Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
1989. FEBRUAR L, SZERDA' %%í'rian 3 Azt mondta, aludjon ott az ellenőr Szeszfőzdét nyitott az ácsmester Az MDF gödöllői szervezetének leveléhez Méltányos tárgyilagosság kellene í Megszűnt egy állami mo- '/ nopólium. Megszűnt, de £ olyan csendesen, észrevét- $ lenül, hogy a pénzüket jól £ forgató, minden nyereségig, gél kecsegtető üzletbe be- £ szálló vállalkozók sem szi1 matolták meg az új lehetőit séget. Ki hinné, több mint ^ öt éve, 1983-ban mondták £ ki: a szesz főzés tovább már ^ nem az állam privilégiu- ^ ma. Az egyetlen megkötés, 2 a cefrét befogadó üst nem f lehet nagyobb ötszáz lite- $ résnél. Az engedmény a fe- £ hér zászlót jelképezi a zug- £ főzök és a fináncok — bát- £ ran mondhatjuk — sok év- * százados csatájában. Pest megyében — tudomásom szerint — egyetlen ember mondhatja magát pálinkafőző kisiparosnak, Ungár Zoltán. Vámosmikola, mint neve is sejteti, a megyének is, az országnak is a mezsgyéjén helyezkedik el, a szeszfőzde pedig száz méterre sincs a határtól. Mégsem ezért gyakori vendégek itt a vám- és pénzügyőrség emberei. Sűrű látogatásuk oka maga a lepárlóberendezés. A csalás kizárt. A kettős lepárlás után kicsordogáló tiszta pálinka meny- nyiségét folyadékmérő óra regisztrálja. A mokány, bajuszos-szakállas szeszfőző kisiparos nem bánja, sőt értékeli a szigort, mert így nem fordulhat elő, hogy az általa készített bevallást találomra megtoldják. Nem úgy, mint korábban, amikor még ácsmesterként dolgozott. Ez is volt egyik oka jókora pálfordulásának. Amikor még a szekercét forgatta, gyakorta megtörtént, hogy az álKunszentmiklós lakossága nincs közvetlen, veszélyben a Kiskunsági Állami Gazdaság által okozott környezetszeny- nyezés miatt. Az eset azonban mindenki számára hatásos figyelmeztetés — hangoztatták többek között kedden Baján, az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság ez ügyben tartott sajtó- tájékoztatóján. A Kiskunsági Állami Gazdaság — mint erről a közvélemény már értesült — 1981- ben vegyipari ágazatot hozott létre Apajpusztán, hulladék- festékanyagok és oldószerek regenerálására. A gazdaság 1982-ben szerződést kötött a Kunszentmiklósi Tanács Költségvetési Üzemével mintegy évi kétszáz tonna hulladék elhelyezésére és esetenkénti elégetésére. A veszélyes hulladékot tartalmazó hordók egy részét feltehetően elásták, más részét pedig a környékbeliek, anélkül, hogy a tartalmukat ismerték volna, széthordták. Az idei első bejelentéseket követően az Alsó-Duna-völgyi Egy szezonban hatszázezret hoz a lepárló, az államkasszába pedig hárommilliót. (A szerző felvétele) tala bevallott százötvenezer forintnyi jövedelsjnre azt mondta az adóhatóság embere: „volt az kétszázötven is.” Elhatározta tehát, hogy befekteti az évek alatt összegyűlt pénzét. Mindenekelőtt kitanulta a szeszfőzés tudományát. A Szeszipari Kutató- intézet egy hónapos tanfolyamára jelentkezett, az oktatók legnagyobb csodálkozására, akik nem értették, egy ácsmesternek miért kell ismerni a lepárlás titkait. Az épületet három hónap alatt felhúzta, s közben elkészíttette a rézművessel az üstöket, csöveket, tartályokat is. Másodszorra a hatóság embereit sikerült meglepnie — kérelmével. A jogszabályt ugyan ismerték a tanács illetékesei, de mindaddig senki nem kívánt élni vele. A Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság a társigazgatóságokkal, a közegészségügyi és járványügyi állomással, valamint a rendőrséggel és más szervekkel együttműködve megkezdte a vizsgálatokat. Az első és legfontosabb cél annak megállapítása volt, hogy a szennyezés veszélyezteti-e a lakosságot, s ha igen, milyen intézkedések szükségesek a veszély elhárítására. A talaj- és vízminták elemzése, s az egyéb vizsgálatok is lényegében megnyugtató eredményre vezettek Bebizonyosodott, hogy a mélyfúrású kutak vize nem szeny- nyeződött. A sajtótájékoztatón azt is elmondták, hogy a kunszentmiklósi tapasztalatokon okulva megszigorították a veszélyes hulladékok kezelésének ellenőrzését. Az apajpusztai, illetve kunszentmiklósi környezet- szennyezés felderítésének költségei máris több millió forintra rúgnak. Ezt az összeget, a kártérítéssel kapcsolatos bírósági döntésig, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium előlegezte. szakhatóságok gondos vizsgálat után sem találtak okot arra, hogy kérelmét visszautasíthassák, mégis egy hónap kellett, míg igent mondtak. 1984 decemberében kapta meg a választ, papírjaival még aznap megörvendeztette a helyi tanács alkalmazottait — akik már a karácsonyi ünnepre készültek. December húszadikán állították ki számára az engedélyt, viszont iparigazolványt csak 1985 szeptemberében kapott. Talán eddig tartott kiötleni az új kisipari tevékenység titulusát; pálinka- leföző kisiparos. Elkezdte a munkát. Nem hirdette, nem reklámozta magát, stílszerűen szólva, jó pálinkának nem kell cégér. Vác- ról, Budapestről is járnak hozzá. A szakmai hozzáértésen túl két fontos, megszívlelendő fogása van a mesterségnek. Az egyik szerint véletlenül sem szabad a kuncsaftok cefréjét összekeverni, vegyíteni, mindenki a saját gyümölcséből készült pálinkát akarja élvezni. A másik a pontosság. Órára, percre akkor készüljön el a párlat, amikorra azt ígérte. Négyszázötven liternyi vagy ugyanennyi kilónyi beérett gyümölcscefréből negyven liternyi pálinka lesz, amit azután bátran a saját gyümölcséből készült főzetként ajándékozhat el a tulajdonos, pénzért ugyanis nem adhat túl rajta. Ungár Zoltán nem bánta meg, kéthavonta számol el, s ilyenkor körülbelül kétszázezer forintot megtarthat a befolyt pénzből. Ez nem is olyan sok, ha belegondolunk, hogy csak hat hónapig dolgozik, s a családból hárman nála dolgoznak. Az államnak sem volt oka megbánni egyeduralkodó voltának megnyirbálását, ugyanis kéthavonta egymillió forint körüli összeget fizet be a szeszfőzdés. A kisiparos aránytalannak tartja az állami elvonást, de természetesen fizet, szeret nyugodtan aludni. Az irigyei mindent megtesznek azért, hogy szabálytalanságon érjék a pálinka- főzde tulajdonosát. Névtelen feljelentéseket küldözgetnek ellene minden lehetséges fórumra, az ellenőrök egy időben olyan sűrűn jártak hozzá, hogy már azt ajánlotta, aludjanak inkább nála ... A látogatások megritkultak, de azért még ma is figyelemmel kísérik minden ténykedését. Jöttek, amikor a tüzelőanyag-tartályt építette, jöttek, amikor a cefre leszívásához speciális szippantóautót vásárolt. A közeljövőben is sűrűn ad majd okot újabb elszámoltatásokra, ugyanis terjeszkedni kíván. Az új adózási szabályokat nem igazán érti, de nyugodt, mert úgy tartja, ha netán nem érné meg a szeszfőzést tovább csinálni, még mindig az oldalára kötheti az ácsszekercét. A munkát sajnálná, a pálinkát nem, az erős italt nem szíveli, csa/k a bort issza. Mátrai Tibor Tájékoztató a környezetszennyezésről Előlegez a minisztérium Az ipari szerkezetátalakítás ha nem is halad óriás léptekkel, kimozdult a holtpontról. Így summázhatnánk röviden a tegnapi sajtótájékoztatót, Berecz Frigyes az ipari miniszter által elmondottakat. Az elmozdulás nem a növekedésben mérhető le, hiszen az 1988-ra tervezett 1,1 százalék nem valósult meg. A 100 százalékot megközelítő érték is a gyors, rugalmas váltásra képes ipari szövetkezeteknek köszönhető. 20 százalékos növekedési indexükkel javították az átlagot. Ebből az adatból nem lehet messzemenő következ- tetésket levonni, nem a növekedés. hanem a minőség javítása a fontos. A legszigorúbb zsűri, a világpiac megítélése szerint ebben sikerült előrelépni, csaknem 000 millió dollárral több magyar termék talált Nyugaton gazdára. mint a korábbi évben. A konvertibilis importot pedig sikerült csökkenteni. Azon„A veszteségesek osztódással szaporodnak" Kimozdulás a holtpontról ban az eladott termékek csaknem fele az alacsony fel- dolgozottságú félkész anyagok köréből kerül ki. Eljött az ideje, hogy az évtizedekig jókora támogatással gyámolított iparvállalatok végre a saját lábukra álljanak. 1987-ben még 42,2 milliárd forintnyi pénzügyi injekcióra volt szükség, vagyis az ipar befizetéseinek negyedét kapta vissza. Tavaly már jelentősen csökkent a támogatás 25,8 milliárdra. Idén a még támogatott bányászat, kohászat, könnyűipar valamint a vegyipar és a gépipar nagyobb elvonásának egyenlege mínusz 2 milliárd forint. A tervek szerint az ipar mintegy 140 milliárdot tesz le az állam asztalára. A veszteséges vállalatok megszüntetésére tett kísérletek az első nekibuzdulás után megtorpantak, a lendület megtört. Az ipari miniszter szerint ezek a cégek „osztódással szaporodnak”, vagyis a kapuk bezárása helyett több részre bomlanak. Előfordult, hogy a vállalat jogutódjának titulált kisebb egységet feláldoztak. erre testálva a korábbi adósságot. Így a többi részleg tiszta lappal kezdhet. Ilyen szétválással ..megszűnt” vállalat például a Tatabányai Szénbányák, a Minőségi Cipőgyár, a Ganz-MÁ- VAG Mozdony Vagon- és Gépgyár, vagy a Kontakta. A veszteséges vállalatok felszámolását nehezíti, hogy ma még nem létezik olyan piac, ahol Tegnap közöltük az MDF gödöllői szervezetének levelét egy kdrábban megjelent interjúval kapcsolatban. Ahogy ígértük, mi is kifejtjük véleményünket, legalább két kérdéssel kapcsolatban. Először arról, hogy a levélírók kétszer is, nyomatékkai kérik a szöveg változtatás nélküli közlését, ellenkező esetben pedig a szerkesztőség írásos magyarázatát a megtagadás okairól. Furcsa kérés, szinte követelésnek hangzik, különösen akkor, ha három nappal a levél keltezése és egy nappal kézhezvétele után már telefonon sürgetik a főszerkesztőt. Ez a „sajtóirányítás” legrosszabb napjaira emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy most nem az illetékes állami és pártapparátus vagy a laptulajdonos ad kérés formájában megfogalmazott utasítást. Ma már egyébként az impresszumban szereplő lapalapítók sem kezelik, kezelhetik így az újságírást, éppen saját jól felfogott érdekükben. Ugyanis felismerték: a párt általános törekvéseit, fő politikai irányvonalát sem képes hatékonyan képviselni egy önállótlan, direkt és operatív irányítás alatt álló szerkesztőség. Méginkább nincs alapja teljes terjedelmű, változtatás nélküli közlést kérni más szerveződéseknek. Amit joggal elvárhatnak, az véleményük tartalmának torzításmentes közzététele, ha egyébként ezt egyáltalán ismertetjük. Ez utóbbi ugyanis szintén nem formális kötelességünk, bár szándékunk — amint ezt eddigi gyakorlatunk remélhetőleg igazolja olvasóink előtt —, hogy a különböző, az alkotmányos rendet elfogadó politikai szerveződések megyei tevékenységéről, állásfoglalásairól — általunk megítélt tényleges társadalmi súlyuknak megfelelően — objektív módon tudósítsunk. Külön rovat nélkül is — fenntartva persze annak lehetőségét, hogy működésüket szuverén módon minősítsük, véleményükkel az MSZMP általános programjának talajáról vitatkozzunk. Mint ahogy ugyanezt megtehetik és meg is teszik a párt tevékenységét illetően nemcsak a független, hanem a különböző egyéb politikai tömörülésekhez tartozó vagy közelálló sajtótermékek is. Gondolják csak meg a gödöllői MDF-esek: mit tehetne a Hitel című folyóirat, ha MSZMP- szervezetek százai kérnék vitatkozó leveleik terjedelmi korlátozás nélküli, változatlan közlését? Azért említem éppen ezt az egyébként a mi szerkesztőségünkben is forgatott és — a sok cikket érintő véleménykülönbség ellenére — általában igen színvonalasnak ítélt orgánumot, mert az MDF gödöllői ügyvivői az országgyűlési képviselő fórumával kapcsolatos véleményüket annak idején oda juttatták el és nem a Pest Megyei Hírlaphoz... Ami a konkrét visszahívási kezdeményezést illeti, erről most nem kívánok átfogóan véleményt nyilvánítani. A döntés joga ugyanis a választópolgároké és csakis az övék. Ök pedig — még ha felfogásával nem is mindenben értenek egyet — bizonyára méltányolni fogják a képviselőnő emberi tisztességét, egy eszme melletti őszinte elkötelezettségét és mindazt a tényleges gyarapodást, amely Gödöllőn és lsaszegen részben Cservenka Fe- rencné tevékenységének eredménye is. Ennek a méltányos tárgyilagosságnak a jeleit egyébként már érzékelhettük, amikor az isaszegi falugyűlésről vagy a gödöllői Ganz Áram- mérőgyár munkásgyűléséről tudósítottunk. Persze — amint ezt az eddig összegyűlt aláírások jelzik — vannak más vélemények, hangulatok, sőt feltehetően indulatok is a választókerületben. Mégsem ezt tartom a legfájóbbnak, hanem azt, hogy az MDF gödöllői szervezete láthatóan az egész Országgyűlés iránti bizalmatlanságot kifejezendő választotta eszközként a Cservenka Ferencné és képviselősége elleni kampányt. A levelükben leírtakkal szemben a tapasztalás viszont azt mutatja, hogy az a parlament, „amelyben túlsúlyban vannak a jelenleg hatalmon lévő párt tagjai”, képes volt olyan törvények megalkotására, illetve kezdeményezésére, amelyek éppen e hatalmi túlsúly jogi-adminisztratív intézményesítésének felszámolását és a demokratikus jogállamiság megteremtését célozzák és szabályozzák. Azt pedig, hogy az MSZMP mennyire él vagy nem él (vissza) jelenlegi többségével, mindenki láthatja és megítélheti abból, hogy a legkülönbözőbb konkrét kérdésekben a párttag képviselők teljesen eltérő módon szavaznak és szavazhatnak, minden szervezeti szankció veszélye nélkül. Ehhez hasonló helyzetet és gyakorlatot nemigen ismer a világ, a történelem, talán nem is teljesen normális, szerintem azonban itt és most szükségszerű. Mégis az MSZMP (benne egyetlen tömegként a „konzervatívok” és a „reformisták”) parlamenti képviseletének kollektív meg- s részben elítélése látszik a levélben és személyesül meg a képviselő visszahívására irányuló. a jelenlegi közhangulatban kimenetelétől függetlenül kockázatmentes akcióban. De ahol kicsi a vereség politikai kockázata, ott csekély értékű az esetleges győzelem is. Mindenkinek mérlegelnie kell, érdemes-e ezért új sebeket ejteni. Bárd András Barátok vagy ellenfelek Alakulóban az orvosi kamara „Gyűljünk egybe” — énekelte jó húsz évvel ezelőtt négy liverpooli fiú. Aztán a Beatlest más együttesek váltották le a slágerlistákon, dalok jöttek és mentek, ám ez a szöveg manapság, úgy látszik, újra aktuális lehet, ha máshol nem, hát nálunk, Magyarországon. Mert gyülekezünk, szervezkedünk, tömörülünk, gründolunk, ki- és belépünk. Legújabban például az orvosi kamara alakulásáról érkeztek hírek, bár lehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek, lesz egy, e legújabbnál is újabb szervezet. — A pontosság kedvéért egyelőre még helyesebb szerveződésről beszélni — mondja erről dr. Veér András, az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet főigazgató főorezek állóeszközeit, gépeit, épületeit jó pénzen megvásárolhatnák az induló cégek, kisvállalatok. Beszélt a miniszter azokról a hadiipari megrendelésekre is dolgozó vállalatokról, melyeknél jelentős kapacitás szabadul fel, a rendelések visszaesése miatt. A számítástechnikával foglalkozó cégek a híradástechnikában, a telefonhálózatok bővítésének munkálataiba kapcsolódhatnak be, míg a gépgyárak a személygépkocsi-alkatrészek készítésébe. Természetesen az átállás évekbe telik. Az ipari szerkezetátalakítás fontos feltétele, hogy a vállalatok élén jól képzett, a feladatuk ellátására alkalmas emberek legyenek, öt év alatt az ipari vezetők csaknem fele kicserélődött. A miniszter szerint a jövőben a vezetők további 40-50 százalékának helyére lép új. M. T. vosa. — November 14-én tartottuk meg az alakuló ülésünket és idén márciusra hívtuk össze a közgyűlést. Ezen szeretnénk megtárgyalni az ügyrendet, elfogadni az alapszabályzatot és megválasztani a vezetőséget. A kamara az orvosok szakmai, gazdasági érdekvédelmi szervezete kíván lenni, mely foglalkozna etikai kérdésekkel is, bizonyos szakmapolitikai célok megvalósításában pedig együttműködne az állami irányítással. Volt már egyszer hasonló funkciójú és elnevezésű szerv a magyar egészségügyben 1936 és 1945 között. A háború után azonban az akkori kamara feladatait szétosztották a különböző szintű és szakterületű hivatalok között. A mostani megalakulás nagyjából ezeknek a hajdanvolt feladatoknak az újraegyesítését szolgálná. — Szó esett az imént az érdekvédelemről. A kamara létrejötte eszerint burkoltan azt jelentené, hogy elégedetlenek a szakszervezettel? — Erre azt kell válaszolnom, valóban nem találtuk kielégítőnek a szakszervezet munkáját, ugyanakkor viszont tudom, hogy az orvosok érdek- védelme sem volt rosszabb, mint másoké. Mindenesetre nem. illetve nem csak szak- szervezetté akar válni a kamara. Működésének éppúgy lenne szociális, mint jogi része. A lényeg az orvosok minden területen való segítése. — Milyen szervezeti felépítésben működik majd a kamara? Lesz Pest megyei szekciója például? — Egyelőre még semmi nem biztos. A szervezőbizottság két alternatívát dolgozott ki, egy megyei és egy regionális területi lebontását. A végleges döntést a közgyűlés fogja meghozni. Az ember mindezeket hallva talán elmosolyodik egy kicsit. Mert - hall az ember mást is. Azt, hogy a szakszervezet, miután hamut hintett a fejére és megszaggatta köntösét. most megújulni szeretne. Csakhogy itt jön a bökkenő: leivel? Vagy másképp fogalmazva a kérdést: nem jelent konkurenciát a kamara? — Nem hiszem, hogy ellenfelek vagy legalábbis vetély- társak lennénk — válaszolja Szabó Katalin, az Egészség- ügyi Dolgozók Szakszervezete Pest Megyei Bizottságának titkára. — A szakszervezet együtt kíván működni az orvosi kamarával. Az érdekvédelmet illetően pedig a kamara munkaprogramjában is úgy fogalmaztak, hogy csak akkor akarnak ilyen jellegű feladatokat ellátni, ha a szakszervezet képtelen lesz arra. — Egyetért azzal a megállapítással, hogy a szakszervezet eddig nem végezte kielégítően a munkáját? — Igen, de ez nem vonja maga után a változásra való képtelenséget. A jelenlegi szervezeti felépítés valóban nem tükrözi reálisan a tagság ösz- szetételét. Szeretnénk szövetségi jelleggel, önálló tagszervezetekkel működni tovább, melyekben jobban érvényesülhetnének az egészségügyi dolgozók érdekei. — Léptek ki orvosok a szakszervezetből a kamara alakulásának hírére? — Egyelőre még nem, az emberek várnak. Felmerült ugyanakkor a kettős tagság lehetősége is, tehát, hogy valaki szakszervezeti és kamarai tag legyen egyszerre. Részünkről ennek várhatóan nem lesz akadálya. Egyelőre viszont, lévén, hogy a kamarának nincs sem lefektetett programja, sem ügyrendje, nem az a kérdés, honnan lépjenek ki, hanem, hogy hová lépjenek be az orvosok. Falusy Zsigmond
