Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

1980. FEBRUÁR 21.; KEDD &£íwian 3 ÜLÉSEZIK AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA (Folytatás az 1. oldalról.) érdemes tovább gondolkodni egy második kamara szerepén. Felfogásunk szerint a parla­ment első házában a politikai képviseletek dominanciáját kellene biztosítani, és azt az össznemzeti érdekek megje­lenítésének a minél teljesebb körű színterévé téve. Érde­mes ugyanakkor gondolkod­ni azon, hogy bizonyos érdek- képviseleti szempontokat ho­gyan lehet egy második ka­mara keretei között érvénye­síteni, és így az érdekképvi­seleteket bekapcsolni a dön­téshozatalba. Nyitott kérdés ma még a képviselők megválasztásának a formája és technológiája. Ezért az alapkoncepció csak a legáltalánosabb elveit rög­zíti. Külön napirend kereté­ben kell áttekintenünk majd, hogy a pártok jelenlétét és a választásokon történő indu­lását lehetővé tevő új hely­zetben milyen választási tech­nológia szükséges a folyama­tos, fokozatos és kiszámítható átmenethez, amellyel közeled­hetünk a hatalomgyakorlás új formájához. Kizárólagosan versenyjellegű megoldás ma nem ajánlható, mint ahogy egy csupán előzetes megálla­podásokon alapuló megoldás sem látszik célszerűnek. E két formának a kombinációját kell majd megtalálni. K^t további új intézmény a koncepcióban: az alkotmány­bíróság és az állami számve­vőszék. Ez utóbbinak az lenne a funkciója, hogy a végrehaj­tó hatalomtól független intéz­mény ellenőrizze az állami költségvetés, ezen belül a kor­mány és a minisztériumok költségvetésének alakulását, a költségvetésből finanszírozott kommunális, szociális és egyéb célokra rendelkezésre bocsá­tott összegek felhasználását. Ezzel fel lehetne számolni azt az anomáliát, hogy költségve­tési ügyekben a kormány, il­letve a Pénzügyminisztérium önmagát ellenőrizze. Javasol­juk az állami számvevőszék­nek az új alaptörvény elfoga­dását követően létrehozását. Az alkotmánykoncepció rész­letesen foglalkozik az igazság­szolgáltatással; alapvető elvi jelentőségű kérdés a bírói füg­getlenség. amellyel kapcsolat­ban felvetődik összeférése a párthoz való tartozással. Sok országban ez nem összeegyez­tethetetlen; mi is azt a fel­fogást képviseljük, hogy el kell választani az ítélkezési gyakorlatot a magánszférától. Az ítélkezési gyakorlatban a bíró kizárólag a törvényeknek van alárendelve. Ez azonban nem teszi lehetetlenné, hogy a magánéletében politizáljon. Az ügyészség jövőbeni sze­repére vonatkozóan a jelenle­gi koncepció több elgondolást tartalmaz. Ezek előnyeit, hát­rányait az előterjesztés tárgy­szerűen rögzíti — állapította meg Fejti György, majd fel­hívta a figyelmet: a bírói, az ügyészi szervezetnek az átala­kítását csak olyan menetrend szerint szabad megvalósítani, ami egy politikailag meglehe­tősen nehéz és destabilizáló elemekkel terhes időszakban nem zavarja az Intézmények funkcionálását. — Az a szándékunk, hogy az alkotmány a maga teljes­ségében rögzítse a jelképeket — jelentette ki a KB titkára. Várhatóan e kérdések körül különösen emocionális, érzel­mi jellegű viták folynak majd. amelyek részben már el is kezdődtek, mint például a Magyar^Népköztársaság hiva­talos címeréről. E viták lezá­rása korai lenne; s az is nagy baj lenne, ha az állami jelké­pek. szimbólumok körüli vita uralná az alkotmányvitát. Cél­szerű lenne e kérdésekben is higgadtan kialakítani az ál­láspontot. Az állami címert illetően azt kell eldönteni, hogy megtartjuk-e a jelenlegi címert, ami ellen sok érvet mondtak már eddig is. Ha nem. abban kell áljást.fqgial- ni. hogy új címerre teszünk-e javaslatot, vagy valamelyik korábbi hagyományoshoz té­rünk vissza — mondotta vé­gezetül. az egyszemélyi, kellő hatás­körrel rendelkező államfői in­tézmény a jobb megoldás. Mégpedig úgy, hogy több je­lölt közül közvetlen szava­zással választanának a jö­vőben elnököt. A vita tapasztalataiból egyértelműen megállapítható volt, s ezt Szűrös Mátyás meg is fogalmazta: a párt tudatában van az alkotmány politikai jelentőségének, és ezért nem fűződik érdeke ah­hoz, hogy az alaptörvényben meghatározandókat a társa­dalomra erőltesse. Éppen el­lenkezőleg, a pártnak azt kell tudatosítania, hogy az alkot­mány társadalmi alapokon történő megalkotásának fo­lyamatában az MSZMP lehe­tőséget Iát a nemzeti méretű összefogás megteremtésére. A vitában tizenöten fejtet­ték ki véleményüket, öten pe­dig írásban adták be hozzá­szólásukat. Az elhangzotta­kat Fejti György összegezte. Hangsúlyozta, hogy a sokszí­nű polémiában részt vevők rámutattak az alkotmányozás folyamatának bonyolultságá­ra, összetettségére, sőt több buktatójára is. Kijelentette: az alkotmányvitának a mos­tani KB-ülés csak a kezde­te, s a testület várhatóan még többször foglalkozik ezzel a napirenddel. Ezután az elnöklő Grósz Károly javasolta, hogy az írásban kiküldött határozati javaslatot fogadják el. Esze­rint a KB javasolja, hogy az alkotmányról rendezzenek népszavazást, a témáról a tes­tület a viták menetében is kapjon tájékoztatást. Indítvá­nyozta továbbá, hogy a ha­tározatot egészítsék ki azzal: a párttagság kapjon megfe­lelő érvanyagot a vitához, va­lamint hogy a Központi Bi­zottság által kiküldött, az al­kotmány kérdésével foglalko­zó munkabizottság mandátu­mát hosszabbítsák meg az alaptörvény végleges jóváha­gyásáig. A Központi Bizottság kérje fel a párttagságot, hogy az alkotmánykoncepció tár­sadalmi vitájában aktívan ve­gyen részt. A Központi Bizottság a to­vábbi vita alapjául egyhan­gúlag elfogadta az előterjesz­tést, illetve a főtitkárnak a határozati javaslatra vonat­kozó kiegészítéseit. Ezt követően — a napirend­nek megfelelően — a párt ag­rárpolitikájának megújításáról terjesztett elő javaslatot irá­nyt PáT, a Központi Bizottság titkára. Áttérni a pia ti termelésre Elfogadták az előterjesztést Már a napirend előadói be­szédéhez kapcsolódó kérdé­sek, s a vitában felszólalók többsége is jelezte a témakör politikai fontosságát, kifejt­ve a Központi Bizottságnak azt az igényét, hogy a tes­tület az alkotmány koncepció­ja kapcsán a legfontosabb po­litikai kérdésekkel foglalkoz­zon, s az alaptörvény megha­tározó elemeit szükség esetén többször is tárgyalja. Mar­kánsan kirajzolódott a testü­let tagjainak az az igénye — közvetítve az alapszervezetek álláspontját is —, hogy a párt­tagság minden lehető fórumon vegyen részt az alkotmány­vitában, hiszen eredményes szereplése jótékony hatást gyakorolna az önbizalom visz- szaszerzéséhez is. A felszólalók mindegyike elfogadta a további vita, il­letve az alkotmány tervezeté­nek alapjául a most előter­jesztett koncepciót, azt, amely egyébként néhány nap múlva az Országgyűlés elé is kerül. Egyetértés mutatkozott ab­ban, hogy « jelenlegi társa­dalomfejlődési folyamatban meghatározó szerepe van az új alkotmány kimunkálásá­nak. Lényeges ugyanis, hogy időtálló elveket, előremutató, progresszív tendenciákat rög­zítsen, ugyanakkor nyitott maradjon, ne zárja le a kí­vánatos társadalmi, politikai fejlődés útját. Az alapelvek elfogadására a nézetazonosság volt a jellemző, az egyes részkérdésekben, s különösen néhány új jogintézmény be­vezetésében olykor eltérő vé­lemények is hangot kaptak. Majd mindegyik hozzászóló érintette az államforma meg­határozásának problémáját, amely körül már az eddigi viták során is élénk polémia bontakozott ki. Többen fel­hívták a figyelmet arra, hogy e témakörben a politikai ra­cionalitás alapján legyen kez­deményező, figyelembe véve a párttagság politikai hangula­tát is. A Magyarország külpolitikai alapelveivel foglalkozó al­kotmányi fejezetek kapcsán felvetődött: ez a fejezet tér­jen ki a Magyarország és a szomszéd országokban élő magyar nemzetiségek kapcso­latára is, aláhúzva, hogy hi­dat alkotnak a népek között. Sok hozzászóló foglalkozott az Országgyűlés szervezetével, hatáskörével s a képviselő- választások témakörével. Szű­rös Mátyás például beszámolt arról a feszültségről, amelyet a képviselőkben az vált ki, hogy bizonyos szervezetek és személyek hangoztatják a mostani összetételű Ország- gyűlés alkotmányozásra való alkalmatlanságát. Elmondta azt is, hogy valamennyi kép­viselőt nagymértékben fog­lalkoztat a parlament jövőbe­ni szerepe és a választási rend­szer újraszabályozása. Egy­értelmű az a véleményük — s ezt a KB titkára is magáé­nak vallotta —, hogy erős parlamentre van szüksége az országnak. Magyarország gazdasági rend­jének alkotmányi rögzítésével, illetve a tulajdonviszonyok alapelveivel foglalkozva töb­ben is véleményt nyilvánítot­tak. Ügy vélték: helyes az a vitában is kialakult állás­pont, hogy a tulajdonról, a gazdaságról szólva az alkot­mány elsősorban közhatalmi jogosítványokat, jogi megkü­lönböztetéseket tartalmazzon. Az alkotmányi koncepció igazságszolgáltatással, a bíró­sági, illetve az ügyészi szer­vezet felépítésével kapcsola­tos részéhez megjegyzést fű­zők kiemelték: a jog az ál­lam,ii akarat kifejezője, „de jaj annak a jognak, amelyik­nek nincs politikai tartalma”. Majd mindenki érintette a köztársasági elnöki intéz­mény bevezetésének, a Mi­nisztertanács szervezetének és működésének kérdéseit. Egy­öntetű vélemény alakult ki a tekintetben, hogy a jelen­legi kollektív testület helyett — Mai napirendünk egy ré­gebben folyó, de szándékaink és a felgyorsult világ körül­ményei miatt egyre intenzí­vebbé váló gazdasági megúju­lás, reformfolyamat része, s egy későbbi markáns gazda­ságpolitikai fordulat meg­alapozásának egyik eleme — mondotta bevezetőben. — Mi itt legutóbb a politikai válto­zások ésszerű, a társadalom által követhető üteme, s ami még fontosabb, előremutató, vissza _n_em fordítható iránya mellett "voksoltunk. A gazda­ság előtt tornyosuló, megol­dásra váró feladatok ugyan­akkor a gazdasági megújulás gyorsítását, a gazdasági kér-, désekkel való aktívabb foglal­kozást igénylik. Joggal hang­zott ez el a Központi Bi­zottság legutóbbi ülésének Vi­táján, mint ahogy az is, hogy: a társadalmi átalakí­tás akkor lehet eredményes, ha a politikai és a gazdasági reformfolyamatok összehan­goltak. A Politikai Bizottság azért javasolta az elmúlt há­rom évtized egyik sikeres te­rülete, az agrárpolitika to­vábbfejlesztésének megtár­gyalását, mert egyrészt gaz­dálkodásunk megújítása az élelmiszer-termelésben is új követelményeket támaszt, más­részt pedig az élelmiszer-ter­melés fejlődése — számos belső és külső ok hatására — az utóbbi években lefékező­dött és napjainkban sok me­zőgazdasági és élelmiszer-ipari üzem napi gazdálkodási gon­dokkal küzd. Az agrárpolitika felülvizs­gálatára irányuló munka az MSZMP kezdeményezésére tu­dományos és társadalmi fó­rumokon már közel egy éve folyik. A Politikai Bizottság az elmúlt hónapban megtár­gyalta e politika megújítására készített javaslattervezetét. Az ott kialakult állásfoglalás sze­rint javasolja a Központi Bi­zottságnak, hogy most első olvasatban tárgyalja meg a tézistervezetet, majd járuljon hozzá, hogy ezt követően szak­mai, tudományos, érdekképvi­seleti fórumokon — és termé­szetesen az érintett pártszer­vezetekben — minél széle­sebb körben mondhassanak véleményt a javaslatokról. Élelmiszer-gazdaságunk az elmúlt évtizedek során a ma­gyar gazdaság és társadalom olyan biztos pontjává, stabi­lizáló tényezőjévé vált, ami­ről a jövőben sem mondha­tunk le és nem is akarunk le­mondani. A jövő sikeres agrárpoliti­kájának kialakításánál először is számba kell venni azokat a körülményeket, amelyek indo­kolttá teszik az agrárpolitika megújítását. Elsőként a nem kielégítő érdekeltséget és pia­ci alkalmazkodóképességet, amelyek együtt vannak jelen és egymás hatását erősítik. Sok piacon a kínálat lényégében felülmúlja a fizetőképes ke­resletet. Miután a piaci viszo­nyokban nem várható érdem­leges változás a következő években, fokozott mértékben kell alkalmazkodni a külön­leges. magas minőségű piaci igényekhez, mert a magasabb minőség nagyobb piaci esélyt és nagyobb jövedelmezőséget jelent. Lényegi változást jelent, hogy a „feleslegek” értékesíté­sének gyakorlatáról a „piaci termelés” gyakorlatára kell áttérnünk. Ilyen típusú szem­léleti, szervezeti és érdekelt­ségi korszerűsítés nélkül a mai pozícióink megőrzése is kétsé­gessé válik. A mezőgazdaság többszekto- rúságának fejlesztéséről szól­va rámutatott, hogy a több- szektorúság eddig is jellemző­je volt az ágazatnak, hiszen az állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek, szakszövetkeze­tek és ezek társulásai mellett jelentős súlya van a háztáji - és kistermelésnek is. A jövő­beni változás lényege, hogy az esélyegyenlőséget mint rende­ző elvet érvényesítő jogi és közgazdasági szabályozás mel­lett lényegesen bővülhet a kis­termelés, a magángazdaságok súlya i^, ha áz a gazdasági versenyben hatékonynak bizo­nyul. A nagyüzemi szervezeti ke­retek és autonómia korszerű­sítése során ugyancsak meg kell haladni az eddigi lehető­ségeket és gyakorlatot. A je­lenlegi rperev, rugalmatlar kereteket, tovább kell fejlesz­teni, hogy alkalmasak legye­nek a piachoz való rugalmas igazodásra és az emberi kez­deményezőkészség, vállalkozás kibontakoztatására. A tulajdonviszonyoknak i népgazdaság egészében indo költ továbbfejlesztése mellet az agrárpolitika megújítása is igényli a szövetkezetpolitikc kórszerűsítését. Az elmúlt idő­szakban a szövetkezeti sajátos­ságok kellői érvényesülését, s főleg a tagok tényleges tulaj­donosi pozíciójának gyakorlá­sát nem tette lehetővé a dön­tően szövetkezetekre is alkal­mazott, az önállóságot nagy­mértékben korlátozó állami jogi és pénzügyi szabályozás Ezért a szövetkezeti törvén? korszerűsítése keretében lehe tővé kell tenni, hogy önkor­mányzati hatáskörben a va gyonnövekedés egy része felet a tagok meghatározott tulaj­donosi jogokat gyakorolhassa­nak. jel mutat arra. hogy a mező- gazdaság jövedelmezősége rom­lott. a mezőgazdasági nagy­üzemek egyre szélesebb köré­ben az egyszerű újratermelés pénzügyi feltételei is hiányoz­nak, az eszközállomány el- használódottsági foka növek­szik. Az élelmiszergazdaság alap­vető feladata továbbra is a belső piac kielégítése lesz. Az viszont már nagyon is figye­lemre méltó változás, hogy a jövedelemalakulás, -differen­ciálódás hatása érzékelhető lesz az élelmiszerek belföldi keresletében is. A belső piacon várható vál­tozások mellett, újra kell ér­tékelnünk élelmiszerexpor­tunk mértékét, piaci lehetősé­geit. és ennek nyomán az ösz- szetételét. Az országnak a jö­vőben is szüksége lesz arra ar exportra, amely az elmúlt évben kereken 1.5 milliárd dollárt és 1 milliárd rubelt hozott. Exportpozícióink azon­ban az elmúlt évtizedben je­lentősen megváltoztak: a het­venes évek közepétől a világ­lványi Pál a továbbiakban elmondotta: az új agrárpoliti­kai koncepció egy korábbi változatát véleményezésre megküldték néhány alternatív szervezetnek is. Azóta az ag­rárpolitika megítéléséről más szervezetek is véleményt mondtak; néhány közülük ön­álló agrárpolitika kidolgozását kezdte meg. — Az alternatív szervezetek véleményében közösnek mond­ható az elmúlt negyven év igen éles kritikája, sok esetben az eredmények lebecsülése. Égy részük a szövetkezeteket, az egész szövetkezeti mozgal­mat elhibázottnak, sztálinista képződménynek tekinti. Egye­sek a jövőt a farmergazdasá­gokban látják, és új földosz­tást hirdetnek. A mozgalom értékeit mél­tatva kiemelte: mezőgazdasá­gi termelőszövetkezeteinkre kezdettől jellemző a szövetke­zeti demokrácia érvényesítése. Ez több százezer embert taní­tott meg a demokrácia lénye­gére, a közösség szerepére, értelmére. Nem új földosztás­ra és ennek alapján a mező- gazdasági üzemeket felváltó farmergazdaságokra van tehát szükség. De szükség van a családi vállalkozások és ma­gángazdaságok szerepének nö­vekedésére, valós hatékonysá­gi előnyök alapján. Ennek elő­feltétele egy szektor- és szer­vezetsemleges szabályozás. — Az agrárpolitika megújí­tása kölcsönösen összefügg a politikai-gazdasági reformfo­lyamattal. Csak akkor lehet sikeres, ha a társadalom és a gazdaság egészében következe­tesen megvalósul a reform. Ugyanakkor a politikai, gaz­dasági reform sem bontakoz­hat ki az agrárpolitika meg­újítása nélkül. Tervünk az, hogy egy olyan — az élelmi­szergazdaság egy új, sikeres korszakának kibontakoztatását ■célzó. — tézistervezettel je­lenjünk meg a társadalom szé­les nyilvánossága előtt, amely alkalmas alapot nyújt a szé­les körű társadalmi vitához és ennek tapasztalatai felhaszná­lásával a végleges tézisek ki­dolgozásához, a párt agrárpo­litikai koncepciójának meg­ismertetéséhez, elfogadtatásá­hoz és az érdekeltek mozgó­sításához. A Központi Bizottság ked­den reggel 8 órakor az ag­rárpolitika megújítására vo­natkozó előterjesztés vitájá­val folytatja ülését. HARM A TCSEPPEK Kishölgy Először csak annyit értett, hogy „a ta­nácstól”. Nem járt ő ott! Mit akarnak tő­le?! Vékonyka kabátjában fázósan állt a kapunál a Kishölgy, beengedte. Még meg­fázik! Odabent azután *papírt mutatott. Nem nagyon látta, mert a rosszabbik szemüvege volt rajta. Csak a nagy betű­ket a papír tetején: „IGAZOLVÁNY”. Né­kem semmi dolgom a tanáccsal, mondta. Álltak a konyhában. Este még jó, hogy el­mosta az edényt. Most ott csúfoskodna. Csak a bádogbögre volt elöl, amiből a teát itta reggel. Milyen finom volt! ö szedte, szárította. Még a mamától tanulta. Meny­nyi esztendeje annak? Hetvenöt, nyolcvan? Pici volt. Az biztos, hogy pici. arra em­lékezik. Akkor kezdte mutogatni a Mama, „ládd-é kisfiam, ez jó lesz, ládd-é, ilyen­nek kell lennie a levelének ...” A Kishölgy papírokat vett elő. Mit akar­hat? „Tetszik tudni János bácsi, ügye, szólíthatom így, a tanácsvébé elhatározta, hogy a nyolcvanon felüli öregeket össze kell írni. mert elsősorban nekik kell ad­ni a segélyből...” En nem kértem semmi­féle segélyt!" Tudjuk. Persze hogy tud­juk. Éppen azért. Egyedül tetszik élni, ugye?” Egyedül? Mi az, hogy egyedül? Tele van ez a ház! Ha akarja, akkor a Mamát hívja elő. beszélgetnek. Mintha tényleg ott lenne! A kendő alól kikandi­káló kék szemének a melegét most is érzi. S ha akarja, akkor Boris jön elő. Sokszor akarja. Látod-e. mekkora vén bolond lett belőlem? Boris mosolyog. Mint ötvenöt éven át. Ríni soha nem látta. Pedig mennyi oka lett volna rá! Mitől tudnak ilyen kemé­nyek lenni az asszonyok? Hát egyedül, igen. egyedül, mondta a Kishölgynek nagy sokára válaszként. Tes­sék már leülni, folytatta, én már elfele­dem olykor az illendőséget, öreg vagyok. Meg nem nagyon jönnek hozzám. „Éppen ezért a tanácsvébé arra is határozatot ho­zott, hogy akiknek szüksége van rá, azok­nak gondozónőt...” Még csak az kellene! Nem szorul ö senkire! Hiszen kérdezgették a szomszédok nemegyszer: ..hozzunk va­lamit a boltból, János bácsi?” Nem, nem, köszönöm. Fiatalok. Van azoknak kazal- nyi gondja. A házuk még most sincsen bepucolva. Pedig van annak már két esz­tendeje is, hogy ide költöztek. Vagy há­rom? Négy? Ki számolja már az időt? Az éveket? A napokat, azt .igen. A holnapot. Hogy megjön-e? Avagy ... Köszönöm én a kedvességüket, de né­kem nem kell gondozó. Elvagyok én ma­gammal. Megyek a boltba is. ha kell, s látja-e. rend van a portán. Nem szabad elhagynia áz embernek magát, mert ak­kor sajnálják, s akit sajnálnak, annak már ... Minek beszél annyit? Biztosan siet ez a Kishölgy, el kell még mennie sok helyre. Sok a faluban az öreg. a boltban hallja, „hát bizony elment a Terus néni is. tudja János bácsi, a Birtalanné ...” Tudja. A Terus! Hát hiszen azt a két osz­tályt. amire telt. együtt járták ... Elment hát a Terus is? Ki maradt? A habókos Kati. De az intézetben van. Valahol. Ha még él. Múltkor hallotta, él, volt benn nála a lánya. Azóta? Valamilyen papírokra írogatott a Kis- hölgy. Mit írhat? És minek? Nincsen ne­ki dolga a hivatallal. A viláagal is kevés. Egyre kevesebb. A doktor? Csak arra ne szoruljon! Kedves ember, de mit tehet a Kaszás ellen? Az mindenkinél nagyobb úr. Akkor meg. minek erőlködni? Azt mondta a Kishölgy, „én most majd be­adom a papírt a vébetitkárnak, tetszik tudni, ö fogja össze ezt a munkát..Mit feleljen? Nem érti ő ezt. Nem kért ő sem­mit. Megvan ő. Más ne bajlódjon azzal: hogyan. Jót akar ez. a Kishölgy biztosan, de... Hát nem kérek én semmit, ezt fe­lelte neki. „Tessék csak ezt ránk bízni, a vébéhatározat...” Csukta a kaput a Kis- hölgy után. A ház sarkától egy darabig még nézett utána, merre megy. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom