Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-21 / 44. szám
198.9. FEBRUAR 21., KEDD JVAT mfmyfa Ha minden fillér számit Hol lehet megmérni a palackot? Olvasóink kérdezték Hídépítők Az idén nem egy írásunkban számoltunk be azokról a nagy vasúti építkezésekről, amelyeknek szemtanúi és nem is ritkán szenvedő alanyai a megye ingázó dolgozói. Az egyik illetékes nyilatkozó Maráz Béla volt, a MÁV Vezérigazgatóság műszaki osztályának vezetője, aki elmondta, hogy ebben az évben sok vasúti hidat építenek át, s újítanak fel a fővárosban és Pest megyében. Talán e hírt olvasva jutott néhány olvasónk arra az elhatározásra, hogy érdekes kérdéseket tegyen fel. Többen arra gondoltak ugyanis, hogy ha ezeket a vasúti hidakat felújítják, akkor nyilván meggyorsul a közlekedés, és ez jó az ingázóknak. Sokan úgy fogalmazták meg kérdéseiket, hogy ugye ezekkel az építkezésekkel Pest megye is gyarapodik, gazdagodik? Megint mások arra voltak kíváncsiak, hogy a MÁV hídépítési terveinek megvalósításából kiveszi-e a részét a Pest Megyei Űt- és Hídépítő Vállalat. A kérdéseket továbbítottuk a Pest Megyei Üt- és Hídépítő Vállalatnál Lakatos Ervin vezérigazgatóhoz, dr. Fogarasi István műszaki igazgatóhoz, valamint a MÁV Vezérigazgatóság műszaki főosztályának vezetőjéhez, Maráz Bélához. Nos, a válaszokból kiderült, hogy a Hídépítő Vállalat az idén zömmel a Dunántúlon dolgozik, Pest megyében inkább útépítési munkákra kaptak megrendelést, mint például az M0- ás esetében. A MÁV a nagyobb hidak építését a Ganz- MÁVAG-tól vagy a Hídépítő Vállalattól szokta megrendelni, de utóbbi jlyen megbízást erre az évre, még nem kapott. A. L. A. Néhány éve még a szenzáció erejével hatott az, hogy Fótról a Vörösmarty Termelőszövetkezetből a Tesco közvetítésével a szövetkezeti tagok kerültek ki az NSZK-ba vendégmunkásnak. Jó részük a BMW autógyárban helyezkedett el. A közelmúltban a téesz is önálló jogot nyert arra, hogy a munkára jelentkezők közül alapos válogatás alapján kőműveseket, ácsokat, gépszerelőket küldhet ki munkára. Münchenben már működik a fótiaknak önálló kirendeltsége is, hogy az esetlegesen felmerülő problémákat, a munkavállalásokkal vagy azok meghosszabbításával kapcsolatos ügyeket helyben intézzék. Balogh Vilma, a termelő- szövetkezet gazdasági elnök- helyettese, mint a külföldi munkavállalásokkal, köztük a legalkalmasabb dolgozók kiválogatásával kapcsolatos terület gazdája elmondta, hogy eddig ezer fő jelentkezett vendégmunkára. A kiküldhetők száma azonban maximálisan 100 dolgozó lehet. Külön is hangsúlyozta, hogy a jelentkezők jó része nem a szövetkezet állományába tartozik, viszont előnyt élveznek tagjaik vagy azok gyermekei, hozzátartozói. A munkavállalási szerződés egy évre szól, de természetesen meghosz- szabbítható. Eddig 32-en kaptak engedélyt a kiutazásra. Létezik a Vörösmarty Termelőszövetkezetnek a Tescó- val kiépített gyümölcsöző kapcsolatai révén a Fotesc elnevezésű gazdasági társulása. A legújabb pedig a Fót- impex. Miként a neve is jelzi, termékek exportjával, értékesítésével foglalkozik. , Az elmúlt évben még mind-e össze 32 millió forintos 'béeé-' telt könyvelhettek el a kizárólag az NSZK-ba irányuló áruforgalomból. Az idén 110 milliós árbevétel a terv, s a már megkötött szerződések alapján úgy tűnik, hogy teljesíthető is. A gazdasági elnökhelyettes friss tényadatokat említett. Eszerint előszerződésben már garantált 3 ezer 310 tonna áru kiszállítása. Egy jó hírű áruházi láncolat beterjesztette igényét egyebek között 2 ezer 600 tonna uborkára, 200 mázsa meggyre, ugyanennyi szilvára, összességében közel 8 ezer tonnányi áru kelhet majd útra, ha beindul a szezon. Egyébként az élelmiszerek palettáján szerepelnek még különböző konzervek, köztük a savanyú uborka, továbbá a paradicsom és a léalma exportja is. A Fótimpexen keresztül faáruk, köztük is bútor- és parkettalécek kerülnek majd az olasz, svéd és osztrák vevőkhöz. Rövidesen megnyílik a fővárosban, Budán, az Attila úton a „rongyosbolt”. Az I mport-sport elnevezésű üzletben alapvetően az NSZK- ból származó sportruházati cikkeket értékesíthetik. Az üzletet, együtt a Szabadidős Sportszolgáltató Egyesülettel, kft. formájában működtetik. A meg nem nevezett nyugatnémet áruházi láncolattól beszerzendő termékeknek minden bizonnyal kedvező lesz a hazai fogadtatása. A kft.-s ügylet hivatalosan nem született meg, mert vannak még engedélyeztetési és adminisztratív akadályai, de a fótiak mindenesetre reménykednek. A partner cég nagy hajlandóságot mutat az együttműködésre, hiszen viszontvásárlóként már átvett egy kamionnyi szánkó- üaMlitmányt, 30 ezer márka értékben. Gy. L. Egyesek szerint tipikusan magyar szokás,, hogy akkor kezdünk el spórolni, amikor már semmink sem maradt. Biztos, hogy sokakra ráillik ez az általánosítás. De nagy hiba, ha a takarékos embereket is ilyen szavakkal illetik. Sőt, továbbmenve, nem fukarság, ha a vásárló azt várja el a szolgáltatói, amit hirdet; az áru minőségével és mennyiségével kapcsolatban, amit a csomagolás tájékoztatója tartalmaz. De honnan tudjuk meg például azt, hogy a propánbután gázpalackban megvan-e a töltősúly, s egyáltalán az a plusz félkilónyi gáz, amit két-három éve többletként pumpálnak az alumíniumhengerbe. Hogy ez a kérdés sérthetné a töltőüzem vagy a cseretelep dolgozóit?' Nem hiszem, ha arra gondolunk, hogy a palack is meghibásodhat szállítás közben, s mire a vásárlóhoz kerül, valamennyi elszivároghat a nem is olcsó gázból. És ugye, mostanában valahogy jobban fogunkhoz verjük a garast, igényesebbek vagyunk az áru minőségére. mennyiségére. Talán, mert jobban megdolgozunk kevéske pénzünkért. Talán, mert adófizető állampolgárok is vagyunk. De nézzük, mit mond a mérési lehetőségekről a Tigáz budaörsi pb-töltőtelepének gazdasági csoportvezetője, Botlik Ferencné. — Minden pb-palackon megtalálható az úgynevezett táralap, ami vésett betűkkel és számokkal tartalmazza az Külföldi utak, honi vendégek Rendezték soraikat Bulgáriából, az NDK-ból és Csehszlovákiából egyaránt érkeztek az elmúlt években esz- perantista csoportok Pest megyébe. A kialakult jó kapcsolatok folytatását ajánlják az idén is, miután felismerték. hogy a turizmus, a baráti találkozások sokkal tartalmasabbak, ha tolmács nélkül, olyan közös nyelven beszélgetnek az emberek, amelyet mindegyikük megért. Nerp elkoptatni akarják a Magyar Eszperantisták Szövetsége Pest Megyei Bizottságának tagjai a szót: megújulás. Valódi értelmének" akarnak érvényt szerezni. Az elmúlt hét végén a szövetség országos központjában tartott megbeszélésen Haness László, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának titkára, a megyebizottság elnöke ismertette elképzeléseit a soron következő feladatokról, melyek között szerepel a nemzetközi nyelv szélesebb körű terjesztése, alkalmazása, tanfolyamok és külföldi utazások szervezése, elsősorban a kölcsönös, a vi- szontlátogatások elve alapján. Annak érdekében, hogy mindezt valóra tudják váltani, rendezni kellett az időközben szétzilálódott sorokat. A me- gvebizottság megerősítette alelnöki tisztségében Jakab Bélát, a Pest Megyei Tanács művelődési ■ osztályának helyettes vezetőjét, s rajta kívül alelnökivé választotta még Kürtössy Ottót, a Fóti Mű- anyagipari Kisszövetkezet elnökét. A megyebizottság új titkára Harangozó Lajos, az Ipari Szövetkezetek Pest Megyei Szövetségének személyzeti osztályvezetője. A gazdasági titkár Daru Annamária a KISZÖV munkatársa. Rajtuk kívül pedagógusok, mező- gazdasági szakemberek foglalnak helyet a testületben, melynek tagjai a délutáni órákban ügyeletet tartanak a megyebizottság irodáján, amely a szövetség központjában Budán, a Szentháromság téren kapott helyet. Az ülés határozatait, az idei terveket a bizottság tagjai ismertetik látogatásaik során a megye eszperantó klubjaiban K. T. I. O tt ült ő is a tanácste remben és az előadc hallgatta. Vagy százan vet ték körül, szinte valameny nyien a gyári kollektíva talg jai. Igaz, néhány idegen ar cot is felfedezett a tömegber de ez különösebben nem ér dekelte. Az előadó miatt jöt el, akit már vagy húsz esz tendeje ismert. Igen. Van an nak már két évtizede, hog; először találkoztak. Csak hogy akkor a művezető lehe tett annyi idős. mint most a: a férfi, aki neki beszél az or szág helyzetéről, a politikáról a pártokról... Milyen különös is a világ tűnődött el a művezető. Ké évtizede ez az ember szinti még semmit sem tudott a; életről, most meg... Akkoi csak egy érettségi bizonyítvány volt a zsebében, s mivel a szülei nem tudták taníttatni, dolgozni jött a gyárba. Zoltán oda került a műhelybe, az ő csoportjába Mert akkor még csoportvezetőként dolgozott. Ügyes kezű fiú volt, ezért is foglalkozott vele többet, mint másokkal. Meg ragaszkodott i; hozzá. Mindig kikérte a tanácsát: Ugye, jó lesz így, Józsi bácsi...? -Később meg, amikor már bizalmasabb kapcsolatba kerültek, egyszer odament hozzá és azt mondta: „Hívtak, beléptem a KISZ-be ... Nem árt, ha az ember itt is, ott is megmutatja magát. Könnyebben juthat előrébb.” „Hová akarsz te előrébb jutni, Zolikám?” — kérdezte akkor. De a fiú csak nevetett. s annyit mondott: „Ne gondolja, Józsi bácsi, hogy én az egész életemet itt akarom eltölteni.” Aztán telt-múlt az idő. Zoltán először alapszervezeti KISZ-titkár lett, majd a következő választáskor már az egész gyár ifjúsági mozgalmának irányítását bízták rá. Ekkor került el a műhelyből: függetlenítették. De Zoltán nem elégedett meg ennyivel. Egyre közvetlenebb kapcsolatot alakított ki a gyár legmagasabb rangú veAmikor a dolgok (n em) változnak területileg illetékes kirendeltségétől a mérleg beszerzését. — Nehéz elhinni, hogy bármilyen modern technikával töltik is a palacokkat, azok hajszálra azonos súlyú gáz- mennyiséget tartalmaznának. — A tizenegy és fél kilós töltősúlytól az engedélyezett eltérés maximum 30 deka lehet, tehát ha ennyivel nagyobb vagy kisebb a súly, az nem szabálytalanság a részünkről — válaszolt Botlik Ferencné. Aszódi László Antal A Tigáz budaörsi üzemében ezen a gépsoron töltik a palackokat (évente összesen 2,6 —2,8 milliót!). Automatika méri a töltési súlyt (Hancsovszki János felvétele) Budán „rongyosbólt" nyílik Fóti meggyre vár a Fótimpex összes szükséges információt így például az önsúlyt, i töltési súlyt és más, seregnyi fontos adatot. A vásárlók szempontjából, azt hiszem, s két súlyadat a legfontosabb. Ezekről tudni kell, hogy a tára, azaz az önsúly sohasem azonos, mert nem lehet két palack ugyanakkora, bármennyire modern gépsor gyártja is azokat — A vásárlók hol és hogyan győződhetnek meg arról. hogy valóban annyi gáz van a palackban, amennyi arra rá van írva? — Minden nagyobb cseretelepen kell lennie mérlegnek, kivéve az úgynevezett minitelepeket. A nagyobbak alatt értjük a száznál több palack befogadóképességű telepeket. Sőt, e. cseretelepeken dolgozó kiadók óktatasba‘h“is részesültek, tehát a vevő kérésére meg kell tudni vizsgálniuk a palackot, hogy műszaki szempontból kifogásta- lanok-e. A szivárgó vagy nyithatatlan palackokat pedig díjmentesen kicserélik. — Mérik-e töltéskor a palackok összsúlyát? — Természetesen igen, mert a gépsoron a töltőpuska addig nem engedi el a palackot, amíg a megfelelő súlyú gázt bele nem nyomja. De a már töltött palackokat külön is mérjük. — Visszatérve a vásárlókhoz, mit tehetnek, ha a cseretelepen nincs mérleg? — A nagyobb helyeken nem valószínű, hogy hiányzik, ha mégis, kérhetik a helyi vezetőtől, a palackkiadótól vagy közvetlenül a Tigáz zetőivel. Mindig ott lebzseli az irodák környékén. Igyekezete nem volt teljeser) haszontalan, mert amikor a városi ifjúsági szervezet testületében megüresedett az egyik munkatársi hely, őt vitték oda. Az utcán néha találkoztak, Zoltán mindig tisztelettudóan beszélt egykori főnökével, de már nem volt olyan közvetlen a kapcsolatuk. A fiú elmondta, hogy főiskolára jár ... Aztán egy másik alkalommal meg arról beszélt, hogy rövidesen megnősül. A lány, akit kiválasztott, nem a városban él, így hát a művezető nem ismerheti. Az öreg gratulált a fiúnak, aztán ment a dolgára. Hetekig semmit sem hállott Zoltánról. Egy nap váratlanul belépett az irodájába Nagy Pista, a helyi pártalapszerve- zet titkára és azt mondta: — Képzeld csak, Józsikám, a Zoli gyerek megnősült. Tudod, a Szabolcsi... itt dolgozott pár éve nálunk. — Mondta, hogy ez a terve — bólintott a művezető. — De azt biztosan nem említette, hogy kinek a lányát veszi el, vagy mégis? — Nem. — Pedig ez a lényeg... Tud ez a fiú helyezkedni... — ingatta a fejét a titkár, majd egy országosan ismert, fontos beosztásban lévő személy nevét említette meg. Zoltán az ő lányával házasodott össze. A művezető egy kicsit meglepődött. De Zoltánt ismerve, szinte természetesnek tűnt, hogy az minél magasabbra törekszik. Csak később tudta meg, hogy a fiú az esküvője után a fővárosba költözött, s ott is helyezkedett el. Évekig semmit sem hallott róla. Aztán egyszer csak ott volt a gyári étterem előterében az a plakát, hogy Szabolcsi Zoltán, az ilyen és ilyen intézet vezető munkaitársa tart előadást a tanácsteremben. Ez még rendben is lenne, csakhogy a téma... ez a fiú neki akarja megmagyarázni azt, hogy miként kellett volna az elmúlt esztendőkben dolgoznia. Mert hát, amit eddig csinált ... az oda vezetett, ahol most valn az ország. A politikáról már nem is beszélve... A művezetőt a kíváncsisága hajtotta az előadásra. Látni és hallani szerette volna, hogy mit mond ez a fiú. Vagy már nem is annyira fiatal? Hát persze, húsz év telt el azóta, hogy ismerik egymást. — Az előadó — Zoltán — már fél órája beszélt. Először arról, hogy sokakat felelősségre kellene vonni a gazdasági helyzet. csődjéért Aztán áttért a politikára, meg arra, hogy ott is válságjelek mutatkoznak, hogy sokan a hatalmukat féltik, hogy nem tudnak és nem is akarnak az új szellemhez igazodni... A botrányok, a korrupciós ügyek következtek. Az előadó mélységesen elítélte és nagy felháborodással beszélt az ösz- szefonódásokról, már-már azt a meggyőződését sugalmazva a résztvevőknek, hogy a különféle vezetők között szinte nincs is becsületes ember. A művezető egyre nagyobb döbbenettel hallgatta. Ez nem az a kamasz volt, akit egykor megismert. Nem is úgy beszélt, mint akkor, amikor még az ő. majd később a gyár vezetőinek kegyeit kereste. Mitől változott meg így? Vagy megint csak a saját jövőjét építgeti? Az lehet- i séges. Az öreg emlékezett ar- i ra, amikor Zoltánt felvették 1 a pártba. Ott ült ő is a taggyűlésen és hallgatta a fiú ] szavait, aiki elkötelezettségé- i ről beszélt, meg arról, hogy élete egyik legboldogabb napja ez, hiszen befogadta a kollektíva. s ezt azzal hálálja meg, hogy sohasem lesz hűtlen az eszméhez... Igen, valami ilyesmit mondott. De melyik eszmére gondolt, mert most mintha „kívülről” beszélne. És vádc4! Másokat. De kiket? Akik biztatták és se- . gítgttek neki, hogy tanuljon? És minek jött pont ide előadást tartani? Persze, már nagyon kevesen vannak itt azok, akikkel valamikor együtt dolgozott, de azért még sokan emlékeznek rá. Közben csönd lett a teremben. Az előadó befejezte mondandóját és várta a kérdéseket. Kis mozgás, sugdoló- zás támadt. Elöl egy kar lendült a magasba, aztán egy másik. Két-három kérdés után az előadó ismét felállt és beszélni kezdett. Az ifjúsággal kezdte, meg azzal, hogy annak hivatalos szervezetei semmit sem tettek az elmúlt évtizedekben a fiatalokért. Őket tette felelőssé azért, hogy egyre terjed a ki- látástalanság, a tizen- és huszonévesek csalódottak, sokan az italhoz, kábítószerhez nyúlnak ... Ennek véget kell vetni és meg kell találni a „bűnösöket”, akik hosszú évek alatt rombolták szét a jövő nemzedékének hitét, s ezzel hatalmas károkat okoztak az országnak ... A művezető, szinte tátott szájjal hallgatta az előadót. aki egyre jobban bele- lovailta magát a felelősök keresésébe, már-már fejek hullását követelve. Nem bírta tovább. Felugrott a helyéről: — Elég ebből az ostobaságból! — kiáltotta. — Mi eddig is csak dolgozni akartunk és ezután is ezt tesszük. De te, Zolikám, hol voltál akkor, amikor úgymond, minden el lett rontva? Te is ott ültél azok között, és helyeseltél is, akiket most vádolsz. Ha sikkor becsaptál másokat, most miért ne tennéd meg? Ezt kérdezem én tőled...? A teremben néma csend lett. Csak az előadó állt zavartan, a szavakat keresve... Csitári János