Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
1989. FEBRUAR 18., SZOMBAT ^ßfyfCTP Tüzzel-vassal dolgozók Nem áll meg a hintó a ház előtt — A Somos Laci a Kossuth utcában lakik — mondja a kücsmás férfi, s hozzáteszi — ha vár egy kicsit, hát megmutatom, magam is hozzá igyekszem. — Nem egyről beszélünk — ellenkezem. — Én Somoskövi Lászlót keresem ... — Az. hát. A Somos Laci. A kovács. Megmutatom az Utat... Tatárszentgyörgy őrzi a mestereit. Van itt bognár, kovács. lakatos, és sok olyan mesterember, akit az élet tanított ki. Somosköviéknél a műhely műemlék is lehetne. Laci bácsi édesapja is kovács volt. s a földes padlójú műhely régi hittel és tisztelettel őrzi a szerszámokat. Mert igazi kovácsmunka ma már alig akad. Az üllő dologtalan. a tűz- tér hidegen ásít. A fújtató tetején festékes dobozok, s limlom. Ez valamikor elképzelhetetlen lett volna. A kétkamrás fújtató harmonikaszerű bőrruháját valamikor vándor kovácslegények foltozták, azok értettek hozzá, igazán. Kétméteres teste alján súly vigyázta. hogy erővel fusson ki a levegő. csőrén, ami a tűzre-irányult pókok szőtte háló. Régen nem használták már. a fújtató farúddal meghosszabbított karja régen simult a kovácsmester kezébe. Valami gyűjtő pár év előtt megvette volna, talán díszként, egy hatalmas szobába, de Laci bácsi és felesége úgy mondja: amíg élünk, addig őrizzük meg a múltunkat. A kovács talán az egyik legrégebbi mesterség. Valaha a vásárokban mindig akadt műhely. ahol a vassal-tűzzel dolgozó férfi tisztelettel övezett munkát végzett. A kovács egyben fogat is húzott, s hályogot távolított el a szemről. E tevékenységét őrzi szavunk: a hályőgkovács. tehát aki szak- képzettség nélkül, ám kitűnően végez el munkát. Laci bácsi valamikor kocsi- tengely-nádalást is elbírt, stek- niben gömbölyítették a vasat. s úgy forrasztották a homokfutó elkopott tengelyéhez. Mutatja a maga készítette szerszámokat. a patakést, amelynek kecses kettős ívén az éles kés. és a hasfalnak támasztható korong ma már titokzatos szerepű. — Nem is gondolná, miből készültek ezek a szerszámok — mondja Somoskövi László. — Acélból, nemesacélból. Elsüllyedt itt a falu környékén a háborúban egy Párduc tank, annak a csopszegeiböl... Az üllő is acél. Fatönkön állt. de a tűzben érett vasból szikra pattant a fára. elpa- rázsolta, szertehullott. Most vasbakon nyugszik, s régi filckalapot tettek alá. ne hangoskodjon annyira. Ha a mester a szarvra csap a kalapácscsal. élesen szól. s mélyebben dalol a közepén. Most már sohasem áll meg a ház előtt stráfkocsi, pedig itt. a ládákban még vannak a tengelyvégre colos menetfúrók. Nem horkan már ló sem egy erős .zablarántástól, a kapu előtt, hogy könnyű hintók baját orvosolja a kovács. Egynémely csapda készül, görény ellen jó. kegyetlen-erős vas. s talán pár patkó. Laci bácsi 1937-ben került Inasnak Soroksárra, mert jobban tanul a gyerek, ha idegen kézben van. Megtanulta, aki nem kívánja szeretettel a munkáját, jobb. ha bele se kezd. Csak gyilkolná az anyagot, tisztelni sehogyan sem tudná. — Érti? — s mutatóEgy jól irányzott karaterúgással Toronyiránt megy az utas A HÉV utasai testi épségének megóvását szolgálják és a vasút üzembiztos közlekedését szabályozzák — többek között — a vasúti pályatest mentén kihelyezett, úgynevezett szilárd jelek és jelzők, vagy egyszerűbb szóhasználattal a különféle jelzőtáblák. A jelzőtáblák megsérülése esetén, azok pótlásáról a felelős szakszolgálatnak — gondoskodnia kell. Ezek soron kívüli ellenőrzésére indulunk a BKV Gyorsvasúti Igazgatósága pályafenntartási szakszolgálatának. HÉV-üzemvezetője, Kovács Nándor mérnök vezetésével, ugyanis az utóbbi időben elszaporodott a HÉV-pá- lyák mentén a jelzőtáblák és kerítések megrongálása. A munkát a szentendrei HÉV vonalán kezdjük. A Tímár utcai megállónál, a két vágány között kifeszített dróthálókerítésből mindössze a kerítésoszlopok meredeznek, az egykori kerítésnek csak a letarolt nyomait látni... — Mintha buldózerrel tarolták volna le! Munkagép nyomai talán? — kérdezem gyanútlanul az ellenőrzés vezetőjétől — Bizony hogy nem munkagép járt errefelé — mondja keserűen Kovács Nándor mérnök és sokatmondóan, legyint is egyet. — Pedig a vasúti pályák mentén kifeszített dróthálókerítések pontosan azt a célt szolgálnák, hogy az utasok, csak a részükre kijelölt gyalogátkelőhelyen közlekedjenek. Azonban a rövi- debb út reményében, szinte toronyiránt akarnak menni, ezért aztán inkább letépik és letapossák, az üzembiztos átkelést szabályozó kerítést! — Különböző módon igyekeztünk a kerítéshálót rögzíteni : felcsavaroztuk, majd felhegesztettük, azonban munkánknak nem sok haszna volt, másnapra-harmadnapra ismét lefeszítették és letiporták a terelő kerítéseket — veszi ót a szót fídbeí Attila vonalmérnök. Ellenőrző utunkon továbbhaladva, a jelzőtáblákat illetően sem volt derűsebb a látvány. Itt egy csonkán mere- dező megállóhely jelzőtábla, amott egy sebzett menetsebességet jelző tábla vagy éppen egy letördelt menettáblázat volt látható. Mint megtudtam, ezeket általában egy jól irányzott — karaterúgással — szokták elintézni... ★ A HÉV-vonalak mentén az elmúlt esztendőben az üzembiztos közlekedés érdekében létesített kerítésekben, táblákban okozott értelmetlen rongálás egymilliós kárt jelentett a BKV-nak. Bozó Emil (Hancsovszki János felvétele) ujjával felém döf —, ha nem szereti azt, amit tesz, ne is fogjon hozzá! Ha a kutyát a nyúl után zavarni köll, hát sosem fogja meg! Laci bácsi nemrégiben ijjat készített a nyolcéves unokának. Eperfából hajlította, spárgát kötött rá. A gyerek örült, de az idős ember mégis úgy gondolja: manapság elveszett az igazi, mélyből fakadó öröm az emberekből, ö maga mindennap dolgozik valamit, mert nem tudna jff szívvel leülni a vacsorához, hiszen az ételt meg kell érdemelni. — Az emberek már nem szeretnek semmit — mondja keserűen. — Elhajigálják, amit meguntak, s felesleges energiákkal szeretnék megszerezni amit megkívánnak. Felkelek, s teszem a dolgom, de körülöttem megváltozott a világ. Nem azt hallom, hogy a munkának becsülete, eredete van. Tudom, az én szavam már nem sokat ér, de már az is eredmény, hogy kimondhatom. Hogy kiváncsi rá valaki. Hideg a műhely. Belebor- zongok. Csak elképzelem, ahogyan sárgába csapó vörös lánggal lobog a tűz. csak sosemvolt emlékeimben hallom az üllőn daloló kalapácsok zenéiét. Sosem lesz lovam, amit patkolni kéne, hintóm sem, megfáradt tengellyel. Elmúlnak hát a kovácsok is. kis műhelyekben tűzzel-vassal dolgozók. Lesznek helyettük másfajta értékmérővel hályogkovácsok. Bellér Agnes Hétfőn megírjuk Különleges módon tárollak Egészséges vetőburgonya Sokakat foglalkoztat a kérdés: felké!szül-e idejében a magyar autójavító ipar a Nyugatról növekvő számban beérkező használt autók javítására? Hétfőn ezen az oldalon választ adunk erre a kérdésre is. Előzetesként íme egy részlet a Budaörsön kapott válaszból: — Jó üzlet volna számunkra valutáért autót javítani, különösen, ha a tervezett világkiállítás rendezési jogát Ausztria és Magyarország kapná. Mint az utóbbi napokban kiderült: az élelmezésre szánt burgonya egy része megromlott. Ezzel kapcsolatban felmerült a kérdés: nem érte-e kár a tavasszal ültetendő vetőgumókat. Mint Csiszár János, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat vezérigazgatója elmondotta: az általuk készletezett és forgalmazott vetőburgonya egészséges, az egész télen át tartó vizsgálatok, s a legújabb ellenőrzések is ezt mutatják. A vetőburgonyát ugyanis — bármilyen nagy tételben raktározzák is el — különleges módon tárolják. A vállalat a tavaszi ültetésig várhatóan mintegy 13 ezer tonna burgonyát értékesít. A nagyüzemeknek és a kistermelőknek a tavalyinál több, ösz- szesen 7 fajtát ajánl, ezek közül idén újdonságnak számít a Hollandiában nemesített kondor, resy és romano fajta, amelyekből idén a tavalyinál többet használhatnak fel. A romano bőtermő, fehér húsú burgonya, amely az elterjedt desirénél sokkal inkább ellenáll a burgonya egyik betegségének, a sugárgombás va- rasodásnak. Ez a fajta, a kondorral együtt, az elmúlt években legnagyobb területen termelt desire legjelentősebb ve- télytársa lehet. Elfogadták vagy visszadobták? A kevesebből is jut mindenre A költségvetés-készítések idejét éljük. Ezekben a napokban kerül a városi, községi tanácsok testületet elé az egységes pénzalap éves felhasználásának terve. Sok helyen éles vitát váltott ki a téma. Szigetszentmiklóson például a Demokrata Fórum szakemberei is véleményezték a pénzügyi tervet. Hozzánk, a szerkesztőségbe pedig afféle szenzációként érkezett a hír, hogy Százhalombattán a tanács testületé nem fogadta el az előterjesztést. Mi történhetett Battán? Ám, mint kiderült, a hírt akár az a bizonyos, viccben szereplő jereváni rádió is bemondhatta volna. Mert az tény és való, hogy a költségvetést tárgyalta a testület, de nem visszadobta a javaslatot, hanem elfogadta — egy ellenszavazattal és egy tartózkodással. Hozzá kell azonban tenni, hogy az a változat, ami a testület elé került, s amit elfogadtak, nem mindenkinek tetszett. A rendelkezésre álló pénz felosztásánál elsődleges szempont volt, hogy biztosítsák a meglévő intézmények működését. Az óvodák, bölcsődék, általános iskoláik, szak- középiskolák és az egészség- ügyi intézmények üzemeltetése komoly terhet jelent a városnak. A jövő biztosítéka Való, ugyanakkor nem szabad elhanyagolni a fejlesztéseket sem, hiszen az előttünk álló évtizedek biztosítéka az. amit ma beruházásokra fordít a város. Mindezt úgy kell megoldani, hogy teljesüljön a hetedik ötéves terv idei előirányzata. Milyen fejlesztési célok viszik el a legtöbb pénzt Százhalombattán? Első helyen a most épülő általános iskola áll, de ebben az esztendőben sokat fordítanak a szakközép- iskola felszerelésére is. A rendelkezésre álló pénzből a laboratóriumba vásárolnak különböző műszereket, berendezéseket. Segítenek a nagyok Sokat költhetnek ezenkívül a különböző városrészek közművesítésére is. Elsősorban olyan területeken építik ki az elektromos rendszert, a vízvezetéket, a gázhálózatot, ahol a magánerős építkezést elősegítendő telkeket alakítanak. Dunafüreden, az óvárosban, a Tildy-tanya környékén, és az Urbáriumban. Idén 380 millió forintból gazdálkodik a város. A pénz 81 százalékát fordítják a meglévő intézmények működtetésére, 39-et pedig fejlesztésre. Ez jóval több, mint a megyei átlag. Igaz, itt sem azért telik több fejlesztésre, mert a fejkvóta alapján a megyei forrásból kapott pénz olyan sok lenne, az csupán 10 millió 787 ezer forint. Ezzel szemben Battán több mint 150 milliót fordítanak e célra. A különbség az úgynevezett érdekeltségi bevételekből származik, a személyi jövedelemadókból, a telekeladásokból, a vállalatoktól átvett pénzekből. Vajon miért terjedt el mégis az a hír, hogy visszadobták a költségvetési javaslatot? — Valószínű ennek az az oka, hogy sokan kifogásolták a benne foglaltakat — válaszolt Szekeres József, a városi tanács elnöke. — Elsősorban a Demokrata Fórum helyi szervezete vetette fel, hogy keveset fordítunk szociális támogatásra, nem segítjük eléggé az Erdélyből áttelepülteket, és a szükségesnél kisebb a környezetvédelemre tervezett összeg. Való igaz, mi legfeljebb parkosítással, védő erdősáv telepítésével tudunk javítani környezetünk helyzetén. Igazából a város nagyüzemeinek, a DHV-nak és a DKV-nak kellene kevesebb szennyező anyagot a levegőbe, vizekbe, talajba engedni. A technológia fejlesztése az ő dolguk. Egyébként némileg korrigáljuk az eredeti tervet, és akkor több juthat parképítésre és a köztisztaság színvonalának javítására. Mibe kerül a rend? Saját teherautóval könnyebb Hogy mibe kerül a rend, a köztisztaság, annak jobbára a Gamesz-ek vezetői a megmondhatói, így annak is, hogy mi mindennel kell próbálkozni a költségek csökkehtése, az elért eredmények megtartása érdekében. A pátyi Gamesz vezetője, Szabó Endréné által elmondottak jól mutatják, hogy milyen különös kacskaringókat kell néha tenni, olykor a megyehatáron túl keresve a legjobbnak tűnő megoldást. Pátyon az elmúlt évben még a helyi termelőszövetkezet emberei és gépei gyűjtötték ősz. sze, szántották el a faluból a kommunális hulladékot, ösz- szesen 450 ezer forintért. Ezt az összeget sokallta a Gamesz, ezért inkább vásároltak egy teherautót, s januártól már házon belül oldják meg a szállítás gondját Pátyon és Buda- jenőn. Természetesen az új teherautót nem csak hulladékszállításra használják, hanem bérbe is adhatják, vagy saját épí- töbrigádjuknalc fuvaroz anyagot. Ezzel persze nem merült ki minden lehetőség. Döntő jelentősége van Pátyon a köz- tisztaság megőrzésében a pátyi nyugdíjasklubnaik, mert ők gondozzák a felszabadulási emlékmű körüli parkokat. A Gamesz két nyugdíjas alkalmazottja a buszvárók környékét takarítja, s más közterületeket igyekeznek rendben tartani. Az iskolásak a hősök sírjai körül serénykednek. Az összegyűjtést megköny- nyítő szándékkal vásárolt tavaly a Gamesz egy összetörhe- tetlen, felboríthat« ti an konténert, s hulladékok gyűjtésére zsákokat kínálnak megvételre a helybelieknek. Egyébként Pátyon nincs községi hulladéklerakó, naponta viszik át a bia- torbágyi szemétbányába. A lerakásért köbméterenként 47 forintos szemétjegyeket kell váltani, de még így is, az új teherautó vásárlása után, megéri a pátyiaknaik a tisztaság — bár csak a szemétjegyekért évente 60 ezer forintot fizet ki a Gamesz. Jó szokást sikerült helyben kialakítani, mert még az építési hulladékot, vagy az alap. és pinceásásbóí kikerülő földet is oda rakják le a lakosok, ahová azt a Gamesz kijelöli. Ezek szerint Pátyon nem okoz gondot a szemét, s ha igaz, nem is fog, hiszen nem kívánnak helyben hulladékgyűjtőt kialakítani. Az már az állampolgárokon múlik, hogy a kis település ne szemetesedjen el... A. L. A. Ennyit sehol Hogyan alakul ki egy város költségvetésének szociális feladatokra fordított tétele? Van-e valami központi előírás erre? — kérdeztük Gogolák Balázst, a Pest Megyei Tanács költségvetési csoportjának vezetőjét. — Erre tulajdonképpen nincs konkrét szabály. Akinek szüksége van szociális támogatásra, rendszeres, vagy rendkívüli segélyre, annak adni kell. Am azt, hogy hányán szorulnak ilyen támogatásra, maguk a tanácsok tudják. Ebben az esztendőben egyébként automatikusan nyolc százalékkal emelkedett az erre fordítható keret megyei szinten, és a minap érkezett meg a Szociális és Egészségügyi Minisztérium határozata, hogy a korábban adott 2740 forintos szociális segélyt felemelik 3174, illetve 3500 forintra. Az előbbi érték a hetven éven aluliakra; az utóbbi a hetven éven felüliekre vonatkozik. Az erdélyiek támogatásával kapcsolatban ide kívánkozik egy megjegyzés. Azt hiszem, nincs még egy olyan város hazánkban, ahol annyit fordítanának az áttelepültek segítésére, támogatósára, mint Százhalombattán. S nincs még egy tanácselnök, aki ennyire feladatának érezné, hogy otthont adjon a rászorulóknak. Fiedler Anna Mária i
