Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám

I MÁRCIUS 15., SZERDA A tájba illesztés kultúrája A gyömrői Teleki-kastély Jobban figyelünk kulturális kincseinkre Megyénket Járva Jó érzés fog el, amikor látom, miként szépítkeznek kisebb-nagyobb településeink. Pedig szűkében vagyunk a pénznek, szaporod­nak a magángondok. Talán éppen emiatt váltunk érzéke­nyebbé a köz gondjaira is. Több figyelmet fordítunk nemzeti értékeink, vagyonunk sorsára, hazánk történelmi múltjának jellegzetes, pótol­hatatlan építészeti emlékeire. Egyre gyakrabban hallatják szavukat a legkülönfélébb té­mákban falugyűléseken, vá­rospolitikai fórumokon az ott élő emberek. Bármiről essék azonban szó, mindenkor elő­térbe kerül egy-egy helybéli műemlék, helyzete. Ügy vélem, Gödöllőn is így kezdődhetett. Ez a városunk is azok közé tartozik, ame­lyeknek lélekiszáma hirtelen- hamarjában kétszeresé re-há- romszorosára duzzadt. Elein­te csupán néhány őslakost foglalkoztatott a csodálatos barokk kastély egyre romló állapota. Hosszú ideig csak magányos harcosok voltak, de kitartó következetességük mind többeket késztetett egyetértésre. Nem ment ez simán, vita nélkül. Ám ennek eredmé­nyeként a város politikai­társadalmi vezetői is az ügy mellé álltak. Így kerülhetett sor arra, hogy az Állami Tervbizottság külön keretet biztosított a Grassalkovich- kastély megóvására. Az első siker arra buzdí­totta a városszépítőket, hogy lelkes pedagógusnak, aki a község történetét feltárta. Szellemiségét, s kiadatlan tu­dományos munkáját úgy hagyta örökül a diákokra, hogy az élő történelemként kapcsolja őket össze. Aligha szükséges — bár akad még bőven megyénk­ben — több példával igazol­ni állításomat, miszerint egy- egy régi építészeti érték a közéletteremtés kiindulópont­jává válhat. Bizonyára min­den településen akadnak né- hányan, akik felismerik en­nek jelentőségét. Érdemes kezdeményezéseikre felfigyel­ni, segítőtársként melléjük szegődni. Vennes Aranka A felső képen: a Grassalko- vich-kastély a XIX. században Ebben az esztendőben tovább folytatják az életveszély-el­hárítási munkálatokat a Gras- salkovich-kastély épületében (Vimola Károly felvételei) Bármely irányból is közele­dünk Gyömrő felé, már mesz- sziről feltűnik az egész tájat dominánsan meghatározó, méltóságteljes klasszicista kastély épülete. A gödöllő— ceglédberceli dombság egyik legszélső nyúlványára telepí­tett Teleki-kastély látványa messziről nézve is lenyűgö­ző. Gyerekkorom élményei ele­venednek meg, amikor arra­felé járóik vagy megpillan­tom a kastélyt. Főleg a csi­galépcső ejtett ámulatba ben­nünket napról napra. Le-föl szaladgáltunk, élveztük a sű­rű „kanyarokat”, egyszer­egyszer a korláton is lecsúsz­káltunk. A Teleki-kastélyt több mint két évtizede fel­újították, de csak a legszük­ségesebbeket végezték el raj­ta. Azóta azonban igencsak kikezdte az idő vasfoga, s ta­lán a 24. órában, de ismét történik valami az épülettel. Érdemes egy kicsit elidőz­ni a kastély múltjánál — eh­hez kértük ifi. Pál' Mihály gyömrői szobrászművész se­gítségét, aki testvérével, Pál András főfaragóval szintén részt vesz a rekonstrukciós munkálatokban. — Elsősorban a. tájba il­lesztés kultúrájának gyakorla­tát csodálhatjuk meg — mondja ifj. Pál Mihály. — A barokk és a klasszicizmus korában a jelentős épületek tájba szervezése elsődleges fontosságú szempont volt, — de épület és táj együttes ha­tását itt úgy tudták fokozni,- hogy a tájba építés szándé­kának iskolapéldája lehetne. Még sokan a gyömrőiek kö­zül sem tudják — hisz F. Csanak Dóra legújabb kuta­tásából derült ki —, hogy a mai Teleki-kastély helyén már a XVIII. század közepén is palota állt, ami a Tele­kiek erdélyi birtokán létesí­tett Gernyeszegi-kastéllyal egy időben épült. Mayerhof- fer — a kor híres építésze — tervezte késő barokk stí­lusban, A gyömrői kastély 1835-ben leégett. A jelentős értékeket képviselő könyv- és levéltárat Pestre kellett szállítani. (A gyönyörű gyűjteményt Kazin­czy Ferenc is csodálta, le­velezéseiben többször tesz említést róla.) Az újjáépítésre egy másik híres építészt, Hild Józsefet kérték fel. ö volt a váci és részben az esztergomi székes- egyház tervezője is. Az új külsejében ma is álló kas-' tély klasszicista stílusban ké­szült a régi Mayerhoffer­A gyömrői Teleki-kastély ion oszlopai a timpanonnal. Az oszlopokról is hullik már a régi vakolat (Lovas István felvétele) féle kastély megmaradt alap­jaira és kőelemeinek fel- használásával. Hild 1846 előtt készült el újraépítésével, két évvel a 48-as szabadság­harc előtt. A kész épületről a Honderű című újság ugyan­abban az évben közölt litog­ráfiát. — Hogyan vészelte át a II. világháborút a Teleki-kas­tély? — Különös véletlennek te­kinthetjük, hogy a második világháború földindulását — a Gyömrő környékén kialakult hathetes álló frontot is — a kastély sérülés nélkül átvé­szelte. Sajnos a háború után sokan „kisajátították” a kas­télyt, elvittek onnan minden mozdíthatók Jelenleg az ál­talános iskola internátusa működik a kastélyban. — Mikor született a dön­tés a felújításról? — Tavaly a gyömrői szék­helyű Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat hat pályázó közül nyerte el a munkát a felújításra, ők kértek fel en­gem és öcsémet, Pál Andrást, aki különösen jártas a res­taurálási munkákban, hiszen többek között dolgozott az Operaház felújításánál és most a Szent István Bazilika munkálataiban is részt vesz. — Nem kimondottan művé­szi munka ez, nem zavarja mindez önt? — Egyáltalán nem. Mert bár nem kifejezetten művé­szi feladat, szakmai ismeretet és restaurálási gondosságot igényel. A vastag vakolat alól elő keli hoznunk a finom míves faragásokat és stílusuk által sugallt szellemben pó­tolni a hiányzó részeket A kastélyfelújításra több mint 12 milliót fordítanak. A szobrásszal és kőfaragóval együtt dolgozik kőműves ; és segédmunkás. Az Országos Műemléki Felügyelőség fo­lyamatosan ellenőrzi majd a felújítást. Ez — no meg a hozzáértő kezek — lehet a garancia arra, hogy Pest me­gye eme szép műemlék együttese ismét ellenálljon jó néhány évig az időjárás vi- szon tagságainak. Gér József Erdélyi motívumok díszítették A műteremház nem múzeum Dobszó hangzott fel 1903- ban Gödöllő piacán, s a kiki­áltó harsány szóval adta tud- tul: a városban szövőiskola nyílik. Az egykori Erdő ut­cai szőnyegkészítő műhely, amely 1907-től az Országos Iparművészeti Iskola tanmű­helyévé vált, számos gödöllői lánynak biztosított munkát. Az iskola a helyi szecessziós művésztelep keretein belül működött, s élére néhány év­vel a kolónia megalapítása után egy francia művész ke­rült: Belmonte Leo. A francia vendég a híres párizsi szőnyegkészítő üzem­ben, a Manufacture des Gobe­lins-ben sajátította el a gobe­linszövés technikáját. Az itt szerzett tudását osztotta meg az általa irányított iskola ta­nulóival, hamarosan már nem csupán mint vendég, hanem mint igazi gödöllői lakos, hi­szen családjával együtt a vá­rosba költözött. Olyan házat szeretett volna, amely egy­részt igazi otthont ad neki, másrészt lehetővé teszi, hogy művészi tevékenységét to­vább folytassa. Így egykori akadémiai festőtársával. Nagy Sándorral együtt mindketten ugyanannak az építésznek ad­tak megbízást villájuk tervei­nek elkészítésére: Medgyasz- szay Istvánnak. A kor ki­emelkedő mestere meg is tervezte a két épületet, s el- kénzelései alapján 1904 és 1906 között felépült a mai Körösfői-Kriesh Aladár utca egyik telkén a gödöllői sze­cessziós műhely két tagjának páros műteremháza. A két villa többé-kevésbé ma is érzi tervezőjének keze nyomát. Azért csak többé-ke­vésbé, mert eredeti állapotá­ban csak a kisebb villa, Nagy Sándor egykori lakóháza ma­radt meg, híven tükrözve ma is a magyarországi premo­dern építészet első képviselő­jeként számon tartott Med- gyasszay gondolatvilágát. Né­pi hagyomány és új építé­szeti anyagok és eljárások öt­vözete jellemezte stílusát, el­sőként alkalmazva hazánkban a vasbetont. De az ő nevé­hez fűződik a nyerstégla­homlokzat előszöri felhaszná­lása is, mindez ma is jól látszik mindkét villán. A gö­döllői művésztelep tagjai gyűjtőutakon ismerték meg a népművészet motívum- és formakincsét, s ki is adták gyűjtőmunkájuk eredményeit. Így látott napvilágot 1907-től kezdődően öt kötetben Malo- nyai Dezső műve, A magyar nép művészete. Az erdé­lyi kutatóutakon megis­mert, majd közzétett gazdag anyag rányomta bélyegét Medgyasszay István alkotá­saira is: a gödöllői páros mű­teremvillák belső kialakítá­sánál felhasználta a Malo- nyai-féle néprajzi szintézis számára készített erdélyi fel­mérési rajzok formáit és mo­tívumait. Mindez a jellegze­tesen magyaros látásmód ki­egészült az angol vidéki épí­tészettől eltanult, változatos tömeghatást mutató épület­elrendezéssel, s így jött lét­re a finn szecessziós építé­szettel szoros rokonságot mu­tató sajátos Medgyasszay- stílus. A két műteremvilla közül talán a 36-os házszám alatt álló Nagy Sándor-lakásnak jutott jobb sors. Igaz, hogy A nyerstégla-homlokzat még látszik, az egykori lépcsőbejáró eltűnt a francia szövőmester villájáról (Vimola Károly felvétele) hosszú évek óta nem látta kő­műves, állapota folyamatosan romlik, jócskán ráférne a helyreállítás, de viszonylag épen megmaradt. Párját, a francia szőnyegszövő 34. szám alatti villáját alaposan át­építették. A művésztelep megszűnése után Belrponte Leo visszatért hazájába, s tá­gas háza egy idő után a Gö­döllő és Vidéke ÁFÉSZ köz­pontja lett. Eredeti állapotá­ban semmiképpen nem fe­lelt meg az új lakó céljainak, következett az átalakítás, amelynek számos jellegzetes­sége áldozatul esett. A belső falátrakások, eltüntették egy­kori arányait, odalettek a be­járatot díszítő s motívumai­ban Erdélyt idéző fafaragá­sok. A valaha a művész dol­gozószobájául szolgáló műte­rem sem látható már, tágas ablakait kicserélték. Gyakor­latilag csupán a belső lépcső, és az emeleti rész famennye­zeté mutatja még a ház va-‘ lamikori szépségét. A szomszédos Nagy Sán- dor-ház műemlék, védelem alatt áll. Mivél a városban az európai hírű szecessziós ko­lóniára csupán egy kisebb kiállítás emlékeztet, a helyi múzeum szeretné ezt a házat tataroztatni. s úgy berendez­ni, hogy méltó módon mutas­sa be egykori gazdaja, s az egész telep művészetét, je­lentőségét. Mindez azonban egyelőre még a jövő zenéje. Az igazi lehetőséget az kí­nálná, ha mindkét házat si­kerülne az eredeti állapotba viszaállítani. A művésztele­pek szerves részét képező műteremvillák mára szerte Európában múzeumok lettek Itt, Gödöllőn a hazánkban egyedülálló csoportosulás al­kotásait bemutató múzeum­má, jelentőségét hangsúlyozó emlékhellyé válhatna e két Medgyasszay-tervezte szép műteremvilla. Mörk Leonóra Közéletteremtő emlékhely továbblépjenek. A köz fi­gyelmét a többi védett érték felé irányították, s a helytör­téneti gyűjtemény gazdag múzeummá bővült. Mind­emellett természetesein napi­renden tartják a kastély hasz­nosításának kérdését. Ezt szol­gálják a különböző rendezvé­nyek — például az Erzsébet- napok —, pályázatok kiírása. Lám, ennyit nyom a latban egy építészeti-történelmi em­lék'. Megmentésének szándéka közvéleményt formál, össze­fogásra, együttes cselekvésre készteti azokat is, akik csak néhány éve laknak az adott te­lepülésen. Korántsem egyedi Gödöllő esete. Jól tanúsítják ezt a szigetszentmiklósi változások. A gyorsan növekvő új város­részbe csak alúdhi jártak ha­za az emberek. Semmilyen érzelmi szál nem kötötte őket ide. A távoli, több ezer éves múlt tárgyait azonban Vöő Imre megszállottan gyűjtötte. Ebben a munkában egyre többen segítették. Egyre sür­getőbbé vált az értékek elhe­lyezése. A város vezetői felismerték, hogy mindebben közösségte­remtő erő rejlik. Megszüle­tett a múzeum. Ezt követte a helybeli zenetudós-zeneszer­ző emlékházának megnyitása, s az önálló zeneiskola terve is napirendre került. A műemlékek közgondolko­dást egységesítő hatását ta­pasztalhatjuk Gombán is. Min­den bizonnyal szerepe volt eb­ben Arató Ferencnek. Annak a

Next

/
Oldalképek
Tartalom