Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-14 / 38. szám

1989. FEBRUÁR 14.; KEDD 3 Üzemi és iss^árfiagok es KB-kSzBeményréi Valódi érvekkel politizálni Farkas György Kiss László '|s' Dobrovicz István (Folytatás az 1. oldalról.) embernek, családnak, fiatal­nak kellene odadobni a szo­ciális mentőövet. De talán az lenne a legjobb, ha a megfe­lelő termelést a megfelelő bér, s nem a szociálpolitikai lehet­séges juttatások szövevénye kísérné. Ha a szocialista bé­rezést nem a kapitalista or­szágokban gyakorlott jövede­lemelvonás kísérné! A MÁV Dunakeszi Járműja­vítója megszokott hétköznap­ját éli. Dobrovicz Istvánnak, a pártbizottság titkárának szobájában minden csendes. Ám perceken belül vitától, vé­leményektől hangos lesz, ahogy Mucsi Sándor, a Il-es gyár­rész elektroműszerésze, s Kiss László, az I-es gyártás laka­tosa leül az asztal mellé. A közlemény? — kérdez vissza Mucsi Sándor. — Az a bajom vele. hogy nem szól nyíltan a pártvezetőségen be­lüli vitákról. Ami 1956 érté­kelését illeti, én ködösnek ér­zem. A főtitkár rádióban, té­vében elhangzott nyilatkozatá­ból azt a megállapítást nem írom alá. hogy a sajtó nem mindig segít a pártnak. A kri­tikai hangvételt, a kritikát természetesnek tartom, ma­gam is gyakorolom, s a pár­ton belül a kritikai hangvétel felerősödését is jónak tartom. Amiben viszont biztos va­gyok: a párt. azaz az MSZMP ha előrehozza a választásokat nyer, ha taktikázik, veszít! Hiszen elfogadott program nincs, a gazdaság a leülés előtt áll. S nekem, mint párt- csoportbizalminak kapaszko­dóm sincs, melyet érvként be­vethetnék az MSZMP mellett. Mikor formáljuk végre át a gazdaságpolitikát? Kérdezem ezt akkor, amikor az áldoza­tok értelmét nem látóin. Ta­lán kemény sző, de úgy ér­zem. ma inkább a oártértel- miségé a hatalom, s nem a munkásosztályé. Éppen ezért helyeseltem, s helyeselem a többpártrendszert, mert az az ellenőrzés egyik eszköze. S kell is. mert az MSZMP kép­telen önmagát ellenőrizni... A KB-közlemény nekem ke­vés. Ügy találom, hogy nincs benne fogódzkodó, olyan érv amelyet az MSZMP mellett újra felsorakoztathatnék. Kiss László ugyancsak azok közé tartozik, akik lényegesen többet vártak a KB ülésétől. így indokolta ezt: — Nem tartom alkalmasnak a közreadottakat a jelenlegi gazdasági-társadal­mi élet felmérésére. Ami 1956-ot illeti, csak a történe­Mucsi Sándor lemkönyvekből ismerem. De azt sulykolták, hogy ellenfor­radalom volt... Amit viszont tudok, évek óta életszínvona­lunk romlik, a tizenkét-tizen- négy órás munkából sem tu­dom eltartani a családot. Nem szociálpolitikai juttatásokra van szükség a munkahelyen, hanem a munkát kellene meg­fizetni. Ügy, hogy a fiatalok két gyerekkel a törlesztéseket tudják fizetni, s ne kelljen gmk-zni a maszeknél, mint nekem is. Itt kapcsolódik be a be­szélgetésbe Dobrovicz István is. — A munkások a tűrő­képesség határán vannak. Gmk-znak, hogy a gyes fo­rintjait kipótolják, amikor szociálpolitikai szempontból már két gyerek nem gyerek, adókedvezmény nem jár. A napi tizenkettő-tizennégy órás munka után, a megélhetésért küzdve megkövetelhető tőlük, hogy társadalmi munkára, a lakóterületen politikai agitá- cióra vállalkozzanak? A gödi Dunamente Tsz pártbizottságának titkárát, Csanakó Jánost újságolvasá­son kapom. így rögtön a lé­nyegre térhetünk. Hogyan vé­lekedik? — Kompromisszum­nak érzem mindazt, ami a KB-ülésen történt. Kaptunk egy tájékoztatót, mely prog­ramot nem ad. Én ebben a vezetésen belüli széthúzást érzem, úgy, mint a korábban közreadott nyilatkozatokban. Miért utalok a nyilatkozatok­ra? A múlt héten olvastam a Népszabadságban, hogy a vezetés nem képes lépést tar­tani a folyamatokkal. Nem ez volt szó szerint, de így értelmeztem, értelmeztüK. 1956 megítélése? Nem kell oly messzire menni, elég, ha azt vesszük szemügyre, az utóbbi négy-öt évben hol, mit hibáztunk el. Program- tervezetet ígérnek márciusra, de szerintem, ha most készen lenne, akkor is késő lenne. Hiszen csak ígérgetik a párt hosszú távra szóló gazdasági programját, de nem tud elké­szülni. Miközben a gazdasági helyzetünk egyre kritikusabb! S Rimár Sándornak, a tsz szállítási osztályvezetőjének mi a véleménye? — A közle­mény, szerintem, híjával van a konkrét állásfoglalásnak, amit nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek is vártak erre mifelénk. Az elő­revivő akaratot hiányolom, melyet ötezer szóval, szóvirá­gokkal helyettesítünk. A többpártrendszer? Itt úgy mondják, akkor majd lesz öt pártiroda, öt titkár, s titkárnő is öt. Félre a humorral, tény. hogy a fiatalok között befo­lyásunkat elveszítettük, s a tömegek egy része is inkább a vallás felé fordult. Soha annyi ember nem járt Gödön templomba, mint mostaná­ban — veti közbe Csanakó János. — Nem is csodálko­zom rajta, hisz mi a József Attila kultúrotthont öt évig építgettük, míg a templomot három hónap alatt renovál­ták. Lenne mit tanulni! S ez a lassúság válik kárunkra, programjaink elkészítésében akkor, amikor érvek kellené­nek ahhoz, hogy az embere­ket megtartsuk. Lesz itt parasztpárt? — szegezem Csanakó Jánosnak a kérdést. — Hol van manap­Rimár Sándor (Erdősi Ágnes felvételei) ság itt paraszt — szúr vissza. — Funkcionális léte nincs. Hisz ki akar új földosztást, kínlódást a kis parcellákon? Attól elszoktak az emberek. Parasztpártnak helye, funk­ciója nincs. Tudom, minek van, de az ellenfélnek nem adok ötleteket. ■A" Kozmetikázatlan vélemé­nyek, fésületlenek, s az új­ságíró úgy jegyezte le, aho­gyan elhangzottak. Friss véle­mények, olyan kommunisták­tól, akik cselekedni szeretné­nek, újra dinamizmust adni a munkának a termelésben, s okosan érvelni, politizálni. Türelmetlenség csendül ki szavaikból, hiszen ott az élet sűrűjében, ahol a problémák halmozódnak, az idő sürgeté­sét, szorítását érzik, azt, hogy szerintük máris késés­ben vagyunk. Mennyire jel­lemző ez a gyorsfénykép? Dunakeszin és Gödön jár­tunk, s hallgattunk meg vé­leményeket. Nem tudományos közvéleménykutatás ez, ha­nem csupán egy vélemény- csokor. E megnyilatkozásokat a segíteni akarás, a cselekvés őszinte szándéka sugallta. Oda kell figyelni e kendőzetlen szavakra... Varga Edit az előnytelen hitelek hatására az ágazatban dolgozók hangu­lata romlott. Egészségtelenül nőtt az üzemek közötti diffe­renciálódás is. A gazdaságok­ban már nem a bővített újra­termelés feltételeiért, hanem — esetenként — a termelés napi feltételeinek megteremtéséért harcolnak. Az ágazatban egyetlen olyan alaptevékeny­ség sincs, amely a mai hitelek kamatának mértékével azonos, vagy azt megközelítő nyeresé­get hozna. Ügy látják, hogy a vidéki infrastruktúra romlá­sa. a nyereséges tevékenység hiánya a falvak jelentős részé­nek elnéptelenedésével járhat. A parasztember nem akar el­jönni a faluból; meg kell te­remteni annak feltételeit, hogy a föld legyen megélhetésének forrása. Kermi-vizsgálatok Ismétlődő hibák Nem javult a kereskede­lemben kapható áruk minősé­ge, a legtöbb termék közepes szinten felel meg a szabvá­nyok előírásainak — így som- mázhatók a Kereskedelmi Mi­nőségellenőrző Intézet 1988 második félévében végzett vizsgálatainak tapasztalatai, amelyekről most tették köz­zé jelentést. A forgalomban lévő áruk minőségét 929 budapesti és 396 vidéki boltban, raktárban, kiskereskedőnél, vendéglátó- helyen, illetve Tüzép-telepen vizsgálták a Kermi ellenőrei. Az élelmiszerek közül 128 ezer kiló sertés- és marhahúst el­lenőriztek, s a tapasztalatok szerint a marhahús minősége jobb volt. mint a sertéshúsé. Az ellenőrzött boltok több mint egynegyedében megká­rosították a vásárlókat. Hétfőn a Parlament vadász­termében megtartotta első ülé­sét az Országgyűlés agrárszek­tora, amely a parlamenti ügy­rend szerint csoportként tevé­kenykedik. A csoport ülésén jelen volt és felszólalt Siadin- ger István, az Országgyűlés elnöke, valamint Kovács Im­re, az MSZMP KB gazdaság- politikai osztályának vezetője. A csoport ülését Deák Géza, a földesi Rákóczi Tsz elnöke, Hajdú-Bihar megyei képvise­lő nyitotta meg. Emlékeztetett arra: az agrárszektort az Or­szággyűlés legutóbbi üléssza­kán hozta létre egy kisebb lét­számú csoport; ezt követően 115 képviselőt szólítottak föl a tagságra. Az ülésen 55 képvi­selő jelent meg, levélben to­vábbi 15-en jelezték részvételi szándékukat, azt: fontos elfog­laltságuk miatt csak a további munkában tudnak részt venni. A csoport tagjai a mezőgaz­dasági nagyüzemekben, az élelmiszer-feldolgozásban, az áfész-kiskereskedelemben, a mezőgazdasági gépgyártásban, a környezetvédelemben és az élelmiszer-gazdasághoz kap­csolódó tudományágakban, va­lamint az oktatási intézmé­nyekben dolgozó országgyűlési képviselők. Az újonnan létrejött csoport 11 tagú vezetőséget választott. A csoport elnöke Deák Géza (Hajdú-Bihar m.), alelnökei: Técsy László (Szabolcs-Szat- már m.) és Varga János (Tol­na m.). A csoportot alkotó képvise­lők azért fogtak össze, hogy a falvak és a mezőgazdaság fej­lődésének elősegítésére össze­hangolják parlamenti tevé­kenységüket. Együttműköd­nek a parlament mezőgazda- sági bizottságával is, ésszerű munkamegosztást kialakítva az élelmiszer-gazdaság és a hoz­zá kapcsolódó más ágazatok, valamint a mezőgazdasági tele­püléseik általános, illetve rész­érdekeinek képviseleténél. Kö­zös fellépéseket kezdeményez­nek — interpellációk, kérdé­sek, beadványok formájában — az agrárágazatot közvetlenül érintő törvényalkotó tevékeny­ségben. Együttműködnek a mezőgazdasági bizottságon kí­vül más parlamenti bizottsá­gokkal is; a cél: egymás törek­véseinek megismerése, vala­mint a társadalmi és gazdasá­gi reformok megvalósításának együttes támogatása. Az ag­rárcsoport figyelemmel kíséri és munkájában felhasználja az új politikai-társadalmi szerve­zeteknek az élelmiszer-gazda­sággal kapcsolatos észrevéte­leit és javaslatait, és azriíj pár­tok megalakulása után azok ide vonatkozó elképzeléseit is. A csoport ülésén foglalkozott az élelmiszer-gazdaságot érin­tő legfontosabb kérdésekkel, s az ágazat munkáját, eredmé­nyeit és gondjait taglaló hely­zetelemző jelentést adott közre. Ebből kiderült: az ágazat az elmúlt években nehéz helyzet­be került. A nem megfelelő ár­politika, továbbá az elvonó jel­legű pénzügyi intézkedések és Előkészítő bizottság Tanácsi önkormányzatok A tanácsi önkormányzatok szövetségének előkészítő bi­zottsága ülést tartott, amelyen valamennyi megyéből egy-egy községi és városi tanácselnök vett részt. A tanácskozáson üdvözölték és magukévá tették az új alkotmány vitára bocsá­tott szabályozási koncepciójá­nak azt a gondolatát: „A ta­nácsok országos szinten ön- kormányzati érdekszövetségbe tömörülhetnek, amely kifejezi és védi a tagok érdekeit, szá­mukra országos szolgáltatáso­kat biztosít." Az előkészítő bizottság úgy ítéli meg, hogy a társadalmi fejlődés jelen időszakában nem elsősorban az egyes ta­nácsi önkormányzatok hely­zetében, érdekeiben kétségte­lenül fellelhető különbözősé­gek, hanem a közös érdekek megfogalmazására, érvényesí­tésére van szükség minden olyan ügyben, amely a tanácsi önkormányzatok jogállását, jövőbeni szerepét és lehetősé­geit érinti, így a közeljövőben különösen a készülő alkot­mánnyal, az új tanácstörvény- nyel, a költségvetési, a szo­ciálpolitikai reformmal össze­függésben. Mindezt figyelembe véve a tanácsok széles köré­nek javaslatára kezdeménye­zi a tanácsi önkormányzatok országos szövetségének — le­hetőség szerint 1989 első fe­lében történő — megalakítá­sát. A szövetség önálló, önfenn­tartó szervezet, amelynek tag­ja lehet minden tanácsi ön- kormányzat. Tevékenységéhez támogatást várnak minden olyan szervezettől és személy­től, amely, illetve aki a taná­csi önkormányzatok eredmé­nyes működésében érdekelt. Licit „Ne haragudjanak, de úgy érzem magam, mintha árverésen lennék” — sza­kad ki a szó az agglome­rációs övezet városának vb-titkárából. A hasonlat ugyancsak találó. A ta­nácstagok úgy ülnek a szép terem széksoraiban, mint a nagy londoni árve­rések licitálói. Szemben velük a hosszú asztal má­sik felén fülig vörösen, kínosan feszeng székén a tanácselnök. A licit tárgya nem más, mint az ő idei fizetésemelése, illetve ju­talma. A megyei tanács képviselője tolmácsolja a javaslatot, de azonnal hoz­záteszi, hogy amennyiben a tanácstagok magasabb összeget javasolnának, s a helyi tanács költségvetése bírja, emelhetnek az ösz- szegen. Emelnek is, hiszen az eredeti javaslat nem túl magas. Persze előtte meg­kérdezik a pénzügyi osz­tályvezetőt, hiszen ő az, aki naprakész ezekben a dolgokban. S ő az is, aki­nek a fizetésemeléséről majd a tanácselnök dönt. Mint, ahogy a vb-titkáré- ról is, aki a licitet vezeti. Az utóbbi hetekben és az elkövetkezőkben vala­mennyi tanácselnök sze­replője volt vagy lesz e kínos jelenetnek. Mert, ha az elveket nézzük, akkor valóban nagyon demokra­tikus megoldásnak tűnik, hogy a testület választott vezetőjének a javadalma­zását azok állapítsák meg, akiktől a bizalmat is kapta. Ám, a gyakorlatban ez egy kellemetlen, olykor megalázó procedúra. Rá­adásul egészen szélsőséges megoldásokhoz vezet. Akadt olyan községi ta­nács, amely az elnöknek a megye által javasolt fize­tésemelés tízszeresét sza­vazta meg. így most a di­namikusan fejlődő község első számú vezetője öt-hat­ezer forinttal többet keres, mint némely városi tanács­elnök. Igaz, nagy a szóró­dás ez utóbbiak javadal­mazása között is. Akadt városi tanácstestület, amely nagyobb emelést javasolt az elnöknek, mint egy igen jó nyugdíj. Álljunk meg egy pilla­natra ennél az összehason­lításnál ! A tanácstestület nyilván nem javasolna ki­ugró fizetésemelést az el­nöknek, ha az nem dolgo­zik valóban kiválóan. Csakhogy milyen más a megítélés, az arányok ér­tékelése ott, ahol a tanács­tagok többsége a helyi ipari, mezőgazdasági üze­mek középvezetője, aki tudja, hogy mennyit keres a kisszövetkezet, a gyár­egység, a téesz elnöke, igazgatója, s ott, ahol a testületet alacsony nyug­díjból élő idős emberek alkotják. Akik gyakran annyi pénzből élnek, mint amennyit egyszeri fizetés- emelésre megkaphat a ta­nácselnök. Kik licitálnak a tanács­ülésen? Rendszerint nem „beszervezett” hozzászólók, hanem vagy az említett középvezetői kategóriából kikerülő, a felelősség sú­lyát, a munka nagyságát mérlegelő tanácstagok, vagy éppen a menedzser típusú vezetők, akiknek meggyőződésük, hogy a te­lepülés fejlődésének kulcsa a tanácselnök javadalma­zása. Amikor néhány eszten­deje először került tanács­ülés elé az elnök fizetés- emelése. az egyik Csepel- szigeti település tanácsel­nökét megdorgálták felet­tesei, amikor a szavazás idejére kivonult a terem­ből. Pedig indokai megfon- tolandóak voltak. Egysze­rűen nem akarta látni, melyik tanácstag voksol ellene a nyílt szavazásnál, és meg szerette volna kí­mélni magát ettől a min­denképpen kínos jelenet­től. Ugyanis kínos és zavaró lehet a nagy bizalom is. Hiszen a kiemelt fizetés- emelés nemcsak az előző év eredményeinek szól, hanem megelőlegezett bi­zalom az idei esztendőre. Kimondva-kimondatlanul azért adják, hogy még többet, még jobban dol­gozzon a vezető a telepü­lés gyarapodásáért Azt írtam, kimondatlanul. Pe­dig tanú rá nem egy ta­nácselnök, hogy előbb- utóbb kimondják. Akkor, amikor valamit mégsem si­kerül megvalósítani, mert emelkedtek az építőanyag- árak, közbeszólt az áfa, ilyenkor hamar elhangzik a felpaprikázott hangu­latú tanácsülésen, hogy „pedig jól meg vannak fi­zetve.” A legtöbb településen az idei pénzügyi tervet és az elnök fizetését egy időben tárgyalják. Minden tanács­tag eldöntheti tehát, hogy milyen feladatok megol­dása vár a testület vezető­jére ebben az esztendőben, s mi az, amin a legnagyobb fizetésemelés sem, csupán a csoda segíthetne. Igen szép idea tehát, hogy a testület határozhat a elnök javadalmazásáról, ám a mai helyzetben kétes kimenetelű. A legjobban fizetett elnök sem rúghatja fel a jelenlegi játékszabá­lyokat, s elég betekinteni a tanácsok pénzügyi ter­veibe, hogy kiderüljön, a fantázia . szárnyalására, a kreativitás kibontakozta­tására ebben a játékban alig van lehetőség. Hiba tehát a legjobb szándék ér­dekében is olyan szabá­lyokat felállítani, amelyek között esély sincs a győze­lemre, de még a tisztes vereségre sem. A tanácselnöki fizeté­sekről határozó testületi ülések jó része hátravan, de — nyilván az előbbiek miatt — már előfordult, hogy a jó szándékkal fel­licitált fizetésemelést a ta­nácselnök nem fogadta el. Móza Katalin M EMBERMENTBEN Az ngráfszehtor ülése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom