Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-17 / 65. szám

1989. MÁRCIUS 17., PÉNTEK 3 Bútorvásár szűrös maiyas, : az urszag- gyűlés elnöke csütörtökön az Országházban fogadta az Em­beri Jogok Nemzetközi Társasá­gának küldöttségét, amely Katja Griebnek, a társaság osztrák szekciója elnökének a vezetésével tartózkodik Buda­pesten. A vendégek elmond­ták, hogy meg kívánják alakí­tani az Emberi Jogok Nemzet­közi Társasága magyar szek­cióját. Ennek a megszervezé­sét a küldöttség kíséretében levő Szekeres László vállalta magára, aki eddig környezet- védelmi akciókban vett részt. Az Emberi Jogok Nemzetkö­zi Társasága kormányoktól független emberbaráti szerve­zetnek — úgynevezett polgári kezdeményezésnek — tekinti magát, amely a tudomására ju­tott egyéni jogsérelmek kivizs­gálásával foglalkozik. Azok ügyét karolja fel, akiket poli­tikai, faji vagy vallási okok miatt üldöznek. A társaság sze­repel az ENSZ és az Európa Tanács tanácsadó szerveinek jegyzékén. A Szovjetunióban három városban (Moszkvában, Leningrádban és Vilniusban) működik olyan csoport, amely­lyel a társaság kapcsolaté tart. Mint Katja Grieb el mondta, a magyar székei megalakítását azért tartjái időszerűnek, mert tapasztala taik szerint Magyarországoi nagyon kedvező módon viszo nyúlnak a romániai menekül tek kérdéséhez. Szűrös Mátyás örömét fejez te ki, és üdvözölte a szándékol Mint közölte, sem jogi, ser politikai akadálya nincs annak hogy létrehozzák az Ember Jogok Nemzetközi Társasági magyar szekcióját. Az Ország gyűlés a közelmúltban olyai egyesülési törvényt fogadót el, amelynek alapján lehetőséj nyílik az úgynevezett civil tár sadalom kibontakozására, így a különböző polgári kezdemé­nyezésekre is. Nagy fontossá­got tulajdonítunk az emberi jogoknak, és a demokratikus magyar modell kialakítása felé haladunk — mondta az Or­szággyűlés nemrégiben megvá­lasztott elnöke. A romániai menekültek kérdését illetően felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországnak nem a ro­mán néppel, hanem a román vezetés politikájával vannak gondjai. Szigetújfaluban, a vendéglő nagytermében még e hét vé­géig tart nyitva a Ráckeve és Vidéke Afész bútorvására. Az ide kitelepített kiskunlacházi üzlet készletéből mintegy egy­millió forint értékű szoba- és konyhabútorok, ülőgarnitú­rák széles választékából vá­sárolhatnak a község lakói, itt helyben. (Hancsovszki János felvétele) Jobb előbb, mint később A jövőért szívesen áldoznak A tó vizét már tavaszi szél fodrozza. Tükre mindig meg­nyugtató látvány, a környék szépsége pedig gondolatokat ébreszt. Okoz egy kis dilem­mát, mi lenne előnyösebb, ha Veresegyház üdülőkörzetében nagyobb volna az idegenfor­galom, vagy ha így maradna. Csendes, élvezhető szépsége, a strand hŰAÍtp vize, noha- egy- egy forró nyári naport már nagy a tömeg errefelé. És, hogy “ez most az itt élő embe­rek belügye vagy országos érdek? Mégsem ez a fő kér­dés az itt lakók számára. Ha­nem az, ki mit tesz, mit vál­lal a falujáért. Az évtizedes igyekezet tükre pedig azonnal látható, ha az ember ideérke­zik. Nem kell sokat bizonygat­ni, hogy aránylag kevés vitá­val járt a településfejlesztési hozzájárulás megszavazása, csak éppen kis hibával, ahogy Földi László budapesti lakos állítja. — Akkor erre az újdonság­ra szánjunk egy kis kitérőt. — A várható partnerekkel tárgyalunk — folytatja a ta­nácselnök. — Számítunk a te­rületünkön. a környéken dol­gozó vállalatok támogatására. Ha a konkrét előnyöket tud­juk bizonyítani, talán fővárosi partnerek is számításba jö­hetnek. Várunk állami támo­gatásra, mert összesen több mint 70 millió forint kell eh­hez a beruházáshoz, s még így is nagyon sok társadalmi munka. Mivel 1990-től a teho megszűnik, újfajta hozzájáru­lással alapozunk a lakosság és az üdülőtulajdonosok anyagi segítségére. Ügy gondoljuk, hogy körülbelül 40 millió fo­rintról lehet szó, persze ön­kéntes alapon. — Milyen formában? — Kétezerötszáz forintért másra átruházható, tehát a családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek is átadható be- lépöjegy megvételét ajánljuk majd, s ennek a sikerében bí­zunk és a tapaszlatokból is­mert lokálpatriotizmusban. No persze, elfogadunk ennél ki­sebb összegeket, akár száz fo­rintot is, ha valaki az anyagi helyzete miatt csak ennyit tud adni a közös célra. Ám volt olyan kisnyugdíjas, aki már közölte: — Kérem, én nehezen élek, de azért ezer forintot rászánok, mert ez jó dolog. A tervek szerint a kilenc­venes évek elején ötezer sze­mély befogadására alkalmas, gyógyhatású termálfürdőt nyitnak Veresegyházon, közel a tóhoz, az úttörőtábor kör­nyékén. Ettől biztosan neki­lendül az idegenforgalom töb­bi ága is. A százas is pénz — Szóval, mi történjen ak­kor a be nem fizetett tékák­kal? — térek visza az erede­ti kérdéshez amivel kapcso­latban először is azt jegyzi meg a tanácselnök: az üdülő­körzetben úgynevezett hétvé­gi házasok tanácsa működik. Ezek körzetenként alakult öttagú csoportjai az ötös bi­zottságok. A tulajdonosokat képviselő testület megtárgyal­ta, annak idején egyetértett a hozzájárulással. Az általuk be­fizetett összegről ők maguk döntenek. A szavazás aránya egyébként 62 százalék volt. Mentesítést csak az kaphat, aki szociális helyzetére hivat­kozva, a jogosságot bizonyítva ezt a tanácsnál kérelmezi. A panaszos azonban nálunk még nem járt, így tehát a fizetési határidő lejárta után csak a felszólítást küldhették ki a kollégák. A munkatársak segítségével tudjuk meg, hogy Földi László­nak az eddig ismert tények alapján fizetnie kell, s a száz, meg a tizenöt forintos pótlék már a késedelmi díj, amit újabb összegek megállapítása követhet. Tehát jobb előbb, mint később kifizetni a tehát, amíg az van érvényben. Népszerűbb lesz Jövőre már ugyanis a strand­építés lesz a tét. Az pedig nép­szerűbb, mint a sokat vitatott településfejlesztési hozzájáru­lás. Ezen, mint a korábbi be­szélgetésünk idején kiderült, Földi László sem vitatkozik. Kovács T. István A kettős jelölésre voksoltak Felelős elöntést indulatok, szélsőségek nélkül Tények sora jelzi, hogy 1989 tavasza az MSZMP po­litikájában, a párt belső éle­tében történelmi jelentőségű változásokat hozott. Miközben a tagság a választási rend­szer demokratizmusára tett javaslatokat mérlegeli, ezt a demokráciát már közvetle­nül is gyakorolja. Így van ez most Vácott is, ahol holnap pártértekezletet tartanak. A jelölést előkészítő bizott­ság — ahogy Pádár Sándor, a bizottság elnöke elmondta — mintegy hat héten át száz alapszervezetet keresett fel. Azzal a konkrét javaslattal, hogy az eddigi eredményes po­litikai munkája alapján a vá­rosi pártbizottság első titká­ra ismét dr. Olajos Mihály legyen, míg titkárai Lábai László és Bacsa Tamás. A kis csoportos beszélgetéseken hangjukat hallató párttagok mintegy kétharmada a kettős jelölést igényelte, mint mond­ták: nemcsak dr. Olajos Mi­hályt, hanem Lábai Lászlót is alkalmasnak tartja az első titkári funkció betöltésére. A jelölést előkészítő bizottság­nak ezt a javaslatot kell to­vábbítania a városi pártérte­kezletnek. Egy funkció, két jelölt — de a kérdések azo­nosak, melyekre választ kér­tünk tőlük. • Ha számvetést készít, melyek voltak a jók. s melyek i hibás lépések? Miben kell változtatni? Mit tart önmaga zrényének, mit hibájának? Hogyan vélekedik a másik je­löltről? Dr. Olajos Mihály: — Egy- íét példát ragadnék ki. Az rtóbbi öt évben arra töreked­em, hogy a város—község- capcsolatban a harminckét te- epülés politikai munkájának inállósága felerősödjön. Az in- ézkedő, az irányító jelleg íelyett az elvi, a politikai ‘gyüttműködés kerüljön elő­A tehö céljai Az állítás szerint az 1986-ban megállapított évi 700 forinttal neki az a gondja, hogy nem tudja, mire fizették be, Tehót ugyanis csak megjelölt konk­rét célra lehet megállapítani, ám vele, akinek több szom­szédjával, itt a tó közelében nyaralója van, ilyen célt nem közöltek, s ezért tanácstala­nok ö már 1986-ban sem fi­zette ezt az összeget, mire megérkezett a felszólítás, hogy tessék csak fizetni. A 700 fo­rinthoz még külön 100 forin­tot, és további 15 forintot is hozzácsaptak, ám az a kér­dés, hogy miért? Ez így nem helyes. Sokkal inkább egyet tud érteni azzal a módszerrel, amit az üdülőkörzet úgyne­vezett ö'.ös bizottsága követett, melynek tagjai sorra látogat­ták a tulajdonosokat, s csa­ládonként 200-2500 forint hoz­zájárulást kértek a termálfür­dő építéséhez. Erre a konk­rét célra már szívesen áldoz mindenki. Tételesen sorolom a panaszt és az észrevételeket Pásztor Bé­la veresegyházi tanácselnök­nek, aki meglepődik ezen és azt mondja: tévedésről lehet szó. Itt van ugyanis a nyilat­kozat, amit annak idején ki kellett tölteni. Ebben pontosan szerepel, hogy iskola, óvoda építése, utak, járdák, buszfor­duló és piactér kialakítása, meleg vizű kút fúrása, ennek sikere esetén pedig strand lé­tesítése lenne a program. Leg­többen a kút fúrására szavaz­tak. Erről tárgyalunk a napok­ban, azaz már nem is a fú­rásról, mert az megtörtént, 63 fokos hőforrás tört fel a köz­ség területén. Most már a strand építéséről van szó. Egy adminisztratív intézkedésről A Filozófiai Intézet véleménye A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének pártszer­vezete az MSZMP Központi Bizottságához a következő levelet küldte el. Több mint IS év telt cl azóta, hogy az MSZMP KB által megbí­zott kultúrpolitikai munkaközösség 1973 márciusában közzétette állás­foglalását Néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről címmel. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének párttagjai ha­laszthatatlan kötelességüknek tartják, hogy közösen is megfogalmaz­zák véleményüket erről a dokumentumról, az általa kiváltott admi­nisztratív intézkedésekről és következményeiről. ............... H atározottan kinyilvánítjuk azt a meggyőződésünket, hogy az ál­lásfoglalás — mint erre már annak idején az intézet pártszervezete is felhívta a figyelmet — elvileg helytelen volt, az MSZMP tudománypo­litikai stratégiájának és taktikájának olyan mechanizmusát juttatta érvényre, amelytől pártunknak egyszer s mindenkorra önkritikusan cl kell határolnia magát. Jelen levelünket egyben kiegészítésnek te­kintjük az elmúlt évtizedek történetének elemzésére kiküldött munka- bizottság Történelmi utunk c. tanulmányához, amelynek fő megálla­pításaival egyetértünk. . , . ■ Az 1973-as állásfoglalás abból a tarthatatlan feltételezésből Indult ki, hogy létezik a marxizmus—leninizmusnak, mint egyetlen, monolit abszolút alapigazságnak olyan autentikus normája, melyet egyedül a párt, illetve a párt egyedül birtokol, s amelyhez képest minden eltérő nézet vagy interpretáció pluralizálásnak minősül, sőt az imperializmus erőinek eszközévé válik. Fejtetőre állítva ideológia és valóság, tudo­mány és politika viszonyát, a dokumentum tévesen eredezteti a plu­ralizmus veszélyét, miközben a politikát döntőbírónak nevezi ki a tudomány kérdéseiben, amelyek, úgymond, nemcsak tudományos és tudománypolitikai megítélést is igényelnek. Semmilyen szempontból nem állta meg a helyét az a sommás íté­let, hogy a bírált társadalomkutatók antimarxista nézeteket vallanak, különösen az a gőgös felfuvalkodottságról tanúskodó elmarasztalás, amely szerint mintegy kisajátították a párt által régóta felvetett kér­déseket (bürokratikus Jelenségek leküzdése, szocialista demokrácia, a teljes, értelmes élet megteremtése stb.t. Valójában akkor az érintett társadalomtudósok a reform híveiként, szocialista meggyőződésből, a marxizmus reneszánszának lukácsi esz­méit követve és újbalos eszmék alapján éppúgy elutasították a sztá­linista bürokratikus államigazgatási modellt, mint a tőkés piaci-fo­gyasztási modell követését célzó modernizációs, utolérési stratégiát. Miközben az állásfoglalás egyfelől elismerte és hirdette a kuta­tási- és vitaszabadságot, másfelől szembeálllítva a tudomány valóság­feltáró és ideológiai funkcióit, s politikai és közlési felelősségre hivat­kozva (a társadalmat éretlen gyermekként kezelve) azonnal vissza is vonta azt, kiállt a nyilvánosság korlátozásának elve és gyakorlata mel­lett. Így tényleges, érdemi vita nem folyhatott a szóban forgó tudomá­nyos kérdésekről; az elítélt kutatók munkái nem jelenhettek meg. Egyetértünk a Törtételmi utunk c. tanulmánynak azzal a megálla­pításával, hogy a Lukács-iskola néhány képviselőjének, egyes szocioló­gusoknak az ideológiai rendcsinálás jegyében adminisztratív eszközök­kel végrehajtott mcgrcndszabályozása része és következménye volt a reform megtörésének, felszólítás volt az ortodoxia melletti felsora- kozásra, s egyben a szocialista ideológiai szilárdság demonstrációjának is szánták, a reformra és a liberális kultúrpolitikára nehezedő külső kritikai nyomás kivédésére. Az azóta eltelt idő nyilvánvalóvá tette, hogy a megtorlások, a tudományos intézetekből való eltávolítások nemcsak az érintett kutatókat sújtották, de az egész magyar tudo­mánypolitika nemzetközi presztízsét és a hazai tudományos légkört. Felkérjük az MSZMP Központi Bizottságát, hogy vonja le a meg­felelő következtetéseket, s igazságtételként, valamint garanciaként a jövőre nézve érvénytelenítse az 1973-ban született állásfoglalást. Te­remtsen a Központi Bizottság az érintett kutatók számára munkájuk­hoz olyan körülményeket, amelyek semmissé teszik a határozat ad­minisztratív következményeit (pl. munkaviszonyuk folytonosságának elismerése), illetőleg, amennyibe ez bizonyos vonatkozásokban már nem lehetséges, biztosítson számukra a megfelelő kártérítéshez szüksé­ges politikai és morális feltételeket. térbe. Ennek eredménye, hogy tizenegy pártbizottság s két községi alapszervezet közvet­len megyei irányítás alá ke­rülhetett. Hasonló elvek al­kalmazása nyomán vált har­monikussá gazdaságpolitikai tevékenységünk is. Amivel vi­szont végképp szakítani kell: a helyes, pártbizottság által kialakított törekvéseket ne utólag magyarázzuk, miért jók, miért célravezetők, ha­nem a döntés-előkészítés sza­kaszába vonjuk be az alap­szervezeteket. Mert ennek hiányában nem érzik sajátjuk­nak azt, s a végrehajtás so­rán kötelezettségük is elsik­kad. A felismerés nem mai keletű, az országos pártérte­kezlet után munkastílusként fogalmaztuk meg magunknak. Ám a gyakorlatba történő át­vitele nehézkes, időigényes. Miközben nagyító alá kell ten­ni az elmúlt időszak pártmun­kájának gyengeségeit, hibás gyakorlatát, eközben a válto­zó körülményekhez szükséges alkalmazkodni. Ez összetett készséget igényel, párosítva a megfelelő cselekvéssel, gyors felismeréssel, reagálással. De nem a párttagság nélkül, csakis velük együtt! Ennek személyi garanciáit a pártér­tekezletre készülve már meg­teremtettük. A pártbizottság tagságának kétharmadát köz­vetlenül az alapszervezetek delegálták. Jelenlétük az alap­szervezetek és a pártbizott­ság közvetlen kapcsolatának, együttműködésének biztosíté­ka, miközben kiküszöböli aj. apparátus közvetítő szerepet is. — Mit tartok erényemnek? Valóságismeretemet, elemző­készségemet, széles körű ta­pasztalatomat, ismereteimet, melyeket nem csak a párt­munkában szereztem. Hiszen a GATE-n tanszéken dolgoz­va tanultam meg, hogy a tu­dományos vizsgálódás alapja a kétkedés. Innen hoztam, no meg az MSZMP Politikai Fő­iskoláján eltöltött évek vés­ték belém az elméleti igényes­séget. Hibámnak érzem zárkó­zottságomat. Emiatt csak tar- tósabb együttműködés után fordulnak hozzám bizalommal. Ügy vagyok vele, ha segíteni nem tudok, miért zavarjak. Az utóbbi időben pedig ko­rábbi gyakorlatomtól eltérően kevesebb időt szántam az em­berekkel való beszélgetésre ... — Milyennek látom Lábai Lászlót? Annak idején, ami­kor megkerestem, vállalná-e az ideológiai titkárságot, az vezetett: a természetünkben, a fellépésünkben meglévő kü­lönbségek éppen arra alkal­masak, hogy jól kiegészítsük egymást. Közvetlenebbek, szé­les körűek kapcsolatai. Ezt a véleményemet ma is tartom. Nem hibája, inkább beállí­tottságából fakadó hátránya, hogy a gazdaságra vonatkozó politikái tapasztalatai gyen­gébbek. Viszont a vezetői munkában nem ártana hatá- rozottabbnak lennie. Persze itt is az a kérdés: milyen párttá akar válni az MSZMP? Az átmeneti időszakban ha­tározottabb vezetőkre van szüksége, míg ha mozgalom lesz belőle, Lábai László tu­lajdonságai előnyösek, szim­patikusak. Lábai László: — Mindössze három éve dolgozom a párt- bizottságon. Ebben a város­ban, mely éppúgy ipari, mint iskolaváros is. A gazdálkodás körülményei, a termelés ered­ményei, a jövedelemviszonyok meghatározói a munkásság vé­leményének. Ugyanakkor ép­pen nagy számuk, súlyuk miatt a pedagógusok is alakí- ;ói, formálói a közhangulat­lak. Saját pártbizottsági gya­korlatunkban ma is jónak :artom, hogy egy lépéssel min­iig megelőztük az aktuális kérdések napirendre tűzésében » párttagságot. Mégpedig íelytálló következtetéseket, ál- ásfoglalást kialakítva. Ami viszont hiba volt, mire egy év múlva beérett a téma, mi már mással foglalkoztunk, túl­léptünk rajta. Így a politikai tisztánlátás, helyes helyzetfel­ismerés szülte sikert sem könyvelhettük el magunknak. — Ami viszont a pártmun­kás rossz közérzetét jelenti, az a nagypolitika helyi hatása; a gazdaság belső fejlődésének leszűkítése vállalatainknál. Gondolok a bürokratikus, ne­hezen mozduló külkereskede­lemre, vagy az üzleti tisztes­ség hiányára a szállítási fe­gyelemnél, a fizetési kötele­zettség visszatartásánál. Amit feladatnak tekintek, az a de­mokrácia garanciarendszeré­nek kiteljesedése itt Vácott is a maihoz képest, várható két- három párt és egyesületek je­lenléte. De a demokráciában a rendet, a fegyelmet, a több­ségi akaratot és a kisebbségi véleménnyel szembeni tole­ranciát egyaránt fontosnak tartom. — Erényem? Az elemző­munkáról nem mondok le, szeretek nálam okosabb embe­rek között dolgozni. Alkalmaz­kodóképességem mellett az empátiakészségem is erős. Az utóbbi egyúttal hibám, mert nem tudok elvonatkoztatni az emberektől. Szeretem az érvek csatáját, de nem a hangerőt. Kapcsolatot könnyen terem­tek, barátságot nehezen kö­tök. Hibám talán az is, hiány­zik belőlem a vak tekintély­tisztelet, s nem vagyok profi politikus. De az apparátus be­csületét szeretném visszaállí- ' 'íarti. — Dr. Olajos Mihály poli­tikai gyakorlatát, tudását, cél- tudatosságát, akaraterejét eré­nyei közé sorolom, mint ahogy számomra puritánsága is ér­ték. Hibájának azt tekintem, hogy a korábbi években kevés ideje jutott a személyes kap­csolatok ápolására,' s ez nép­szerűségének rovására ment. Engem azzal vett le a lábam­ról, hogy hosszabb távon a látszólag meg nem hallott vé­leményt is figyelembe vette döntéseinél. ® Egyetlen kérdés marad a végére: hogyan dolgozott a je­lölést előkészítő bizottság, mi Pádár Sándor összegzése? — A száz alapszervezetnél, a kis csoportokban történt meg­beszéléseken az aktívabbak határozottan kérték, igényel­ték a többes jelölést, s ezen keresztül a demokratikus vá­lasztás lehetőségét. A javasla­tok köréből kiemelhető, hogy nagyon sokan Lábai Lászlót éppúgy alkalmasnak minősí­tették első titkárnak, mint titkárnak, ö a jelölést elfogad­ta, s ha a megmérettetés so­rán a szavazatokat nem kap­ja meg az első titkári funk­cióra, akkor titkárként is hajlandó tovább dolgozni a pártbizottság kötelékében. De jellemző a váci párttagság hangulatára, hogy a többes jelölés igénye a titkároknál is megfogalmazódott. Hat-nyolc név hangzott el, de István Kálmánt, a lakóterületi párt- bizottság titkárát kivéve, nem vállalták jelölésüket. Az erős szándékot tapasztalva, a je­lölést előkészítő bizottság úgy döntött: első titkárnak dr. Olajos Mihályt és Lábai Lász­lót javasolja, míg az egyik titkári posztra is kettős a je­lölés, Bacsa Tamás és István Kálmán. De arra kéri a kül­dötteket, hogy politikai fele­lősségük súlyát érezve mérle­geljenek, s vegyék számba a jelöltek valóságos, létező po­litikai felkészültségét, tudását, emberi tulajdonságaikat. Ne indulatoktól, szélsőséges be­folyásoktól áthatva döntse­nek. Mert komoly a tét, ez a választás az MSZMP Vác Vá­rosi Bizottságának egységét, rselekvőképességét hivatott erősíteni. Azt az akcióegysé- ?et, melyre a következő idő­szakban nagy szükség lesz. Varga Edit Emberi Jogok Nemzetközi Társasága Magyar szekció alakul

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom