Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-15 / 88. szám
1989. ÁPRILIS 13., SZOMBAT Lexikonokban lapozgatva Mindennapi fogalmaink változásai A közelmúltban egyik pedagógus ismerősöm panaszkodott, manapság lehetetlen tanítani, szinte minden évben más- és másképpen kell bizonyos fogalmakat magyarázni, gyakran egymásnak homlokegyenest ellenkező módon. Hogy igaza volt-e, vagy sem, döntse el az olvasó. Az elmúlt negyven esztendő különböző évtizedeiben kiadott közgazdasági kislexikonok szójegyzeteiből mutatok be egy csokorravalót. Az 1948-ban megjelent Politikai Kisszótár (kiadta a Nemzeti Parasztpárt): áz 1960-as Köz- gazdasági Kislexikon, szovjet szerzők tollából, és az 1987-es kiadású Köz- gazdasági Kislexikon szolgáltak forrásul. Szándékom szerint igyekeztem mindegyik fogalomnak megkeresni a megfelelőjét, de törekvésem nem mindig járt sikerrel: némelyek „páratlannak” bizonyultak... Magántulajdon m8. „a népi demokrácia gazdasági feladata abban áll, hogy a nagybirtok, gyárak, bányák magántulajdonát megszüntesse és ezáltal megvédje a dolgozók, .a parasztok munkások magán- tulajdonát. Ellentétben tehát a kapitalista rendszerrel, a demokrácia gazdasági rendszere a kisemberek magántulajdonát védi. Amikor a parasztok és .egyéb dolgozók szövetkezetekbe tömörülnek, nem azért teszik, hogy feláldozzák tulajdonukat, hanem hogy összefoghassanak minden olyan kísérlet ellen, amely ver szélyeztetné kisgazdaságukat, mar gántulajdonukat. 1960. „A magántulajdon megjelenése létrehozta az antagonlsztikus osztályokat, kizsákmányolókra és ki- zsákmányoltakra, osztotta a társadalmat. A kapitalizmusban rengeteg kis magántulajdon létezik. A termelés társadalmasítása a kapitalizmusban kibékíthetetlen ellentmondásba kerül a magántőkés tulajdonformával, amely akadályozza a társadalmi termelés és a dolgozók életszínvonalának emelését. A kapitalizmus olyan magas fokra fejleszti a termelőerőket, hogy azok túlnőnek a magán elsajátítás keretein, 'S a termelési eszközök társadalmi tulajdonának megszervezését követelik. Az nagy októberi szocialista forradalom és a népi demokratikus országok a szocializmus építésében elért eredményei is bizonyítják a magántulajdon történelmi korlátáit, továbbá, hogy a magántulajdont szükségképp egy fejlettebb és haladóbb formának kell föváltania.” 1987. „A termelőeszközök és gazdálkodási eredmények másokat kizáró elsajátítása. A magántulajdon alapulhat idegen munkán is, amikor a közvetlen termelő részben vagy egészben elszakad a termelési eszközöktől.” * Szakszervezetek m8. „A szakszervezetek feladata mindig az volt, hogy jobb munkafeltételeket, magasabb életszínvonalat harcoljanak' ki a dolgozók számára. Más ez a harc a kapitalizmusban, ahol ellenségként áll szemben a tőkés és a munkásság, és más itt, ahol az ellenség már meg van fékezve. A tőkés gazdaságban a munkásságnak nem volt érdeke a termelés növelése. Miért? Mert az ott a tőkés hasznát növeli. A szakszervezetek feladata a szocializmusban már megváltozott, mivel a munkásságnak új módszerekkel kell a dolgozók életszínvonaláért harcolni. Szervezzék a többlettermelésért folyó harcot, s gyakoroljanak ellenőrzést a termelés felett, hogy a vállalkozók tőkéjüket üzérkedésre, spekulációs célokra ne fordítsák. Feladatuk továbbá a dolgozók szociális-kulturális felemeléséért vívott harc, üzemben és azon kívül gondoskodniuk kell a dolgozók emberhez méltó életkörülményeiről. A szakszervezetek kulturális oktatómunkája megerősíti osztály öntudatukban a munkásokat.” 1960. A szakszervezet címszó nem szerepel a közgazdasági kislexikonban. 1987. „A bérből és fizetésből élők érdekvédelmi szervezete. A szocialista társadalomban a hatalom részesei partneri viszonyban állnak az állami szervekkel, de elismerik a párt vezető szerepét.” Szocializmus 194S. „A kizsákmányolás megszüntetése a termelésben a nemzetek egymás elleni imperialista törekvéseit lehetetlenné teszi. A szocializmusnak előbb-utóbb mindenütt meg kell valósulnia. De arra, hogy hol, milyen szocializmus „Az alkohol öl" butik Ezekben a hetekben kerül a könyvesboltokba Kisgergely József Éjjeli pillangók között című kötete, amely a bárok jellegzetes figuráit, az éjszakai életet mutatja be — közelről. A szerző ugyanis hosszú ideje revűmű- sorok szólótáncosa az egyik legnagyobb fővárosi bárban, s így közvetlenül ismeri ezt a légkört. Portrégyűjteményének néhány darabját adjuk most közre sorozatban, szombatonként. A kupléénekes, Hoffmann úr élete egy félkész regény. Valamikor ünnepelt táncoskomikus volt vidéken, s már akkor eljegyezte magát az itallal. A „házasság” ma is tart, de Hoffmann veséi változatlanul bírják. Néha nem győznek csodálkozni kollégái, hogy még hang jön ki a torkán, hiszen előtte látták, mi minden ment le ugyanott... Az átkos szenvedély az idők során megtépázta művészi és anyagi hitelét. Ebből tő az anyagit fájlalja jobban. A szakmában Napkirály a nevei ugyanis egyik nap király, másik nap koldus', pénztárcájától függően. Kollégái révén jut csak szerződéshez, elég rendszertelenül. A hullámzó pénzkereset miatt énekesünk állandóan kölcsönkért. Amikor már nem volt kitől, az igazgatójánál próbálkozott. Az a fejét csóválta: — Mire kell, Jancsi? Italra, lóversenyre? — Pardon! Ide kölcsönkérni jöttem, gyónni a templomba járok! Egy időben róla mesélték, pedig mással esett meg az alábbi történet. A híres színészről szakmaszerte köztudott volt, hogy mindenkitől kölcsönkér, de csak nagyon kevesen számíthatnak arra, hogy visszakapják a pénzüket. Színészünknek ugyanis az volt a 'szokása, hogy minden elsején, a fizetésnapon felírta hitelezői nevét egy-egy cédulára, ezeket egy cilinderbe helyezte, s csak hármat húzott ki; találomra. Ennek a három kollégának pontosan megadta ,a tartozását, a többieké pedig örök homályba merült Egy kezdő kórístalány nem tudott erről a „rendről”, és felelősségre vonta a folyosón: — Művész úr, már három hete tartozik. Mikor adja meg a pénzemet? — Micsoda?! Még pimaszkodik? Vegye tudomásul, hogy elsején bele sem kerül a cilinderbe! Volt kupléénekesünknek egy elhanyagolt telke, itt tartotta a kutyáját. Néha napokra megfeledkezett róla, olyankor a szomszédok löktek ebének ebédnekvalót. Szegény pára mégiscsak kimúlt. A kollégák nekiestek a gazdának: — Fiatal volt még az a kutya, hogy elpusztuljon! Biztosan nem etetted rendesen! — Miért csak én etessem? A szomszédoknak is ugat! Egy időben azt tervezte, hogy butikot nyit. Persze, ez örök álom maradt, mindössze azt találta ki, hogy mi áll majd a cégtáblán: „Az alkohol öl” butik. Hogy, hogy nem, egy alkalommal mégis sikerült „becserkésznie” egy táncosnőt, s felvitte a lakására. Beszélgettek, János kedvcsinálónak pajzán vicceket mesélt: — Tudod, mi a három legjobb dolog a világon? Előtte egy konyak, utána egy cigaretta ... A konyak után ők is eljutottak a „tettlegességig”, majd a cigarettáig. Miközben eregették a füstkarikákat, a lány tekintete elmélázott a legényszobán, amelynek egész berendezése egy vaságy és egy szék volt, meg a mennyezetről csüngő csupasz villanykörte egy léggyel. János el gondolkodott, majd a lányhoz fordult: — Mondd, kicsim, akkor is szeretnél, ha semmim se volna? alakul, nem létezik recept. Ma a Szovjetunióban és Jugoszláviában van szocializmus. A Szovjetunióban azért lett olyan, amilyen, mert a cári Oroszország talaján alakult ki. Kolhozok azért alakulhattak, mert az orosz parasztság olyan külterjes, elmaradott gazdálkodást folytatott, hogy össze lehetett fogni nagyszövetkezetekben. Ha ott is ugyanolyan fejlett kisparasztság lett volna, mint nálunk, akkor lehetetlen lett volna a szovhozok létrehozása. Tehát egészen bizonyos, hogy nem alakul ki Európa középső és nyugati országaiban kolhoz.” I960. „A szocialista társadalmi termelés közvetlen célja az egész társadalom állandóan növekvő szükségleteinek kielégítése. A társadalmi termelés segítségével a társadalom minden tagjának olyan megélhetés biztosítása, mely nem csupán anyagilag kielégítő és napról napra bőségesebb, de biztosítja számukra testi és szellemi képességeik szakadatlan kiművelését. Itt nincs ellentmondás a termelés és fogyasztás között, mint a kapitalizmusban, ahol a néptömegek fogyasztása mindig elmarad a termeléstől. A társadalmi termelés lehetővé teszi a dolgozók reáljövedelmének folytonos emelkedését, a kultúra példátlan felvirágzását, a dolgozók kulturális igényeinek soha nem tapasztalt kielégítését.” 1987. „A szocializmus megszünteti az antagonisztikus osztályegyenlőtlenségeket, és megteremti a társadalmi egyenlőséget. Ez azonban még szükségszerűen gazdasági egye- lőtlenségeket rejt magában, amelynek oka a termelőerők viszonylagos fejletlensége. Megmarad például a termelőegységek viszonylagos elkülönülése, amely a vállalatok önálló gazdálkodásában realizálódik. Ennek következtében létezik árutermelés, és annak kategóriái, (áru-érték-penz -piac-értéktörvény). A gazdasági elkülönülés sajátos vonást, bizonyos fokú közvetettséget ad a társadalom számára végzett munkának. Ez a közvetettség föllelhető a termelés célja és, a szükségletek kapcsolatában js annak. ellenére, hogy a szocializmusban a termelés célja nem lehet más, mint a társadalmi szükséglet kielégítése.” Szocialista munkafegyelem. — ez egy ugyancsak páratlan címszó 1960- ból. „A tőkések és földesurak kizsákmányolásától megszabadult, a társadalomnak és saját magának dolgozó emberek öntudatos munka- fegyelme. Alapja a tagok elvtársi együttműködése, kölcsönös segítése. Megszilárdításának módja a szocialista termelés tudatos megtervezése, a munkaverseny fejlesztése, a tőkés rendszertől öröklött szokások, előítéletek leküzdése. Megszilárdítása a meggyőzés alkalmazásán túl megköveteli a kényszer alkalmazását is azokkal szemben, akik rosszindulatúan megbontják a fegyelmet. Ezek az elemek a szocialista társadalom elenyésző kisebbségét alkotják, akik csak arra törekednek, hogy minél többet harácsoljanak a maguk számára, s kevesebbet adjanak az államnak, a társadalomnak,” Nos, ön mit tanítana?.,. N. A. Törő István: ÁPRILIS Mint egy hüvelyből vont szablya, mint egy porba vésett kereszt, mint üzenet régi századokból, mint a szó, mely jövőbe csírázik, szellőről kellene verseket írni? bimbózó testű nőkről, kik mint a fák. szirmot bontanak, az értelemről így írunk mi verset, értelmes időt keresgélünk, hol csak a csillagok lebegnek, s a tiszta létre magzatot is ad a bennünk rögzült ember, ki magának sorsot így fakaszt — a vers is eljön, s béklyót vesz le magáról, ki magához engedi a parázs szavakat, s megtisztult reménnyel keltegeti, míg tüzétől lángra nem fakad — április, kertek lüktetése, fodrozódó tarajos vizek, szívünk kinyílik, új sebet hasítanak rajta szerelem-szikék, ünnepünk nyüzsgés, forgolódunk, várat vesztünk? emberségünket nem rágja le alakos enyészet, új szavakkal nyerhetünk hitet! beszerzési, a másik az értékesítési piac pontos felmérése, melyet a ter- vézők igen nagy felületességgel végeztek. Az új termék alkatrészeinek, egységeinek zömét a KGST-piacról kellett volna beszerezniük. Például a Zsigulitól vették volna kölcsön az ablaktörlő motort, a kis Polskiból a fékszerkezetet. Az első konstrukciót egy MZ 75-ös motor, a másodikat egy Java 350-es hajtotta meg. Több mint feltételezhető, hogy a későbbiek során komoly nehézségeik támadtak volna a rendszeres utánpótlás beszerzése körül. Ugyanígy kevés jóval kecsegtetett a másik oldal, az értékesítés lehetőségeinek részletes vizsgálata is. A belföldi igényeket ugyan teljes egészében ki tudták volna elégíteni — ha lettek volna. Ám- itthon jóval olcsóbbak és kapósabbak a már bejáratott Wartburg Trans, illetve a Trabant Combi gépkocsik. A KGST-piac értékesítési szemponthói sem a legkívánatosabb terület, döglött kutyát adunk döglött macskáért cserébe, s ráadásul kontingenseink is egyre visszafogottabbak. A konvertibilis piacon ugyan versenyképes áron lehetett volna értékesíteni a kisautót, ám ott a műszaki paraméterek maradtak el a kívánatostól. hogy csak egyetlen példát említsünk, a kétütemű motormeghajtás bizonyult kerékkötőnek. Igaz, njiég ezt az akadályt is át lehetett volna hágni, hiszen már 300 dollárért kapható kiváló minőségű motor, amely nem növelte volna meg lényegesen a költségeket, ám beépítéséhez újra kellett volna tervezni és építeni a tengelykapcsolót, sebességváltót, differenciálművet magába foglaló teljes egységet, ami megint csak tetemes időt és pénzt vett volna igénybe. Akármerre indulunk tehát, mindegyik lépés zsákutcába vezet; a szépen elgondolt, ám meggondolatlanul kivitelezett elképzelésekből semmi sem lett. Eredményként csupán a gyártmányfejlesztés során szerzett, később kamatoztatható tapasztalatokat, no meg a ráfordított, s jelenleg kidobott pénznek számító 11 milliós „passzívumot” könyvelhetjük el. Az új vezetőség úgy döntött, egyelőre pihenteti a Rokárt, — a legkisebb veszteség elve alapján most kell a fejlesztést abbahagyni, amikor még nem vitt el annyi pénzt, ám a jármű pályafutása korántsem tekinthető lefutottnak. A jelenleg telített piac újbóli felfutó ágában, a megszerzett tapasztalatokra építve egy licenckoope- rációs gyártás keretében még lehet jövője az autónak. S akkor talán arra a kérdésre is pontosabb választ adhatunk, hogy merre robog a Ro- kár... N^gy Adrienn Éjjeli pillangók közölt Egy bizonyos, hátrafelé semmi szín alatt, ugyanis a tervező gmk, mely jól végzett munkája jutalmául felvett 1 millió 200 ezer forintot, nagyvonalúan kihagyta belőle a „rükvercet”. így a városi teherfuvarozásra szánt háromkerekű kisautóinaik, a Rokárnak, a KRESZ érvényben levő szabályai szerint nem jár a forgalmi engedély. A fenti szépséghiba azonban csak egy a sok közül, a Roboplán betéti társulás azóta szélnek eresztett vezetősége iskolapéldáját adta annak, hogyan nem szabad gyártmányt fejleszteni. A járművet még 1985-ben álmodták meg a társaság akkori vezetői, azzal az alig titkolt szándékkal, hogy az, mint elsődleges stratégiai termék, szépen hoz majd a konyhára. Elképzelésük nem nélkülözött minden alapot, hiszen szerte a világon számos országban népszerű és közismert az ilyen „hibrid” kisteherautó, de... s most következnek azok a lépések, amelyek egyértelműen mutatják, az események nem valahol Európában, hanem, jó hagyományainkhoz híven, Magyarországon történtek. Különösebb szakképesítés nélkül, csupán a józan paraszti ész szavára hallgatva is egyértelmű: mielőtt szárnyaira bocsátanánák egy terméket, nem árt két területet alaposabban is szemügyre venni. Az egyik a A tétova tervezés taktikája Merre robog a Rokár? A HILTON A MÄTYÄS-TEMPLOMMAL