Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-04 / 30. szám

1989. FEBRUAR 4., SZOMBAT Sok gyermekholmi megmaradt Ma véget ér a ruházati sze­zon végi kiárusítás — a ke­reskedelmi vállalatok elége­dettek a forgalommal. A ta­valyinál lényegesen nagyobb volt az érdeklődés az olcsóbb holmik iránt, elsősorban an­nak köszönhetően, hogy a ke­reskedelem az 1,7—1,8 milliárd forintos vásári készletet ezút­tal nem az egyébként eladha­tatlan ruhaneműkből, hanem jól használható, többségében divatos cikkekből állította ö'sz- sze. S bár igyekeztek a külön­ben meglehetősen drága gyer­mekholmikból is nagyobb vá-( lasztékot kínálni — mégpedig az átlagosnál nagyobb, sok he­lyütt 50 százalékos kedvez­ménnyel — mégis gyermekci­pőkből, -csizmákból és -ruha­neműkből meglehetősen sok maradt meg a vásár végére. A Centrum Áruházak Vál­lalatnál elmondták, hogy a 360 millió forintos vásári áru­készlet mintegy kétharmadát eladták, összességében 76 szá­zalékkal többet értékesítettek, mint a tavalyi vásáron, a for­galom a fővárosi áruházakban élénkebb volt, mint a vidé­kiekben. A férfi és női tólika- bátok, dzsekik, csizmák vala­mennyi Centrumban szinte tel­jesen elfogytok. A gyerekhol­mikból viszont majd minde­nütt maradt, pedig ezek árából 'a vásár első hetében több he­lyütt újabb kedvezményt is adtok. A vásár befejezése után egy-egy áruházban készletki­fogyásig olcsóbban kínálják a gyermekholmikat, erre azon­ban nem mindenütt számít­hatnak a vevők. Sikeresnek ítélték a vásár forgalmát a Ruházati Bolt Vállalatnál is. Több mint két­szer annyi volt a bevételük, mint a tavalyi vásár alatt, a 60 millió forintos készletet szinte teljes egészében érté­kesítették. Vihart arattunk Szigetszentmiklóson A lakosság elkerülő utat követel (Folytatás 12 I oldalról.) zottnál is kisebb volt. Keve­sebb jutott beruházásra és fo­gyasztásra, mint 1987-ben. Ezen belül a lakossági fo­gyasztás csökkent, a közös­ségi kismértékben nőtt. A belföldi felhasználás kisebb volt a termelésnél. A kivi­teli többlet, folyó áron szá­molva, 37 milliárd forintot tett ki, szemben az 1987. évi 6 milliárd forint behozatali többlettel. A mezőgazdasági termékek bruttó termelése körülbelül 4,5 százalékkal, a tervezettnél kisebb mértékben emelkedett. A növénytermelés az előző évi jelentős csökkenés után nyolc százalékkal, az állatte­nyésztés egy százalékkal bő­vült. Gabonafélékből 14,7 millió' tonna termett, 000 ezer ton­nával, négy százalékkal több, mint az előző évben. Búzá­ból kiemelkedő, 5,44 tonnás termésátlag eredményeként 23 százalékkal többet takarítot­tak be az előző évinél. A ku­korica termésmennyisége — ‘ a termésátlag csapadékhiány­ával összefüggő visszaesése miatt, — 14 százalékkal csök­kent. Cukorrépából hat százalék­kal több, napraforgóból 11 százalékkal kevesebb termett, mint 1987-ben. Zöldségfélékből a múlt évi­nél valamivel többet termel­tek. Különösen a kertekben termesztett zöldség mennyisé­ge emelkedett. A burgonya- termés — a nagyobb terüle­ten elért ió átlagtermés ha­tására — 25 százalékkal több volt az előző évinél. A ter- mősvümölcsös területe 1300 hektárral kisebb, a gvümölcs- termés — 1,7 millió tonna — két százalékkal több volt az 1987. évinél. Szőlőből — az előző évinél négyezer hektár­ral kisebb termőterületről — 33 százalékkal több, 680 ezer . tonna szőlőt szüreteltek. A A társadalom és a gazdaság 1988. évi helyzetéről A Statisztikai Hivatal jelentése szőlő és a bor értékesítése egyes vidékeken gondot oko­zott. Az év végén az ország ser­tésállománya 8,3 millió darab, szarvasmarha-állománya 1,7 millió darab volt, 1—2 száza­lékkal több az egv évvel azelőttinél. A kocák, valamint a tehenek száma 1,5—1.5 szá­zalékkal lett kisebb. A tehén­állományban a tejhasznú faj­ták aránya tovább növeke­dett. A juhok száma egy év alatt 5 százalékkal, 2,2 mil­lió darabra csökkent. A vágóállat-termelés egy százalékkal csökkent. Ezen belül csak a vágóbaromfi­termelés emelkedett. A fonto­sabb állati termékek közül tejből többet, gyapjúból keve­sebbet termeltek a gazdasá­gok az előző évinél. A tojástermelés 11 százalé­kos növekedése az év egy ré­szében értékesítési problémá­kat okozott, ami a felvásárlá­si árak csökkenését vonta ma­ga után. Az erdőgazdálkodás nettó fakitermelése mintegy két szá­zalékkal csökkent. Új erdőte­lepítéseket és fásításokat 8500 hektáron, a kitermelt erdők helyén elsődleges erdőfelújí­tást 23 ezer hektáron végeztek, A belföldi árszínvonal az iparban 4,1 százalékkal, a ki­vitelező építőiparban 5,4 szá­zalékkal haladta meg az előző évi szintet. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árai 4 százalékkal emelkedtek. A népgazdaság energiafel­használása 1,4 százalékkal ki­sebb volt, mint 1987-ben. A csökkenésben az enyhébb tél­nek, a termelés lanyhulásának és a fajlagos energiafelhasz­nálás mérséklődésének egy­aránt szerepe volt. Az energia­felhasználásban a szén és a szénhidrogének aránya mér­séklődött. az atomerőművi és az importált villamos energiáé emelkedett. Az anyagellátásban előfor­dultak időszakos zavarok. Az anyagimport mintegy 3 száza­lékkal emelkedett, elsősorban a rubelelszámolású anyagbe­hozatal hat százalékos növeke­dése révén. Ebből a viszony­latból elsősorban a nyers- és alapanyagok, valamint a fél­kész termékek importja foko­zódott. míg konvertibilis elszá­molású piacokról az alkatrész- import nőtt számottevően. Az állóeszközök bővítését és korszerűsítését szolgáló beru­házásokra fordított 290 mil­liárd forint folyó áron 1.8 szá­zalékkal, összehasonlító áron 7.7 százalékkal kevesebb volt. mint 1987-ben. Vállalati, köz­ponti és tanácsi beruházások­ra együttvéve 231 milliárd fo­rintot fizettek ki. reálértékben 8 százalékkal kevesebbet az előző évinél. A HÉT HÍRE Érdemes pénzt fektetni a fenyőgyanta feldolgozásába Ablakkeretek külhoni fából vánják végrehajtani. Ha mű­ködnek az új termelő- és fel­dolgozóegységek, akkor a je­lenlegi mintegy 370 milliós árbevételi tervet lényegesen túlszárnyalhatják. Tovább nö­vekedhet a gyömrői gyárban kitermelt tiszta nyereség is. Az elmúlt évben a vállalat nyereségének csaknem 60 szá­zalékát ennek a gyáregységnek a kollektívája termelte ki. Elkészült, kjrszerűsödött az energiaszolgáltatást biztosító kazánház is. Továbbra is pa­kurával fűtenek, de lényege­sen nagyobb teljesítményű be­rendezésekkel. Földrajzilag lényegesen tá­volabb, a vállalat solymári gyáregységében is belefogtak 1 egy reményt keltő vállalko­zásba. Ahol évek óta nagy eredményességgel készítenek műanyag ablakokat, ott az idén, várhatóan a negyedik negyedévtől már félig kész fa ablakkereteket is előállítanak. Február végén kötik meg a szerződést a partner NSZK- beli céggel. Az ablakkeretek készítéséhez szükséges fenyő­fát a tőkés vállalat szállítja a solymáriaknak. Dorozsmai István, a gyár­egység megbízott igazgatója elmondta, hogy a munkálatok- haz szükséges gépeket bére­lik. A szerződés öt évre szól. A félig kész ablakkereteket 20-25 fős kollektíva állítja össze. A jövő évtől számítva a solymári gyárban a termék- szerkezet bővülése révén, akár 200 millió forinton felüli ár­bevételt is elkönyvelhetnek. Amíg Gyömrőn szakmun­kásgondok nehezítik a haté­kony, a minőségi munkát, ad­dig Solymáron éppen fordított 3 helyzet. Itt több a jól képzett szakember. Gy. L, / J Szelet vetettünk a Zaj, por, rezonancia fenyeget cí- ^ mű cikkünkkel, amely lapunk január 24-i számában je- ^ lent meg és arról szólt, hogy nem része a világbanki hi- télből épülő MO-ás autópályának a Szigetszentmiklóst ^ elkerülő út, így a Buda, illetve Dunaharaszti felől érke- ^ ző járműforgalom a v^ros közepén, éppen két lakótelep £ között halad majd el. A Szigetszentmiklósi Városi Tanács ülései eddig is nyilvá­nosak voltak, mégsem kerül­tek soha szembe azzal a prob­lémával a városatyák, hogy komolyan dönteni kelljen ar­ról, hozzászólási vagy tanács­kozási jogot adjanak-e a ta­nácsülést megtisztelő, <je meg­hívóval nem rendelkező ven­dégeknek. Nem kell felszisszenni Ám csütörtökön zárt ülés­sel kezdődött a szigetszent­miklósi tanácstestület pénz­ügyi tervet tárgyaló ösz- szejövetele. Odakint ugyanis több tucatnyi miklósi állam­polgár várakozott, akik azzal a nem titkolt céllal vártak be­bocsátásra, hogy tiltakozzanak a könyezetkárosító közlekedé­si megoldás ellen. Ezért a ta­nácstagoknak arról kellett először dönteniük, hogy meg­adják-e a szót az állampolgá­roknak. Mielőtt bárki felháborodva felszisszenne és a közéleti de­mokrácia lábbal tiprásának bé­lyegezné a fentieket, el kell mondani, hogy a tanács veze­tése azért tette fel egyáltalán e választás kérdését a tanács­tagoknak. mert már eldöntöt­ték — a Hazafias Népfronttal és a pártbizottsággal egyez­tetve —, hogy lakossági fóru­mot hívnak össze az MO-ás körüli indulatok tisztázására. S szerették volna, ha a rend­kívül fontos kérdést — az idei pénzügyi tervet — tárgyaló vi­ta nem válik parttalanná. A tanácstestület végül is úgy döntött, hogy hozzászólási jogot ad a kint várakozó ál­lampolgároknak, akik így, csaknem egyórás várakozás után helyet foglalhattak a ta­nácsteremben. Hogy az idő csendesítette le őket, vagy ere­detileg sem indulataik vezet­ték a lakosokat, nem tudni, de tény, hogy a szót kérők kul­turáltan, lényegre törően mondták el érveiket amellett, hogy miért nem helyes átve­zetni a városon az MO-ásról lehajtó forgalmat. Igaz, nem kapott mindenki szót, mert sürgetett az idő, és a tanács­tagok is szerettek volna arról beszélni, amiből felkészültek: az idei pénzügyi tervről. Akár tömegdemonstrációt is Szót kapott viszont a Ma­gyar Demokrata Fórum helyi szervezetének képviselője, aki e kérdésről az MDF. vélemé­nyét írásban is elhozta. En­nek lényege, hogy amennyi­ben az autópályatervből tö­rölt elkerülő utat a tanács nem tudja megépíteni — márpedig nem tudja —, akkor se nyis­sák meg a Bercsényi utcát északi irányba és ne vezessék a forgalmat a két lakótelep közé. Az MDF arra is kérte a tanácsot, hogy kezdjen azon­nali konzultációt azokkal a gazdálkodóegységekkel, intéz­ményekkel, amelyek az MO-ás előnyeit élvezni fogják. Erősebben fogalmaztak a képviselővel kapcsolatban. Az Második éve folyik Gyöm­rőn a Pest Megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat vegyi gyáregységében az a beruhá­zás, amelynek összege meg­haladhatja a százmillió forin­tot. Klitn István, a PEVDI általános vezérigazgató-helyet­tese szerint, ha befejeződik ez a nagy értékű fejlesztés, akkor a gyáregységből mintegy 2000 tonnával több fenyögyanta anyagú termék kerülhet ki to­vábbi hasznosításra. Teljesen új üzemcsarnok épült. Javában folyik a szük­séges gépek telepítése. A ré­gi üzemcsarnokban továbbra is készítenek műgyantát, va­lamint ebből az alapanyagból nyert termékeket, köztük is a fogyasztók körében - jól ismert epoxitot. A helyszínen járva meg­győződhettünk a beruházási munkák állásáról. Duró Ká­roly, a PEVDI gyömrői gyár­egységének megbízott főmér­nöke adott tájékoztatást a rekonstrukció révén eddig megvalósította król. Az új üzemcsarnokban, ahjl a fe­nyőgyantát dolgozzák fel, már betelepítették a 15 köbméte­res autoklávot. Új, korszerű anyagtakarékos gvantalemezelő géppel is gyarapodik az üzem. A masina működtetésére al­kalmas épület még csak a tervrajzon létezik: építésére pályázatot írtak ki, s így a jelenlegi alvállalkozói kör to­vábbi megyei cégekkel bő­vülhet. A beruházást a PEVDI sa­ját erőforrásaiból és banki hi­telből valósítja meg. A beru­házást az esztendő végéig kí­MDF véleménye szerint a szi­getszentmiklósi vezetés utasít­sa az országgyűlési képviselőt, hogy járjon el az elkerülő út megépítése ügyében. Kilátás­ba helyezték, hogy amennyi­ben a képviselő (dr. Novák Béla) erre nem hajlandó, azon­nal kezdeményezik visszahí­vását. Mint ahogy jelezték azt is, minden törvény adta és nem tiltott eszközt, akár a tö­megdemonstrációt is igénybe veszik, hogy a város számára kedvező döntést kicsikarják. Jogos volt-« az aggodalom? A tanácstagok között elter­jedt, hogy napok alatt több száz aláírás gyűlt össze a vá­rosban a tervezett útnyitás el­len, ám a jelek szerint ezzel a szervezők csak a lakossági fó­rum idején szeretnének elő­rukkolni. A vitában — hiszen minden ezt megakadályozni akaró pró­bálkozás ellenére, vita alakult ki a tanácsülésen — igen éles hangú kritika érte lapunkat, amiért teret adott a cikknek, ami Pongrácz Gábor tanács­elnök szerint az indulatok el­szabadulásához vezetett. Ter­mészetesen majd az idő dönti el, hogy mennyire volt jogos az aggodalom. Ám az nem vi­tatható, hogy az érintetteknek joguk van tudni — lehetőleg még a végleges döntés előtt —, mi készül környezetükben. Ezért továbbra is tájékoztat­juk olvasóinkat a fejlemé­nyekről. ★ Tegnap délelőtt a megyei ta­nács közlekedési osztályának kezdeményezésére egyeztető tárgyalásra került sor a váro­si tanács épületében, a Ber­csényi utca tervezett átépíté­sével kapcsolatban. A megbe­szélésen részt yett a, Közúti igazgatóság képviselője is. A tárgyaláson olyan javaslat született, hogy épüljön meg az MO-ás halásztelki csomópont­ja, amely így a forgalom ja­vát a városon kívül, a közúton vezetné el. Erre azért is nagy szükség van, mert a forgalmi vizsgálatok szerint a város út­hálózata a mai helyzetben is túlterhelt. Amellett is állást foglaltak a város vezetői és a megye illetékesei, hogy cso­portosítsanak át pénzeszközö­ket a szigeti elkerülő (gerinc) út építésére. A városi tanács azt a 10 millió forintot, ame­lyet a városon átvezető (Ber­csényi) út kialakításához szük­séges kisajátításra fordítanak, átadná a gerincútra. Kérték a Közúti Igazgatóságot, hogy az általuk felajánlott 40 milliót is e célra használják fel. Szigetszentmiklóson az út ügyében február 20-ra lakos­sági fórumot hirdettek, amely­re valamennyi illetékes ható­ság képviselőit meghívják. A belső útra vonatkozó vég­ső döntés joga természetesen a március 16-ára összehívott városi tanácsülésé. M. K. ELMARADOTT R Magyar—szovjet barátsági napok kezdődtek Heves megyében. R Sárváron Tinódi Lantos Sebes­tyén emlékünnepséget rendeztek a költő halálának év­fordulóján, R Bűnüldözési kiállítás nyílt Pécsett, Pénzt minden áron címmel. R A hét híre az is, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa településpolitikai bizottsága az elmaradott térségek fejlesztéséről tár­gyalt. Réges-régi gond bukkan fel hol itt, hol ott: az egyenlőtlen fejlődés. Hol itt, hol ott: tár­gyaltak már erről az Ország- gyűlés bizottságai, párt- és népfronttestületek, állami irá­nyító szervek, tudományos fó­rumok. A gond persze maradt. Nem azért, mert felesleges volt a tárgyalás, hanem, mert a probléma maga megszün- tethetetlen. A különbözőségek egyben lehetséges forrásai az egyenlőtlenségeknek is; ahol sorrend van, ott lennie kell el­sőnek és utolsónak. A baj ak­kor baj, ha — mondják a szakemberek — egy-egy terü­let, országrész valamiben hosz- szú ideig avagy jellemzőinek sokaságát tekintve válik elma­radottá. Helyben vagyunk. Hosszú ideig és jellemzőinek sokasá­gát tekintve. Mindkettő igaz. A megyére. A hatodik ötéves terv időszakában például az egy lakosra vetített állami tá­mogatás összege 12 ezer forint volt a megyében. A többi me­gye átlaga viszont ennek ép­pen a kétszeresét adta, 24 ezer forintot tett ki. A jelenlegi kö­zéptávú tervidőszakban, azaz a hetedik ötéves tervben a megye az előzetes számítások szerint lakosonként 16 ezer fo­rint fejlesztési kiadásra képes, a megyék átlaga viszont 22 eáér ' forint... A sorállás,.foly­tatható. Ráadásul neipcsak az említett két tervidőszakban, hanem korábban is ez volt a megye sorsa, helye: a lista vé­ge. Aminek következtében az elmaradottságnak olyan kása­hegye halmozódott fel, ame­lyen lassan lehetetlenség lesz bárkinek is átrágnia magát; a hátrány hátrányt szül, soka­sodásuk már-már megállítha­tatlan. Kanálnyi ebből a kásahegy­ből. A tizenkilenc megye kö­zül az utolsó helyen állunk például a közműves vízellátás­ban, valamint a közcsatorna­hálózatba bekapcsolt lakások­nak az összes lakáshoz viszo­nyított arányát tekintve. Ugyanez a hely jut ki a tíz­ezer lakosra számított kórházi ágyak mennyisége, az egy ál­talános iskolai osztályteremre elosztott tanulók számát te­kintve ... S tovább kanalaz­ható a kásahegy, soha nem fogy el. Sajnos. Történelmi hátrányok soka­ságát kellett volna megszün­tetni a megyében a felszaba­dulás után. A kapitalista fej­lődés szinte zsebgyarmatként kezelte a fővárost övező terü­leteket, településeket. Csak ki­vett onnét — olcsó munka­erőt, a Budapest ellátásához szükséges növényi és állati ter­mékeket —, de a jövő érdeké­ben jelentősebb összegeket be­fektetni sem a nagybirtok, sem a gyáripar urai nem voltak hajlandók. Ezekből a hátrá­nyokból persze eltűnt egy és más. Például a lakosság jelen­tős áldozatai árán, mert a dön­tő forrás a magánerő volt, csökkentek a korábbi kirívó különbségek a lakásellátás­ban, a száz lakásra jutó lako­sok számát tekintve éppúgy, mint a komfortosságot. Saj­nos, az egyenlőtlen fejlődés következtében az eltűnt hátrá­nyok helyébe újak kerültek. Például a tízezer hatvan év fe­letti lakosra vetített szociális otthoni helyeket, az ezer lako­sonként felosztott bolti alapte­rület mennyiségét nézve és így tovább. Átörökítődtek napjainkba az évszázados hagyományok: az ország fővárosa nem tudott mit kezdeni a közvetlen köze­iével, a megyével. A távolabbi vidékek annyi bajjal-jajjal ér­veltek képviselőik útján, a me­gye azonban nemcsak kért, hanem a saját erőt is a fej­lődés szolgálatába állította. A lakásépítésben, a közművek kialakításában, az iskolai tan­termek tető alá hozásában olyan társadalmi összefogás bontakozott ki, amilyet az or­szágban egyetlen más közigaz­gatási terület sem tudott fel­mutatni. A tervező szervek azonban ettől nem hatódtak meg: egyetlen tervidőszakban sem jutott hozzá a megye ö lakosságarányos állami támo­gatáshoz. Éles viták voltak és vannak ennek következtében a megyei vezető testületek, valamint a Pénzügyminisztérium, az Or­szágos Tervhivatal között. A testületek oldalán az igazság, a másik oldalon viszont a pénz ... Egyenlőtlen megosz­lás! Következményeit majd­nem egymillió ember viseli. Amint azt a szaknyelv jelöli, a normativitás hiánya — azaz, hogy az ország polgárait ne különböző mércék minősítsék a tanácsi gazdálkodásban — a társadalmi igazságosságnak a hiányával egyenlő. S ahol ez hiányzik, ott a kenetes ígére­tek nem sokat érnek. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom