Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

1989. MÁRCIUS 4., SZOMBAT

3

Jg iéé majd igazságot fesz

Cservenka Ferencné nyilatkozata lemondásának hátteréről

Cservenka Ferencné, Gödöllő és Isaszeg országgyűlési képviselője — miként tegnapi számunkban hírül adtuk — Stadinger Istvánhoz, az Országgyűlés elnökéhez és Huszár Istvánhoz, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárához írott levelében bejelentette: lemond képviselői mandátumáról. Cservenka Ferencné a következű nyilatkozatot adta lapunknak.

— Már 1988 elején, amikor leköszöntem az Országgyűlés alelnökének tisztségéből, felmerült bennem a gondolat, hogy a képviselői tevékenységet is abba kéne hagynom. Ügy éreztem ugyanis, hogy a társadalmi rendszerünk egész addigi eredményeit megkérdőjelezik és én — ezt most sem akarom letagadni — ennek a rendszernek elkötelezettje voltam és az is maradok. Én nem tudom azt mondani, hiába élt az apám és munkatársai, és hiába élt az én generációm. S ha erről a rendszerről csak rosszat mondanak, akkor rólam is rosszat mondanak, gondoltam, bár engem akkor még nem szidtak sehol. A képviselői munkám folytatására azonban nagyon sokan rábeszéltek.

Az élet azután hozta az újabb problémákat. A bős— nagymarosi vízlépcső építkezésének megtekintésére a parlament vezetésének megbízásából én kísértem el a képviselőket, s akkor már éreztem, hogy sokkal több feszültségről van szó, mint amit a vízlépcső ügye indokolna. A csoportos beszélgetéseken mindenütt elmondtam, hogy ez a hatalomért folyó harcnak egy erőpróbája, ma is annak tartom. Ugyanakkor a képviselők sorban elpanaszolták, úgy érzik, hogy a kormány nem állt eléggé melléjük ebben az ügyben. Akkor még azzal érveltem, hogy millió egyéb mással le van kötve a kormány és, szavazatunkkal olyan döntést hozzunk, hogy mi támogassuk a kormányt. Hiszen Grósz Károly is csak egy ember, és bár minden terhet felvállalt, azt csak akkor bírhatja, ha támogatásunkkal megerősödik a kormány, s az aztán minket is erősíteni fog.

Miután ez a bős—nagymarosi látogatássorozat befejeződött, megindult a képviselők elleni akció előbb Vida Miklós, majd másokkal együtt személyem ellen is. Azóta öt hónap telt el, és állandó támadásoknak voltam kitéve. Közben sokat megfordultam Gödöllőn, sok emberrel beszéltem. akik felháborodtak az említett támadások miatt. Tapasztaltam viszont azt is, hogy még a tavaly őszhöz képest is gyengült Gödöllőn az MSZMP befolyása, de gondolom, ez nem csupán gödöllői jelenség. Viszont mivel én ezt ebben a városban érzékeltem közvetlenül, arra gondoltam: a körülöttem folyó vita miatt nehogy egy napon majd azzal vádolhassanak, hogy e vita következtében nem tudott létrejönni egy olyan kapcsolat az MDF helyi szervezetével, ami máshol már kialakult, vagy nehogy azt mondhassák, hogy ez a vita meggyengítette a párt- alapszervezeteket, netán magát a városi pártbizottságot. Ügy láttam tehát, ha nem tudom elérni, hogy nagyobb «15 bontakozzon ki a párt érdekében, akkor jobb lenne félreállnom, mert tudtam, milyen erőíeszi- téseket tesz a városi pártvezetés és a tanács azért, hogy normális kapcsolatot alakíthasson ki az MDF helyi szervezetével.

Majd meglátjuk, hogy ez a törekvés milyen eredményre jut. Jól tudom, a párt a legfelsőbb szinten is törekszik arra, hogy az ilyen ió kapcsolatot vagy együttműködést kialakíthassa.

Sok olyan dolog van, ami számomra rendkívül furcsán hat és mindez erősítette mostani elhatározásomat. E furcsaságok közé tartozik, hogy az egyetemi hallgatókat és a középiskolásokat, sőt még az általános iskolák felső tagozatosait is beszervezték az ellenem irányuló akció végrehajtásába. Ezt én nagyon elítélem, mint általános módszert, mert ezt alkalmazták más képviselőkkel szemben is. Azokat a fiatalokat, akiket a társadalmi együttélés korrekt szabályaira kellene nevelni, eszközként használták fel a demokráciát fennhangon hirdetők, s miközben az erkölcsről mondtak tetszetős szónoklatokat, ezeket a fiatalokat valami egészen más útra küldték. Sokan elmondták nekem, hogy ezek a fiatalok a nagy üzletek előtt csapatosan gyűjtötték az aláírásokat, noha nem is tudták, hogy mi a célja annak az akciónak, amiben részt vesznek. Szólt nekik egyik-másik tanár, a FIDESZ és az MDF helyi szervezetének tagsága, s ők teljesítették a megbízatást.

Nagyon szomorúan látom, hogy még a szükséges és megvédhető eredményeinket is feladjuk és engedjük, hogy az 1956 óta eltelt időszakot mint valami borzalmat állítsák be a fiatalok előtt. A jelenlegi vezetésnek még több érvvel kellene fellépnie és mielőbb kimunkálni a nyugodt társadalmi légkör megteremtésének a feltételeit. Nem helyes ösz- szekeverni az 1956 előtti és az az utáni időszakot. Történészeink egy része élt már akkor is és láthatta, hogy az MSZMP milyen határozottan ítélte el a sztálini diktatúrát és Rákosi törvény- sértéseit; láthatta, hogy minket is mennyire megrázott, amikor a Rajk-üggyel kapcsolatban nyilvánosságra került az igazság. Elmarasztalom saját politikai munkánkat, hogy ezeket a kérdéseket nem tartottuk állandóan napirenden, mert ha megtettük volna, most nem lehetne ránk fogni, hogy sztálinisták vagyunk.

1956 óta óriásit lépett előre az ország, ezt az időszakot legalább akkora elismerés illethetné idehaza is, mint amilyet Keletről és Nyugatról volt módunk tapasztalni. Az idő majd igazságot tesz. Nem akarom a hibákat tagadni, amelyekkel szembe kell néznünk, de igazságosan mérlegelve a jót is, a rosszat is.

Ezentúl legalább többet fog látni a családom, többet lehetek együtt az öt unokámmal. Őszintén szeretném megköszönni Gödöllő és Isaszeg azon választópolgárainak a támogatását, akik a bizalmukkal megtiszteltek nemcsak a választáskor, hanem most, ebben a zavaros helyzetben is. Azt hiszem, azért álltak mindvégig mellettem, mert tudták, hogy tisztességes munkával töltöttem el az elmúlt évtizedeket, és erős érzelmi szálak kötöttek e két településhez. Szeretném azt is megköszönni, hogy az ország legkülönbözőbb részeiből levéllel és telefonon nagyon sokan meleg emberi együttérzésükről biztosítottak. Ha valami most engem izgat, az nem a saját ügyem, hanem az a politikai folyamat, amely napjainkban zajlik, amely hitemben ugyan nem ingatott meg, de nem titkolhatom aggodalmaimat.

A HÉT HÍRE

KAPCSOLÓHÜVELY

O A Fogyasztók Országos Tanácsa elnöksége a lakossági áruellátást tekintette át. O Megnyílt a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum Kecskeméten. O Nemzetközi vállalatkibernetikai tanácskozás színhelye volt Veszprém. 0 A hét híre az is, hogy átadták rendeltetésének az ország első digitális telefonközpontját Szombathelyen.

Örülhetünk. örülünk. Olyan technika került be az országba, amilyet eddig csak hírből ismerhettünk, a gyakorlatból nem. Behozatalának útját állta a COCOM-lista. Az a bizonyos, sanyarú helyzeteket teremtő megkülönböztetési előírás, amely a normális üzleti kapcsolatokat félretolva — akinek pénze van, az vásárolhat —, politikai színezetük szerint osztályozta az országokat. Az egyik megvehette a korszerű technikát és technológiát, a másik nem ... Faramuci világ az, ahol nem kell a pénz annak, aki abból él, hogy elad. S

A' választójogi törvény értelmében a megüresedett képviselői helyet a pótképviselőnek kell betöltenie. Gödöllőn és Isaszegen Zöld Józsefnét, a Gödöllői Ganz Árammérőgyár igazgatóhelyettesét választották pótképviselővé, aki azonban nem vállalja a megbízatást. Ennek okairól így nyilatkozott lapunk munkatársának:

— Még mielőtt Cservenka Ferencné visszalépett volna, már bejelentettem valamennyi illetékes szervezetnek, hogy nem vállalom a képviselőséget. Erre részben egészségi állapotom a magyarázat: nemrégiben több hónapos kórházi, majd szanatóriumi kezelésen estem át. Indokaim közé tartozik az is, hogy az árammérőgyár július elsejével vegyes vállalattá alakul, s a változás előkészítése leköti minden időmet, energiámat. Ebben a helyzetben nem tudnám tisztességgel ellátni a képviselői megbízatást. Az 1985-ös választásokon egyébként 36 százalékot kaptam, ami az összefüggések ismerete nélkül szép eredménynek számít. Személyes véleményem szerint azonban nem rám, hanem valaki ellen szavaztak az állampolgárok. A mostani eseményeknek tehát megvannak az előz-: menyei. A visszahívási kísérletet, illetve Cservenka Ferencné lemondását a hatalmi harc megnyilvánulásának tekintem. A visszahívás jogintézménye törvényes lehetőséget ad a támadásokra. S most éltek is vele.

★

Az Országos Választási Elnökségtől megtudtuk: amikor Zöld József né írásban is benyújtja lemondását a helyi választási elnökséghez, abban a pillanatban megszűnik a megbízatása, meghatározott időn belül időszaki választásokat kell

kiirni.

Interjú Csehák Judit miniszterrel

Az egészségügy reformja csak a kezdet kezdeténél tart

zött az ilyen gondok megoldását segíti elő. Hiszen az üres ágyat nem fogja fizetni a biztosító. Tehát az felesleges költséget fog jelenteni a fenntartónak, így abban lesz érdekelt, hogy kórházai kihasználtak legyenek. Szívesen látnak tehát betegeket más megyéből, területről is. Egy-két év után biztosan dönteniük kell arról, hogy egy ki nem használt intézményt egyáltalán működtessenek-e. Meggyőződésem, ha sikerül érdekeltséget teremtenünk, az segít a Pest megyei problémák megoldásában, mert felszabadulnak kapcitá- sok. Olyanok, amelyekről most nem tudunk.

0 Az egészségügy reformjából eddig csupán azt érzékelték az emberek, ami rossz számukra: a gyógyszerárak drasztikus emelését, a gyógyszerhez jutás nehézségeit.

— Ma már vidéken rövi- debbek a sorok. A fővárosban valamivel rosszabb a helyzet. Budapesten a legnagyobb a forgalom, s a létszámhiány.

0 A gyógyszerárak emelése a kisjövedelműeket, a kisnyugdíjasokat rendkívül súlyosan érinti. Véleménye szerint helyes-e segélyezéssel kompenzálni a többletkiadásukat?

— Nem, semmiképp. Az ingyenes közgyógyellátást kell kiterjeszteni. Meg kell azonban mondanom, bármennyire szigorúan hangzik, minden magyar állampolgárnak takarékoskodnia kell a gyógyszerrel. Nagy és veszélyes pazarlás folyt, ezt nem engedhetjük meg magunknak. Természetesen, aki a legrászorultabb. az takarékoskodik is. Egyébként sincs abban a helyzetben, hogy pazaroljon. Mi a gyógyszertakarékossággal, a jelenlegi térítési rendszerrel azt szeretnénk elérni, hogy ahol nem indokolt a evóavszerfogyasztás vagy akik meg tudják fizetni az árát, azok vállalják maguk a költségeket. Akinek viszont valóban szüksége van rá, mert krónikus, súlyos beteg vagy nagyon alacsony jövedelmű, az kapjon állami támogatást. Mint köz- gyógyellátást. De hogy ezt kiterjeszthessük, ahhoz tudnunl kell, milyen átrendeződés kö vetkezik be a gyógyszerfogyasztásban. És csak azt : megtakarítást tudjuk közgyógyellátásra fordítani, am így keletkezik. A tapasztalatokból látjuk majd, hogy elegendőnek bizonyul-e a 17 milliárdos gyógyszertámogatás, é: azt is, hogy 3—400 millió vag3 500 millió forintot, s milyer formában tudunk visszaadni i kisnyugdíjasoknak.

Az intézkedés, amit mos- tervezünk, amit feltehetően elsőként már március 15-én b< tudunk vezetni, az hozzávetőleg 500 millió forint gyógyszertámogatást jelent. De hogj kik legyenek a kedvezményezettek, azt bizonyára komolj vitában kell majd eldönteni a; érintettekkel, a tanácsokkal az egészségügyiekkel. Alacsonj jövedelmű, beteg emberek között igazságosan különbségei tenni nagyon nehéz, keserve' feladat azok számára, akik e döntést hozzák. Hiszen magarr is jól tudom, hogy nem csak a háromezerkétszáz forintos özvegyi nyugdíjasnak van szüksége támogatásra, hanem a háromezerötszáz forintos jövedelemből élőnek is. De ha 500 millió forint áll rendelkezésre. többet nem lehet elosztani. Tehát a közeli döntést nem a jó szándék hiánya fogja korlátozni, hanem az anyagiak, illetve még a tapasztalatok hiánya is. Az év végén, de már az első félév után is, lesz lehetőségünk újabb lépésre a sokkal reálisabb vásárlási, felhasználási adatok alapján.

Kádár Edit

SzaUmapolitikai előadásnak hirdették a helyi rendezők dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter csütörtöki találkozóját az Érden dolgozó egészségügyiekkel. Az egészségügy reformelképzeléseiről és az idei feladatokról tartott rövid előadása után a jelenlévők kérdéseikre is választ kaptak. A jó hangulatú eszmecsere végén a Pest Megyei Hírlap néhány kérdésére is válaszolt dr. Csehák Judit.

9 Előadásából is kiderült, hogy az egészségügy reformja a kezdet kezdeténél tart. De ha jól értettem, a társadalombiztosítás átalakítása meggyorsítja majd ezt a folyamatot.

— Valóban az elején állunk a munkának. A társadalom- biztosítás reformja az előfeltétele, hogy az egészségügy megújításáról tudjunk gondolkodni. A társadalombiztosítás reformjára azonban még ebben az évben sor kerül. Ez azt jelenti, el kell döntenünk, hogy legven-e egészségbiztosítás, tehát legyenek-e olyan szolgáltatások, amelyeket nem a Szociális és Egészségügyi Minisztérium vagy a helyi tanács tart fent, illetve finanszíroz, hanem a biztosító intézet.

9 A minisztérium reformtitkárságának munkatársa a közelmúltban úgy nyilatkozott az MTl-nek. hogy az egészségügyben is lehetőséget adnak a vállalkozásokra Mikorra, várható ennek a szabályozása?

— A múlt évben életbe lépett rendelkezés óta minden magyar állampolgárnak lehetősége van — az orvosoknak, az egészségügyieknek is —, hogy vállalkozzanak. Van azonban — a minisztériumunk mulasztásából — egy joghézag. Nem született olyan rendelkezés, amelyik az egészség- ügyi vállalkozások létrehozásának sajátos feltételeit határozná meg. Létezik ugyan egy 16 évvel ezelőtti alaprendelet a magánorvosi gyakorlatról, ez azonban ma már nem elégséges. elavult. Ennek a rendeletnek a módosításához tavaly hozzáfogtunk. A gyógyszerellátás új rendjének fogadtatását látva azonban elhatároztuk, hogy széles körű szakmai vita nélkül még egyszer ilyen alapvető rendeletet nem bocsátunk útjára. Egyébként az egészségügyi vállalkozásokról szóló rendelettervezet megjelent a Gyógyszereink című lap mellékleteként és a minisztérium reformtitkárságára várjuk a kollégák véleményét, javaslatait. Az elsők már meg is érkeztek. Ezek alapján még az idén kiadjuk a konkrét rendelkezést. Természetesen aki azonnal bele akar vágni valamilyen vállalkozásba, külön felhatalmazást kaphat a minisztériumtól.

9 Pest megye a maga legnépesebb, egymilliós lakosságával kórházi ágyszám tekintetében az utolsó helyen áll. Ebben az ötéves tervben meghiúsul a Tárogató úti kórház bővítésének a megkezdése. S most úgy tűnik — egy itt elhangzott válaszából —, hogy belátható időn belül nem is kerülhet rá sor.

— Ügy gondolom, akkor járunk el helyesen, ha a Szociális és Egészségügyi Minisztérium közvetlen irányítása alá tartozó valamennyi budapesti intézmény, egyetem, klinika, országos intézet lehetőségeit, a Pest megyei és a Fővárosi Tanács által fenntartott kórházi ágyakat, csakúgy a honvédségét, a Belügyminisztériumét, a MÁV-ét együtt vesszük számba. S ezt együtt vetjük össze a felhasználók, a főváros és vidék, közöttük Pest megye igényével, szükségletével. Úgy gondolom, a jövőben, mielőtt egy új objektum építéséhez kezdtünk, nagyon felelősen kell néznünk a már meglévő intézményeket, hogy nem tudnánk-e a feladatot azokkal megoldani. Mint ebben az esetben, amikor Pest megyének kell sürgősen több segítséget adni. Az a reform, az a finanszírozási rendszer, amiről beszéltem, többek kőnem kevésbé faramuci a hely* zet, amelybe — az enyhített COCOM-lista következményeként — belekerült ez a fejlett technika. A digitális hálózat- rendszer ugyanis a legkezdetlegesebbet, a kézi kapcsolást váltotta fel.

örülhetünk tehát. Örülünk. Irigykedhetünk ugyanakkor. Irigykedünk. Mert itt, a fővárost körülölelő megyében a távbeszélő főközpontoknak még mindig a fele: kézi kapcsolású! Holott ehhez a felefele arányhoz is nagy erőfeszítésekkel s a legutóbbi évek fejlesztési eredményeiként sikerült eljutni. Amihez postai pénzek éppúgy hozzájárultak, mint helyiek, tanácsi és lakossági forintok.

Napjainkban a megyében a távbeszélő főközpontokba bekapcsolt főállomásoknak a száma meghaladja a 28 ezret. Ötvenöt esztendeje, 1934-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területén összesen 3516 távbeszélő-állomást tartottak nyilván. (Egy év alatt 0,2 beszélgetés jutott egy-egy lakosra, miközben a fővárosban 1,1.) Ehhez képest ugye, akár imponáló is lehetne az előbb említett, 28 ezer feletti szám. Ahhoz mérten azonban, hogy a telefonra várakozóknak a száma a megyében több, mint a meglévő főállomásoké, aligha tarthatjuk indulatokat csitítónak a helyzetet.

Hatalmas anyagi károknak a forrása az áldatlan telefonhelyzet. Ezt az áldatlan helyzeteit egy szűk látókörű felfogás alakította ki, amelynek hívei nem tartották termelő beruházásnak a telefonfejlesztést, „csak” a háttérágazatokban (az infrastruktúrákban) adtak annak helyet.

Annak idején, amikor 1381. május elsején megnyitották a Puskás Tivadar tervezte, kivitelezte első hazai telefonközpontot Budapesten (huszonöt előfizetővel), a hírlapi tudósítások az első helyet az üzleti fontosságnak adták.

Valóban egyszerűbbé leend- nének ezek a kapcsolatok, csak éppen ... Csak éppen el kellene felejtenünk, mint rossz emléket, azt a jelenlegi tényt, ami szerint a megyében a nemzetközi távhívásba nem tudnak bekapcsolódni még a legfontosabb cégek sem... Amint az sem mellékes, amikor a telefonálónak várnia kell, mikor tudja a kapcsolóhüvelybe helyezni a dugaszt a kezelő; a megyében a főállomásoknak még mindig majdnem az ötödé kézi kapcsolású!

Meglehetősen elmaradott állapotok közepette kellene tehát olyan kapcsolóhüvelyekre szert tenni, amelyek a jelen technikáját hozzák be az irodákba, a lakásokba a telefoniában is. A technikai fejlődésnek ez az új területe, a telefonja, nem egyszerű továbbfejlesztése a távbeszélésnek, hanem felöleli a telex-, a képtávíró- (telefax) forgalmat éppúgy, mint a számítógépes hálózatok összekapcsolását...

Első ízben 1987-ben került egvmilliárd fölé a helyi beszélgetéseknek a száma Magyarországon. Arról persze nincsen semmiféle összesítés, mennyien szerettek volna telefonálni, de készülék, vonal, kapcsolás stb. híján nem tehették. A jó öreg Rotary gépeket lehet szidni, de tény: csoda, hogy még bírják. Ennek a műszaki csodának legtöbbször a posta aranykezű műszakijai a megteremtői: sok évtizede dolgozó gépeket tartanak életben. Meddig még? Kellenek, nagyon kellenek tehát azok a korszerű kapcsolóhüvelyek, amelyek segítségével végre dugaszaink összeköttetésbe kerülhetnek a nagyvilág áramköreivel és főállomásaival, mert rengeteg idő vész el a — kézi kapcsolással.,.

Mészáros Ottó

Gödöllőn és Isaszegen választani kell

A pótképviselő nem vállalja