Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-05 / 79. szám

1989. Április 5., szerda &£Man 3 Kiteljesedő európaiság, demokratikus szocializmus Az ünnepi műsort az iskola ta­nulói mutatták be (Erdősi Ágnes felvételei) Egy környezetvédelmi demonstráció és tanulságai Hangosabbak lettek a szélsőséges csoportok A városalapitó tanácsülés után Grósz Károly vonatra szállt és a Szovjetunió Kárpá- tontúli Területére utazott. A különvonatról Csap városban leszálló magyar vezetőt Genrik Bandrovszkij, az Ukrán Kom­munista Párt Kárpátontúli Te­rületi Bizottságának első tit­kára, Valerij Muszatov, az SZKP KB nemzetközi osztá­lyának helyettes vezetője és Mihail Malevanyik, a területi tanács elnöke fogadta. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szov­jetunió budapesti nagykövete és Páldi András, a Magyar Népköztársaság kijevi főkon­zulja. Grósz Károly útja először Ungvárra vezetett. A megyei pártbizottság székházában a megye vezetői adtak tájékoz­tatást a kárpátontúliak életé­ről, munkájáról. Grósz Károly köszönetét mondott a meghívásért, majd röviden beszámolt a magyar- országi politikai, társadalmi folyamatokról, az MSZMP tö­rekvéseiről. Elmondta, hogy a magyar—szovjet kapcsolatok területén nemcsak a politikai szintű, hanem az emberek kö­zötti kontaktusok fejlesztésén, a gazdasági, politikai, társa­dalmi kapcsolatok kiszélesíté­sén munkálkodik az MSZMP. Grósz Károly ezután az Ung­vári Állami Egyetemet kereste fel.. A magyar tanszék vezető­je, Petro Lizanyec professzor beszámolt arról, hogy 25 éves fennállásuk alatt 400-an sze­reztek diplomát a tanszéken, s jelenleg 48-an tanulnak a nap­pali, 78-an a levelező tagoza­ton. A Szovjetunióban folyó hungarológiai kutatásokat koordinálja majd a most lét­rejött hungarológiai központ. Az egyetemi tanács tagjai­val és a magyar tanszék ta­náraival folytatott kötetlen beszélgetésen Grósz Károly jó néhány kérdésre válaszolt, kielégítve a többségükben ma­gyar nyelven érdeklődők kí­váncsiságát a magyarországi politikai, gazdasági folyamatok iránt. Helyi idő szerint már 17 óra is elmúlt, amikor Grósz Ká­roly megérkezett a területi pártbizottság politikai képzési központjába, ahol nagygyűlé­sen találkozott a terület járá­sa, Beregszász, Nagyszőlős, Munkács és Ungvár munkásai­nak. szövetkezeti dolgozóinak és ifjúsági szervezeteinek mint­egy 700 képviselőjével. Tiltakozó kirándulást szer­vezett a nagymarosi vízlépcső építésének helyszínére április 3-án, hétfőn a Bajcsy-Zsi- lihszky Társaság környezetvé­delmi csoportja egy sor al­ternatív szervezet részvételé­vel. A sajtóban nagy propa­gandát kapott felhívás hatá­sára különvonatokon mintegy négyezren érkeztek a fővá­rosból. s csak nagyon keve­sen csatlakoztak hozzájuk más települések lakói közül. A tiltakozók egy része Zebe- gényből gyalog érkezett a kö­rülkerített munkaterület főbe­járatához, míg a többiek a nagymarosi főtérről indultak el. A felszólalók többsége megle­hetősen kevés szót pazarolt a környezetvédelemre, s a víz­lépcsőről is csak olyan módon beszéltek, hogy az építkezés körüli hercehurcát az MSZMP és a kormány vezetőinek éles hangú bírálatára használták fel. A transzparensek közölt például akadt olyan, amely az „MSZMP csalásainak leleple­zésére’’ szólított fel, a tömeg pedig többször skandálta azo­kat a jelszavakat, amelyekben a környezetvédelmi miniszter, illetve az egész kormány le­mondását követelték. Maróthy Lászlóra nyomdafestéket nein tűrő jelzőket aggattak, s Grósz Károly sem kapott kí­méletet. Az pedig igencsak el­gondolkodtató, hogy egy hatal­mas rajzon — amelynek kicsi­nyített mását levelezőlapon két forintért árusították — az előtérben feszítő Sztálin mö­gött a környezetvédelmi mi­niszter látható, mint a volt szovjet diktátor legjobb ma­gyar tanítványa. A „kirándulók” a főbejárat elől ismét a település főteré­re vonultak, ahol újabb szó­noklatok hangzottak el. Az egyik éppen megérkező cso­port hangosan ismételgette a következő jelszót: .,Vesszen í párt!”. Mások az ország kü­lönböző vezetőit vádolták meg hazugsággal. Adám Tibor, az MSZMP Nagymarosi Bizottságának tit­kára csaknem végig szem- és fültanúja volt az események­nek: — A gyülekezési törvény alapján kerülhetett sor erre a tüntetésre, de nyilvánvaló, hogy a vízlépcső sok résztve­vőnek csupán ürügy a hata­lommal szembeni konfrontáló- dáshoz — mondta. — A szombaton megtartott falu­gyűlésünkön is megpróbáltak velünk kapcsolatot keresni (az ott felolvasott, a Duna Kör által aláírt levél rövidí­tett változatát lapunk vasár­napi számában közöltük), de nem sok sikerrel: a települé­sen élők többségének alapve­tő érdekei nem eshetnek egy­be azokéval, akik a párt és a kormány ellen lépnek fel. Ép­pen ennek felismerése veze­tett egyebek között a területi pártalapszervezet aláírásgyűj­tő akciójának meghirdetésé­hez, amelyhez máris nagyon sokan csatlakoztak. Eddig több mint kétezer ívet küld­tünk szét az országba, de mindennap több tucat levél és telefon érkezik az újabb támogatóktól. Mi ezzel aka­runk segítséget adni például az országgyűlési képviselők­nek, akikre a vízlépcső ügyé­ben hihetetlen nagy politikai és pszichikai nyomást gyako­rolnak egyes szervezetek, mi­közben meggyőződésünk sze­rint ők csak a hangos kisebb­séget alkotják. Most a több­ség mozgósítása a cél. s ez a reményeink szerint sikerülni is fog. A demonstráció alatt a nagymarosiak egy része — hallva a jelszavakat — ijed­ten zárkózott be otthonába. — Nem tudom, kötelesek vagyunk-e eltűrni, hogy Nagy­marosból Hyde Parkot csinál­janak — mondta Niedermü'.- ler Ferenc tanácselnök. — A résztvevők legnagyobb része budapesti volt, az MSZMP és a kormány szidására a fővá­rosban választhattak volna al­kalmasabb helyet is. Hamaro­san testületi ülésen vitatjuK meg, mit tehetünk az ellen, hogy az itt élők pihenésre szánt óráit a lakosság nagy többségének érdekeivel ellen­k helyzetnek semmi oka arra, hogy magátél megváltozzon 1 (Folytatás az 1. oldalról.) mányain és adottságain szer­vesen fejlődő, gazdasági és kulturális téren a modern vi­lág áramlataival haladó, a szociális problémák iránt ér­zékeny, minden értékre fogé­kony, szuverén Magyarország­hoz. Ezzel nem csupán saját esélyeinket növelhetjük, ha­nem a demokratikus szocia­lizmus történelmi perspektí­váját is — mondta a megyei pártbizottság első titkára, majd arról szólt, hogy napja­ink politikai versenyhelyzeté­ben a jogállamiság, a több­pártrendszeren nyugvó parla­menti demokráciába való át­menetet az MSZMP békés úton, a nemzet érdekeit szem előtt tartó programjával, poli­tikai súlyával támogatja. — Iránymutató értékeink — továbbvive a nemzeti prog­resszió történelmi törekvéseit — az alkotómunka, a szabad­ság, az igazságosság és a szo­lidaritás eszményeiben ölte­nek testet. Nem kergetünk il­lúziókat és tudjuk, hogy ígé­reteink valóra váltását sokan bizalmatlansággal fogadják, érzékeljük a várakozást és a kivárást is. Az emberek a vál­tozások olyan előnyeit, mint a társadalmi, politikai nyilvá­nosság, az emberi szabadság- jogok érvényesülése, a kitelje­sülő demokrácia — nagyra ér­tékelik, de ugyanakkor növek­vő a jövőt féltő bizonytalan­ság, a sűrűsödő napi gondok, a csökkenő szociális biztonság miatti aggodalom. A politikai rendszer változásával együtt ezért a reformfolyamat má­sik alappillére, a gazdasági megújulás ösztönzésére is ke­ressük a legjobb megoldáso­kat — hívta fel a figyelmet a szónok, majd így folytatta: — A gyors és mélyreható át­alakulás sokféle érdeket ho­zott és hoz felszínre, ütköztet. Ezeket a jogállam garanciái­val, intézményeivel tarthatjuk természetes mederben, és nem türelmetlenséggel, hangosko­dással, megbélyegzéssel vagy demagógiával. A mai kritikus helyzetben az MSZMP a ha­talom gyakorlásának és fele­lősségének megosztásával pár­beszédre kész valamenyi konstruktív politikai szerve­zettel. Kezdeményező abban, hogy nemzeti összefogással felzárkózzunk' a világ fejlődé­si ütemét diktáló áramlatok­hoz. Csak belsőleg kiegyen­súlyozott, de következetes re­formpolitikát folytató, demok­ratikus, szuverén országként haladhatunk — hangsúlyozta egyebek között Hámori Csaba. Ezután kitüntetések átadá­sára került sor, majd a zsúfo­lásig megtelt aula közönsége a dabasi Táncsics Mihály Gim­názium és Postaforgalmi Szak- középiskola diákjainak színvo­nalas ünnepi műsorát tekint­hette meg. A rendezvény a Szózat eléneklésével fejeződött be. B. A. tétes célokért fellépő csopor­tok megzavarják. Lehet, hogy nekik joguk van felvonulni, de nekünk viszont jogunk van a nyugalomra. A hétfői „kirándulás” tehát egyértelműen bizonyította: a környezetért valóban aggódók sokaságában egyre hangosab­bak azok a csoportok, ame­lyek igen agresszíven párt- és kormányellenes jelszavakat hangoztatnak. Erről azonban sem az aznapi esti tv-híradó- ban, sem a rádió 22 órás hírösszefoglalójában egyetlen szó nem esett. Ezzel pedig akarva-akaratlanul azok mal­mára hajtják a vizet, akik a beruházást csak ürügyként használják fel. Furucz Zoltán Grósz Károly Kárpátalján Szomszédokhoz; barátokhoz (Folytatás az 1. oldalról.) azt jelenti, hogy fel akarunk használni minden olyan vív­mányt, amit korábbi társadal­mi rendszerek, más országok ezen a téren elértek. De ennél többre is törekszünk, ameny- nyiben — ahol ez csak lehet­séges — túl is akarunk lépni az eddigi eredményeken. Tisztában vagyunk vele. hogy másoknak is van prog­ramjuk. Az ő helyzetük talán könnyebb: nem hatalmon levő pártként írták meg elképzelé­seiket, a múlt terhét meghagy­ták nekünk. A kihívást azon­ban vállaljuk. Határozottan ki merem jelenteni: a mi progra­munk egyetemes és nemzeti értékeket egyaránt képvisel — mondotta végezetül Grósz Károly, majd átadta az Elnöki Tanács városalapító oklevelét Borbély Károly tanácselnök­nek. A területi pártbizottság első titkárának megnyitója után Grósz Károly mondott beszé­det. — Szomszédokhoz, barátok­hoz jöttünk — mondotta a párt főtitkára. — Számunkra nagyon fontos, ami önöknél a Szovjetunióban, Ukrajnában, Kárpátalján történik. Az átala­kítás nehéz, de sokat ígérő időszakát nagy figyelemmel és rokonszenvvel kísérik a Ma­gyar Népköztársaságban is. —* Kárpátalján évszázadok óta élnek együtt magyarok, ukránok, oroszok, szlovákok, románok és más nemzetek fiai. Viszonyukat gyakran rontotta a nemzeti önzés, az előítéletek, a környező -országok uralkodó köreinek nacionalista politiká­ja. A szocializmus történelmi lehetőséget teremtett a nem­zetiségi problémák megoldásá­ra, hiszen megszüntette a ki­zsákmányolást, esélyegyenlősé­get hirdetett a nemzetiségek­nek és egyéneknek egyaránt. Tapasztalatból tudjuk azon­ban, hogy e folyamat hosszú és nehéz. Négy évtized kevés volt ahhoz, hogy évszázados viszonyokat gyökeresen meg­változtasson. A fejlődés maga is új politikai, gazdasági, szo­ciális kérdéseket vet fel, amire a ma élőknek kell saját erőfe­szítéseik alapján választ talál­ni, hiszen nincs, nem is lehet kész recept. A lenini nemzeti­ségi politika tudatos és követ­kezetes alkalmazása ma nyit igazán utat a népek és nemze­tek előtt, hogy szellemi érté­keiket, sajátos arculatukat egymás gazdagítása és megbe­csülése jegyében megőrizzék a jövő számára is. Az átalakítás egyik fontos eredményének tartjuk, hogy a nemzetiségi kisebbségek egyéni és kollektív jogai a gyakorlatban is egyre inkább igazi tartalmat kapnak. Az itt élő mintegy 170 ezer magyar sorsa fontos szá­munkra. Elvi politikánk alap­ján valljuk: nekünk is segí­teni kell a hazánk határain kívül élő honfitársaink ma­gyarságának ,„újratermelpsét ”, érdekeink érvényesítésit. Meg­győződésünk, hogy a nemzeti­ségek olyan stabil híd szilárd pilléreit jelentik, amelyek a népek, nemzetek közeledését könnyítik. Kétségtelen, hogy évtizede­ken keresztül hallgatás, indo­kolatlan szemérmesség vette körül a kárpátaljai magyarság sorsát. Ma örömmel tapasztal­juk, hogy az itteni magyarok a Szovjetunió egyenjogú ál­lampolgáraiként élnek, becsü­lettel dolgoznak, s meg va­gyunk róla győződve: megta­lálják boldogulásukat, ők is jól kamatoztatják tudásukat és szülőföldjük gazdagságát. Hazánk viszonya szomszé­daihoz tiszta és egyértelmű. Önök jól tudják: o Magyar Népköztársaságnak nincs te­rületi követelése egyetlen szomszéd országgal szemben sem — jelentette ki a főtitkár. — Az összekötő elemeket és nem a különbségeket, az együttműködést és nem a szembenállást keressük, a jó­szomszédi viszony, a baráti együttműködés a célunk. A Magyar Szocialista Mun­káspárt programja egyértel­műen kimondja: Magyarország jövője a szocializmus, s az ah­hoz vezető út a stabilitás meg­teremtésén, a politikai és gaz­dasági reformok dinamikus folytatásán át vezet. A párt programja reális. Az egész nép érdekeit fejezi ki. A párt ké­pes a társadalmi átalakulások élén haladni. Nyitott a kriti­kára, kész befogadni minden új gondolatot, amely hazánk sorsát jobbra fordíthatja. Meg­győződésünk, hogy vezető tár­sadalmi és politikai erő le­szünk a jövőben is. A garan­cia erre a munkások, a pa­rasztok, az értelmiség túlnyo­mó többségének támogatása, az MSZMP sok évtizedes ta­pasztalatai, a párt megújulá­sa.; Támaszkodhatunk mind­azokra az eredményekre ame­lyeket hazánk, népünk az elmúlt évtizedekben min­den gond és probléma el­lenére elért, s amire jogosan lehet büszke — mondta vége­zetül, majd a találkozó emlé­kéül átadta vendéglátóinak Petőfi Sándor szobrát. A nagygyűlést követően Grósz Károly interjút adott az ungvári magyar nyelvű televí­zió számára, amely hazánk fel- szabadulásának évfordulóján, április 4-én kezdi meg adásai­nak sugárzását. Az MSZMP főtitkára ezután 11. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona egykori lakóhelyét, Munkács várát Kereste fel. A program utolsó állomása Be­regszász volt. Grósz Károly este tíz órakor, a nemrégiben átadott beregsu- rányi közúti határátkelőhelyen léote át a szovjet—magyar ha­tárt. (Folytatás az 1. oldalról.) ségben kíván dolgozni az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságával, és intenzív kapcsola­tot akar tartani a megyei ta­náccsal. Az igazsághoz tartozik, hogy a beszámolót hosszas ügyren­di vita előzte meg, s mindvé­gig meglehetős parázs hangu­latban folyt az ülés. A leve­zető elnökök dolgát nehezítet­te, hogy a diákok — többsé­gükben váciak, akik a városi értekezlet által biztosított mandátummal érkeztek — rendkívül markánsan, már- már erőszakosan képviseltél: a diákság érdekeit, és külön szekcióban szerették volna megtárgyalni a szövetség prog­ramját, alapszabályát. Kéré­sükre még a vita alatt sok­szorosították a Kiss Jenő ál­tal elmondott szóbeli előter­jesztés szövegét, amelyet prog­ramtervezetnek fogadott el a közgyűlés. Erről a diákok képviselője velősen annyit mondott, hogy elolvasva nem érez indíttatást arra, hogy to­vábbra is KISZ-tag maradjon. Az állásfoglalásból végül is követelés lett. Közölték ugyan­is, hogy amennyiben nem sza­vazza meg a küldöttgyűlés, hogy a költségvetési támoga­tást ezután a legkisebb be­jegyzett tagszervezetig osszák le, nem vesznek részt a me­gyei szövetségben, hanem kü­lön diákszervezetet alakíta­nak. Mivel követelésük mel­lett a legpergőbb szócsaták közepette is kitartottak, így a küldöttek megszavazták en­nek támogatását, bár e kér­désben a KISZ kongresszusa dönt majd. Sokan és sokféleképpen fo­galmazták meg, hogy az ága­zati tagozódás gyengítette a lakóterületi KlSZ-szervezete- ket, pedig ezek szerepe az el­következőkben döntő jelentő­ségű lehet, hiszen az előttünk álló választás merőben más lesz, mint az 1985-ös. Ehhez kapcsolódott Balogh László, a megyei tanács elnöke is, ami­kor hangsúlyozta, vannak szervezetek, amelyekkel nem együtt kell működniük a fia­taloknak, hanem benne kell lenniük. S ilyenek a helyi ta­nácsok, ahol szükség lenne az ifjúság markánsabban jelent­kező közreműködésére. A megváltozott reálfolya­matokban még mindig a KISZ valóságismerete a legnagyobb az ifjúság körében, hangsú­lyozta hozzászólásában Há­mori Csaba, de fékezi őket saját szokásaik ereje, s ez a legnagyobb visszahúzó erő. A szervezeti kérdésekben való gondolkodást ki kell tágítani, s a közös cselekvés útjáról kell vitázni! Ma az MSZMP- nek nagyobb szüksége van a KISZ-re, mint a fiataloknak a pártra. Ezért Hámori Csaba javasolta: az utódszervezet hozzon létre egy, a megyei pártbizottság mellett működő tanácsadó testületet. Az alapszabály tervezetével kapcsolatban határoztak a küldöttek a többes tagság en­gedélyezéséről, s arról, hogy a szövetségben szavazati jog­gal csak a tagszervezetek kép­viselői rendelkeznek, a me­gyebizottsági tagok csupán ta­nácskozási ioagal vehetnek részt a munkában. Bizalmatlanság, olykor a nyíltan felszínre törő generá­ciós ellentétek is jellemezték a vitát, s ezek motiválták a döntések egy részét is. összes­ségében mégis optimizmust éb­resztett a tanácskozás egésze azokban, akik figyelemmel kí­sérték az eseményeket. Fiatalos jelmondatot írtak az ünnepi dekorációra: „A helyzetnek semmi oka arra, hegy magától megváltozzon. Most dől el, összetörjük-e magunkat saját korlátáinkon, vagy mi törjük össze korlá­táinkat.” A kérdés késő estére eldőlt: a korlátok leomlottak, s e ielképes b^rikádharc meg- vívói arra szövetkeztek, hogy legalább saját maguk nem állítanak korlátokat akadá­lyokkal amúgy is teletűzdelt útjukon. Móza Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom