Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-01 / 51. szám
Pest megyei VILÁG PKOIETÁHJRÍ, EGYESÜLJETEK! BELPOLITIKAI KRÓNIKA XXXIII. ÉVFOLYAM, 51. SZÄM Ara: 4.30 forint 1989. MÄRCIUS'.J.,- SZERDA Március 7-re összehívták a Központi Bizottság ülését Február 28-án, kedden ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága. A testület március 7-re összehívta a Központi Bizottság ülését. A Politikai Bizottság megvitatta az MSZMP cselekvési programjának tervezetét. Megállapította. hogy hazánk történelmi fordulóponthoz érkezett. A felemelkedés és a válságból való kitörés érdekében társadalmunkban megegyezésen alapuló új nemzeti összefogásra van szükség. Az MSZMP az emberi lét kiteljesedését. az esélyek egyenlőségét, a nemzet gazdagodását kívánja elérni. A Politikai Bizottság a tervezetben javasolja, hogy az MSZMP a szabadság, az igazságosság. a szolidaritás értékeit képviselő programpártként készüljön a soron következő választásokra. A párt. jellegének megfelelően, jövőjét a reformkommunista és az erősödő szociáldemokrata szellemiség ötvözése határozza meg. Célja a demokratikus szocializmus megvalósítása. A testület úgy döntött, hogy a programtervezetet a Központi Bizottság soron következő ülése elé terjeszti. A Politikai Bizottság megtárgyalta a Magyar Néphadsereg helyzetéről és hosszú távú fejlesztésének feladatairól szóló jelentést. A főbb elvipolitikai kérdésekben állást foglalt és javasolja a Központi Bizottságnak, hogy 1989 második felében tűzze napirendjére a párt honvédelmi politikáját. A testület előtt szerepelt a Határőrség helyzetéről és a határőrizet hosszú távú feladatairól készített előterjesztés is. Megállapította, hogy a Határőrség személyi állománya felelősségteljes, eredményes munkát végez. A Politikai Bizottság hazánk államhatárának megbízható őrizetét, a határforgalom gyors, kulturált és biztonságos ellenőrzését a jövőben is kiemelt fontosságúnak tartja. Az Európai Parlament küldöttsége Budapesten Tájékozódás hazánk életérő! Budapesten folytatott tár- gya'.ásokat az Európai Parlament küldöttsége Paul Staes belga politikus vezetésével. A küldöttség kedden találkozott Stadinger Istvánnal, az Országgyűlés elnökével. Az európai közösségeik törvényhozásán belül szerveződött képviselőcsoport hivatalos elnevezésé „Kettes Számú Keleteurópai Delegáció", s az a feladata, hogy a magyar és a bolgár parlamenttel tartsa a kapcsolatot. (Elvben Romániával is foglalkoznia kellene, de Bukaresttel mindeddig nem alakított ki együttműködést.) Ennek a delegációnak az egyik alelnöke Habsburg Ottó, aki kedden délután érkezett Budapestre és csatlakozott a küldöttséghez. A nyugat-európai vendégek kedden délelőtt az Országház vadásztermében először három országgyűlési bizottság — az ipari, a kereskedelmi és a mezőgazdasági bizottság — tagjaival folytattak megbeszélést. Cselőtei László, a mezőgazdasági bizottság elnöke ismertette velük az országgyűlési bizottságok tevékenységét, majd szólt a magyar gazdasági reform- folyamat történeti alakulásáról. Kiemelte, hogy az 1968- ban bevezetett intézkedéscsomag a hetvenes évek végéig volt képes biztosítani az ország fejlődését. Az „ellenszél” hosszú évekig tartó időszaka után az utóbbi időben ismét „hátszelet kapott” a megújulási szándék. A vendégek érdeklődésére válaszolva Hellner Károly, a kereskedelmi bizottság titkára elmondta: a KGST- vel való együttműködés egyes területeken változatlanul előnyös Magyarország számára, ám ez a kapcsolat túl szűk keretet jelent a magyar gazdaság fejlődése számára. Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar parlament a közelmúltban több olyan törvényt fogadott el, amely segíti a külföldi vállalatokkal való együttműködést. A nyugat-európai képviselők ismertették magyar beszélgető- partnereikkel a Közös Piac mezőgazdaság-politikáját, elismerve annak protekcionista jellegét. Mint mondták, arra törekednek, hogy idővel ezen a területen is érvényt szerezzenek a valós világpiaci áraknak. Ezután — szintén a vadászteremben — Stadingcr Istvánnal, az Országgyűlés elnökével találkoztak az Európai Parlament delegációjának tagjai. A törvényhozás legfőbb tisztségviselője áttekintést adott arról, miképpen élénkült meg az utóbbi időben a magyar parlament tevékenysége. Szólt arról, hogy célunk a demokratikus jogállam teljes intézmény- rendszerének kiépítése. Nagy nehézséget okoz, hogy néhány év leforgása alatt kell bevezetnünk azt. ami más országokban évszázadok során alakult ki. Csak ebben az évben 42 törvényt vagy lényeges, törvény- módosítást kell elfogadnia a parlamentnek — mondta Stadinger István, aki szerint, ha korábban pusztán legitimáló, „amatőr” parlamentről beszélhettünk Magyarországon, akkor most már „félprofi”-nak nevezhető törvényhozás működik Budapesten. Kifejezte meggyőződését, hogy a következő ciklusban már a hivatásos politikusok parlamentje lesz a magyar Országgyűlés. A Stadinger Istvánnal folytatott beszélgetésen számos kérdés vetődött fel a magyar politikai reformfolyamat belső és külföldi összefüggéseivel kapcsolatban. Szóba került a Bős—Nagymaros erőmű is. A küldöttségvezető Paul Staes, aki a belga környezetvédők képviselője, utalt arra. hogy az Európai Parlament elítélte a vízlépcső tervét. Stadinger István azt indítványozta, hogy bízzák a kérdés eldöntését a jövőre. Hozzátette: nem kizárt, hogy az ügyet újra tárgyalni fogja az Országgyűlés, mivel van ilyen indítvány. Délután az Európai Parlament küldöttsége Melega Tibor kereskedelmi miniszter- helyettessel találkozott. Mint ismeretes, Magyarország tavaly együttműködési szerződést kötött a Közös Piaccal. Magyarország arra törekszik, hogy minél szorosabb együttműködést alakítson ki az európai közösségekkel és szeretné, ha már a szerződésben előírt 1995 előtt lebontanák a magyar árukkal szemben érvényesített mennyiségi korlátozó intézkedéseket. Kezdeményezi, hogy a kormány tekintse át a Határőrség munkájának korszerűsítésével, a változó politikai, társadalmi feltételekhez igazodó határőrizet kialakításával ösz- szef.üggő feladatokat. A Politikai Bizottság meghallgatta és jóváhagyta Grósz Károly tájékoztatását a február 15-ei prágai munkalátogatásáról. Megállapította, hogy az MSZMP főtitkárának Milos Jakessel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárával folytatott megbeszélése hozzájárult a pártjaink közötti bizalom erősítéséhez, egymás helyzetének pontosabb megismeréséhez. Eredményesen segítette elő a politikai és a gazdasági együttműködés új lehetőségeinek feltárását. A testület ugyancsak jóváhagyólag tudomásul vette az MSZMP főtitkárának tájékoztatását Stipe Suvarral, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB elnöksége elnökével február 27-én tartott határ menti baráti munkatalálkozóról. A tárgyalás megmutatta, hogy az MSZMP és a JKSZ következtésen folytatja a megkezdett reformokat, kölcsönös az érdeklődés egymás tapasztalatai iránt. A Politikai Bizottság megelégedéssel szólt arról, hogy mindkét testvérpárt vezetőivel konstruktív szellemben vitattuk meg az országainkban élő nemzetiségiek helyzetét. Készséget tapasztaltunk a korszerű nemzetiségi politika továbbfejlesztésére, a Csehszlovákiában és Jugoszláviában élő magyarok nemzetiségi arculata megőrzésének és kulturális fejlődésének elősegítésére. A Politikai Bizottság — egyebek között — hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben döntött, illetve foglalt állást. Straub F. Brúnó fogadta Saiful Sulunt Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke kedden az Országházban fogadta Saiful Sulunt, az Indonéz Köztársaság parlamentjének alelnökét. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Horváth Lajos, az Országgyűlés alelnöke. Megalakult a Magyar-Finn Társaság A hazánkban működő magyar—finn baráti körök szövetségeként megalakult a Magyar—Finn Társaság. A télutón, Kalevala napján tartott alakuló ülésnek kedden a fővárosban a budai Vigadó adott otthont. A társaságot 28 magyar— finn baráti kör hozta létre a két nép közös nyelvi örökségére és hagyományos barátságára alapozva, az országok közötti kapcsolatok ápolása és erősítése érdekében. A jelenlegi háromezer tagot számláló országos szervezet a magyar és a finn társadalmi és kulturális együttműködés fejlesztését, a finn történelem, társadalmi és szellemi élet megismertetését, továbbá az ezzel kapcsolatos ismeretek terjesztését tűzte célul. A társaság választmánya Pozs- gay Imre államminisztert, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját választotta elnökéül; az alelnök Hajdú Péter akadémikus és Gáti Tamás, az MSZMP KB társadalom- politikai osztályának munkatársa, a titkár pedig Révy Valéria lett. Piacképes legyen a tudományos kutatás Az Országgyűlés ipari bizottsága szükségesnek ítélte a Sztrájk törvényi szabályozását, az átalakulási törvény megalkotását, nem foglalt viszont állást a Budapest—Becs világkiállításról elhangzott tájékoztatót illetően. © A MÉM-ben megrendezett tanácskozás résztvevői szerint az agrárkutatásban fokozatosan új gyakorlatot kell megvalósítani. ® A Magyar Nemzeti Bank újabb, úgynevezett szamuráj-kötvényt bocsát ki Japánban 35 milliárd jen értékben. © A Münnich Ferenc Társaság ügyvezető titkára szerint a többpártrendszer önmagában nem old meg semmit, az a kérdés, hogy a pártok mit tudnak tenni a gazdasági fellendülés érdekében. @ A Fogyasztók Országos Tanácsának tegnapi ülésén megállapították: a készülő új kereskedelmi törvény értelmében az árualap bővítése és a piacfejlesztés a legfontosabb feladat. © A hazai egyetemeknek és főiskoláknak — élve az új felvételi jogszabály adta önállósággal — június 30-ig kell kidolgozniuk saját felvételi követelményeiket. A „B” változat mellett A parlament ipari bizottsága tegnapi ülésén a sztrájkról szóló törvénytervezet „B” változatát támogatta, amely lehetővé tenné, hogy ne csak a szak- szervezetek, hanem a dolgozó kollektívák is kezdeményezhessenek sztrájkot, s biztosítanák a szolidaritási sztrájk jogát. A testület egyetértett a szolidaritási sztrájk esetében olyan biztosítási rendszer kiépítésével, amely fedezné a munkáltató veszteségét, ha dolgozói csatlakoznak a munkabeszüntetéshez. Az átalakulási törvénytervezet koncepciójáról folytatott vitában a bizottsági tagok úgy foglaltak állást, hogy e törvény nélkül a magyar gazdaságban ',sak igen vontatottan és las■ san jöhetnének létre az állami vagyon hatékonyabb működtetésére új társasági formák. A reális lehetőségekből induljunk ki, s csak arra vállalkozzunk, amit mag is tudunk valósítani anélkül, hogy az országban még nagyobb feszültségek keletkeznének — mondta több képviselő a Budapest —Bécs világkiállításról elhangzott tájékoztató kapcsán. A bizottság végül is nem foglalt állást a kérdésben; abban maradtak, hogy a javaslatokat, kételyeiket az Országgyűlés márciusi ülésén terjesztik elő. A kistermelők is A mezőgazdasági nagyüzemeknek é3 a kistermelőknek egyaránt minden eddiginél nagyobb szükségük van a gyorsan bevezethető és viszonylag rövid idő alatt eredményeket hozó módszerekre, eljárásokra. A jövőben a hangsúly nem az intézetek valamiféle mechanikus támogatása lesz, hanem a központi alapokból — pályázatok alapján — a kutatási feladatokat finanszírozzák majd. A MÉM-ben megrendezett _ tanácskozáson dr. Papócsi László miniszterhelyettes szerint ma már piacképes tudományos kutatás kell. az anyagi feltételek megteremtésében azonban nagy szerepe lehet az állami támogatásoknak. Nem lesz párt „Az alakuló pártok már bejelentették, hogy igényt tartanak állami támogatásra, csak azt nem tydjuk, hogy a dolgozók vagy a nyugdíjasok rovására kívánnak-e pénzhez jutni” — mondta Berényi Ferenc, a Münnich Ferenc Társaság ügyvezető titkára. A továbbiakban kifejtette, hogy ezután sem kívánnak párttá alakulni, mert ugyanazon az ideológiai alapon állnak, mint az MSZMP, még akkor is, ha bizonyos kérdésekben — elsősorban a vezetési munkastílust illetően — kritikai észrevételeket tesznek. Csak két év múlva A hazai egyetemek és főiskolák felvételi követelményeiket rövidesen kidolgozzák ugyan, ám azok csak a meghirdetést követő két év múlva léphetnek életbe. A felsőoktatásról tartott miniszteri sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy a jövőben jóval több hallgatót kell a képzésbe bevonni, átalakítva egyszersmind a felvételi mai szisztémáját. L ehetne szépítgetni a helyzetet, magyarázkodni mások helyett, de ne tegyük egyiket, se. A főváros közeli állami gazdaság befogadott Erdélyből érkezetteket, munkát, szállást adott nekik. A visszhangot nem tarthatjuk egyértelműnek. Voltak, akik azt mondták, helyes. Olyanok is, akik nem törődtek a dologgal. S akadtak, akik morogtak, elégedetlenkedtek, van bajunk elég, még pont ezek hiányoztak ... Ezek! Igaz, csak egy töredék mondta az ezeket,, ám erre a minősítésre rábukkantunk már máskor is. Például Csobánkán, amikor a hazatelepülni szándékozó, évtizedek óta Nyugaton élő házaspártól egyszeriben az eredeti árnak a másfélszeresét kérte a takaros házért a tulajdonos. Az „érv”; ezeknek annyi pénzük van, amennyit akarnak... S az ügylet formai részének a lebonyolításába bevont ügyvédet panaszolták be és kárhoztatták az eladók, mert az felvilágosította a vásárlókat, irreális a kért ár, ezért ment füstbe az üzlet... Hatvanezer felett van a megyében a nemzetiségi lakosságnak a száma, s legtöbbjüknek a szomszédos országokban vagy éppen távolabb, hozzátartozóik, rokonaik élnek. Ennél is tágasabb az ismerősök köre. Amibe már nemcsak a nemzetiségi lakosok tartoznak bele, hanem azok a magyarok is, akiket KÉZFOGÁSOM gyakran a véletlen tett gazdagabbá egy-egy külföldi kapcsolattal, ök itthon maradtak, a szomszéd, a munkatárs, a barát elment... Nehezen áttekinthető, szövevényes viszonyok ezek a határon túli kapcsolatok. Érzelmeknek, megszokásoknak éppúgy része van alakításukban, mint a politikának, azaz nem szabad csak az egyik oldalról, csak az érzelmek, csak a hivatalos formák felől közeledni azokhoz. A kézfogásnak létezik protokolláris rendjé és szokásrendje; a kettő között bizony nagy a különbség. Kérdés tehát, ha a hivatalos politika kezet nyújt, megáll- hatunk-e, avagy szorgalmazni szükséges a szokásrend szerinti kézfogásokat is, az ismerősnek, a barátnak ki járót? A kérdésben benne a felelet. Ami nem azt sugallja, hogy nincsenek kivételek. Léteznek. Akadtak, akik távozásuk után mindent elkövettek magyarságuk elfeledtetésére. A volt honfitársak döntő többsége azonban nem ilyen, azaz nincsen okunk megtagadni tőlük a kézfogást, s még kevésbé azoktól, akiket történelmi események választottak el tőlünk. Furcsa módon azonban, szinte csak végleteket ismerünk. Vagy az ölelkezést vagy még a kézfogásnak is az elutasítását. Holott... holott ha csak a szomszédba, Ausztriába tekintünk át, akkor is azt láthatjuk, hogy 65 ezer azoknak a száma, akik — a burgenlandi magyar nemzetiséget nem számítva — honfitársaink voltak. Lehetséges, szabad őket egy kalap alá venni? Hiszen szinte minden személy külön sors! Másokkal össze nem vethető indítékok a távozásra, az ott maradásra, a letelepedésre, de eltérő indokok arra is, ki-ki miként viselkedik hazánkkal, hazánkfiaival kapcsolatban. Az előbbiekhez hasonló a helyzet akkor is, ha távolabbra tekintünk, hiszen aligha lehet azonosnak ítélni a helyzetét annak, akit kitelepítettek a Német Szövetségi Köztársaságba, s annak, aki úgy gondolja, nem jön haza útlevele lejártakor ... A megye több településének vannak szoros kapcsolatai az NSZK- ban élő ötvenezer magyar különböző csoportjaival — a pilisvörösváriak például már hivatalos formát fejlesztettek ki a korábbi magánkapcsolatokból —, de tagadhatatlanul sok ezekben a feszültség, az ellentmondás, a most mi lenne a célszerű magatartás keresése miatti kétség. Furcsa módon azt követően sokasodtak meg a kétségek, hogy a külföldön élő magyarokkal kapcsolatos hivatalos politika a korábbiaknál sokkal rugalmasabbá vált. Korábban ugyanis volt a (merev) hivatalos megítélés, s volt a magánmérlegelés, a kettő közötti elég nagy távolsággal. Mostanában azonban közeledik a hivatalos és a magánvélemény; a távolság a kettő között jelentősen csökkent. Talán éppen a gyorsan lezajló jelentős csökkenés a zavarok oka. Nehéz a tudati feldolgozása. S némelyeknek az érzelmi feldolgozás sem könnyebb. K éznyújtásra, kézfogásra sokféle módunk van. Hagyjuk ki a hajbókolás lehetőségét, s azt is, amikor előítéletek akadályozzák a valóságos helyzetnek a megismerését. A végletek között ott a döntő rész! Ott vannak mindazok, akik valami módon kötődnek az országhoz, akiket érdekel, mi történik itthon, akik kéznyújtásra várnak. Miért várnának hiába? A határainkon kívül élő magyarság milliónyi szállal kötődik érzelmileg és értelmileg ahhoz, amit elhagyott, amitől elválasztották. Természetes gesztus tehát a kéznyújtás. Felkínálja az elvettek, elvesztettek pótlásának a lehetőségét, a milliónyi szál megőrzését, erősítését. S ezek a szálak fontosak, mert magyart a magyarhoz, távol levőt a hazához kötnek. Mészáros Ottó
