Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-20 / 43. szám
4 1989. FEBRUAR 20., HÉTFŐ Mint festmény mellett a grafika Pantomimesek-munka nélkül Tökéletesen összehangolt mozgás jellemzi Laczkó Vladimír és Kiss Tamás játékát Két fehérre festett arc, meredt tekintet. Értetlenül bámulják a teli kólásüvegeket. Szeretnék megfogni, de lehetetlen. Gömb veszi körül. Kör. betapogatják, erőlködnek, próbálják megemelni, ám hiába. A gömb ugyanis — láthatatlan. S a két férfi csupán mímeli e műveleteket. Mozdulataikkal mesélik el a cselekményt. A sashalmi kisdiákok lélegzet-visszafojtva figyelik a szentendrei pantomim duó két tagját. Amikor a művészek feléjük intenek, s jelzik, kísérletezhet közülük bárki, máris akad vállalkozó. Ám neki sem sikerül. A következőnek sem. Mivelhogy pontosan utánozták, amit láttak. Lám, megér- tették a jelbeszédet. Nemcsak az ókori görögök, hanem a rómaiak is kedvelték az effajta előadásmódot. Fogalmaik szerint a pantomim a beszéd nélküli színjátékot jelentette. Űjbóli felvirágzása a francia J. G. Nővérré révén következett be a XVIII. században. Ma is ott a legelterjedtebb. A nyugati országokban szép számmal akadnak követői, s kialakult a közönsége. Nálunk azonban sohasem fogadta be igazán a színházművészet. Pedig az ötvenes években olyan neves művelő« akadtak, mint Barlangiig István. Később azonban úgy ítélték meg a pantomimet, hogy mivel az nem beszél, nem alkalmas a szocialista realizmus kifejezésére. Ugyanakkor külföldi színi- akadémiákon , tantárgy e művészeti ág. Etűdökből építve Nem is volt könnyű dolguk a szentendrei pantomim duó tagjainak, amíg elérkeztek odáig, hogy magas színvonalú előadásokat tudnak tartani. Csakhogy erre ritkán van igény. — Gimnazista koromban irodalmi színpadon játszottam, szavaltam — meséli Kiss Tamás, aki szabadúszó és a zsámbéki tanítóképző levelező hallgatója. — Ám hangadottságaim nem megfelelőek, míg a mozgásom az. Emiatt tanácsolta egy iskölatársam, hogy keressem meg a KISZ művészegyüttesét, ahol Karsai János vezeti a pantomimstúdiót. Közben jártam más mozgásműhelybe: Angelusz Ivánhoz. Itt azonban nemcsak ő tanított bennünket, hanem külföldi mesterek is. A híres amerikai Jancytól dinamikus pantomimet tanultam, aztán megismertem a kontakttánc alapjait. Laczkó Vladimír már végzett gépészmérnök volt, amikor egy lengyel pantomimegyüttes előadását látta. Felötlött benne, hogy ezt talán ő is meg tudná csinálni. Nagy nehezen rátalált a Karsai-stú- tíióra. Ez azonban egy másik volt, amelyik az angyalföldi József Attila Művelődési Központban működött. Szavait idézve — a szó klasszikus értelmében vett kultúrház volt. Egymással a Karsal Mim Rt.- ben ismerkedtek meg, s itt dolgoztak 1985-ig. Ebben az esztendőben Kiss Tamás tett egy „kitérőt” — vagy inkább több lépést előre? Fél éven keresztül ugyanis Párizsban fejlesztette tovább tudását Daniel Larrieux-nél és Etienne Decroux-nál. — Tulajdonképpen meddig tanul egy pantomimes? — Talán mindig — feleli Kiss Tamás. — Az alapiskolában el kell sajátítani a testismeretet, a testmozgást, amely kicsit határos a keleti meditativ mozgáskultúrával. Aztán következnek a technikai elemek: például fal, fiktív tárgyaik megjelenítése. Külön feladat a pantomimes járás, Vagyis a testkoordinációs rendszer kialakítása. Magasabb lépcsőfokot jelent már — s ez nyugaton is plterjedt — a különböző lelkiállapotok megjelenítése. Erre Etienne Decroux dolgozott ki többféle módszert. Hazatérése után paczkó Vladimírral elhatározták, hogy önállósulnak, s közös programot terveztek. Olyan, etűdökből felépített előadásokat, mint amilyet a oiiklk elején idéztem. — Miért fontos ez a művészeti ág? — Amiért bármelyik másik, amiért a grafika fontos a festmény mellett — fogalmazza meg rövid töprengés után Kiss Tamás. — Ezt a kérdést ketté lehet bontani — szólal meg Laczkó Vladimír. — Egyrészt úgy: nekünk miért fontos. Ez a kifejezésforma számunkra teljesen természetessé válik. Annak ellenére, hogy rejtvényfejtő játék a közönségnek. Másrészt sajátos lehetőségei vannak, így a sűrítés, illetve a tágítás. Hosszú időiket lehet tömöríteni egy etűdben néhány percben. Például egy életutat, a születéstől a halálig. S nagyon hatásos lehetőségeket ad, mert bármit el lehet játszani. Nem véletlen, hogy az eléktroniíkus zene minden pantomimelemet felhasznál, akárcsak a modernnek nevezett tematikus balett. Játék a nézőknek — Mi befolyásolja a téma- választást? — Sokféle pantomimstílus létezik, önmagában már ez is meghatározó. Mi azt gondoljuk, annak a játéknak van igazán értelme, ami felfogható, követhető, s a nézőnek is jelent játékosságot. Sajnos, az olyan témák — mint például az ember gondjai, valaki le akarja küzdeni a nehézkedési erőt, az emberi test szépsége — itthon nem találnak közönséget. Olyannyira nem, hogy a tanításon kívül munkánk alig akad. Kecskeméten oktatjuk mozgásművészetre a színészeket. A szentendrei pantomim duó etűdökből összeállított műsorában egyaránt megtalálható a humor és a tragikum — Pedig ha nem csinálunk ilyesmit, elmaradunk — állítja Kiss Tamás. — Az alapformanyelvből lehet építeni ilyen előadásokat, de ezek legfeljebb a szakmát érdeklik. Fellépés csak ritkán — Képes-e tükrözni e művészeti ág a társadalom közérzetét, a napi politikát? — Néhány évvel ezelőtt — meséli Laczkó Vladimír — kitaláltunk három olyan etűdöt, amelyek, ha filmre kerültek volna, ma értékesek lennének, mert jelzésnek is felfoghatók. Éppen arra utaltak, ami napjainkra kialakult a társadalmi életben. Mélyebb tartalmúak voltak, mint egy humorista produkciója, aki elcsíp valamit a felszínből és poénná formálja. — A pantomim tehát alkotómunka? — Mindenképpen. Bár egy időben nemcsak ezt, hanem a színész tevékenységét sem tekintették annak. Valamelyikünk kitalál valamit, megpróbálunk hozzá formát, zenét találni. Elrendezzük a teret magunk körül, fény- és hang. technikai megoldást keresünk. Előadás előtt tanulmányozzuk a környezetet. Mondhatom, a fellépés a legjobb gyakorlás. Erre azonban titkán adódik lehetőségünk... Vennes Aranka A változó és egyre jobban pluralizálódó társadalmunkban sürgetően vetődik fel az emberi jogok kérdése. Ugyanis ez óriási téma, s egyre többet beszélnék róla. Az emberi-állampolgári jogok alkotmányban való megjelenésének lényeges nemzetközi összetevői is vannak. Foglalkozik vele az ENSZ alapokmánya, a helsinki nyilatkozat, de más okmányokban is bőven találunk rájuk utalást. Hazánkban, de az egész közép-kelet-európai régióban időszerűvé vált ennek vizsgálata, megfelelő értékelése. Persze kérdés, vannak-e egymástól gyökeresen eltérő polgári és szocialista emberi jogok vagy csak emberi jogok léteznek? Erről is folyik a vita. S ebbe szól bélé Földesi Tamás könyve, amelyben a szerző megpróbál a marxizmus szellemében demokratikus és humanista válaszokat adni. A Kossuth Kiadónál Emberi jogok címmel megjelent kötet átfogóan tárgyalja a témát és hasznos következtetéseket von le a mai, közéletünk iránt érdeklődő ember számára. Földesi Tamás áttekinti, hogy a marxizmus klasszikusai hogyan vélekedtek az emberi jogokról. A szerző hangsúlyozza, hogy elsősorban abból a szemszögből vizsgálták, hogy mennyire elégítette ki a munkásmozgalom szükségleteit és igényeit az emberi jog. Bírálták a polgári fejlődést, mert nem mindenben biztosította az ember szabad fejlődését. —Marx szerint „az emKörnyezefvédelem a pedagógus- képzésben Befejeződött Felsőtárkányban a Környezetvédelem, a pedagógusképzésben címmel február 16—18-án megtartott országos elméleti konferencia. A tanácskozáson előadást tartott Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter, Láng István, az MTA főtitkára és Pusztai Ferenc művelődési miniszter- helyettes. Az előadásokat követő vitában — melyben részt vettek tudósok és az alternatív csoportok: a TDDSZ, a FIDESZ, az ETK és az IKSZ képviselői is —, intézménytípusok szerint is vizsgálták a szükséges teendőket. A konferencia részvevőinek egységes megállapítása szerint a hazai környezet romlása a jövőnket fenyegető egyik legsúlyosabb válság. A gondokkal nem tartanak lépést az intézkedések, a gazdasági preferenciák között a környezetvédelem nem jut fontosságának megfelelő helyhez. Sürgető, hogy a társadalom környezet- védelmi szemléletének alakításában a szervezett oktatási formák is nagyobb szerepet vállaljanak. A jelenlegi magyar oktatási rendszer (a köz- és a felsőoktatás egyaránt) összességében nem felel meg a környezetvédelem igényeinek, mert nem áll rendelkezésére sem megfelelő személyi háttér, sem kielégítő anyagi-technikai eszköztár. A környezeti nevelés fejlesztése érdekében a konferencia résztvevői szerint mindenekelőtt a jövő pedagógusainak képzésében, felkészítésében van szükség változtatásokra, így segíthető elő leginkább, hogy a társadalomban mielőbb széles körben megjelenjenek a korszerű ökológiai szemlélet elemei. Környezetünk állapotát tekintve ugyanis a védelmet célul tűzni már ma sem elegendő. Meg kell tanulnunk azt is, hogyan óvjuk a természetet. A konferencia résztvevői sürgetőnek tartják, hogy az illetékes állami szervek — így elsősorban a konferenciát rendező művelődési, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium —, határozzák meg saját és közösen végzendő feladataik programját, az oktatás, a művelődés ez Irányú feltételeinek javításában. Fontosnak tartják, hogy ajánlásaik sorsáról, az intézkedésekről az illetékesek a nyilvánosság előtt adjanak tájékoztatást. TV-FIGYELŐ HM TÜKÖR. Unom a politikát, inkább szeretnék egy kisbabát — dalolta annak idején (és dalolja ma is egy hanglemezen) az István, a király egyik asszonyalakja. Ez az énekszám nyilván sok televíziónézőnek eszébe jut manapság, hiszen szorgalmas kapcsolgatásai közepette minduntalan, valami olyan közérdekű eszmecserére, vitára kénytelen fi. gyelni, amely zömében politikai töltetű. Itt volt például a csütörtöki Hazai tükör. Hát ebben sem valami csendesen közömbös társalgás folyt, hanem a legfrissebb pártaiapítási törekvésekről vallottak az illetékesek, s ráadásul úgy, hogy közben a visszaigényelt (-követelt?) székházak képei is rendre megjelentek a képernyőn. S szintén itt volt a következő napon, pénteken, a meglehetősen unalmas és tanáro. san didaktikus Égető Eszter után (erről a máris nyilvánvalóan félresikerült Németh László-adaptációról majd még szó lesz ebben a rovatban), nos, az egyetlen mostanság látható újdonságot követően Ráday Mihály is igencsak politizált. Pedig ezt a szót szinte ki, sem ejtette, mégis szinte valamennyi bejátszása az elszabott, elrontott eszmék tárgyi megtestesüléseit panaszolta el. A maga csendesen dörmögő stíluséiban egyebek között lakótelepeink uniformizált sivárságán kesergett, hogy tudni, illik manapság már a hazai városok is szinte megkülönböztethetetlenek, hiszen még azok a belső településrészek is -a csákányok áldozataivá válnak, afnel^fek még ü'gyíáTfóff őrzik a régi jellegzetes képet, településszerkezetet. És ráadásul még a megkímélt házak is olyan új elemeket — kapukat, tetőszerkezetet stb. — kapnak, amelyek mindenestül idegenek tőlük, pedig hát ez a pótlás igazán nem annyira pénzen múlik, hanem ízlés, szakértelem és odafigyelés kérdése. VISSZHANG. Lévén ezeknek a napoknak, heteknek a televíziós műsora valóban erősen politikai jellegű, maguk a lapokban megjelenő recenziók is általában a műsorfolyammal, annak megújult szerkezetével és nem egyes mutatványokkal foglalkoznak. Attól kezdve, hogy megdicsérik az illetékes szerkesztőségeket, mert az esti mese — ha rövidített változatában is — visszatér az egyes csatornára, egészen addig, hogy tényleg milyen jó ötlet voit a kettesen bevezetni az időnként valóban szenzációkkal kirukkoló Napzárlát. Olyan rangosabb mű ugyan, is egyáltalán nem kerül mostanában a programba, amely az egyedi, megkülönböztetett elbírálást megkívánná. Film — máshonnan vett áru — követ filmet, felújítás újrázást, ám igazi televíziós eseményt jelenleg nem regisztrálhatunk. Még a közelmúltban megtartott, nagy hullámokat kavart díjkiosztásról is úgy vélekedett az egyik tudósítás, hogy az a padlássöprés jegyében zajlott le, tehát szinte olyan tévéjátékok, -filmek jöhettek számításba, amelyek utolsó utáni tartalékokként lapultak valamely fiókokban. S van is ebben a keserű kifakadásban valami... SPORT. Hanem aki csak egy icipicit is érdeklődik a sport iránt, az jelenleg nem panaszkodhat. A kettes műsorban — hol is másutt?! —csőstül zúdul ránk a viadalok egész sora. Vitray Tamás veres zakóba öltöztetett (egyelőre még fáradhatatlannak látszó) munkatársai jobbnál jobb esemé- ,nyek között válogatnak, és •általános örömünkre, az idővel sem kell sporofniuli Kedves ötlet volt annak a naptárfélének a felállítása is, amelynek lapjait minden alkalommal szertartásosan leté- pegetik, és egyáltalán, nagyon jól ki van találva ez a rovat. A legeslegutolsó sportszenzáció természetesen a bokszvilágbajnokság döntőjének a közvetítése volt, amelyet igazán profi módon vezényeltek végig. Köszönet érte! Akácz László Könyv egy sokat vitatott témáról Emberi |ogok bért szellemnek a benne rejlő törvényeit követve szabadon kell fejlődnie és lehetőségének kell lennie, hogy elért eredményeit közölje, mert ha erre nincs módja, a tiszta, éltető folyam dögletes mocsárrá válik.’’ Marx különösen a Zsidókérdéshez című tanulmányában foglalkozott sokat ezzel a kérdéssel. Ebben írta le a személyiségi jogra vonatkozó nézetét, amely szerint a jogok az emberek egészét védik az állammal és egyéb önkénnyel szemben, s ennyiben nemcsak az önzés sajátos kifejezései, hanem általános értékek. A továbbiakban a szerző leírja, hogy az emberi-állampolgári jogok hogyan fejlődtek a közép-kelet-európai államokban történelmük során. Hogyan viszonyult a politikai rendszer és a hatalom egymáshoz, mennyiben és hogyan változtak az állampolgári jogok az egyes időkben, s milyen formákban történt meg az alkotmányos szabályozás az emberi jogok vonatkozásában.' A közép-kelet-európai országok hatalmi-politikai struktúráját általában az jellemzi, hogy igyekeztek korlátozni az emberi-állampolgári jogok egy részét. Ennek több oka is volt. Mindenekelőtt az, hogy ezekben az országokban fel kellett számolni a feudális társadalomból származó maradványokat, a társadalmi egyenlőtlenségeket, és a későbbi időszakban, 1945 után a fasiszta rend által létrehozott jogtalanságot. Később deklarálták ugyan az emberi jogokat, de nem valósították meg teljesen, hiszen az emberi jogok érvényesülése leszűkült a gazdasági, szociális és kulturális jogokra. A következő fejezetben szemügyre veszi az emberiállampolgári jogok koncepcióját polgári és szocialista társadalomban. Egyben azt vizsgálja, hogy a szocialista emberi jogok hogyan viszonyultak a jogrendszerhez, mennyire érvényesültek. Kifejti az emberi-állampolgári jogok kontinuitásának elméletét, elemzi szerepét az új értékhierarchiában. S végül a személyiségi jogokat elhelyezi az új társadalmi értékrendszerben. Hangoztatja, hogy az emberek nem az államtól kapják alapvető jogaikat, hanem általában vannak emberi jogaik. Ennél alább nem adhatja az emberiség. Az emberi jogok az emberhez méltó lét szerves részei, tartozékai, egy szabad társadalom fennmaradásának garanciái. Ezért ezek a jogok a társadalom tagjait nem állami kegyként, hanem emberi mivoltuknál fogva illetik meg. Bár Földesi Tamás nem utal rá, de bizonyos, hogy könyve nagy segítséget jelent napjaink vitájához, a készülő új alkotmánytervezet kidolgozásához. Ezzel kapcsolatos véleményét az előszóban fejti ki. Hangsúlyozza, hogy a közép- kelet-európai országok lényegileg egypártrendszerű politikai struktúrája egy sajátos kényszerhelyzet következménye, annak megnyilvánulása, hogy társadalmi-történelmi okok következtében ezek a rendszerek nem érzik elég stabilnak és erősnek magukat ahhoz, hogy a pluralisztikus felépítés esetén is megmaradjon a kommunista pártok hegemóniája. Mégis szükség van a pluralizmusra, mert ennek hiánya nagyban hátráltatta e társadalmak fejlődését, s hozzájárult azokhoz a működési zavarokhoz és társadalmi válságokhoz, amelyeknek hazánkban is tanúi vagyunk. Mindenesetre a kötet elolvasása után tisztábban látunk az emberi jogok kérdésében. Megtudhatjuk belőle, hogy milyen felfogást alkottak a marxizmus klasszikusai erről a témáról, milyen nézetek alakultak ki ebben, s mennyire gazdag és sokrétű ez a téma. S mennyire időszerű. Ezért is ajánljuk a könyvet olvasóinknak. Gáli Sándor
