Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-25 / 96. szám

1989. Április 25., kedd ^ftfyfap 3 ' r~ Érdekek a gyárkapun túl Mi következik az SZMT után? A felelősség az egész párttagságé Reformklub Gödöllőn Az öregember jellegzetes ujjmozdulatai azt sejtetik ve­lem, hogy valaha kőmíves volt. Ilyen gumizott végű, ki- nyesített botja volt a meste­remnek is, ugyanígy babrált rajta finom mozdulatokkal, s nyúlt a tégláért, helyezte mal­terágyba. Az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szakszer­vezete előterében hatalmas fi- lodendron alatt ül délidőtájt a veterán korú ember, akinek pillantása olykor az aranybe­tűs emléktáblára téved, ahol a mozgalom egykor legjobbjai­nak nevei fénylenek. Máskor a mozaikpadlóra mered tekinte­te, botjával vonalakat húzgál. Feltehetően a szemközti ebéd­lő kinyitására vár első fecske­ként. Mert jönnek ide a nyug­díjasok. Akiket ismertem, azok egykor még Újpestről is bevil- lamosoztak a kedvezményes ét­kezés miatt. Délslőtti polséták A még ma is modernnek számító székház épületében, melyet az ötvenes években a vasbetonba ágyazott szindika- lizmus központjának titulált a hatalom főembere, most az a kérdés foglalkoztat: Vajon lesz-e az EFEDOSZ épületéből ismét MÉMOSZ-központ? Az idősebbek így emlékeznek még a Magyar Építőmunkások Or­szágos Szövetsége házára. Ám korunk tendenciái szerint megtörténhet az is, hogy az át­alakulás széttagoltsághoz ve­zet, akár az ország ma legna­gyobb szervezetében. Ilyesmin is eltűnődhet az öregember, aki nemcsak az 1945 utáni koalíciós időket élte meg, hanem ahogy elnézem, az ország történetének legna­gyobb építőmunkás-sztrájkjait is a felszabadulás előtt, ö ta­pasztalatból tudhatja, hogy erő csak az egységben, a munkás­szolidaritásban van. Ahhoz, hogy a ma dolgozója és a jövő nyugdíjasa otthon költhesse el majd az ebédjét, elkerülje a munka utáni évek szegénysé­gét, kellenek a nagyon erős szakszervezetek. A napsütéses tavaszi dél­előttöt akár valamiféle polsé- tának is kinevezhetném a SZOT-székház környékén, ahol erről a témáról válthatunk szót hivatásos funkcionáriu­sokkal és aktivistákkal, akiket épp dolgaik intézése közben szólíthatok meg. Fodor Lászlóval, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa vezető titkárával az SZMT megszűné­séről, átalakulásáról beszélget­nék az irodájában, ám bevall­ja: ez még nem a legmegfele-. lőbb alkalom. Mert bár 13 éve dolgozik itt. a titkári beosztá­sából csak április 1-je óta ke­rült át a nyugdíjba vonult dr. Arató András helyére. Más­részt nem a leghálásabb fel­adattal, hiszen az átmenetet Főt új településrésze, Kis- alag, az utóbbi években inten­zíven fejlődik. A szebbnél szebb házak gomba módra nő­nek ki a földből. Tavaly a Madách utcában is megépítet­ték a télen sáros, nyáron po­ros földút helyett az aszfalt- utat. Mivel a munkáról fél év után kiderült, hogy az enyhén szólva kifogásolható, a lakók nem akarják kifizetni az 5000 Ft közműfejlesztési hozzájáru­lást. Ha sok a csapadék, az ut­cában megáll a hegyről lezú­duló víz, s a gyalogosok ne­hezen tudják megközelíteni otthonaikat. Segítenünk kellett — mond­ja Kovács József, a tanács építésügyi és településfejlesz­tési előadója. — Mivel kevés a pénzünk, kértük a tanácstago­kat; kérdezzék meg a lakossá­kell megszerveznie, ami lét­számcsökkentéssel is jár. A területi érdekvédelem végső szervezeti formája csak a má­jus 12-i elnökségi ülés után alakul ki. Ott egyébként a múltról is reális értékelést kell készíteni. Arról, hogy mi a reális, a mozgalomban ma is viták folynak, s a vezető tit­kárnak az a véleménye, hogy gyakori a felszínes, az össze­függések számbavétele nélkül alkotott ítélet az SZMT-k sze­repéről. Az összefüggésekről és a múltról a magunk tapasztala­tai szerint talán csak annyit: közel három évtizedes műkö­désük óta mindig megvoltak a mai nézetkülönbségek csírái. Az ágazati szakszervezetek ugyanis a szakmai szerveződé­sek utódainak tekintve magu­kat, kifogásolták,, hogy tagság nélküli, megyei apparátusok jöttek létre, melyek ugyan a területi érdekképviseletet han­goztatják, a tanácsok partne­rei kívánnak lenni, de céljai­kat nem tudják elérni. Csak hát a szakmai szak- szervezetekről is azt mondta, s mondja még ma is a tagság egy része, hogy nem tettek meg mindent, amire hivatva voltak. Kérdés persze, hogy a politikai és társadalmi szerve­zetek hálózatában, az adott vi­szonyok között miért éppen a legnagyobb közösséget tömö­rítő alakulat végezte volna a dolgát, a direkt beavatkozások ellenére is közmegelégedésre? — Mi magunk is elég kriti­kusan ítéljük meg a szerepün­ket — folytatja Fodor László. — Amennyire lehetett, igye­keztünk javítani a munkát. Kísérletnek neveztük például azt, amiből gyakorlat lett. Pél­dául Vácott az szb-titkárok fó­ruma, ahol a szakmaközi bi­zottsággal együtt sikerült haté­konyan összehangolni a terü­leti érdekvédelmet. Aki ma bérből él Utólag már késő arról be­szélni, amivel az SZMT-k és az előre nyújtott karként lét­rehozott szakmaközi bizottsá­gaik bajlódtak. Helyük, szere­pük sohasem fogalmazódott meg elég egyértelműen, bár eredményeket értek el a mun­kavédelem, a kereskedelmi el­lenőrzés mellett sok más terü­leten. A városi szakszervezeti bizottságok titkárai az utóbbi időben testületük saját állás­pontjait ismertették a tanács­üléseken. A bérből és fizetés­ből élők véleményének a jö­vőben is hangot kell adni, szükséges a területi érdekvé­delem. Más kérdés ennek a szerve­zeti feltétele — hangzik el be­szélgetésünk alatt. Annak a korszaknak a végén, amely emlékezetünk szerint pár év­vel ezelőtt az apparátusban lé­vő helyek területre való átadá­got, vállalják-e az 5000 forint közműfejlesztési hozzájárulást. Vállalták. Ám ez az 5000 forint a kivitelezés teljes költségének csak az egyhatodát fedezi. A legolcsóbb megoldást válasz­tottuk. A fóti Vörösmarty Tsz-től kedvező áron kaptunk sódert, amelyet az út legyalu- lása után elterítettek, és asz­faltszőnyeg is került rá bur­kolatként. A kivitelező azonban késett a szőnyegezéssel, s mivel be­állt az őszi esős időszak, az utat nem tudták befejezni. Így a télen előbukkantak a hi­bák. Most azonban záros ha­táridőn belül az Ütőr Gmk és a Pest Megyei Üt- és Hídépí­tő Vállalat megcsinálja az út­padkát és kijavítja a burkola­tot is. Túri Mária sával kezdődött, az akkor füg­getlenített dunakeszi, váci, gö­döllői, nagykőrösi, s más tit­károknak ma már állást kellett keresniük. A vonzáskörzetek­ben működő szakmaközi bi­zottságok, később városi szak- szervezeti bizottságok vezetése ismét társadalmi munkás, leg­feljebb tiszteletdíjas vezetők kezébe kerül. Vácott például a titkárok fóruma veszi át a ré­gi szerepkört. Jogutód is lehet Az SZMT mellett megalakult a szakmai szakszervezetek tit­káraiból alakult koordinációs bizottság, amely Fodor László véleménye szerint jogutód is lehet az átmeneti korszakban, amíg az új megyei testület szervezeti formája kialakul. Egylőre csak az biztos, hogy a SZOT állásfoglalása szerint a huszonhatodik kongresszus után a munkahelyi szerveze­tek, szakmai és ágazati szövet­ségek, a SZOT helyébe lépő szakszervezetek össz-szövetsé- ge rendszerében a területi ér­dekvédelem lakóhelyi-regioná­lis és megyei szövetségek által történne. Az SZMT irodáiban ma még cseng a telefon. Érkeznek a meghívások, zajlanak a szak- szervezeti választások. Kovács T. István Az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága hétfőn saját salgó­tarjáni székházában kibővített ülést tartott. Az ülésen részt vett és fel­szólalt Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, államminiszter is, aki a többi között rámutatott: vannak, akik a pártban ma lépten-nyomon megnyilvánuló vitát olyan széthúzásnak te­kintik, amelytől félteni kell a pártot, tartani kell attól, hogy a nézetkülönbségek pártszaka­dást eredményeznek. Pozsgay Imre szerint azonban e viták természetesek, hiszen a párton belül sokan keresik a kiutat jelenlegi válságos helyzetünk­ből. Nyílt vitájuk sokkal in­kább erőforrása, eszköze a kö­zös út megtalálásának, mint a hibák eltakarása, a viták elfoj­tása. Ez utóbbi vitte egyéb­ként az elmúlt évtizedek so­rán zsákutcába a pártot. Vol­taképpen — mutatott rá — ez volt Kecskemét egyik nagy ta­nulsága is, ahol még azok a re­formerek is, akik a pártszaka- dás elkerülhetetlenségével ér­keztek a reformműhely-tanács- kozásra, a vita során felismer­ték, a vélemények nyílt ütköz­tetésével, a címkézés, leszólás nélküli vitakultúra meggyöke­reztetésével folytatni lehet és kell is a harcot a párton belül, a párt célkitűzéseiért. Hogy melyek ezek a célkitűzések, er­re a kérdésre a Politikai Bi­zottság tagja egyértelműen vá­laszolt: csak olyan reformot támogathatunk, amely a szo­cializmus megerősödését hozza magával, amely esélyegyen tő­séget, emberi egyenlőséget je­lent, mégpedig a tulajdonbir­toklás olyan formái közepette, ahol a közösségi tulaidon jelöli ki a vegyes- és magántulajdon helyét. De nem jogi szankciók­kal és privilégiumokkal, ha­nem a tőkemozgás törvény- szerűségeit követve. Arról szólva, hogy az újjá­születő pártnak milyen elveket és magatartást kell követnie a közeljövőben, a többi között kiemelte: a pártnak program­jával és egész tevékenységével fel kell készülnie a rá óáró választási küzdelemre. Erre képesnek kell lennie, mert el­lenkező esetben tagjai el fog­ják hagyni. Pedig ez a párt nagy erővel rendelkezik még szorongatott helyzetében is. Hátránya az a felelősség, | Megyénkben elsőként a Gö­döllői Agrártudományi Egye­temen alakult meg az MSZMP reformköre. Hogy mi késztet­te a GATE diákjait és taná­rait e csoport létrehozására, arról Tollner László adjunk­tus, a reformkor kezdeménye­zne beszélt. — Furcsa érzés alakult ki bennem, mikor alapszerveze­tünk a városi pártbizottság ál­lásfoglalását vitatta meg Cser- venka Ferer.cné ügyében. A tagság egy része a képviselőnő érdemeit hangsúlyozta, a csen­des többség azonban azt az érzést keltette, mintha ezzel kapcsolatban más lenne a vé­leményük: a párt ne exponálja magát ebben a kérdésben. A külső szemlélőben olyan kép alakulhatott ki erről a közös­ségről, mintha konzervatívok lennének, hiszen — mint mondtam — azok, akik nem támogatták a városi pártbi­zottság állásfoglalását, csend­ben maradtak. Az alapszerve­zetben folyó vitáról végül csak az egyetértés kerül nyilvános­ságra. Márpedig én ezzel nem értek egyet, hiszen máshogy szeretnék politizálni. Ezért ke­restem meg néhány hozzám hasonlóan gondolkodó pártta­got, akikkel március 8-án lét­rehoztuk a reformklubot. — Milyen feladatokat fogal­maztak meg, miben kívánnak előbbre lépni? amiért. az elmúlt 40 eszten­dőért tartozik, de előnye, hogy ennek ellenére elkötelezett százezreket tömörít magába. Olyan politikai és szellemi gazdagságot tudhat magáénak, amellyel meg lehet nyerni a következő választásokat, s amelynek kormányzati bázisa még jobb is lesz a mostaninál. A pártbizottság ülésének be­fejeztével Pozsgay Imre felke­reste a Balassi Bálint Megyei Könyvtárat, ahol felavatták Péterfy Gizella festőművész: „Jelenések Balassiról” című képzőművészeti alkotását. Avató beszédet Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, államminiszter mondott. — Vannak olyan témák, amelyek az ország egészét érintik, minden reformklub a zászlajára tűzte. Ilyen például a reformfolyamatok meggyor­sítása, a jelenlegi helyzet tu­dományos igényű feldolgozása. Persze vannak olyanok is, amik az egyetem munkáját károsan befolyásolják: ilyen például a jelenlegi struktúra, melynek hatásait ki kell kü­szöbölni az egyetemi életből. Hiányoltam, hogy nem vitat­juk meg az országos politikai helyzetet az alapszervezetben. A párt fenntartotta magának a jogot, hogy irányítsa az or­szág gazdasági és politikai éle­tét, ám ez egy szűk réteg ki­váltsága volt. Csakis ők szól­hattak ebbe bele, s nem az egész tagság. A felelősség vi­szont az egész párttagságé! Nekem kell, nekem is kell a felelősséget viselni, de bele­szólási jog nélkül. Olyan párt- szervezetet szeretnénk az egye­temen, amely nem hatóság, nem adminisztratív eszközök­kel akar hatni a dolgozókra és a diákokra, hanem pozitív befolyás révén. Adott esetben ne az legyen a fontos, hogy a négyszögnek tagja-e a párt, a szakszervezet, a KISZ, hanem az képviselje a dolgozók érde­keit, aki valóban megfelel erre a feladatra, hovatartozástól függetlenül. — Milyen szervezeti szere­pek között képzelik el a re­formkor életét? — Nem akarunk szervezeti korlátokat felállítani, s nem akarunk mindenkire nézve kö­telező határozatokat hozni. A vitázás, a nézetazonosság, az azonos módon felismert igaz­ság legyen az összetartó erő. Figyelemmel kísérjük más reformklubok működését, s bi­zonyára átveszünk tőlük sok értékes gondolatot. De nem felső utasításra! Így az infor­mációk alapján kapcsolódunk össze. A tudományban ez a fajta felépítés régóta jól működik. — Gondolom, minél több érdeklődőt szeretnének meg­nyerni programjuknak. Mikor tartják az első nyilvános ösz- szejövetelüket? — Április 26-án, szerdán délután 2-kor az I-es előadó­ban. A kecskeméti reform­műhely eseményeiről hangzik el tájékoztató és megvitatjuk az egyetemi reform, demokrá­cia és etika kapcsolatát. Ter­mészetesen minden érdeklődőt szeretettel várunk, hiszen nem akarunk bezárkózni sem az egyetem, sem a párt falai kö­Ő MONDTA Eltévedt Veszedelmes olvasata lenne egy hosszabb beszéd­nek, ha csupán egy mon­dattöredékre koncentrál­nánk. S mégis... Fenn­akadtunk egy mondatré­szen abban a beszédben, amelyet az MSZMP főtitká­ra mondott el a hét végén (Népszabadság, április 24., 3. oldal) a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség XII. kongresszusán, illetve a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség első or­szágos gyűlésén. Ez a ket­tő ugyanis egy volt; úgy kezdődött, így fejeződött be. A fogalmazási finomsá­gokra olykor keveset adó főtitkár azt mondta, „ ... a karrieristák és a politikai szélkakasok is jelen van­nak sorainkban.” Mármint az MSZMP soraiban. Ami igaz. Csak éppen lehet, hogy a fogalmazási finom­ságokra olykor keveset adó főtitkár most nagyon is ta­pintatosan szőtte mondan­dóját? Ügy gondolta, lehe­tősége, joga nem más, mint a saját pártjával kapcso­latban kimondani ezt a ke­serves igazságot, s a többi pártot, szervezetet, kört, klubot, fórumot, minden más új alakulatát a köz­életnek nem érinteni? Meglehet. Amint megle­het az is, hogy az élőszó és annak nyomtatott rögzítése hagyott egy parányi rést a szövegben, s ezen a résen át az a fránya i s szócska eltévedt, avagy eltűnt a párja? Ez is lehetséges. Nem tudjuk, tudhatjuk. Amit olvasunk, az nekünk — tapasztalataink szerint — valahogyan így lenne pontos(abb): „...a kar­rieristák és a politikai szél- kakások jelen vannak so­rainkban i s.” Avagy ne­hézkesebben, de teljesen pontosan: „ ... a karrieris­ták és a politikai szélkaka­sok is jelen vannak so­rainkban is ..esetleg: sorainkban úgyszintén, aho­gyan másutt; tetszés sze­rinti fogalmazásban. Ez az eltévedt i s, avagy eltűnt is esetleg (vagy nem is eset­leg, hanem feltételezhetően) azt a furcsa képzetet kelt­heti némelyekben, hogy karrieristák, politikai szél­kakasok csakis a megneve­zett szervezetben vannak ... holott... ;"77 KLIENS ze. Fiedler Anna Mária Vecsésen töltik a borsodit Vecsesen az elmúlt ev végén kezdte meg a termelést a Borsodi Sörgyár Ferihegy Sörna- lackozo Gazdasági Társulása. Az elmúlt két-három hónap is elegendő volt arra, hogy mára mar folyamatosan teljenek meg a szomjat oltó itallal a palackok. Naponta nem kevesebb mint 120 ezer sörrel teli flaska kerül le a töltősorról. Meggyesi Krisztina meós és Tótlí György művezető a konvejor szalagon futó borsodi világosokat vizsgálja át, mielőtt azok a rekeszbe kerülnek. (Hancsovszki János felvétele) Ha jön az égi áldás Nem akarnak fizetni a fakék Pozsgay Imre Salgótarjánban Az MSZMP elkötelezett százezreket tömörít

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom