Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-27 / 49. szám
Kora tavaszi pillanatképek Prémsapka és téli felöltő vagy csak könnyű öltözék? Ez itt most a kérdés. Ezen a napon hallgatok a rádióra, s jál járok, hogy kellemes időre számítok. A Váccal szemközti Pokol-szigeten várjuk a buszt, s örülünk a ta- vaszodás jeleinek. Nézzük, hogy a levonult ár helyén száraz a holtág medre, de az erős, ligetes környék talaján is rengeteg a letört faág. — Egész télre való tüzelőt gyűjthetnék — jegyzi meg ez egyik várakozó, mire a másik közbeszól: — Aztán járhatnál a hatóságok elé, mert ez a sok drága anyag ugyan itt elkorhad, a területnek évek óta úgy látszik, hogy nincs gazdája, ám ha csak egy rakást is összehordanál, mindjárt akadna, aki felelősségre vonjon. ★ Tahitótf altiban apró óvodások hada seregük fel a buszra, a kalauz alig győzi kattogtatni a jegyautomatát. amiből akáclevélnyi papír szeleteket oszt ki. Azokat a bonyolult számokkal telebélyegzett jegyeket, amiket jobbára csak a szakemberek ismernek. A római kettes talán a hónapot jelenti, a mellette levő arab szám meg feltehetően a napot, s eszerint a tizenhatos arab szám lenne a viteldíj, bár ez nem”biztos. Én ugyanis húszast adtam oda. Kérdeztem, elég-e? Azt mondta, igen, visz- sza pedig nem adott. No de a jegyen sehol sem látok húszas számot... ★ A kicsik Szentendrére utaznak. Talán ez az első nagy kirándulásuk. Az óvó néni olykor fegyelmez, de csak ha már nagyon muszáj. Annál sokkal többet mosolyog rájuk, boldog, hogy a csöppségek zajos örömével telik meg a kocsi. Csengettyűzö hangjukon szól a vidám nóta: „Városi gazda / gyöngyösi tánc, / könnyen járó kis menyecske / dobszerda’’. Aztán a város utcáit járják kettes sorokban, élvezik a jó időt, mint a parti töltésen sétáló párok, a padokra ülni bátorkodó idősebb emberek, az álldogáló helybeliek, akik kijöttek nézni a vizet a Duna mentén élő emberek ismerős szokása szerint. Napfény fürdeti a város öreg tornyait, melyek nagy. óraszemeikkel csodálkozva néznek a vidékre, mintha azt kérdeznék: „Lehetséges ez? Ilyen korai tavasz? Nem lesz ebből baj még, ha előbújnak a gyanútlan rügyek, s jön a tél végi fagy?” Állok a parton, lent a víz felülete tükörsima, hallgatnak a túloldali liget erdői, fűzesei. Od- vas törzsű fák ágai nyújtóznak álmosan, mint amikor valakire hajnalban gyújtják fel a villanyt, s az kábultan hunyorog az erős fényben. ★ A révállomás mellett motorberregés hangzik fel. elindul a szigetmonostori komp, s mindjárt vissza is tér a túloldalról. Tehát nem szüntették meg ezt a járatot? — kérdezem. '—r Csak távlati terv — bizonygatja a háromtagú személyzet. Az állomás két szobájából a víztükörre látni. Nézhetik eleget, könnyű a szolgálat. Naponta csak két- óránként mennek át. Az egész forgalom nem tesz ki reggeltől estig 15 személyt, mert itt csak a nyári szezonban járnak többen. Ilyenkor a szigetmonostoriak járnak át, de leginkább a Határcsárdánál. — Így is megéri? ' — A vállalatnak nem. Mi fix-fizetésesek vagyunk. — Legalább jó a pénz? — Á! — legyintenek kedvetlenül, s azzal elköszönünk. ★ — Sétáltatják a két hónapos törpepincsit. Az emberek megállnak körülötte, szeretgetik. — Megválni tőle, az lesz majd az igazi bánat — közli a nagymama korú gazdi néni, s mellette a férfi meséli el, hogy az unokának szerezték. Csak addig lesz náluk, amíg szobatisztává nevelődik, aztán megy az emeletes házba, mert már várja a gyerek. — Csak meg ne sirassam ezt a kis jószágot —■ simogatja most is a tekintetével. Hátamon érzem a nap melegét, amint a HÉV-állomás felé tartok. A budapesti villamoshatárig kérem a jegyet, tíz forintot nyújtok érte, mert úgy emlékszem, talán négy, de lehet, hogy egy idő óta nyolc forint lesz a viteldíj. A pénztárosnő mosolyog és még öt forintot kér. Aztán három jegyet ad. Egy hat-, egy négy- és egy ötforintosat. — Miért ennyit? — Hogy legyen mit kezeltetni a kalauzzal — válaszolja, még mindig derülve meglepődésemen. Mert ugye. változnak az idők meg a viteldijak. Kovács T. István Segély helyett munkahely Január elsején lépett életbe a Minisztertanács rendeleté, ami a munkanélküli-segély rendszerét szabályozza. A gyakorlati feladatok ellátásában fontos szerepük van a helyi tanácsoknak, miután az érdekelteknek minden ezzel kapcsolatos kérelmükkel ide kell fordulniok. A rendelkezések életbe lépése óta eltelt néhány hét már bizonyos tapasztalatokat nyújtott a tanácsoknak arról, miként fogadta a lakosság az új rendelkezéseket és hogyan élnek az érdekeltek az új lehetőségekkel. Az első tapasztalatok szerint meglehetősen nagy a tanácstalanság. Erre mutat, hogy a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda e témával foglalkozó munkatársának asztalán már nagyszámban gyűlnek azok a kérdések, amelyek e tárgyban a lakosságtól érkeznek. Az eddigi összegezéseit szerint a munkanélküli-segéllyel kapcsolatos információkért eddig mintegy háromszázan fordultak kérdéseikkel az illetékesekhez. Sajnálatos módon sok e tárgyban a félreértés. A munkanélküli-segélyre ugyanis csak azok jogosultak, akiknek a munkaközvetítő hivatalok nem tudnak megfelelő határidőn belül képességeiknek és egyéb, a rendelkezésekben előírtak figyelembe vételével megfelelő munkahelyet biztosítani. Az érdeklődők között szép számban vannak olyanok, akik még munkahellyel rendelkeznek, de vállalatuknál elbocsátásokra kerül sor, s erre már előzetesen kívánnak felkészülni. A beérkezett segélykérelmeket egyébként gondosan mérlegelik, s amennyiben indokolt, teljesítik is. Mind a mai napig csupán egyetlen esetben került sor a munka- nélkülisegély-kérelem elutasítására. olyan esetben, amikor a segélykérőnek számos munkahelyet ajánlottak, de az egyiket sem tartotta megfelelőnek s e munkahelyek elutasítását gyakorlatilag meg sem tudta indokolni. Az eddigi tapasztalatok arra késztették az illetékeseket, hogy a szervezeti módszereket továbbfejlesszék. A jelenleginél kedvezőbb megoldásnak tartanák, ha a munkanélküli-segélyek ügyeivel nem minden egyes tanácsnál foglalkoznának, hanem vonzás- körzeteket alakítanának ki, ahol megfelelő felkészültségű, szakmai ismeretekkel rendelkező szakember intézné ezeket az ügyeket. E kezdeményezés nyomán a ráckevei körzetben már létre is hoztak egy ilyen vonzáskörzeti irodát. K. Z. Hát hiszen sok példa van a jelenségre, hogy a magyar főként abban tud egyetérteni, hogy nem ért egyet. Hogy így hirtelenjében ne is mondjak mást. az istennek sem akarják együtt ünnepelni március idusát, mert milyen nemzeti ünnep lenne az, amelyet az egész nemzet együtt ünnepel? Hiszen a magyar pártos fajta. No de ezúttal nem politikáról akarok elmélkedni, hanem sportról. Persze ott is ismert a jelenség, még nem is olyan rég az egyik fél nem akarta a Polgár lányokat, ők meg nem akarták a többieket elismerni. Élő-pont ide, Élő-pont oda. Végül is a diplomácia diadalt aratott és leültek a lányok egy terembe, amiből bajnokság is született. Most azonban egy klasszikus példa bomlik ki egy medence körül, bár a vihar nem medencei. hanem világméretekben hirdeti nemzeti jellemvonásunkat Világméretekben, hiszen a hazai űszószövetség főtitkára azt nyilatkozza, hogy hol Ausztráliába, hol Tunéziába telefonálgat. Fel is vázolja, hogy miért szaporítja az in- terurbán beszélgetések számláját. A helyzetkép világos, nem vagyok sportszakember, de a vele, készített interjúból megértettem. íme: Adva van két úszóklub, az egyiket Egyik vezeti, a másikat a Másik. Itt is úsznak, ott is úsznak, készülnek a világbajnokságra, de itt másként edzenek, mint ott. Eleinte nem is engedték össze őket, végeredményben két magyar klub mért úszna egy helyütt. Mivel a sport követelménye az, hogy csak akkor van esélyük, ha hosszan meleg vízben gyakorolhatnak, ezért az egyik klub Ausztriában, Ausztráliában, Kubában és Amerikában, a másik Görögországban és Izraelben kapott edzési lehetőséget. Igen ám, de a másik fél is el akarna menni Kubába, mert ott melegebb a víz. Lehetnének ezzel kapcsolatban országunk mai helyzetében anyagi gondok, hiszen a nyilatkozatból kiderül, hogy az ausztriai tábor nyolcszázezerbe, az ausztrál 2,2 millióba, az amerikai másfél millióba kerül. a görög út csak 250 000, az izraeli csupán 470 000 forintba, de az utóbbiak kétszer ám, mert cserébe a fogadó ország meg ide küldi úszóit melegebb éghajlatra (?), ami nekünk kerül ugyanannyi csereedzőtáborköltségbe. Mindehhez jönne a kubai, ami államközi szerződés- alapján csak félmilliót emésztene fel... Ja és a másik fél még kapott 65 ezer forintért három repülőjegyet is. Mondom, okozhatna ez anyagi gondokat is, annál is inkább, mert még nincs meg a szükséges pénze az úszószövetségnék. De nem ez okoz főfájást, hiszen „három menedzseriroda dolgozik azon, hogy időben előteremtse a felkészüléshez szükséges kiadások fedezetét.” Ezzel szemben igenis diplomatikusan és gondterhelten telefonálgatni kell Ausztráliába és Tunéziába, mert a másik edzőék is akarnak Kubába menni, viszont nem hajlandók velük egy uszoda vizébe lépni. Hogy miért? Arról sem hallgat a mély. Szerintük az elnökség ki akar csak babrálni velük, amikor a másikat is oda engedné. Ugyanis napnál nyilvánvalóbb, hogy az elnökség tudja, miszerint az Egyik tanítómester nyilvánosan azt nyilatkozta, hogy az úszószövetség elnöksége alkalmatlan Tartalékunk az önfegyelem Csökkenthetők-e a közlekedési veszélyek az agglomerációs övezetben? Szakemberekkel konzultálva erről a kérdésről először azt kell tisztáznunk, hogy tulajdonképpen mettől meddig terjed a főváros körüli így nevezett körzet, aztán meg azt kell végiggondolni, milyen veszélyekkel is találkozik az autós, számíthat-e fokozottabb veszélyre a más eszközökkel közlekedő ember. Kétségtelen, hogy a világváros közelsége az egész Pest megyét átszelő úthálózat forgalmán látható, ám mégsem számíthatjuk már ide mondjuk a nagyon is önálló karakterű Vácot, Ceglédet, az olyan jellegű településeket, amelyeknek már egy külső körben — ha úgy tetszik — szintén megvan a maguk agglomerációja. Budapest körül leginkább azt az 1145 kilométernyi területet számítják ide, amelyen közel 43 település helyezkedik el a maga körülbelül 432 ezer lakosával. Szintén nem pontos meghatározás, de tapasztalatok alapján, a térképre nézve, északon Göd, aDuna másik oldalán Tahitótfalu, nyugaton Tárnok. keleten Gyömrö, délen Százhalombatta lehet az a képzeletbeli határ, amelyet az említett névvel illetünk. Ezen a körön belül áramlik naponta, szinte szünet nélkül, a gép- kocsisor a főváros felé és onnan ki, szám szerint több ezer. Főleg reggel héttől délután öt óráig idézve elő a csúcsot, a statisztikában pedig olyan átlagot mutatva, amely az országosnak megközelítőleg a duplája. Itt és most. Pedig a technika fejlődése, a gépkocsiállomány növekedése még ennél is forgalmasabbá teheti közútjainkat, amelyek az elmúlt évben csak azért nem váltak azzá, mert mint mondják: a benzinárak emelkedése. az élet drágulása az autótulajdonosokat is takarékosságra késztette, s egy-egy privát jármű nem fut többet a vezetésre. Ezért akarná bosz- szúból összeereszteni Kubában a két úszóiskolát. A gond tehát az, hogyan lehetne Kubában egy uszoda vizébe összeengedni két magyar csapatot. Olyanabb lecke ez, mint hogy hogyan vonulhatna egy főváros utcáin két március 15-ét ünneplő tömeg. Hiszen nagy a város, de kicsi az uszoda. Az interjúvoló újságíró mégis tudna megoldást; mi lenne, ha Kubában két uszodát bérelnének, két uszodában csak nem keresztezhetik egymás vízi útját. Mire így válaszol a szövetség főtitkára: — Nem is rossz ötlet, de félek, hogy ez sem járható út. Ha az egyik uszoda szebb lenne, mint a másik, akkor jönnének az újabb panaszok ... Persze ha lenne két merőben azonos létesítmény, s a kubaiak oda is adnálk.. Nem marad más hátra, mint hogy bízzunk Fidel Castróban, aki küld egy gyors táviratot: „Ismerjük magyar testvéreinket. Eleve két egyforma uszodát építtettünk: a Hunort és a Magort. És két egyforma szállodát is: a Hunor mellé a Magort és a Magor mellé a Hunort. Mert tudjuk, hogy Hunor és Magor két egytestvér.” Bízzunk ebben, mert három a magyar igazság. De legalább kettő. évi átlag 15 ezer kilométernél. Ha tehát a veszély elkerülése felől gondolkodunk, azt kívánhatjuk, hogy a 205 ezer ingázó gyors és biztonságos közlekedési eszközzel érjen céljához, s érezhesse magát biztonságban velük együtt az a 400 ezer ember, aki így vagy úgy, buszon, vonaton, gépkocsin megérkezik vagy távozik egy nap alatt. A legnagyobb elővigyázatosságra nyilvánvalóan az Ml-esen, M7-esen van szüksége az utazónak, valamint az igen sűrű forgalmú 4-es. az északi irányba húzódó 2-es vonalán. de sorolhatnánk még a többit is. amelyekről azt tartja a szakmai közvélemény — s rögzítette már számtalan jelentés —, hogy áteresztőképességük elégtelen. Ha így van, szélesítsék, építsenek mellettük új vonalakat. Hová? Nincs terület — hangzik az ellenérv, míg másutt — például a Budapest—Vác közötti útszakaszt tehermentesítő úgynevezett kerülő utak építéséhez — pedig egyelőre Az idén mindössze 5,2 milliárd forint Jut a 30 ezer kilométernyi országos közúthálózat üzemeltetésére, fenntartására. Ez az összeg 1975 óta gyakorlatilag változatlan. A számítások szerint évente legalább 8 és fél milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy az utak állapota legalább ne romolják. Miután ezt az összeget nem sikerül biztosítani, a becslések szerint minden évben legalább 1-2 százalékkal romlik az utak állapota. Ebből az alig több mint 5 milliárd forintból sokféle feladatra kell, hogy fussa. Így például az utak tisztítására, a forgalom biztonságához nélkülözhetetlen jelzések, útburkolati jelek festésére, jelzőlámpák, gyalogátkelőhelyek telepítésére, autóbusz-megállóhelyek létesítésére. A keretből kell fedezni a kisebb burkolatjavítások, az úgynevezett kátyúzások költségét is. Évente legalább 1209 kilométeren kellene az utak burkolatát megerősíteni, ezzel szemben mindössze 300 kilométernyi út javítására kerülhet sor. Mindehhez azt is tudni kell, hogy a közúti forgalom évente 5 százalékkal növekszik. Egyre több út kénytelen elviselni az eredetileg tervezettnél jóval nagyobb forgalmat, ötszáz kilométerre becsülik azoknak az utaknak a hosszát, amelyeken körülbelül kétszer annyi iármű halad át naponta mint amennyit a tervezésnél optimálisnak tartottak. a pénz hiányzik. Ugyanakkor az MO-ás út majd csak a Budapesten átmenő forgalmat csökkenti. Bárhogy is firtatjuk tehát a veszélyek csökkentésének lehetőségét, nem látunk olyan perspektívát, amely a közeli jövőben változást ígérne. Marad tehát tartalékként annak a tudatunkba vésése, hogy Pest megye útjain sokkal inkább szükséges a körültekintő, fegyelmezett közlekedési magatartás, mint bárhol az országban. Anélkül, hogy a máskor és máshol már sokszor leírt baleseti statisztikával példálóznánk, tényként említhetjük, hogy a bajok nagy része még mindig a szabálytalan előzésekből, az ittasságból, a gyorshajtásból, az elsőbbség meg nem adásából származik. Furcsa és meglepő, amit a szakember mond, hogy ma már nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy a kifogástalan utakon, a széles autópályákon sokszor több és súlyosabb baleset fordult elő, mint az egyszerűbb úttesteken. Mert a jó minőségű, nagyrészt egyenes szakaszok csökkentik az önkontrollt, csábítanak a sebesség fokozására, míg máshol a vezetők óvatosabbak. Bizonyára sok igazság van ebben a megállapításban, ám ettől függetlenül szükségesnek tartjuk az útjelző táblák hitelességét, gondos karbantartását, a kátyús utak kijavítását. Az elmúlt évben sokfelé szerezhettünk erről hasznos tapasztalatokat a megye közútjain. Ám azt könnyelmű dolog lenne állítanunk, hoey úthibából sohasem következik baleset. Itt. ezen a ponton támad nézetkülönbségünk a szakemberrel, aki szerint a KRESZ betartása megvéd bennünket ettől, hiszen előírja, hogy mindig az útviszonyoknak megfelelően kell a járművet vezetni. Igaznak igaz a megállapítás, de nem abszolutizálható. Talán vitapartnerem indítékait is magyarázza valamicskét, hogy később azt mondja: — Ha ilyesmit állítanánk, azt várná az olvasó, hogy ha már sokat kel] fizetni a benzinért, valamit költsenek belőle az utakra is. Szerintem aligha akadna a jogos megállapítással szemben ellenérv... K. T. I. Képünkön: Épül az MO-ás hídja Dunaharasztiban. Az elkészülő autópálya elsősorban a főváros gondjain enyhít majd. A Pemü Purpack gyára keres: betanított munkást (3 műszak), gépbeállító lakatost, vegyészmérnököt. A Taurus Abroncsgyár forgácsolót, csőszerelőt és udvari segédmunkást keres. A Kőbányai Sörgyár kazángépészt. turblnagépészt, elektronikus lakatost keres. A Ráckevei Tanács pénzügyi osztálya (főiskolai vagy mérlegképes könyvelői tanfolyamot végzett) gyakorlott revizort keres (szolgálati lakás). Az Albertfalvai Cémázógyár felvesz cérnázót, szövőt, keresztcsé- vélőt, anyagszállítót, művezetőt, gépmestert. A Pest Vidéki Gépgyár környezetvédelmi mérnökót, festőt és targoncavezetőt keres. A Mélyépítő Vállalat százhalombattai telepére: kubikost, ácsot, vasbetonszerelőt keres. Pszichológus állást keres Budapesten. A PEVDI Vállalat keres: belső ellenőrt. A Kiskunsági Állami Gazdaság felvesz: férfi vegyészmérnököt (szolgálati lakás), közgazdásznőt (számv. pü. főiskolai végzettséggel). A Főtávépszer központifűtés-szerelőt, hegesztőt, festőt, villanyszerelőt, gyors- és gépírót és épületgépész-mérnököt keres. A Budapesti Távbeszélő Igazgatóság keres: adószakértőt, szakoktatót, bérszámfejtőt, gépkocsivezetőt (B kát.) és tudakozőmunka- hely-kezelőt. Gombó Pál: 1/Vía^aroL éó a medence
