Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról.) Az első dimenzió a hatalom, általános politikai értelem­ben. Mennyiben van helye ilyen értelmezésnek az alkot­mányban? Ha elfogadjuk, hogy az alkotmány az ország alap­törvénye, hogy csak akkor te­remthet konszenzust vagy egyáltalában egyetértést és együttműködést a sokféle­képpen differenciált érdekek és az ezekből absztrahálódó politikai felfogásokkal, meg­győződéseket „hordozó” tár­sadalmi rétegek, csoportok és szervezetek között, az emberek között, akik az „élethez, a sza­badsághoz és a boldogság ke­reséséhez” való jogaik érvé­nyesítésére törekszenek, akkor egyrészt minden politikai erő számára biztosítani kell a működés lehetőségét, másrészt csak azzal a feltétellel működ­hetnek, ha nem sértik mások jogait és szabadságát. Erre tekintettel azonban a politikai érdekérvényesítést és hata­lomra való törekvést minden­ki számára korlátozni kell. A hatalom megosztásának második dimenziója az ál­lamhatalmi ágaknak funkcio­nális meghatározottságuk mentén való elválasztása és egyensúlya. A hatalmi ágak elválasztásának és egyensúlyá­nak elve, amely sajnos or­szágunkban és régiónkban lé­nyegében soha nem érvénye­sült teljesen, így nem gyöke­rezhet politikai kultúránkban sem. Alkotmányosan működő jog­állam számára az államhatal­mi ágak, a törvényhozás, a végrehajtás és a bíráskodás elválasztása, és egyensúlyuk biztosítása nélkülözhetetlen, s „a szabályozási elvek” ezt kö­vetkezetesen érvényesítik is. A hatalom megosztásának harmadik dimenziójáról ke­vés szó esik. A három hatal­mi ágazat elválasztása és egyensúlya ugyan elengedhe­tetlen, de mind a hatalom­koncentrálódás veszélyének el­hárítása, mind a politikai pluralizmus (amely nem jel­szó, hanem mindig is valósá­gos állapot, még ha létét nem is ismernénk el) következmé­nyeinek érvényesítése, mind pedig az egyén jogai szem­pontjából is fontos a „fékek és egyensúlyok” rendszerének kialakítása az egyes hatalmi ágakon belül, illetőleg ennek biztosítása e hatalmi ágak szervezeti felépítésében. dr. Horváth Jenő budapesti képviselőt, a parlament jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottságának tagját, a Buda­pesti Ügyvédi Kamara elnö­két is. A hírek szerint el­képzelhető dr. Márton János, országos listán megválasztott képviselő, az Agrárgazdasági Kutató Intézet nyugalmazott főigazgatója, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának al- elnöke jelölése is. No de ezek még csak ta­lálgatások. Mára talán már többet tudunk. ★ Az alkotmáríy koncepciója a gazdasági jogokkal foglal­kozó fejezetben emlékezik meg a munkához és a fog­lalkozás, a munkahely sza­bad megválasztásához fűződő jogokról. De hogyan garan­tálhatja ezt az alkotmány, a kormány olyan időszakban, amikor meg kell barátkoz­nunk a munkanélküliség gondolatával. Halmos Csaba, az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal államtitkára így válaszolt: — Ez olyan alapvető jog, amit változatlanul fenn kell tartanunk, a létbiztonságot biztosítanunk kell. Ennek nem mond ellen az átmene­tileg jelentkező munkanélkü­liség. Az aktív foglalkozta­táspolitika, egyebek között az átképzési támogatás, a vál­lalkozói kölcsön, új munka­helyek teremtése garantál­hatják azt, hogy minél rö- videbb időre, és minél keve­sebben szoruljanak ki a mun­kaerőpiacról. Tehát nem a munkanélküli-segély beveze­tése a megoldás, mert az csak tüneti kezelés. — Igen ám. de meg lehet-e jósolni azt, hogy a munka- nélküliség tényleg csak át­meneti lesz? Biztosítandó a hatalom megosztása a végrehajtó ha­talom esetében is. „A szabá­lyozási elvek” egyértelműen a köztársasági elnöki pozíció mellett foglalnak állást, s ezt talán ma már nem is kell különösebben indokolni. Mindössze arra hívnám fel a figyelmet, hogy az El­nöki Tanács intézménye nem csupán idegen a magyar jog­tól — végtére is nem épít­kezhetünk és az előkészítés alatt álló alkotmány sem építkezik csak a magyar jogfejlődésben megjelent in­tézményekre —, hanem az a funkció, amit a legutóbbi Időkig ellátott, volt idegen, sőt veszélyes, nem kis mér­tékben lehetővé téve puszta létével is a tekintélyuralmi rendszer működését. A köz- társasági elnök természetesen nem lehet „protokolláris” po­zíció, de a kormány úgy vé­li, hogy nem is ilyen típusú elnöki intézményre van szük­ség. Egyéb lehetséges jogo­sítványai mellett — amelyek­ről „a szabályozási elvek” adnak képet — a köztársa­sági elnök jelölné ki a mi­niszterelnököt, aki azonban a parlamentnek .lenne felelős, így a parlament is választa­ná meg, a köztársasági elnök nevezné ki a bírákat, ő, ne­vezné ki a fegyveres erők tábornokait, és ő lenne a hadsereg főparancsnoka is. A végrehajtó hatalom így bizonyos fokig megosztana a kormány és a köztársasági elnök között, úgy azonban, hogy a kormányzást felelősen a kormány végezné, közigaz­gatási tevékenység irányítása tehát nem hárulna a köztár­sasági elnökre. A hatalom megosztásának e harmadik dimenziójában felmerül a bírói hatalom bel­ső megosztása is. Bizonyos megosztás minden­képpen kialakul, mert az al­kotmánybíróság nem tartozik a rendes bíróságok szervezet- rendszerébe, egyes esetekben pedig — ha a rendes bíróság előtti lehetőségeket kimerítette — az állampolgár is fordulhat­na az alkotmánybírósághoz az alkotmányban foglalt alap­vető jogai sérelmének orvos­lásáért. Ezt a lehetőséget azon­ban csak pontosan körülhatá­rolva szabadna biztosítani, mindenképpen megőrzendő ugyanis a bírói ítélkezés biz­tonsága, a jogerő tekintélye. Az igazságszolgáltatáson belüli további hatalommegosztás azonban az ügyészi szervezet közbejöttével is megvalósítha­tó. Az alkotmány szabályozá­si elveinek logikájából minden­képpen az ügyészi szervezet feladatainak változása követ­kezik, hiszen az úgynevezett általános felügyelet éppen az alkománybíráskodással, a köz- igazgatási bíráskodás beveze­tésével, pontosabban általános­sá tételével, amelyre vonatko­zó törvényjavaslatot még eb­ben az évben az Országgyűlés elé terjesztjük, bizonyos fokig a legfelsőbb állami számvevő- szék felállításával is felesle­gessé válik, illetve nagyon szűk körben vonható meg. A hatalom megosztásának negyedik dimenziója az ön- kormányzati hatalom. Különö­sen fontos hazánkban — törté­neti okok folytán is — a he­lyi és a regionális önkormány­zat valóságos működése Abból kiindulva, hogy az önkor­mányzat minden formája a la­kosság önkormányzata, alkot­mányosan kell biztosítani szá­mukra a tényleges önkor­mányzat gazdasági feltételeit is. — Megjósolni nem lehet, mert ez is a gazdasági nö­vekedés, a szerkezetváltás és annak a függvénye, hogy mi­lyen eredményekre vezetnek intézkedéseink. Arra törek­szünk, hogy a munkanélküli­ség valóban csak átmeneti le­gyen. ★ Egy erősen őszülő, kissé kopaszodó, szemüveges, le­zseren öltözött, de tulajdon­képpen jelentéktelen külsejű úr volt a legkeresettebb riport­alany a Parlament folyosóján. Kasza László, a Szabad Euró­pa Rádió tudósítója láthatóan élvezte a hirtelen kerekedett népszerűséget. Ami persze nem személyének szólt, hanem annak a ténynek, hogy a ma­gyar országgyűlésen most el­ső ízben foglalt helyet a kül­földi újságírók között a SZER munkatársa, akivel sikerült szót váltanunk. — Nem érzi furcsának, hogy Budapestről Münchenbe adja a tudósítását, amit azután visszasugároznak Magyaror­szágra? — Bizony, annak tartom, mert a normális az lenne, ha innen mondhatnánk el, amit akarunk. A közeli jövőben már könnyebb lesz a dolgom, mert valószínűleg stúdiót nyitha­tunk Budapesten. A legtermé­szetesebb azonban az lenne, ha a Szabad Európa Rádióra egyáltalán nem volna szük­ség. Ahhoz pedig azt kell, hogy önöknél sajtószabadság legyen. — Azért ez ügyben történt egy és más, nem gondolja? — Valóban van haladás, le­het, hogy jó néhányan máris elpártoltak tőlünk, s most már inkább a Magyar Rádiót hall­gatják. Kövess László kintetében kirajzolódnának a parlament várható állásfogla­lásának alapvonalai. Vannak azonban tárgykörök, amelyekben teljesen nyitva kell hagyni a vitát, vélemé­nyem szerint egészen az alkot­mány egészére, vagy esetleg külön ezekre a problémákra szervezett népszavazásig. Ilyennek tekintem például az államforma kérdését. Ugyanez a helyzet a nemzeti szimbó­lumok, különösen a címer ügyében — mondta végezetül Kulcsár Kálmán. Egyenrangú tulajdont A társadalom elvárja, hogy az államhatalmi szervek jogi­lag elhatárolódjanak, s a köz­társaság elnökét, helyetteseit mindenki országosan, illetve területarányosan válassza meg, titkos szavazással (dr. Séra János, Komárom m., 10. vk.). Gajdócsi István, az alkot­mány élőké szító bizottság elnö­ke mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy az al­kotmány jogszabály legyen, vagyis ideológiai és politikai deklarációk helyett mind a jogalkotásban, mind a jogal­kalmazásban egyértelműen alkalmazható jogi norma. Az alkotmányban intézményesí­teni kell az államhatalmi ágak elválasztását. A bizottság egyetértett azzal, hogy a jog­források közé fel kell venni egy új formát: az alkotmány­erejű törvényt. A tulajdoni vi­szonyokat csak általánosság­ban indokolt szabályozni. A tervezet az egykamarás rend­szer mellett foglal állást, Gaj­dócsi István mégis úgy vélte: átmenetileg a szilárd, több­pártrendszerű politikai struk­túra eléréséig felmerülhet egy — az érdekképviseleti szervek által létrehozott — második kamara működtetése. A bizottság stratégiai fon­tosságot tulajdonít annak, hogy a tanácsok helyett önál­ló fejezetben kell a helyi ön- kormányzatok szabályait ösz- szefoglalni. Az alkotmány előkészítéséről folytatott vitában felszólaló képviselők közül többen hang­súlyozták, hogy jobban tisz­tázni kell az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a Mi­nisztertanács közötti munka- megosztást. Eltérő vélemények kaptak hangot az államformát illetően, hogy népköztársaság vagy köztársaság, illetve a Kossuth- vagy koronás címer kérdésében (Nagy József, Ba­ranya m., 6. vk.). Az alkotmányjogi tanács el­nöke, dr. Korom Mihály (Bács- Kiskun m., 8. vk.) elismerte, országunk jelenlegi helyzete nem nyújtja a legjobb feltétele­ket az új alaptörvény kidolgo­zásához. Többen hangoztatták, hogy az Országgyűlés nem a népszuverenitás egyedüli leté­teményese. Esetenként a nép­nek kell döntenie alapvető kérdésekben. Akadt olyan vélemény, amely szerint a területi érde­keket megtestesítő választási rendszer helyett az országos politikai szervezetek által ösz- szeállított külön listákra tör­ténjen a szavazás. Fontos, hogy az igazságszolgáltatást kizáró­lag a bíróságok gyakorolják, hangsúlyozta több képviselő, ugyanakkor megoszlottak a vélemények arról, hogy le­gyen-e esküdtbíráskodás, illet­ve hogy változzon-e az ügyész­ség alkotmányjogi helyzete (Dobos József né Heves m., 6. vk.). BALOG// LÁSZLÓ: A Pest Megyei Tanács el­nöke az alkotmányozási kér­dések közül elsősorban azok­kal foglalkozott, amelyek a tanácsokat érintik. Ugyanis — véleménye szerint — ezek szolgálnak az állami élet alap­jául, hiszen a legközelebb áll­nak az állampolgárokhoz. A tanácsok közvetlenül befolyá­solják a demokrácia alakulá­sát. Ezért az alkotmányozási munka során fokozottan kell rájuk figyelni, s pontosan rögzíteni jogaikat és köteles­ségeiket, viszonyukat más ál­lami szervekhez. A képviselő hangsúlyozta, hogy a tanácsok működésé­nek továbbfejlesztésében az önkormányzat játszik kiemel­kedő szerepet. Ehhez azonban meg kel) teremteni a jogi fel­tételeket, biztosítani az ön­döntéseit. Természetesen úgy sem, hogy új javaslatokkal és elgondolásokkal vegyenek részt az alkotmányozás mun­kájában. Ügy gondoljuk azon­ban, hogy a döntésnek — kü­lönös tekintettel „a szabályo­zási elvek” most kibontakozó vitájára — még nincs itt az ideje. Azt azonban nagyon is fontosnak tartanánk, ha a parlamenti vitában legalább az alkotmány egészének logi­kája, felépítése, alapvető elvei, s néhány már most is kikristá- lyosodónak tűnő megoldás te­Más nézetek szerint nem csupán független igazságszol­gáltatásra, független bírósá­gokra van szükség, hanem olyan, parlamentnek aláren­delt szervezetre, amely képes fellépni a törvényesség érde­kében. — Én azok véleményét osz­tom, akik az alkotmányozást az egész társadalommal együtt kívánják megvalósítani — kezdte felszólalását Kárpáti András —, majd kifejtette, hogy választóinak véleménye szerint az új alaptörvény egyik sarkalatos pontja kell, hogy legyen a tulajdonviszonyok rendezése. — Rögzíteni kell a közössé­gi és az egyéni tulajdon egyen­rangúságát és a tulajdon fe­letti szabad rendelkezést, a törvény keretei között — mondta —. mert ennek hiá­nya a vállalati gazdálkodás önállóságát gúzsba köti. Nem látszik célszerűnek alkotmány­ba rögzíteni az eddigi éves, illetve ötéves tervezési gya­korlatot, mert ezek a cím- zettséget és a direkt irányí­tást szimbolizálják. Ugyan­kormányzathoz nélkülözhetet­len önállóságot. Jelenleg ugyanis a túlszabályozottság jellemzi az államigazgatást. Számos olyan törvény, illetve rendelet van érvényben, amely sok tekintetben meg­köti a tanácsok kezét. A képviselő példaként emlí­tette, hogy a szociális ellátás­sal kapcsolatos tanácsi mun­kára csaknem húsz jogszabály vonatkozik. Az idejétmúlt, fe­lesleges rendeleteket tehát el kell törölni, s a tanácsi ön- kormányzat kereteit új jog­szabállyal meghatározni. Az önkormányzathoz azonban ar­ra is szükség van, hogy a kor­mányzat biztosítsa ennek „lét­minimumát”, azaz a jogi ke­reteken túl a működéshez szükséges anyagi feltételeket il. csak nem az alkotmány dol­ga a nemzetközi gazdasági kapcsolatok erősítése, a kül­földi tulajdon biztonságának rögzítése. Hasonlóan nem tar­tom hosszabb távra szóló al­kotmányos alapelvnek a ver­seny és a vállalkozás szabad­ságának emlegetését, mert az inkább csak pillanatnyi cé­lokat fogalmaz meg — hang­súlyozta a képviselő. Felszólalása végén Kárpáti András javasolta az Ország- gyűlésnek, hogy hozzon létre az alkotmányozás idejére olyan szakértőkből álló testü­letet, amely egyrészt függet­lenítené a parlamentet a kor­mány kizárólagos szakmai il­letékességétől, másrészt se­gítséget nyújtana a képvise­lőknek a szakmai kérdések­ben való eligazodáshoz. Az államformáról szólva a képviselő elmondta: Magyar- ország államformáját a nép- köztársaság elnevezés fejezi ki legjobban, ezért ezt támogatja. Meggyőződése továbbá, hogy az egykamarás parlamenti rendszer működtetése az indo­koltabb. de országos lista nél­kül, ugyanis az így megválasz­tott képviselők inkább proto­kolláris szerepet töltenek be. Ezért a javaslatok közül azzal ért egyet, amely szerint a kép­viselő egyéni választókerület­ben kerülne megválasztásra. Ez lehetővé tenné, hogy tényle­gesen a városok és a községek legyenek a választások politi­kai küzdőterei. Az államfőnek — mondotta Mondok Pál — ne legyen joga föloszlatni a parlamentet, rend­kívüli állapotot kihirdetni és ne legyen vétójoga az Ország­házban elfogadott törvények­kel szemben. Ezért elsősorban a reprezentatív feladatokat el­látó köztársasági elnöki hatás­kört támogatón. Végül a tanácsokról szólt a képviselő: a tanácsokra vonat­kozó fejezet elég gyengén si­került. A koncepció nem fogal­mazza meg például elég vilá­gosan a helyi önkormányzatok hatáskörét. A helyi önkor­mányzatok pénzügyi biztonsá­ga érdekében szükséges lenne alkotmányos módon megoszta­ni a különböző adókat a köz­ponti és a helyi költségvetés között. Támogatom a tanácsok érdekképviseleti intézményé­nek létrehozását! — mondotta befejezésül. ★ Az alkotmányban olyan sza­bályozás kell, amely megaka­dályozza a hatalom kisajá­títását. Ez a magyar társada­lom alapvető érdeke, hangoz­tatta több hozzászóló is, A soros elnök valamivel este hét óra előtt berekesztette az ülést; csütörtökön az alkot­mánykoncepció feletti vitával folytatja munkáját az Ország- gyűlés. Az önkormányzatról Vita a részkérdésekről Végezetül: mit kér a kor­mány az Országgyűléstől? Mindenekelőtt tárgyszerű vi­tát, hiszen amúgy is sok a hangulati elem, az érzelmek és indulatok, valamint az intole­rancia politikai életünkben. Kérjük továbbá e tárgyszerű vitából kirajzolódó iránymu­tatást. Nem kérjük, hogy sza­vazással vagy anélkül válasz- szanak az egyes beterjesztett alternatívák között — bár ter­mészetesen semmilyen módon sem kívánjuk behatárolni a tisztelt ház tevékenységét és Polgárdi József előterjeszti javaslatát (Hancsovszki János felvétele) A törvényhozás a népszu­verenitás letéteményese ugyan, s ebből fakadó jogo­sítványai államszervezetün­ket erősen közelítik is a par­lamentarizmushoz, hatalmá­ban három vonatkozásban mégis korlátozott. Egyrészt a népszavazás intézményesítésé, vei, másrészt olyan köztársa­sági elnöki pozícióval, akit a lakosság választ, végül azzal, hogy az alkotmánybíróság — az alkotmányosság szempont­jából — a törvényeket is fe­lülvizsgálhatja. Belső műkö­désében is felmerül azonban további szempontként annak biztosítása, hogy ne rendel­kezhessék eltúlzott hatalom­mal, főleg, hogy biztosíthatók legyenek a parlamenti ki­sebbség, illetőleg az általuk képviselt lakossági rétegek, csoportok jogai, politikai né­zeteinek kifejeződése, hogy a többségi elv ne vezethessen a gyakorlatban visszaélésekre. Ezért merült fel — ismét­lem, „a szabályozási elvek­ben” talán nem elég hang­súlyosan — a kétkamarás Országgyűlés gondolata. So­kan, akik az alkotmányozást és a kialakítandó alkotmányt talán túlságosan is a mai po­litikai viszonyokhoz kötik, és e viszonyokban felmerülő problémák számára keresik a megoldásokat, a kétkamarás Országgyűlést is ebből a szempontból közelítik meg, helyeselve és ellenezve egy­aránt. Ám ilyen konkrét, adott esetben átmeneti poli­tikai helyzetből születhetnek alkotmányos megoldások akár hosszú távra is. KÁRPÁTI ANDRÁS: MONDOK PÁL: Csak egy kamarát A miniszteri előterjesztés­ben foglalt fő célkitűzésekkel egyetértek — kezdte a képvi­selő. — Ennek külön érdeme, hogy alternatív javaslatokkal került az Országgyűlés elé. Egyetértek azzal, hogy az új alkotmányt népszavazás hagy­ja jóvá. Az alkotmányelveket támo­gatom abban a célkitűzésben — mondta a továbbiakban Mondok Pál —, hogy az új alkotmányban foglalt szabá­lyok széles körben legyenek alkalmasak közvetlen, min­dennapi megvalósításra. Igaz, hogy az alkotmány nem szabá­lyozhat minden kérdést rész­letesen, ezért helyes elgondo­lás az alkotmányerejű törvé­nyek intézményesítése. A jog­szabályalkotásban törvényileg is gátat kellene vetni az ala­csonyabb szintű jogszabályok túlburjánzásának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom