Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-31 / 76. szám

AMI KÖZTULAJDON L ehetőségeink további tágítása a demokrácia intéz­ményrendszerének a kiépítésében — így értel­mezhetjük azt a vitát, amely a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága szerdai ülésén zajlott le a politikai nyilvánosság fejlesztéséről, a tá­jékoztatási törvény politikai irányelveiről, valamint a párt sajtópolitikájának átalakításáról. Gazdag tárgy- sorozat adott munkát a vezető párttestületnek — így a többi között tájékoztató a politikai rendszer reform­ja párton belüli vitájának tapasztalatairól —, mégis joggal vélhetjük úgy: a tömören nyilvánosságvitaként említhető téma alkotta a napirend fő pontját. Ami ak­kor is igaz, ha tudjuk: a nyilvánosság kérdése elvá­laszthatatlan a politikai intézményrendszer reformjá­tól, hiszen itt olyan kölcsönhatások érvényesülnek, amelyek bonyolult hálózatán belül lényegében a tár­sadalom egészének érdekkifejezése rejlik. Ilyen érte­lemben tehát a napirend két pontja, a nyilvánosság és a pártvita, szorosan kapcsolódik. Igazolták ezt mind az írásos előterjesztések, mind a szóbeli kiegészítések, s az elhangzott vélemények is, hiszen azt például, amiről Crósz Károly és Nyers Re­zső beszélt a politikai rendszer reformjával kapcsolat­ban, részben a tömegtájékoztatásban kell megjeleníte­ni: vitaként. S ezzel, a tömegtájékoztatásban megjele­nített, illetve megjelenítendő kérdésekkel kapcsolatban napjainkban kétségtelenül sok a félreértés, a félrema­gyarázás, sőt a szándékos torzítás sem számít kivételes esetnek. Aligha tarthatjuk tehát véletlennek, 'hogy még a Központi Bizottság ülésén is elhangzott olyan — igaz, egyedi — vélemény, hogy kézben kell tartani a sajtót, s még inkább elhangzanak ilyen vélekedések a min­dennapi életben. Furcsa lenne a saját, keserves tapasztalatainkkal elő­hozakodni annak illusztrálására, milyen gyakran kel­lett lapunknak is szembenéznie a politikai nyilvános­ság torz értelmezésével, a párttagság kizárásával olyan kérdések megvitatásából, amelyek elsősorban az ő il­letékességüket feltételezték. Ezért is, a társadalom egé­szének szemszögéből nézve is üdvözlendő tehát az a vélemény, hogy nem osztható fel első és második nyil­vánosságra az alapfogalom. Ezt a véleményt a testület által elfogadott állásfoglalás természetesként kezeli, ám magunk hozzátehetjük: a politikai változásoknak rendkívül fontos eleme kapott most szabad utat az érvényesüléshez. Némileg furcsának tartható, tény azonban, hogy a politikai nyilvánosság kérdésköre a Központi Bizottság ülésén kevésbé keltett visszhangot, mint annak egy részlete, a tömegtájékoztatás. Ami azért érzékelteti azokat az értelmezési gondokat is, amelyekkel napon­ta találkozunk, s amelyek lényege az, hogy valami azért baj, mert — ír róla az újság, foglalkozik azzal a rádió, a televízió... Le kell írnunk, mert rendkívüli jelentőségű a jövőt illetően: a nyilvánosság köztulaj­don! Ki nem sajátítható, fel nem osztható, pártokhoz, mozgalmakhoz, szervezetekhez nem köthető. K ellemes helyzetben vagyunk, ami az előbbi állítás bizonyítását, a nyilvánosság köztulajdon voltát illeti. Csupán idéznünk kell a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát — elfogadta az ENSZ XXI. ülésszaka, 1966-ban —. amely kimondja: „Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánítás­ra: ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra, való tekintet nélküli — szóban, írásban, nyomtatásban, művészi formában vagy bár­milyen más tetszés szerinti módon történő — keresé­sének, megismerésének és terjesztésének a szabadsá­gát is.” A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1976. évi 8. sz. törvényerejű rendeletében hirdette ki az Egyezségokmányt, s most eljutottunk ... Kár volt ezért a több mint két évtizedes késedelemért...! Nagy kár, mert a haza, az egész társadalom nyerhetett vol­na sokat, ha szinte azonnal érvényt szerezhet az ok­mányban foglaltaknak. Csak éppen el nem feledkez­hetünk azokról a külső és belső okokról, amelyek a bea.vatottság és a be nem avatottság antileninista gya­korlatát fenntartották, keveseknek adva- meg a beava- tottságot és sokaknak a be nem avatottsággal járó puszta végrehajtást. Erős kritikai szellem jellemezte ilyen tekintetben a Központi Bizottság ülését, azaz a múilt okulásul szol­gált, s feltételezhetően figyelmeztetésül a jövőt illetően is mire, hová vezet a torz gyakorlat, a nyilvánosság kimérése, „engedélyezése”. A korlátokat nem ismerés, a parttalanság zászlaját ragadnánk kézbe? Nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy mind a politikai nyilvánosságban, mind a párt sajtópolitikájában most megjelenő új elemek hatalmas alkotóerőket szabadít­hatnak fel a társadalom egészében, s természetesen a tömegtájékoztatás műhelyeiben is. Ezeket az alkotó­erőket korábban olyan, makacsul ismételt kívánságok verték béklyóba, mint a pártegység megőrzése, az egyedül helyes vélemény kimondásának a joga. Ami­kor tehát a politikai nyilvánosság fejlesztéséről vitatko­zott a Központi Bizottság, egyben arról is véleményt nyilvánított, miként látja a politikai rendszer reform­ján belül a párt átalakulásának irányát, célját. Ennek az átalakulásnak a markáns jeleit egyébként magán viseli az állásfoglalásnak az a része is, amely a párt­sajtóról, annak munkája fejlesztéséről szól. S még in­kább jellemzi a párt új felfogását, a nyilvánossághoz való megváltozott, változó viszonyát a vitának, vala­mint az állásfoglalásnak az a része, amely a tájékozta­tási törvény politikai irányelveit érintette, érinti. S okféle kétségre, kérdésre adott választ a vezető párttestület — például az akár magánszemélyek által is alapítható lapok, kereskedelmi rádió-, tv- adók megteremthetőségével —, ám a napirend más pontjai éppúgy, mint a nyilvánosság problémaköre, utaltak rá: még mindig rengeteg az adósság, a felhal­mozódott teendő. Elég itt hivatkozni a párt ifjúságpo­litikájának újjáteremtésére, vagy olyan lépésre, mint a Lukács György-alapítvány létrehozása, amely a párt történetében az első ilyen intézmény. Az élet közvetí­tette sürgetések tükre volt tehát a Központi Bizottság ülése, s az ott kialakult álláspontoknak remélhetően mielőbb észlelője lesz a néző, a hallgató, az olvasó a tömegtájékoztatás, így a mi lapunk mindennapi mun­kájában is. ___, ^VEt KOlVVv VILÁG PHOLETÄRJAI, EGYES6LJETEK! PEST MEGYEI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM Ára: 4.30 forint 1989. MÁRCIUS 31., PÉNTEK Grósz Károly fogadta Cső Ho Dzsungot Cső Ho Dzsung és Grósz Károly Grósz Károly, az MSZMP főtitkára csütörtökön a Köz­ponti Bizottság székházában fogadta Cső Ho Dzsungot, a Koreai Köztársaság külügy­miniszterét, aki magyar part­nerének meghívására tartóz­kodik hazánkban. A találko­zón jelen volt Várkonyi Péter külügyminiszter, valamint Han Tak Cse, a Koreai Köz­társaság budapesti nagyköve­te. Az MSZMP főtitkára hang­súlyozta: hazánk és a Koreai Köztársaság kapcsolataiban olyan korszak kezdődik, amelyben egyre nagyobb je­lentőségük van az emberek közötti kontaktusoknak, a né­pek, országok közötti megér­tésnek. Hazánk kölcsönösen előnyös együttműködésre tö­rekszik a világ minden, erre kész államával. A magyar kül­politika az államközi kapcso­latok építésénél nem ideoló­giai megfontolásokból, hanem a világ realitásaiból indul ki — fejtette ki Grósz Károly. A magyar vezető utalt arra, hogy a Budapest és Szöul közti kapcsolatok tavaly fel­gyorsult fejlődéséhez — a Ko­reai Köztársaság életében és külpolitikájában bekövetke­zett változások mellett — je­lentős mértékben hozzájárul­tak a nemzetközi élet kedvező fejleményei. Grósz Károly pozitívan szólt hazánk és a Koreai Köztársa­ság kapcsolatainak alakulásá­ról. Nagyra értékelte a gazda­sági együttműködés fejleszté­sére tett kezdeményezéseket. Hangsúlyozta a kereskedelmi kapcsolatok bővítésének fon­tosságát, a termelési együtt­működés új lehetőségei feltá­rásának szükségességét. Ki­emelte, hogy hazánk számára fontos megismerni a Koreai Köztársaság gondolkodásmód­ját, a világgazdasághoz való alkalmazkodásban szerzett ta­pasztalatait. Cső Ho Dzsung átadta G.rósz Károlynak Ro Te Vu elnök jókívánságokat tartalmazó le­velét. A külügyminiszter hangsúlyozta: szívesen látják Grósz Károlyt a Koreai Köz­társaságban. Az MSZMP fő­titkára a meghívást köszönet­tel elfogadta. A látogatás meg­pontban kerülhet sor, s ezt diplomáciai úton egyeztetni fogják. Grósz Károly egyúttal megerősítette: megfelelő idő­pontban örömmel látjuk ha­zánkban Ro Te Vu elnököt. A dél-koreai külügyminiszter je­lezte: az elnök ősszel Európá­ba látogat, és akkor mód nyíl­hat arra, hogy eleget tegyen a magyarországi meghívásnak. Cső Ho Dzsung sok sikert kívánt a magyarországi re­formfolyamathoz. Kifejezte reményét, hogy a gazdasági és politikai reform eredményes megvalósítása hozzájárul Ma­gyarország szerepének további növelésenez a kelet—nyugati kapcsolatok • alakításában. A szöuli külügyminiszter nagyra értékelte a kétoldalú kapcso­latok fejlődését. Az elmúlt időszakban szilárd politikai alap jött létre az együttműkö­dés bővítésére minden terü­leten — állapította meg. Je­lezte, hogy kormánya ösztönzi a dél-koreai vállalatokat az új lehetőségek feltárására, és bá­torítja az idegenforgalmi kap­csolatok fejlesztését is. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke az Országház­ban fogadta a dél-koreai kül­ügyminisztert. A szívélyes légkörű találkozón jelen volt Várkonyi Péter, valamint Han Tak Cse nagykövet. Szűrös Mátyás, az Ország- gyűlés elnöke délután a Parlamentben fogadta Cső Ho Dzsungot. Tájékoztatta a ven­déget a magyar parlament munkájáról, Magyarország külpolitikájáról. Hangsúlyozta, hogy a magyar külpolitika alapelve a nyitottság; a híd szerepét kívánjuk betölteni Kelet és Nyugat között. Cső Ho Dzsung hivatalos magyarországi tárgyalásainak befejeztével tartott sajtótájé­koztatóján derűlátóan szólt a kétoldalú együttműködésben rejlő lehetőségekről. Történel­mi jelentőségűnek nevezte a diplomáciai kapcsolatok két hónappal ezelőtt történt felvé­telét. Cső Ho Dzsung és kísérete az esti órákban elutazott Bu­dapestről. A Ferihegyi repülő­téren dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter búcsúztatta. A már-már a nyárelőt idé­ző március végi napok ked­veznek a mezőgazdasági mun­káknak. Tökön, az Egyetér­tés Termelőszövetkezetben több mint két héttel tarta­nak előbbre a tavaszi veté­sek végzésében. Tóth Kálmán, a növénytermesztési főágazat vezetője elmondta: a 248 hektárra tervezett borsóból több . mint hetvenszázaléknyi a földbe jutott. Hasonlóan jól Dabas Városavatás A tegnap délután megtar­tott ünnepi tanácsülésen zsú­folásig megteltek a széksorok. A vendégek között foglalt he­lyet Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, dr. Balogh Pál, a megyei pártbizottság titkára, dr. Kocsis Péter, a megyei ta­nács általános elnökhelyettese, valamint Romhányi András, a HNF megyei bizottságának tit­kára. A Himnusz elhangzása, és Csótár Lajosné vb-titkár be­vezetője után Schőnweitz Ta­más tanácselnök mondott ün­nepi köszöntőt. Beszédében emlékeztetett a település hét­száz éves múltjára, és kiemel­te: ahhoz, hogy méltók legye­nek a dabasiak ehhez a múlt­hoz, közösen, egyetértésben kell munkálkodniuk a város felvirágoztatásán. Hasonló szellemben szólt Katona Im­re is, aki ugyanakkor figyel­meztetett: a jogilag várossá vált Dabas tényleges várossá válásáért még sok a teendő. Az Elnöki Tanács határozatát tanúsító oklevél átnyújtása után rövid ideig egy másik ok­levél játszotta a főszerepet, melyet a megyei társadalmi munkaversenyben elért har­madik helyezésükkel érdemel­tek ki a város lakói. Romhá­nyi András elismerő szavait követően sor került a „Baha­sért” emlékplakett kiosztására. Az ünnepséget végül a helyi gimnázium műsora, majd Ado- ri Károlynak, a városi pártbi­zottság első titkárának pohár­köszöntője zárta. haladnak a zab vetésével Is. Hosszú évek óta a tökiek biztosítják három megye gazdaságainak zabvetőmag­szükségletét. Idén 158 hektárt vetnek, q a várható termés, mintegy 60 százalékát értékesítik. Hozzá­láttak a napraforgó és a ku­korica magágyának előkészí­téséhez. Elvégezték a 817 hek­tárnyi őszi búza és lucerna fejtrágyázását. A fejtrágyá­zás első üteméhez szükséges 34 százalékos nitrogéntartal­mú műtrágya, valamint a második ütemben felhaszná­landó Nitrofol a rendelkezé­sükre áll. Amit viszont na­gyon hiányolnak, az a csapa­dék. Minimálisan 100 milli­méterre lenne szüksége a ta­lajnak. Érthetően nagyon vár­ják a májusi esőt. A Csepeli Duna Termelő- szövetkezet, Tökölön levő üzemegységében, hasonlóan előrehaladottak a tavaszi munkákkal. Az. 1340 hektáron gazdálkodó növénytermeszté­si ágazat készre jelenthette a 127 hektárnyi borsó és 73 hek­tárnyi olajlen vetését. Befe­jezték már a több, mint 700 hektárt kitevő gabona fejtrá­gyázását. Miként azt Tábori István, a szövetkezet gépé­szeti csoportjának vezetője elmondta, elvégezték a kuko­rica talajának az előkészíté­sét,'köztük is a simítózást. A tököliek örültek a húsvé­ti ünnepek során leesett 30- 40 milliméternyi csapadék­nak, számukra ez felért szin­te a májusi eső értékével. A szokásosnál két héttel előbb elvégzett vetési munkák le­hetővé tették a lucernaföldön a pocokirtást is. A kellemes, munkákra ser­kentő • tavasz remélhetően majd jó és bő termést érlel. Gy. L. valósítására egy későbbi idő­tavaszi lehalászás Sülysápon Megkezdték a mesterséges tavak, folyóvizek lehalászását. Sülysápon, a Tápió Völgye Tsz halastavaiból elsősorban pontyot, illetve busát fognak ki és szállítanak a főváros üzleteibe Ösztönzés a kapcsolatbővítésre Pockok fekete napjai Tökölön Várják a csapadékot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom