Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-22 / 94. szám
MEGYEI 1989. ÁPRILIS 22., SZOMBAT Harangszó lódul, puhán, s elöt- tem a Duna fodrozódik. Alig borzolja szellő, s távolabbról madár- hangok zavarodnak össze. — Jó lenne tudni, melyik mit mond — gondolom, amíg ülök a parton egy kövön, s elszáradt gallyacskákból próbálok meg összeállítani fura alakzatokat. A feketére érett fajú ladikok tétlenül pihennek, alig is hiszem, hogy vízre téve hangos ször- csenéssel nem süllyednek majd el. Átellenben az étterem ajtaján lakat fityeg. A kiskunlacházi hajóállomás csak a tábla szerint esik errefelé, csönd van még, tavaszi csönd. Rakosgatom hát ágacskáimat, s társra lelek. Tizenévesforma fiú kacsázik lapos kövekkel a majdnem mozdulatlan vízen, egy bokor aljára vetve iskolatáska. — Lógok a suliból — mondja —, de ne mondd el! Én is lógtam — mondóm, mint egy titkot, s valójában is úgy érzem. ma már, hogy mindez el nem mondható. Arra gondolok, hogy mit tennék, ha a fiam hasonló turpisságaira derülne fény, hogyan akarnám szülői hatalmammal valamilyen távolabbi cél érdekében megtorolni. Hogyan szeretnék megfelelni az iskolai elvárásoknak, s büntetni azért, amit pedig mi, mindannyian emberek, valamikor elkövettünk. — Koszos a víz, nézd — mondja a srác. — Egészen szürke. Most jó itt, mert nincs ember, de nyáron, ha jaj, csak azt látnád! A sok bolond városi gyerek idétlenkedik itt, majd’ hogy bele nem fulladnak a Dunába! Persze, mi röhögünk rajtuk, ahogy a csicsás gönceikben vacakolnak, azt hiszik, nekünk nincs Adidas ruhánk. Nézd csak — s sebesen előkotor az iskolatáska mélyéről egy matchbox repülőt —, azt hiszik, hogy ők a menők, pedig mi vagyunk itthon. Anyukámék, ha akarták volna, vehettek volna itt is telket, de tudod, nekünk nagyobb van. Kukoricát termelünk, hogy legyen pénz, de nagyon sokat kell kapálni. Rajzolgatok a nedves földön, a gyerek odakuporodik. — Mit akarsz? — kérdezi. — Nem látok semmit. — Ez egy elefánt — mutatóm, s egy görbe ágat illesztek a rajzolt testnek. — Látod, itt az ormánya. — Azt én nem tudok — szontyolodik el délelőtti társam —, de figyelj! Rajzolok neked repülőt! Szuhojt. Én ugyanis pilóta leszek... A deltaszárnyú ott marad a földön. A srác még utánam integet, de nem túl nagy meggyőződéssel. Jobbat talált. Krumplibogárpajor igyekszik ki a porhanyós földből, azt piszkálja egy bottal. A nudi, azaz a délegyházi nudista strand amott, a fasor mellett vezető útról érhető el. — Fene aki megeszi — legyint egyet Pernyész Kálmán, aki már hajnal óta áztatja horgászbotjait a vízbe. — Oda minket nem engednek, de minek is mennék, nézzen rám! Kálmán bácsi legutóbb tizennyolc évet húzott le a csepeli csőgyárban, s már jó ideje nyugdíjas. Valóban, minek is menne a nudista strandra. Kilenc éve már. hogy a tavakhoz horgászni jár, úgy négy éve még nem akadt nap, hogy ne vitt volna haza amurt, pontyot. Most azonban sehogyan sem harapnak a halak. — Lehet — biztatja magát —, hogy még hideg a víz. De valahogy megváltozott itt is a világ. Más sem fog semmit. Elhínárosodtak a tavak is, látja, ott a Nagy-Hármas, ott aztán nyáron egybefüggő zöld takaró lebeg a vízen, hal azt nem töri át. Nézem a vizet. Innen, ahol állok, az út túloldalán kétféle kékben terpeszkedik, Kálmán bácsi damiljai azonban már mélyülő zöldbe érnek. Kis halak cikáznak a parti kövek mellett, s ahogy meredeken esik alá a meder, úgy válik egyre söté- tebbre a víz. — Egyedül élek — beszél mögöttem a horgász. — A feleségem elhagyott, elment. Sosem hittük, hogy ő lesz, aki előbb nyuja le a szemét, de hát így történt. Ülök otthon, a szobában, s arra gondolok, ugyan mit ér az élet. Inkább kijövök a tavakhoz, látja, itt már fények élnek, leülök a kisszékre, s azt sem bánom, ha nincs hal. Úgysincs, aki megfőzze. 7rnyékok cikáznak a vízben, s ár- sl nyékok suhannak át a szívben. A hínár, az majd csak később terül el. Nyáron, a vad melegben. Akkor, amikor nyitnak a büfék, amikor fordulni sem lehet az úton a gépkocsiktól, amikor Kálmán bácsi hajnali négykor ül le a kisszékre, s amikor megindul az invázió, összepakol, s hazamegy a lélegzet nélküli lakásba. Bellér Ágnes Neki már sohasem jár a baba Anna édesapja néhány hét alatt végleg ágynak esett, súlyos érszűkület mutatkozott a jobb lábában, s a balban is elindult a folyamat. Mivel édesanyja már régtől betegeskedett, Annára hárult az ápolás gondja. Mégis sikerült egy szerelmi kapcsolata, ebből azonban nem lett házasság, csupán együttélés. A férfi nála fiatalabb kolléga volt, s örökké menni, élni, szórakozni akart, nem fogadta el barátnője családi kötöttségét. A boldogságnak viszonylag hamar vége szakadt. Végre a harmadik társ már korban hozzáillő, komoly, megállapodott műszaki értelmiségi volt, aki halálra gyötörte Annát féltékenykedésével, Hiába mondták ki hivatalosan Is az igent, nem tartott holtig a házasság. A két válóperi tárgyalás között Anna apja olyan állapotba került, hogy le kellett vágni a lábát. Ettől kezdve Anna szinte csak annak élt, hogy apját újra járni lássa, természetesen művégtaggal. Különleges gyógymódokkal, gyógyszerekkel próbálkozott fáradhatatlanul. Közben az évek teltek, édesanyját elveszítette, s Anna immár abba a korba lépett, amikor nem felfedezni, hanem otthagyni szokták a nőt. Lassan megértette, hogy neki már sohasem lesz gyermeke. 'Trombita harsant a harácsi éj-.-*• szakában. Tyukodiék ablaka alatt Ágy assy Tódor játszott egy futamot, majd az alternatív szervezetek titkárai, csupán időleges, de teljesnek látszó egyetértésben zendítet- tek rá arra a szép dalra, hogy „Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát.” Tyukodiék kutyája rémült vonítással érzékeltette, hogy nehezen tűri a banyák duettjét. Tyukodi Anasztáz, a vadonatúj tanácselnök úgy pattant ki az ágyból, mint a gumilabda, miközben felesége a saját hálóingét kereste, és zaklatott lélekkel kiáltotta: — Legalább egy gatyát rántsál magadra! De már ekkor valóságos kórus énekelt odakint a trombitaszótól kísérve, mert Harács minden tájáról iparkodtak az álmukból felvert népek, s ahogy a közeibe jutottak, ők is bekapcsolódtak a szerenádba. Az új tanácselnök kinyitotta az ablakot, s nem mindennapi látvány tárult elé. Az ablakhoz legközelebb Rókás Józsi, özvegy Csipegető Ká- rolyné szóvivője és élettársa lejtette a lassú táncot úgy, hogy jobb kezével egy borosüveget lóbált a magasban, mint valami ellenségtől elragadott hadi lobogót, bal kezét pedig hátul a derekára szorította. S a táncos lábú szóvivőt félkörben közrefogó harácsi sokaság ajkán újabb és újabb dalok fakadtak, követve Ágyassy Tódor trombitájának útmutatásait. Mikor felhangzott, hogy „Három marék borom van, mind a három csapon van”. Micsoda Ica pattant, ki Rókás Józsi mellé és olyan csíporiszálásba kezdett, hogv nagyanyja nehezen türtőztette magát. Látszólag teljesen spontánul alakultak az események, holott a történelemből jól tudjuk, minden jelentős fejleménynek okként kimutatható előzményei szoktak lenni. Itt az előzmények úgy kezdődtek, hogy Csámpa Emánuelné megpillantotta a pityókásan sertepertélő Rókás Józsit és behívta egy pohár borra. Az ilyen invitálást a szóvivő soha életében nem lett volna képes visszautasítani, ezért még kísérletet sem tett rá. A harmadik nohár kihörpin- tése után említette meg Csám- páné. hogy a Wolfhauser Emlékbizottság vezetősége késő este szerenáddal köszönti az új tanácselnököt, s ha a tiszteletadásban a Szelim-Szentmarjosi Társaság vezetői is részt vennének, holnap ugyancsak szívesen látná egy kis italra a szóvivő urat. Az újabb meghívás okozta ihlet ilyen rigmust mondatott Rókás Józsival: „Jószágnak a kukorica jobb a tápnál, éjjel mi is ott leszünk a szerenádnál." S valóban, özvegy Csipegető Károlyné, szóvivőjének és élettársának meghallgatása után, azonnal átlátta, hogy saját részvételével korlátoznia kell Csámpáné befolyásának térnyerését, Tyukodi nehogy félreértse a távolmaradását. tás?’’ A nóta végén egy mozdulattal újra csendet parancsolt. Tyukodi megértette a helyzetből fakadó követelményt és így szólt: — Kerüljön beljebb mindenki! Felesége nem örült ennek a fordulatnak, de be kellett látnia, hogy a közélet szereplőinek olykor terhes kötelezettségei vannak. Kihordták a házból az asztalokat és székeket az udvarra. — Harapni- és innivaló akad itt is, asztalt és széket viszont a szomszédoktól is hozni kéne! — kiáltotta Tyukodi. Nem kejlett kétszer mondani. A ávolabb lakó férfiak egy csopo: »llentmondást nem tűrő eréllyel dében megemlítette: Szentmar josi barátommal éjt nappallá téve fáradozunk Harács felvirágoztatásáért Aki ilyen éles szemmel veszi észre az igazságot, arra csak azt mondhatja mindenki: éljen, éljen soká, mindannyiunk örömére! Nagy tetszésnyilvánítás követte Wolfhauser szavait. A két téesz- elnök már kora este egyetértésre jutott abban, hogy ezzel a rafinált, csavaros eszű Tyukodival jól jártak, ezt érdemes lesz segíteni tervei megvalósításában, mert amíg mellettük áll, nem kell aggódniuk a termelőszövetkezetek tisztújító közgyűlése előtt. Tyukodi is felállt és ismét bebizonyította: tudja, mikor, mit kell mondani. Felemlegette azokat a bűnöket, amiket a téeszelnökök követtek el szerte az országban. Az egyik a saját szövetkezetének szakmunkásaival építtette a fővárosban a villáját, a szövetkezet anyagából; a másik a szövetkezetének földjét felparcelláztatta és kiosztotta fillérekért gyerekeinek és rokonainak; a harmadik kéjlaknak használta a szövetkezet vadászházát, ahol magas rangú, vezető elvtársakkal ti- vornyázott; a negyedik milliókat fizettetett ki munkabérként olyan rokonainak, aki egy percet sem dolgoztak a szövetkezetben. — Harácsot a sors megkímélte az ilyen kalandoroktól, szövetkezeteink elnökei sohasem mocskolnák be magukat ilyen alávalóságokkal. Ezért kívánom Harács egész lakosságával együtt: maradjanak elnökök az emberi kor végső határáig! Nemhiába, hogy történelmi családok gyermekei, Harács nagyszerű népe büszke lehet rájuk! Egészségükre! I eírhatatlan lelkesültség töltötte ÍJ el az udvaron iszogató népet Tyukodi mosolyogva végignézett rajtuk. „Szólhattam volna a nyugati utakról, a büdös vízre fecsérelt milliókról, a szakcsoportra pazarolt további milliókról is, de akkor most nem szeretnétek” — gondolta a téeszelnökökre tekintve és ő is bekapcsolódott az éneklésbe: „Amerre én járok, bámul a' világ, Irigylik a sok pénzt, amit költők rád, Én a sok pénzt nem sajnálom...” Cseri Sándor Ezért így szólt szóvivőjének: — Elmegyünk, de addig most már egy kortyot sem engedélyezek, mert majd éppen ott nem jut eszedbe semmi jó bemondás. Szegény Rókás Józsinak ez a megjegyzés az elevenjébe vágott. Még hogy neki ne jutna eszébe! Durcásan félreült egy sarokba, s máris törni kezdte a fejét, milyen rigmusokkal nyerje meg a tanácselnök jóindulatát, Csakhogy miként hazánkban már néhányszor megtörtént, a terv ezúttal is megmaradt a jámbor szándék fokán, mert a harácsi torkok százaiból minden rigmust elnémító erővel tört elő az „Édesanyám meghalok, házasodni akarok’ kezdetű nóta, s ráadásul egészen váratlanul a tömeg mögött munkálkodni kezdett a nagydobbal Fabiléki Hátinagy Gerzson, a falu naiv festője is. S mit ád isten? Hát egyszer csak itt terem Wolfhauser Ármin és Szentmar josi Ákos, a két termelőszövetkezeti elnök. Ahogy a tömeg élére furakodnak. Wolfhauser, a Déli Verőfény elnöke egyetlen karmozdulattal elcsendesíti a tömeget, majd rákezdi: „Ki tanyája ez a nyárfás? / Nem hallik bé a kurjanrömbölt a csendes visszavonultság- ban meghúzódó Kuczugék kapuján is. S Kuczug Leó — aki a tanácselnök-választáskor nem volt hajlandó vállalkozni a biztosan veszítő második jelölt hálátlan szerepére — ezúttal nem mert szembeszállni a tömegóhajjal, asztalt és széket is adott, sőt feleségével együtt félszegen átment szomszédjához. Tyuko- diék kitüntető kedvességgel fogadták őket. Miután füstölt kolbász, kenyér és bor került az asztalokrá, a méltóságot sugárzó Wolfhauser felállt, hogy szólni akar. — A tanács új elnökét köszönti most Harács népe — kezdte szavait. — Az eddigi elnököt nem látom itt, de úgy tűnik, nem is hiányzik senkinek. őkelme. — De nem ám! — helyeselt a sokaság. — Ma olyan tanácselnököt választott a falu, akinek józan ítéletében mindenki megbízhat — folytatta Wolfhauser. — A számból vetted ki a szót! — helyeselt Szentmarjosi. — S mert ilyen tárgyilagos, megbízható ítéletű tanácselnökünk van, ezért esett jól, hogy programbeszéEzekben a hetekben kerül a könyvesboltokba Kisgergely József Éjjeli pillangók között című kötete, amely a bárok jellegzetes figuráit, az éjszakai életet mutatja be — közelről. A szerző ugyanis hosszú ideje revümű- sorok szólótáncosa az egyik legnagyobb fővárosi bárban, s így közvetlenül ismeri ezt a légkört. Portrégyüjteményének néhány darabját adjuk^most közre sorozatban, szombatonként. dók után végre révbe ért. A remény korai volt: férje egyre nehezebben viselte felesége minden esti távollétét. Kérlelte Annát, hagyja abba a szakmát, éljen „normális” életet, ám Anna még korainak tartotta, hogy véget vessen ígéretes színpadi pályájának. Hiába akart néhány év türelmet, a férje kétévi 'házascág után elhagyta egy polgári foglalkozású nő kedvéért. Anna „bosszúból” még inkább a szakmájára összpontosított. Lassanként a külföld is érdeklődni kezdett utána. S ekkor történt a baj: Hányszor képzelte el Anna, a neves szólótáncosnő, hogy megházasodik, gyermeke születik, s ő babusgatni, nevelni fogja! Milyen szép nap lesz majd, amikor a pici elindul a saját lábán, eleinte még segítséggel, ké_sőbb_ __ eg_yre bátrabban, ŐriaHoan,” 's""o," a z~ "any ja végre kimondhatja: jár a IfOO.) jár! Az elején olyan reménykeltő volt minden Anna számára. Miközben egyre feljebb lépett a „szamárlétra” fokain, megtalálta azt a férfit, akivel hosszú távon el tudta képzelni az életét. Azt hitte, a futó kalanHu harc, legyen hare! (25.) Ágyban zavart tanácselnök VARGA VILMOS: INFARKTUS Éjjeli pillangók kimül .... - .... H ANGULATOK
