Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-17 / 65. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGI ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM, 65. SZÄM Ára: 4.II0 forint 1989. MÁRCIUS 17., PÉNTEK Grósz Károly beszéde az ÍPU-konferemián \ ; j-— , Y~c • « *' .»•­^•. i V ■_ Vj' A humánus szocializmusban látjuk az igazi jövőt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára csütörtökön beszédet mondott a 81. interparlamentáris konferencián. A több mint száz ország törvényho­zóit egyesítő nemzetközi szervezet, az Interparlamentáris Unió a hét eleje óta tanácskozik Budapesten és kialakult hagyománya, hogy meghívja a vendéglátó ország egy vezető politikusát, ismertesse meg országának tö­rekvéseit a világ minden tájáról érkezett parlamenti képviselőkkel. Az MSZMP főtitkárát a dél­utáni ülésen Barcs Sándor, az IPU magyar csoportjának ve­zetője, a konferencia elnöke és Dauda Sow, az Interparla­mentáris Tanács elnöke kö­szöntötte. Grósz Károly nagy érdeklődés mellett mondta el beszédét, amelyet a konferen­cia résztvevői tapssal fogad­tak. A konferencia délelőtt befe­jezte vitáját arról, miként se­gítsék a világ parlamentjei a gyarmati rendszer felszámolá­sát, a faji elkülönítés és a faj­üldözés minden formájának megszüntetését, hogyan járul­janak hozzá a nemzeti kisebb­ségek jogainak biztosításához. Ez utóbbi kérdésben számos nyugati delegátus bírálta Ro­mániának a nemzeti kisebbsé­gekkel szemben tanúsított po­litikáját, a falurombolás ter­veit, az emberi jogok megsér­tését. Heves bírálat hangzott el egyebek között az Egyesült Államok, Ausztria, Svájc, Űj- Zéland és Portugália képvise­lőjének részéről. A román kül­döttek, élve a válasz jogával, elutasították a bírálatot, azt hangoztatva, hogy országuk­ban megvalósul a nemzetiségek egyenjogúsága — ezt az állí­tást azonban mások több fel­szólalásban vitatták. A vita alapján a szerkesztő- bizottság fogalmazza majd meg az interparlamentáris konfe­rencia végleges állásfoglalásá­nak tervezetét, amelyet a zá­róülésen fogadnak el. Délután a mintegy száz or­szágból érkező törvényhozók megkezdték az utolsó napiren­di pont megtárgyalását: átte­kintik a világ társadalmi, gaz­dasági, politikai helyzetét. A felszólalók kivétel nélkül hangsúlyozták az elmúlt évek­ben bekövetkezett kedvező változások jelentőségét. Több felszólalás üdvözölte a szovjet —amerikai leszerelési megálla­podásokat, a bécsi leszerelési tárgyalások megkezdését, a szovjet fegyveres erők kivoná­sát Afganisztánból, az Irán és Irak között létrejött fegyver- szünetet. Ugyanakkor azon­ban a felszólalások nagy nyo­matékkai hívták fel a figyel­met arra, hogy mindez csupán a kezdetet jelenti. Nagy Gyula evangélikus püspök, országgyűlési képvi­selő az IPU magyar csoport­jának képviseletében szólalt fel csütörtökön a vitában. Meg­állapította: véleményünk sze­rint most három nagy, egy­mással szorosan összefüggő, az emberiség jövőjét döntően be­folyásoló kérdés megoldására kell összpontosítani az erőfe­szítéseket. Meg kell őrizni a békét, véget kell vetni minden háborúnak, el kell tiltani a nukleáris és a vegyi fegyvere­ket, békés tárgyalásokkal kell elhárítani a feszültséget, konf- litusokat kiváltó tényezőket a világon, Ezzel együtt biztosí­tani kell, hogy mindenütt ér­vényre jusson az igazságosság. „Nem lehet tartós és valós bé­ke anélkül, hogy ne valósulná­nak meg az egyenlő jogok, anélkül, hogy minden nép, nemzeti kisebbség, a társada­lom valamennyi tagja hozzá­jusson az élet minden értéké­hez” — hangoztatta a magyar küldött, aki a harmadik meg­oldandó feladatként az ökoló­giai problémák megoldását, a környezetvédelmi összefogást jelölte meg. Grósz Károly mindenekelőtt őszinte nagyrabecsüléssel kö­szöntötte a tanácskozás részt­vevőit, kifejezve azt a jóleső érzést is, hogy a 81. interpar­lamentáris konferencia szín­helyéül a magyar fővárost vá­lasztották. Az MSZMP főtitkára a to­vábbiakban méltatta az In­terparlamentáris Unió tevé­kenységét, rámutatva: immár száz esztendeje az elsők között tűzte zászlajára a népek köze­ledésének és együttműködésé­nek előmozdítását. Nemes szándékai mellett a történelem nehéz megpróbáltatásai köze­pette is kiállt. Törekvései ma is helytállóak. Az Interparla­mentáris Unió tevékenysége a népek akaratát, őszinte béke­vágyát testesíti meg egymásra utalt világunkban. Az önök munkáját a magyar közvéle­mény is jól ismeri és nagyra becsüli — hangoztatta, majd a magyar társadalmi-gazda­sági élet időszerű kérdéseiről adott áttekintést. — Önök rendkívül izgalmas, érdekes időszakban látogat- taik el hazánkba. A változás, a megújulás vitákkal, ellent­mondásokkal teli, de sokat ígérő időszakának lehetnek rövid időre tanúi. Hogyan il­leszkedjen Magyarország a jövő század népeinek közös­ségébe? — Erre keressük ma a választ mindannyian, az Or­szággyűlés és a kormány, az MSZMP és más politikai szer­vezetek, az egész társadalom. — A Magyar Népköztársa­ság a Varsói Szerződés tagja, s az marad mindaddig, amíg Európában katonai tömbök lesznek. Ugyanakkor partne­rek vagyunk minden olyan törekvéshez, amelyek a kato­nai-politikai szövetségi rend­szerek felszámolására irányul­nak. Elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy a Varsói Szer­ződés szervezetén belül tovább erősítsük a partneréiszonyt, a demokratikus együttműködési formákat, növekvő figyelmet szenteljünk az emberi jogok, a humanitárius kapcsolatok, a gazdasági növekedés és együtt­működés, a környezetvédelem, az ökológiai biztonság felada­tainak. Határozottan síkra kell szállnunk a katonai tömbök közötti kapcsolatok fejleszté­séért, veszélycsökkentő és konzultációs mechanizmusok létrehozásáért, majd fokoza­tosan a tömbök egyidejű fel­számolásáért. Csak az ilyen, az együttműködés és a nyitott­ság alapjain álló államközi kapcsolatrendszer vezethet el bennünket a kard és a pajzs logikájának végleges meghala­dásához. — Külpolitikánk a jövőben sem mond le a Szovjetunióhoz fűződő korrekt viszony ápolá­sáról, szövetségünk megőrzé­séről, együttműködésünk fej­lesztéséről. Számunkra is nagy jelentősége van annak, hogy a reformot képviselő szovjet po­litika új lendületet adott mindazoknak, akik a korsze­rű, humánus szocializmusban látják a jövőt. Reformtörek­véseink szellemében kétolda­lú kapcsolatainkban is tovább kell lépnünk, utat nyitva a hatékonyabb együttműködési formák előtt. — őszintén sajnáljuk, hogy hazánk és Románia eltérő ál­lásponton van az emberi jogok értelmezésében olyan időszak­ban, amikor az emberi jogok, benne a nemzeti kisebbségek jogainak védelmében egész Európa egyetértésre jut. Jó tudni, hogy a nemzetiségi jo­gok védelmét az európai ál­lamok többsége nem kétoldalú kérdésként kezeli. Tisztában vagyunk azonban azzal is, hogy e kérdést a magyar és a román nép helyett senki, sem más országok, sem nemzetközi szervezetek nem oldhatják meg. Mi változatlanul az euró­pai normáknak megfelelő kap­csolatépítésre törekszünk a szomszédos Romániával. Kívánom, érezzék jól magu­kat nálunk, tanácskozásuk eredményes legyen — mondta végezetül Grósz Károly, meg­köszönve a hallgatóság figyel­mét. Fejti György Varsóba utazott Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására csütörtökön Varsóba utazott. Búcsúztatá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent Tádeusz Czecho- wiez, a Lengyel Népköztársa­ság budapesti nagykövete. Tárgyalás a magyar vezetőkkel Jasszer Arafat Budapesten MPf53 MS m ffí&gJI: Táskavarrás A strandpapucsoktól a divat­táskákig, a csatoktól az autós- és sportcikkekig többtucatnyi terméket gyártanak Ráckevén, a Kun-Bőr díszműipari szak­csoport tagjai. Vince Lászióné (képünkön) egy, a választékot bővítő, divatos utazótáskát varr (Hancsovszki János felvétele) W Straub F. Brúnó és vendége Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának meghívására csü­törtökön hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke. A magas rangú palesztin vezető kísére­tében van Szulejman An- Nadzsab, a PFSZ VB tagja, a Palesztinái Kommunista Párt főtitkára, Mamduk Nofal, a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért Politikai Bi­zottságának tagja, valamint Abdellatif Abu Hedzseli, a PFSZ politikai osztályának he­lyettes vezetője. Jasszer Arafat különgépe délelőtt 9 órakor szállt le a magyar és palesztin zászlócso­korral díszített Ferihegyi re­pülőtérre. A gépből kilépő ma­gas rangú látogatót elsőként vendéglátója, Grósz Károly üdvözölte. A PFSZ vezetőjé­nek fogadásán a Ferihegyi re­pülőtéren részt vett Sarlós , István, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Kótai Géza, a 2 Központi Bizottság nemzetközi pártkapcsolatok osztályának vezetője és Nagy Gábor kül- íügyminiszter-helyettes. A délelőtti órákban Grósz Károly megbeszéléseket foly­tatott Jasszer Arafatta’^ a Központi Bizottság székhazá­ban. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke a kora délutáni órákban az Országházban fo­gadta a PFSZ vezetőjét. A rö­vid eszmecserén az Elnöki Ta­nács elnöke mindenekelőtt azt hangoztatta, hogy hazánk nyi­tott a világ felé, a kapcsolatok fejlesztésére törekszik minden együttműködésre kész part­nerrel. Elmondta: magyar rész­ről foglalkoznak azzal a gon­dolattal, hogy emeljék á Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet budapesti képviseletének szintjét. Straub F. Brúnó rá­mutatott arra is, hogy a ma­gyar—izraeli kapcsolatok erő­sítésével hazánk egyben a pa­lesztinok ügyének igazságos rendezését is elő kívánja moz­dítani. Jasszer Arafat udvariassági látogatást tett Huszár István­nál, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa főtitkáránál is. Jasszer Arafat este nagy lét­számú hallgatóság előtt elő­adást tartott az MSZMP KB Politikai Főiskoláján a közel- keleti helyzet alakulásáról. Js0 NB emSm WW m " wWarl 'wFSIW Megkezdődött tegnap Budapesten az ASPEN-intézet négy­napos nemzetközi konferenciája, s azon beszédet mondott Né­meth Miklós miniszterelnök és Pozsgay Imre államminiszter is. # A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szövetségének közgyűjteményi választmánya nyílt levelet intézett Pozsgay Imre államminiszterhez, és sürgette a kormány által korábban megígért béremelést. # A Szabad Demokraták Szövetségének sajtótájékoztatóján tegnap bejelentették, hogy a máris párt­ként működő szervezet indulni akar a következő választáson. 9 A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának konferenciá­ja javaslata alapján létrehozott szövetkezetpolitikai munkabi­zottság tegnapi vitájában elhangzott: a föld használatát a jö­vőben ne a hatóságok ellenőrizzék, bízzák a földről való gon­doskodást a művelésben érdekelt tulajdonosakra. L egyen a kiindulási pont a fonák hely­zet: az ország leg­többet építő megyéinek egyikében, Pest megyében, az összes építési-szerelési tevékenységnek több mint a felét olyan kivitelezők teljesítik, amelyek szék­helye a főváros vagy más megye. Aminek természe­tesen nem lenne különö­sebb jelentősége akkor, ha tényleges verseny helyzet érvényesülne az építési­szerelési munkák kínála­tában. Ilyen versenyhely­zet híján azonban nagyon is lényeges tényező a te­rületi hovatartozás. Ta­pasztalható ugyanis, a má­sutt székelő cégek a ma­radékelv alapján vállalnak munkát: amire ott nincsen kereslet, azt kínálják fel itt a megyében. Amint az sem tartozik a ritka esetek közé, amikor egy-egy épít­kezésről átmenetileg elvo­nul a kivitelező, mert a székhely közigazgatási te­rületén sürgetővé váltak a feladatai. Az érintett cégek nem csinálnak titkot belőle: ne­kik a legfontosabb az, hogy a székhely szerinti területen legyenek jó vé­leménnyel a munkájukról. Ami mögött bölcs tapasz­talatként az húzódik meg, hogy a különböző testüle­tek, a lakosság kedvező véleményének birtokában elhalványul minden más, ami nem a székhelyen tör­tént. történik. Ilyen egy­szerű magyarázata van a megyében például több ta­jnr ' • • ' ' • • ' KO KÖVÖN nácsi beruházás lassúságá­nak: a kivitelezőnek „ott­hon” adtak — azaz a szék­hely szerinti területen — gyorsan teljesítendő meg­rendelést. Egy másik, nem mellé­kes jellemzője az építés- szerelés szakterületének a megyében, hogy egyre na­gyobb szerephez jutnak a kisszervezetek, s ugyan­akkor csökken a nagyobb cégeknek a súlya, fontos­sága. A szövetkezeti kivi­telezőknek a száma a me­gyében 1985 és 1988 kö­zött, tehát mindössze há­rom év alatt több mint kétszeresére nőtt...! Ez a rendkívül gyors bővülés egyben felszínre hozza azt azt ellentmondást is, amely a technikai felszereltség színvonala és a termelé­kenység alakulása között észlelhető. Furcsa ugyanis, ha a sokkal gazdagabb technikai, technológiai esz­köztár felett parancsnökló gazdálkodóknál van visz- szatérő gond az egy fog­lalkoztatottra jutó építési­szerelési tevékenységgel, a kisszervezeteknél viszont, ahol olykor meglehetősen kezdetlegesek a feltéte­lek. ezzel a döntő mutató­számmal nincsen semmi baj. Igaz, a Miniszterta­nácsnak a népgazdaság 1989, évi tervéről hozott határozata kimondja, „a tartósan veszteséges építő­ipari szervezeteket — be­leértve a nagyvállalatokat is — át kell szervezni, il­letve szükség esetén fel kell számolni”, ám min­dennapi tapasztalatokból tudjuk, ettől még a beru­házók mindennapi gond­jai megmaradnak. Megmaradnak akkor is, ha — amint ez történt 1988-ban a megyében — csökken a . megbízásoknak a száma. Tavaly a megyei székhelyű kivitelezők épí­tési-szerelési munkájának az értéke 4,2 milliárd fo­rintot tett ki. Ami, ha ösz- szehasonlító árakon szá­molunk, 2,6 százalékkal kevesebb, mint amekkora a teljesítmény az előző esztendőben volt. Szerény remény mutatkozott egy esetleges kínálati helyzet kialakulásának a kezdeté­re, hiszen a kevesebb megbízás változó maga­tartásra ösztönözheti a ki­vitelezőket. Ez a szerény remény nem igazolódott. A kisszervezetek között ugyan már akadnak olyanok, amelyék komolyan veszik a versenytárgyalásokat, a jellemző azonban még mindig az, hogy a kivite­lező kívánja diktálni a fel­tételeket és nem az, aki — a beruházó — fizet. Ennél is élesebb fényt vet a gazdálkodási maga­tartás lassú változására az a tény, hogy bár a me­gyében most már a meg­bízásoknak több, mint a felét — tavaly 55 száza­lék volt ez az arány — nem az új építések, hanem a fenntartási jellegű mun­kák adják, a nagyobb ki­vitelezői szervezetek java része — tisztelet a kivétel­nek — távol tartja magát ezektől. Nem akar bíbe­lődni ilyesmivel... Még akkor sem, ha egyébként nincsen elegendő megbízá­sa, ha gazdálkodási nehéz­ségei mutatkoznak! K árhoztathatnánk most az elkényelmesedett vállalati magatar­tást, ám ez a magatartás csak okozat és nem ok! Az ok abban az érdekeltségi rendszerben rejlik, amely semmi mással, pusztán az­zal törődött, hogy a kő kövön legyen, azaz mellé­kes volt, miként fekszik a kő a kövön. Kevésbé kép­letesen fogalmazva: annak az árát kell megfizetni ma, hogy a szakterület évtize­deken át a puszta mennyi­ségek teljesítésével gond nélkül megélt. A határ­idők, a költségek, a minő­ség mutatói szinte senki­nek sem voltak fontosak, ha a kő kőre került, azaz állt az, amit avatni, átad­ni lehetett, ami tanúsítot­ta, itt és ott. „fejlődtek”. A több évtizedes gyakorlat­nak a felszámolásához évek kellenek. Amint a ta­valyi tapasztalatok mutat­ják, nem lesznek könnyű évek ezek senki számára. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom