Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-27 / 49. szám
1989. FEBRUAR 27., HÉTFŐ map 3 A katasztrófahangulat megbénítja a tetteket (Folytatás az 1. oldalról.) szerivel — Hemela Mihály mondandóját nem számítva — egyetlen szó sem esett róluk. Szűkebb pátriánkban azonban nem hanyagolják el ennyire az SZKV-ket. A Teszövben külön alelnökség foglalkozik ügyeikkel, s ezt mint jó példát ajánlotta a TOT figyelmébe a felszólaló. Ám annak alapján, hogy mindez válasz nélkül maradt, nem nehéz levonni a következtetést: a felhívás ismét süket fülekre talált... Amit pénteken a miniszter- elnök megígért, arra szombaton került sor: Váncsa Jenő miniszter válaszolt a vitában felmerült konkrét dolgokra. A mezőgazdaság helyzetét elemezve fontosnak tartotta kiemelni, hogy jószerével ez az egyetlen ágazat, amely továbbra is megfelelő ütemben bővíti termelését, és maradéktalanul teljesíti exportkötelezettségeit. Állítását adatokkal is alátámasztotta, ezek közül hadd emeljünk ki csak egyet: az élelmiszerek tőkés értékesítésének mérlege azt mutatja, hogy tavaly mintegy 940 millió dollár maradt tisztán az államkasszában. Ez is jelzi, hogy jogos az igény: az eddiginél jobban el kell ismerni a mezőgazdaságot — mondta Váncsa Jenő, s az egyetértést nagy taps jelezte. Volt egy megállapítása a miniszternek, amelyet viszont hangos moraj fogadott. Ügy fogalmazott, hogy a mérlegekben szereplő adatok nem adnak lehetőséget az igazán reális értékelésre, mert a gyakorlat szerint „egy kicsit jobbról is csalunk, egy kicsit balról is csalunk, s így áll össze a kép”. Sürgető tehát a mostaninál egyszerűbb, áttekinthetőbb számítási eljárás kidolgozása. Váncsa Jenő emlékeztetett arra, hogy az elmúlt időszakban olyan folyamatok is megerősödtek, amelyek súlyosbították a már meglévő gondokat. Ezért több esetben közvetlenül a kormányhoz kellett fordulnia az ágazat irányításának, hogy gyors és hatékony beavatkozást kérjenek. Ilyen lépést kényszerített például ki a mezőgazdaságban nélkülözhetetlen cikkek árának rendkívül gyors növekedése, az elfogadhatatlan hitelezési gyakorlat, vagy a kamatok ésszerűtlenül magasra emelkedése. A helyzet értékelése alapján a kormány egy sor törvény megalkotását kezdeményezi. Készül a szövetkezeti törvény módosítása, az új föld-, az átalakítási és a vállalati törvény. Ezeket még a parlamenti vita előtt a TOT-nak is véleményeznie kell, bár az idő nagyon szorít, hiszen a minisztérium szándéka szerint már a nyár elején dönteni kellene egyikmásik előterjesztésről. Ezeken túl további jó hír, hogy nagyobb szabadságot kapnak a téeszek az árképzésben és bérek megállapításánál, s továbbra is érvényben van egy sor kedvezmény. Nagyobb figyelmet fordít a kormányzat a jövőben az elmaradott térségekben gazdálkodó téeszek gondjainak enyhítésére, s minden segítséget megad ahhoz, hogy ahol a nagyüzemi gazdálkodás feltételei megvannak, ott működőképes legyen a szövetkezet. A miniszter szólt az MSZMP által néhány napja nyilvánosságra hozott agrártézisekről is. Egyetértő taps fogadta azt a kijelentését, hogy a pártnak nem kell eddigi agrárpolitikájáért a vádlottak padjára ülni, pedig sokan szeretnék ezt elérni. Egyértelmű — emelte ki Váncsa Jenő —, hogy az MSZMP és az agrártömegek érdekei alapjában egybeesnek. A miniszter több konkrét felszólalásra válaszolva kifejtette, hogy az eddigi támogatási gyakorlatot mindenképpen felül kell vizsgálni. Az elmaradott térségek nagyüzemeibe az utóbbi húsz esztendőben mintegy százhatvanmilliárd forintot pumpált az államkassza, s a tények azt mutatják, nem sok eredménnyel. Megoldást jelenthet a jövőben a szektor- semlegesség, amely azt jelenti, hogy például a magánvállalkozás ugyanolyan feltételek között jelenhet meg a piacon, mint a nagyüzem. A MÉM javasolni fogja a kormánynak, hogy az állam adja át azoknak a földeket, akik azokat most is jól használják. A vitában néhányan a sztrájkról is szót ejtettek. Ez a mezőgazdaságban alig-alig járható út. Más eszközök azonban a parasztság rendelkezésére állnak ahhoz, hogy adott esetben kikényszerítsék akaratuk érvényre juttatását. Váncsa Jenő megfontoltságot kért a szövetkezetek vezetőitől és tagjaitól. mert — mint azt befejezéseként kiemelte — a mezőgazdaságnak a magyar gazdasági megújulás élén kell haladnia. Ha nem is mindenki és nem is mindenben, de a jelenlévők nagy többsége egyetértett azzal, amit a miniszter mondott. Ezt megerősítették a véleménycsere további részében felszólalók is, s kellő megfon- tolságról adtak számot azok, akik az írásban kiadott állásfoglalás-tervezethez fűztek megjegyzéseket. Hosszas vita után a két nap alatt többek által megfogalmazott célok nagy részét tartalmazó dokumentumot elfogadták a résztvevők. Bár Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke vitaösszefoglalójában külön kérte, hogy a Pest Megyei Teszöv által előterjesztett javaslatot, miszerint a jövőben minden TOT-ülésre hívják meg a területi szövetségek vezetőit is, ne fogadja el a konferencia, igényét végül is elutasították. Azzal viszont mindenki egyetértett, hogy a kormány minél előbb vitassa meg az eddigi hitelezési gyakorlat tapasztalatait, s kérésként fogalmazták meg: az ipari anyagok ára indokolatlanul gyors növekedésének úgy állítsanak gátat, hogy a mezőgazdasági export hasznának egy részéből növeljék az importot, ezzel versenyhelyzetet teremtve a hazai gyártóknak. Vitát váltott ki viszont, hogy főbb javaslat is elhangzott, mikor legyen a termelőszövetkezetek következő kongresszusa. A jelenlévők végül nagy többséggel azt az álláspontot fogadták el, amely szerint egy éven belül össze kell hívni a magas szintű tanácskozást. Ezen egy sor, ma még nyitva hagyott kérdésre lehet majd hosszú távon is érvényes választ adni. Furucz Zoltán Siájtátva Megfelezve A legtöbb helyen a megyében ugyan eltűntek a gyárkapuk elöl a táblák, ki mindenkit vennének fel, de azért ... Azért sok cégnél kellene a jelentkező. Kellene a ... Először is, mindenki mást megelőzve, kellene a szakmunkás. A forgácsoló, a villanyszerelő, a műszerész, a lakatos, a szövő, azaz sokféle szakma művelője számára lenne hely. Tapasztaljuk: ahogyan visszaszorult a segédmunkások iránti kereslet, szinte azzal párhuzamosan került előre a szakképzettek iránti igény. Illetve: eddig is elöl állt ez az igény, csak éppen nem látszott világosan a különbség a szakképzettek, a betanítottak és a segédmunkások között. Mindegyiket várták. Most már nem várják mindegyiket. Szájtátva látja, hallja az ember: segédmunkás-felvétel nincsen. Amiben része van a foglalkoztatás ésszerűbb útjai kialakulásának éppúgy, mint a kötetlenebb bérgazdálkodás lehetőségének. S része van annak is, hogy a látszatmunkaerőt, a vattaembereket, a bér- gazdálkodás kijátszását szolgáló (korábbi) átlagjavítókat egyre nehezebben tűrik el, veszik tudomásul a kisközösségek, a brigádokban, a műhelyekben dolgozók. Mindezeknek és más okoknak köszönhetően a megyében a múlt esztendő második felében eljutottunk oda, hogy sajátosan megfeleződött a munkaerőkereslet: minden második ajánlat szakképzetteknek, szakmunkásoknak szólt! Sajnos a kínálat nagyon messzire esik ettől a megfeleződött aránytól. A munkát keresőknek a többsége a megyében segédmunkás, gyakran az általános iskola nyolc osztályát sem járta ki. Fájdalmas konfliktusa ez napjaink valóságának, de igaz: vannak, akik a megyében már nem tudnak munkához jutni. Sokatmondó arány: amíg a szakmával rendelkezők 30-32 állás között választhatnak a megyében, addig a teljesen képzetleneknél két jelentkezőre jut egy állás kínálata. Elgondolkoztató. Csak éppen nem tudni, vajon elgondolkoznak-e rajta azok, akiknek most még lehetősége van a döntésre ... MOTTÓ Az áruellátásról Ha olcsóbb — akkor nincs A kiskereskedelmi forgalom januárban 52,4 milliárd forint volt, ami fogyasztói áron 28,2 százalékkal több, összehasonlítható áron azonban — szemben a várt 0,2-vel — csaknem 9 százalékkal kevesebb, mint tavaly, az év első hónapjában. Lényegesen kevesebbet vásároltunk, mint amire a kereskedelem számított — állapítja meg a Kereskedelmi Minisztérium jelentése. Januárban romlott az egyensúly az élelmiszeripari termékek kínálata és kereslete között. A vevők elsősorban a viszonylag olcsóbb húsárukat és húskészítményeket, tejtermékeket keresték. Ezekből azonban nem tudott elegendőt kínálni a kereskedelem. A sütőipari termékekből a hosszabb ideig eltartható, kissé drágább kenyérfélék keresettek. Javult a kereskedelem kínálata a ruházati termékekből, konfekciócikkekből sok helyütt több volt a kelleténél. A társadalom értékítéletétől függ Szövetséggé alakul a népfront? Megvannak az elképzelések a népfront-mozgalom meg* újítására, ám egyelőre nehéz lenne megjósolni, miként fog az a gyakorlatban lezajlani, hogyan ismeri el a társadalom a Hazafias Népfront törekvéseit. így lehet összegezni annak a szombati megbeszélésnek a tapasztalatait, amelyen népfrontaktivisták cseréltek véleményt a mozgalom helyzetéről, feladatairól. Az MSZMP Pest Megyei Bizottsága oktatási igazgatóságán megtartott tanácskozáson ott volt és felszólalt Hámori Csaba, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Hámori Csaba a nemzetközi összefüggéseket is elemezve szólt aktuális belpolitikai kérdésekről. Nagy tetszéssel fogadott beszédében utalt arra, hogy a politikai intézményrendszer merevsége miatt nem vezettek eredményre a korábbi gazdasági reformok sem. Hangsúlyozta, hogy a gazdaság és az intézményrendszer átalakítása párhuzamos feladat. Vázolta az MSZMP ezzel kapcsolatos álláspontját is. Eszerint a következő lenne a menetrend: 1989 nyarán törvényt kell alkotni a politikai pártokról, a népszavazásról, a választójogról és az alkotmánybíróság felállításáról. Az év végén, illetve 1990 elején kerülne sor a helyhatósági választásokra, majd népszavazást tartanának az új alkotmányról, a köztársasági elnök személyéről. Az esztendő derekán országgyűlési képviselői választással folytatódna a sor, ősszel pedig összeülne az MSZMP IV. kongresszusa. A megyei pártbizottság első titkára úgy nyilatkozott, hogy az MSZMP nem elszenvedi, hanem kezdeményezi a többpártrendszer bevezetését. A pártnak érdeke fűződik ahhoz, hogy a népfront önálló politikai tényezővé váljon az új helyzetben. Szerepe attól függ majd, miként lesz képes integrálni a különböző szerveződéseket, mozgalmakat. Kérdésekre válaszolva Hámori Csaba elmondta, hogy az MSZMP kétoldalú konzultációkra készül az új szervezetekkel. Azért nem a népfront közvetítésénél, mert ezt nem mindegyik szervezet fogadja el. Szólt arról is, hogy a megyei pátbizottság találkozót kezdeményez a megye egyházi vezetőivel. Romhányi András, a HNF Pest Megyei Bizottsága titkára a megújulásról, zajló vitákat összegezve ugyancsak elismerte- egyelőre valóban nem lehet tudni, milyen szerep jut majd a mozgalomnak az újjászerveződő társadalomban. A népfrontnak keresnie kell az együttműködést, ismét el kell fogadtatnia magát. Egyebek között úgy, hogy szervezi a helyi közéletet, őrködik annak tisztasága felett. A népfrontnak megvan az a nagy előnye, hogy szinte valamennyi településen jelen van, s a jövőben is támaszkodhat jól kiépített szervezetére. A vitában is érezhető volt, hogy a népfront-aktivisták bizonytalanul tekintenek a jövőbe. Az egyik felszólaló például megjegyezte: a népfrontra csak akkor van szükség, ha baj van. Elhangzott az is: az önállóságot nem úgy képzeli el, hogy a mozgalom egyedül, Önmagára marad. Bírálták az országos tanácsot, amiért gyakran az események után kullog, nem ad segítséget, szempontokat a területi munkához. Ahogyan egyikük fogalmazott: otthon magunktól is rájövünk, mit kell csinálnunk. Dr. Molnár Béla elmondotta: akadt olyan javaslat is, hogy a népfront alakuljon párttá. Ez azonban idegen a mozgalom lényegétől. Mások szerint a HNF legyen a koalíciós együttműködés színtere. Ez pedig azon bukik meg hogy az új szervezetek nem kívánnak közvetítők útján tárgyalni egymással. Hát akkor milyen szerep jut a népfrontnak? Mindjárt válaszolt is a kérdésre: olyan társadalmi szövetséggé kell alakulnia, amely a magyar demokratikus szocializmus felépítését tűzi zászlajára. Kövess László Erről olvastam A huszonnegyedik órában dományos színvonalán álló, önmagát megszervező társadalom elméleti és gyakorlati lehetőségeinek keresése.” Elhangzott olyan kifogás is, hogy az alapítólevél nem tér ki néhány fontos kérdésre. Ez azonban részben terjedelmi okokkal igazolható, részben pedig e kérdésekkel — jellegüknél fogva — más dokumentumokban kell foglalkozni. Objektíve nem lehetséges, hogy a BAL egyenként definiálja a magyar társadalom minden rétegéhez, csoportjához, szervezetéhez való viszonyát. Ennek ellenére javaslatként hangzott el: a BAL nyilvánítsa ki, hogy megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít az MSZMP-hez való viszonyának, és érdekelt abban, hogy a megújuló MSZMP élére tudjon állni a kibontakozási folyamatnak, annál is inkább, mivel egy megosztott, működésképtelen MSZMP pótolhatatlan űrt hagyna maga mögött a baloldalon, amelyet ma egyetlen szervezet sem tudna betölteni, a BAL pedig különösen nem, hiszen nem politikai pártként, hanem tömegmozgalomként kíván működni. Bár a javaslat többek tetszésével találkozott, ellene szólt, hogy a BAL e viszonyrendszert nem elvi, hanem aktuális politikai kérdésként kezeli, így a közgyűlés e tekintetben az alapítólevél eredetileg javasolt szövegét fogadta el. Az alapítólevél után a közgyűlés az alapszabály-tervezetet vitatta meg. Természetesen ehhez is számos javaslat és hozzászólás hangzott el, így az alapszabály végleges, a közgyűlés által elfogadott szövege több pontban eltér a tervezettől. Élénk vita alakult ki az egyeztető bizottság nevét, funkcióját és hatáskörét illetően. A többségi álláspont szerint az egyeztetőbizottság „— alapvetően koordinatív és integráló szerepkörben — a BAL ügyintéző és képviseleti szerve”, amely azonban nyilatkozatot csak a maga nevében tehet. A BAL kifejezetten mozgalmi jellegét hangsúlyozza az alapszabály azon kitétele, mely szerint „A BAL rendes tagja lehet mindenki — korlátozás nélkül minden természetes személy —, aki az alapítólevelet és jelen alapszabályt elfogadja". Ez utóbbi mondatra többen is hivatkoztak a következő napirendi pont tárgyalásánál, amikor az egyeztetőbizottság és a számvizsgáló bizottság megválasztására került sor. A BAL egyik — a szervezésben kezdettől fogva részt vevő és az egyeztetőbizottságba jelölt — tagjával kapcsolatban felvetődött: lehet-e valaki egyidejűleg a BAL egyeztetőbizottságának és az MDF-nek is tagja. Éles vita után jelentős többséggel az az álláspont kerekedett felül, hogy ez elsősorban lelki- ismereti kérdés. Noha az MDF deklarált céljai jelentősen eltérnek a BAL célkitűzéseitől. a BAL szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy az MDF-et alapvetően nyilvánosságra hozott dokumentumai, nem pedig egyes vezetőinek szélsőséges megnyilatkozásai alapján ítéli meg, s így nem látja akadályát a kettős tagságnak, miként — vélhetően — az MDF sem. E döntésével a BAL jelentős lépést tett a közéletünkből oly mértékben hiányzó tolerancia megteremtése érdekében. Talán illuzórikus és túlságosan messzire tekintő a következtetés, mégis remélnünk kell, hogy hasonló kis lépések elvezetnek oda, hogy idővel egész politikai életünkben a konfliktuskeresés súlyos történelmi örökségét a racionalitás, a sorskérdésekben megnyilvánuló — elvileg vállalható — együttműködési készség váltja fel. Az alapszabály szerint a BAL évente tartja közgyűlését. Az alakuló közgyűlés azonban úgy döntött, hogy egy hónaoon belül össze kell hívni a BAL rendkívüli közgyűlését, amelyen állást kívánnak foglalni a legfontosabb aktuális politikai kérdésekben. Révész György Gomba Arról olvastam, hogy a trágyázás tekintetében is a huszonnegyedik órában vagyunk. A szerző biztatott, hogy a népdalokhoz hasonlatosan mentsük meg az évszázadok alatt fölgyülemlett trágyázási tapasztalatokat, hiszen élnek még a hazában földhöz értő nyugdíjasok, akik ismerik a talajerő visszapótlásának módját, tudják, egy adott földterülethez mennyi számosállat trágyája szükséges. Az utolsó órában vagyunk, figyelmeztetett, késlekedés nélkül kutassuk föl az e téren összegyűlt szellemi örökségünket. Másnap iziben elindultam Boldi bátyámhoz. A langy napsütésben az udvaron szösz- mötölt, s mint az elmúlt húsz évben, most sem köszönt vissza, helyette ezt kérdezte: — Alapítasz-e lapot? — Hogy alapítanék, amikor a nemzet sorsa forog kockán. — Te meg tudod állítani a kocka forgását? — Boldi bátyámmal megkísérelhetjük a forgás lassítását. — No. — Menjünk be, s maga el fogja mondani a trágyázás szellemi örökségét. A termőföld talajerőhiányban szenved, nem nézhetjük tétlenül. Bementünk. Boldi bátyám az asztalra tette a kancsót, melléje két poharat. Megtöltötte. Az egyik poharat a másikhoz csendítette, s mindkettőt egymás után kiitta. — Te most sem ittál volna, ugye? — kérdezte. A kancsó mellé tettem a magnót. Lenyomtam a gombokat. Mehetünk. — Mehetünk — ismételte Boldi bátyám —, de hová, mit mondjak a masinába? — Azt mondja el. hogyan lett a talajerő utánpótlásául szolgáló trágya. Az elejétől a végéig. — Hogyan? Az istállóban álltak az állatok, és úgy. — Boldi bátyám, abból kell kiindulnunk, hogy akiknek elmondjuk, azok semmit sem tudnak, hiszen az utolsó órában vagyunk. Ügy kell elmondanunk, mintha óvodásoknak mondanánk. — Jó, hát mondom én neked, ha már eljöttél, addig legalább itt maradsz. Az istállóban volt két ló, két tehén, olykor egy-két bornyú. Az udvar végében két kazal, szalma és széna. Reggel bevittem a szénát és a szalmát az istállóba. A szénát a jászolba tettem, a szalmát a jószág alá. A lovak és a tehenek megették a szénát, testükben átalakult hússá, ami megmaradt, az hátul eltávozott. A szalmára. Vizet is kaptak az állatok. Abból is kivették, ami szükséges a szervezetüknek, ami maradt, eltávozott. — A szalmára. — A szalmára. Az istállóban levegő volt, pára, nedvesség. Az állatok alatt minden összekeveredett hígabb vagy szilárdabb masszává. Időnként kivittük a masszát az udvar egy másik helyére, ott tároltuk. Ott is volt levegő. Egyszer hideg, máskor meleg. Eső esett, hó hullott. A massza ott érlelődött tavaszig. Akkor kihordjuk a földekre, szétterítettük, beszántottuk, elvetettük, S ha elég volt és jókor jött az eső, idejében megkapálhattunk, őszre szép termést hordtunk haza. A nyáron learattunk, kicsépeltünk, begyűjtöttük a szénát, a kukoricaszárat. Avval etettük az állatokat ... akik földolgozták. A forgás így ment tovább. Boldi bátyám kortyolt a poharából, s megkérdezte: — Ezt akartad? — Ezt. — Ezt most megírod, s megmentjük a hazát? — Mi ketten nem. De hát bizonyára sokan mások is keresnek autentikus személyeket, egybehordják a szellemi örökséget, a tudósok elemzik, értékelik, szintetizálják, és kidolgozzák a mai kornak legjobban megfelelő módszereket. Hát akkor isten fizesse meg, Boldi bátyám. — Jó, gyere máskor is, de na csak akkor, amikor gyűjtögetni akarsz! Kör Pál
