Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-10 / 59. szám
1989. MÁRCIUS 10., PÉNTEK 5 írcsiil • los^c Jézus az egyetlen megoldás címmel válaszol a református lelkipásztor a Keszi Valóság egy korábbi számában megjelent írásra, amely az alternatív mozgalmak, illetve az úttörőszervezet kapcsolatát tárgyalta. E témával kapcsolatban megszólal a lapban a városi úttörőelnök is. Igen szemléletesen, több táblázatot is közölve mutatja be az újság, mennyi kerül a város kasszájába, s mire, mennyit költ, illetve költhet a tanács. Filmszakadás címmel azt vizsgálják, miért is kellett bezárni Dunakeszin a József Attila filmszínházat. A válasz igen prózai: a négyszáz személyes nézőteret átlagban alig 130 filmrajongó töltötte meg. Ma nem szavaznék a vízlépcsőre, nyilatkozta a Keszi Valóság újságírójának dr. Mondok Pál, a város országgyűlési képviselője, s azt is elmondta, hogy a következő választásokon nem kívánja jelöltetni magát. Többek között a pártbizottság és a városi tanács testületének egymásra mutogatása, nézetkülönbsége is szóba került abban az interjúban, amelyet Pálmai Lászlóval, a dunakeszi pártbizottság első titkárával készített a lap. A lakóterületi pártmunka erősítése politikai értelemben élethalálharc kérdése címmel. Mégis újra megveszem Keressük a szerencsénket A minap egy nyugdíjas asszony felháborodva keresett meg, halván a totó-, illetve lottóeredményeket. Felháborodásának oka a nyeremények összege volt. Idézet a véleményéből. „Most, amikor úgyis annyi adóssága van az országnak, minek kellenek ezek a szerencsejátékok? Megy a rádióban is nem egy! A televízióban is újabbnál újabbakat találnak ki. öt-tíz perc alatt egyesek annyit nyernek, amiért mások nehéz, verejtékes munkával több évig keményen dolgoznak. Nem beszélve a munka- képtelen kisnyugdíjasokról vagy a fiatalokról! Ha rám volna bízva, először nekik adnék segélyt, s csak utána gondolnék ilyen haszontalnságok- ra, de biztosan nem maradna fölösleges pénz. Hol itt az igazság?” Egy ellenvélemény egy fiatal kőművestől, aki több éve rendszeresen lottózik. — Én is nemegyszer mondtam már, hogy minek költők erre, fölösleges pénzkidobás. Úgysem én leszek az, aki megnyeri a kilencmilliót. A következő héten mégis újra megveszem a szelvényeket. Szerintem valami bizalmat ad az embernek. Amíg hétről hétre azt hiszik, hogy nyerhetnek, addig legalább reménykednek valamiben: érzik, hogy létezik még szerencse. Ez a játék kell! — Nyert már valaha?■ ■■ .. — Még sohasem. Eddig kettes volt a legnagyobb szerencsém. H. B. P£hzOqyi FIZETNEK ÉS PERELIK A SZAKCSOPORTOT? A pénz egyre kevesebb, a határidő egy Magányosan, monoton egyhangúsággal búg, nyikorog a betonkeverő gép. Kezelője sehol. A szerkezetben lévő híg masszából minden fordulatnál kilöttyen egy kevés. Mire felhasználásra kerülne, máris lehet egy újabb keverésre felkészülni. Szigetszentmiklóson vagyunk a Bajcsy-Zsilinszky utcában, ahol a Csepel Autógyár dolgozóinak készíti a Kun Béla Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet a háromszintes, plusz tetőtérbeépítéses, már külsőleg is tetszetős épületet. Jövőnk a műit! Hurrá, nyertem, gazdagabb lettem egy üveg pezsgővel! Beigazolódott állításom, miszerint új arculatú sajtónkban rövidesen ismét megjelennek ezek a hirdetmények, melyek az antivilágból ránk maradt újságok megsárgult lapjain mindennaposnak számítottak. A nyereményhez egyik napilapunk közelmúltban megjelent hirdetése segített: „Ingélettartam megkétszerezése új gallér készítésével. Mindenféle textilnemű javítása is.” íme, itt az első fecske! Különösebb jóstehetség nélkül is biztosra vehető, hamarosan követi a többi. Végre ütött az óra, amikor méltatlanul elfeledett, érdemtelenül sutba dobott háziasszonyi fortélyok felébredhetnek rájuk kénvszerí- tett álmukból! Újra előkerülhetnek a szamizdat formában terjesztett, kézzel sokszorosított, praktikus fogások titkait őrző szakácskönyvek: „Hogyan főzzünk olcsón, kiadósán.” Csak néhányat említek a szemelvények közül. Haihis gulyás, hús nélkül (nem csupán vegetáriánusoknak), maradékból sokféleképp (nem csak kutyatulajdonosoknak) cibereleves (leginkább pedagógusok számára). Hajrá, előre a zsír- és húsmentes, egészséges táplálkozásért ! Most már akár azt is lefogadom, alig alszunk egy párat, hogy hasonlóképp újjáéledjenek a szintén dicstelen sorsra jutott hagyományos kézműves szakmák is. Egyre több kirakatban csalogat majd a felirat, „Szemfelszedést vállalok”, „Ci- pötalpalást, kopott bőr festését csak nálam!” A butikrongyok szériagyártására szakosodott szabómester is ráébred, sokkal többet hoz a konyhára a cipzár- és koptatócsere, a felhajtás és leengedés, a szűkítés és kiengedés. Vissza az ősi mesterségekhez! Hála korunk nosztalgiázó kedvének, ezen a fronton is divatba jött a régi! Emelem tehát poharam mindazokra, akik lehetővé teszik, hogy túlcivilizált, eísivá- rosodott világunkba visszatérhet az emberléptékű múlt! Igyunk arra, hogy egy túlfogyasztásra szoktatott, elkényeztetett és elidegenedett generáció testközelbe kerülhet a letűnt korok embert próbáló és nemesítő hagyományaival!... Vagy mégsem. Inkább én is feladok egy hirdetést: „Üveg pezsgőmet megkétszerezett élettartamú ingre cserélem.” Nagy Adrienn A 44 lakáshoz 36 garázs tartozik. Az udvaron, a leendő garázsokban töméntelen mennyiségű építőanyag árválkodik. Dolgozókat keresünk. — Van itt valaki!? — kérdezem hangosabban, de válasz nem érkezik. Fotóriporter kolléganőmmel sorra járjuk be az épület lépcsőházait. Hirtelen előbukkan egy magányos munkás, mint kiderül, egyike annak a három gázszerelőnek, akiik a Hajdúszoboszlói Építőipari Kisszövetkezet dolgozói. Nehéz szóra bírni, mert mint mondja, sok a munkája, hiszen március 20-án végezniük kell a szerelésekkel. Közben kényelmesen, láthatóan jókedvűen megérkezik két fiatalember. Bemutatkoznak. Egyiküket Mák Gergelynek, míg a másikat Horváth Lajosnak hívják. Ök már jóval beszédesebbek. Kiderült, hogy univerzális dolgozók. Erre az elnevezésre Mák Gergely adott rövid magyarázatot : — Lényegében segédmunkások vagyunk, de mi végezzük a kőművesmunkákat is. Kollégája elköszön, s eltűnik az egyik garázsban, ahol szinte lépni sem lehet a cementeszsákoktól, a tégláktól, a különböző méretű csövektől. Miközben beszélgetünk, különös jelenségnek lehetünk szemtanúi. Üjabb két dolgozó kerül elő, pontosabban két gépész, Kokics Mátyás és Dunai Antal. Elmondják, hogy bizony ennek az épületnek már régen el kellett volna készülnie. — önök itt dolgoznak, tehát el tudják mondani, hogy miért késik ennek az épületnek az átadása. — Az igazság az, hogy erre nagyon bonyolult válaszolni — közölte szelíd nyugalommal Kokics Mátyás —, de talán a szövetkezet elnöke kielégítő választ tud adni. A megadott címen, egy szűk kis helyiségben találtunk rá a főnökségre. Az elnökön, Kocsis Józsefen és a műszaki ellenőrön, Kemény Gézán kívül jelen van az elnök felesége és egy másik hivatali kolléganője. Amikor értesülnek jövetelünk céljáról, Kocsisné lesz a legbeszédesebb: — Ahol nincs pénz, ott nem lehet elvárni a folyamatos munkát és a megjelölt határidők tartását. Amikor 1987- ben elkezdődött az építkezés, a folyamatos munkát megzavarták az építőanyag-áremelkedések. Pedig igyekeztünk minden tőlünk telhetőt megtenni ahhoz, hogy lehetőleg olcsón jussunk hozzá a szükséges anyagokhoz. Egyre izzóbb, vibrálóbb a levegő. Nemcsak a cigaretta- füsttől, de a felgyülemlett belső feszültségektől is. Különösen, amikor az elnök feÉpítőipari csendélet a Bajcsy- Zsilinszky úti lakótömb udvarán. Munkás sehol (Erdősi Ágnes felvétele) lesége kimondja a Hungária Építőipari Szakcsoport nevét, — Egyértelműen rossz lóra tettünk! — kapcsolódik a beszélgetésbe a műszaki ellenőr. — Dolgozói olyan lelketlen munkát végeztek, hogy ^ egy évre visszavetették a kőművesmunkát. Ez a szakcsoport már felbomlott, de Vezetőjük mindent aláírt és elismert, ami tanúsítja, hogy nincs mellébeszélni való, hiszen a tények azok vitathatatlanok. Mivel a minőségileg szinte értékelhetetlen munkát nem tudtuk elfogadni, a kifizetett összeg a leendő lakók pénztárcáját terhelte. Ha nem térítik utólagosan meg kárunkat, akkor bírósági úton kötelezzük őket erre. Kocsis József, a szövetkezet elnöke a kezdetekig nyúlt vissza: — Amikor kisajátítás révén hozzájutottunk ehhez a telekhez, a Csepel Autógyár megelőlegezett a telekvásárláshoz 900 ezer forintot. Még akkor is, ha a 44 leendő lakó közül legalább tíz nem számít autógyári dolgozónak. Szerettük volna, ha sikerül az építési összköltségeket 36 millió forintból kihozni. Sajnos a már említett anyagár-emelkedések keresztülhúzták számításainkat, s így nem tudtuk kigazdálkodni a telekár összegét sem. Völgyesi Jánosné, a Csepel Autógyár szociálpolitikai osztályának vezetője sajnálkozva mondja, hogy bizony tudnak a lakásépítés elhúzódásáról. Amennyire tehették, biztosították dolgozóiknak a szükséges pótkölcsönöket. — Dolgozóink 50-től 150 ezer forintig kaptak kamatmentes építési kölcsönt. Az OTP is megadta a legmagasabb hiteleket. Őszintén. remélik, hogy az idén már valóban otthonra lelhetnek az autógyári dolgozók ezekben a szövetkezeti lakásokban. A Bajcsy-Zsilinszky úton lévő szövetkezeti lakások műszaki szemléje ez év júniusának végén várható. Az első, az 1987. november 7-i határidő be nem tartásán már túltették magukat, pedig sokan szerettek volna már tavaly új otthonukban kará- csonyozni. Győcsi László Maga mosta le a Petőfi-szobrot Akinek nincs más választása A fót-kisalagi utcakép magán viseli az agglomerációs övezet minden ellentmondását. Vízvezeték szállítja már az ivóvizet minden házba, ár- kolják a gázvezetéket a főútvonalon, de nem fedi még burkolt út többek között a Balassa utca homokját. Szabolcsi, békési, hajdúsági tájszólás keveredik az utcán. Kétszintes, magas házak között alacsony, régi viskók kuporognak, meg kicsire épített modernebbek, homlokzatukon mozaikkockás díszítéssel. Sorsok jelképe is lehetne Czukár György háza, amely az utcafronttól kissé beljebb áll, körülbelül a telek közepén. A szomszéd magas épülete mellett olyan, mint tulajdonosának élete serdülő korában. A másokéhoz képest több, mint szerény, de három embernek otthont adó hajlék. Nyugdíjas már a tulajdonosa, az a felesége, s fiatalon a fia, mert az élet olykor halmozza a bajt, sajnos így alakult a helyzet. A nagyközség e területének egy ideig volt MSZMP körzeti titkára. 1981 óta nyugdíjas. A betegsége miatt. Utoljára a Dunakeszi Hűtőház rendészeti vezetője volt. Ezt megelőzően pedig sok minden a makói születésű, alföldi ember, akinek a családja hamarosan Földdeákra került. Meg sem lehet mondani, milyen fiatal gyerekként lett cseléd, mező- gazdasági munkás a felszabadulás előtt. — Arra sem méltattak, hogy máshol adjanak helyet, mint az istállóban. A jászolban aludtam, évekig — idézi fel az oly sokak sorsára jellemző éveket, s emlékezését nem annyira az indulatos, mint inkább csendes káromkodással fejezi be. Közben én azt gondolom: ha más is a mai betegsége, a bajok gyökerét a múltból kellene visszakeresni, hogy megértsük az ember minden későbbi tettét, gondolatát, tulajdonságait. Csak így lehet, hogy egy percig nem csodálkozom annak a levélnek a tartalmán, amit ez a ma is nehéz sorban élő ember szerkesztőségünkbe küldött. Hisz az ilyen előzmények után az ő útja 1945-ben csakis a kommunista pártba vezethetett, annak a programjában láthatott a maga számára elfogadható jövőt. A parasztfiatalság egy jelentős rétegének tipikus útját járta be ezután. .Jelentkezett a demokratikus hadseregbe. A katonáskodás után tarka kép tárul a múltba tekintő elé. Traktoros a gépállomáson meg a falu népművelési ügyvezetője. Aztán járási népművelési ügyvezető főállásban, majd a népfront megyebizottságán dolgozik. Mindig lelkesen, magát nem kímélve, koptatva, s olyan hittel, amit szerintem ki is használhatott olykor, manipulálhatott is a hatalom. Ámbár Czukár György ma sem mondja, hogy mindent jól csináltak akár a kommunisták is, csak azon háborodik fel, hogy a tömegkommunikáció útján naponta tapasztalja: sok a meggyőződés nélkül, szereplési vágyból megnyilatkozó, a következményekkel nem számoló magyar. Az is, aki minden eddigi értéket kidobna az ablakon. Ez viseli meg nagyon sok öreg elvtársa szívét a körzeti pártszervezetben. Az igaz, hogy rendbe kell tenni a dolgainkat — mondja, ám szerinte csak a közelmúlt reális mérlegelése révén lehet a koncepció is reális. Mert nézzük akár a helybeli tényeket. A nyugdíjak, igaz, nem magasak. De van sok olyan humánus szolgáltatás, amelyet mai viszonyaink között is fenntart a társadalom. Itt van például az idősek klubja, ahol a napi étkezés 35 forintba kerül. Itt van az idősek gondozása, a házhoz járó gondozók intézménye, s munka annak a dunakeszi szociális foglalkoztatónak, aki még szeretne valamit csinálni, s kell neki az a kis pénz. Czukár György nem a maga sorsával elégedetlen, amikor azon meditál, hogy egyes rétegekben bizony újratermelődött a szegénység, vannak újgazdagok, s ezen a munka megbecsülésével lehetne és kellene változtatni, Ám nem üres fecsegéssel, ami csak árthat, hanem helyes valóságismeret alapján tervezett programmal és cselekvéssel, aminek szerinte Kisalagon ezután sem lesznek híján. Igaz, a betegsége miatt neki nyugalmat rendelt az orvos, a szőlővel is több gond lesz ezután, mert ahogy ő mondja: „át kellett állítanom árutermelésre.” Ezen okok ' miatt nem ő a párttitkár, de az új vezető munkáját azért segíti. Így lesz itt egységesen megünnepelve a március 15-e, s ezt előkészítendő maga mosta le a Posta előtt álló Petőfi-szobrot, tette rendbe a környékét, felvázolta a közeljövő alapszervezeti programját, s ezután sem adja fel a meggyőződését, amit a kommunista embernek mindig, minden időben vállalnia kell. S nemcsak ő, a társai is ezt teszik, hiszen az 56 tagú csoportból csak heten léptek ki, ez nem nagy arány. Pedig, ahogy elgondolom, ezt a korosztályt már tényleg nem köthetik önös érdekek, csupán a hit, az érzelem. Ez pörgeti még vendéglátómban is a cselekvés motorját, aminek éppúgy örülnek elvbarátai, mint ahogy aggódnak is miatta. Mert hisz, mint panaszolja, sokat fogyott, gyógyszert szed. Kovács T. István
