Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-18 / 66. szám

MtCYF.I 9 1989. MÁRCIUS 18., SZOMB AT Spray és night-club Mikroszkóp alatt a történelem A csendes többség és a politika Történelmi utunk címmel jelent meg a Társadalmi Szemle kü­lönkiadása. Az MSZMP KB által kiküldött munkabizottság tanulmá­nya majdnem fél évszázad viszonyait tekinti át. A bevont szakértők sorában olvashatjuk Földes György nevét, aki az MSZMP KB társa­dalompolitikai osztályának belpolitikai csoportvezetője, a tanulmány készítésénél, a készülő új programnyilatkozat munkálatainál a törté­nelmi albizottság titkára. Hatalom és mozgalom című könyve a Re­form Könyvkiadó gondozásában jelenik meg. Századunkban a modern techni­ka fejlődése során egész sereg olyan fogalom keletkezett, amely közvet­lenül születése után más nyelvekben is megjelent. Nyelvünkben is sok tízezerre rúg azoknak a modern nemzetközi sza­vaknak a száma, amelyek már nem­csak a szakmai terminológiában használatosak, hanem a köznyelv­ben is. Az atom, az energia, a bak­térium. a garázs, a kabaré, a fut­ball, a bojkott, a karikatúra, a bo­leró szavaktól már nem idegenke­dünk. megszoktuk,' használjuk őket, beletartoznak a nemzetközi művelt­séget tükröző szókészletünkbe. Az idei esztendő leggyakrabban hasz­nált kifejezéséről, a bruttósításról már ne is beszéljünk, hiszen az év­század „legdrágább” kifejezése az adóhivatal jóvoltából — úgy tűnik — végleges otthonra talált nálunk. Angol szavak tucatjai lepték el nyelvünket, elsősorban a kereskede­lem, a számítástechnika, az elekt­ronika szakkifejezései. Spray, de­sign, chip, team, night-club, music- box, leasing — hogy csak néhányat említsünk a leggyakrabban használt szavak közül. Napjainkban főleg a magánkeres­kedők cégtábláin hemzsegnek az ide­gen szavak, elnevezések. Az üzletek, boltok, árudák helyét shopok, cente­rek, second ham boutique-ok fog­lalták el. A külföldi elnevezések ma­gyarítására pályázatot írtak ki, s a beérkezett nyelvi ötletek alapján a solariumból fényfürdő, • a drinkbár­ból kortyintó és hörpentő lett, a snack- bódéból gyorsharapó, illetve hamm-bár. A magyarosító, nyelvvé­dő szándék ellenére sajnos még min­dig sok az idegen felirattal hival­kodó üzlet. Nyelvrontó jelenség az Is, hogy a most alakuló kisvállalkozások, kis­szövetkezetek, magáncégek nem magyar, hanem — esetenként nyel­vileg is hibás — összetákolt idegen nevekkel ékesítik fel magukat, s az ember csak kapkodja a fejét a Kulturinvest, az Innova, a Fair Play Börze, az Intercoop, a Mex, a Da- taplan cégnevek hallatán. Ennek az idegenszó-áradatnak a láttán felmerül a kérdés: sikerül-e magyar szófordulattal helyettesíteni egy-egy „külföldről hazánkba sza­kadt” kifejezést, avagy az idegen szó honosodik meg nyelvünkben? Mindkét módozatra akad példa bő­ven. Például a spray (magyarosan írva: szpré) már beépült nyelvünkbe, a helyette ajánlott magyar szó, a per­met nem tudta kiszorítani angol társát. «Hasonló a helyzet a design helyett javasolt formatervezés szó­val, sőt a leasing angol szó is — je­lentése: tartós kölcsönzés, bérlet — jól tartja magát, hiszen már meg­született a lízingelés, a lízingszerző­dés, a lízingbe vétel fogalma. Vi­szont a hobbibolt, a hobbikért, a csúcstechnológia, a hifitorony hasz­nálata egyre jobban terjed, s ezeket a szavakat már nem érezzük idegen­nek. —Az ökölvívás (régebben: box) kedvelői közül sokan már nem tud­ják, hogy mi az a knock out, pedig néhány évtizeddel ezelőtt a verseny­zőt nem kiütötték, hanem „knok- autolták”, s a régi futballmeccsen is a bíró kornert ítélt, nem pedig szögletrúgást. Elmondhatjuk: nyelvünkben jelen­tős mennyiségben találhatók idegen szavak, kifejezések, új fogalmak hordozói. Ezek a jövevényszók a vi­lágban végbemenő változásokat, a kultúra, a politika, a technika, a ke­reskedelem, egyszóval az élet külön­böző területeinek a fejlődését tükrö­zik. Arra kell törekedni tehát, hogy ezek a mindennapi szóhasználatunk­ba beépülő idegen szóelemek, szavak a nyelvi sivárság, bizonytalanság he­lyett a magyar nyelv sokszínűségét szolgálják és kifejezéseinek tárházát gazdagítsák. — Pályám elején már a Párttörté­neti Intézetbe kerültem, s még né­hány héttel ezelőtt is ott dolgoztam — mondotta Földes György a vele folytatott beszélgetés alkalmával. — Eredeti témám az 1955—62 közötti gazdaságpolitika lett volna. Ám ami­kor a kutatás előrehaladt, kiderült, hogy az ötvenes évek vizsgálata nél­kül nem lehet elvégezni a vállalt fel­adatot. így haladtam, mint a rák, visszafelé. — Mint kutatónak tehát voltak nehéz évei? — Korábban minden témáért meg kellett valahogy küzdeni. Bár a munkahelyem sokat segített, azért voltak korlátok. A levéltárakban bi­zonyos témákat nem engedtek ku­tatni. A mi albizottságunknak már minden anyag a rendelkezésére állt. A jelenlegi témám, amivel az új munkahelyemen is foglalkozom, az , iparirányítás története 1948—1957 között. Erről a közeljövőben köny­vet szeretnék írni. — Meglepetésnek szártiított, hogy igen rövid idő alatt készültek el a munkával. Volt előzménye? — Az Akadémia elnöke jól ismerte ezt a korszakot. Megelőzte a felada­tot többek sok évtizedes kutatómun­kája, ami most jobb megnyilvánu­lási lehetőséget kapott. — Olvasás közben végig arra gon- ; dolhatunk, hogy ha egyszer ezt a majdnem fél évszázados történel­münket alapvetően a külpolitikai erőviszonyok, a hidegháború, a fegy­verkezési verseny, Európa érdekszfé­rákra váló tagolódása határozzák meg, akkor vajon az adott viszonyok között lehetett volna-e jobban poli­tizálni? — Ezek a viszonyok nem csak Ma­gyarország számára határozták meg a körülményeket. A különböző idő­szakokban növekedett a magyar po­litikai vezetés mozgástere. A lehető­ségeket ilyenkor nem mindig hasz­nálta Jd. Ám ennek az ellenkezője is igaz: volt, amikor igen kemény külső nyomásnak is megpróbált ellenállni. Tegyük még hozzá, hogy az egyes szocialista országokban tapasztalható jelenségek mögött a sztálini modell válsága húzódik meg. noha külön­böző okok miatt eltérő módon. A Szovjetunióban ma ugyanolyan mélységgel tárják fel a problémá­kat, mint nálunk. — Idősebb párttagok olykor 1956- os analógiákat hoznak szóba. Például amikor a magukat hangoskodva ki­fejező csoportok értékeinket is meg­kérdőjelezik, s ezzel az elégedetlen tömeget is megzavarják. Hogy ítél­hetjük meg ezt a jelenséget? — Nem tartok különösebb veszé­lyektől. Sokkal inkább odafigyelnék a társadalom mélyében zajló folya­matokra. Ezek jelzések lehetnek a hatalom számára. Ha sikerül megta­lálni azokat a pontokat, amelyek másokkal összekötnek, nem pedig el­választanak, akkor van esélyünk a válságanalógiák elkerülésére. Oda kell figyelni arra, hogy az alternatí­vák mennyire valós társadalmi prob­lémákat közvetítenek, meg kell pró­bálni együttműködni velük koalíciós alapon is. Politikailag sokáig korlá­tozott volt a véleménynyilvánítás. Ami pedig az értékeket illeti: szerin­tem a társadalom többségének ma­gatartását meghatározza, hogy nem tolerálná az osztálykülönbségek új- raéleződését, a túlzott vagyonkülönb- séget, a kulturális és politikai mono­póliumokat, az esélyegyenlőtlensé­geket. Szocialista értéknek tartom a kialakult erőegyensúlyt, melynek megtartása a gorbacsovi politikának is alapköve. Ide sorolnám, hogy az MSZMP által olyan erő van hatal­mon, amely a nép, a nemzet alapve­tő érdekeit próbálja meg képviselni. Bár az elkövetett hibákat sokan kri­tizálják, azért az 1957 utáni másfél­két évtized eredményeit főleg az idő­sebb nemzedékek, a középgenerá­cióhoz tartozók ma is becsülik. Kü­lönösen, ha az akkori életszínvonalra gondolunk. Persze, ez ma már nem elégséges. — Az idősebb generáció mellett a csendes többség is sokszor szóba ke­rül ma. Hogy ítéli meg az ő szere­pét? — Szerintem nagy jeűentősége van a politikában. A kulcs az MSZMP kezében van. Kötelessége, hogy e csendes többség érdekeit progresszív módon képviselje, politikája mellé felzárkóztassa. Ha ez nem sikerülne, akkor a társadalomnak ez a része akár passzivitásával is fékezheti- vagy megakadályozhatja a reform- kísérletek kibontakozását. — Végül még egy kérdés. Milyen következtetések vonhatók le a négy évtized alapos áttekintése közben? — Le kell vonni a tanulságot ab­ból, hogy a régi proletárdiktatúra­felfogás nem tudott megvalósulni. A többségi párt elnyomta a kisebbség véleményét, miközben a társadalmat nem sikerült demokratizálni. A kér­dés az: hogyan le1 et egy válságban lévő országban most ezt megtenni és szocialista alapon fejlődni. Az MSZMP továbbra is meghatározó tényező akar lenni ebben, de most már nyílt politikai versenyben igyek­szik kivívni magának a vezető sze­repet. Sikere akkor lesz, ha reform- politikát folytat. Ha a csendes több­séget meg tudja nyerni. Ha mindez nem sikerülne, akkor a helyes út megtalálásának esélyei leszűkülné­nek. Kovács T. István K. Gy. M. Simái Mihály: REPÜLŐABLAK négy pici ujjmozdulattal ablakot metszünk az égre nagymamának élni már nem volt ideje halotti hajával gyötrelem-arccal most végre kihajolhat az elmúlásból leröppenhet a sugár-ejtőernyőn a tölsugárzó játékok közé éltében már nem volt ideje most tündér anyám fiammal játszik ringlispílt forgat a Tejút bálján unokájával keringélő hűséges igavonó szivét befonja az örök napküllőkbe repülőablakbói nézem őket szemembe-zárulva hordom őket mérem a távolságot kettejük közt szédületben zuhanórepülésben Ma még egység híján csupán panaszkodásra íuíja Önállóságot - ne csak papíron Nagy vihart kavart az elmúlt hó­napokban az a többször, többek ál­tal emlegetett követelés, miszerint a föld újrafelosztásával kellene len­dületet adni az immár esztendők óta csaknem egy helyben topogó mező- gazdaságnak. A követelést — ame­lyet néhány alternatív szervezet is a zászlójára tűzött — szinte egyön­tetű visszautasítással fogadta a szö­vetkezeti mozgalom, amely a sta­tisztikai adatok szerint 5.4 millió hektár terület gazdája. Hogy jól vagy rosszul sáfárkodik birtokával a nagyüzem, arról lehet vitatkozni — mondják a tsz-vezetők —, ám egyet nem szabad elfelejteni: az ország mezőgazdaságának nemzetközi ösz- szehasonlításban is nagyarányú fej­lődése más úton nem lett volna el­érhető. Ebben ugyan mindenki egyetért, de a szövetkezetiek megosztottsága mégis szembetűnő. Jól érzékelhetően fel lehetett mérni az erővonalakat például a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa által február végén összehívott konferencián is. Két na­pon át követték egymást a felszó­lalók, akik g régi, jól bevált gyakor­latnak megfelelően mondták a ma­gukét. Sorolták gondjaikat: a szi­vattyúzó pénzpolitika okozta ingatag gazdasági egyensúlyt, a tulajdonosi szemlélet felélesztésére tett kísérle­tek sorozatos kudarcát, az érdekkép­viselet hiányosságait. Beszéltek, be­széltek — csak éppen nem vitatkoz­tak! „Jól kipanaszkodtuk magunkat” — jegyezte meg a végén az egyik Pest megyei tsz-elnök. Tényleg jól, ám azzal, hogy a küldöttek egymás mellett beszéltek, s nem a kibonta­kozást segítő gondolatok megerősíté­sét vagy bírálatát tartották a legfon­tosabbnak, tulajdonképpen újabb hónapokra fenntartották a bizony­talanságot. Jellemző, hogy amíg a konferencia előtt — akkor is csak magánbeszélgetéseken! — személy szerint bírálták a TOT vezetőit, ad­dig a tanácskozáson a legkeményeb­ben fellépő szónok is diplomatikusan csupán az országos tanács személyi összetételének megújítását indítvá­nyozta. Pedig ma éppen ez a szövetkezeti mozgalom egyik alapkérdése. Szabó István, a TOT elnöke., aki tagja a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának, s gyakorló ve­zetőként a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, ezúttal nem kellett hogy szembenézzen a tevékenységét bírá­lókkal. Mindössze egyetlen felszólaló gondolkodott el hangosan arról, hogy helyes-e egy érdekképviseleti és -védelmi szervezet vezetőjének kötelezettségekkel járó politikai funk­ciót vállalnia. Szabó István szerint nincs ebben semmi különös. Ám azt ő is és mások is figyelmen kívül hagyták, hogy a hatalommal s ben­ne a párttal szemben kialakult bi­zalmi válság a mezőgazdaságban is nagyon erős, s ezért nem biztos, hogy sokáig tartható a TOT mostani álláspontja. Valószínűleg egy meg­újuló személyi összetételű tanács, egy, a többség által kialakított köz- megegyezéssel elfogadott új vezetés sokkal hatékonyabban léphetne fel, képviselhetné a mezőgazdaság érde­keit. Mert erre a kormányzati mun­ka stílusának átértékelése is kény­szerít most már. Váncsa Jenő mi­niszter ugyanis — ő a legnépszerűbb vezetők közé tartozik, legalábbis a nagyüzemek irányítói körében — egyre inkább kénytelen lesz a kor­mányzati érdekeket képviselni a me­zőgazdasággal szemben, amelynek törekvései nem mindenben esnek egybe az állami irányításéval. Hogy csak egy példát említsünk: egyre erősebb követelésként fogalmazódott meg az utóbbi időben egy, a mosta­ninál sokkal jobban a piacra épülő árrendszer kialakítása, amelyen be­lül a kormányzat a támogatásokkal és a hitelpolitikával gyakorolhatna csak hatást a szövetkezetekre. Ma még ugyanis a mezőgazdasági árakat mesterségesen alacsonyan tartják, miközben a föjdművelésben és az ál­lattenyésztésben felhasznált ipari anyagok ára sokszor az inflációt meghaladó ütemben növekszik. Az agrárollló ilyetén gyors és nagyará­nyú nyílása olyan következmények­kel járhat, hogy a tsz-ek egy része tönkremegy, egy másik része pedig a saját megújulásának a tartalékait éli fel, s igy szép lassan pusztítja a közöst. Néhány esztendővel ezelőtt nagy port vert fel a letkési elnökválasz­tás, ahol a felülről támogatott jelölt­tel szemben a helyiek inkább maguk közül választottak vezetőt. Ma már az sem titok, hogy a szövetkezetek egyesülését az esetek döntő többsé­gében nem a tagság kezdeményezte, így jöttek létre az olyan mamutgaz­daságok, mint például a gödi tsz, amely jószerével Budapest határától egészen Szobig érezheti magát bir­tokosnak. Más helyeken a magas beosztásokban ülők súgása alapján döntöttek milliós beruházásokról a vezetőségek. Ezek akkor ugyan jó befektetésnek látszottak, mára azon­ban egy sor szövetkezet — például a vácszentlászlói vagy az albertirsai— dántszentmiklósi — nyögi a ma már az uzsorásokat megszégyenítő bank­kamatokat. A ceglédi Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövetkezet tagságának viszont le kellett nyelnie a békát: a hatalmas üvegház-építési program által csődbe jutott gazda­ság csak úgy kerülhette el a fölszá­molást. hogy összeolvadt a szomszé­dos Lenin Tsz-szel. S még sorolhatnám a példákat ar­ra, hogy miként csorbították a papí­ron ugyan létező, de a valóságban erősen megnyirbált szövetkezeti ön­állóságot. A helyzet akkor vált a legsúlyosabbá, amikor a hetvenes évek végén több politikus is úgy ér­telmezte, hogy a szövetkezeti tulaj­don átmenet a magán- és az állami tulajdon között, s mivel a cél az össznépi álla,m megteremtése, ebből következik, hogy hamarosan létre­jön az össznépi tulajdon, amelyben mintegy feloldódik majd a szövetke­zeti tulajdon. Ezt a koncepciót — amelyről napjainkra kiderül, hogy teljesen elhibázott —* 1975-ben be­építették az MSZMP kongresszusán elfogadott programnyilatkozatba is. Ma már világos, hogy óriási tartalé­kokat szabadítana fel, ha valóban érvényesülhetne az önállóság, a szö­vetkezeti önkormányzatok felelőssé­ge. Ha mindez megadatna, viszony­lag gyorsan és zökkenőmentesen át lehetne értékelni az eddigi földpoli­tikát. A terület újrafelosztását nem, ám az eddiginél ésszerűbb, hatéko­nyabb hasznosítást mindenképpen támogatják a szövetkezetek. Több megyei tsz is tervezi például, hogy a nagyüzemi keretek között csak kis haszonnal vagy ráfizetéssel művel­hető darabokat — akár több tíz hek­táros összefüggő táblákat is — bérbe adják annak, aki vállalja, hogy el­sősorban a maga, de a szövetkezet hasznára is megműveli. A ráckevei Aranykalász Tsz-ben folyó farmkí­sérlet bizonyítja, hogy reális megol­dást kínál egy ilyen vállalkozás. Az is szóba jöhet, hogy ha a par­lament elfogad egy új földtörvényt, amelyben kimondatik, hogy a földet értékén lehet adni-venni, a szövet­kezetek majd eldöntik, melyik része­ket értékesítik, s hol látnak arra le­hetőséget, hogy vásárlással bővítsék a közös nagyságát. Mindez azonban még csak terv. Mint ahogy a TOT- konferencián sem sikerült elérni, hogy a megyei érekképviseletek legalább egynémely kérdésben közösen lépje­nek fel — a Pest Megyei Teszöv vezetői például a tanácskozás előtt hét másik szövetséggel igyekeztek egyetértésre jutni néhány alapkér­désben —, várható, hogy az elkövet­kező hónapokban sem változik alap­vetően semmi. Az MSZMP agrárté­ziseinek vitája, a hamarosan az Or­szággyűlés elé kerülő, a mezőgazda­ságot érintő új törvények elkészíté­se azonban olyan egység kialakítá­sához adhat segítséget, amely az egy esztendőn belül összehívandó ter­melőszövetkezeti kongresszuson már termékenyebb vitát s konkrét dönté­seket eredményez. Furucz Zoltán v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom