való visszajuttatása még igen kis mértékű. Ez a summázata a váci NEB témavizsgálatának, amely a hulladékok kezelésére, elhe­lyezésére hozott intézkedések végrehajtását mérte fel, külö­nös tekintettel a veszélyes hulladékokra. A népi ellen­őrök két dunakeszi és három váci gazdálkodóegységnél vizsgálták az intézkedések ha­tását. Törekedtek annak meg­állapítására is, hogyan való­sul meg a veszélyes hulladéko­kat kezelő országos hálózatfej­lesztési programja, az érin­tettek megtették-e a szüksé­ges intézkedéseket a környe­zet veszélyeztetésének meg­szüntetésére. Igyekeztek fel­mérni, hogy milyen további intézkedésekre van szükség a gazdálkodók, illetve az irá­nyító szervek részéről, vala­mint, hogyan érvényesül a környezetvédelem komplex szemléletrendszere. Sorra véve a vizsgálat meg­állapításait, levonható az a következtetés, hogy a veszé­lyes hulladékot sokan nem is tartják olyan veszélyesnek; a jogszabály ellenére nem vizs­gálják felül évente a keletke­zett hulladék mennyiségének változását, a tárolás sem megfelelő helyenként, sőt, a Penomahtól a vér egy bizo­nyos mennyisége és a moso­dai iszap tisztítatlanul kerül a városi szennyvízhálózatba. Tragédia a jelenlegi hely­zet, az emberek saját magu­kat pusztítják el, fogalmazta meg az egyik hozzászóló a NEB ülésén ha ezzel nem is kifejezetten a váci helyzetre utalt. De tragikusnak tekint­hetjük azt is. hogy az úgyne­vezett átmeneti tárolóhelyek évtizedek óta üzemelnek. s hogy a megyében a hulladé­koknak csak 2,5 százaléka — tehát elenyésző része — kerül hasznosításra, míg 50 százalé­kát még csak nem is ártal­matlanítják .. Ismertek az érvek: a hul­ladék megsemmisítése igen drága. Ám ismert — vagy kel­lene, hogy az legyen — a hulladékok hasznosításának lehetősége is. Például a vá­góhídi hulladékok, kezelés után, szerves trágyaként hasz- nosíthatóak lennének. A má­sik vizsgált egység, a Tungs­ram váci gyára a fémmel szennyezett üvegcserép újra­hasznosítására eredménytelen kísérleteket tett, de talán a közeli jövőben sikerül megta­lálnia a megoldást. A Tungs­ram egyes hulladékok ártal­matlanítást bérégettétéssel oldja meg, s igénybe veszi az aszódi lerakótelepet is. Mint az ülésen is elhang­zott, ameddig nem valósul meg a szelektív hulladék­gyűjtés, a hulladék újrafel­használása, értékesítése, illet­ve az erre alkalmatlan mara­dék ártalmatlanítása, égetése, egyre növekedni fog az igény új hulladéklerakó helyek iránt. Vagy egyszerűen nőni fog az illegálisan lerakott — és el­lenőrizhetetlen összetételű — szemét mennyisége (például a nemrég megtisztított Gom­bás-pataknál, az erdőkben, az utak mellett). A NEB ülésével szinte egy időben zajlott le az a környe­zetvédelmi nyílt nap, amelyen — a városi tanácson — a töb­bi között részt vettek a Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­ra és a Tungsram váci gyára képviselői is, tájékoztatást adva a gyárak környezetükre gyakorolt hatásáról, a környe­zetvédelem érdekében tett és tervezett intézkedésekről. Mert igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el, hogy tör­ténnek intézkedések: a koráb­ban hírhedtté vált Chinoin- telep esetében a NEB-vizsgá- lat nem állapított meg hiá­nyosságot, a korábbi ellenőr­zések során feltárt hibák megszüntetésére minden eset­ben megtették az intézkedé­seket, szabályszerűen végzi az 1985-ben engedélyezett bérége­tést is (bár a NEB levegőtisz­tasági vizsgálat elvégzését tartja szükségesnek). Hosszas késés és huzavona után valószínűleg a Penomah váci vágóhídján is megépül a szennyvíz-előtisztító, azon­ban — a NEB véleményé sze­rint — sokat javítana a hely­zeten, ha a környezetszennye­zésért kiszabott bírságokból támogatnák azokat a kezde­ményezéseket, kísérleteket, amelyek a veszélyes hulladé­kok ártalmatlanítását és újra­hasznosítását szolgálják... B. J. Politikai választóvíz is Érvek s nem Indulatok csatája Kérdések. Miért kell Magyarországnak az energia? Miért kell a Bős—Nagymaros vizmfirendszer? Miért és hogyan szavaztak a képviselők? Miért lépett föl a Du­na Kör, a Nagymaros Bizottság és a többi alternatív szervezet? Miért hozták létre az Országgyűlés ad hoc bizottságát? Miért nem kerültek időben nyilvánosságra a Magyar Tudományos Akadémia jelentései? Kérdé­sek, amelyekre az emberek többsége feleletet vár, s kér­dések, amelyek némelyikére még nincs vagy nem Is adható egyértelmű válasz. Monortól messze folyik a Duna, mi gondom vele? — mormogta egy járókelő a Ma­gyar Demokrata Fórum Mo- nor és Környéke Szervezete plakátja előtt, ami fórumra invitálja az érdeklődőket. Kár, hogy a mogorva úriember nem vett részt a művelődési köz­pontban megtartott rendez­vényen, mert többek között ő is választ kaphatott volna a kérdésre. Más dolog persze, hogy elfogadta volna-e a ma­gyarázatot, de mindenesetre érveket hallhatott volna’ pro és kontra. Szándékok, muníciók Elöljáróban — a rendezők megsértése nélkül — a saját véleményem szerint, bár ők hozták tető alá, az összejöve­tel nem csupán a MDF fóru­ma volt. Mindenképpen jó le­hetőség azonban a helyi pár­beszédre közéleti kérdések­ben. Ezt a lehetőséget erősí­tette a két előadó kiválasztá­sa, a jelenlevők összetétele is. Dr. Varga János országgyűlé­si képviselő a Nagymarossal foglalkozó ad hoc bizottság tagja, Péterffy Ágoston építő­mérnök pedig az építés befe­jezését ellenző szakemberek táborának harcosa. A hallga­tóság soraiban pedig a régi és leendő MDF-tagok mellett ott ültek MSZMP-'tagak, pár­ton kívüli érdeklődők is. A szándékok meglehetősen hamar tisztázódtak. Az or­szággyűlési képviselő többször hangsúlyozta, azt reméli, hogy ezen a fórumon is új ismere­teket szerez, többféle véle­ményt, érvet, ellenérvet hall, amik motiválhatják későbbi döntéseit. Nem titkolta azt sem, hogy legutóbb a kor­mány jelentésének elfogadása mellett szavazott... Az épí­tőmérnök — elsősorban — szakmai érvekkel azt igyeke­zett elfogadtatni, hogy az erő­mű megépítése felesleges, sőt különösen a közvetlen kör­nyezetre káros is. Mindketten bőségesen Idéz­tek adatokat, tudományos vagy legalábbis olyan igény­nyel készült tanulmányokat Dr. Varga János munícióját mint gyakran hangsúlyozta, a kormány által a képviselők rendelkezésére bocsátott in­formációk, illetve az ad hoc bizottság dokumentumai ké­pezték. Péterffy Ágoston a viszonylag kisebb nyilvános­ságot kapott független és ha­zai szakértők érvanyagát használta föL Korrekt vita Természetesen a megálla­pítások és a számsorok alap­ján levont következtetések nagyon különböztek egymás­tól. Az egyik részvevő föl is tette a kérdést: „Ha arra biz­tatnak, hogy laikusként ne higgyek a kormány érveinek, jó. De mi késztet arra, hogy a másik félnek higgyek?" Pé­terffy Ágoston válasza: „min­denki annak hisz, akinek akar...” Ez lga2 — mormog­ja a tollforgató —, csakhogy pénzügyi, gazdasági, politikai döntéseket lehet-e bármelyik oldalon hitkérdésekre alapoz­ni? Ügy tűnt egyébként, a fórumon azok voltak több­ségben, akik már korábban eldöntötték: a kormánynak hisznek kevésbé. Az igazság kedvéért azonban kötelező hozzátenni, hogy a vita mind­végig korrektnek, kulturált­nak bizonyult. Az erőművet pártoló nyugdíjas gépészmér­nököt, vagy a zöldeket, ké­keket bíráló fizikatanárt ugyanúgy megtapsolták, mint a munkálatok végleges leál­lítását követelő fejlesztőmér­nököt, vagy a családja, uno­kái jövőjét féltő szakmun­kást Gátszakadás nélkül Az értékelés elsősorban a rendezvény szervezőinek fel­adata. Lehet, hogy az ő szem­pontjaik mások is, mint egy hírlapíróé. Ezért én csak a magam nevében tudok örül­ni annak, hogy o fórumon nem az indulatok, hanem a különböző vélemények ütköz­tek. Hogy nem kinyilatkozta­tásokra, hanem valóban pár­beszédre fordították — dél­után öttől este tízig — a rész­vevők az egyre drágább időt Azt nem tudom, hogy bár­kinek is gyökeresen megvál­tozott-e a korábbi vélemé­nye, de az biztos, abban min­denki egyetértett, amit dr. Varga János az ad hoc bi­zottság megállapításai közül idézett. Körülbelül azt, hogy az illetékeseknek továbbra is folyamatosan és hitelesen kell tájékoztatniuk a közvéleményt a Bős—Nagymaros körüli fej­leményekről. Pontos, részle­tes, reális Információk hiá­nyában ugyanis a döntés fe­lelősségét nem szabad sem az Országgyűlésre, sem egy nép­szavazásra hárítani. Az utóbbi hetek eseményei igazolják, amit az MDF Mo- nor és Környéke Szervezete egyik szóvivője mondott, vagyis: „a Duna felkavart vi­ze egyben politikai választó­víz is.” Már csak ezért is jobb lenne, ha ez a víz nem gát­szakadást okozna, hanem le­tisztulva „összemoshatná” az ellentéteket... Vereszki János A kéményseprő nem hezott szerencsét A korom maradt, a pénz elment — Adjon az isten minden jót a háziaknak, és legyen bol­dog húsvétjuk. — Tartsa magát is jó egész­ségben. Hanem hallja-e, ka­rácsony táján szokása a ké­ményseprőnek köszöngetni, amikor többnyire kotrat is a nép. — Tudja, bátyám, szabad­ság, miegymás, meg aztán ke­vesen is vagyunk, a tanyavilág pedig nagy. Most is csak a ka- szírpénzért ugrottam be. Mit csináljak, ezzel is el kell va­lamikor számolni. — Oszt mennyi az? — Nézzük csak! Három ké­mény, az aszongya ... Százöt­venet tetszik adni. Álnyugta az ügyfélnek Nocsak, már ennek is fel­ment az ára? — Fel a’, bátyám. Köszö­nöm, és ihol a papír róla. A szabály az szabály, ugye, minden fillérről írás kell. — Mit adott maga nekem? Tűzrendészed figyelmeztetés? Hozd a szemüvegem, asszony! Hogy van ez? Kegyelmed ösz- szekeverte az irományait. — Jó szeme van. Éppen akartam is mondani, hogy a cég már a nyomtatványokkal is spórol. Vagy nem kaptak tömböt, mit tudom én. Papír, papír, nem igaz? — Felőlem!? — Hát akkor a viszontlátás­ra l — Isten vele. Aztán, ha leg­közelebb erre jár, kitakarítja ám az előszoba kéményét. Nagyon ráfér. Amint a kéményseprő be­csukta maga mögött a kert­ajtót, Pali bácsi megint a sze­méhez emelte a sárgára vé­nült koromfoltos papírost. Erősen meglóbálta fejét, bele- ugrott a félretaposott sarkú csizmájába, és mór csak az udvarról kiabált vissza a fe­leségének. — Elugrok a zászlós úrhoz, nekem, az az érzésem, csúnyán rászedett, bennünket ez a ké­ményseprő. Debreceni József körzeti megbízott nem sokat morfon­dírozott a kasszírszámlának használt hatósági figyelmezte­tés láttán. Tömören összefog­lalta következtetéseit: — Ennek utána kell nézni, de azonnal. S azzal felcsatolta derékszíját és elindult, hogy megkeresse a fölöttébb gya­nússá vált pénzbeszedö ké­ményseprőt. — Tőlem negyvennyolc fo­rintot kért, mert hát egy ké­ményünk van, a kiskonyháét az uram maga kotorja, meg­teszi annak a szalmacsóva is. Adtam neki oszt’ egy ötvenest — sorolta Terus néni a kerí­tésre támaszkodva. — Még mondtam is Lajosnak, nini, új kéményseprőnk van. Valami Bekőnek hívják. Itt írta alá — azzal odanyújtotta a rendőr­nek a papírost. Az már nem is lepődött meg a kéménysep­rő vállalat közönséges értesí­tőjén, amit akkor szoktak kézbesíteni, ha ellenőrzés vagy valami más kéményseprői ténykedés miatt akarják ott­hon marasztalni a gazdát. Csalással gyanúsítva Ne szaporítsuk a szót, lé­nyeg, hogy a körzeti megbí­zott és a gyanúba keveredett kéményseprő hamarosan ösz- szetalálkozott a kocséri tanya­világban. Az utóbbi ugyan cseppet sem örvendezett a részletes elszámoltatással egy­bekötött diskurzusnak. A rendőr puszta megjelenéséből is rögtön kikövetkeztette, hogy pénzbeszedő körútja im­már befejeződött Pikáts Zoltánt előállították a nagykőrösi rendőrkapitány­ságra, a feljelentéssel egye­temben alaposan gyanúsítva többek sérelmére elkövetett csalással. Orbán László tőr hadnagy, bűnügyi csoportve­zetőt, az ügy vizsgálóját kér­deztük: — Hallottunk már álrendőr­ről, álellenőrről, a múltkor Nagykőrösön áltisztviselő ga­rázdálkodott, Kocséron pedig álkéményseprő bukkant fel. ön szerint milyen foglalkozás­sal lehet még visszaélni? * — A csalók leleménye ki-, menthetetlen, azon csak az emberek hiszékenysége tesz túl. Pikáts egy ócska trükkel csalt ki röpke három hét alatt mintegy hatezer forintot, mint aki a kéményseprő-szolgálta­tás díjait szedi be. Ebben ter­mészetesen nincs semmi fur­csa. elgondolkodtató - viszont, hogy a még pontosításra váró 60—100 esetben csak egy-két embernek volt gyanús, hogy nem hivatalos számlát, hanem a kéményseprői funkcióval összefüggő, de merőben más célra használatos nyomtatvá­nyokat használt elismervény- ként, persze, álnévvel. — Ennyi erővel számlatöm­böt is használhatott volna .,. — Ahhoz már nem juthatott hozzá. Tudniillik a jászkaraje- női illetőségű és Cegléden dol­gozó Pikátsot februárban kö­zös megegyezéssel elbocsátot­ták a Dél-Pest Megyei Ké­ményseprő Vállalattól. Az ő megfogalmazását használom, mert a munkahelyi vélemé­nyezés még nem jött meg sze­mélyével kapcsolatban. Elhe­lyezkedni március elejéig nem tudott, bizonyára pénzzavará­ban jutott eszébe, hogy a még nála lévő munkaruhával és felszereléssel visszaélve pénzre tesz szert. Előfordult, hogy va­lahol nem tudtak neki pénzt adni, így 60 tojást tett a tás­kájába fizetség fejében. Már korábban is — Tehát a nyomtatványok okozták vesztét, számlával ta­lán még ma is járja a tanyá­kat. — Ezt nem lehet tudni, de tény, hogy elsősorban idős em­bereket, gyesen lévő kisma­mákat keresett fel, ebben a körben kisebb veszélyét látta a lebukásnak, és majdnem jól számított Egyébként több év­vel ezelőtt már felelősségre vonták csalásért. Mostani ügyében még tart a rendőrségi vizsgálat. My. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom