Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-27 / 98. szám
4 bártan 1989. ÁPRILIS 27., CSÜTÖRTÖK A levéltárosok eredeti dokumentumokat mutatnak A hegy menjen Mohamedhez! Az ünnepek miatt az idén kissé szétaprózódtak a Pest fnegyei közművelődési napok eseménysorozatának rendezvényei. Zömük április 5., 6., 7- re esett, amikor is az iskolai szünet utolsó napjai voltak. Nemcsak a diákoknak, hanem a tanároknak is szükségük van egy kis fellélegzésre ilyenkor. Ezért a rendezvénysorozat előadói talán meg sem lepődtek, amikor a pedagógusok alig tucatnyian foglaltak helyet a gödöllői művelődési ház Gaiga termében. Az előadások címei: Iskolatörténet-írás és levéltár, valamint Történelemtanítás és levéltár. Ügy látszik, nem jelentettek valami nagy vonzerőt az amúgy is agyonhajszolt pedagógusok számára. Van gondjuk épp elég, szakmai és megélhetési is ... Majd még épp ők fogják elhurcolni növendékeiket a levéltárba is ... — gondolhatná az ember a csekély számú érdeklődőt látván. Vannak azért, persze hogy vannak tanárok, akik megismertetik tanulóikkal a közművelődési intézmények munkáját — köztük a levéltárét is —, számuk azonban egyre kevesebb. Pedig ahogy Egey Tibor levéltár-igazgató idézte előadása elején Marc Bloch gondolatait: csak a múlt tanulmányozása tudatosíthatja bennünk a változást, és az ilyen módon meghosszabbított tapasztalat, mint két pont közt az egyenes, jelöli meg biztosan a jövőt. A történettudomány számára rendeltetett, hogy segítse a történelmi látásmódot, pedig eredményeire — manapság egyre jobban beigazolódik — nem elsősorban a történészeknek van szükségük. így tehát az iskolatörténet is — amelyről az első előadás szólt — bizonyíthatóan gazdagítja a történettudományt. Tényállománvá- val a neveléstörténet egy részterülete, de része egyben a művelődéstörténet egészének is, amelybe a történettudomány is beletartozik. A kissé gubancosnak tűnő fejtegetés mögött az a tény húzódik meg, hogy 1987 augusztusában született egy művelődési minisztériumi rendelet, amely szerint bizonyos dokumentumokat az iskolák csak meghatározott ideig kötelesek megőrizni. Ezzel kapcsolatosan a levéltár igazgatójának jogos aggodalma támadt. E rendelettel ugyanis történelmi értékű, a helytörténet és a történetírás egésze szempontjából is fontos dokumentumok kerülhetnek esetleg a papírkosárba. A levéltár igazgatója ezért azt tanácsolja a megye iskoláinak: mielőtt bárhol, bármit is kidobnának, konzultáljanak előbb a megyei vagy a fióklevéltárak munkatársaival, kérdezzék meg tőlük, mi az, ami történeti értékű, a helytörténet- vagy az iskolatörténetírás szempontjából fontos dokumentum lehet. Hiszen ha a Utaztak, láttak, nyertek ~ S Ez a túra nem volt bunda Belgrád, Szófia, Drinápoly, azaz a mostani Edirne. Már eddig is szép útvonal ez. Hátha még tovább gurul utasaival az autóbusz, s meg sem áll Rodostóig, Isztambulig, Ott a szokásos városnézéssel, a Boszporuszon rendezett ha- jókázással együtt olyan élmények is kínálkoznak, mint az, hogy az útitársaik az Európa-hídon csak úgy átsétálnak innét az öreg kontinensről Ázsiába, egy kis teázásra. Közben a csoport tizenkét tagja a Herceg-szigetre is kirándult, hogy ha már a kora tavaszi időben strandolni nem is lehet, akkor legalább napozzanak egy keveset a világnak ezen a nevezetes helyén. Harangozó Lajos, a Magyar Eszperantó Szövetség Pest Megyei Bizottságának titkára elsősorban azt hangsúlyozza, hogy ez a legutóbbi, április elején lezajlott utazás nem volt bundatúra. Elsősorban a látni-, megismerni valók vonzották a klub tagjait. — Milyen klubét? — A megyebizottság és a szövetkezeti iparban dolgozók HVDSZ szakszervezeti intéző- bizottsága Daru Annamária titkár közreműködésével több évvel ezelőtt szervezte meg a Pest megyei eszperantisták részére az utazók klubját. Több bel- és külföldi út áll mögöttünk. nagyon sok barátot szereztünk, utaztunk, láttunk, s ezzel sokat nyertünk. — Miért kell a bizottságnak külön utazási iroda? — Ez is része a mozgalomnak. Sajátossága azon túl, hogy nem nyereségre dolgozunk, a sokkal olcsóbb ár. Hisz nekünk például tolmács sem kell az útra. Azért nemzetközi nyelv az eszperantó, hogy előre megszervezhessük a fogadtatást. Útjaink célpontjainál már várnak ránk barátaink akik mindenben segítenek. A török utakon kívül a második félévben tervezünk még bulgáriai, görögországi és jugoszláviai utazásokat, tengerparti üdüléseket. Egy csoport Ausztriába is indul, s végül a szilvesztert ismét Isztambulban akarjuk tölteni. Tárgyalunk lengyelországi és csehszlovákiai eszperantó klubokkal kölcsönös cserelátogatásokról. Nem hanyagoljuk el a belföldi kirándulásokat sem. — Csak eszperantisták utazhatnak önökkel? — Nem. Szívesen fogadunk minden jelentkező új tagot. Ezzel népszerűsítjük az eszperantót, gyakorlatban bizonyítva előnyeit, elmélyítve a a béke és barátság nagyszerű érzéseit a külföldi találkozások alkalmával. Meglepő információ, hogy a Szovjetunióból is járt itt esz- perantista delegáció, s tagjai a rendszeres kapcsolatok megteremtését ajánlották. — Igen. Ifjúsági irodát is nyitottak Lvovban. A velük kialakuló együttműködés feltételeit szeretnénk megteremteni. Ez számunkra olyan szovjet, földközi-tengeri hajó- utakat nyithatna meg, melyekre másként aligha keríthetnénk sort. A segítségükkel talán még Japánba is eljuthatnánk. A megyebizottság titkára a témával csak közvetett kapcsolatban álló érdekességként említi: a jelek szerint jövőre Foton nemzetközi konferenciát rendeznek. Mint ismeretes ugyanis, a külföld szövetkezeti mozgalmaiban erős a törekvés, hogy az eszperantó legyen a közös, közvetítő nyelv. Az Országos Szövetkezeti Tanács mellett eszperantó bizottság működik Magyarországon. A két éve Varsóban megalakult nemzetközi szervezet pedig nekik, közvetlenül viszont a megyebizottságnak ad majd megbízást a konferencia rendezésére. K. T. L XIX. század közepén nem készítenek feljegyzéseket, mondjuk. a nagykőrösi Arany János Gimnáziumban, most aligha tudhatnánk, hogy az 1850-es években kilenc akadémikus is tanított ott. Közöttük Arany János is. Az iskolatörténeti kutatásokban az általános iskolák még jobban lemaradtak, mint a középfokú tanintézetek. Még ma sem tudjuk például, melyik a legrégebbi általános iskola a megyénkben. Ezért össze kell gyűjteni az alsófokú oktatás intézményeinek még összegyűjthető tárgyi emlékeit, dokumentumait. Nevet keli adni minden egyes általános iskolának. Hisz akik ezt már megtették, azok a megmondhatói, mennyivel nagyobb a kötődésük a gyerekeknek az adott iskolához, ha azt nem számmal, hanem olyan személy nevével tiszteljük meg, akire büszke lehet az utókor. A történelemtanítás és a levéltár kapcsolatáról szólva Böőr László, a nagykőrösi fiók- levéltár igazgatója előadásában kiemelte a levéltár szerepét ebben a kapcsolatban. Úgy fogalmazott: ha az iskolák nem mennek a levéltárba, a levéltár menjen az iskolába! Vagyis az ismert arab közmondást megfordítva: a hegy menjen Mohamedhez! Vigyenek a levéltárosok eredeti okleveleket, térképeket, dokumentumokat a történelemórákra! Ha egy diák kezébe vesz vagy akár közelről szemrevételezhet, mondjuk egy eredeti jobbágyfelszabadító levelet, az egészen másfajta érzés lesz számára, mintha arról csak olvasna a történelemkönyvében. A Pest Megyei Levéltár nagykőrösi osztálya (mert ez a hivatalos titulusa a fióklevéltárnak) élére állt a nyitási programnak. A városi tanács ifjúsági és sportosztályával karöltve ma nyílt napot rendeznek a Hősök tere 4. szám alatt levő épületükben. A levéltár munkatársai tájékoztatják az érdeklődőket a falak között folyó munkáról, és megmutatják a kincsek rejtekhelyeit, a raktári tárolóhelyiségeket. Délután 15 órától pedig tudományos tanácskozás lesz, ahol Kisfaludy Katalin, Szabó Attila és Böőr László az 1918— 19-es évek helyi változásairól tartanak előadásokat a Körösi tavasz eseménysorozatának záróakkordjaként. Antal Piroska Egyedi engedélyek Szabad iskolai nyelvválasztás Nem az a cél, hogy a kötelező orosz nyelvoktatás a hazai iskolákban megszűnjön, sokkal inkább az, hogy mind az általános, mind a középiskolákban bővüljön a kötelezően tanulandó idegen nyelvek választéka, s javuljon azok oktatásának hatékonysága és eredményessége. Az el- tei’jedt hírekkel ellentétben a Művelődési Minisztérium — miként Spengler Györgyné főosztályvezető-helyettes elmondta — mindaddig nem tervezi a kötelező oroszoktatás eltörlését, amíg az iskolákban ennek felváltásához nem biztosítottak a. feltételek. A tárca ugyanakkor támogatni kívánja azokat a helyi kezdeményezéseket, amelyek a néhány év múlva bevezetendő szabad nyelvválasztás irányába mutatnak. Ezért azokban az iskolákban, ahol a másik idegen nyelv, illetve nyelvek felmenő rendszerű oktatásához adottak a tanítók-tanárok, s bevezetése az orosz nyelvet oktatók érdeksérelme nélkül, szakszerű foglalkoztatásukkal megoldható, engedélyezik az orosz fakultatívvá válását. Erre a jövő tanévtől máris számos hazai általános és középiskolában kerülhet sor egyedi engedélyek alapján. A felmérések szerint azonban ma még a Magyarországon működő mintegy 3500 általános iskolából mindössze ötszázban — főként nagyvárosokban — vannak meg az oroszon kívül más nyelv tanításának a feltételei. Ezért a Művelődési Minisztérium programot dolgozott ki az orosz- nyelv-tanárok átképzésének támogatására, akik ezt igénylik. Az átképzésre önként vállalkozó pedagógusokat egyrészt szeretnék hozzásegíteni ahhoz, hogy közép*, illetve felsőfokú 'Wyelyyizsgét tehessenek, másrészt ahhoz, hogy az egyetemek és főiskolák kiegészítő képzésében tanári képesítést szerezzenek. A nyíregyházi főiskolán és a pécsi egyetemen egyébként már megindult az átképzés szakmai modelljének kimunkálása: Szabolcsban például jelenleg 200 pedagógus készül a középfokú nyelvvizsgára. Ősztől Szombathelyen és Veszprémben is indulnak átképzési tanfolyamok, de több más megyében ugyancsak megkezdték a szervezést. A Művelődési Minisztériumban hangsúlyozták: egyetlen pedagógus sem kötelezhető át-, illetve továbbképzésre, s egyetlen orosztanárnak sem lehet felmondani olyan címen, hogy az iskolában orosz helyett más idegen nyelvet akarnak tanítani. A legjobbak Zánkán táborozhatnak Útförőgárda-szemle A Magyar Úttörők Szövetségének Pest Megyei Elnöksége, a megyei rendőr-főkapitányság, a tűzoltóparancsnokság, a munkásőrség, az MHSZ, a polgári védelmi parancsnokság, a Magyar Néphadsereg és a Vöröskereszt segítségével május 6-án megyei úttörőgár- da-szemlét rendez Tápiósze- csőn. A közel 400 főt megmozgató kétnapos megyei találkozóra május 3-ig nevezhetők a területi (városi) szemle győztes csapatai, valamint a különböző szakágak legjobb rajai. A szervezők a versenyre érkező úttörőgárdistákat Nagy- kátán, Tápiószecsőn, Szent- mártonkátán. Tóalmáson és Tápióságon helyezik el a fogadó pajtások családjainál. A felnőtt kísérők pedig majd kollégiumban laknak Nagyká- tán. Reggelit és vacsorát a gyerekek a vendégfogadóknál kapnak, ebéd pedig a verseny helyszínén, a laktanyában lesz. A versenj’ek ugyancsak a laktanya területén, forgószínpad- szerűen kerülnek megrendezésre. A kiírás szerint május 6-án kerül sor a lövészetre, a tűz- oltóverseny-játékra, a közlekedési- és egészségőr versenyre, az akadálypálya leküzdésére, valamint az alaki szemlére és a menetdalversenyre. Az elméleti polgári védelmi állomáson a résztvevők történelmi kérdéseket feldolgozó teszlapokat töltenek majd ki, ezen kívül polgári védelmi alapismereti kérdésekre kell, hogy válaszoljanak. Azután a gyakorlati feladatok teljesítésére kerül sor. A második napon járőrverseny lesz, amelynek hossza 6-7 kilométer. Célja a gárdisták honvédelmi képességeinek, ismereteinek, illetve fizikai képességeinek fejlesztése. Az út során a gyerekek számot adhatnak politikai tudásukról, tereptani ismereteikről, tájolóval kereshetnek objektumot, lajhármászással átkelhetnek különböző akadályok felett. A két versenynap eredménye alapján a verseny rendezői megállapítják, hogy melyik az a legjobb tíz csapat, amelyik képviseli Pest megyét Zánkán. HETI FILMJEGYZET Afrika Expressz Ursula Andress, az Afrika Expressz főszereplője Az Afrika Expressz nem valami légkondicionált luxusvonat, amely dúsgazdag turistákat röpít a forró kontinens egzotikus tájain. E hangzatos nevet egy ócska teherautó viseli, mely jármű tulajdonosa, bizonyos John Baxter, egyben az Afrika Expressz nevű általános szállítási vállalat tulajdonosa, sofőrje, mindenese. Az új olasz film, melyet Mario Amendola írt és Michele Lupo rendezett, ezzel a gu- nyoros hangütéssel megadja az Afrika Expressz alaptónusát. Ez pedig nem más, mint a hasonló egzotikus kaland- filmek finom és olykor szellemes parodizálása, Az alapsémák persze kötelezőek itt is. A magányos (és természetesen jóképű) fiatal hős (ezúttal Giuliano Gemma), a vele szemben álló rosszfiúk (ezúttal egy mindenféle tiltott dolog csempészésével foglalkozó háborús bűnös volt tiszt és társai), a történetbe elma- radhatatlanul bekerülő szép nőj ezúttal Ursula Andress, ' rríÍHVarigól mé'slerkémélfíárító- nő), néhány mulatságos figura (ezúttal egy fogfájós fekete bőrű törzsfőnök, meg egy jámbor missziós atya) meg valamilyen rokonszenves állat (ezúttal egy okos és jó humorú majom, Biba) eléggé jól felépített, mozgalmas történet keretében kergetik, üldözik, öldösiik, szeretik, nj’úvasztják, ugratják egymást. A tét egyébként a fondorlatos és gátlástalan csempésznek és bandájának a felszámolása. Ezt a feladatot a szépséges Madeleine, a brit titkosszolgálat jeles ügynöke kapja, s hol apácaruhában, hol apácaruhátlanul, ám mindig csábosán és (a kara te jelenetekben is) kiemelkedően jó formát mutatva eleget is tesz e megbízatásának. A jóvágású Baxterrel nem jön össze a mindent elsöprő nagy szerelem; Madeleine a hivatása szerelmese, bár nem irtózik eszelősen a fiúktól sem. A jó Afrika Expressz tehát tovább működik, az üzletnek mennie kell. Túloznék, ha azt .áljj'tanám: ez a film a műfaj remeke. Nem az. Annyi mégis-a - javára írható, hogy amit vállal (azt a keveset), tisztességgel megvalósítja. Az ismeretlen század kezdete Rendhagyó szovjet film — pontosabban: két film — húzódik meg a furcsa cím mögött. Olyan alkotások, melyeknek a közönség előtti megjelenése sokáig váratott magára. A két filmnovella a szovjethatalom kibontakozásának első éveibe vezet vissza bennünket. Az első — a címe: Az Angyal — egy Jurij Olesá-novella alapján készült, rendezője Andrej Szmirnov. (Öt ismerjük egy régebbi kitűnő filmje, a Belorusz pályaudvar alapján). Ez a bizonyos Angyal nem más, mint egy megszállott bandafőnök, aki különös kegyetlenséggel üldözi a forradalom képviselőit, a vörösöket. Egy ócska vonatszerelvény vánszorog valahol a nagy orosz síkságon 1920-ban, s a rozzant vagonokban szinte az akkori, a forradalom és ellenforradalom közt vergődő ország keresztmetszete ott található. Egy komisszár is meghúzódik az emberek között, nem fedi fel kilétét, de amikor beleütköznek Angyal bandájába, a komisszárt állatias kegyetlenséggel megölik, a többieket viszont futni hagyják, legalábbis színleg, mert a vörösőrt meg a mozdonyvezetőt is lelövik. Elgyötört, reménytelen, megfélemlített, megalázott emberek vánszorognak a sárban. Nyoma sincs itt az utólag diadalmenetté átfestett, győzedelmes és humanista forradalomnak. Szenvedés és gyötrelem van, kilátástalan nyomor és állandó életveszedelem. Szmirnov filmje a mélységeket mutatja meg, a mindennapoknak azokat a tragikus élethelyzeteit, amelyekből végül is kiemelkedett a fiatal szovjet állam. A másik film, Az elektromosság hazája, azért is emlékezetes, mert rendezője az a Larisza Sepityka, aki egy másik filmje forgatása közben autóbaleset áldoza a lett. Sepityko remek munkája volt a Kálvária; ez az 1976- ban készült alkotás szinte új fejezetet nyitott a háborús témájú szovjet filmek sorában. Ez a most látható kisfilm 1967-ben készült, de nem került a közönség elé, mert — miként Az Angyalról is — a hivatalos szervek úgy vélekedtek róla, hogy kompromittálja a forradalmat. Holott Sepityko — Andrej Platonov, a szintén nem nagyon kegyeit író novellája alapján — olyan fimet forgatott, amely ma, a mai néző számára, inkább hat hőskölteménynel:, mint kompromittáló műnek. Arról szól ugyanis, hogy egy eldugott faluban, 1921 iszonyatosan aszályos nyarán, amikor tízezrek életét követeli az éhínség, egy szinte gyerek komszomolista meg néhány ügyes paraszt egy öreg motorkerékpár felhasználásával valamiféle primitív szivattyút szerkeszt, s ezzel öntözik a kiszáradt földeket Sepityko a nagy szovjet rendezők, Dovzsenko vagy Ej- zenstein stílusához visszanyúlva ábrázolja ezt a falusi világot. Csodálatos arcokat fedez fel. gyönyörű montázsokat épít föl, s az egész filmnek (ez is fekete-fehér, mint Az Angyal) van valami megejtő, szomorkás és mégis felemelő költészete. Feledhetetlen, ahogy a túlterhelt motor felrobbanásakor összese- reglő falusiak elgyötört arcán egyszer csak csorogni kezd a megeredt eső, — de ők észre sem veszik, mert a bánatuk abban a pillanatban erősebb az örömnél. Ez a képsor film- történeti rangú; méltóan őrzi a tíz éve elhunyt Sepityko tehetségét. Takács István
