Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-06 / 55. szám

1989. MÁRCIUS 6.; HÉTFŐ 3 Major László szóvivő nyilatkozata A KB keddi üléséről Az MSZMP Központi Bi­zottságának március 7-i. ked­di üléséről Major László, a párt szóvivője tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondta, hogy a KB ülé­sének két fontos témája lesz. Az előzetes javaslat szerint a testület megvitatja az MSZMP akciótervét. Mire törekszik a Magyar Szocialista Munkás­párt? címmel. Ebben a tézis­szerű anyagban — amelyet előre eljuttattak a Központi Bizottság tagjaihoz — megfo­galmazták a legfontosabb bel­politikai problémákat, s azok­kal kapcsolatban a párt állás­pontját. Az előterjesztés alcí­me .,Szabadság, igazságosság, szolidaritás” összesűrítve ma­gába foglalja a párt akcióprog­ramjának lényegét. A Központi Bizottság elé ke­rülő anyagban olvasható: az MSZMP felvállalja a magyar történelem demokratikus ha­gyományait, és úgy véli. hogy a magyar társadalomban meg­határozók a demokratikus és baloldali erők. Velük kell ke­resni az együttműködést és a megegyezést a nemzet sorskér­déseiben. Az MSZMP célja a demokratikus szocializmus megvalósítása Magyarorszá­gon, az ország visszavezetése a demokratikus fejlődéshez, a nemzet haladása és a szemé­lyiség szabadságának biztosí­tása. Az anyag tételesen felsorol­ja á politikai, gazdasági élet demokratizálásával kapcsola­tos feladatokat. Az MSZMP álláspontja: a párt a népaka­ratot kifejező politikai rend­szert akar. ami új' alkotmányt, jogállamiságot jelent. Az MSZMP céljai között szerepel a nemzeti összefogás, a koalí­ció; olyan demokratikus köz­élet megteremtése, amelyet a társadalmilag ellenőrzött több­pártrendszer jellemez; a tisz­ta, korrupciótól, nyerészkedés- töl mentes közélet, a bürokrá­cia korlátozása. '■* Az anvagban megfogalmaz­ták az MSZMP álláspontját az időszerű gazdasági kérdé­sekkel kapcsolatban is. Az MSZMP véleménye szerint korszerű, a világgazdasághoz szorosan kapcsolódó, hatékony gazdaságot kell létrehozni Ma­gyarországon; meg kell fékez­ni a gazdaság visszaesését, és meg kell alapozni az új fel­lendülési szakaszt. Ehhez szük­ség van az ország eladósodá­sának megállítására, a világ- gazdasághoz való szorosabb kötődésre, hazai viszonyaink között pedig a piacgazdaság, a hatékony szociálpolitika meg­teremtésére. A párt támogatja a haté­konyan működő tulajdonfof­dalom között? Mettöl meddig tart az elfogadható, hol kez­dődik a büntetendő? Elkép­zelhető. hogy valaki népfelke­lőként fogott fegyvert, de el­lenforradalmárként telte azt le? — Pontos, dátum szerinti határvonalat megállapítani nem lehet. Az eseményekben kezdettől fogva végig kevered­tek a különféle indítékú cso­portok. A megítélés tekinteté­ben a korabeli politikában is volt olyan felfogás, mely a bűnösöket meg akarta külön­böztetni a jó szándékúaktól, vagy éppen — akkori szóhasz­nálattal élve — a „hőbörgők- től”. Végül azonban a felelős­ségre vonásban sajnos egyre több indulat érvényesült, an­nak köre szélesebb lett, mint tervezték. — A közvéleményben mos­tanában Nagy Imre esetleges rehabilitációjának kérdése is felmerül.... — A hivatalos nyilatkozatok szerint ez most nincs napiren­den. Számos alapprobléma vár ezzel kapcsolatban tisztázásra, például, hogy miképp kell megítélni Nagy Imre döntéseit az olyan fontos kérdésekben, mint a semlegesség kimondá­sa. a szövetségi rendszerből való kilépés, melyeket jogilag tekintve mégiscsak egy szűk kör meghallgatásával hozott. Hátravan továbbá annak ér­tékelése. mit tett 1956 októbe­rének végén, novemberének mák sokféleségét, a vállalko­zások szabadságát. Egyetért azzal, hogy az ország költség- vetését a társadalom ellenőriz­ze. A feladatok megvalósításá­hoz a források bővítésére tö­rekszik. Az MSZMP fontosnak tart­ja a társadalmi és a létbiz­tonság újrateremtését hazánk­ban; szükségesnek a Családok támogatását, a fiatalok hely­zetének javítását. Az anyag kitért az MSZMP külpolitikai törekvéseire is. Leszögezi: az MSZMP katonai tömbök nélküli, fegyvermen­tes, békés világ megteremtésé­ben érdekelt. Ezért támogatja a külföldi csapatok kivonását minden országból. Hisz az egyenrangú, szuverén nemze­tek közösségében, baráti kap­csolatot akar a szomszédos né­pekkel. A párt fontosnak tart­ja a világban élő magyarok­kal a szoros kapcsolattartást. A Központi Bizottság elé kerülő tézisek a párt rövid táv­ra szóló akcióprogramját fo­galmazzák meg, s ez az anyag nem tekinthető a párt hosz- szú távra szóló programnyilat­kozatának — azt a következő pártkongresszusig kell kidol­gozni. Az írásos anyaghoz Berecz János, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagja fűz majd szóbeli kiegé­szítést. A Központi Bizottság máso­dik napirendként Szűrös Má­tyásnak, a Központi Bizottság titkárának tájékoztatóját hall­gatja meg időszerű nemzetközi témákról, köztük a világpoli­tika és kétoldalú kapcsola­taink legfontosabb kérdéseiről. Ehhez a témához nem készült előzetesen írásos anyag. A szóvivő elmondta, hogy egyéb kérdéseket is megtár­gyal a testület, majd arra a kérdésre, hogy mi az MSZMP álláspontja március 15-e mél­tó megünnepléséről. így vá­laszolt: Március 15-e válószínűleg szóba kerül majd a Központi Bizottság ülésén is. hiszen az MSZMP a Hazafias Népfront­tal együtt elindítója vólt an­nak a javaslatnak, hogy az 1848-as forradalom kitörésé­nek napja nemzeti ünnepünk és munkaszüneti nap legyen. A pártnak az az álláspontja, hogy ennek a nagy ünnepnek nem szabad a nemzetet meg­osztania, hanem éppen ellen­kezőleg, a nemzeti egyetértés és konszenzus ünnepévé kell lennie. Ezért az MSZMP, tá­mogatja a Hazafias Népfront február 18-i kiáltványát, amelyben arra szólította fel népünket, hogy a nemzet együtt ünnepelje meg március 15-ét. elején az egyre kiterjedtebb atrocitások ellen. — Ha jól emlékszem, a té­vében hangzott el, hogy 1962-ig lefolytatott valamennyi politikai per irata fellelhető. A mondat burkoltan elismeri, hogy még hat évvel az 56-ban történtek után is — egy vi­szonylag konszolidálódott kor­mányzás alatt — embereket ítéltek el politikai meggyőző­désük miatt. Vajon azt ugyan­így tartalmazza ez a kijelen­tés. hogy 62 után nem voltak politikai perek? — Azt követően politikai perek nem nagyon lehettek, ami persze nem jelenti azt. hogy ne születtek volna ese­tenként hibás ítéletek. Sőt. bi­zonyára sokan vitatják azokat a rendőri beavatkozásokat. melyek éppen a 80-as években perek nélkül zajlottak le. — Lassan eljutottunk 56-tól egy hozzánk közelebb eső kor­hoz, nevezhetném úgy: az alig múlthoz. A Szovjetunóban már ezt az alig múltat is egy­re jobban feltárják, beszélnek a brezsnyevi barokkról, a pan­gás éveiről, az akkori vezetés hibáiról. Nálunk mikor jön el az ideje a Kádár-korszak tel­jesebb értékelésének? — Ezek a párhuzamok na­gyon veszélyesek, nem hozhat­nak igazán mély és tartós eredményeket.. Hadd emlékez­tessem például Hruscsov bu­kására. Hruscsov és Magyar­Nap sütötte, szél járta a határt Tavaszi portya a földeken (Folytatás az 1. oldalról.) Pesten, ahol 23 négyzetméte­res alapterületű garzonban la­kik, jobban mondva csak szo­rong a családjával, hiába vár­na tágasabb otthonra. Az asz- szonyka néha még ö-betűs táj­szólással beszél. A kiskun vá­rosok egyike a szülőhelyük. A szomszéd, Pilán Csaba, kölcsö­nösségi alapon segít, ö kicsit előbbre tart, s három szobának alapozott, mert annyi a gyerek is. Szatmáriéknál az alapozás után most már a főfalaik követ­keznek. s ezekre még nem vet­tek fel .kölcsönt, mert bizony nagyon sok az a húszszázalékos kamat. Aztán biztosan ad majd kölcsönt a vállalat. — Meglát­juk — mondja a tulajdonosje­lölt reménykedve. A szomszéd­ja dühöng, megbüntette a ta­nács, mert nem tudta, hogy ti­los melléképületet emelni. Most aztán bonthatja. No, meg aztán, ahogy itt terveztek. A telek bejárata csak hátul le­het. de a vizet az országút fe­lől, azaz elölről vezetik. Ilyes­mik miatt kell jönni-menni a hivatalokba, még Ráckevére is. Családi tanács a soroksári ker­tészetben Taksony és Bugyi község között különleges napozó tár­saság hívja fel magára a fi­gyelmünket. A Tessedik Sá­muel Termelőszövetkezet juh­állományát igen jól gondozhat­ják, mert attól nyugodt a bir­ka. Szinte mozdulatlan a nyáj a körülkerített álláson, csak őrzőik, a bozontos szőrű kor­csok csaholnak bizalmatlanul, míg zsákkal a vállán rájuk nem szól Ciczer János, a ju­hász. A kölyök ekkor felugrik és kezet csókol, ketten egy hús­darab további marcangolásával foglalják el magukat, mi meg a bégető szopós bárányokat néz­zük meg a hodályban, melyek aligha járják majd be a tágas, szabad legelőket. Küldetésük Nyugatra szól, export pecse­nyebárány minőségben. Export, belföldi piac, Budapest éléstá­ra. Más, hasonló jelzők is rá- illenek erre a környékre,, ahonnét reggelente a Bosnyák téri piacra indulnak a szállít­mányok. Azok a szép fej ká­poszták is oda kerülnek, ame­lyeket a két Juhász család ta­kart ki a homokból vasárnap, még a gyerekek segítségét is igénybe véve. A családi vállal­kozásban a két asszonynak ez a fő foglalkozása, a férjek el­járnak az iparba, csak hétvé­gén segítenek. Nagy ásóvillával szedik ki az ősszel elföldelt káposztákat, mert akkor nem volt jó áruk. Itt teleltek, ezután viszik piacra. Nemcsak ter­melni, gazdálkodni is tudni kell — gondolhatjuk. Aki ebbe fog bele, annak vetnie kell krumplit, termelni kell zöld­séget, csak így térül meg a munka értéke. Tegnap megmozdult a fővá­ros határa. Tarka embercso­portok rajzottak ki a napsü­tötte, széljárta, tavaszi föl­dekre. SZÁJTÁTVA Végpont Lehet ironizálni, meghökken- ni, felháborodni rajta, a té­nyen nem változtat. A nagy­községi közös tanács ügyinté­zője, akitől egy adott ügyben a hírlapíró felvilágosítást kért, válaszként — holott egy em­beriké) sorsáról volt szó — számokat kezdett róni a maga elé húzott papírlapra. Amikor végzett, átnyújtotta a papírt. Azon a következőt olvashat­tam: „A 15/1961. EÜM számú utasítással és a 30/1970. EÜM számú utasítással módosított 155/1955. EÜM utasítás 3. g (8) — (9) bekezdésére alapozva”. Az EÜM az Egészségügyi Miniszté­rium rövidítése, a számsor pe­dig azt fedi, hogy a helyi ta­nács hatásköre (joga? köteles­sége?) az adott kérdésben el­járni. Az adott kérdés egy, fizikai­szellemi állapotában intézeti gondozásra szoruló fiúcskának egészségügyi gyermekotthonba történő elhelyezésére szóló javaslat megtétele. A meg­tevője ennek a javaslat­nak az a tanácsi ügyin­téző, aki ún. kapcsolt munka­körben dolgozik, azaz nemcsak gyámügyi, szociálpolitikai, egészségügyi teendői vannak, hanem más szakterületén ke­letkezők úgyszintén. Ezekben a teendőkben eljárva, az előbbi­ekben említettekhez hasonló jogszabályok százait kell(ene) ismernie, alkalmaznia. Lehetséges ez? All szájtátva az ember, mert tudja, ennek az ügyintézőnek a havi fizetéséért egy gmk, egy pjt takarítónőt sem alkal­maz ... Az igazgatás bonyolult hálózatának ő a végpontja. To­ronnyá magasodó követelmé­nyekkel, törpény! bérrel és társadalmi presztízzsel. Az új és a régi, toldott-foldott, mó­dosított jogszabályok sűrű er­dejében már-már eltűnik a végpont: az alkalmazó megkí­vánt és tényleges mozgásteré­nek különbözősége. Ma a ket­tő közötti távolság fényévnyi. A kérdés az, ennek a távolság­nak a csökkentésére mi vezet? A követelmények visszafogása avagy a tényleges adottságok javítása, bővítése? Nekünk az utóbbi szimpatikusabb ... MOTTÓ Közgyűlés a VOSZ-nál Új elnök . A Vállalkozók Országos Szö­vetségének tavalyi létrehozása és eddigi működése hozzájárult ahhoz, hogy a sajátos érdekek nyilvánosságra kerüljenek, ál­lapították meg a VOSZ hét végi közgyűlésén. Kezdemé­nyezésükre sikerült elérni, hogy megszüntessék a vállal­kozókat hátrányosan sújtó kü­lönadót. A közgyűlés módosí­totta az alapszabályt, majd Pa­lotás Jánost választották meg a lemondott Simsa Péter he­lyett a szövetség új elnökének. Kovács T. István A két Juhász család tanyát vett Bugyi község határában, ahol most vermelték ki a tavaly termett káposztát (Hancsovszki János felvételei) Erről olvastam Nemcsak a honleányok félnek ország között igen szorossá vált a kapcsolat 1956 és 1964 között. Amikor 64-ben Brezs- nyev került az első titkári székbe. Kádár Jánoséic külföl­dön tartózkodtak. Visszaér­kezvén. a Nyugati pályaudva­ron Kádár János rögtönzött beszédet tartott, amiben ki­emelte, hogy változatlanul nagyra becsüli Hruscsovot, Brezsnyevről viszont kissé tar­tózkodóan nyilatkozott. Ezt követően jó pár évig hűvös is maradt a két ország viszonya. Aztán arról sem szabad meg­feledkeznünk, hogy nálunk 1968-ban átfogó gazdasági és társadalmi reformtörekvések kezdődtek, melyek meglehető­sen elszigeteltek maradtak a szocialista táborban. Sokat le­hetne még erről beszélni, min­denesetre valamennyi Brezs- nyev és Kádár közötti ilyen jellegű hasonlítgatás szerin­tem eléggé megalapozatlan. Jó, nem hasonlítgatok. Csak nézem magam a tükörben. Az az arc az enyém — mondoga­tom. A ráncok is. Es az évek is. melyek gyűrték ezt az ar­cot. Sokáig azt hittem, tudom, mi történik velem. Aztán ki­derült, minden kicsit másképp van. Mert múlik az idő. Mert minden átértékelhető. Talán én is átértékelhető vagyok. De akkor ki az ott velem szem­ben? Kiderül végre valami biztos is? Meokapaszkodhatom valamiben? Meg ...? Falusy Zsigmond Elérkezett az ideje, hogy én is írjak valamit 1956-ról. Mostanában sokat olvashatni azok­ról a napokról. Az események előzményeiről, következményeiről, valamint a történések meghatározásáról, minősítéséről. Kardinális kérdésekbe nem ütném bele az orrom. Annál is kevésbé, mert naponta gyötrődöm amiatt, hogy a bármily gondosan kiválasztott szó is csupán nagyjából adja vissza azt, amit kife­jezni akarok. Kora gyermekkoromban fölfe­deztem. az élet egyszerű kis történések soro­zata. Észrevették mások is. de közülük sokan ebbe képtelenek belenyugodni, folyton vala­mi magasztosra vágynak. S mert ilyen nincs, kreálnak maguknak. A történelem úgynevezett nagy pillanatai sem kivételek. Amit utóbb — vagy akár az események jelszavaiban — szentnek mondunk, ugyanúgy apró mozzanatokból tevődik össze, mint a mi kis életünk. S az ember akkor is esendő, mint bármelyik esős hétköznapon. A minap azt mondta egy művelt ember, hogy túl­zottan reáliákban gondolkodom, kevesebbet foglalkozom a kelleténél a lelkiekkel, s nem vagyok elég naiv. Nem egészen értettem, mit akar. de azt tudom, hogy a naivitásunkra már jó párszor ráfizettünk. Az ember persze nehezen tudja magát ki­vonni a minden oldalról hullámzó hangulat­ból. S az olyan, amilyen magam is vagyok, aki sosem kerül a legfölsőbb régiókba, hajlamos azt hinni, ott aztán, azok a nagyon okos és erős férfiak oszlopként ágaskodnak a gáton. Hol­ott nekik is fáj a hasuk. Hallhattunk már korábban arról, hogy az 1956-os események utolsó napjaiban egyetlen ember maradt az ország házában. A többiek mind elmenekültek, s maradt egy. mintegy de­monstrálva a folyamatosságot, hirdetve bel- és külföldnek, valaki áll a vártán. Ez az ember rendkívüli elme. olyan gondolkodó volt. aki­ből ritkán születik egy-egy. S még ő is. még egy ilyen személyiség is hogyan élte át ama történelmi pillanatot? Tétován, esendőn, fé­lénken. Így emlékszik: A dolgozószobában volt egy gyönyörű piros bársonyszék, és én elképzeltem azt a rendkívül groteszk helyzetet, hogy ülök a piros bársonyszékben, és bejönnek valakik, akik engem onnan el akarnak távolítani, és akkor én megfogom a karfáját, és azt mon­dom, hogy engem innen csak erőszakkal lehet elvinni, és erőszakkal elvisznek — rendkívül groteszknek találtam az egész helyzetet, és ki­csit gondban voltam. Vagy elképzeltem azt, hogy betódul egy rakás takarítónő, és azt mondják, hogy keljek fel. mert ők most ki­takarítják a helyiséget, ez így nagyon gro­teszknek látszott. Tehát nem tudtam, mit tu­dok e helyzetben tenni. Később aztán megér­keztek a szovjet katonák, kikísérték hősünket a folyosóra, ahol egy tábornok állt, akinek el­mondta, hogy miniszter, s e minőségében ma­radt ott. Békésen kiment a folyosóra, elfeled­kezve arról, hogy neki a piros székben kelle­ne ülnie. Ennél jelentősebb esemény nem történt. Ké­sőbb bejött egy magyar, leszamarazta a mi­nisztert, kijelentette, amit csinál, az teljesen fölösleges és hívságos dolog, menjen haza. Ezen elgondolkodott, majd úgy határozott, ha­zamegy. A történetnek azonban nem ez a csúcspont­ja. hanem: Később egyszer, tavasz felé. egy lelkes honleány szégyenkezve bevallotta ne­kem, hogy ö nagyon fél. Hát, mondtam neki, hogy ez természetes. No nem — mondja —, a Parlamentben maga biztosan nem félt. Én er­re megnyugtattam, hogy minden reggel has­menéssel ébredtem, és én is féltem. De konk­rét kiváltó ok nem volt. Tisztelt mai honfiak és honleányok, akik oly sok helyen ágáltok, gondoljatok arra, hasonló helyzetben a ti hasatok is csikarna. Az pedig kellemetlen. Kör Pál Laci, ne! — biztatja lovát a fóti Diósi Aladár. Borsószemek perdülnek a kifordult barázdába

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom