Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám

1989. MÁRCIUS IS., SZERDA

/

7

CS. KOVÁCS LÁSZLÓ: TOBORZÓ

Kiművelt emberfőkért

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat március 22-ére országos értekezletet hívott össze. Ennek kapcsán a társulat elnöksége összefogásra és cselekvésre szólító kiáltvánnyal fordult a magyar értelmiséghez, az egész társadalomhoz a műveltség rangjának védelmében, új nemzeti művelődési program kialakítása érdekében. A felhívás szövegét az alábbiakban ismertetjük.

Kedves Barátaink!

Széchenyi Istvánnak a „kiművelt emberfök”-ről szóló ismert mondása jegyében ül össze ez év március

22-én országos értekezletünk, amelynek célja, hogy e társadalmi íásíültségekkel teli hónapokban maga köré gyűjtse és céljai érdekébén cselekvésre szólítsa a hazai értelmiségét, azokat a szakembereket, akik hivatásuknak tekintik társadalmunk művelését.

. Meggyőződésünk, hogy súlyoshoz dó politikai, gazdasági, kulturális és' morális gondjainknak egyik alapvető o<ka a tudás alacsony színvonala, az általános és szakműveltség korszerűtlensége, az emberi értékek és magatartásformák torzulása társadalmunkban. Társulatunknak fő célkitűzése az emberi élet minőségét rontó eme kedvezőtlen jelenségek okainak csökkentése, a műveltség rangjának védelme. Nincs olyan művelődési szervezet hazánkban, amely a TIT- hez hasonlóan másfél évszázados .folyamatosságot tudhat maga mögött e nemes célok valóra váltásában!

— A magyar művelődés kontinuitásának őrzői és megújítói vagyunk. Büszkén vállaljuk az alapítók, Bugát Pál és reformer társainak örökségét, a magyar művelődés nagy ügyének rendíthetetlen szolgálatát. A folyamatosság és a megújulás széttéphetetlen egységére, az alapítók szelleme iránti hűségre törekedtünk a legnehezebb politikai körülmények között is. Má és holnap soraink közé hívjuk áz értelmiségi progresszió legkülönfélébb képviselőit, kommunistákat és "más pártállásúakat, a politizáló és a mindennapi politikától magukat távol tartó szakembereket!

— Az emberi értelem hívei és közvetítői vagyunk. A nagy francia .forradalom kétszázadik évfordulójának évében nyíltan vállaljuk az első reformnemzedék, társulatunk létrehozóinak gondolatait. Hiszünk az emberi alkotó ész térhódításában, a korunkat is elöntő mindenfajta. irracionális, misztikus áramlatok. előítélet- és tévhitrendszerek ellenében is. Nyíltan valljuk és vállaljuk nemzeti érzéseinket is. de sohasem engedünk teret a nemzeti; vallási vagy etnikai elfogultságoknak.

—. Az emberi egyetemesség tanúi ]és hirdetői vagyunk. Tudjuk és hirdetjük, hogy jelen bajaink egy részié ' múltbeli elzárkózásunkban, helyünk és szerepünk alá-, illetve túlbecsülésében gyökeredzik. Hivatásuknál fogva tagjaink sokat utaznak külföldre, szakadatlanul olvassák a nemzetközi irodalmat. Nyugodtan kimondhatjuk: mi ismerjük a mai világot a Szovjetuniótól Amerikáig, Ázsiától Ausztráliáig. Állítjuk, hogy‘nemcsak Széchenyi 1st-' ván, Bugát Pál, Kodály Zoltán, Bi- bó István vagy Lukács György korában volt fontos és szükséges bevált külföldi rendszereket hazai földre átültetni, hanem e kis országnak ma és holnap is életeleme a nyitottság, az eszmék, gazdasági tapasztalatok és művelődési értékek szabad áramlása. Ezért felajánljuk nemzetközi ismereteinket hazai erkölcsi és gazdasági nyomorúságaink . enyhítésére és leküzdésére.

— A megbízható, hiteles tudás elkötelezettjei és terjesztői vagyunk. Nem a dogmákká merevedett tévtanoké, hanem a modern tudomány által szüntelenül elébünk tárt új tényéké, e tények alapján állandóan meg-megújuló nézeteké. Hirdettük és hirdetjük, hogy a közgazdasági törvényektől a jogalkotáson át az orvosi ismeretekig nem a konjunkturális, a napi divatos széljárásoknak kitett felületesség, hanem csakis a tudomány adatai alapján vezérelt cselekvés viheti előre társadalmunkat.

— A méltó emberi élet minőségének pártolói és szervezői vagyunk. Meggyőződésünk, hogy korunkban már nem elegendő a tudomány és a műveltség elemeit csupán közvetíteni, hanem a példa erejével a cselekvés irányában kell hatnunk! A mai embert megillető szuverén magatartás, a lelki és testi egészséget biztosító korszerű életforma kialakítása érdekében kell - minden tevékenységünket végeznünk. Minden megyében, minden nagyobb településen működő helyi szervezeteink e közösségi cselekvés műhelyei. Ezért kezdeményeztük és kezdeményezzük értelmiségi klubok létesítését, ezért vállaltuk és vállaljuk közreműködésünket népfőiskolák újraalapításában, a falusi és a városi műveltségközvetítés, a tehetségfejlesztés érdekében.

Kedves barátaink! Világnézettől és pártállástól függetlenül hívunk mindenkit társulatunk helyi szervezeteibe népünk felemelkedésének nemes ügyéért, hiszen a „tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma”.

A TIT ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE

Hámori Csaba az MSZMP programjáról

Elszántuk magunkat a változtatásra

A napokban jelent meg a sajtóban az MSZMP programja, Jövőnkért címmel. Erről beszélgettünk Hámori Csabával, a Politikai Bizottság tagjával, a Pest megyei pártbizottság első titkárával. Az első kérdés rögtön az alcímhez kapcsolódik, ami három szóból áll: fellendülést, demokráciát, szocializmust. Az első kettő többé-kevésbé világos az emberek számára, de a mai viták tükrében a harmadik, a szocializmus elemzésre szorul.

— Hogyan értelmezi ön ezt a fogalmat?

— Ügy gondolom, hogy a mai szocialista társadalomnak mindenekelőtt demokratikusnak kell lennie, és emellett rendelkeznie kell olyan értékekkel, amelyek szocialistává teszik. Mit is érteik demokratikus szocializmuson? Először is egy korszerű, többféle egyensúlyon alapuló államberendezkedést, amely magában foglalja a hatalmi ágak megosztását, az egymástól szétválasztott törvényhozást, kormányzatot és az igazságszolgáltatást, beleértve az alkotmánybíróságot, közigazgatási bíróságokat és a hagyományos bírósági munkát is, valamint a köztársasági eíhöki intézményt. A másik egyensúly az állam és az állampolgárok között kívánatos. Ezt a viszonyt korábban — egyébként elveinkkel ellentétben — a gyakorlatban az állam túlsúlya és nem az állampolgárok öntudatos, önálló. kreatív magatartása jellemezte. Nagyfokú arányeltolódásra van most szükség, hogy abból a sokak által emlegetett alattvalói tudatból állam- polgári önérzet lehessen. A, korszerű szocializmus jegyei közé tartozónak vélem a közösségi tulajdon meghatározó szerepét, szakítva azonban azzal a felfogással, hogy ez szinte kizárólagosan azonos az állami és a hagyományos szövetkezeti tulajdonnal.

S végül a tapasztalatok szerint, a szocializmus politikai életében is szükség van a pártok egyensúlyára, vagyis arra. hogy egymást ellenőrizni, kiegészíteni, végső soron pedig váltani is tudják. Én mindezt együtt értem demokratikus szocializmuson, és azt hiszem, hogy ez a felfogás terjedj ugyajia^kprt perp nevezném ma még a társadalmi tudatban meghatározónak, még kevésbé uralkodónak.

— A hagyományos munkásmozgalom két fontos áramlatára is örököseként hivatkozik a program. Mit tekint ön szociáldemokrata és mit kommunista elemnek a dokumentumban?

— Szociáldemokrata elemnek tekintem a parlamentarizmust, a független szakszervezeteket, a fejlettebb politikai kultúrát, beleértve a marxista elméleti igényességet, a platformszabadságot. Ugyanakkor a legjobb kommunista hagyományok közül való a kollektív szellem, a gyakorlati cselekvőképesség, a határozott döntés és a végrehajtás politikai bátorsága.

— Sokan vitatják ma, mennyiben lehetséges, sőt egyáltalán szükséges-e a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeti egységének megőrzése? Mit jelent a program ebből a szempontból?

— Űj helyzetet teremti mert a pártnak azokat a tagjait, akik az elmúlt hónapokban elbizonytalanodtak.1 most világos döntés elé állítja: tud-ják-e vállalni ezt a programot vagy sem? Ügy gondolom, hogy a párttagság nagy többsége ezt a prog- ratnot jó^Zivvel Vállalni tudja és fogja. Múlt szombati megyei pártbizottsági ülésünkön is többen üdvözölték a program szellemiségét, hozzátéve azt. hogy persze önmagában nem lehet átütő erejű, még sokat kell dolgozni rajta. Értelmezni kell az egyes pontokat, az egyes fogalmakat, már csak azért is. mert — és ezt én nagyon örvendetesnek tartom —. ezzel a programmal szakítani tudtunk egy nálunk már meggyökeresedett formai megoldással is. a hosszú, részletező és teljes kiegyensúlyozottságra törekvő pártokmányok felfogásával■ Túl azon. hogy megismerjük és feldolgozzuk' a programot, természetesen el is kell fogadtatnunk környezetünkkel. hogy minél többen csatlakozzanak hozzánk. Persze én most inkább arra számítok, hogv a program rendezni és összefogni képes, és kevésbé arra. hogy hatására jelentős tömegek jönnek rövid időn belül szervezett módon zászlónk alá.

— A bevezető egyik mondatát idézem: az MSZMP támaszkodik politikai tapasztalataira, a társadalmi fejlődésben elért, 1015 utáni maradandó értékekre, eredményekre. Hogyan viszonyúi ion ehhez a kijelentéshez akkor, amikor mé*r a legutóbbi három évtizedet, illetően is alig-alig beszélnek, beszélünk szilárd pontokról, sikerekről?

— Nagyon indokoltnak tartom a kérdést. Én úgy gondolkodom a legutóbbi három évtizedről, hogy az alkotott időtálló és vállalható politikai elemeket is. Amellett, hogy tudnunk kell szakítani sok összetevőjével. Ma is vállalhatónak tekintem a páit nemzetközi politikai felfogását. Hiszen az enyhülést időlegesen felváltó hideghullám, az európai közepes hatósugarú rakéta telepítések idején, tehát 1984-ben Magyarországon fogadtuk Thatcher asszonyt, Kohl kancellárt és az olasz miniszterelnököt, Craxit is. Tehát az MSZMP nagyon jól érezte és kezelte az akkori időszak szükségszerű átmeneti jellegét, és meg tudta őrizni viszonylagos mozgási szabadságát a nagyhatalmak között. De ez csak egy példa volt arra. miért tekintem én az MSZMP külpolitikai irányvonalát időtállónak. Ez reálpolitika volt, amely mindig alkalmazkodott a körülményekhez, de egy kicsit meg is haladta azokat. Maradandónak tartom az egyházpolitikánk elveit is. Azzal, hogy mi több évtizede nyíltan valljuk, hogy tartós együttműködésre rendezkezdtünk be a magyarországi egyházakkal, azt hiszem, a többi szocialista országnál jobb felfogást alakítottunk ki. Harmadikként pedig azokat az ellentmondásosan, de mégis egyre felszabadultabbá váló társadalmi viszonyokat említeném, amelyek lehetővé tették, hogy ma nagyon sokan, éppen a legutóbbi három évtized politikai gyermekei, el tudjanak válni a korábbi politikai rendszerfelfogástól. a pártállamtól, az államszocializmustól. Mert hiszen kialakulhattak bizonyos nem formális, nem hivatalos struktúrák, csoportok, kezdeményezések és ezekből, mint a búvópatak, úgy tört felszínre most az a szellemiség, ami le^jetőv.g teszi, hogy építkezni tudjunk. '

— A kitűzött célokkal és a vállalt értékekkel, amik a programban megjelennek, azt hiszem, nagyon sokan egyetértenek, párttagok és párlonki- vüliek egyaránt. Sőt jellemző módon nem ritkán elhangzik az a vád is, hogy az MSZMP kisajátította az új politikai szerveződések törekvéseit és jelszavait. Ezért is. meg a sajnos változatlanul igen jelentős bizalmatlanság miatt is nagyobb hangsúlyt kap a garanciák keresése, a program realitásának feszegetése. Már csak azért is. mert ezek közül a jelszavak közül, bár jó néhányat nem emlegettünk eddig, de jó néhányat eddig is magának vallott a párt és úgy tűnik. hogy nemigen sikerült őket kormányzó erőként megvalósítani, és ez bizony sokakban hiányérzetet kelt.

Ami programunkat hitelessé teheti. az a múlthoz való kritikus viszonyunk és cselekvőképességünk. Múltunkat folyamatosan dolgozzuk fel. értjük meg. Az eredmény elemei ismertek, a legutóbb közzétett történelmi albizottsági jelentést követik majd mások is. és a program bevezető részében szintén van egy figyelemre méltó mondat: pártunk elhatárolja magát a korábbi vezetés hibáitól. a szubjektivizmustól, a tagság részvételét kizáró politizálástól. Ez persze csak egy elem, még egyszer hangsúlyozom, hogy sok pontból fog összeállni múltunk átfogóbb értékelése, amelyet szeretnének a párt XIV. kongresszusáig elkészíteni.

A másik tényező, amit a garancia címszó alatt említenék, az a cselekvőképesség. Ügy gondolom, hogy a legutóbbi tíz hónap alatt nagyon sok dolog történt a pártban és a magyar társadalomban, több mint korábban évtizedek alatt. Kétségtelen, ez elsősorban a politikai intézményrendszer, a felépítmény, a jogalkotás, törvényhozás, a politikai szféra mozgását jelentette inkább eddig, de mégsem szabad lebecsülni. Egyrészt azért, mert feltétlenül szükséges a gazdasági mozgások felszabadításához, másrészt pedig, mert párhuzamosan azért folyt a gazdaságra kiható, fontos új elvek kimunkálása is, például a társasági törvényben, 'és jelentős erők dolgoznak a pártban a vállalatok új formákra való átalakulásának érdekében is.

— Azt mondanák sokan, hogy mindezt csak kikényszeritették a pártból.

— Erre azt tudom válaszolni, hogy tessék az egy évvel ezelőtti állapotot fölidézni, amikor az MSZMP hatalmi pozícióját semmi sem veszélyeztette, és tessék ezt a mai állapotokkal összevetni, amikor sok kihívással nézünk szembe. Márpedig, ha az MSZMP nem ment volna elébe ennek a folyamatnak, akkor még

évekig tartható lett volna a korább! politikai helyzet és hatalomgyakorlás. Más kérdés, hogy a kihívásokkal szembeni mind görcsösebb neki- -íeszülés — bár később —, de még súlyosabb helyzetbe sodorhatta volna az országot.

— Sokszor felmerül az a kérdőé la, hogy vajon léteznek-e a reformokat akadályozó tényezők, olyan gazdasági és politikai érdekcsoportok esetleg, amelyek törekvéseivel ellentétes az, amit a program célul tűz?

— Feltétlenül vannak fékező és ellenható tényezők. Magyarországon kialakultak olyan nem formális, nyíltan nem is jelentkező érdekszövetségek, amelyek évtizedeken keresztül el tudták érni, hogy ne történjen lényegében semmi a magyar gazdaság szerkezetének átalakításában. Bizonyos nagyvállalatok, hagyományos iparágak képviselői igen hatékonyan tudták megakadályozni a struktúraváltást. Ebben persze olyan ideológiai korlátok, szemléletbeli hiányosságok is szerepet játszottak, amelyeket a politika nem volt képes legyőzni a maga erejével. A legutóbbi tíz esztendő egyik legnagyobb tanulsága az, hogy bátor és jó gazdaságpolitikai döntések véghezvitele sem lehetséges mindaddig, ameddig a politikában nincs ellensúlya azoknak a nagy érdekérvényesítő képességgel rendelkező erőknek, amelyek konzerválni próbálják a gazdaság szerkezetét. Márpedig a politika, az ideológia egyes tabuinak megváltoztatásához kevés volt az újítók szándéka, energiája, a megszokás erősebb volt.

— Gondolom, azért a politikai vezetőség kockázatvállalásának hiányát Is meg kell említeni.

— Igen, mert egy hibásnak bizonyult politikai jelmondat jegyében éltük meg a nyolcvanas évek első felét. Az „őrizzük meg elért vívmányainkat” jegyében. Pedig éppen akkor kellett volna, ha már nem korábban, a hetvenes évek tanulsága alapján fájó műtétekre, operációkra sort keríteni. Ezt elmulasztottuk.

— Most a túlnyomó többségnek egy- fortna az elszánása, hogy változtatni kell azon, ahogy a dolgok az országban jelenleg folynak. Ez az elszánás megvan áz MSZMP-ben és az új politikai szerveződésekben, mégis az egyik legnagyobb probléma, amit mindnyájan érzékelünk, és ami március 15»e megünneplése kapcsán csak egy megjelenési formát nyer, hogy — ugv tü$ík — $ változtatni szándékozó erők ném találják a megegyezés lehetőségét. Növeli-e a program a megegyezés esélyeit, a koalíció, az együttgondolkodás és együtt cselekvés valószínűségét, a különböző társadalmi erők között?

— Ma még nyitottnak tartom ezt a kérdést. Bizakodó vagyok ugyanakkor, mert a mostani március 15-e előtti megegyzési készség megléte vagy hiánya partnereink részéről inkább mai helyzetükkel, semmint politikai programjukkal és felfogásukkal van összefüggésben. Szerintem ők a bázisteremtés időszakában fannak, és ilyenkor egyetlen politikai formáció sem szeret másokkal szövetségre lépni. Ez nem az integrálódás, nem az összefogás, hanem az önállósulás periódusa. Elsősorban ott ünnepelnek együtt, ahol tudják, hogy a bázisuk még kicsi. Ahol már erősebbek, ott pedig meg akarják mutatni, hogy mekkora a befolyásuk. Mégis úgy gondolom, hogy a mi legfontosabb gyakorlati tanulnivalónk március 15-e kapcsán az együttműködés képességének az elsajátítása, és ezzel a leckével akkor is foglalkoznunk kell, ha feltételezhető, hogy partnereink gyakorlati politikai célja — legalábbis részben — saját bázisuk erősítése.

— Ha már tanulásról esett sző, megkérdezem, milyenné kell válnia, hogyan kellene átalakulnia az MSZMP- nek ahhoz, hogy modern és hatékony párt legyen?

— Le kell vetkőzni gondolkodásbeli kényelmességünket, magatartásbeli arroganciánkat, meg kell szabadulni sok rossz reflextől, amely az elmúlt évtizedekben alakult ki. Azokhoz az emberekhez kell fordulnunk, akik magatartásukkal vagy pedig véleményükkel értéket hordoznak. A magatartásukkal értéket hordozó emberek közé sorolom a társadalom többségét, azt a csendes többséget, amely anélkül, hogy hangoskodna, döntő erő. A véleményformáló értelmiséggel pedig új szövetséget kell kötni, amely nem alkalmi jellegű, hanem hosszú távra szól, amely elismeri az önálló kritikai cselekvés jogát, sőt, amely igényli is ezt. Hiszen az igazi értelmiségi magatartás szüntelen kérdésfeltevéssel jár, de végül is minden megoldott probléma rögtön új kérdések sorát szüli.

>31 BARD ANDRÁS