Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

198.9. FEBRUAR 21., KEDD JVAT mfmyfa Ha minden fillér számit Hol lehet megmérni a palackot? Olvasóink kérdezték Hídépítők Az idén nem egy írásunk­ban számoltunk be azokról a nagy vasúti építkezésekről, amelyeknek szemtanúi és nem is ritkán szenvedő ala­nyai a megye ingázó dolgo­zói. Az egyik illetékes nyilat­kozó Maráz Béla volt, a MÁV Vezérigazgatóság mű­szaki osztályának vezetője, aki elmondta, hogy ebben az évben sok vasúti hidat épí­tenek át, s újítanak fel a fő­városban és Pest megyében. Talán e hírt olvasva jutott néhány olvasónk arra az el­határozásra, hogy érdekes kérdéseket tegyen fel. Többen arra gondoltak ugyanis, hogy ha ezeket a vasúti hidakat felújítják, ak­kor nyilván meggyorsul a közlekedés, és ez jó az ingá­zóknak. Sokan úgy fogalmaz­ták meg kérdéseiket, hogy ugye ezekkel az építkezések­kel Pest megye is gyarapo­dik, gazdagodik? Megint má­sok arra voltak kíváncsiak, hogy a MÁV hídépítési ter­veinek megvalósításából ki­veszi-e a részét a Pest Me­gyei Űt- és Hídépítő Válla­lat. A kérdéseket továbbítot­tuk a Pest Megyei Üt- és Hídépítő Vállalatnál Lakatos Ervin vezérigazgatóhoz, dr. Fogarasi István műszaki igaz­gatóhoz, valamint a MÁV Vezérigazgatóság műszaki fő­osztályának vezetőjéhez, Ma­ráz Bélához. Nos, a válaszokból kide­rült, hogy a Hídépítő Válla­lat az idén zömmel a Du­nántúlon dolgozik, Pest me­gyében inkább útépítési munkákra kaptak megrende­lést, mint például az M0- ás esetében. A MÁV a na­gyobb hidak építését a Ganz- MÁVAG-tól vagy a Hídépí­tő Vállalattól szokta megren­delni, de utóbbi jlyen meg­bízást erre az évre, még nem kapott. A. L. A. Néhány éve még a szenzá­ció erejével hatott az, hogy Fótról a Vörösmarty Terme­lőszövetkezetből a Tesco köz­vetítésével a szövetkezeti ta­gok kerültek ki az NSZK-ba vendégmunkásnak. Jó részük a BMW autógyárban helyezke­dett el. A közelmúltban a téesz is önálló jogot nyert arra, hogy a munkára jelent­kezők közül alapos válogatás alapján kőműveseket, ácso­kat, gépszerelőket küldhet ki munkára. Münchenben már működik a fótiaknak önálló kirendeltsége is, hogy az eset­legesen felmerülő problémá­kat, a munkavállalásokkal vagy azok meghosszabbításá­val kapcsolatos ügyeket hely­ben intézzék. Balogh Vilma, a termelő- szövetkezet gazdasági elnök- helyettese, mint a külföldi munkavállalásokkal, köztük a legalkalmasabb dolgozók ki­válogatásával kapcsolatos te­rület gazdája elmondta, hogy eddig ezer fő jelentkezett vendégmunkára. A kiküldhe­tők száma azonban maximá­lisan 100 dolgozó lehet. Kü­lön is hangsúlyozta, hogy a jelentkezők jó része nem a szövetkezet állományába tar­tozik, viszont előnyt élveznek tagjaik vagy azok gyermekei, hozzátartozói. A munkaválla­lási szerződés egy évre szól, de természetesen meghosz- szabbítható. Eddig 32-en kap­tak engedélyt a kiutazásra. Létezik a Vörösmarty Ter­melőszövetkezetnek a Tescó- val kiépített gyümölcsöző kapcsolatai révén a Fotesc elnevezésű gazdasági társulá­sa. A legújabb pedig a Fót- impex. Miként a neve is jel­zi, termékek exportjával, ér­tékesítésével foglalkozik. , Az elmúlt évben még mind-e össze 32 millió forintos 'béeé-' telt könyvelhettek el a kizá­rólag az NSZK-ba irányuló áruforgalomból. Az idén 110 milliós árbevétel a terv, s a már megkötött szerződések alapján úgy tűnik, hogy tel­jesíthető is. A gazdasági el­nökhelyettes friss tényadato­kat említett. Eszerint előszer­ződésben már garantált 3 ezer 310 tonna áru kiszállítása. Egy jó hírű áruházi láncolat beterjesztette igényét egyebek között 2 ezer 600 tonna ubor­kára, 200 mázsa meggyre, ugyanennyi szilvára, összessé­gében közel 8 ezer tonnányi áru kelhet majd útra, ha be­indul a szezon. Egyébként az élelmiszerek palettáján szerepelnek még különböző konzervek, köztük a savanyú uborka, továbbá a paradicsom és a léalma ex­portja is. A Fótimpexen ke­resztül faáruk, köztük is bú­tor- és parkettalécek kerül­nek majd az olasz, svéd és osztrák vevőkhöz. Rövidesen megnyílik a fő­városban, Budán, az Attila úton a „rongyosbolt”. Az I mport-sport elnevezésű üz­letben alapvetően az NSZK- ból származó sportruházati cikkeket értékesíthetik. Az üzletet, együtt a Szabadidős Sportszolgáltató Egyesülettel, kft. formájában működtetik. A meg nem ne­vezett nyugatnémet áruházi láncolattól beszerzendő ter­mékeknek minden bizonnyal kedvező lesz a hazai fogadta­tása. A kft.-s ügylet hivata­losan nem született meg, mert vannak még engedélyez­tetési és adminisztratív aka­dályai, de a fótiak minden­esetre reménykednek. A part­ner cég nagy hajlandóságot mutat az együttműködésre, hiszen viszontvásárlóként már átvett egy kamionnyi szánkó- üaMlitmányt, 30 ezer márka értékben. Gy. L. Egyesek szerint tipikusan magyar szokás,, hogy akkor kezdünk el spórolni, amikor már semmink sem maradt. Biztos, hogy sokakra ráillik ez az általánosítás. De nagy hiba, ha a takarékos embe­reket is ilyen szavakkal ille­tik. Sőt, továbbmenve, nem fukarság, ha a vásárló azt várja el a szolgáltatói, amit hirdet; az áru minőségével és mennyiségével kapcsolat­ban, amit a csomagolás tá­jékoztatója tartalmaz. De honnan tudjuk meg például azt, hogy a propán­bután gázpalackban meg­van-e a töltősúly, s egyálta­lán az a plusz félkilónyi gáz, amit két-három éve többletként pumpálnak az alumíniumhengerbe. Hogy ez a kérdés sérthetné a töl­tőüzem vagy a cseretelep dolgozóit?' Nem hiszem, ha arra gondolunk, hogy a pa­lack is meghibásodhat szál­lítás közben, s mire a vá­sárlóhoz kerül, valamennyi elszivároghat a nem is olcsó gázból. És ugye, mostanában valahogy jobban fogunkhoz verjük a garast, igényeseb­bek vagyunk az áru minősé­gére. mennyiségére. Talán, mert jobban megdolgozunk kevéske pénzünkért. Talán, mert adófizető állampolgárok is vagyunk. De nézzük, mit mond a mé­rési lehetőségekről a Tigáz budaörsi pb-töltőtelepének gazdasági csoportvezetője, Botlik Ferencné. — Minden pb-palackon megtalálható az úgynevezett táralap, ami vésett betűkkel és számokkal tartalmazza az Külföldi utak, honi vendégek Rendezték soraikat Bulgáriából, az NDK-ból és Csehszlovákiából egyaránt ér­keztek az elmúlt években esz- perantista csoportok Pest me­gyébe. A kialakult jó kap­csolatok folytatását ajánlják az idén is, miután felismer­ték. hogy a turizmus, a baráti találkozások sokkal tartalma­sabbak, ha tolmács nélkül, olyan közös nyelven beszélget­nek az emberek, amelyet mindegyikük megért. Nerp elkoptatni akarják a Magyar Eszperantisták Szövet­sége Pest Megyei Bizottságá­nak tagjai a szót: megújulás. Valódi értelmének" akarnak érvényt szerezni. Az elmúlt hét végén a szövetség orszá­gos központjában tartott meg­beszélésen Haness László, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának titkára, a megye­bizottság elnöke ismertette el­képzeléseit a soron következő feladatokról, melyek között szerepel a nemzetközi nyelv szélesebb körű terjesztése, al­kalmazása, tanfolyamok és külföldi utazások szervezése, elsősorban a kölcsönös, a vi- szontlátogatások elve alapján. Annak érdekében, hogy mindezt valóra tudják váltani, rendezni kellett az időközben szétzilálódott sorokat. A me- gvebizottság megerősítette al­elnöki tisztségében Jakab Bé­lát, a Pest Megyei Tanács mű­velődési ■ osztályának helyet­tes vezetőjét, s rajta kívül alelnökivé választotta még Kürtössy Ottót, a Fóti Mű- anyagipari Kisszövetkezet el­nökét. A megyebizottság új titkára Harangozó Lajos, az Ipari Szövetkezetek Pest Me­gyei Szövetségének személy­zeti osztályvezetője. A gazda­sági titkár Daru Annamária a KISZÖV munkatársa. Raj­tuk kívül pedagógusok, mező- gazdasági szakemberek foglal­nak helyet a testületben, melynek tagjai a délutáni órákban ügyeletet tartanak a megyebizottság irodáján, amely a szövetség központjá­ban Budán, a Szentháromság téren kapott helyet. Az ülés határozatait, az idei terveket a bizottság tagjai is­mertetik látogatásaik során a megye eszperantó klubjaiban K. T. I. O tt ült ő is a tanácste remben és az előadc hallgatta. Vagy százan vet ték körül, szinte valameny nyien a gyári kollektíva talg jai. Igaz, néhány idegen ar cot is felfedezett a tömegber de ez különösebben nem ér dekelte. Az előadó miatt jöt el, akit már vagy húsz esz tendeje ismert. Igen. Van an nak már két évtizede, hog; először találkoztak. Csak hogy akkor a művezető lehe tett annyi idős. mint most a: a férfi, aki neki beszél az or szág helyzetéről, a politikáról a pártokról... Milyen különös is a világ tűnődött el a művezető. Ké évtizede ez az ember szinti még semmit sem tudott a; életről, most meg... Akkoi csak egy érettségi bizonyít­vány volt a zsebében, s mi­vel a szülei nem tudták ta­níttatni, dolgozni jött a gyár­ba. Zoltán oda került a mű­helybe, az ő csoportjába Mert akkor még csoportveze­tőként dolgozott. Ügyes ke­zű fiú volt, ezért is foglal­kozott vele többet, mint má­sokkal. Meg ragaszkodott i; hozzá. Mindig kikérte a ta­nácsát: Ugye, jó lesz így, Jó­zsi bácsi...? -Később meg, amikor már bizalmasabb kap­csolatba kerültek, egyszer odament hozzá és azt mond­ta: „Hívtak, beléptem a KISZ-be ... Nem árt, ha az ember itt is, ott is megmu­tatja magát. Könnyebben juthat előrébb.” „Hová akarsz te előrébb jutni, Zolikám?” — kérdez­te akkor. De a fiú csak ne­vetett. s annyit mondott: „Ne gondolja, Józsi bácsi, hogy én az egész életemet itt aka­rom eltölteni.” Aztán telt-múlt az idő. Zol­tán először alapszervezeti KISZ-titkár lett, majd a kö­vetkező választáskor már az egész gyár ifjúsági mozgal­mának irányítását bízták rá. Ekkor került el a műhely­ből: függetlenítették. De Zoltán nem elégedett meg ennyivel. Egyre közvetlenebb kapcsolatot alakított ki a gyár legmagasabb rangú ve­Amikor a dolgok (n em) változnak területileg illetékes kiren­deltségétől a mérleg beszer­zését. — Nehéz elhinni, hogy bár­milyen modern technikával töltik is a palacokkat, azok hajszálra azonos súlyú gáz- mennyiséget tartalmazná­nak. — A tizenegy és fél kilós töltősúlytól az engedélyezett eltérés maximum 30 deka le­het, tehát ha ennyivel na­gyobb vagy kisebb a súly, az nem szabálytalanság a ré­szünkről — válaszolt Botlik Ferencné. Aszódi László Antal A Tigáz budaörsi üzemében ezen a gépsoron töltik a pa­lackokat (évente összesen 2,6 —2,8 milliót!). Automatika méri a töltési súlyt (Hancsovszki János felvétele) Budán „rongyosbólt" nyílik Fóti meggyre vár a Fótimpex összes szükséges információt így például az önsúlyt, i töltési súlyt és más, sereg­nyi fontos adatot. A vásárlók szempontjából, azt hiszem, s két súlyadat a legfontosabb. Ezekről tudni kell, hogy a tá­ra, azaz az önsúly sohasem azonos, mert nem lehet két palack ugyanakkora, bár­mennyire modern gépsor gyártja is azokat — A vásárlók hol és ho­gyan győződhetnek meg ar­ról. hogy valóban annyi gáz van a palackban, amennyi arra rá van írva? — Minden nagyobb csere­telepen kell lennie mérleg­nek, kivéve az úgynevezett minitelepeket. A nagyobbak alatt értjük a száznál több palack befogadóképességű te­lepeket. Sőt, e. cseretelepeken dolgozó kiadók óktatasba‘h“is részesültek, tehát a vevő ké­résére meg kell tudni vizs­gálniuk a palackot, hogy mű­szaki szempontból kifogásta- lanok-e. A szivárgó vagy nyithatatlan palackokat pe­dig díjmentesen kicserélik. — Mérik-e töltéskor a pa­lackok összsúlyát? — Természetesen igen, mert a gépsoron a töltőpuska ad­dig nem engedi el a palac­kot, amíg a megfelelő súlyú gázt bele nem nyomja. De a már töltött palackokat külön is mérjük. — Visszatérve a vásárlók­hoz, mit tehetnek, ha a cse­retelepen nincs mérleg? — A nagyobb helyeken nem valószínű, hogy hiány­zik, ha mégis, kérhetik a he­lyi vezetőtől, a palackkiadó­tól vagy közvetlenül a Tigáz zetőivel. Mindig ott lebzseli az irodák környékén. Igyeke­zete nem volt teljeser) ha­szontalan, mert amikor a vá­rosi ifjúsági szervezet testü­letében megüresedett az egyik munkatársi hely, őt vitték oda. Az utcán néha találkoztak, Zoltán mindig tisztelettudóan beszélt egykori főnökével, de már nem volt olyan közvet­len a kapcsolatuk. A fiú el­mondta, hogy főiskolára jár ... Aztán egy másik al­kalommal meg arról beszélt, hogy rövidesen megnősül. A lány, akit kiválasztott, nem a városban él, így hát a mű­vezető nem ismerheti. Az öreg gratulált a fiúnak, aztán ment a dolgára. Hete­kig semmit sem hállott Zol­tánról. Egy nap váratlanul belépett az irodájába Nagy Pista, a helyi pártalapszerve- zet titkára és azt mondta: — Képzeld csak, Józsikám, a Zoli gyerek megnősült. Tu­dod, a Szabolcsi... itt dol­gozott pár éve nálunk. — Mondta, hogy ez a terve — bólintott a művezető. — De azt biztosan nem említette, hogy kinek a lá­nyát veszi el, vagy mégis? — Nem. — Pedig ez a lényeg... Tud ez a fiú helyezkedni... — ingatta a fejét a titkár, majd egy országosan ismert, fontos beosztásban lévő sze­mély nevét említette meg. Zoltán az ő lányával házaso­dott össze. A művezető egy kicsit meg­lepődött. De Zoltánt ismerve, szinte természetesnek tűnt, hogy az minél magasabbra törekszik. Csak később tudta meg, hogy a fiú az esküvője után a fővárosba költözött, s ott is helyezkedett el. Évekig semmit sem hallott róla. Az­tán egyszer csak ott volt a gyári étterem előterében az a plakát, hogy Szabolcsi Zol­tán, az ilyen és ilyen intézet vezető munkaitársa tart elő­adást a tanácsteremben. Ez még rendben is lenne, csak­hogy a téma... ez a fiú ne­ki akarja megmagyarázni azt, hogy miként kellett volna az elmúlt esztendőkben dolgoznia. Mert hát, amit eddig csinált ... az oda vezetett, ahol most valn az ország. A politikáról már nem is beszélve... A művezetőt a kíváncsisága haj­totta az előadásra. Látni és hallani szerette volna, hogy mit mond ez a fiú. Vagy már nem is annyira fiatal? Hát persze, húsz év telt el azóta, hogy ismerik egymást. — Az előadó — Zoltán — már fél órája beszélt. Elő­ször arról, hogy sokakat fe­lelősségre kellene vonni a gazdasági helyzet. csődjéért Aztán áttért a politikára, meg arra, hogy ott is válságjelek mutatkoznak, hogy sokan a hatalmukat féltik, hogy nem tudnak és nem is akarnak az új szellemhez igazodni... A botrányok, a korrupciós ügyek következtek. Az előadó mély­ségesen elítélte és nagy fel­háborodással beszélt az ösz- szefonódásokról, már-már azt a meggyőződését sugalmazva a résztvevőknek, hogy a kü­lönféle vezetők között szinte nincs is becsületes ember. A művezető egyre nagyobb döbbenettel hallgatta. Ez nem az a kamasz volt, akit egy­kor megismert. Nem is úgy beszélt, mint akkor, amikor még az ő. majd később a gyár vezetőinek kegyeit ke­reste. Mitől változott meg így? Vagy megint csak a sa­ját jövőjét építgeti? Az lehet- i séges. Az öreg emlékezett ar- i ra, amikor Zoltánt felvették 1 a pártba. Ott ült ő is a tag­gyűlésen és hallgatta a fiú ] szavait, aiki elkötelezettségé- i ről beszélt, meg arról, hogy élete egyik legboldogabb nap­ja ez, hiszen befogadta a kol­lektíva. s ezt azzal hálálja meg, hogy sohasem lesz hűt­len az eszméhez... Igen, va­lami ilyesmit mondott. De melyik eszmére gondolt, mert most mintha „kívülről” be­szélne. És vádc4! Másokat. De kiket? Akik biztatták és se- . gítgttek neki, hogy tanuljon? És minek jött pont ide elő­adást tartani? Persze, már nagyon kevesen vannak itt azok, akikkel valamikor együtt dolgozott, de azért még sokan emlékeznek rá. Közben csönd lett a terem­ben. Az előadó befejezte mondandóját és várta a kér­déseket. Kis mozgás, sugdoló- zás támadt. Elöl egy kar len­dült a magasba, aztán egy másik. Két-három kérdés után az előadó ismét felállt és beszélni kezdett. Az ifjú­sággal kezdte, meg azzal, hogy annak hivatalos szerve­zetei semmit sem tettek az elmúlt évtizedekben a fiata­lokért. Őket tette felelőssé azért, hogy egyre terjed a ki- látástalanság, a tizen- és hu­szonévesek csalódottak, sokan az italhoz, kábítószerhez nyúlnak ... Ennek véget kell vetni és meg kell találni a „bűnösöket”, akik hosszú évek alatt rombolták szét a jövő nemzedékének hitét, s ezzel hatalmas károkat okoz­tak az országnak ... A művezető, szinte tátott szájjal hallgatta az elő­adót. aki egyre jobban bele- lovailta magát a felelősök ke­resésébe, már-már fejek hul­lását követelve. Nem bírta tovább. Felugrott a helyéről: — Elég ebből az ostobaság­ból! — kiáltotta. — Mi eddig is csak dolgozni akartunk és ezután is ezt tesszük. De te, Zolikám, hol voltál akkor, amikor úgymond, minden el lett rontva? Te is ott ültél azok között, és helyeseltél is, akiket most vádolsz. Ha sik­kor becsaptál másokat, most miért ne tennéd meg? Ezt kérdezem én tőled...? A teremben néma csend lett. Csak az előadó állt za­vartan, a szavakat keresve... Csitári János

Next

/
Oldalképek
Tartalom