Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-28 / 50. szám

1989. FEBRUAR 28., KEDD

id

3

A Csepel Autógyár és a Ganz Árammérőgyár is a listán

Eladó a menyasszony, még üres a kalap

A huszonnegyedik órában vagyunk — szoktuk jellemezni a gazdaságunkat és az iparunkat. Az éjféli óra utolsó perceiben elhangzott az esküvőkön szokásos felkiáltás: eladó a menyasszony! Sőt, „menyasszonyok”, mert negyvenöt vállalat szerepel azon a listán, melyet az NSZK-beli Deutsche Bankhoz juttatott el az Ipari Minisztérium. A lajstrom a Figyelő február 16-ai számában jelent meg, bár a vállalatok neve már január elseje óta lehívható a nyugatnémet banktól. A dolognak csak mellékzöngéje, hogy az ipari tárca szemérmes titkolódzással vette körül a témát, Berecz Frigyes ipari miniszter a január 30-ai sajtótájékoztatón még nem tartotta publikusnak a kiárusításra kínált vállalatok névsorát. A lista mintha hiányos is volna, hiszen a miniszter akkor ötvenegy eladandó cégről beszélt.

Nem véletlen a bizonytalankodás és, a diszkréció, a vállalatok eladását néhányan hazaárulásnak titulálják, mások viszont egészséges üzlet- politikát látnak benne, sőt az ipar talpraállításának egyedüli lehetséges módját. A racionálisabban gondolkodók inkább csak csodálkoznak, miért éppen ez a negyvenöt vállalat került a listára. Ugyanis a kiválasztásban semmiféle logikát nem lehet fölfedezni. Minden további nélkül újabb 100—150 cég neve kerülhetne a lajstromra anélkül, hogy a „rendező elv" csorbát szenvedne. Nem érdemes azonban nagyon mélyre merülni a vita pro és kontra érveiben, mert az egész valóban a menyasszonytáncra emlékeztet: a „vőlegény" ugyan tartja a kalapját, hogy abba dobják a pénzt, de mintha nem hinné komolyan, hogy valóban elkel a „menyasszony”. Igaz ugyan, hogy a felsorolt vállalatok közül nyolcnál jelezték, akár a részvények többségét is megveheti a vásárló — s így a vállalat további sorsa, irányítása a kezébe kerül —, háromnál pedig a teljes átvételt sem zárták ki. Egyelőre azonban nincs, akitől meg lehetne vásárolni

ezeket a cégeket. Még tart a vita, eladható-e egyáltalán az állami vállalat? A felsőbb szervek nem csinálhatnak boltot, viszont az igazgató és a vállalati tanács bármit megtehet a vállalati vagyon 99 százalékával, akár el is adhatnák, ha azt saját hatáskörben meg mernék tenni. Döntésüket már csak azért sem kapkodják el, mert legtöbbjük az ügylet megkötése után veheti is a kalapját, a külföldi partner bizonyára egészen más vezetést képzel el.

A felajánlott adásvételi ügylet másik furcsasága: nem ismerjük az árát az eladandó vállalatoknak. Értékük nem egyenlő az ott föllelhető álló- és forgóeszközökével. Figyelembe kellene venni a felhalmozott tudást, az üzleti kapcsolatokat, a vevőkört és még sok egyebet. Eladó tehát a menyasszony, csak nem tudni, kitől kell megvenni és mennyiért. A negyvenötös listán két Pest megyei cégneve szerepel, több olyan vállalat mellett, amelyeknek vannak a megyénkben érdekeltségei.

Szabó István, a Ganz Árammérőgyár vezérigazgatója semmilyen kivetnivalót nem lát abban, hogy a listára kerültek. Már korábban is szorgalmazták egy vegyes vállalat megalapítását, tárgyalásaik előrehaladottak. Jelenleg nemzetközi mérce szerint próbálják felértékelni a vállalatot, tehát figyelembe veszik azt is, ami a magyar módi szerint nem fejezhető ki pénzben. Így jelentős tétel az a szovjet piac, amit az Ipari Minisztérium néhány hónapja egyetlen tollvonással letörölt volna a vállalat kereskedelmi palettájáról — mint arról korábban beszámoltunk.

A munkások értetlenkedve nézik a kiárusítást, emlegetik a régi mondást: „miénk a gyár". Nőtt a fejekben az ideológiai zavar. A vezér- igazgató hozzáteszi: akik pusztán gazdasági oldaláról nézték a dolgot, elismerték, erre a lépésre szükség van.

A Csepel Autógyár vezér- igazgatója, Lukácsi György szerint az Ipari Minisztérium a listával katalizátorként segíti a vállalatok folyamatban lévő tárgyalásait, melyek náluk is már a negyvenötös lista létrejötte előtt megkezdődtek. Véleménye szerint a lajstrom abban segíthet, hogy a több érdeklődő közül a legmegfelelőbbet válasszák ki. Vajon mit várnak az autógyáriak és mit a külföldi partner? A vezérigazgató nem elsősorban pénzre számít, fontosabbnak tartja a korszerű technológiát. A külföldi partner pedig természetesen jó minőségű közös produktumot remél, ami az igényes piacon is jól eladható. De az sem titok, abban is bíznak, hogy az itt készítendő termékeket nyitott kapu várja a KGST-országok óriási felvevőpiacán, s ez jelenti az igazi csáberőt.

Visszafogott, diplomatikus nyilatkozatukban talán az is szerepet játszik, hogy a két cég neve mellé került betűjelek szerint velük a külföldi tőke fúziója csak kisebbségi részesedés vagy vegyes vállalati formában képzelhető el. őket tehát nem akarják teljes egészében eladni, viszont ez rontja az esélyeiket is. mivel eddig valamennyi külföldi érdeklődő többségi részesedést akart szerezni, mert csak így látják biztosítva, hogy a megvásárolt vállalat az elképzelésük szerint működjék.

A részvénytöbbség vagy a vállalat teljes eladása egy sor olyan kérdést vetne föl, amelyekre ma még nincs válasz. Ezekben az esetekben a gazdaság és a politika között jókora űr tátong. A jól csengő 'gazdasági érvek mellé nem sikerül hasonlóan logikus politikai érveket is felsorakoztatni, ezért nehéz megértetni a régi iskola tanítványaival, miért kell kiárusítani a vállalatokat.

Az egyre élesedő vita miatt visszakozásra kényszerült az ipari tárca vezetője. A február 26-án közzétett nyilatkozata szerint: nincs szó a vállalatok kiárusításáról, mindössze a külföldi tőkét szeretnénk bevonni az ipari szerkezetátalakítási és fejlesztési törekvések megvalósítására.

Eladó a menyasszony ...

Mátrai Tibor

Az MSZMP Szűrös Mátyást jelöli parlamenti elnöknek

Független képviselők csoportülése

Tegnap a Parlamentben — dr. Fodor István elnökletével — ülést tartott a független képviselők csoportja. Megismerkedtek az alkotmány koncepciójával, illetve a új parlamenti elnök személyével, jelölésével kapcsolatos MSZMP- állásponttal, tájékozódtak az Országos Nemzeti Bizottság létrehozását célzó javaslatról, véleményt cseréltek a sztrájkról szóló törvénytervezetről.

Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára hangsúlyozta, hogy a párt olyan, a korábbi, így például az 1949-es értékeket is magában foglaló alaptörvény megalkotásában érdekeit, mely időtálló, megakadályozza a visszarendeződést, ugyanakkor nyitott a jövőre nézve. A szocializmusnak, mint a fejlődés fő irányának nem egyes paragrafusokban, hanem az alkotmány egészében kell kifejeződnie. A KB úgy ítéli meg, hogy nem szükséges deklarálni a többpártrendszert, de nyitva kell hagyni az ahhoz vézető utat. Fejti György megerősítette: az MSZMP nem tart igényt arra, hogy vezető szerepét az alkotmányban rögzítsék. Ezt követően részletesen szólt egyes, fontosnak ítélt témakörökről.

A vitában felszólaló Varga Imre (országos lista) szobrászművész, az ügyészségek, a bíróságok, a rendőrség és a honvédség függetlenségének egyértelmű deklarálását sürgette. Véleménye szerint e szervezeteknek a pártoktól függetlenül, a parlament és a majdani köztársasági elnök felügyeletével kell működniük. Avar István (Budapest 17. vk.) színművész a köztársasági államforma mellett érvelt, mondván: szomorú dolgok,

események történtek a nép- köztársaság nevében, amiről a nép nem tudott, mert csupán hivatkozási alap volt.

Fejti György válaszában megerősítette, hogy az MSZMP-nek’ elhatározott szándéka a monolitikus hatalom lebontása. Ennek nincs olyan ága — beleértve a fegyveres erők irányítását is —, amely ne kerülhetne sorra. Az anarchiát elkerülendő azonban érvényesíteni kell a fokozatosság, a kiszámíthatóság elvét. Egyetértett azzal, hogy függetleníteni kell a bíróságok tevékenységét a végrehajtó hatalomtól, a kormányérdekek elveit azonban az ügyészségeken keresztül érvényesíteni kell. Szólt arról is, hogy a népköztársaság elnevezés nemcsak negatív, hanem pozitív tartalmat is magában rejt. Az alkotmány a népfelség elvét tükrözi, ezért megfelelőnek tűnik a népköztársasági államforma rögzítése.

Mint ismeretes, Stadinger István, a parlament elnöke bejelentette lemondási szándékát, ezért hamarosan új tisztségviselőt kell választani e magas közjogi posztra. Az új házszabály értelmében jelölő- bizottságot kell létrehozni, amelynek összetételére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tesz javaslatot. Amint Fejti György bejelentette, az MSZMP Fozsgay Imre és Nyers Rezső államminisztereket. Szűrös Mátyást, a Központi Bizottság titkárát egyaránt alkalmasnak tartja a tisztség betöltésére. Elmondta azt is, hogy az előzetes konzultációkon kiderült: Pozsgay Imre és Nyers Rezső nem szívesen adnák fel a kormányban végzett munkájukat, Szűrös Mátyás esetében azonban nincs olyan körülmény, ami kizárná a jelölést. A képviséMagyar—finn szálloda

A Pest Megyei Volán is közreműködik a fővárosban a Dráva utcai magyar—finn vegyesvállalati szállodaépítkezésnél. Az új idegenforgalmi létesítmény 25 hónap alatt készül el, bár a szállodának még neve nincs, az építkezés az folyamatos

(Koppány György felvétele)

Magyar Néppárt

Politikai okok

Keskeny az út, de történelmi a lehetőség — hangsúlyozta a Magyar Néppárt szervezése megindításának politikai okairól szólva S. Hegedűs László, a szervezőbizottság vezetője a hétfőn, az Erdélyi Szövetség budapesti irodájában tartott sajtótájékoztatón. Kiemelte, hogy a szélsőségeket elkerülő, úgynevezett „középpárt” kívánnak lenni. Nem akarnak túlzottan hangsúlyosan foglalkozni a múlt manapság élesen felmerülő kérdéseivel, de a Néppárt is szorgalmazni fogja, hogy anyagi és főképp erkölcsi elégtételt kapjanak mindazok, akiket az elmúlt évtizedek hibás politikája következtében valamilyen sérelem ért.

Levélváltás „pártház"-ügyben

Van erkölcsi alap az építésre

Az MDF szigetszentmiklósi szervezete a közelmúltban levelet írt Hámori Csabának, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága első titkárának. Ebben megírják, hogy már alakuló ülésükön is kifogások merültek fel a városba tervezett tömegszervezetek házával kapcsolatban, majd így folytatják:

„Ezen aggályainkat hallván, az MSZMP részéről az alakuló ülésünkön jelen lévő vendégek több ellenérvet tártak elénk:

— a leendő ház nemcsak az MSZMP székházául fog szolgálni, hanem lesz benne konferenciaterem, amely az egész várost szolgálhatja;

— az építés költségeit teljes egészében az MSZMP központi költségvetése fedezi;

— amennyiben Szigetszent- miklós visszautasítaná a házat, megkapná azt egy másik Pest megyei város, nevezetesen Budaörs, s akkor egy másik városnak lesz egy nem helyi pénzből finanszírozott, s nem kizárólag MSZMP-tagok által kihasználható épülete.

A fenti tényeket és érveket megismerve, ha nem is jó szájízzel, de tudomásul vettük a szigetszentmiklósi tömegszervezetek háza építését.

Kettős érzést kellett hogy ébresszen bennünk ez az építkezés: mint szigetszentmikló- siak örülnénk az építkezésnek. azonban mint az ország állampolgárai — helyteleníllők is úgy vélték, hogy az államminiszterekre jelenleg a kormányban van szükség.

Az Országos Nemzeti Bizottság létrehozására vonatkozó javaslatot Vitányi Iván, az Üj Márciusi Front ügyvezető titkára ismertette. Elmondotta, hogy több szervezettől kedvező válasz érkezett a kezdeményezésre, amellyel azonban nem értett egyet a Magyar Demokrata Fórum és a Münnich Ferenc Társaság. Az MSZMP „óvatos elutasítással” fogadta az ajánlatot, ám Vitányi Iván szerint ennek ellenére megvan a tárgyalási készség.

jük azt. Az MSZMP helyi apparátusa egyik közismert, és fórumainkat rendszeresen látogató tisztségviselőjének tájékoztatása szerint az építkezés maximált áras. Ez megnyugtató számunkra, hiszen eszerint nem kell tartanunk attól, hogy a tervezett 40 millió forintos költséget túllépik, s a túllépés adott részét a helyi tanács költségvetéséből kell fedezni.

Az eddigiekben szerettük volna önnel, mint az MSZMP Pest Megyei Bizottsága első titkárával megismertetni a „tömegszervezetek háza" építésével kapcsolatos gondjainkat. Az alábbiakban pedig javaslatot szeretnénk intézni Önhöz, mint az MSZMP Politikai Bizottságának tagjához, az ismert reformpolitikushoz:

Kérjük, igyekezzék elérni azt, hogy az ország jelen helyzetében az MSZMP a sokat emlegetett önkorlátozás jegyében szüneteltesse ingat- lanteremtö beruházásait, hogy ezáltal az ország szűkös költségvetéséből ennyivel is kevesebbet kelljen igénybe vennie. Ami pedig a már meglévő épületeket illeti, igazságérzetünk ezek társadalmasítását kívánja."

Figyelemre méltó, hogy Hámori Csaba nemrég elküldött válaszlevelében már a leendő épület elnevezése is más: nem tömegszervezeti, de nem is pártházról, hanem társadalmi-közösségi házról ír az MDF levelének kézhez vételét nyugtázva. Majd így folytatja:

A kérdések kapcsán felvetett gondolataik arra késztetnek, hogy válaszomban — önökhöz hasonlóan — én is az említett beruházásokat tár. sadalmi összefüggésekbe helyezzem és az MSZMP szempontjait is bemutassam.

Önök levelükben azt írják, hogy alakuló ülésükön a szigetszentmiklósi társadalmiközösségi ház építésére felsorolt indokokat, az érveket megismerték és tudomásul vették. Mint szigetszentmiklósi lakosok nyilván tudják és érzik is annak hiányát, hogy a körzetben igazán nincs közösségi intézmény, a művelődésre, a társas együttlétre alkalmas épület. Az épülő ház azon túl, hogy helyet adna a különböző társadalmi szervek és tömegszervezetek számára, az előző gondolatban felvázolt közösségi és művelődési célokat is be kívánja tölteni.

Ügy vélem, azt önök is megfelelően értékelik, hogy mindazon szervek, amelyek ezt az építkezést saját forrásaikból finanszírozzák, első perctől fogva nem elsősorban a szűk szervezeti érdekeiket tartották szem előtt, hanem a település egészének érdekeit. Hiszen a nyitottság jegyében a városban hiányzó kulturális feltételek pótlását is megfelelően akarták elősegíteni. Ez ad elsősorban erkölcsi alapot az építkezésre. Gondolom, önök is egyetértenek azzal, hogy egy társadalom még nehéz gazdasági helyzetben sem mondhat le önépülésének igényéről, a szellemi élet mozgásterének biztosításáról országosan éppúgy, mint helyileg. Mi ettől a céltól vezéreltetve állunk ki amellett, hogy a ház épüljön meg Szi- getszentmiklóson.

Az pedig ugyancsak érthető, hogy az MSZMP önkorlátozása nem terjedhet ki saját szervezeti életének, a politikáját elfogadó és támogató szervezetek működésének korlátozására.

Egyúttal szeretném felhívni figyelmüket arra, hogy az MSZMP I milliárd 45 millió forintos költségvetési támogatás mellett 1 milliárd 350 millió forint költségvetési befizetést teljesít. Így — úgy vélem — a pártház építésének forrása erkölcsileg szintén rendezett.

Bízva abban, hogy felvetéseikre adott válaszaim kételyeik döntő részét eloszlatták, üdvözlöm Önöket:

Hámori Csaba

Eddig a levélváltás. A szigetszentmiklósi társadalmiközösségi ház terveinek és építési folyamatának bemutatására lapunkban még visszatérünk.

Indokolatlan volt a leváltás

A szerkesztők igazságáról

Élénk vita bontakozott ki a sztrájkról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal vezetője, Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára és Forgács Pál, a TDDSZ képviselője felszólalásai után világossá vált, hogy a vélemények meglehetősen különböznek egymástól. Nemcsak abban, hogy például szabad-e a gyárkapun kívül is sztrájkolni, deklarálják-e a szolidaritási munkabeszüntetés lehetőségét, hanem abban is, hogy kell-e egyáltalán ezt a munkavállalói jogot törvényben szabályozni. Hiszen — ahogy többször is elhangzott — minden szabályozás egyben korlátozást is jelent.

K. L.

Hétfőn Szegeden tartott ülésén a Csongrád megyei pártbizottság elfogadta a végrehajtó bizottságnak a Tisza- táj című folyóirattal kapcsolatos előterjesztését.

Mint ismeretes, az országszerte népszerű szegedi irodalmi folyóirat, a Tiszatáj, megjelenését 1986-ban felfüggesztették, akkori főszerkesztőjét felmentették, a főszerkesztő-helyettes és egy munkatárs pártfegyelmi büntetést kapott. Az indok az volt, hogy a Tiszatájban közölt több írást

az MSZMP Politikai Bizottsága a fennálló rendszerrel szemben ellenséges tartalmúnak minősítette A Csongrád megyei párt- bizottság, a végrehajtó bizottság javaslatával egyetértésben most kimondta, hogy az 1986 óta eltelt idő igazolta a Tiszatáj akkori szerkesztőségének törekvéseit, többek között abban a vonatkozásban is, hogy a folyóirat már akkor reális képet igyekezett adni olvasóinak az erdélyi magyarság helyzetéről.

*