Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

1989. MÁRCIUS 11., SZOMBAT ^ÍMctp 5 SZÁZHALOMBATTAI hüiiikör Kereskedelmi ellátás, ' be­szélgetés Hámori Csabával, buszbosszúságok, MDF-nyi- latkozat és sok egyéb érdekes téma olvasható a Százhalom­battai Hírtükör legújabb Szá­mában. A lap első oldalán Kiss Sándor Hámori Csabával, a Pest megyei pártbizottság el­ső titkárával folytatott be­szélgetése ragadja meg az ember tekintetét. A battaiak- ra nézve igazán hízelgő az a scrk pozitív megállapítás, amit az első titkár a városban jár­va tapasztalt: érzékeny, prog­resszívon gondolkodó gárdg az SZKFI-ben, nem találko­zott olyan hangokkal a váro­si fórumon, ami arra utalna, hogy ellentét van a régi és az új településrész között. Van azonban kellemetlen hír - is, a Hírtükör első olda­lán: AIDS-betegeket azonosí­tottak Százhalombattán. Ha Batta, akkor DKV. A város legnagyobb ipari válla­lata természetesen ezúttal is szolgál érdekességekkel. Most a műszakos érdekvédelmi cso­port egyik megalapítója, Haj- zer András mondja el, hogy miért indult meg a szervezés a csoport létrehozására. Mindenkit izgat a kérdés: van-e veszélyhelyzet a város­ban az alkilező miatt. Erre ad választ Sebestyén Béla, a DKV műszaki vezérigazgató­helyettese. Az MDF .helyi szervezete sérelmezi, hogy a lap leg­utóbbi számában pontatlan információk jelentek meg mű­ködésükkel kapcsolatban. Ezt helyreigazítandó, jelent meg most egy másik írás — ezút­tal az MDF-esek tollából. Természetesen ez alkalommal sem maradhat el a sport és a kulturális programajánlat a lap kínálatából. „Apa, miért ásod azt a gödröt?” Ismét lövöldöznek Telidben Megrendítő hangvételű le­veleket kaptunk Telkiből, hétvégi házak tulajdonosaitól. Fegyverropogásról, vérfürdő­ről, lelőtt házőrző kutyák te­temeinek sokaságáról, az el- puszított négylábú barátok iránt érzett fájdalomról szól­nak a kézzel rótt sorok. U. László leírja, hogy tavaly vásárolt kutyájával, ha sétál­ni indult a Kupér . utcából, kettesben mindig körbejárták' a környéket, mert az utóbbi időben gyakrabban látogatják betörők az üdülőterületet ■—• tudomása szerint tavaly har­minc hétvégi házat fosztottak ki a hívatlan látogatók. Am január 11-e óta egyedül járja az utcákat, mert ezen a napon kutyája valamiért előreszaladt, s; a vadászok lelőtték. Mire a helyszínre ért, a fegyverdör­gés hangjának irányába sza­ladva, a saját kutyája teteme mellett egy másik lelőtt állatot is talált. Még látta a vadászo­kat is, amint beugrottak a dzsipbe és elszáguldottak a vadgazdaság felé. Csalétek az út mentén H. Gábor azt írja levelé­ben, hogy a kertkapuban ép­pen rá akarta tenni kutyájára a nyakörvet, amikor az meg­ugrott a szomszédék Csibésze után. Nem sokkal később az üdülőterület déli sarkánál ta­lálta meg mindkét ebet lete­rítve, a véres vadhúscsalétek mellett. Azóta bizony nem tud mit mondani kisunokájának, Gergőnek, mint ahogy a fel­nőtt férfiba is beleszorult a szó, amikor megkérdezte tő­le, hogy „apa, minek ásod azt a gödröt?” Szóval, levélíróink háborog- nak és értetlenkednek, hogy miért ez, a harmadik éve megismétlődő vérfürdő; miért lövik le a házőrző kutyákat, amikor a közeli vadgazdaság területét jó kerítés védi, s an­nak állapotát folyamatosan ellenőrzik? Olvasóink panaszával felke­restük Budajenö és Telki Közös Tanácsának vb-titkárát, Füredi Róbertnét. A vb-titkár meglepve értesült a panaszok­ról, mert mint mondta, ha ilyen arányú ebirtás megtör­tént volna Telkin, ők tudná­nak arról. Bejelentés pedig nem érkezett a lövöldözők ellen. Egy esetről tudott csak Füredi Róbertné, amikor a körzeti állatorvos kapott ér­tesítést 4-5 elhagyott kutyate­temről Akkor ketten ki is szálltak a helyszínre, de nem találtak tetemeket, pedig be­járták Telki szinte minden közterületét. Viszont belebot­lottak K Gábor vadőrbe, aki elmondta, hogy látott két ku­tyatetemet a buszmegálló kö­zelében. a földút árkában, s megígérte, hogy elszállíttatá­sukról másnap gondoskodik. A vadőr teljesítette ígéretét, ezt a vb-titkár ellenőrizte. A vadőr elismerte Felhívtuk telefonon dr. Günther Miklós körzeti állat­orvost, aki beolvasta a budai kerületi főállatorvos válaszle­velét, amelyet R. Lászlónénak írt ugyanebben az ügyben. E szerint a vb-titkár és a kör­zeti állatorvos a buszmegálló közelében, az út községgel el­lentétes oldalán egyetlen ku­tyatetemet talált, R. Lászlóné bejelentésével ellentétben a féltucatnyival szemben. A le­vél is megerősíti, hogy talál­koztak a vadőrrel, aki elis­merte, hogy előző nap ő lőtte le azt az egy ebet, a tetemet nem szállíttatta el, de mulasz­tását másnap pótolja. Ezek után a tanácstitkár gondosko­dott a maradványok eltakarít- tatásáról. Végezetül Somogyi Attilá­val, a BUda-vidéki Állami Er­dő- és Vadgazdaság munka­társával beszéltünk. A vezető vadász elmondta, hogy szó sincs szervezett dúvadirtásról, hiszen annak megszervezése tanácsi feladat, s csak rendőri biztosítás mellett hajtható végre, széles körű, előzetes meghirdetés után. ök azonban évek óta nem vettek részt ilyen akcióban, a balesetve­szély miatt. Azt pedig tagadta Somogyi Attila, hogy ők tet­ték volna ki a csalétket, az viszont .tény, hogy Telkiben némelyik üdülőtulajdonosnak van fegyveré, s valószínűleg használják is, mert a vadá­szok Telkiben, a híresztelé­sekkel ellentétben soha nem lőttek macskára, kutyára. Egyáltalán, ők lakott terüle­ten nem használnak lőfegy­vert (!). Ugyanakkor a gazda­ság erdőterületén meglehető­sen sók kóbor kutyát lőnek ki, nem utolsósorban azért, mert a télire hazahurcolkodó üdülők kicsapják a szabadba házőrző jószágaikat. Egyébként rengeteg pana­szos levelet kap a vadgazda­ság is, ám van azok között olyan, amelyikben a vadászok védelmét kérik az erdőben ki­ránduló, sportoló emberek a kóbor kutyák veszélyes táma­dásaival szemben. Nos, ennyi az összegyűjtött információ, amiből ugyanak­kor jól kivehető, hogy a meg­kérdezettek állításai az egyés részletekben ellentmondanak egymásnak, sajnos még a megtalált kutyatetemek szá­mában is. Ám félreértés ne essék, nem pártoljuk a felelőt­len kutyatulajdonosokat, a vadgazdaságnak nagy kárt okozó kóbor ebeket. Inkább a kiirtás esetenkénti jogosságát, még inkább a módszerét kifo­gásoljuk magunk is, olva-< sóinkkal együtt. Mert ugye megvannak arra Hétfőn megírjuk Jönnek a fecskék, hir­detve a tavaszt, s hamaro­san a turisták is, ami vi­szont már a nyár csalha­tatlan jele. Készül a keres­kedelem. Festik, tisztogat­ják az üzleteket, legalábbis azokat, melyek bérleti szer­ződését a tulajdonos nem mondta fel. Sok magántu­lajdonban lévő épület gaz­dája nem hosszabbitja meg a szerződést. Ilyen körül­mények között várják az idegenforgalmi szezont Pest megye üdülőövezeteiben. A tavalyinál nagyobb forga­lomra, több vendégre szá­mítanak az idén, mégis csökkenteni szeretnék a sorban állást, el akarják érni, hogy mindig friss kenyeret lehessen kapni, s a tej ne savanyodjon meg már a polcokon. a jogi lehetőségek, hogy a ta­nács (ha tudomására jut ilyen eset), a kutyájukat szabadon engedőket akár komoly pénz­bírsággal is sújthatja. Ehhez azonban kétségtelenül part­nernak kellene lennie a va­dászoknak, mert ugye a ra­vaszt egyszerűbb meghúzni, mint jegyzőkönyvet fölvenni a szabálysértésekről, s admi­nisztratív intézkedésekbe bo­nyolódni. Rendőri feladat Az orvlövészek lefülelése pedig egyértelműen rendőri feladat, bár kétségtelenül eb­ben is segíthetnének maguk a telkiek!... Aszódi László Antal Kísérleti farmergazdaság Ráckevén Az egyetlen gát a jövedelemadó Ott vannak még az ásott kutak Vizet is csak tiszta forrásból Vannak vidékek, ahol fogy a lakosság, a munkát kínáló körzetekbe költöznek a fia­talabbak. Az emberek na­gyobb része pedig ragaszkod­na a szülőföldjéhez. Ha el­kerül onnét, akkor visszavá­gyik. Ám, ha a szűikebb pát­ria fejlődése elmarad a kor színvonalától, akkor lazább lesz a kötődés. Pest megyének azokban a falvaiban is van már ugyan fürdőszoba a házaknál, ahol még nem hálózzák be az ut­cákat vízvezetékek. Ennek a feltételeihez ugyanis ott van­nak még a régi ásott kutak, hegyvidéki településeken az esővízgyűjtő ciszternák. Ám a mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek, a csatornahálózat hiánya miatt rendszerint fer­tőzötté válik a víz, , hacsak nem keresnek tiszta lelőhe­lyet, bizony gondot okoz a szomjúság oltása az egészség ártalma nélkül. A csecsemők­ről meg a közismert palac­kos vízzel kell gondoskodni. A mindössze 830 lakosú, hegvek közé zárt Pilisszent- lászló határában egy halas­tó látszott alkalmasnak a község vízellátására. Ennek medrét kitisztítva, a környe­zet védelméről gondoskodva, ötven köbméter napi menv- nyiséget tudnak innen a falu három csáoos kúriába vezet­ni. Mint Juhász Károlyné, a tanács előadója mondja, ez kevés. Távolabbi utcákba is kellenének a közkifolyók, s ha törpevízmű épülne, talán ennél is tovább fejleszthet­nék ezt a fontos szolgáltatást. A berendezés létesítését ezért határozták el, méghozzá — a magas átlagéletkor' miatt — a tanács költségén. Ez ugyan még nem lett volna elég, de szerencsére jól jött, hogy szentendrei központtal műkö­dik a körzet tizenhárom köz­ségének városkörnyéki bi­zottsága, s ennek van egy kö­zös pénzalapja. Innen sike­rült 200 ezer forint kölcsönt kapni ' arra a célra, hogy a fontos beruházást hamarosan befejezzék. Szám szerint biztosan több lesz ezután a fürdőszoba, de nagyobb a szennyvízkibocsá­tás is. Az a kérdés csupán, hogy gondoltak-e erre? .— kérdezem az előadót. — Egyelőre nem kerülhet szóba a csatornázás, noha tény, hogy fontos lenne — válaszol­ja. Amit nem mond ki, azt magam is utána gondolhatom. Egyelőre a jelenlegi teher sú­lyával kell megbirkózniuk. Ahol kevesen laknak, ott társulatot is nehezebb szer­vezni, pénzt gyűjteni hozzá­járulásként. A szintén hegy­vidékre települt Nagybör­zsönyhöz nincs közel nagyobb folyó. Ezért kellett saját for­rások után kutatni. A törté­nelmi korok bányásztelepülé­se újabban kezd az idegen- forgalmi érdeklődés közép- ponjába kerülni. Csalogatja a látogatókat gyönyörű, szinte regényes környezete, az erdei vasút, a vízimalom, a régi templomok. A hétvégi pihe­nésre. kikapcsolódásra itt há­zat vásárlók, a kirándulócso­portok azonban nem hatá­rozzák meg alapvetően a he­lyi fejlesztés lehetőségeit. Legfeljebb nagyobb igénye­ket támasztanaik. Az állandó lakosok száma sem több Itt ezernél. Mivel a lakosság el­látásának szinte teles gond­ja a tanácsok vállán, nyug­szik, azt is ki kellett vala­kinek számítania: hány liter vizet használ el naponta át­lagban egy állampolgár mo­sásra, főzésre, szomját oltani és egyéb célokra? Megállapí­tották, hogy ehhez napi 150 liter szükséges. Ennek- a fel­tételei azonban évekig nem voltak meg: Mindössze nyolc közkút állt rendelkezésre, s mivel a talajba kerülő szennyvizek ebben a község­ben ugyanúgy megtették a káros hatásukat, mint más­hol. s Glázer László tanács­elnök elmondta, keresni kel­lett a lehetséges megoldáso­kat. Ebben szintén a ked­vező természeti környezet kí­nálta a lehetőséget. A falu határában található Bárókút tiszta és hűs vizű forrásából percenként 96 li­ter nyerhető. Erre alapozott a helyi társulat, s innen 14 kilométer vezetéket építettek ki az utcákba. A hároméves program keretében megvaló­sult 25 millió forintos beru­házáshoz családonként 25 ezer forint volt a hozzájáru­lás, a szokásos törlesztés ke­retében. A Közéo-Dunavölgyi Intéző Bizottság 6 millióval járult hozzá a költségekhez, miután vagy félszáz közkifo­lyó létesült. — A víz már folyik belő­lük, csak még a Köjál nem vizsgálta, márpedig hivatalo­san kell kimondani, hogy egészséges, iható — közölte a tanácselnök. Szerinte a 200 köbméteres tartályokba jutta­tott víz megfelelő tartalékot, kielégítő ellátást jelent eb­A nagybörzsönyi patakok ví­zimalmot is hajtottak (Erdősi Ágnes felvétele) ben a formában, de gondol­ni kell a nem túl távoli jö­vőre, a növekvő igényekre, a mind nagyobb számban érke­ző hétvégiház-tulajdonos nyaralókra. A Bárókút kör­nyéke vízgyűjtő terület. For­rás még található, s legalább egy kút kiépítésére van le­hetőség. Víznyerő helyre ta­lálhat itt a Dunakeszi Regio­nális Vízművek, melynek há­lózatába 1992-ig szeretnék be­kapcsolni a magukét. Ezzel jól járna a környék és a fa­lu, mert összpontosíthatnák a fejlesztésre szánható anyagi erőket. Csak hát. itt is a csatorna! A község 430 lakásából 120- ban már van vízvezeték. A szennyvíz, ahogy lenni szo­kott, a rosszul szigetelt derí­tőkből is a talajba szivárog át. Arra a’ kérdésre, hogy mi­ből építsenek csatornát, ma még a különben leleményes, lakóhelyükért sok áldozatot hozó nagybörzsönviek sem tudnak egyelőre válaszolni. Kovács T, István Miközben a magukat reformereknek nevezők sokasága vi­tatkozik azon. kell-e új földosztás, az érintettek, a parasztok bölcsen mosolyognak a bajuszuk alatt. Tudják jól, az idő ke­rekét nem lehet visszaforgatni, az indulatos mondás, „földet vissza nem adunk”, régen értelmét vesztette, és értelmetlen a manapság hangoztatott kifordított változata is: „földet visz- sza nem veszünk”. Mosolyognak a parasztem­berek, mert őket még nem kérdezték meg az új földosz­tás szószólói, kellene-e egyál­talán nékik a föld. És moso­lyognak azért is, mert ponto­san tudják, a hangzatos jel­szó lehet ugyan' egy új cso­portosulás sikeres tagtoborzó jelmondata, viszont a frap­páns mondásokból még soha egyetlen szem búza sem kelt ki. A ráckevei Aranykalász Ter­melőszövetkezet mezőgazda- sági igazgatója, Králl Béla nem vitatja, a termelőszö­vetkezetek szervezése nem volt éppen korrekt — sokan megírták, elemezték azt az időszakot —, viszont - azóta a nagyüzemi gazdálkodás biz­tosítja a hazai ellátást és jut 'exportra is. Ugyanakkor a háztáji gazdálkodókat is segí­tik, támogatják, tehát a ter­melőszövetkezetek a rossz kezdés után megtalálták he­lyüket a honi mezőgazdaság hierarchiájában. Igaz, a ha­tékonyság nem valami jó. Kell a gép És éz a kulcsszó, a haté- J konyság. Vajon újabb föld­osztással javítható lenne? , Aligha, mert nem elég a föld ' és az ember, kell a drága gép, az eszköz is. Az új farmerek honnan kerítenék a milliókat traktorra, kombájnra? Ha a pénzt kölcsönöznék nekik, vol- | nának-e vállalkozók? Azokat, akiket ma farmereknek hív­nának,' annak idején kulák-: nak titulálták és megsemmi­sítették a parasztságból ki­emelkedőket. Kinek osztanák , akkor most a földet? Králl Béla a farmer típu­sú gazdálkodást tartja járha­tó útnak, de külön hangsú­lyozza, nem véletlenül említi a szóösszetétel második tagjá­nak a „típusú” kifejezést. Nem az a lényeg, hogy földet, gé­pet adjanak a vállalkozó pa­rasztoknak és azután maguk­ra hagyják őket, boldogulja­nak, ahogy tudnak, sokkal fontosabb, hogy a megfelelő érdekeltséget teremtsék meg. Nem beszél a levegőbe, kísér­letük egy éve tart, az ered­mény pedig biztató, sőt, jó. Segít a tsz Jelentős területet, 770 hek­tárt hasítottak ki a szövetke­zet négyezer hektárnyi földjé­ből, s azt négy vállalkozó szellemű emberre bízták. Ad­tak a földhöz gépet is, bizto­sították az eszközöket. Cseré­be pedig átlagos teljesítményt vártak, de azt is hozzátették, ha annál magasabb szintet ér el a négy ember, a többlet ja­vát megtarthatják. A számok nyelvén úgy nézett ki az egyez­ség, hogy az év végén négy­millió-kétszázezer forintot kellett letenniük a szövetke­zet asztalára, viszont ebben már benne volt a négy far­mer háromszázharmincezres évi fizetése is. Azt is papír­ra fektették, ha jól művelik a földet, nagyobb lesz a ter­més, a haszon újabb kétmil­lió forintig teljes egészében az övék. A szakemberek sze­rint még ezt is túlteljesíthet­nék, de csak akkor, ha az időjárás ideális. Ez tehát már az „Isten ajándéka” lenne, és az ajándékon fele-fele arány­ban osztozkodnának a szövet­kezettel,, Előfordulhat- azon­ban, hogy az időjárás nagyon mostoha. Ilyenkor segít a szö­vetkezet, ha kell géppel 'és em­berrel, de ha kell, pénzzel is. A minimális háromezer forin­tos fizetést, bármi történjék is, megkapnák .a vállalkozók. ■ Nem az volt a szövetkezet célja, hogy kizsigerelje az em­bereket, sokkal fontosabbnak tartották, hogy a földet jól hasznosítsák. Az első évben — a mostohának nevezhető időjárás ellenére is — havi huszonnyolcezer forintnyi bruttó jövedelemre tett szert a négy „farmer”. Sajnos a személyi jövedelemadó alapo­san megnyirbálja a jövedel­müket és a munkakedvüket is. A kategóriahatár álljt paran­csol, senki nem bolond ugyan­annyi pénzért jóval többet dolgozni. Ez veszélyezteti a farmer típusú gazdálkodást is, mint minden olyan munka- rendszert, ahol sikerült valós anyagi érdekeltséget kialakí­tani. Ennek ellenére a szö­vetkezet tovább szeretne lép­ni. s nem bánnák, ha a teljes földterületüket farmercsopor­tok művelnék, sőt az állatte­nyésztést is hasonló módon szeretnék nyereségesebbé ten­ni. Az sem baj, ha az átszer­vezéssel munkaerő szabadul fel, ipari ágazatukban min­denkinek tudnának munkát adni. Nem játékszer Néhány. jő év után megfor­dulhat a „szövetkezeti far­merek” fejében, miért adják ők azt a rengeteg pénzt a szö­vetkezetnek? Jobb volna in­kább földet és gépet vásárol­ni — ha kell kölcsönpénzből is —, s önállóan gazdálkodni. Králl Béla lehetségesnek tart­ja, hogy egy hosszabb foga­mat eredményeként létrejön­nek a farmergazdaságok. Most azonban még nem tartunk ott. Sem gazdaságilag, sem politi­kailag nem elég érett a hely­zet. -A mezőgazdaság szerke­zete nagyon érzékeny. Javí­tani-lehet, kell is rajta, ki­cserélni az elkopott fogaske­rekekét. Azt azonban nem sza. bad megengedni, hogy külön­böző politikai irányzatok já­tékszerévé váljon a mezőgaz­daság, ami, ha a gyengélkedő ipar sorsára jut, nemcsak gaz­dasági probléma lesz, politi­kai is. Králl Béla úgy tartja, nincs joguk tévedni! Mátrai Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom