Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-10 / 35. szám

1089. FEBRUAR 10., PÉNTEK 3 ULEST TARTOTT A M Nyárra elkészül az űi kormányprogram (Folytatás az 1. oldalról.) mazódott, hogy a mezőgazda­ság fejlődése tartson lépést a gazdasági feltételrendszer vál­tozásaival. Marosán György végül egy közleményt ismertetett, amely szerint széles körű az aggo­dalom egyik legnagyobb ter­mészeti kincsünk, a hévízi tó vízminősége és sorsa miatt az ország lakossága körében. A miniszterelnök a társadalmi szervek felvetéseire, a lakos­ság leveleire és kérdéseire vá­laszolva közli, hogy helyszíni szemle megtartására kérte fel a'kormány négy tagját: az ipari, a környezetvédelmi, a kereskedelmi, valamint a szo­ciális és egészségügyi minisz­tert. — Kimerültek-e a stabilizá­ciós program keretei, hogy ennek felülvizsgálatára van szükség? — tette fel az első kérdést a Magyar Hírlap munkatársa. Marosán György válaszában kifejtette: Grósz Károly miniszterelnökké vá­lasztását követően, 1987 nya­rán az akkori közgazdasági és társadalmi feltételek között fogalmazta meg a kormány programját a stabilizációról és a kibontakozásról. Azóta a feltételek szinte alapvetően megváltoztak, egyre éleseb­ben jelentkeznek a társadalmi feszültségek, s a kormánynak a stabilizációs program nyom­vonalán haladva új hangsú­lyokat kell megállapítania, új stílusú együttműködést kell kialakítania az autonóm ér­dekcsoportokkal, szervezetek­kel, s új kormányzati mód­szereket kell alkalmaznia. Hozzátette: természetesen egy új program megfogalmazása nem jelentheti a régi jelsza­vaknak újakkal való felcseré­lését: a hatások és a követ­kezmények elemzésére kell épülnie. Ez időt kivárt, s a kormányprogram körvonalazá­sára és konkretizálására vár­hatóan nyáron sor kerül. A Magyar Rádió munkatár­sa az 1956 értékelésével, Nagy Imre szerepével kapcsolatos dokumentumok iránt érdek­lődött. A szóvivő tájékozta­tásából kitűnt: az ügyben il­letékes Igazságügyi Miniszté­rium hosszabb idő óta inten­zív kutatást végez és rend­szerezi az iratokat. A befeje­zéséhez közeledő munkáról Kulcsár Kálmán miniszter egyértelmű, korrekt és kielé­gítő felvilágosítást ad majd. A Bécs—Budapest világki­állítással kapcsolatban Maro­sán György egy kérdésre vá­laszolva rámutatott: a kor­mány olyan tájékoztatót ter­jeszt az Országgyűlés elé, amely a jelenlegi ismereteink alap­ján foglalkozik a világkiállítás megszervezésének anyagi és egyéb feltételeivel. A magyar és az osztrák szakemberek fo­lyamatosan konzultációkat tar­tanak a jövőben, s Magyaror­szágra látogatnak a nemzet­közi kiállítási iroda képviselői is. ök is megfogalmaznak igé­nyeket, illetve a döntéssel kapcsolatban további infor­mációkat. Végül is a kormány • áprilisi ülésén fogja végleges álláspontját kialakítani a megrendezésről. Ezt követően várhatóan a májusi ország- gyűlési ülésszakon döntenek ebben a kérdésben. Felforrósodott társadalmi légkörben élünk, a legkülön­félébb nézetek látnak napvilá­got, hat-e ez, és hogyan a kor­mányra — kérdezte a Nép- szabadság munkatársa. Magyarország a gyors át­alakulás, a forrongás állapo­tában van — válaszolta a szó­vivő. A gazdaság bizonyos területein éles ellentmondá­sok és válságjelenségek hal­mozódtak fel. A reálbérek csökkenése miatt egyre szé­lesebb társadalmi rétegek jut­nak el tűrőképességük hatá­rához. Ebben a helyzetben a kormány számára alapvetően fontos, hogy biztos hátországa legyen, tehát egységes, ugyan­akkor a reformok iránt elkö­telezett kormánypárty álljon mögötte. A kormány tisztában van azzal, hogy gazdasági és politikai programját csak tár­sadalmi közmegegyezés bir­tokában tudja végrehajtani. E közmegegyezés létrehozását azonban megnehezítik az el­mérgesedett, történelmi gyö­kerű problémák, amelyek erős érzelmi hatást kiváltva szem­beállítják a társadalom kü­lönböző rétegeit. A kormány rendezni kívánja ezeket az ügyeket, következetesen kíván előrehaladni a megkezdett úton. Alapvető társadalmi ér­dek fűződik a politikai stabi­litás megőrzéséhez is. A kor­mánynak ebben a munkájá­ban döntő segítséget nyújthat egy olyan párt, amely csele­kedeteiben egységes, reform- politikájában következetes, s amely nem a körülmények kényszerének hatására cselek­szik, hanem elébe megy a történelmi kihívásoknak. A Magyar Hírlap munka­társának kérdéseire válaszol­va a szóvivő közölte: a forint leértékelése ma nem idősze­rű. A társadalmi szervezetek­Magyar—szovjet kereskedelem Több autó érkezik A Kereskedelmi Miniszté­riumban kedden Ambrus Já­nos miniszterhelyettes sajtó- tájékoztatón ismertette, mi­ként alakul az idei magyar— szovjet kereskedelem. A na­pokban aláírt árucsere-forgal­mi jegyzőkönyv alapján az árucsere várhatóan 4,3—4,3 milliárd rubel lesz, az össz­forgalom 8,6 milliárd rubelt tesz ki. A miniszterhelyettes elmon­dotta, hogy a tárgyalások ez­úttal a szokásosnál lényege­sen jobban elhúzódtak. Az el­múlt években a Szovjetunió­val folytatott külkereskedel­münkben összesen egymilliárd rubeles többlet alakult ki. A szovjet fél az ellentételezést nem tudta vállalni teljes egé­szében a magyar igényeknek megfelelően. Végül kompro­misszumos megoldás született: importunk mintegy 7 száza­lékkal, exportunk 10 száza­lékkal csökken a tavalyihoz képest. Az idén Magyarországra összesen 6,5 millió tonna olaj és 5,9 milliárd köbméter föld­gáz érkezik a Szovjetunióból. Földgázból 730 millió köbmé­terrel, szénből 250 ezer ton­nával, nyersvasból 20 ezer tonnával, vasércből 90 ezer tonnával, fenyő fűrészáruból 25 ezer köbméterrel többet szállít a szovjet partner mint tavaly. A földgáztöbblet nagy része — 500 millió köbmé­ter — már a jamburgi egyez­mény alapján érkezik. Személygépkocsiból is töb­bet szállít a szovjet partner, a tervek szerint összesen 46 ezret, a tavalyi 30 ezerrel szemben. Igaz viszont, hogy az idei szállítmányból 7 ezer tavalyról húzódott át. A miniszterhelyettes tájé­koztatójában hangsúlyozta: a kereskedelmi tárgyalások a jegyzőkönyv aláírásával nem értek véget. Mindkét fél arra számít, hogy az év folyamán bartelüzletek keretében ol­dalanként körülbelül 100 mil­lió rubel értékű nyersanyag és késztermék cserél gazdát. nek a most elfogadott rende­let értelmében lehetőségük lesz arra, hogy ha vállalko­zói tevékenységet is folytat­nak, az ebből származó bevé­teleiket — amennyiben alap- tevékenységükre fordítják — az adóalapból leírhassák. A Bécs—Budapest világki­állítás megrendezésével kap­csolatos újabb kérdésre vála­szolva Marosán György el­mondta: ha az ország vállal­ja, hogy önmagát felülmúlva fog dolgozni, akkor egy ilyen világkiállítás megrendezése, az ebben való részvétel a magyar gazdaság számára semmivel sem pótolható húzóerőt jelent. Ha viszont részt veszünk eb­ben a vállalkozásban, de nem vagyunk képesek a teljesít­ményünket növelni, az min­den bizonnyal gazdasági ösz- szeomláshoz vezethet. Az Or­szággyűlésre és egyáltalán a magyar társadalomra tartozik az, hogy eldöntse, vállalja-e ezt a kockázatot. LEMONDOTT A TANÁCSELNÖK Két szék közül a pad alá Rád és Penc. A két község neve töhbnyire együtt szere­pel, ami nemcsak azért van, mert egymás mellett találha­tók a települések, hanem azért is, mert közös tanács igazgatja a falvak életét. Bár ez a helyzet nem annyira együttműködésre, mint in­kább széthúzásra ösztönzi a lakosságot. Mondják, az egye­sítés óta baj van a két kö­zösséggel, s mindig úgy tűnt, hogy a közös kalapból a má­sik részesül nagyobb arány­ban. Pedig az emberek még meg is volnának egymással, házasodnak is egymás közt a rádi és penci ifjak, lányok. Mégis úgy tűnik, egyik fél sem bír belenyugodni a kény­szerházasság gondolatába. Nem volt ellenjavaslat A legutóbbi események is ezt igazolták. Pápai Tiborné, a közös községi tanács elnö­ke egészségügyi okok miatt lemondott tisztségéről. Szán­dékát az 1985-ben megvá­lasztott tanácselnök már a decemberi testületi ülésen is bejelentette, ám akkor a ta­gok sem az elnökségről, sem a tanácstagságról való le­mondását nem fogadták el. A összetartása és közös fellépése, illetve az, hogy akik egyfor­mán éreznek és hasonlóképpen gondolkoznak, azok közösen ünnepeljenek. A TDDSZ országos választ­mánya üdvözli, hogy az idén törvények garantálta lehetőség nyílik március 15-e szabad megünneplésére. Egy olyan szakszervezet választmánya­ként, amelynek soraiban szin­te minden új társadalmi szer­vezet, mozgalom tagjai megta­lálhatók, nem kívánja testületi állásfoglalással befolyásolni a tagságot, illetve csoportjait március 15. megünneplésének módjában. A március 15-1 nemzeti ün­nephez fűződő megemlékezé­sekkel kapcsolatban több új társadalmi szervezet juttatta el véleményét csütörtökön az MTI-hez. A Magyar Demokrata Fórum ideiglenes elnöksége azt ajánl­ja a mozgalom tagjainak, hogy saját lelkiismeretűk és a cso­portjaikban kialakuló közös el­határozások alapján döntsenek az ünneplés módjáról. Az MDF állásfoglalása szerint a mai válságos, veszélyekkel és illúziókkal teli helyzetben fel­tétlenül szükséges az önszerve­ződő, független mozgalmak napokban azonban ismét ösz- szeült a testület, és Pápai Tiborné újból elmondta, hogy szeretne megválni tisztségé­től, ám ezúttal úgy véleke­dett, hogy vállalja a tanács­tagsággal járó tennivalókat. Annál is inkább, mert erre a feladatra a lakosság bizalma alapján választották meg. Mivel az elnök asszony ké­rése nem érte váratlanul a testületet, ezúttal elfogadták bejelentését, és felmentették tisztségéből. Miután megkö­szönték eddig végzett mun­káját, a testületnek az utód személyéről kellett dönteni. A Hazafias Népfront már ko­rábban felkészült a jelölésre. A rádi és a penci HNF-bi- zottság képviseletében Kövest Károly, még a konkrét sze­mélyi javaslat előtt, arra in­tette a megválasztásra kerü­lő elnököt, hogy egyformán képviselje a rádiak és a pen- ciek érdekeit. Ezután tett javaslatot az elnökre az eddigi penci elöl­járó Marcsok Ferencné sze­mélyében. Mivel másra nem érkezett ajánlat a huszonkét tanácstagtól, egyértelmű volt, hogy Marcsok Ferencné az egyedüli jelölt. Ám az ered­mény nem erre enged követ­keztetni. Annak ellenére, hogy nem volt ellenjavaslat, és senki fel nem állt azért, hogy Marcsok Ferencné ilyen, vagy olyan okoknál fogva nem alkalmas a tanácselnöki funkció betöltésére, a meg­választáshoz szükséges tizen­hat szavazat helyett csak ti­zennégyet kapott a penci elöl­járó. A demokrácia hátulütői Ezzel, legalábbis egyelőre, a helyi tanács kiadta kezéből a kezdeményezés lehetőségét, azt, hogy maga döntsön az el­nök személyéről. Így a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága bíz meg valakit ideig­lenesen a funkció betöltésével. Hányszor, de hányszor hal­lottuk azt, hogy a községek enyhén szólva nem szeretik az ejtőernyős vezetőket. Hiá­ba no, egy falu sem örül an­nak, ha a megyei tanács, vagy pártbizottság gondoskodik a vezető tisztségek betöltéséről. Pedig ennek óriási hagyomá­nyai voltak hazánkban. Akad­tak olyan emberek, akiket :sodák csodájára több község tanácsának testületé válasz­tott elnökké, annak ellenére, logy azt sem tudták róla, ki fia-borja. Napjainkban azonban egy­re több helyen dönthetik el a testületek, hogy kit akarnak maguk közül elnöknek. Ám ágy tűnik, még mindig nem mindenhol tudnak élni a rá­juk szakadt demokráciával. A Rádi Tanácsnak most nincs elnöke, mert nem kapott bi­zalmat a penci jelölt. Igaz, a szavazók között csak tíz penci volt, ami azt jelenti, hogy legalább négy rádi is Marcsok Ferencnére adta voksát. Sajnos, a széthúzás egyáltalán nem szolgálja a közös érdeket, sőt még azon eélok megvalósítását is veszé­lyezteti, amelyekhez egyma­ga is elég lenne egy falu. jyőzött a józan ész E rövid kitérő után érde­mes azonban visszatérni a ta­nácsülés egyik-másik mo­mentumára is, amelyben rá­fiak, penciek — egy ember kivételével — egységesek vol­tak. Az egyik napirendi pont értelmében az 1989-es egy­séges pénzalap felosztásáról s dönteni kellett. Az idei év egjelentősebb fejlesztési fel- idata a penci óvoda bővíté­se. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy korábban Rádon a belvízelvezetésre fordítottak jelentős anyagi eszközöket, majd a rádi iskola központi 'ütése vitte el a fejlesztési ceretet. A tanácsülésen Kosz- yán Kálmán, a pártbizottság átkára azt javasolta, hogy az óvoda bővítésére fordítandó pénzből kétszázezer forintot vegyenek el. Ezt közművelő­dési célokra használják fel, videót és más műszaki cikke­ket vásároljanak belőle a mű­velődési háznak. Ám a testü­let ezt a javaslatot egyhangú­lag leszavazta. Győzött a jó­zan ész. Rem.élhetőleg legkö­zelebb, mikor tanácselnök­választásra kerül sor, szintén ilyen egységes lesz a gárda. Fiedler Anna Mária Levél az ISG-ből A vállalat nem utca Tisztelt Főszerkesztő Elv­társ! Engedje meg, hogy elolvas­va az 1989. február 9-i, csü­törtöki Pest Megyei Hírlapot, abban újságíró kollégái nyi­latkoztak, alapjában Nagy Sándor SZOT-főtitkár mun­kásgyűlésen elhangzott be­szédéről. Szeretném közölni, hogy az Ipari Szerelvény- és Gépgyár alapjában sohasem szorult a felső politikai és szakszervezeti véleményekre, ezeket saját hatáskörében mindig időben, illetve idő előtt elrendezte. Az alábbiakban javasolnám, hogy a következő nyilatkoza­tom, illetve cikkem szó sze­rint megjelenne. A Pest Megyei Hírlapban megjelent, hogy a vezérigaz­gató vagy helyettese nélkül nem nyilatkozhatnak a sajtó­nak. Vegyék tudomásul, a vállalat munkahely és nem a Váci utca, ahol mindenki sé­tálhat és azt teszi, amit akar, ebbe beletartoznak a sajtó képviselői is. Nem idegesít, hogy mit mondanak a dolgo­zók, véleményüket ismerem, de ismerem a sajtó munka­társait, akik mindig valami újat, és rendkívülit szeretné­nek megírni. A leghatározottabban egyet­értek Mezei Károly elvtárs nyilatkozatával, amely megje­lent, hogy az ISG-nek nincs kérdése. Ezeket az alábbiakkal tá­masztom alá: Vállalatunk vezetése, a ve­zérigazgató és a szakszerve­zeti bizottság 1988. november 30rán döntött arról, hogy dol­gozóink bérét 1989. január 1­hatályon kívül helyeztem a szocialista munkaverseny sza­bályzatát, egyetértve Nagy Sándor főtitkárral, a vállalat­nál nem versenyezni kell, ha­nem dolgozni. Megszüntettem a kommunista műszakok foly­tatását. Megszüntettem 1989. december 31-vel a törzsgár- da-jutalmazást. Még két eset­ben lesz a vállalatnál kiváló dolgozói cím kitüntetés, azon­ban ezt is megszüntetem. Álláspontom, a főműnk ridő becsületét kell megszerezni és nem különböző csatornáson elherdálni a vállalat pénzéi. Ezért úgy döntöttem, hogy bármely párt-, társadalmi, ha­tósági szerv oklevelet adott, ahhoz adja a pénzt is. Az ok­levél 20—30 Ft, a hozzá járó jutalmak 100 000 forintokat tesznek ki a vállalat terhére. Az elmúlt időszakban is ér­vényes volt a vállalatnál a létszámfelvételi tilalom az „improduktív” területen. Ezt megerősítettem, továbbra sem veszünk fel ezeken a terüle­teken új dolgozókat. Sajnos, az a jellemző, hogy a telje­sítménybérben foglalkozta­tott dolgozók létszáma csök­ken és fogy, ugyanakkor az improduktív dolgozók létszá­ma marad, illetve nem csök­ken a megfelelő arányban. Az önök által megjelente­tett cikk nagyon egyoldalú. Azt írják, hogy nem sikerült a munkások reagálásával ösz- szevetni a véleményeket. Tisztelettel közlöm, elhi­szem, hogy a sajtónak és a nyilvánosságnak most nagyon nagy szerepe van, szeretném hozzátenni, hogy ezzel na­gyon sokan visszaélnek. Mint jétől 6—8%-kal emeljük. En­nek a vállalati bérkihatása kb. 15 M Ft. 1988. december 6-án dön­töttem, hogy kiadom a vál­lalati munkaközösségek részé­re a vállalat által engedélye­zett keretösszegeket, ez 9,4 M Ft. Egy vállalatnak dolgozni kell, nem várhat különböző felső intézkedésekre, ezért de­cember 7-én kiadtam a ju­talomkeretet az illetékes ve­zetőknek az I. félévre, amely 1 500 000 Ft. 1988. december 14-én in­tézkedtem, hogy vállalatunk­nál egyetlen dolgozó sem ke­reshet 3800 Ft alatt. Ezt 1989. február 7-én újabb utasítá­sommal szabályoztam, hogy 4000 Ft/hó alatt nem keres­hetnek. 1988. december 22-én meg­állapodtam a szakszervezeti bizottsággal, hogy 1989-re bármilyen felső döntéstől füg­getlenül, elkészítjük 1989. év­re a vállalati kollektív szer­ződést. Nyugdíjasaink nincsenek jő helyzetben, ezért 1989. január 2-án engedélyeztem, hogy a nyugdíjasok és mellékfoglal­kozású dolgozók részére az I félévben 1 945 000 Ft fizethe­tő ki. 1989. január 2-án engedé­lyeztem az éves túlórakeretet, melynek nagyságrendje 98 000 óra. Külön kifizetéseket en­gedélyeztem a túlóraszázalé­kok -mellett, hogy további összeget kapjanak a ledolgo­zott órák arányában, amely meghaladja az 1 200 000 Ft-ot. Figyelembe véve a reform­politikát, 1989. január 1-jétől a vállalat vezérigazgatójának, jogom van meghatározni, hogy a vállalat területére, ki és mikor léphet be, és ez nemcsak a sajtó munkatár­saira vonatkozik. Külön szeretném megerősí­teni a Csepel Autógyárból Struye János nyilatkozatát, amelyikben azt mondja, hogy a politikai intézményrend­szer reformjától még nem ja­vul meg a gazdaság. Határozott véleményem, folynak a szavak, a nyilatko­zatok, a gazdaság nem javul meg, hanem egyre inkább el­marad. Kérem levelemben foglaltak közlését a Pest Megyei Hír­lapban. Nagy József vezérigazgató fi magunk részéről az aláb­biakat tesszük hozzá. Öröm­mel olvastuk, hogy van eb­ben az országban olyan ve­zető is, aki nyilvánosan vál­lalja a felelősséget a dönté­seiért. Egyetértünk Nagy Jó­zseffel abban is, hogy a mun­kahelyen dolgozni kell, s nem politikai társadalmi életet él­ni. Azt is készséggel elismer­jük, hogy az ISG területe nem a Váci utca. Mi sem an­nak képzeltük, lévén, hogy az újságíró, aki a vállalatot fel­kereste, nem sétálni, hanem dolgozni ment. Igaz, most nem hívták, hogy segítsen, mint a Csepel Autógyárral folytatott vita idején. Ezúttal magától ment és udvariasabb fogadtatásra számított. Az vi­szont nem igaz, hogy cikkünk nagyon egyoldalú, mert nem sikerült az emberekkel be­szélnünk. Sikerült — a busz­megállóban. Ott, ahol nagyon készségesen válaszoltak kér­déseinkre, örömmé! fogadva, hogy a sajtó is vállalja jogos érdekeik képviseletét. Március 15. Ki hogyan ünnepel?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom