Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-04 / 30. szám

1989. FEBRUÁR SZOMBAT Titian 5 Csöppek a tenger hullámain „Mint ahogy a porszemek éltetik a sivatagot, úgy őrzik a cseppek a tenger nagysá­gát.” Ezzel a gondolattal in­dítja Fercsik Mihály, a Pest Megyei Tanács cigányügyi koordinációs bizottsága pályá­zatára készült Morzsák című tanulmányát. Mint arról lapunk tavaly de­cember 28-i számában is hírt adtunk, ő és Tamás Jánosné, kerepestarcsai családgondozó, valamint Jakab István nyug­díjas megosztva nyerte az el­ső díjat. A csepp, amelyet a tenger részeként mutat be Fercsik Mihály, egy cigány ember élet­útja, aki szívós akarattal, te­hetségével, szorgalmával tör ki hagyományos életkeretei kö­zül. Küzdelmet vív az előíté­letek barikádjai ellen, mely miatt még a jog sem mindig egyenlő a lehetőségekkel. Ke­vés iskolával is diszpécser már egy nagyüzemben, de több pénz keli a családnak, ezért kimegy a gyár öntödéjébe dol­gozni, később cigány kubikos­brigádot szervez, hogy a ma­guk gazdái lehessenek. Eligazító, a népcsoport meg­értéséhez is módszert adó ta­nulmány a szerzőé, melynek kiemelt megállapítása: „Egyen­ként lehet csak minősíteni őket. A tisztákat tisztáknak, a lustákat lustáknak, az éhese­ket éheseknek, a bűnösöket bűnösöknek, a szépeket szé­peknek.” Példának szánja jól szerkesztett munkájában Bá­rányt Miklós és felesége tisz­ta, dolgos életútját* amely a munkássá válástól a kisiparos kőművesmesterségig vezet. Meggyőződése — hangsúlyoz­za, hogy kötelességünk az ilyen példák felmutatása, mert ha nem mutatjuk meg a köve* tendőt, az emberit, lesznek, akik a hazugot, a- gyatrát, a bűnözőt mutatják tipikusnak. A tanulmány főhőse, munká­ja révén mondhatja magát boldognak, s mint életbölcses­séget fogalmazza meg, hogy szükség van egyfajta életre­valóságra, de ebből ki kell zár­ni a dologtalanságot, linkséget, trehányságot. A házastársak szép, emberi vallomásait adta közre Fercsik Mihály szere­lemről, szeretetről, családról, egymás megbecsüléséről, a sze­génység méltósággal való elvi­seléséről, a közösségről, a szo­lidaritásról, de felvillantja a túrái cigánycsaládok ma már szép házainak előtörténetét is. Az irodalmi igényességgel írt szociográfiai munka nem­csak a népcsoport életét mu­tatja be tipikus hősének pél­dáján, hanem az általános em­beri értékeket is. Tamás Jánosné arról a ke­repestarcsai cigányklubról ké­szített tanulmányt, melynek megszervezője volt, ma pedig irányítója. A szerző megálla­pításai módszertani ajánlás­ként is tekinthetők azok szá­mára, akik a cigánykérdéssel hivatásból, elkötelezett módon foglalkoznak. Másként, de ugyanazt a bizonyítékot szol­gáltatja, amit Fercsik Mihály is, hogy a megértő, segítő kör­nyezet, a jó közösség sokszor évszázadok alatt megoldatlan problémákon segíthet. Míg a téma avatatlan megközelítése viszont többet árt, mint hasz­nál. Vaskos kötet lehetne Jakab István nyugdíjas két írásából, melyek közül az Egy cigány ember életútja a gyermekkor­tól az emberré válásig. — Itt bizonyára a felnőtté válás ér­tendő. Ebben a történetben a ci­gánytelepről az iparitanuló­iskolán keresztül vezet az út sok szerencsével, kudarccal, drámai fordulattal. A cigány­fiú és a szép szőke polgár­lány szomorú és már majd­nem tragikus szerelme, mo­dern Rómeó és Júlia, shakes- peare-i történetté alakult. Szép és humánus írások megalkotását ösztönözték a megye vezetői. Noha Lakatos Menyhért ma már klasszikus regénye, a Füstös képek mű­vészi láttató erővel engedett bepillantani bennünket annak idején a cigányság világának ismeretlen szféráiba, valami­vel ezekből a munkákból is többet tudhatunk meg. Olyan személyiségek fogtak tollat, akik gyakorlati szervezői, er- jesztői a hazai cigányság élet­módot változtató törekvései­nek. Jó dolog, hogy tapaszta­lataikat közreadták, s megér­demelnék a még nagyobb nyil­vánosságot. K. T. I. A mezőgazdaságnak Vezetőképzés A változó gazdasági kör­nyezethez igazodóan átszer­vezték a mezőgazdasági ve­zetőképzést és továbbképzést; egyetemi tanszékek alakulnak a korábban a MÉM keretében működő és idén már a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem kebelében tevékenykedő szakmai központban. A GATE Vezető- és To­vábbképző Intézete a szak­egyetemeknek adta át a tan­folyamos szakmai továbbkép­zést. Ezekből csak néhánnyal foglalkoznak a továbbiakban, ám az eddiginél lényegesen nagyobb teret adnak a kor­szerű menedzserképzésnek és a marketinggel foglalkozó szakemberek oktatásának. Az intézetben 3 tanszék alakult. Az egyik a vezetés és szerve­zetfejlesztés témáit öleli fel, a másik a gazdaságirányítás tananyagán munkálkodik, a harmadik pedig a piacgazda­ság ismereteit kutatja és ter­mészetesen az oktatással is foglalkozik. Ez a tagozódás meglehetősen újszerű és jelzi: megváltoztak az igé­nyek, a mezőgazdasági nagy­üzemek egységes elvek alap­ján, korszerű szervezeti rend­szerekben igénylik vezetőik és vezető szakembereik to­vábbképzését, az irányításban dolgozók tudásszintjének nö­velését. A tanszékeken tudományos kutatómunkával szintén fog­lalkoznak. Egyebek között a nemzetközi irodalom adap­tálására kötelezték el magu­kat. Kialakítják az itthon használt tananyagot, amely részben a külföldi tapaszta­latok átvételén alapszik. Szakmai tanácsadással is fog­lalkoznak szolgáltató jelleg­gel. Lehetőség van arra, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek és az élelmiszeripari vállala­tok egy-egy sajátos helyi fel­adat megoldásánál igénybe vegyék az intézet szakember- gárdájának hozzáértését és a tanszékek bevonásával külső szakértők foglalkoztatását is igényelhetik. A vb titkári szék kiadó Nem zörög a haraszt, ha...? Ha közülük kettő ráesne a lábamra, elegáns gipszcsizmát kapnék. A hat dosszié pedig talán agyon is nyomna — fut át az agyamon a Kiskunlachá- zi Nagyközségi Tanács elnöké­nek szobájában a tekinté­lyes iratkötegre pillantva. Egymás tányérjába A papírcsomagok egy névtelen levél miatt kerültek ide. Igaz, a levélíró óvatos volt, nem­csak hozzám, de a Ráckevei Népi Ellenőrzési Bizottság­hoz is eljuttatta az informá­cióit. Szociális segélyek rész­rehajló kifizetéséről, házvá­sárlási hitelek jogtalan támo­gatásáról, az ipar után be nem fizetett adókról, sok min­denről szó volt ebben a le­vélben. Nevek, hol pontos, hol pontatlan dátumok egyaránt szerepeltek benne — csak a feladónak nem volt. neve. Gondoltam, nem azért, mert szereti a szálakat összekuszál­ni, hanem mert megtorlástól fél. Fél. mégpedig korábbi rossz tapasztalatok alapján. Kiskúnlacháza Aporkáiml együtt kilencezer-nyolcszáz la­kost számlál. Szegről végre majdnem mindenki ismeri a másikat, szinte egymás tá­nyérjába is belátnak. Tudják, mikor kinek hoztak új bútort, ki mikor kihez csengetett be. — Kaptam egy levélét, le­het, hogy valamilyen viss?a-. élés van az ügy mögött — ez­zel a korántsem lélekemelő mondattal kopogtatok a ta­nácselnök, Kocsis Mihály aj­taján. — Melyik ügyre gondol? — kérdez vissza No lám, jól tartja a szó­lásmondás. nem zörög a ha­raszt, ha nem fújja a szél, imi­gyen füstölgők magamban. Füstölgők, mert az előbb a községi pártbizottság titkára nem nagyon akart tudni sem­milyen ügyről, ügyekről. — A névtelen levélben sze­replő feljelentések vizsgálatá­val már végeztek a népi ellen­őrök. A megállapításaikról szóló jegyzőkönyvet hamaro­san megkapjuk. Azért is ke­rült az asztalomra ez a ren­geteg, évekre visszamenő ügy­irat — avat be a tanácselnök. Ahogy bclemelegszünk a beszélgetésbe, az is kiderül tehát, hogy a szerkesztőségbe küldött névtelen levél meg­egyezik azzal, mellyel a népi ellenőrök felkeresték a taná­csot. De mostanában nem ez az ügy ■foglalkoztatja az em­bereket, hanem egy másik, két évre visszanyúló csalás. Ám ezt a tanácsi belső ellen­őrzés fedte el. Nekik szúrt szemet, hogy a szociális se­gélykérelmen szereplő' aláírás, s a segély összegének átvéte­lét igazoló nem egyezik. Sik­kasztás szaga volt a dolognak, s a bűnvádi eljárás még nem zárult le. Visszatérünk a hozzánk ér­kezett levélben szereplő ada­tokra. Például a kisiparos el­maradt adójáról szólóra. Ha valaki, hát a.mostani tanács­elnök — korábban a KIOSZ- 'nál dolgozott — jól ismeri a településen, s környékén dol­gozó maszek mestereket. Akit azzal vádolnak, hogy családi kapcsolatok révén iparáért nem adózik, az állami cégnél dolgozik. Nem kisiparos. Egy másik leleplezés: X.-né ház­vásárlási segélyt kapott? Ka­pott bizony. Egy ötgyerekes, egyedülálló asszony, a lachá- zi tanácstól, meg a megyei ta­nács elnökétől. T^lán nem saj­nálja senki sem a fedelet az ót gyerek feje fölül. A becsület kárára Fals információk, s a té­nyek takargatása miatt tévedt meg levélírónk. Hisz senki sem veri nagydobra — ha nem muszáj —, hogy férje elhagyr ta, elváltak. Mint ahogy a szociális segély adható forint­jaira rászorulók közül sokan nem kopogtatnak be a tanács­hoz. Rosszul értelmezett be­csületességből. szeméremből — vagy ahogy mondják: az ilyen pénznek a becsület lát­ja kárát.f?) Ezért is — no meg a visszaélés lehetőségének ki­kerüléséért — szánták rá ma­gukat a kiskunlacháziak — ahogy a tanács elnöke mondja Szemétháború dúl Sóskúton Szupertitkos ügyiratok! Szemétháború dúl Sóskú­ton. Az egyik oldalon a Fő­városi Közterület-fenntartó Vállalat és szárnysegédje, a községi tanács, a másikon a helyi népfrontbizottság és a lakosság jó része vonultatja föl érveit. Utóbbiak fegyver­tárába tartozik az a 800 alá­írást tartalmazó segélykérő levél, amellyel — a HNF Pest Megyei Bizottságától kezdve a Magyar Televízióig bezáró­lag — körültekintés nélkül bombázzák az illetékes és a nem illetékes szerveket, in­tézményeket. A szemben álló felek egyelőre állóháborúra rendezkedtek be, ám bizonyos jelek arra mutatnak, hogv a ifront hamarosan megmozdul. Őzek búvóhelye Azt ugye nem kell magya­rázni. hogy irdatlan mennyi­ségű hulladék keletkezik a háztartásokban, kivált a nagy népsűrűségű fővárosban, s azok elhelyezése nem kis fej­törést okoz. A Fővárosi Köz­terület-fenntartó Vállalat évekkel ezelőtt az Érd hatá­rában futó vízelvezető, úgy­nevezett Funduklia-árok sze­méttel való- feltöltésében lát­ta a megoldást. E próbálko­zást azonban csírájában foj­totta el a lakosság tiltakozá­sa. ezért új helyszín után kellett nézni. Aki keres, az talál — tartja a közmondás, esetünkben is így történt. A vállalat szakemberei addig kutakodtak, míg néhány ki­lométerrel odébb. Sóskút ha­tárában föllelték ugyanazt a Funduklia-árkot. Most a sós- kútiak tiltakoznak. Idézet az említett levélből: „Az 1988. januári tanácstagi beszámolókon, majd a feb­ruári falugyűlésen a lakosság mélyen fölháborodva utasí­totta el a szeméttelep létesí­tését. A lakott terület közelé­ben egy természetes vízelve­zető árok lenne a kijelölt hely. A laikus is beláthatja, hogy a vizek nem fogják irá­nyukat változtatni, kimosva a szemétből a szennyező anya­gokat. Környékünk karsztvi­dék. a vizek mozgási iránya nehezen követhető, az azon­ban bizonyos, hogy a közeli Benta-patakba, majd a Du­nába ömlenek. A Funduklia­— arra a lépésre: 1988 má­sodik félévétől társadalmi bi­zottság segít a szociális ügyek­kel foglalkozónak. A rászorul­tak felderítésében, a dönté­sek meghozatalában, ki meny­nyit kaphat, s ha elutasítanak valakit, miért mondtak ne­met. De az intézmények, az iskolák, a népfront helyi ak­tívái, a szakszervezet is írás­ban jelzi, hol kinek kell a hó­na alá nyúlni, segélyt adni. Gyanúsítások kereszttüzében Ügy tűnik, ha nem is min­dig volt, kezd rend lenni a Kiskunlacházi Tanács portá­ján. Bár például a vb-titkári szék kiadó. Mégpedig 1988 szeptember eleje óta. Hirdet­ték az állást — jelentkező nem volt. Ahogy a nagyközségben az állattenyésztési szakember megjegyezte: keveset, nagyon keveset fizetnek a tanácsnál. A mostani elnök is nettóban tizenegyezernél alig kap va­lamivel többet. Érdemes eny- nyiért állandóan reflektor- fényben. a gyanúsítgatások kereszttüzében állni? Ez is igaz. De az érem má­sik oldalát is érdemes szem­ügyre venni. Máshol, mások hasonló tisztségben sokat ron­tottak a társadalmi megbecsü­lésen is. S akadnak, akik túl könnyen általánosítanak. Nem azt nézik, hogy ki mit köve­tett el, hol, melyik tanács elnöke, vb-titkára, tisztségvi­selője rúgta fel az állampolgá­rok jogait szavatoló szabályo- kat,_ hanem egy kalap alá vesz­nek minden tisztségviselőt. így mocskolnak be olyanokat is, akik méltóak a tisztségre is, a közmegbecsülésre is. Varga Edit árok oldalában róka- és nyúl- üregek vannak, szarvasok és özek járta vidék, melynek tönkretétele megbocsáthatat­lan bűn unokáinkkal szem­ben. Nem vagyunk botaniku­sok, de fiz árok mélyén nyí­ló apró, piros virágokkal máshol még nem találkoz­tunk. A falu, a házai, a . tel­kei veszítenének értékükből. S ami egy ilyen szeméttelep létesítésével együtt jár: a le­vegő szennyezettsége, a ro­varok, a rágcsálók és a töb­bi.” Ennyi az idézet, amelynek tartalmát Zbiskó Sándorné, a HNF helyi titkára — immár előszóban — így erősíti meg: — A kiszemelt 'hely any- nyira közel esik a faluhoz, még közelebb a hétvégi tel­kekhez és víkendházakhoz, hogy a szeméttelep létesíté­séhez nem járulunk hozzá. A tanács vezetői nem dönthet­nek a lakosság érdeke elle­nében! Falugyűlést kell ösz- szehívni, győzzön a többségi akarat! Annál is inkább, mert azt a részt belterületté nyil­vánítottuk. a fejlesztési ter­vekben kiparcellázandó terü­letként szerepel. A faluban alig akad üres házhely, csak arrafelé terjeszkedhetünk. Dupla nyereség A tanácsi vezetők szerint a 800 aláíró és a HNF titkára rosszul látják a dolgot. A fa­lunak igenis előnye származ­hat a lerakóhely létesítésé­ből! Egy esztendő fordultá­val ugyanis betelik az az il­legális, Köjál-engedély nél­kül működő szeméttelep, amely Érd és Sóskút kom­munális hulladékát fogadja. Ha a tanács igent mond a vállalat ajánlatára, akkor kétszeresen is jól jár, A Fő­városi Közterület-fenntartó Vállalat ingyen szállítaná el a település szemetét és rá­adásként 15 millió forintot adna a Sóskúti Tanácsnak. Ez az összeg azzal egyenlő, amennyit öt év alatt fordít­hatnak fejlesztésre ... A pénz felhasználására máris vannak elképzelések. Az utak porta­lanítására. csapadék- és bel­vízelvezetésre, esetleg — a rossz vételi lehetőségek miatt — egy televíziós átjátszóadó építésére adna lehetőséget. — Nem célszerű a falupvű- lés összehívása, mert ha ösz- sze is jön vagy száz ember, akkor sem képviselhetik a la­kosság egészét — érvel Roz- bóra Ferencné vb-titkár. — A vélemények amúgy is el­jutnak hozzánk a tanácsta­gok közvetítésével. A hama­rosan összeülő tanácsülés dönt maid a kérdésről. Ter­mészetesen nem akarunk az emberek ellenében határoz­ni. bízunk benne, hogy meg­győzzük őket. Kezünkben a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat megbízásából készült szakvélemény, amely környe­zet- és egészségvédelmi szem­pontból megengedhetőnek tartja a szeméttelep létesíté­sét. Ezzel érvelhetünk. Ezt az adut azonban nem játszották ki az újságíró előtt, mondván: majd a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat­nál megmutatják az iratokat, ha akarják... Ami sértő Siklósi Mihály, a hosszú nevű vállalat főosztályveze­tője azzal á meglepő állítás­sal fogad, hogy cége — kör­nyezetvédelmi szempontból — soha nem tesz tönkre egyet­len területet sem, inkább ja­vít a talajtani összetevőkön. Azokon a helyeken, ahol buk­fencen kívül mást nem lehet vetni, a szeméttelepek létesí­tése után megterem a nö­vényzet. Ahogyan elmondotta: a műanyag tejeszacskók, kü­lönböző flakonok, egyéb ne­hezen bomló csomagolóanya­gok részaránya csupán 4-6 százalék, a többi szerves ház­tartási. illetve nem veszélyes ipari hulladék, törmelék. A vállalat garantálja a környe­zet védelmét, a technológia biztonságos. Az árkot rétege­sen töltenék fel. Alulra kerül a kukáskocsik által megda­rált hulladék, fölülre a tör­melék. a salak. És így to­vább. szendvicsszerűen. Ta­vasztól őszig tart a portala- nító locsolás, ezenkívül klór- mésszel fertőtlenítenek. Ha szükséges, kiirtatják a rág­csálókat. A lerakóhelv-“■ a tanács és a Köjál rendszere­sen ellenőrizteti. A területet megkutatták, szakhatósági véleményeket szereztek be, az eredmény kedvező. Ezek azok a szakvélemé­nyek. amelyeket a tanácsnál nem mutattak meg, s ez ügy-, ben az újságíró meglehető­sen tájékozatlan maradt a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalatnál is. Hiába kérte, vihesse magával a Budakör- nvéki Köjál, a Közép-Duna- völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, az Ál­lami Földtani Intézet jelenté­seinek másolatait, azokat nem kapta meg. A glasznoszty annyira sem tört be a neve­zett vállalat bástyái mögé, hogy e sorok írója jegyzete­ket készíthetett volna. Körül­belül 90 másodpercig tanul­mányozhatta a szupertitkos iratokat, s annyit állapítha­tott meg: a szakvélemények nem zárják ki a szeméttelep létesítését. Ám ennyi idő alatt nem derülhetett ki, hogy ezt milyen vizsgálatok bizonyít­ják, s hogy a hatóságok eset­leg milyen feltételeket tá­masztanak. A kérdéseket a főosztályvezető ezzel hárítot­ta el: — Miért nem hisz nekem? Miért feltételezi, hogy valót­lant állítok? Mit akar kijegy­zetelni? Ezek szakmai kife­jezések. megfogalmazások, az átlagember úgysem értene belőlük semmit. Sértő ez a bizalmatlanság! (...) Kövess László Új háztartási gépek A Hajdúsági Iparművekben elkezdődött az energiatakarékos háztartási mosogatógépek gyártása. A gép az európai szabvány szerint készül, méretében illeszkedik a konyhabútorokhoz. A mosogatógép egyszerre egy 12 személyes teríték megtisztítását és szárítását tudja elvégezni. Az iparművek a gyártott mennyi­ség 80 százalékát külföldi piacokon, a többit itthon értékesíti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom