Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-09 / 34. szám
1989. FEBRUAR 9., CSÜTÖRTÖK Külföldi fuvarok Konkurencia vállalatoknak Várhatóan a második félévtől kezdődően bekapcsolódhatnak a kisiparosok a külföldi közúti szállításokba, addig eseti engedélyek alapján végezhetnek ilyen tevékenységet — mondották a KIOSZ személy- és teherfuvarozó tagozatánál ázzál kapcsolatban, hogy január í-jétől változott a közúti szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló jogszabály. Mint ismeretes, lehetővé vált, hogy a kisvállalkozók bekapcsolódjanak a külföldi fuvarozásba, ugyanakkor egyelőre hiányoznak a megvalósításhoz szükséges részletszabályok. Ezért a KIOSZ átmenetileg a Voián-vállalatokkal és a Hungarocargo nemzetközi fuvarozóvállalattal kezdett tárgyalásokat az együttműködésről, aminek eredményeként e nagyvállalatok vállalnák a külföldi munkavégzéssel kapcsolatos ügyintézést: az üzemanyag-beszerzést, a devizaelszámolást, az úti okmányok beszerzését. A tárgyalások azonban egyelőre elakadtak, mert az érintett fuvaroztató vállalatok — a KIOSZ véleménye szerint — konkurenciát látnak a kisiparosokban. Az egyéni kisvállalkozók ugyanis — gyorsaságuk és rugalmasságuk miatt az előzetes számítások szerint — olcsóbban tudnának fuvart vállalni külföldön, mint a nagy- vállalatok. A KIOSZ továbbra is szorgalmazza, hogy minél több kisiparos kapcsolódhasson be a külföldi közúti szállításokba, mivel a 14 ezer teherfuvarozó k§zül többen már rendelkeznek külföldi megrendelésekkel. Fejlesztés az álmok birodalmában Agglomerációs palacsinták még sokáig megőrzi vonzáskörzeti központi szerepét. Hiszen egyelőre Dunaharasz- titól Makúdig, Dömsödig ide járnak a szigetről, illetve az alföldi részről szakorvoshoz. Talán nincs is a megyében még egy ilyen túlzsúfolt egészségügyi intézmény. Tavaly nemcsak a szűkös körülményekkel, de a tető beázásával is küszködtek. Idén már csak egy négy munkahelyes bővítés a legnagyobb feladat. Akár halmozottan hátrányos helyzetűnek is nevezhetnénk e tájékot az egészségügyi ellátás dolgában, hiszen nem elég. hogy biztos kórházi háttér hiányában az orvosok a kórházi ápolás nélküli gyógyításra rendezkedtek be, vagyis a betegek többször kénytelenek megfordulni a szakrendelőben. Ráadásul e tájék lakóinak egészségügyi ellátására csupán fele annyi pénz jut, mint a megye más városaiban, például Gödöllőn vagy Százhalombattán, Mindenki őket feji Nem könnyű megtalálni a? összhangot, ha alapvető helyhiánnyal viaskodik orvos éí beteg a gyógyító munka mennyiségi és minőségi mutatói között. A szakorvosi rendelőintézet bővítéséhez szükséges összeget az érintett tanácsok hozzájárulásával szeretnék előteremteni. Ugyanafckoi megpályáznának egy ultrahangos készüléket is, amelynél segítségével műtét nélkül tudnának gyógyítani vesekő-megbetegedéseket. Az ötmilliós berendezéshez legalább az ősszel , felét le kellene tenni ahhoz hogy a hiányzó pénzt megkaphassák a minisztériumtól. Űgj tűnik, a gondok közelebb hozzák az embereket egymáshoz Amikor egyre többet panaszkodnak a vállalati, szövetkezeti vezetők, hogy minden tanács és szervezet őket „feji" erre a célra mégis sikerült elő i teremteni a pénzt. A szakorvosi rendelőintéze gondja azonban csak egy a vá rosi listán. Hiszen épül a szak középiskola, amely a fejlesz tésre fordítható forintok javá elviszi. Ezen kívül már valóbal csak kisebb ügyekre futja Azonban valamennyi rendkí vül fontos. Támogatni a lakásépítőket, telket parcellázni a fészekrakóknak, fejleszteni a szeméttelepet, járdát építeni a frissen osztott telkek elé. Nagyjából ennyire telik a hatvanötmillióból. S a környező településeken ? Halásztelek van a legjobb helyzetben, legalábbis ami a költségvetés arányait illeti. Épül a tízlakásos garzonház, amely segít megoldani a pedagógushiányt. Építési telkeket alakítanak ki és 'jelentős összeget fordítanak a lakásépítés támogatására. A pénz száz helye A Szigethalmi Tanács tervében a legnagyobb súllyal a hiteltörlesztés szerepel; a pénzt az iskolára vették fel. Ennek ellenére szeretnének az idén átadni egy napközit az idősek számára. Taksonyban az alig több mint ötmillió forintból járdát építenek, támogatják a község telefonhálózatának fejlesztését és alapot képeztek a lakásépítés helyi támogatására. Ebből az idén kiemelten részesülnek a tanácsi intézmények dolgozói is. Dunaharasztin szűk húszmilliót fordíthatnak beruházásra. A pénznek száz helye is lenne. Például az egyik iskola tornaterménél. Az építők az alapoknál tartanak, s ha volna elegendő pénz, néhány hónap alatt maguk mögött tudhatnák a munkát. így azonban kénytelenek lassítani a tempót. Nem lehet spórolni viszont a belvízrendezésre tervezett pénzzel, hiszen Dunaharaszti egyes részein már most is kritikus a helyzet. Tökölön idén befejeződik a gázvezeték-hálózat kiépítése, a lakásépítők támogatására hárommillió forint hitelt vesznek fel, miközben a régebbiek kamatát is fizetik. Éveken keresztül hangoztattuk, hogy az oktatás és az egészségügy kiadásai mindenekelőtt valóak. A költségvetések is ennek szellemében készültek. Ügy tűnik, napjainkra az előbbi — a demográfiai hullámvölgy segítségével — lassan lekerül a kiemelt feladatok sorából. Jön viszont a lakásépítés támogatása. M. K. Mitől félünk? Községpolitikai kérdésekről beszélgettünk a tanácsháza hatósági osztályán. Többek között az egyes társadalmi rétegek életkörülményeiről, a beilleszkedési nehézségek hátteréről folyt a szó. Segítő szándékkal vetette közbe a cigányügyi referens, hogy arrafelé gyakoriak a birtokháborítási, és ebből eredően a könnyű testi sértéssel, becsületsértéssel járó ügyek. Még jó, hogy a kisebbségi etnikum tagjai többnyre egymás közt háborúskodnak, így a lakosság nagyobbik hányada közvetlenül nem szenved a mindennapos botrányoktól. Legfeljebb a látványa kellemetlen, s a kívülálló képtelen megítélni, a vita mikor durvul el any- nyira, hogy már rendőri segítséget kelljen kérni. Természetesen megkérdeztem a cigányügyi referenstől is a nevét, hiszen szerettem volna felírni. Hangja abban a pillanatban elakadt, s rémülten kérdezett vissza: miért vagyok rá kíváncsi? Hát a mondanivalója miatt, s hogy később részletekre menően elbeszélgessünk sajátos ismereteiről, tapasztalatairól — válaszoltam. De közbecsörgött a telefon. Áthívták egy másik szobába. S bár arról volt szó, hogy néhány percen belül találkozunk, az eleinte készségesnek tűnő hölgynek nyoma veszett. Nem volt található az egész házban... A gazdasági igazgató is nagyon udvarias, készséges volt. Mégis meglepett, amikor azt kérte, hogy kiváló képességű beosztottja — a főportás — nevét ne írjam meg a tervezett riportban, mert attól fél, hogy megkövezik a helybeliek, annyira jól végzi munkáját. Később emberünket sikerült lakásán megtalálnom, és elbeszélgettem vele. S mielőtt elköszöntem volna, felajánlottam, hogy a főnöke kérésének megfelelően nem közlöm a nevét. — Hogyhogy nem írja ki? Nincs szégyellnivalóm sem a nevem, sem a beosztásom miatt! — döbbent meg emberem, s láthatóan sértve érezte magát, amiért félősnek hitték. Egy más alkalommal a közmű vállalat helyi illetékesét hívtam telefonon. Elmondtam, hogy melyik községből, melyik utcából írtak olvasóink panaszos levelet, a vállalat szolgáltatásának minőségét kifogásolva. Nem tudok ilyen panaszról — mondta a kirendeltség vezetője, majd el is hallgatott. Ám úgy tűnt, mégis felébredt benne a lelkiismeret, a szolgáltatói tisztesség egy szikrája, mert jókora szünet után megszólalt: — Az utca melyik végén lakók panaszkodtak? — Az első házak lakói írtak levelet a szerkesztőségnek. — Ja, akkor tudom, miről van szó! — válaszolt az illetékes, majd hozzátette, hogy bővebb felvilágosítást csak a területi központban adhatnak, merthogy ö nem ismeri a közeljövő fejlesztési terveit. A főilletékes egyórányi türelmet kért, hogy tájékozódhasson a dokumentumokból. Letelt az idő, visszahívtam. S csodák csodájára a helyi kirendeltségtől ötször távolabbról, a területi központból megkaptam a hajszálra pontos, hiteles információt. Még jó hírrel is szolgált a főilletékes, miszerint hamarosan megszüntetik a panaszok okát. Most már csak néhány kérdés maradt. Valóban lehetséges, hogy a közmű vállalat helyi kirendeltségének vezetője nem ismeri a közvetlen munkaterületét? S általában mi oka van az ódzkodásnak? Talán a félelem? De mitől, kitől kell félni? Talán a saját nem tudásunktól s annak következményeitől? Mert ebben az esetben érthető, hogy miért a „fortélyos félelem igazgat”... Aszódi László Antal E ddig még sohasem fordult elő, hogy megfeledkezzen a házassági évfordulójáról. Most mégis megtörtént. Amikor este nyolc körül hazaért és a fáradtságtól szinte tántorogva le- ráncigálta magáról a munkásruháját az előtérben, belémart a felismerés. Talán Kati lágy mosolya, ünnepélyessége segített neki ebben. Zavarban volt. Még egy szál virágot sem hozott... Hogyan történhetett ez? Pár napja még az eszében volt. Akkor a naptárt is végigböngészte, s így tudta meg, hogy az idén péntekre esik a dátum ... Tíz esztendő robogott már át a fejük fölött. Sok ez vagy kevés? Ha a kínokra, a tengernyi bosszúságra, a munkára gondolt, akkor iszonyú soknak látta, ha a gyerekek megszületésére, vagy a hétköznapok apró kis örömeire, akkor csak szinte villanásnyi volt az egész ... Zoltánt bántotta, hogy megfeledkezett a házassági évfordulóról. Katalin nem ezt érdemelné! Már csak azért sem. mert több volt ő eddig, mint feleség. Barátok és pajtások is voltak. Nem vitatkoztak és nem veszekedtek a tíz esztendő alatt. Bíztak egymásban és hittek a másikban ... Kati most is csak egy kézlegyintéssel intézte el, hogy Zoltán megfeledkezett róla, s a férfi homlokára nyomott cuppanós csókkal oldotta fel annak zavarát. De amikor később a szépen megterített asztalra nézett, amely ünnepi vacsorával várta, ismét csak kínozni kezdte a lelkiismerete. — Nem is tudom hogyan történhetett, de... — Ne mondj semmit — vágott közbe az asszony, de a hangja szelíd vplt. — Másokkal is előfordult már. Csakhogy mások azok nem ők! De most már késő. Talán, ha kicsit kevesebb különmunkát vállalna és a hét-, végeket is jobban beosztaná ... Csak hát, nem is olyan sokára itt a tavasz. Addigra össze kell gyűljön annyi pénz. hogy folytatni lehessen az építkezést. Igen, ez mindennek az oka! A hajtás, a gürcölés. Ezért nem jut ideje a gyerekek nevelésére és ezért feledkezett meg Áldozat(?) a házassági évfordulójukról is. Hiszen máson sem jár már az esze. csak azon, hogy azt a kis pénzt, amit sikerült ösz- szespórolnia, hogyan ossza be. Mert a munkának folytatódnia kell. öt éve már, hogy megvették a telket és építkezni kezdtek... A falak már állnak, de azért még rettenetesen sok a tennivaló. Ö már eldöntötte, hogy a következő telet nem ebben a szoba-kony- hás albérletben töltik. Három gyerekkel szűkös ez így! Előbb-utóbb még az ő tökéletesnek vélt házasságukat is kikezdené ez a környezet. A gyerekek is nőnek. Zolika ősszel már iskolába megy ... Ha Kati nem lenne ilyen megértő és engedékeny ... Meg okos is. Más asszony most bizonyára duzzogna, mérgelődne, ő meg csak szelíden mosolyog. Amíg a levest kanalazta az ünnepi asztalnál, titokban az asszonyt figyelte. Látszott rajta, hogy elégedett, hogy gonddal és szeretettel készült erre az estére. — Holnap kimegyek a telekre — mondta váratlanul Zoltán. — Már hetek óta körül sem néztem ott... — Menj csak — bólintott az asz- szony. — Én is veled tartanék, de a gyerekek miatt nem lehet. Hideg van még ahhoz, hogy őket is magammal vigyem. — Tudod... történjen bármi, az idén beköltözünk az új házba. Vége a szűkösködésnek. Ha még egy hónapig tud nekem a hétvégeken munkát adni Géza, akkor az áremeléseket is lepipáljuk! összejön annyi pénz, hogy lakhatóvá tegyük a házat. — Csak ne dolgozz túl sokat, nehogy baj legyen ... — Nem lesz baj — tette a nő kezére a kezét Zoltán. A kicsiny asszonyi ujjak megremegtek, hogy a tenyerébe fogta. Micsoda lágy, finom lüktetés ez az öntöde rossz levegője, a kemencék égető hősége után. gondolta. Hát ezért érdemes hajtani, gürcölni! Ezért az asz- szonyért meg a gyerekekért ...A családért! Másnap, amikor felkelt, eszébe jutott, hogy mielőtt elindulna az öntödébe, ki kellene mennie az építkezéshez is. Géza csak délelőtt tízre várta, mivel ezen a szombaton neki is akadt dolga. Szürke, borongós nap köszöntött rájuk. A nyirkos hidegben fázósan bandukolt a falu széle felé, ahol pár esztendeje parcellázott a tanács. Ök is akkor vették meg az egyik telket. Azóta már szép új házak sorakoztak az egykor gazos, homokos földterületen. Néhány családi ház időközben teljesen felépült, de a legtöbb úgy állt, mint az_ övék. Volt, ahol a tető hiányzott, másutt még a falakat sem húzták fel. Zoltán gyakran megállt és figyelte, hogy mit hogyan csinálnak jövendőbeli szomszédai. Néha tanácsokat is kért és kapott, vagy egyszerűen csak elbeszélgetett az emberekkel. Most, ezen a párás februári napon csend volt az új telepen. A ősszel félbehagyott építkezések magánya kicsit lehangolta, de azért alig várta, hogy meglássa már a saját házát. Ott volt előtte. A téglafalak a magasba kúsztak. szinte hívogatták. Kerítés itt még nem volt, így hát azt sem tudta pontosan, hogy hol van a határ az utca és a telek között. Így voltak ezzel a szomszédai is. Zoltán körbejárta a házat, aztán a pince lejárata felé indult. A hatalmas deszkaajtó, amit még tavaly csinált, az útját állta. De mintha nem lenne minden rendben a lakat körül. . Közelebb ment. A pince ajtaja nem volt bezárva... És a pántok sem voltak a helyükön ... Z oltán először megrémült, aztán dü- hödten belökte a pince ajtaját. Szemével a helyiségben felhalmozott gerendákat és építőanyagokat kutatta. A bent lévő sötétség azonban időt követelt tőle. Időt ahhoz, hogy meglássa és felfogja; a pincében már semmi nincs... Csitári János Hol vagyunk már attól a valaha ideálisnak tartott tervezési módszertől, hogy hetvenöt-huszonöt százalékos legyen az arány a felhasználás és a felhalmozás között? Hogy például 100 millió forintból egy tanács hetvenötöt fordítson az intézmények fenntartására, működtetésére és felújítására, huszonötmilliót pedig új beruházások finanszírozására. Egy-egy városban ez a két szóm akár 50-50 százalék is lehet, míg van olyan hely is, ahol a fejlesztési forintok alig 20 százalékát teszik ki a teljes költségvetésnek. Elvágták a szálakat Sajnos, ez utóbbi kategóriába leginkább az agglomerációs települések tartoznak, azok, amelyek egyébként is nehezen tartanak lépést a betelepülés, lélekszám-gyarapodás gyors ütemével. Itt van szükség a legtöbb tanteremre, itt szeretnének az ideiglenes bejelentővel élő albérlők telektulajdonossá előlépni. Ezek azok a községek, amelyek a gyors gyarapodás miatt előbb-utóbb hatalmas palacsintákra kezdenek hasonlítani; több kilométer hosszú utcákkal, amelyeket nemhogy burkolni, de kivilágítani is alig tud a tanács. Akadnak helyek, ahol olyan alapvető infrastrukturális gondokkal küszködnek, mint az egészséges ivóvíz hiánya. A csatornázás pedig valósággal az álmok birodalmába tartozik. Ilyen jellegzetes agglomerációs része a megyének Sziget- szentmiklós környéke. Az öt település — Dunaharaszti, Halásztelek. Szigethalom, Taksony és Tököl — február elsejétől közvetlen megyei irányítás alá tartozik, tehát azokat a vékony szálakat is elvágták, amelyekkel bizonyos ügyek intézésében még kötődtek a városi tanácshoz. Am számos dolog miatt Szigetszentmiklós
