Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-08 / 82. szám
8 * 1989. Április szombat CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA A realitás síülte kényszerlépés Élénk Malom a damaszkuszi úton Pálfordulás szavunk a vélemény, a magatartás hirtelen, gyors megváltozását jelenti. Az értelmező szótár Pál apostol bibliai történetéből eredezteti. Hozzátéve, hogy gyakran pejoratív értelme is van. Ehhez és írásunk címéhez nem kellene további magyarázatot fűzni, ha — ezeréves történelmünk során nem először — az elmúlt négy évtizedben nem estünk volna ki az európai kultúrkörből. Elég volt azt mondani, hogy a damaszkuszi úton végig kell menni, s hogy a mai Saulus- Paulus átváltozás korántsem értelmezhető pejoratív módon. Ez további magyarázatot is kíván. Mindenekelőtt nézzük magát a politikai, történelmi fordulatot, mely- lyel kapcsolatban a gondolatok felmerülnek. Előbb talán Damaszkusz felől. Fejtő Ferenc, az ötven éve Párizsban élő magyar történész, a .kiváló író és publicista írja^z ttral-^ mon lévő kommunista pártok közül elsőként a Grósz Károly által Vezetett magyar párt, amely mérsékelt reformer, vagy viszonylag liberális konzervatív, ahogy tetszik, megindult az egypártrendszerről a többpártrendszerre való átmenet intézményesített útján. Ezzel igazi politikai forradalmat indított el, ezúttal felülről vezényelve, de a közvélemény nyomása alatt. , .... Nos, ennek a fordulatnak a minősítése körül folynak idehaza kemény viták. Nemcsak arról, hogy mi a jellege, tartalma a fordulatnak, az töb- bé-kevésbé nyilvánvaló. Inkább arról, meg kell-e ezt az utat tenni. Nem kíván, nem is lehet alkalmas ez a kis írás e vitákban döntő érvekkel hadat viselni. De talán segíti a vélemények formálódását, ha felidézzük az eredeti Saulus-Paulus fordulatot. Korántsem abban a hitben, mintha a történelem ismétlődhetne, de azt sem tagadva, hogy lehetnek hasonló szituációk. Amikor a históriai példa még akkor is segít a döntésben, hogy valóságmagva immár legendává esszenciálódott. A zsidó Saulus, aki szigorúan vallásos nevelésben részesült, vak elhivatottságában megbízást könyör- gött ki magának, hogy Damaszkuszba mehessen, ott szedje össze és irtsa ki a keresztényeket. Az úton egy látomás révén találkozott Krisztussal. Ez annyira megrendítette, hogy a kegyetlen ..üldözőből egy csapásra buzgó keresztény lett, apostol és hittérítő. A kereszténységben a Paulus nevet kapta, s Pál apostolként vált ismertté. Eddig a bibliai legenda. Ami viszont maga a történelem: a pálá fordulat jelképezi azt a változást, amely az őskereszténység életében a második évszázadban beállott, amely gyökeresen megváltoztatta életüket, amely nélkül ma nem is létezne a kereszténység. Ugyanis ekkor már rá kellett ébredniük, hogy a nagy ítélethozatal ideje, a Messiás eljövetele nem következik be azzal a gyorsasággal, ahogyan remélték. A világ végének egyre távolabb tolódásából, a meny- nyek országa eljövetelének elmaradásából keletkezett sok-sok nehézség sürgős megoldásra várt. Pál apostol nem kisebb feladatra vállalkozott, mint ennek megértetésére. Nem csak jó szóval. Az új helyzetből levont következtetések alapján, kíméletlen következetességgel végrehajtotta azt. a fordulatot, amelynek révén gyökeresen átalakultak a keresztény gyülekezetek, létrejött az egységes világegyház, és kétezer év után is fennáll, virágzik. Kerüljük el a leegyszerűsítő fordulatot. Tekintsük a Saulus-Paulus- ügyet egyszerű fogódzónak ahhoz, miért lehet ma példálózni a damaszkuszi úttal. Miért mondhatja az MSZMP egyik vezető politikusa: felélénkült- a fargatSm a£: iBttmasz- kuszba vezető úton, s egyszer végigmenni rajta nem becstelen dolog. Ügy hiszem, mindezek után. minden direkt utalás nélkül idézhető az MSZMP főtitkára is, aki a legutóbbi központi bizottsági ülésen azt fejtegette: az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb politikai döntése született, amikor a többpártrendszert elfogadtuk. A politika történetében kevés olyan előzmény található, amikor egy párt tudatosan lemond a hatalomgyakorlás monopóliumáról, akkor, amikor még rendelkezik minden eszközzel ennek megakadályozásához. Ugyanakkor biztosítékot is fogalmaz a jövőt illetően. Soha többé nem kívánja az erő eszközét alkalmazni azok elsöprésére. akik nem akarnak fenntartás nélkül igazodni az MSZMP-hez, s veszik maguknak a bátorságot ahhoz, hogy más véleményük legyen napi kérdésekben, vagy a szocializmus építésének lényeges problémáiban. Előrelépés ez, vagy visszalépés? A főtitkár kényszerlépésnek nevezi, melyet semmi mással nem lehet helyettesíteni. Pusztai Éva R osszkedvűen ébredt az asz- szony, csak úgy, mint már két hete mindennap. Szemhéjai duzzadtak voltak, s tagjaiban fáradtság vert tanyát. A bal vállában bizsergő érzés indult el, tarkó felé, amíg ült, halogatva a fölkelést, várva mi történik. Tudta, ahogy fordulna a keskeny ágyon, hogy lábát a padlóra tegye, úgy nyilallana há- tába-derekába a kín. Hallgatta tehát inkább a kinti világból áradó hangokat, s szégyellte. amiért haragot érzett az eszterhéj alá befészkelt fecskepár iránt. — Leverem a fészketek, le én! — szította magában mégis a lángot, s furcsa módon ez most erőt adott. Lassan bár, de mozdulni tudott, s gondolat-suttogással enyhítette magában az iménti mondatot. — Fene aki törődik veletek, gyüjjetek-menjetek, ahogyan tetszik ... — suhantott is egyet, ve- zeklésül, a bal kezével, várva, hogy a zsongó fájdalom nyilallik, s elcsitul, de nem történt semmi. Nem gondolta ő komolyan, hogyanis bántaná a fészket; ámbár, -a verandát takaríthatja megint, ezzel a rossz kezével. Potyogtatnak ezek a villámmadarak eleget, s milyen mélyen fölmarja a követ az ürülék! Mire eddig ért az elmélkedésben, már a kiskonyha .gjtaját nyitotta, lehessentette az álmoszöld szemű macskát a hokedliról, s maga ült a helyére. Olyan semmilyenformán volt. Nem fájt porcika sem, de nem is érezte a tevékeny nap reggeli, lázas örömét. Ült és nézte előrenyújtott lábain a posztópapucsokat. Bordó színűek voltak, s ott, ahol a lábfej meghajlik, penészesfehérre kopottak. Meg is mozgatta egyik lábát, úgy jobban látszott, majd elfordította tekintetét. — Romlás — gondolta — romlás. Négy kicsi üvegkazettából állt ösz- sze a konyha ablaka, s jórészt függöny fedte. Keskeny csíkban hullt ezért az asztalra a reggeli fény, sávot rajzolt a tejesköcsög, s az asztalon felejtett kés közé, lezuhant a padlóra, s már majdnem elérte a magasított széket, ahol a mosogatásra alkalmatos vájdling pihent. Megrettent az asszony, hiszen ilyen időben már régen megfordult az állatoktól, sőt, a veteményest is megjárta. Az istállóban helytelenke- dő tyúkok alól két tojást is hozhatna markában, s most a kacsák is éhen penderülnek az ól előtt. — Csak ülök itt, a nap meg megyen — futott át a gondolat, de nem mozdult utána a kéz, sőt, hagyta, hogy a kopott barhentköntös szétcsúsz- szon a melle fölött. Tovább kúszott a fény, elérte a tavaly meszelt falat, s el azt a repedést, amire azt mondta a szomszéd Jóska, ha nem javíttatja ki, hát magára dől a ház, Magdus néni! — Mondta, hát mondta, aztán mégse omlott — suttogott az asszony, miközben nézte a fény ujját. — Ijesztgetni, azt tudnak, mint az orvos is, ott a rendelőbe’. ★ Szapár Magdolnának hívták az asszonyt. Porhópusztán született, birkáscsaládból. Juhász volt apja- anyja, minden fölmenője. Mikor először sikoltott világra, már jócskán fordult a század kereke. A kórházi doktornak nem tetszett a kicsi lány neve, ugyan, ti, rétiek, nálatok mindenki Mária meg István, legyen ez a kis ember Magdolna! Mintha nem lett volna mindegy, véletlen-jó emberek keverték az anyját a kórházba, véletlen tehát a név is. ★ — A doktor — gondolt vissza Magdus néni az ősz orvosra, amikor a Nem szabad, de lehet Közerkölcsök és magánbűnök — Dezsőnek meg kell halnia! Imigyen hangzott a kegyetlen ítélet a Tanú című film főhőse szájából, és Dezsőt, a másfél mázsás disznót levágták — feketén. Aztán hamarosan megérkezett a Nagy, Fekete Autó ... Az ötvenes években, az államvédelmi hatóság éberségének köszönhetően csak kevés jószág juthatott Dezső sorsára, legtöbbje a központi vágóhídon végeztetett be, elhajtották, akárcsak kuláknak kikáltott gazdáját. Törvényt nyert a törvénytelenség, mindig megfelelő politikai köntösbe bújtatva.' Leggyakrabban a hatóság és az egyén áll . egymással szemben, bár bőven nyílt alkalom a személyes bosszúállásra is. Jellemző és igaz. történet: valaki egy listán ösz- szesítette kuláknak, • államellenségnek minősített haragosait, s a hitelesség kedvéért aláírta a beadványt. Hamarosan együtt vonatozott áldozataival az első internálótábor felé... Erőszakos téeszesítés, padláslesöprés, törvénysértő államosítások, a későbbi politikai koncepciós perek receptje alapján: az új világot építő Magyarországon akkortájt éledtek újjá a klasszikus gazdasági bűnök — sajátos formában. A sokat vitatott 1956-os események a korszak véres lezárását jelentették, eltűntek a színről az országot vad sztálinista eszközökkel, moszkvai útmutatás szerint irányító vezetők, velük együtt az akkori „másképp gondolkodók” is, nagy fordulatot vett a politika és a gazdaság, s szükségszerűen igazodtak a korhoz az új áramlatokat ügyesen meglovagoló nyerészkedők. A begyűjtéseket felváltó felvásárlási rendszer felébresztette álmából a csalást, a korrupciót. Amíg az ötvenes évek központilag irányított, ellentmondást és kiskapukat nem tűrő módszerei nem adtak táptalajt az efféle vétkekhez, addig a nagyobb szabadság, a hatóság szerepét felváltó állami vállalatok, s azok vezetői megtalálták a mellékesnek aligha nevezhető többletjövedelem WtegSZerzésének 'forrásait. Á tsz-el- nökö'kkel összejátszva kereskedni lehetett a termék, a jószág minősítése, elszámolása, az átadott és átvett mennyisége körül. Akik közel ültek a tűzhöz, alaposan megszedhették magukat, égési sérülésektől pedig nemigen kellett tartaniuk. Némelyek persze horogra kerültek, a dánszentmiklósi téeszelnök, egyben párttitkár üzelmeinek leleplezése vert fel nagyobb port akkoriban, de a többség bántatlanul élvezhette ügyeskedése gyümölcsét: a hiány megszülte az igényt, a szabályozások rései pedig megnyitották a kiskapukat. A téesz-melléküzemágak felvirágzásával egyetemben felvirradt a munkaerő-alkalmazással manipuláló szerencselovagok napja is. Mivel ezek az egységek elszámolásukban, könyvelésükben függetlenek voltak a fenntartó termelőszövetkezettől, szinte kínálták magukat a visszélésekre. -„Holt lelkek” nevére fizettek ki jelentős összegeket munkabér címen, csaltak az anyaggal, a raktárkészlettel. A költséggazdálkodás mindmáig ismerős rendetlen rendszere szinte megkövetelte a társadalmi méretű pazarlást. Csak minap elvitték őt a mentők a pusztáról a kórházba. — Hogyan orde- náréskodott! Hogyan ordított, nincs magának gyereke, unokája, aki viselné gondját? —Elmosolyodott az asszopy, ugyan, mit hisz ez a doktor, hol élünk mi, a világ végén? Talán minden szíre-szóra futkosunk a fehér folyosóra? — Milyen ostoba is ez az ősz ember — gondolta az asszony — mit hisz, hát nem néz rám a Jóska, van, hogy egy héten kétszer is bejön ide a tanyára, pedig nem is rokonom. Be is kerekezett a faluba a fehér, vijjogó autóért, pedig már sötétre járt, aztán vittek, kérés nélkül, mint a sarlóba lépett juhot ... Ilyen szégyent én még meg nem értem, úgy néztek rám a doktorok, ott a kórházba', mintha eladó birka lennék. Azért — enyhült a sok ránc az asszony arcán — az a haragos doktor mégis szép férfiember! A szeme, akár az én legényemé volt, avarszínű ... Kis csönd támadt a lélekben, mert arra gondolt az asszony, hogy hát a gyerek, bizony, talán éppen annyi idős lenne, mint az a doktor. Égről- szálló madár volt. De hát pusztában élni, kisemberrel veszkődni annak a másik avarszínű szemű embernek kedve nem volt. Éjjelek harsantak egyetlen példa: a szentendrei betongyár munkásai hivatalosan nem mehettek hétvégi vagonkirakásra, mert azt nem bírta volna el a gyár bérkerete. Helyette a pomázi tsz végezte a munkát, kétmillióért egy helyett — persze pusztán papíron, hiszen valójában a betongyáriak dolgoztak. Számos új fejezetet nyitottak a gazdasági visszaélések könyvében a nagyberuházások is. A Balatonra utazva csinos kis nyaralók formájában találkozhatunk azzal a cementtel, amit az útból „elspóroltak”; a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű Vállalat építésénél nagyvonalúan ellopottnak nyilvánították s leírták a hanyagul kezelt, sárba taposott, szétdobált szerszámokat, kisgépeket; a beruházó háromszoros festést számolt el a kivitelezőnek, holott akadtak olyan vezetékek, amelyek festéket nem is láttak. Nem ellenkezett egymással a beruházó és kivitelező, az összejátszás pedig mindenkinek pénzt hozott, a költségvetés kivételével, de arra nemigen figyelt oda senki, hisz futotta a kölcsönökből bőségesen . .. Akkoriban is akadtak azért olyanok, akik nem átallották felelősöket keresni, ám egy bizonyos pontnál a nyomozások mindig elakadtak. A tiszavirág-életű gazdasági reformból alaposan felkészítették a belügyi szerveket; mit kell és mit nem szabad üldözniük az új időknek új szelei szerint. A kioktatás fölöslegesnek bizonyult, a visszarendeződés hamar megtörtént. Az újjáélesztett magánszektort azonban már nem lehetett letörni. A hatvanas években indult meg egy rendszer, melynek neve egyet jelentett a királyi gazdagsággal: a gebin. Akinek egy-két esztendeig sikerült kihúznia egy-egy bérbeadott üzletben lebukás nélkül, megalapozta a jövőjét. A gebinek odaítéléséről döntő állami vállalati vezetők sem jártak rosszul, nem hivatalos „versenytárgyaláson” azé lett az üzlet, aki a nagyobb kenőpénzt adta — legtöbbször bizonyíthatatlanul. Akadt- például olyan vállalatvezető, aki rendszeresen kártyán nyerte el, vagy hajtotta be a sápot. Az egész város beszélt róla, az „áldozatok” még nyíltan panaszkodtak is, ám tenni ellene lehetetlen volt. A turistaforgalom fellendülése nemcsak a szép lányok iparágát vi- rágoztatta fel páratlan módon, megjelentek a vám- és devizabűntettek, a csempészés, a forintkiajánlás, az aluljáróban jó áron vett hamis dollárok. S ezzel már el is érkeztünk napjainkhoz, hiszen ma is dagadtra duzzasztja vezetője pénztárcáját a szerződéses üzlet: ma is félévenként cserélődnek a tanácsok lakás- osztályainak alkalmazottjai; lét- és adójogosultságot nyert a hálapénz, a borra-sörre való; a Keleti pályaudvar környékén ott árulják portékáikat a gagyizók; ez állami üzletekből rejtélyes csatornákon át a maszekhoz áramlik a hiányzó alkatrész, végszámra a divatos ruhaanyag; ma lettek csak igazán rendszeresek a bécsi és isztambuli adok- veszek túrák; a csalás, sikkasztás, korrupció, a hűtlen kezelés ... Nagy Adrienn kiáltásoktól, amíg végre az akkor még kackiás Magdus vitte magával a csecsemőt a városba, unatkozó asszonyoknak. Adott a nevelésért három rackát, s ötven fiabárányt. Meg volt fizetve jól. Nevét sem tudta a kicsi fiúnak, pedig hát gyerek volt az is, avarszemű. — Sok ilyen lehet a világban — jutott végre dűlőre az emlékekkel az asszony. — Ki tudja? A pusztán aligis járnak... Az ember is régen elment már, milyen régen, milyen hamar! Juhok sincsenek, csak ezek a fecskék, jaj, megbolondítják az embert! — Messze van a város -- fűzte egybe a gondolatot az élettel »— a doktorhoz közöm sincs, nekem se. s emberemnek se. Avarszínű a szem, hát avarszínű. S fölhorgadt benne ismét a harag, az indulattól erőre- kapva elindult az asszony. Könnyedén tárta ki az ajtót, s fekete villanással tűnt el szeme elől egy fecske, s máris cikázott a másik. Utánuk csapott, két kezével, de megszakadt a lendület. Nagy-nagy szél kerekedett, fölemelte az asszony vékony testét, s olyan lágyan ejtette le a mélybarna avarba. mi még a fák alján lustálkodott, hogy a föld sem dördült bele. Bellér Ágnes
