Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

1989. FEBRUAR 25., SZOMBAT 5 hiszen filléres gondokkal küz­denek. Ilyen helyzetben egy főállású tanácselnök sem na­gyon győzné a gondokat. Ön 'hogy viseli? — Ismeri a mondást? Ha 100 forinttal tartozom, zavar, ha húszezerrel, idegesít; ha száz­ezerrel, fáj a fejem. De ha mil­liókkal, akkor fájjon a hitele­zőmé! No, valahogy ebben a cipőben járunk. A tanácstes­tület a költségvetést tárgyaló ülésén megszavazta, hogy újabb ötmillió forint gazdál­kodási előleget vegyünk föl. — Ilyen katasztrofális gaz­dasági helyzetben egyáltalán mit tartalmazhat egy költség- vetési terv? — Csupa formalitást. A ja­vát a tanácstagok nem is ér­tik. Papíron valamivel keve­sebb mint hárommillió forin­tunk van fejlesztésre. Ügy szá­molom, hogy nagyon feszes gazdálkodással, kihúzzuk jú­nius végéig, Utána megérkezik a második féléves állami tá­mogatás, abból novemberig megélünk. Természetesen ar­ra számítunk, hogy lesznek egyéb bevételeink is, például bérleti díjak, személyi jöve­delemadó, miegymás. Bérre havonta elmegy több mint hét­százhúszezer forint, másra csak akkor költünk, ha nagyon szükséges. — Mit jelent ez a gyakor­latban? — Mostanában azt, hogy ha­vonta összeülünk az intézmé­nyek vezetőivel, és szinte fil­lérre beosztjuk a pénzt. Meg­beszéljük, hány üveg Hypót, hány tekercs WC-papírt vehe­tünk. Az elnököt eltartják — Ha jól számolom, a Nagy­kovácsi Tanács deficitje meg­közelíti a húszmillió forintot. Számításai szerint mennyi té'sz eS'áz év végére? ' — Azt remélem, hogy ezzel a takarékos gazdálkodással a deficitet a felére tudjuk csök­kenteni. A társadalmi elnök szinte reggeltől .estig bent van a ta­nácsházán, s ‘otthon már meg- szoikták, hogy fél éjszaka számlák, kimutatások fölött görnyed. Havi tiszteletdíja 4500 forint. A jó kedélye azon­ban nem hagyta el. Mint me­séli, amikor megválasztották, a felesége több tanú előtt ki­jelentette, hogy eltartja. „Ennyi évi házasság után már jár is nekem ennyi, s az asszony ed­dig állta a szavát” — mond­ja nevetve dr. Szabó István. Gondolatban végiglapozom Nagykovácsi utóbbi évtizedé­nek naplóját. Sokat fejlődött, szépen gyarapodott a csodá­latos fekvésű község. Igaz, az utóbbi esztendők túlságosan felpörgetett, gyakorta átgon­dolatlan fejlesztéseinek a kö­vetkezményeit nyelik most. Nagy kihívás lehet ez avb- titkári állás annak, aki szeret­né kipróbálni, hogy mit tud, mit bír, mire képes. Móza Katalin IDŐT ÉS PÉNZT TAKARÍTANAK MEG Raktárból laboratórium Kevés település büszkélked­het olyan jól szervezett, kor­szerű háttérrel rendelkező egészségügyi ellátással, mint Kiskunlacháza. Igaz, sokat is áldozott az elmúlt években a tanács arra, hogy megteremt­se ezeket a feltételeket. Csalo- gatónaik, ízléses, összkomfor­tos orvoslakásokat építettek és jutott figyelem a rendelők felszereltségének fokozatos fejlesztésére. Fontos dátum volt a telepü­lés egészségügyi ellátásának krónikájában 1978. szeptember elseje, amikor megkezdte mun­káját az újonnan szervezett központi ügyelet. A szolgálatot egymást váltva négy körzeti orvos, egy gyermekorvos és öt szakképzett ápolónő látja el. Munkájukat, a betegekhez va­ló' gyors eljutást gépkocsi se­gíti. A fekvőbeteg-ellátáshoz a tanács vásárolt egy Lada .Niva gépkocsit. Aki ismeri az 51-es út nyári forgalmát, az pontosan tudja, milyen fontos lenne a betegekhez való gyor­sabb eljutás érdekében a gép­kocsi számára a megkülönböz­tető jelzés. A lakosság hamar megszok­ta és elfogadta az ügyeletet, ■bár természetes, hogy kezdet­ben akadtak ellenzői. Ám ami­kor kiderült, hogy az orvos néha hamarabb ér a házhoz, ■mint az aki beteghez hívta, megszűntek a panaszok. ! Egy évvel a központi ügye­let bevezetése után ismét gya­rapodott az egészségügyi ellá­tás; megkezdte munkáját a la­boratórium. A központi ren­delő néhai raktárában alakí­tották ki. és a leggyakrabban kért vér- és vizeletvizsgálato­kat tudják elvégezni. Ezt a szol­gáltatást nagyon gyorsan meg­kedvelték a lacháziak. hiszen az órák alatt kézhez kapott eredmény a gyorsabb gyógyu­lást segítette, s nem elhanya­golható az sem, hogy időt és útiköltséget takaríthatnak meg. Különösen az idős, nehe­zen mozgó betegek, a terhes anyák és a kisgyermekes szü­lők örültek az újdonságnak. Nemcsak a gyógyításban, de a megelőzésben is jó szolgála­tokat tehet a labor. Az orvo­sok és a lakosság közös igé­nye alapján a vércukor mű­szeres vizsgálatát szervezik meg. Hogy mi mindenre hasz­nálható egy ilyen, viszonylag egyszerű falusi laboratórium, arra jó példa a terhesek spe­ciális vizsgálata. Ugyanis le­hetőség van arra, hogy a kü­lönleges vizsgálatra szoruló kismamától helyben levegyék a vért és a rendelőintézeti gépkocsiban hűtőtáskában szállítsák a klinikai vizsgá­latra. A kiskunlacházai, illetve az áporkai gyermekek egészségé­re immár két szakorvos ügyel. A tanács a közelmúltban szer­zett be egy magzati szívhangot vizsgáló készüléket, amely a terhesgondozás színvonalát ja­vítja. Tavaly még kapott némi kri­tikát az iskolafogászati ellátás, ebben az évben azonban újra megszervezték a gyerekek fo­gászati ellátását. Igaz, a fel­szereltség dolgában még van javítanivaló, szeretnének egy fogászati röntgenkészüléket illetve egy fogkőoldó műszert beszerezni. Ez utóbbi berendezésre azért is lenne nagy szükség Ápor- kán, mert itt indokolatlanul nagyfokú a fogkőképződés még a rendszeresen fogat ápolók között is. Ezért itt szükséges af. ivóvíz, összetételét vizsgálni Ügy tűnik, az áporkaiakal nemcsak a fogkő. de az asztma is fenyegeti, Nőtt ugyanis a légzőszerv! panaszokkal jelent­kezők száma, s a gyermekei között több az asztmás. Elkép­zelhető. hogy ezek a kedvezőt­len hatások a százhalombat­tai finomító közelségével függ­nek össze. M. K. Hétfőn megírjuk A megye bármely sarká­ból tart az autós a főváros felé. bizonyos, hogy Buda­pesthez közeledvén, az agg­lomerációs övezetben jócs­kán lelassul a tempó, sű­rűsödnek az „események”, mert jóval nagyobb a for­galom, Logikus ez, hiszen az or­szág közlekedési csomópont­ja, szíve a főváros, s ha el­fogadni nem is lehet, tudo­másul kell venni, hogy en­nek okán az agglomeráció­ban leselkedik a legtöbb veszély a közlekedőkre. Ter­mészetesen a helyzeten le­hetne javítani, ennek lehe­tőségeit vizsgálja a Heti Pest környéki témánk írá­sa. A közönséget természete­sen elsősorban az érdekli, hogy 1988 nyarán lehet-e majd fürödni az Omszk- park tavában? Bár az idén még nem vizsgálták a víz minőségét, annyi tudható, hogy lényeges változás nincs. A tó vízcseréje nagyon las­sú, az évek alatt képződött iszapot nem kotorták ki, te­hát úgy tűnik, hogy az idén is csak a napozás jelenti az odalátogatóknak a nyár örö­mét. Az ülés eseményeihez tar­tozik, hogy dr. Berdár Béla országgyűlési képviselő, a Pi­lisi Állami Parkerdőgazdaság főigazgatója, aki társadalmi munkában a szervezőbizott­ság elnöke volt, sok munká­jára hivatkozással lemondott. Helye egyelőre betöltetlen. V. M. Szatyrokat cipelő háziasszonyok A tekintélyelv már nem segít — Hol is kezdjük? — tűnő­dik az üzletvezető a hozzá intézett kérdéseimen. — Talán azzal a szöggel, amit a falba akart verni. Nyugodtan fejezze be — men­tegetőzöm, amiért megzavar­tam a munkában, Szabó Lászlóné és a mellet­te segédkező férje a pár négy­zetméteres boltot rendezgeti a gödi Hámán Kató utca és a Felszabadulás út sarkán. A Temaforg. Coop GT. használt- ruha-szaküzlete, népszerű ne­vén a turkáló, a múlt év áp­rilisában nyilt meg. Azelőtt is hasonló volt a profilja, de a kiskereskedő, ki tudja miért, visszavonult. Nadrágok súly szerint Kapható itt rövidáru, mé­teráru, férfinadrág és női blúz, minden kilóra. Szabó László lemér egy nadrágot, aminek a súlya szerint 213 fo­rint az óra. A minősége első­rendű, általában Svédország­ból és Hollandiából kapják a készletet. A havi forgalom­mal is elégedettek, s lehetnek, mert most is nyílik az ajtó, jönnek a vásárlók, akik ha­vonta 5-600 ezer forintot hagynak itt.. A ruha- és iparcikk-kereske­delemre a kisebb boltok jel­lemzők a Duna menti nagy te­lepülésen. Női felsőruhát, fe­hérneműt, cipőt, autóalkat­részt könnyen vásárolhat oda­haza az, akinek nincs kedve utazgatni. A férfikonfek­cióért viszont már vagy az észak, vagy a dél felé tartó autóbuszokra, vonatokra kell felszállnia annak, aki be akar ruházkodni. A választókban is erős versenytárs Vác, Du­nakeszi és természetesen Bu­dapest. Ez . a szakemberek szerint nem változik, nagyobb ruházati boltok nem élnek meg a területen, éppen a más lehetőségek földrajzi közelsé­ge miatt. Eltérő a helyzet vi­szont az élelmiszer-kiskeres­kedelmi hálózatban, amint az sokak véleménye alapján ki­rajzolódik. Mindenki ráfizet Érthetően, ezek hatására kér­désekkel fordulunk Fogarasi Antalhoz, a Gödi Tanács ter­melés-, ellátásfelügyeleti cso­portjának vezetőjéhez és Ma- rinkás Sándorné kereskedelmi főelőadóhoz, akikkel a tanács­ülésen nemrég tárgyalt be­számolóhoz térünk vissza. A csoport mellett működő, azo­nos nevű társadalmi bizott­ság jelentése szerint az el­múlt évben gondosan ellen­őrizték a fogyasztói árakat, a mérlegek hitelességét, az áruk súlyait, többször meg­jelent a körzeti árhatóság is a területen. Általában nem tapasztaltak nagy visszaélése­ket. A szórványosan előfor­duló szabálytalanságok el­követőit felelősségre vonták. Az élelmiszer-kereskedelem legfőbb gazdája a Váci Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat. Mellette egy üzlettel van jelen a Váci Áfész, amely eddig a Zöldfa vendéglőt is működtette, s most a veszte­ségei miatt kénytelen volt azt bezárni Két kis üzletet a Du- namenti Termelőszövetkezet tart fenn. A gondot az okoz­za, hogy a jelenlegi kapaci­tás úgy-ahogy, éppen csak a már majdnem 16 ezer lakosú nagyközség ellátásra elég. Nem képes viszont a nyaran­ta majdnem ötezer fővel több népesség, az üdülők okozta forgalomnövekedés levezeté­sére. Ilyenkor keletkezik a zsúfoltság, sorban állás, áru­hiány, mert nincs raktárterü­Éled a htstár Egy-két hónapi csend után ismét éled a határ. A szán­tóföldeken, ahol lehetőség van rá, szórják a mű- és a szerves trágyát, szántáshoz készítik elő a talajt. Képünk Szigetszentmárton határában készült, ahol a szigetcsépi Lenin Termelőszövetkezet egyik 68 hektáros tábláján szórják ki a tápanyag-utánpótlást biztosító szerves trágyát (Hancsovszki János felvétele) let, ahol nagyobb készleteket lehetne tárolni. Fogarasi Antal mondja: Létszámhiányra meg arra hivatkozva, hogy nyitva tartá­suk nem gazdaságos, az ÉKV eladja az úgynevezett idény- boltokat a Göd alsói és fel­sői Duna-parton. A vállalat Két nagy üzletét kellene hamaro­san bővíteni amihez hozzájá­rulásként ötmilliót kérnek a váciak, és persze ingyentelket az alapterülethez. A Váci Áfész is kéri a hozzájárulást 1990-re Petőfi téri boltjának bővítéséhez. — No de honnan vegyük a pénzt? — mondja Fogarasi Antal, aki hivatalá­nak a funkciója szerint csak az ellátás felelősségét viseli a vállán, nem rendelkezhet be­vételek fölött, s még kevésbé számolhat nyereséggel. Az áruellátásra és a vá­lasztékra nem lehet itt panasz — állapítja meg Marinkás Sándorné is, aki szerint leg­feljebb a kenyér minőségén kellene változtatni. A helyi boltokat az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat gödi üze­méből látják el. — Az a baj, hogy nem pé­kek készítik — jegyzi meg a csoportvezető, a szakmunkás- hiányra célozva. Károm kocsma, egy kisbolt — Miért találkozunk a ko­ra esti órákban szatyrokat ci­pelő asszonyokkal Budapes­ten, a Nyugati pályaudvar környékén? Erre a kérdésre, bármelyik Pest megyei tele­pülésen megkaphatjuk a vá­laszt, ha a boltok nyitva tar­tásáról tájékozódunk. A mun­kából hazatérők kénytelenek bevásárolni a fővárosban, mert mire a vonattal megérkeznek, hat óra után bezárnak a bol­tok, s ha netán akad még nyitva tartó, abban sem friss már a kenyér, s lehet, hogy hiányzik, amit vacsorához ke­res a háziasszony. A gödi em­berek gyakran teszik szóvá helyi sajátosságaikat, hisz ez bejáró dolgozók települése, de a reggel 7-től este 6-ig tartó kiszolgálás hétfő kivételével, amikor ez egy órával több, a munkaerőhiányra való hivat­kozásai, nem változik. A gazdasági érvek ma erő­sek. Tekintélyelv, központi utasítás azokkal szemben ma már nem érvényes. Más meg­oldások után kell nézni, s ezek lehetőségeit latolgatjuk. — Talán a kiskereskedésre vállalkozók ösztönzése? Ez volna az egyik változat, de csak nagy kedvezménnyel, évekig tartó adómentességgel volna lehetséges Mert az élelmiszer-kereskedés nem olyan jövedelmező, mint mondjuk a büfé, a kiskocsma. Ilyen kérdések özönével kell megküzdeni manapság egy-egy település tanácsának, közben elviselni a kritika pergőtüzét is. Miért nem ta­lálnak megoldást? Miért nem intézkednek? Kovács T. István Küzdő kedvű jelentkezőt várnak Még a hirdetésre sem volt pénzük — Tudod, nemcsak mi vagyunk szegények. — Erre a mon­datra kaptam fel a fejem, s ha akartam, ha nem, végighallgat­tam két fiatalasszony beszélgetését a' Hűvösvölgy felé tartó buszon. S bevallom, akartam is hallani, amikor kiderült, hogy a feltehetően munkahelyükről hazafelé tartó asszonyok nagy­kovácsiak. — Ä szomszédasszonyom mesélte, akinek a menye a tanácson > dolgozik, hogy a múlt hónapban annyi pénz sem volt a községi tanács számláján, hogy egy újsághir­detést feladjanak. Elmegy a vb-Wtkár, tudod, aki alatt szin­te meg sem melegedett a szék. Kellene egy újabb, de ha még a hirdetésre sincs pénz, ki fog idejönni ? — Biztosan meghirdetnék vele azt a szép szolgálati la­kást, amelyik már jó ideje üresen áll. A keresztanyáinak utcájában van, ő meséli, hogy arra is költeni kéne, mert ugye, ha a lakás üresen áll. pusztul. De ha ennyi pénze sincs a tanácsnak, akkor arra sem költhet. Fojtogató gondok A két fiatalasszony arról nem beszélt, hogy miért is ke­rült ilyen helyzetbe a tanács, Nagykovácsiban tudja ezt mindenki. Tavaly fegyelmi el­járás indult a volt tanácsel­nök ellen. A megyei tanács végrehajtó bizottsága egész sor dologban találta felelősnek, s leginkább személyének tu­lajdonították, hogy a tanács évek óta deficittel küszködik. ÁttaMcstestület azonban meg­erősítette tisztségében Tokodi Zoltánt, amikor a megye rend­kívüli tanácsülésre hívta ösz- sze a nagykovácsiakat. Az el­nök hamarosan mégis lemon­dott. Azon a bizonyos rendkívüli tanácsülésen többen is értésre adták,, hogy elsősorban nem azért szaváznak újra bizal­mat Tokodi Zoltánnak, mert vétlennek tartják az ellene fel­hozott vádakban, hanem, mert aligha találnának röviddel a választások előtt maguk között olyat, aki hajlandó lenne vál­lalni a fojtogató gondokkal küzdő tanács Irányítását. Egy pletyka nyomában így is lett, nem jelentkezett senki az alacsony fizetéssel, de annál nagyobb felelősséggel járó posztra. Am mégsem ma­radt üres az elnöki szék. Dr. Szabó István tanácstag, tár­sadalmi elnökként, a választá­sokig vállalta az elnöki tisztet. Őt kerestem meg a buszon hallott pletykával. — Igaz-e, hogy ilyen kriti­kus pénzügyi helyzetben van a Nagykovácsi Tanács? — A hír tulajdonképpen igaz — válaszol dr. Szabó Ist­ván. — A múlt hónapban va­lóban meg kellett gondolnunk, hogy ki tudunk-e fizetni 8 ezer forintot újsághirdetésre. Pedig vb-titkárra nagyon nagy szükségünk lenne. Áp­rilisban ugyanis megürese­dik a helyi Mivel én csak a választásokig vállaltam, jólen­ne, ha addigra betanulna a feladatokba az új titkár. Hogy azután segíthesse a leendő el­nököt. Azóta egyébként meg­jelent a hirdetésünk — a me­gyei tanács előlegezte meg az árát —, de természetesen ed­dig még egyetlen jelentkező sem akadt. Nem is biztatnak sok jóval, hiszen csak a kör­nyékben legalább két vb-tit- kérj állás üres, nálunk kevés­bé „zűrös” helyeken. — Akkor a Nagykovácsi Ta­nács szinte napról napra él, A VÍZMINŐSÉG nem változott Később dönt a bizottság Tegnap a Pest megyei pártbizottság épületében ülést tartott az Omszk-park szer­vezőbizottsága. E testületnek az a feladata, hogy a nép­szerű kegyeleti és pihenőpark fejlesztésével foglalkozzon! Mint köztudott, az elmúlt években a vízfertőzés miatt hírhedtté vált a parkban fek­vő bányató. A Liget-szobor dombjának teteje beázott, a füvet locsoló berendezés mű­ködése akadozott, hiányoztak a szociális létesítmények. A tegnapi ülésen a részt­vevők azokat a parkra és tó­ra vonatkozó hasznosítási el­képzeléseket tekihtették át, amelyek egyben a tó vizé­nek javítását is biztosítanák. Filip György, a Pest megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai munkatársa szerint ké­sőbb döntenek arról, hogy melyik jelentkező pályázatát fogadják el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom