Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-28 / 73. szám

4 Lilian 1989. MÁRCIUS 28., KEDD Éljen a szerelem! Kálmán-opereft Cegléden Egy elhalasztott novemberi előadás pótlására a Csárdáski­rálynő és udvartartása megér­kezett a ceglédi színházterem­be, a debreceni Csokonai Színház művészeinek jóvoltá ból. Színpadra kerülése előtt egykoron ez a darab az Éljen a szerelem! munkacímet visel­te, de a bécsi premieren már mint Csárdáskirályné (!) mu­tatkozott be. Szülői a szöveg­írók: Stein és Jenbach, s a ze­neszerző Kálmán Imre voltak. A debreceni Csokonai Szín­ház művészeinek előadásmód­ja tiszteletben tartotta az ope­rettjátszás hagyományait. A hangulatos díszletek és jelme­zek látványa is hozzájárult ahhoz, hogy elmondhassuk: nagyon kellemes estét szerez­tek a debreceni művészek a ceglédi közönségnek. Borsos Hedvig Jehmlich No. 1070. Szék szard A váci orgona új testvére A drezdai Jehmlich eég leg­újabb magyarországi orgoná­ja Szekszárdon, Lehotka Gá­bor Liszt-díjas érdemes mű­vésszel (Gottwald Károly felvétele) alakítottuk volna sorsát vá­rosunk hasznára, érdemére. Felidéztük az országban fel­lelhető Je/imíich-orgonákat. Már csak azért is, mert őt van belőlük s négynek a lét­rejötte Lehotka Gábor esz­mei és gyakorlati támogatásá­nak igen nagyon köszönhető. Az első Jehmlichet Vácott avatták 1976-ban, a követke­ző Szombathelyen készült 1981- ben, 1983-ban Kecskemét gaz­dagodott az újabbal, most pe­dig Szekszárd. (Az ötödik Bu­dapesten hallható, a Batthyány téri templomban.) A szombat­helyi a2 1009-es számot vise­li, a szekszárdi az 1070-edik opuszú Jehmlich-orgona. Fehér falú tágas, világos, jó akusztikájú teremben hófehér hangszer, barokkra jellemző megformálással s zöld dí­szítéssel. Idősebb testvére, a váci, szintén barokkos bíbor díszítéssel pompázik, ám amíg az még gombos-regisz­teres megoldású, emez billen­tyűs. Zenemíl-bemutató A szekszárdi orgonaünnepen nemcsak a szépséges hang­szerrel gazdagodott a város. Emlékezetes marad az utó­korra, hogy az NDK-beli or­gonakészítő cég igazgatója dí­szes levélben köszönte meg a művész segítő tevékenységét. Emlékezetes lesz az is, hogy Lehotka Gábor a szerszárdi orgona avatóünnepén mutat­ta be Prelúdium, korái és fú­ga című új szerzeményét, és egy másikat is, a Barokk szo­nátát orgonára és trombitára. Trombitán a Zeneakadémia végzős növendéke, Nagy Ma­jor Zsolt működött közre. Számára íródott ez a mű, s a szerző komoly-szép feladat elé állította a leendő trömbitamű- vészt. A sikert a szekszárdiak elismerő, nagy tapsa jelezte. Eszes Katalin Először tizenöt évvel ezelőtt, 1974-ben mutatkozott be Ma­gyarországon kulturális napos keretében a Német Demokra­tikus Köztársaság. A rendez­vény azóta hagyományossá vált az idén negyedik alka­lommal érkeztek hazánkba az NDK művészeti életének kép­viselőd. Az egyhetes eseménysorozat részeként került sor Pest me­gyében Suhl megye kulturális napjaira. Nem egyedülálló rendezvényről volt itt szó, ha­nem szerte az országban test­vérmegyei vendégeskedésről. A suhlihoz hasonlóan Győr- Sopronban Erfurt, Tolna me­gyében Karl-Marx-Stadt, Haj- dú-Biharban Potsdam, Bara­nyában Schwerin, végül Bor­sodban Neubrandenburg me­gyeiek léptek fel előadásokon, hangversenyeken, műsoros es­teken, kiállításokon. Tanúbi­zonyságot téve mindezzel ar­ról, hogy bár a szocialista né­met állam és hazánk több po­litikai-gazdasági kérdésben el­térő nézeteket vall, kulturális kapcsolataik igen gazdagok. Mint a német delegáció veze­tője, dr. Dietmar Keller kultu­rális államtitkár egy sajtótájé­koztatón elmondta, az NDK- ban az elmúlt három év során körülbelül 600 hangversenyen játszották magyar szerző mű­veit. évente húsz-harminc könyvet fordítanak le, s hat­nyolc alkotást vesznek át a magyar filmtermésből. Az NDK-beli küldöttséggel írók, műfordítók is érkeztek hazánkba, Hermann Kant pél­dául az NDK kulturális és in­formációs központjában tartott felolvasóestet. Pest megye Landolf Scherzert, a Suhl me­gyei írószervezet elnökét, Horst Jäger írót és Silke Kämpfet, a suhli tudomá­nyos közkönytár szépirodalmi szakreferensét fogadta. A há­rom vendég író-olvásó találko­zókon vett részt Szobán, Szent­endrén és Pilisvörösváron. Ez utóbbi helyszín nem véletlenül került fel a találkozók listájá­ra, az írókkal való beszélgetés­re a nemzetiségi település gimnáziumának egyik németül tanuló osztálya vállalkozott. Ismerve nyelvtudósunk fo­gyatékos voltót, bevallom, né­mileg aggódva gondoltam arra, hogyan is fognak társalogni németül a bármennyire nem ­zetiségi területen élő diákok. Félelmeim többé-kevésbé be is igazolódtak, mert akár elfogó­dottságuk, akár hiányos nyelvi ismereteik miatt, de a gimna­zisták, néhányuk kivételével, gyakorlatilag kimaradtak az eszmecseréiből. A kérdések oroszlánrészét a tanárok tették fel, főleg a megnyerő szemé­lyiségnek bizonyuló Landolf Scherzerhez címezve. Az íróról már előzetesen si­került megtudnom német kol­léganőmtől, hogy az újságírás­tól kanyarodott el a szépiro­dalom felé, s hogy pályafutá­sát valamikor a suhli megyei napilapnál, a Freie Worténál kezdte. Hivatása azóta távoli tájakra vitte, egy FJD-csoport­tal járt például Mozambikban és úti élményeit izgalmas ri­portregényekben dolgozza fel — Talán azért lettem író mert az iskolában kevéssé je­leskedtem az olyan tantár­gyakban, ahol számokkal és képletekkel kellett dolgozni Sokkal jobban kedveltem azo­kat az órákat, amelyeken be­szélni lehetett, akár különö­sebb tudás nélkül is. Apám eredeti szakmája asztalos, et azért jó foglalkozás, mert az ember este látja, mit is vég­zett napközben. A jó asztalos­nak azonban jó matematikus­nak kell lennie, én viszont egy számoktól mentes foglalkozás­ra vágytam, ezért döntöttem az újságírás mellett. De ná­lunk ma az irodalom mondja el mindazt, ami nem kerülhet bele az újságokba. Mivel a dolgokról a saját véleménye­met szerettem volna elmonda­ni, én is könyveket kezdtem írni. — Hogyan gyűjti az anyagot készülő köteteihez? — Ha valamiről kévéséit tu­dok, az izgatni kezd, s meg­próbálok minél több ismere­tet összegyűjteni róla. Kíván­csi voltam, hogyan élnek a tengerészek, hát elmentem dol­gozni egy hajóra. Érdekelt, mit. is csinál egy pártiunk ioná- rius, milyen privilégiumai vannak, miből áll a minden­napi munkája, így született meg egy járási párttitkárról szóló könyvem. Most leginkább az foglalkoztat, mi is történik a Szovjetunióban, hogyan ala­kul az új politika a mindenna­pokban. Mert azt nálunk is el­ismerik, hogy Gorbacsov prog­resszív politikus, de arról nem beszélnek, milyen konkrét in­tézkedéseket hajtanak végre a szovjetek. Erről szeretném írni a következő könyvemet. — A párt vezetőinek éleiét bemutató kötetének címe: Az első — értsd, az első titkár. Ez hogyan született meg? — Majdnem hat évbe tellett, amíg megkaptam az engedélyt ehhez a témához. A főszereplő Suhl megye egyik járásának, a Bad Salzungen-inek a tit­kára. Négy hétig mint egv ár­nyék. mindenhová elkísértem, reggeltől késő estig részt vet­tem minden eseményen, ahová elment, az egyébként zárt ülé­seken, tárgyalásokon is. Ott álltam némán, mint egy akta­táskahordozó. csak a fülem volt nyitva, és így állt össze a kötet anyaga. — Egy helyen azt írja: a va­lóságot leírni, s a tények alán­ján egy szubiektiv. de ugyan­akkor objektiven igaz va'.ó.sá- got ábrázolni — itt kezdődik a rioort művészete, ám gyakran itt is végződik. A riporter nem állhat meg a tényéknél. A sok információ összegyűjtése még csak statisz­tika, nem művészet. Az iroda­lom itt kezdődik. Az írás egy könyv megszületésének csak az utolsó része, s a legköny- nyebb. A legnehezebb, ami az író előtt áll; a valóságot meg­találni. Mörk Leonóra a drezdai Jehmlich cégnél,. a híres orgonakészítőknél kopog­tattak. Ez a hangszerüzem — nevezzük így, mai meghatá­rozás szerint — majd’ kétszáz éves múltra tekint vissza. Örökösei, hagyományőrzői a neves Silbermann orgonaké­szítőnek. (Az NDK-ban Jehm- lichék azok a kiváltságos meg­bízottak, akik a nagy múltú, Bach és Mozart által megszó­laltatott Silbermann orgoná­kat javíthatják, hangolhat­ják.) Fertőszöginével az ünnep­ség előtti órákban sikerült ta­lálkozni. Az eszmecserének pompás zenei aláfestése, volt, Lehotka Gábor Liszt-díjas, érdemes művész próbált, a koncertre készülődött. A mű­vészetek háza igazgatónője, dr. Méry Éva lankadatlan tü­relemmel látta el a háziasz- szony és intézményvezető nem könnyű szerepét. Rá más teen­dő is jutott, mivel az orgo­na műszaki átadása napján — díszítvén vele a termet — kiállítás nyílt egy nagyon te­hetséges, de igen fiatalon el­hunyt alkotóművész, Gruber Béla festményeiből, s a meg­nyitóra is készülődnie kel­lett. Győzte mosolyogva. Zöld diszü. barokk — ötmillió forintba került az orgonánk — említette Fertőszöginé. — Kimondva sok, ám a kölcsönöket rész­letben fizetjük, s a lényeg, hogy városunknak új, barokk stílusú orgonája van. Itt a teremben egy másik értékes hangszer is helyet kapott, egy csembaló, a XVI—XVIII. szá­zad kedvelt hangszere. Kon­certprogramunk velük színese­dik. Zenekedvelők a szekszár­diak, s ha már itt volt ez az épület, felújításával miért is ne terveztük volna a jövőjét, Szekszárdon hangzott el Nagy Major Zsolt végzős trombita szakos zeneakadémiai hallgató közreműködésével Lehotka Gábor zeneműve, a Barokk szonáta orgonára és trombitára. A képen: művész és művészjelölt, valamint a Zeneakadémia orgona szakos váci növendéke, Honti Rita (Erdősi Ágnes felvétele) Kiállítás a Ramadában Érzelmek a vásznon „Szál1 a tavasz kibontott hajjal, heverő hegyek ormán” — írta Radnóti Miklós egyik költeményében, s ez a vers­sor jutott eszembe Beleznay Annamária festőművésznőnek a hét végén megnyílt kiállí­tását megtekintve. Hiszen minden bizonnyal a költőhöz hasonló lelkiállapotban festet­te jó néhány, most bemutatott művét, elegendő rápillantani a Sárga tető, a Tokaj és a Gö­rög táj című kompozícióira. Ha igazán meg akarunk is­merni valamit, le kell rajzol­nunk — vallja Beleznay Anna­mária, aki kétéves kora óta te­szi ezt. Festeni tizenöt évesen kezdetit, de mint ahogyan el­mondta, erre a „műfajra” nem tanította senki. Aki a képeit látja, meglepődik ezen, hiszen festményei azt bizonyítják, hogy igen járatos a \művé­szetnek ebben az ágában is. — Általában nem gondolkodom, amikor festek, sokkal inkább hallgatok az érzelmeimre — mondotta. — Elanyagiasodott világunkban legalább a fest­ményekbe lehessen belopni egy kis érzelmet. Hiszem, hogy szeretni kell azt, amivel ép­pen foglalkozunk, másképpen hiábavaló az igyekezetünk — tette még hozzá. Mit fest a legszívesebben Beleznay Annamária? A ter­mészetet, s elsősorban a fákat, a hegyeket, dombokat. Embe­reket ritkán álmodik ilyenkor a vászonra, inkább az izgat­ja, milyen is a bennünket kö­rülvevő világ nélkülünk. Festményeiből és grafikái­ból rendezett kiállítását P. Szabó Ernő újságíró nyitotta meg, s mint mondta, a mű­vésznő az embert is a termé­szeti törvények valódi része­seként fogja fel. Jellemző a munkáira a részletek finom kimunkálása. Beleznay Annamária Buda­pesten született. Hároméves volt, amikor szüleivel az Egyesült Államokba költözött. Ott végezte el a hetvenes évek elején a Parsons school of design-t New Yorkban, s szerzett alkalmazott grafikusi oklevelet. Jelenleg Görögor­szágban él, s többnyire ott alkot. A nyáron Athénban rendeznek majd kiállítást ké­peiből. Magyarországon leg­utóbb tavaly októberben ta­lálkozhattunk kiállításával, az Óbudai Művelődési Központ Krúdy galériájában. Mostani tárlata április z-ig látható a Margitszigeten, a Ramada Szálló Nádor termé­ben. Érdemes megnézni. Garamvölgyi Annamária A történelem valósága Erdély múltjáról, jelen időben bolni, most a Ceausescu-ve- zetés megpróbálja elvégezni: kiirtani Erdély kisebbségében élő népeit, vagy erőszakkal be­olvasztani a románságba, meg­fosztva népi mivoltától. Száraz György posztumusz könyve elfogultságoktól, mí­toszoktól mentes hitvallást ke­resett: Erdély múltjával fog­lalkozó kötetében mai tévesz­mék mélybe nyúló gyökereinek nyomába ered, a hamis tuda­tok kialakulását vizsgálja, mégpedig tárgyszerűen, a kö­zös múlt jelenünkbe belenyúló vonulatának újragondolásával. Száraz György könyve beve­zetőjében hangoztatja, hogy nem lehet pontosan kibogozni, hogy mondjuk 6000 évvel ez­előtt kik lakták, miféle népek, emberek a földhányás védte fakunyhókat, amelyek marad­ványait megtalálták Erdély te­rületén. Hiszen az indagermán trákok is csak 2000 évvel ké­sőbb hömpölyögtek végig a kelet-európai nagy síkságon, hogy délre jussanak, le a Bal­kán-félszigetre és tovább, egé­szen Kis-Ázsiáig. Egy csoport­dését. azt az időszakot, amikor a föld népe „erdökebelbe” kényszerült, majd jött az aranykor, a fejedelemségek ideje. Bethlen uralmának vé­ge. Hogy aztán a kétfejű sasok árnyékában éljen. Nyomon kö­veti azt is, hogymiként jutott szóhoz az erdélyi románság, hogyan sikerült nekik főleg val­lási alapon eredményeket elér­niük, a fordulópontot az 1736- os esztendőre teszi a szerző, amikor is a Habsburg-uralko- dó, UI. Károly az unitus román egyháznak adta Apafi Mihály egykori balázsfalvi uradal­mát kastélyostul. Itt rendezik be az erdélyi románság szelle­mi központját. A Függelékben megtalálhat­ja az olvasó az 1830-as, 1848- as, 1948—49-es esztendőkre vonatkozó dokumentumokat, Trianonra vonatkozó részeket, és egy olyan általános részt, amely a szerzőnek valószínű­leg az előszavát és az utósza­vát tartalmazza. A kötet mindenesetre hozzá­járul. hogy tisztábban lássunk ebben a kérdésben, hiszen a szerzővel érthetünk egyet, aki azt írta: .......nem átértékelni k ell a történelmet, hanem egy­szerűen a valóságnak megfele­lően kéne értékelni. Jót, rosz- szat egyaránt.” Ezzel csak egyet lehet érteni. Gáli Sándor juk, a géta, megtelepszik a Du- na-torkolat táján, egy másik átkel a hegyszorosokon, be az erdélyi medencébe, hogy ott dák néppé sűrűsödjék. Aztán újabb néphullám söpör végig a dákok földjén: kelták, hogy maid eltűnjenek és újabbak­nak adjanak helyet. Jön a ró­mai birodalom, hogy aztán az is átadja helyét másnak, a go­toknak, szlávoknak, meg más népvándorlás-korabeli néptö­redékeknek, az avaroknak, hu­noknak, végül az utolsó nép­nek, a magyarnak. A szerző leírja, hogy amikor a román nép egyes elemei Er­dély hegyei között feltűntek, a magyarság már erős állam­ban, szervezetten élt több év­századon át, sőt a erdélyi szá­szok is előbb megtelepedtek, mert 1146-ban II. Géza. 1211- ben 11. András németeket tele­pített a Marostól délre, és a Barcaság területén, míg a ro­mánokról csak az 1330—1370 közötti oklevelek tesznek em­lítést. A továbbiakban is nyomon követi a szerző Erdély fejlő­A hazai közvéleményt nem véletlenül foglalkoztatja Er­dély helyzete, múltja, jelene és jövője. Országunk határain túl ugyanis itt él a legtöbb ma­gyar, s tegyük hozzá: a legma- gyarabb magyar. Az utóbbi mégpedig azért, mert ezred­éven át megtarthatta népi mi­voltát, kultúráját. Minderről nem azért szólunk, mert külön hangsúlyozni szeretnénk, ha­nem ez tény. Az különben is, hogy valaki hová, milyen kö­zösségbe születik — véletlen. Az emberiség sokszínű és sok­féle. Ez így természetes és va­lódi. így jelent egyetemest az emberiség. Egyszerűen arról van szó, hogy Erdély még a török megszállás idején is meg tudott maradni önállónak, olyan területnek, ahol a ma­gyarok — de a szászok, romá­nok és más népek is — meg­tarthatták nyelvüket, ápolhat­ták kultúrájukat. Ez éppen az erdélyi fejedelemségeknek, olyan egyéneknek köszönhető, mint Bethlen Gábor. S amit semmilyen vihar — tatárjárás, Habsburg-megszál- lás stb. — nem tudott lerom­íro vendégek az NDK-ból Az első titkár árnyéka \ Ahány hangszer, annyiféleképpen szólal meg, any- j nyiféleképpen csendül fel. Sok elképzelés létezik, a lé- ; nyeg természetesen az, hogy a hangzószerv — a síp­rendszer — kifogástalan anyagból és a barokk elvek szerint varbális menzúrával készüljön, továbbá az or­gona traktúrája, azaz a billentyű és a sípszelep közötti kapcsolat mechanikus legyen, ne „késsen” az orgona, az orgonista közvetlen kontaktusban álljon a hangsze­rével, Ha az orgonista révén a szép hangzás párosul az orgonaépítő pontos, míves munkájával, akkor azt hiszem, minden hangszer megfelel a mai követelmé­nyeknek. — Ezek Lehotka Gábor orgonaművész szavai. Űj orgona született, szülő­helye Szekszárd. Otthona az egykori zsinagóga épülete, amelyet a megye és a város vezetősége évekkel ezelőtt a művészetek házává alakítta­tott közmegelégedésre. A közmegelégedésnek természe­tesen voltak és vannak is mellékzöngéi, de ez most nem fontos. A lényeg, hogy egy művelődésre igényes, zene iránt érdeklődő város a saját pénzén, valamint apródon- ként térítendő kölcsönökkel egy szép barokk hangszerrel gazdagodott. Mór stilus Grazi építész tervezte egy­kor ezt a jó akusztikájú, pompás épületet, amely 1397- től 1944-ig, a szekszárdi zsi­dóság elhurcolásáig teljesítet­te feladatát. A mór stílusú épületre évtizedekig az enyé­szeten kívül másnak gondja nem volt. A nyolcvanas évek­ben Herényi József Ybl- és Matthews-díjas építész tervei szerint állította helyre a Tol­na Megyei Állami Építőipari Vállalat, s hat esztendeje, hogy a megyeszékhelyen a művészetek háza lett. Az, hogy orgona kapjon benne helyet, Fertőszögi Bé- lánénak jutott eszébe, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályán. Szekszárdon sok hangversenyt tart az Országos Filharmónia, így hát ott Kez­dett érdeklődni, mit lehetne tenni. Javasolták, keresse meg Lehotka Gábor orgonamű- vészt, szakértőt, aki már nem egy hazai orgona elkészülté­nél működött közre. Orgona­ügyben az első beszélgetés a művés? egy koncertútja al­kalmával meg is történt. Az elsőt több követte, végül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom