Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-15 / 88. szám
I 1989. Április is., szombat ^míctp A sztrájkról lebeszélték az embereket Alku tárgya lehet a nyereség? Nem akarom a nyomozók kenyerét elvenni, d.e ezúttal mégsem kerülhetem el. hogy fel ne tegyem a klasszikus kérdést: kinek állt érdekében? Előrebocsátom, nem bűnügyről van szó. A történet 1988. január elsején kezdődött. azzal, hogy megszüntették a Magyar Hűtőipari Vállalatot, de a dunakesziek nem kapták meg a hőn áhított önállóságot. Az itt dolgozók akarata ellenére két veszteséges budapesti gyárral közösen vállalatot alapítottak, holott már az összekapcsolás pillanatában nyilvánvaló volt, hogy a dunakesziek semmiféle hasznot nem remélhetnek ettől a társulástól, sőt... Az ember hajlamos lenne azt hinni, hogy a MÉM mentőakciójáról van szó, s így akarták elodázni azt a pillanatot, amikor be kell ismerni, hogy a budapesti egységek életképtelenek. De ne feledjük. tavaly, év elején dőlt el a cégek sorsa, s ekkor már az iparban is fujdogált a reform szele. Váriak és dolgoztak Nem feltételezhetjük .tehát, hogy a dunakeszi egység igazgatójának nem volt szava a döntésben. Vajon miért voksolt mégis ,a fúzió, mellett? A válasz szinte önként adódik, ha tudjuk, Krima Jánost, az igazgatót . szemelték ki az újonnan alakult vállalat élére! Saját előmenetele érdekében figyelmen kívül hagyta annak a négyszáz embernek az érdekeit, akik . korábban bizalmat- .szavaztak, neki. Mint annak idején megírtuk, a dunakeszi, pártbizottság első titkára. Pálmai László csali késve szerzett tudomást a vállalat megalakításáról,- a döntés előkészítéséről nem tájékoztatták. Hibás lépésnek tartotta a cégek összekapcsolását, >s» nem ” titkolta,- az ügyet nem tekinti, lezártnak . .. Krima János ellen pártfegyelmit kezdeményeztek, s el is marasztalták. 1988 áprilisában újabb szereplő lépett a színre. Mivel Krima János vállalati igazgató lett; a gazdátlanná vált dunakeszi egység élére új igazgatót kellett kinevezni. Rudolf János is pályázott,' bár tudta, hogy darázsfészekbe nyúl. Ezért a kialakult gyakorlattól eltérően neki is volt egy feltétele, nevezetesen, hogy a gyár teljesítményét elkülönítve mérjék, s a valós teljesítmények alapján alakítsák ki a gyárak érdekeltségi rendszerét. A vállalat igazgatója elfogadta ezt a feltételt. Rudolf János pedig immár igazgatóként megpróbálta meggyőzni az embereket, hogy a közös munkának haszna is lehet. — Talán furcsán hangziK — mondja —, de én valóban nem akartam fölrúgni a vállalati formát, mert úgy gondoltam, a több lábon állás védettséget jelenthet a nem várt hatások ellen. Amúgy is azt vallom, vitatkozni lehet is, kell is, de nem a munka helyett, hanem mellette. Mikor kineveztek, kaotikus állapotok uralkodtak a gyárban. A szükséges nyersanyagfedezet ötven százaléka sem volt biztosítva, holott tudvalévő, hogy az igényes tőkés vásárlókat semmiféle „objektív ok” nem érdekli, csak az, hogy a megrendelt áru időben és jó minőségben a helyszínen legyen. — Hogyan működött a feltételül szabott önálló elszámolás és az érdekeltségi rendszer? — A kötelességünknek megfelelően küldözgettük az elszámolásunkat a központba, viszont a vállalati eredményt ma sem ismerem. Ittlétein alatt erről semmiféle kimutatást nem kaptam. _ Ugyancsak nem láttam az 1988-as esztendő vállalati tervét. s természetesen a másik gyárét sem. A gyári mérleg eredményét pedig a vállalati központ határozta meg — rendszeresen felülbírálták azt. A gyakorlatban ez úgy festett, hogy Ma már önálló a Dunakeszi Hűtőház. De milyen áron? (Erdősi Ágnes felvétele) kijöttek a vállalati vezetők, s megkérdezték: „Jó lesz nektek 25 milliós nyereség?” — Azt válaszoltam, „Talán üljetek le. lehet, hogy lesz az harminc is, vagy még több.” — A pénz, ahogy megkerestük, ismeretlen csatornákon el is úszott — folytatja —. természetesen ilyen körülményék között szó sem lehetett jól működő, a gyárak valós teljesítményét figyelembe vevő érdekeltségi rendszerről. Nem véletlen, hogy az itt dolgozók lázadozni kezdtek. A hangulat izzott. a levegőben lógott a sztrájk. A hűtőház dolgozói úgy gondolták, a munkabeszüntetéssel a problémájukra irányíthatják a figyelmet., A sors fintora, hogy az igazgató és a városi párt- bizottság első titkára. Pálmai László beszélte le az embereket a sztrájkról, mondván, ez megingathatja a tőkés vevők bizalmát, s' fontos üzletektől eshetnek gl. ' A munkások megértették, hogy nem ez a megoldás, vártak tehát és dói-. goztak, nem is akárhogyan. A korábbi, 1987-es esztendőben 114 millió forintnak megfelelő kemény valutát hoztak, 1988-ban már 203 milliónyit. Egy fillért sem láttak A történet folytatását Pálmai László mondja el: — Nemcsak a munkások tettek ki magukért, a gyár vezetői is. Kapcsolataikat, ismeretségeiket is latba vetve szerezték be — hozómra — a nyersanyagot, amit aztán feldolgozva a tőkés piacon eladtak. Meg is lett az eredménye. A Kereskedelmi Minisztérium jutalmazza azokat a vezetőket, akik irányítása alatt a korábbi tőkés exportot túlszárnyalják. Talán mondanom sem kell, az itteniek egy fillért sem láttak, viszont a vállalati igazgató, Krima János — aki a kinevezése után ha háromszor járt a régi gyárában — nettó félmillió forint jutalmat kapott ... — Ez vezetett a szakításhoz? — Nem egészen, hiszen Rudolf János még ebben a helyzetben sem a szétváláshoz ragaszkodott. Inkább ahhoz, hogy a vállalat és a gyárak vezetői értsenek végre szót. Születtek is határozatok, mint korábban, melyeket azután figyelmen kívül hagyott a vállalat vezetése, mint korábban. Végül a MÉM unta meg a huzavonát, s becsületükre legyen mondva; volt erejük a korábbi döntésüket felülbírálni. Mivel úgy látták, hogy a belső megegyezés nem jön létre, önállósították a Dunakeszi Hűtőházat. Önállóan dolgozhatnak Most következne a mesékből ellesett fordulat. Mindenki boldog. Krima János nyugdíjba ment és élvezi a vállalat igazgatói jövedelme' után megállapított nyugdíját, a dunakesziek pedig végre önállóan dolgozhatnak, saját kockázatukra. viszont a haszon is az övék. A valóság azonban más. Az önállósodásnak ugyanis az volt a feltétele, hogy ezzel valamennyi gyár elfogadható „starthelyzetbe” kerüljön. Magyarul a dunakesziek nyakába akasztanak -egy jókora adagot a vállalat adósságából. amihez ők nem tettek semmit. A párttitkár szerint ötvenmillióra ,rúg majd ez az összeg, az igazgató óvatosabban fogalmaz, számadatot nem említ, a március 31-i zárómérleg dönti majd el, mennyi tartozást visznek majd magukkal. Április elsejétől _ dolgozhatnak önállóan a dunakeszié.«, mégsem hiszem, hogy — a nap kapcsán — bárkinek is tréfálkozni lett volna kedve az ottaniak közül. Mátrai Tibor Hétfőn megírjuk Szinte egekig szöktek a gyógyszerárak. Nem ritkán a tavalyi árak hatszorosát fizetjük ki a pirulákért és cseppekért. Mindez jól nyomon követhető a gyógyszertár bevételén, mely az áremelések hatására majd kétmillió forintra nőtt havonta. A településen több százan váltották ki a közgyógyellátásra jogosító .igazolványt. De nemcsak a betegek, a patikák dolgozóinak helyzete sem rózsás. A januári rendelet a gyógyszerészekből vénykukacokat csinált, vélekedik egy gyógyszertár vezetője. A kft. nem sokat kockádat Vállalkozás Foton Aki vállalkozni akar, először felméri a lehetőségeket. Feltehetőleg ezt tette az Argon Kft. is, azaz ' teljes nevén a Kereskedelmi és Vegyesipari Kft., amely csavaráru- és fém- tömegcikk-szaküzletet hozott létre Foton. — Miért pont ott, éppen egy vas- és műszakicikk-szak- üzlet mellett? — kérdeztük Hámor Lászlóné üzletvezetőtől, aki február eleje óta dolgozik itt néhány kollégájával. — Mert nagy körzetben, Váctól Veresegyházon át, egészen' Budapestig nincs ilyen szolgáltatás. Nagyon kellett tehát, s bízvást lesz jövője. — Milyenek az eddigi tapasztalatok? Mekkora a forgalom? — Máris biztató. Elsősorban a közületek vásárolják a különféle méretű fém-, fa- és alumíniumcsavarokat, lemezeket, popszegecseket, huzalszegecseket, s egyéb hasonló műszaki cikkeket, amiket keresnek a környékbeli víkendhá- zak tulajdonosai is. Zárak, zsanérok, zárlakat- vasalás, mindenféle épületszerkezeti elem árusításával persze a helyi lakosságot is szolgálják, sok privát vevő örömére. Általános az a vélemény, hogy a kft. nem sokat kockáztat, siker kíséri majd az új vállalkozást. K. T. I. Ismét nőtt a kereslet külföldön Dollárt hóié csirkék Némádon Ismét előnyösnek mondható a csirke külpiaci ára, s ez ügyben azt is jelenti, hogy a tenyésztőknek és baromfi-feldolgozóknak érdemes összehangolni gazdálkodási céljaikat. Hernádon legalábbis ezt teszik. A Március 15. Termelőszövetkezet központi igazgatója, Bodor István szerint olyan konjunktúra alakult ki, amely arra ösztönzi őket, hogy a jelenlegi fajtaállományt felfrissítsék. Előrehaladott és reményt keltő tárgyalásokat folytatnak, a nagyszülői vonal területén tőkeerős vegyesvállalat alakítására. Ezzel kívánják elérni azt a céljukat, hogy húsfajta gyarapítsa a tenyésztési palettát. Kiemelkedő év Az elmúlt években 500-600 dollár között ingadozott a csirke tonnánkénti értéke, de a legújabb piaci jelzések azt mutatják, hogy a vevők 900 dollárt is megadnak, ha választékos és kiváló minőségű az áru. A hernádi téeszben, ahol az éves termelési érték 80 százalékát a baromfitartás biztosítja, az elmúlt esztendő különösen kiemelkedőnek számított. A termelési érték meghaladta a 2 milliárdot, s ez a szövetkezetnek 100 millió forintos nyereséget hozott. A központi igazgató nem bocsátkozott jóslásokba az idei évvel kapcsolatban. Annyit azonban jelzett, hogy elégedettek lennének , eay másfél milliárdos árbevétellel is, s ez is minimum 30 milliós nyereséggel járna. A 200 ezer darabos szülői, állomány igazán kitesz magáért, hiszen a helyi baromfifeldolgozó vállalatnak közel 11 millió darab csirkét biztosítanak. A háztájiban gazdálkodókra is gondoltak, s az ő részükre legalább 2 millió darab naposcsibét adnak el. Pénz- és eszközhiány az oka annak, hogy a téesznél nem kellően kezelt az állat- egészségügy, s így ezen a téren ez ideig kivédhetetlenek az elhullás! veszteségek. Csernobil és sorompó Oláh István, a baromfifeldolgozó igazgatója érthető optimizmussal vázolta esélyeiket a hazai és külpiacon. Hollandiába, az NSZK-ba és Olaszországba az elmúlt évben 2 ezer tonna csirkemellet, s kisebb mennyiségben egész csirkéket szállíthattak. Belföldre ennél kevesebb, mintegy 1300 tonnányi jutott, s ennek tekintélyes ¥#§Sfe darabolt hús volt. Az éves vágási kapacitás 30 százalékát biztosítja a Március 15. Tsz, s ezért a legkülönbözőbb úton-módon szerzik be a további élő baromfimennyiséget. köztük pulykát, kacsát is. Ez utóbbiakkal együtt 13 ezer tonna választékos hússal járulnak hozzá a hazai igények kielégítéséhez. A tőkés piacon előtérbe kerültek az előhűtött termékek, az igényes és ízléses vákuum- fóliás csomagolású csirkék. A partnerek megtartása arra kényszerítette a baromfifeldolgozót, hogy lisingben a lehető legkorszerűbb továbbfeldolgozó gépsort szerezzék be. Egy svájci cég ezt biztosította is a számukra. Változatlanul elmarad . a szükséges színvonaltól a hűtés és a tárolás. A telepített technológia az üzem 1972-es beindítása óta ezeken a területeken változatlan. A három évvel ezelőtti csernobili atomerőművi katasztrófa erősen kihatott hazánk baromfiexportjára is. Az arab piac lehúzta a sorompót. Üjabban ismét megjelentek vevpik, s így nagyobb sebességre kapcsolhatnak a tenyésztők és a feldolgozók. Oláh István szerint, ha a darabolt árura jönne a nagyobb rendelés, akkor a jelenlegi dolgozói létszámot legalább 10 százalékkal növelniük kellene. A zavartalanabb munkát az egész csirkék kiszállítása jelentené. Ez, utóbbiakra tart igényt a rubelelszámolású piac, itt is elsődlegesen a Szovjetunió. A vevők igénye évről évre vál-i tözik;" is ezért a feldolgozók arra biztatják a tenyésztőket, hogy más osirkefajtákkal is: gazdagítsák állományukat. Mind gyakrabban emlegetik a Ross fajta baromfit, mint kitűnő adottságú húsállatot. Szárnyas haszon Amíg az országnak valuta kell, addig van a csirkének jövője, mondta 'a Március 15. Termelőszövetkezet központi igazgatója, s úgy tűnik, hogy a szárnyasok képesek a piacon haszonnal elkelni. A feldolgozó üzem vezetője szerint alig 5 százalékos az éves hasznuk, s ez jószerivel csak az egyszerű újratermelésre futja. Gy. L. — Nekünk nincs szükségünk reklámra, a rongy eladja önmagát! — Ezekkel a nem túl barátságos, ám vitathatatlanul igaz szavakkal fogad Papp György, a Temaforg Vállalat budakalászi bázisának igazgatója. Azért ha valaki netán mégsem tudná, elárulom, erre a telepre futnak be. majd indulnak útjukra szerte az országba a hatalmas bálákba kötözött, nyugati importból származó rongyokkal megrakott teherautók. A rongy szó ugyan ebben az esetben nem épp a legtalálóbb kifejezés, hiszen a kereskedelmi nevén csak használt te±tilhulladéknak titulált áru zöme igencsak kapós portéka a hazai piacon. Kilós tételekben. szinte fillérekért juthat divatos nyugati cuccokhoz a vásárló, legtöbbször többórai sorállás és tumultuózus jelenetek árán. Hogy másvalaki már megunta, kicsit rongyos, kicsit folío-s, enyhén dohszagú? Ki figyel oda? Cseppnyi házi varázslat, és Schmidt úr zakója, Frau Stoll szoknyája újra szalonképes, hazai szemnek épp a legújabb divat szerint szabott, vagy ha mégsem, akkor is százszorta jobban megérte az árát, mint az áruházak GÉPÁGYBÓL KELENDŐ BUTBKÁNU Szigorúan titkos telep konfekcióosztályain sorakozó ízléstelen s egyre többünk számára .kifizethetetlen magyar ruhaipari költemények. A szükség pedig nagy úr, a kilós holmi ázsiója évről évre nő, használtruha-fogyasztásunk eléri évente a kétezer tonnát. Ám különösebb szégyenkezésre még sincs okunk, a mások által levetett holmi a fejlett kapitalizmusban is kelendő, legfőképp a Közel-Keletről. Jugoszláviából érkezett vendégmunkások körében. Az arrafelé dívó begyűjtési rendszer számunkra még á boldog hetvenes évek idején is elképzelhetetlen lett volna. Ott az erre szakosodott cégek elhelyezik gyűjtőládáikat az utcán, ahova azután mindenki — a vendégmunkások kivételével — ingyen és bérmentve, egyszerűen bedobja -kihízott, kinőtt, vasy éppen csak megunt ruhadarabjait. Onnan aztán azok , gondos válogatás után útnak indulnak. A legalja aéprongykAnt szolgál maid tovább, egy része a fejlődő vagy fejlődés előtt álló afrikai országok lakosságát boldogítja, s csak bizonyos hányaduk kerül az igényesebb európai piacra, így többek között hazánkba is. Nerft titok, hogy ott léteznek bizonyos kereskedelmi csoportok, amelyek valóságos maffiaként működve igyekeznek elhalászni a kelendőbb árut vetélytársaik orra elől. Hazánkban a valamikor egyedül, ma már népes konkurenciával tevékenykedő Temaforg, amely a nagykereskedelmi terítést végzi, azonos technológia szerint válogat. Homogenizált árut kapnak a szövetkezetek, a maszekok, a Ruti-butikok, az üzletbe közelmúltban beszállt termelőszövetkezetek szerződéses boltjai. Hogy a használtciikk-szövetke- zet üzletvezetői erősen megrostált áruról beszélnek; hogy a kiskereskedők pultjain, persze jókora felárral, de valóban jó minőségű árut talál a vásárló? Mindez csupán a szigorú piaci viszonyok érvényesülését igazolja, az áru két-há- rom kézen is átfuthat ellenőrizhetetlenül, mire rendeltetési helyére kerül. Ilyesmi a Temaforgnál elképzelhetetlen, ott szigorú belső ellenőrzés zárja ki a lefölözést, a sógor- ság-komaság felruházását. Mindezeket Buvári Tibortól, a vállalat kereskedelmi igazgatójától tudom csak meg, mert Papp György, a budakalászi kereskedelmi bázis igazgatója Vállalatpolitikai érdekekre hivatkozva nem ad számomra semminémű felvilágosítást. Előbb a szükségtelen hírverés, majd a konkurencia kerül szóba, aztán egy. pillanatra úgy tűnik, mégis kötélnek áll, még egy üzleti tárgyalást is lemond miattam, ám a riport végül mégsem jön ösz- sze. Egyre határozottabban az a benyomásom, „persona non grata” vagyok ezzen a telepen, a szürke udvar,, mint a Pentagon szupertitkos bázisa magasodik elém. Aztán.mégis megúszom, tévedtem, az igazgató, barátságosan meginvitál a legközelebbi házi árusításra Jöjje.k el, nézzek körül, s közben persze jutányosán vásárolhatok is — persze csak úgy, újságírószemmel ... Nagy Adrienn Rizses csokoládé Nemcsak hizlal, táplál, di finom ízű is az a rizses csokoládé, melyet a farmosi Tá- piómente Term elősző vetkezel tápiószelei édesipari üzeme készít. Az itt készült diaaáí cukorkák után m^r új technológiával és szép csomagolással kínálják új terméküket (Erdősi Ágnes felvétele)
