Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-10 / 35. szám

PEST MEGYEK VIIRG PltOtETflETEK! t, AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM Ára: 4,*10 forint 1989. FEBRUÁR 10., PÉNTEK ÜLÉST TARTOTT A MINISZTERTANÁCS Nyárra elkészül az új kormányprogram A Minisztertanács csütörtöki ülésén megvitatta az 1988. évi népgazdasági terv végrehajtásáról, valamint a tavalyi és az 1989. év eleji monetáris folyamatokról készített jelentést. A kormány javasolta a magánkereskedelemről szóló törvényerejű rendelet mó­dosítását. A Minisztertanács előterjesztéseket hallgatott meg az agrárpolitika megújítá­si koncepciójáról, továbbá a szabálysértések újraszabályozásának elveiről. A kormány határozatot hozott a társadalmi szervezetek gazdálkodói tevékeny­ségéről. A Minisztertanács megtárgyalta a Budapest—Bécs világkiállítás előkészítésének helyzetéről szóló előterjesztést. A kormány elfogadta az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének elő­terjesztését a központi műszaki fejlesztési alap 1989. évi felosztásáról. Számos, közérdeklődésre szá­mot tartó témát, tárgyalt meg csütörtöki ülésén a Minisz­tertanács. Az ülést követő hagyományos tájékoztatón Ma­rosán György szóvivő az új­ságíróknak elmondta: a kor­mány meghallgatta az Orszá­gos Tervhivatal elnökének je­lentését az 1988. évi népgaz­dasági terv végrehajtásáról. A tájékoztatást tudomásul véve úgy ítélte meg, hogy a nép- gazdasági terv legfontosabb célja, a külgazdasági egyen­súly alakulására vonatkozó 1988. évi terv, megvalósult. Kedvező, hogy ezt a konverti­bilis viszonvlatú export dina­mikus növekedésével sikerült elérni. ' Az előterjesztéshez kapcsolódóan a Magyar Nem­zeti Bank elnöke a múlt évi pénzügyi folyamatokról tett jelentést. A kormány tárgyalt a köz­vélemény által nagy érdeklő­déssel kísért, 1995-re tervezett Budapest—Bécs világkiállítás előkészítéséről is. ’ A nemzet­közi kiállítási iroda várhatóan május végén hozza meg a döntését a kiállítás helyszí­néről, a jelek szerint azon­Ötven vállalatot felajánlottak Tőkére várva Az NSZK-ban széleskörűen kedvező visszhangot, megkü­lönböztetett érdeklődést kel­tett a Beck Tamás kereske­delmi miniszter vezette ma­gyar gazdasági delegáció láto­gatása. Ugyanígy az a magyar törekvés, hogy elsősorban a nyugatnémet fél számára fel­ajánlják a szoros együttmű­ködést 50 részvénytársasággá alakítandó magyar termelő­üzemmel. A Handelsblatt, az ország vezető gazdasági és pénzügyi napilapja első oldalas tudósí­tásban közli, hogy o magyar küldöttség átadta az említett vállalatok mérlegét, mutatóit, az értékesítéseikre vonatkozó adatokat a nyugatnémet part­nereknek. A kooperációra felajánlott vállalatok között olyan fon­tos. már a felszabadulás előtt is nagynevű cégek vannak, mint amilyen a Láng Gép­gyár és az Ikarus. Találhatók közöttük még vegyiművek, textil-, ruha-, vas- és acél­gyári üzemek, valamint villa­mossági, gép- és bútorgyárak is, a magyar ipari kapacitás mintegy 25 százaléka. A tekintélyes lap emellett egyik belső oldalán terjedel­mes interjút is közöl Beck Tamással „A vállalkozói re­form megteremti az Ipar kor­szerűsítésének alapjait” cím­mel. Nyolcvan-száz hajó vesztegel Rajka és Nagymaros között Kevés a víz a Duna med­rében, Budapestnél mindösz- sze 172 centiméter a vízállás. Az apadás miatt elvékonyo­dott a meder aljának sóder- és sziklazátonyait takaró víz­réteg. Így a folyó magyar szakaszán 14 helyen keletke­zett gázló és hajóút-szűkület, ebből 13 akadály Rajka és Nagymaros között nehezíti a vízi közlekedést. Különösen nagy gondot okoz a gázló Dunakilitinél, ahol mindössze 150 centiméter a hajózható vízmélység. Emiatt január utolsó napjaiban négy hajó fennakadt a sóderzátonyon. A hajókat néhány napon belül levontatták, s a helyszínre küldött kotróhajó megkezdte a meder mélyítését. Szappanos Zoltán, a Kör­nyezetvédelmi és Vízgazdál­kodási Minisztérium árvízvé­delmi és folyamszabályozási főosztályvezető-helyettese el­mondta, hogy Dunakilitinél addig hajózási zárlatot tarta­nak fenn, amíg a bajt oko­zó sóderzátonyos meder mé­lyítését be nem fejezik. Éjjel­nappal dolgozik a kotró, ezért teljes a hajózási zárlat — előreláthatóan a hét végéig. A Duna Bizottság — amely­ben hazánkkal együtt hét fo­lyó menti ország képviselői vesznek részt — a magyar szakasz nemzetközi hajóútján legalább 25 deciméteres víz­mélység biztosítását írta elő. A kotrásokkal és a hagyo­mányos mederszabályozási munkákkal nagyon nehéz, szinte lehetetlen lépést tarta­ni a mederfenék gyors vál­tozásaival, s ezért a hajóút átlagos vízmélysége nem több 22 deciméternél. A végleges megoldást a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítésé hozza. A vízlépcsők ugyanis felduzzasztják ezt a folyósza­kaszt, és magas vízszintet tar­tanak a bősi vízi erőműhöz vezető üzemvízcsatornában is. ban a világkiállítások törté­netében példa nélkül álló, két helyszínű rendezvénynek, amely a helsinki záróokmány aláírásának 20. évfordulóján a kelet-nyugati együttműködést is jelképezi, jó esélyei van­nak. A Minisztertanács ülésén hangsúlyozták, hogy hazánk a tervezett osztrák—magyar együttműködés keretében vál­lalni tudja a kiállítás megren­dezését. A testület tudomásul vette a magánkereskedelemről szóló törvényerejű rendelet módo­sítására vonatkozó javaslatot. Ennek egyik fontos vonása, hogy a kistermelői és kereske­dői tevékenység közelebb ke­rülhet egymáshoz. A kormány megtárgyalta és elfogadta az OMFB elnöké­nek előterjesztését a közpon­ti műszaki fejlesztési alap 1989. évi felhasználásáról. A szabálysértések újrasza­bályozásának elveit tartalma­zó előterjesztésről Marosán György kifejtette: a javaslat következetes az egységesítésre törekvésben, és haladó felfo­gást képvisel az elzárás bün­tetés eltörlése, valamint a büntetőjogi és szabálysértési tényállások világos elhatáro­lása tekintetében. A Minisztertanács rendele­tet alkotott a társadalmi szer­vezetek gazdálkodó tevékeny­ségéről. így az egyesülési jog­ról szóló törvény szerint — a politikai pártokat kivéve — egyértelművé válik ezen szer­vezetek gazdálkodási rendje — vélekedett a szóvivő. Ezután tájékoztatást adott arról, hogy a kormány megvitatta az ag­rárpolitika megújítására vo­natkozó elképzeléseket is. Az előterjesztés feletti vitában — amelynek előadója Váncsa Je­nő miniszter volt — megfogal­(Folytatás a 3. oldalon.) Ma összeül az MSZMP KB A Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsága február 10-ére összehívta a Központi Bizottság ülését. Ja­vasolja, hogy a testület Grósz Károlynak, az MSZMP főtit­kárának előterjesztésében idő­szerű belpolitikai kérdéseket vitasson meg. A tanácsadók véleménye Az MSZMP Központi Bi­zottsága mellett működő ta­nácsadó testület ülést tartott, s megvitatta a február 10-ére összehívott KB-ülés napirend­jével összefüggő kérdéseket. A múlt év december 15-én meg­választott testület párttag és pártonkívüli szakértői egy­aránt hangsúlyozták az idő­szerű belpolitikai lépések fon­tosságát, a demokratikus po­litikai pártok lehetséges ala­pításának és az alapítás jogi szabályozásának jelentőségét, valamint a progresszív politi­kai erők összefogásának törté­nelmi tapasztalatokkal is meg­erősített szükségességét. A tanácsadó testület több tagja sürgette a gazdasági-mű­szaki haladást hátráltató szá­mos akadály, kötöttség és el­avult előírás halogatás nélküli kiiktatását. Hangsúlyozták to­vábbá az elegendő és megfele­lő árualap megteremtésének döntő fontosságát abban, hogy az ország társadalmi és gazda­sági stratégiai céljai elérhe­tők, illetve fenntarthatok ma­radjanak. Levél az ISG-ből Döntött a vezérigazgató, nincs kommunista műszak Lapunk tegnapi számában A nyilatkozatok is inflá­lódnak címmel közöltünk összeállítást arról, hogy mi az emberek véleménye a SZOT vezetőinek állásfogla­lásairól. Cikkünkben szóltunk arról is, hogy az Ipari ’Szerelvény- és Gépgyárban egy vezérigazgatói utasí­tásra hivatkozva megtiltották munkatársunknak, hogy a műhelyekben dolgozó emberekkel beszéljen. A témá­ra szerettünk volna visszatérni, ezért telefonon keres­tük meg Nagy József vezérigazgatót,, aki erre válasz­ként egy levelet juttatott el szerkesztőségünknek. So­rait minden változtatás nélkül a 3. oldalon adjuk közre. Narancsot is felsőbb döntésre termesztettek Hol vannak a régi vízibuszok? A váci hajógyár — amikor még annak titulálták — a világ egyik legfurcsább hajó­gyára volt. Bizonyos tekintet­ben egyedülálló. Nem hiszem, hogy akadt volna még egy cég a földgolyón, amelyik ha- jógyártásre rendezkedett be anélkül, hogy vízpartja lett volna. Igaz, a Duna a közel­ben hömpölyög, de annyira azért nem, hogy a gyárnak saját sólyatere lehessen, ahonnan a hajókat vízre bo­csáthatják. Ennek ellenére ké­szültek itt vízibuszok is, me­lyek speciális gumikerekű da­ru segítségével vagy sokke- rekű szállítójárművön jutot­tak el a vízpartig, hirdetve, ha a felsőbb döntés szerint itt lehet hajót gyártani, akkor lehet is. Ahnak idején a cit­rom- és narancsültetvények meghonosítása is „csak” elha­tározás kérdése volt. Érdekes módon a kényszer ösztönző hatásúnak bizonyult, egy sor új műszaki megoldást fialt. Az az első perctől nyil­vánvaló volt, vastestű hajót a súlya miatt nem építhet­nek, ezért a jóval könnyebb alumínium mellett döntöttek. Kidolgozták az alumínium hegesztésének technológiáját, ami akkor — harminc éve — még világviszonylatban is új­donságnak számított. A kül­földi szakemberek egymásnak adták a kilincset — tanulmá­nyozták az itteni eljárást. El­készítették a vízsugár-hajtású vízibuszokat, melyek ugyan drágábbak voltak a hasonló vastestű alkalmatosságoknál, viszont kevesebb üzemanya­got fogyasztottak és ellenál­lóbbak voltak a korrózióval szemben is. Mára a hajógyártás örök­ségéből szinte semmi nem maradt. Készítenek ugyan „hajókat”, de csak az apra­jából. Kettő- és négyszemé­lyes csónakokat — népcsó­naknak titulálják ezeket. Kí­nálatukban szerepelnek még a tengeri mentőcsónakok, me­lyek az angyalföldi és az óbu­dai gyárban épített tolóhajók és úszódaruk tartozékai, a hatméteres ladik, a túracsó­nak és a rocsó, vagyis ro­hamcsónak. A számuk azon­ban egyre apad. a legkere­settebb kis csónakokból sem fogy el több évente száznál, a többiből pedig alig húsz­harminc. Ezeket a csónakokat ma is alumíniumból készítik, de mára döntő fölényt szerzett az acél. A gyár termelésének túlnyomó részét az acélkon­ténerek teszik ki. A gyár nevének megváltoz­tatása is mutatja az éssze­rűbb iparpolitikát, a hajót konténer váltotta fel. A cég nevének végére biggyesztett rt. — részvénytársaság — pe­dig már egy újabb fejezet kezdetét jelzi a történelmük­ben. M. T. Nem történt szabotázs Titok, hogy mi égett el Tegnapi számunkban már hírt adtunk arról, hogy a nagykátai Sancella Kft. por­kamrájában fellobbantak a lángok. A tűz keletkezésének okáról, a kár nagyságáról, s az oltás körülményeiről rész­letesebb információt kértünk a Pest Megyei Tűzoltópa­rancsnokságon a tűzvédelmi vonal vizsgálójától, Dévai László hadnagytól, aki maga is kint járt a helyszínen. Kér­déseinkre válaszolva a követ­kezőket mondta el: — Az eset nem volt min­dennapi, kezdve a kft. terü­letére bejutás nehézségeivel. Lemondott o tanácselnök „Napjainkban azonban egyre több helyen dönthe­tik el a testületek, hogy kit akarnak maguk közül elnöknek. Ám úgy tűnik, még mindig nem min­denhol tudnak élni a rájuk szakadt demokráciá­val. A Rádi Tanácsnak most nincs elnöke, mert nem kapott bizalmat a penci jelölt. Igaz, a szava­zók között csak tíz penci volt, ami azt jelenti, hogy legalább négy rádi is Marcsok Ferencijére adta Yoksót. Sajnos, a széthúzás egyáltalán nem szol­gálja a közös érdeket, sőt még azon célok megva­lósítását is veszélyezteti, amelyekhez egymaga is elég lenne egy falu," (3. OLDAL) A vállalat svéd képviselője nem árulta el a lángra ka­pott anyag összetételét, mert az gyártási titkot képez, de azt elmondta, hogy természe­tes alapú anyagok égtek, ame­lyek a környezettel maguktól nem lépnek kölcsönhatásba. Ilyen tüzek már voltak Svéd­országban is a hasonló tech­nológiával üzemelő helyeken, de ezek okairól szintén nem adott felvilágosítást, mert mint mondta, ipari titkot nem árulhat el. — Tulajdonképpen mi égett, s egyáltalán mekkora kár ke­letkezett? — A porkamra szűrőzsák­jai és az azokat rögzítő kere­tek égtek el, de megkapta a láng a kamra festékbevona­tát is. Első látásra nem tűnt jelentősnek a kár,, de a vál­lalat képviselői elmondták, hogy a svéd gépsorhoz ha­zánkban nem lehet tartozéko­kat, alkatrészeket beszerezni, így az elégett 16 porzsák, il­letve azok kereteit külföldről kell behozni (ez néhány na­pon belül megtörténik). Pél­dának említették, hogy egy keret ára 2400 svéd korona, s valószínűleg megsérült két pneumatikus munkahenger is, így az összes kárt a cég ve­zetői minimum 670 ezer fo­rintra becsülték. — Tehát semmit sem lehet tudni a tűz keletkezésének okáról? — Ma még nem sokat mondhatok, mert ahhoz más­más szakmából több igazság­ügyi szakértő véleményére lenne szükség. E széles körű vizsgálat pedig nagyon ko­moly pénzbe kerülne a tűzol­tóságnak. Egyébként ehhez ha­sonló tűznél már felkértük a Budapesti Műszaki Egyete­met, hogy adjanak szakvéle­ményt. A vizsgálatok hossza­dalmasságára jellemző, hogy majdnem fél év múlva kap­tuk meg a végleges ered­ményt. Éppen ezért mondom, hogy ma még korai lenne a tűz keletkezésének okáról fe­lelősséggel nyilatkozni. De az biztos, hogy nem kívülről eredt, hanem a rendszeren belül, tehát szó sem volt szándékos gyújtogatásról, sza­botázsról! — Ki oltotta el a tüzet? — Hát ebben az esetben meg kell dicsérni a kft. dol­gozóit, mert a nagykátai ön­kéntes egység bázisa és az ál­lami tűzoltók — vagyis a mieink — megérkezése előtt egy fali tűzcsapról jól irány­. zott célsugárral nagyon szak­szerűen hibátlanul oltották el a tüzet. Igaz, van a techno­lógiába beépítve egy esőztető, elárasztásos, vízzel oltó rend­szer, de azt nem kellett mű­ködésbe hozni. — A tűzoltóságon, a rend­őrségen, az igazságügyi szak­értőkön kívül kinek érdeke még a vizsgálat? — Természetesen magának a vállalatnak, de majd a biz­tosító is kiszáll a helyszínre. Erre azonban szintén a ké­sőbbiekben érdemes vissza­térni — fejezte be tájékozta­tóját Dévai László tűzoltó hadnagy. Aszódi László Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom