Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 11. szám

\ 1889. JANUAR 13., PÉNTEK Mimiim Visegrádi panoráma Százmilliók a föld alatt Párás, nyirkos a levegő. Köd telepszik a Dunára, el­takarja a hegyoldalakat, el­rejti Mátyás király palotájá­nak romjait. Csak a Sala- mon-torony sötét tömbje tet­szik át a homályos fehérsé­gen, meg az erdők koronája, mintha vízből állnának ki a fák ágai. A téli Visegrádon járunk. Utcáin most jobbára csak a helybeliekkel találkozunk. Ahogy mondják, más telepü­lésekhez viszonyítva dolgoz­ni is kevesebben járnak el máshová. Egyelőre a 950 mun­kaképes keresőre mintegy ezernégyszáz munkahely jut, ahol még a szomszédos köz­ségek lakóinak egy részét is alkalmazzák. Nagyobb arány­ban a Pilisi Parkerdő Gaz­daság ad munkát az embe­reknek,. ahol viszont éppen a nagymaros-visegrádi vízi erőmű építése miatt kell megszüntetni kétszáz, ezen­kívül más cégeknél is még vagy száz-százötven álláshe­lyet. Ez már fejtörést okoz a helyi vezető testületek tagjai­nak, akiktől új lehetőségek megteremtését várják a kere­seti forrást elveszítők. A he­lyi tanácson már azt fontol­gatják, hogy talán egyéb munkahelyek alapítását kérik majd a központi szervektől. Az ingázó életforma ugyanis nagyon nehéz lenne Visegrá­don, ahonnét még a közeli Szentendrére is csak három­negyed óra alatt ér el az au­tóbusz. Másfél óra után jut el Budapestre az utas, aki vá­laszthatja a dunai átkelést is, hogy aztán Nagymarostól vo­natozzon Vác, Dunakeszi, Bu­dapest irányába, ám ez is hosszú ideig tart. A helyben dolgozás egyik előnye külön­ben az is, hogy erősebb a lokálpatriotizmus, aminek számtalan látható és bizo­nyítható haszna van, az em­berek sok áldozatot hoznak a lakóhelyükért. Kell is, hiszen évente másfél millióan láto­gatnak ide, ahol minden rög és kődarab reneszánsz kori történelmünket idézi. Fieszl Béla tanácselnökkel és Szabó Ottóval, a tanács végrehajtó bizottsága titká­val úgy hajiunk az asztalra terített falutérkép fölé, mint­ha egy repülőgép ablakából néznénk le. Makovecz Imre Ybl-díjas építésznek a keze nyomán kirajzolódik a pano­ráma, pontos vonalakkal min­den utca, ház, facsoport, akár a valóságban. Tervei alapján épült az ágasház, benne kü­lönböző üzletekkel. Az épü­let költségeit az érdekelt ke­reskedők fizették, a tanács közművesített telket adott es a szervezést vállalta. A révállomáshoz közelebb eső területen február közepé­re tervezik annak az új tor­nacsarnoknak az átadását (képünkön), melynek stílusáról kérdezés nélkül is rájöhe­tünk, hogy Makovecz-terv alapján építi Győri Sándor kőmívesmester, aki még a közbejött áfa meg az anyag­áremelések ellenére is befe­jezi 14 millió forintért a mun­kálatokat. Noha volt aki el­ső látásra negyven-ötven mil­liót saccolt az igényes mun­ka, a szép. de egyedi meg­oldást kívánó fa tartóoszlo­pok, szerkezetek láttán, örül­nek is a tanácsi vezetők, hogy a Szentendrén és kör­nyékén igen elismert szakem­berrel kezdtek hozzá egy év­vel és néhány hónappal ez­előtt, s lám, máris itt tarta­nak. — Főleg egynapos turista látogatók, vékonyabb üdülő­réteg a pihenőházakban — rakják össze az idegenforga­lom elemeit a tanácsi veze­tők, akik szerint itt erre és a község polgáraira egyszer­re kell gondolni. Az infra­struktúra ezért máris elég magas fokú. Elkészültek a víz- és csatornavezetékek, ér­tékben úgyszólván százmilli­ók .kerülték a föld a. fej­lesztést ma már a felszínen lehet és kell folytatni. A tor­naterem célja is többféle. Szolgálhatja ezután az isko­lai testnevelést, a helybeli verseny- és tömegsportot, a focit, a kézilabdát, a teniszt és sok más egyebet, s ugyan­erre a célra igénybe vehe­tik az ide látogató hazai és külföldi egyének, csoportok. Egy, de komoly gonddal ke­vesebbet jelent majd, hogy mivel eddig nem volt a kul- túrháznak nagyterme, itt ren­dezhetnek akár hangver­senyt, színházi előadást, na­gyobb kulturális eseményeket, melynek egy kis átalakítás­sal, közönsége a küzdőtér be­rendezésével, az erkélyen el­foglalható helyekkel akár négyszáz fő is lehet. A felsorolt szempontok mi­att járult hozzá komoly ösz- szegekkel a Közép-Dunavöl- gyi Intéző Bizottság, a Pilisi Parkerdő Gazdaság, az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal, amely egy megnyert pályá­zat díjaként utalt ki négy­millió forintot. A területfej­lesztési hozzájárulásból is for­díthatnak még pénzt, mert itt anak idején könnyen ment a megszavazása, fizetik is be­csülettel az emberek. Csakis összefogással lehet ma nagyobb célokat kitűzni, s azt is akkor, ha van, aki megszervezze, van testület, aki a megvalósítást segíti. Ügy tűnik, hogy Visegrádon is­mét akcióképes ez a vezető erő, amelynek Fieszl Béla a múlt év másik felétől áll az élén. Addig csak társadalmi munkás elnökhelyettes volt a testületben, a foglalkozása szerint pedig szövetkezeti el­nök. Ám eredetileg kőmíves, építésztechnikus, aki hosszú időt töltött a miiem lékvéde­lemnél is, tehát nem csak azért idevalósi, mert helybe­li születésű. A múlt év első felének a végén egészségi állapota mi­att mondott le az itt tizen­két évet becsülettel végig- küzdő Húgai Tiborné ta­nácselnök, akinek ráadásul az is gondja lett, hogy a politi­kai és társadalmi szerveze­tekkel egy idő után már nem sikerült olyan harmonikusan együttműködnie, mint ko­rábban. A lemondás után elégé felbolydult a közélet, több jelölt is került az elnö­ki posztra, s nem kis vita után ült ebbe a székbe a je­lenlegi, aki ezt a vitát a so­ron következő választások előszelének tekinti. Nem tud­ná megmondani, hogy in­dul-e, jelölteti-e magát ak­kor, de egyet nagyon szeret­ne. Mivel a költségvetés nagy része támogatásból és úgyne­vezett átvett pénzekből tevő­dik össze, mindenképpen a vállalkozást kell megpróbál­ni, ha a további fejlődés anyagi alapjait akarják meg­teremteni. Ezt a szemléletet kellene itt kialakítani. Aztán, hogy kit akar majd vezetőjé­nek a falu, az kiderül talán nem is olyan sokára. Űr-tv — látom távozóban egy dobozra írva. Ez is vál­lalkozás, amire már pár szá­zan jelentkeztek. A kábelte­levíziózással javítják a véte­li viszonyokat, talán még a tanácsüléseket is közvetíthe­tik egyszer egyenesben. Má­tyás király egykori székhe­lyén nem volt szokatlan a merész gondolat, a jövőbe te­kintés. Folytatni kell az ősi hagyományokat. Kovács T. István 7 artás kartárs! Az orrom előtt húzott el a negyvenes, a következő buszra jó tíz percet vár­nom kell. Ebben a nedves, ködös időben egy forró ká­vé jót tenne. Az ötletet tett követte, hamar rábukkan­tam a fekete forrására. Míg érkeztére várok, ülök és bámészkodom. Mellettem három férfi világmegváltó gondolatokat röptét. Közü­lük a kis nyírott bajszos időnként mellényül a po­hárnak, a hamutartónak — ám más nem int arra, hogy túl van töltve. No, nem kólával, hanem valami erő­sebb nedűvel. Igaz, min­den harmadik mondata — ha a főnökről, az üzleti partnerekről esik szó — refrénszerűen az: Tartás kartárs. Kuncogok magamban, mert szerintem ez önbizta­tás is. miközben imbolygó léptekkel a pulthoz megy. Űjabb kávét rendel: de for­ró és erős legyen. A kávé megérkezik, a kíszólás is­métlődik: Tartás kartárs, s közben a forró kávét fújja. Mielőtt megunnám a mó­kát, szedném a motyóm, s odébb állnék, a tagbasza­kadt Feri Tartás kartárs­hoz fordul: hány óra? Tartás kartárs bal kezé­ben a kávésbögre, jobbjá­val elegáns mozdulattal feljebb húzza zakója s in­ge ujját. Majd a megszo­kott csuklómozdulat kísé­retében órájára néz: há­romnegyed négy — hang­zik a válasz, miközben a csésze tartalma a világos- szürke nadrágon, azaz az ölében köt ki. Ha lenne merszem, fel­szabadultan nevetnék, de egy túltöltött társaság szomszédságában nem biz­tos, hogy bölcs dolog. Fé­kezem magam, miközben Tartás kartárs elmerülten bámulja az ölében kitöltött kávé egyre terjengő folt­ját. Nyugodtan ül tovább, mindössze két megjegyzést tesz: Tartás kartárs! Nem is olyan forró .., V. E. Gáz van a gáz körül A jelenlegi döntés jó néhány évtizedre szól Szigetszentmiklós lakossága szinte emberfeletti terheket vállalva igyekszik javítani helyzetén. Most épül a város­ban az ivóvízvezeték, és készen vannak a tervek a gázhálózat megvalósításához is. Már-már kezdeni lehetne a kivitelezést, csakhogy... Csakhogy hiányzik egy fon­tos dolog az építkezéshez: a pénz. Pedig tavaly, mikor felmérték az igényeket, majd minden részén a városnak volt elegendő jelentkező ah­hoz. hogy megépítsék a háló­zatot. Hatalmas elszántsággal vágtak bele a tanács szakem­berei a szervezésbe: agitáltak, osztottak, szoroztak, tervezők­kel. kivitelezőkkel tárgyaltak, alkudoztak. Most már abban a stádiumban vannak az elő­készítéssel, hogy akár indul­hatnának is. Bár Szadai Erzsébet a ta­nács pénzügyi osztályának ve­zetője már tavaly sejtette, hogy nemigen lehet előre ter­vezni. Még most is a fülembe csengenek szavai. — Soha nem lehet tudni, hogy mi lesz jövőre. Lehet, hogy' pár hónap múlva már nem tíz évre és három száza­lékos kamatra ad közműfej­lesztéshez kölcsönt az OTP, hanem öt évre és tíz százalé­kos kamatra. Akkor pedig nemigen tudjuk meggyőzni az embereket arról, hogy vállal­ják a gáz- és a vízbevezetés költségeit — egyszerre. A jóslat bevált. Még hogy bevált! Még túl is teljesítette a pénzintézet a „terveket”! Az OTP három évre és 18,5 szá­zalékos kamattal adja a hi­telt. — És most hogyan tovább? — kérdeztem Szadai Erzsébe­tet. — Lemondanak a közmű­vesítésről, vagy megpróbál­nak kitalálni valamilyen meg* oldást? — Tulajdonképpen ebben a pillanatban a legésszerűbb megoldás, és őszintén szólva a legegyszerűbb az lenne, ha le­mondanánk az egészről, mi­vel a Gyári út, Lenin út. Ár­pád út környékén kevés a je­lentkező. A kamatemelések után azonnal készítettünk egy felmérést, hogy hány igénylő­re számíthatunk. A kapott adatokat számítógépen dol­goztuk fel, és bizony elég szo­morú eredmény jött ki. A ko­rábbi hetven százalékkal szemben most a lakosságnak csak az ötven százaléka vál­lalta a gázfejlesztéssel járó költségeket. Hetvenszázalé­kos aránynál bele kell vágni, de így már kicsit kockázatos. Igen ám, de ha most nem vá­gunk bele, ki tudja, mikor lesz a városban gáz. Hiszen a Csepel Autógyárból érkező ve­zeték ezen a területen húzódik, s azokon az utcákon vezet, ahol az autóbuszok is járnak. Ezt csak egyszer lehet felbon­tani. Rövidesen megkezdődik itt a vízvezeték építése, s ez­zel együtt kellene a gázt is elhelyezni. Nemcsak azért fon­tos itt most a gázvezeték, mert értelmetlen többször bontani, elterelni a forgalmat, hanem azért is. mert ha itt nincs ve­zeték, a varos más részeibe sem jut el. Igaz, hogy itt ke­vés az igénylő, de Szigetszent­miklós többi részén sokan sze­retnének vezetékes gázt. Fi­gyelembe véve ezeket a szem­pontokat, úgy döntöttünk, hogy vállaljuk a kockázatot, és be­levágunk a gázvezeték építé­sébe. A mostani, lépésünk ugyanis nem egy-két évre szól, hanem hosszú távon megha­tározza a város fejlődését. Ugyanúgy lehet előrelépni, ahogy vissza is. — Végeztek-e számításokat arról, hogy mennyit kell azok­nak fizetni, akik vállalják most a terheket? — Aki egyszerre csináltatja meg a víz- és gázvezetéket, annak 81 ezer forintot kell befizetni. Ennek a harminc százalékát az adónál visszaté­rítik, azaz huszonnégyezer fo­: rinttál máris kisebbek a költ­ségek. Így kamattal együtt három év alatt kell kifizetni a 67 ezer forintot. Tehát vár­hatóan 1300—1800 forintot kell törleszteni egy hónapban. E számok birtokában ismét meg­kérdezzük a lakosságot, s amint lehet, megkezdjük a ki­vitelezést. Fiedler Anna Mária Lefülelték a kunyhók fosztogatóját Szellem járt a zártkertekben? Dezső bácsi békésen ejtőzött a kiadós ebéd után, majd ki­lépett a kunyhó elé, hogy na­gyot húzzon a vizeshordóban hűtött, délelőttről maradt kö- vidinkából. Szeme eközben a villanymotor helyére tévedt, és mivel nem látott ott sem­mit, visszabandzsított a csatos flaskára. Ujjával tréfásan megfenyegette és visszacsúsz­tatta a hordóba. Titokzatos csomagok — De a nemjóját, hiszen mégiscsak jól látom én, hogy nem látom — kiáltotta, amint tekintete ismét a csupaszon meredező szívócsonkra tévedt. — Asszony, gyere, gyere! Meg­fújták a szivattyút, azt a ra­gyogás .. — cifrázta magya­rosan közlendőjét Dezső bácsi már a bicikli nyergéből szél­sebes iramban. Jó óra múltán kullogott vissza kifulladva, fe­jét ingatva, mint az álmos mu­raközi ló. — Hát ez nem léte­zik. Képtelenség. Elvitték az orrunk elől — nyöszörögte, s azzal lecsúszott a kunyhó tö­vébe, és egy hajtásra kiitta a maradék bort. A csomagraktáros homloka menetrendszerűen ráncokba gyűrődött a simléder alatt, amikor meglátta régi ismerő­sét. A többi ügyfélre rá se na­gyon hederített, de erre az egyre már kezdett nagyon megharagudni. Mindig olyan súlyos csomagokat hozott, hogy arrébb mozdítani se volt kedve. Magában elnevezte mo- nori gyereknek, mert mindig Monorra címezte a külde­ményt. Egyszer meg is kérdez­te tőle: — Mondja, mi a fene van ezekben a ládákban? Sírem­lék talán? Mert nem tyúktoll, az biztos. — Az. Síremlék. Nagyon jó... — heherészett a férfi, s iparkodott ennyiben hagyni a dolgot. A raktáros megvonta a vállát, s befejezettnek tekin­tette a kérdezősködést. — — Egyen a penész a csomag­jaiddal! Az operatív nyomozócso­port vezetőjének asztalán úgy szaporodtak a feljelentések, mint élesztőgombák a mik­roszkóp alatt. Amikor a papír­oszlop elért úgy 15-20 ügy körüli magasságot, a rendőr­tiszt még csak két dolgot tu­dott. Az egyik, hogy a tolvaj vagy tolvajok nem válogató­sak. Mindent elvisznek, ami csak mozdítható. Másodszor pedig, hdgy a zártkerti bun­galókra specializálták magu­kat. Hát ez az információ egyenlő a semmivel. A felje­lentések pedig hónapok óta egyre-másra jöttek ismeretlen tettes ellen, aki hol egy per­metezőt tüntetett el a felfeszí­tett kerti kamrából minden apró felszereléssel együtt, másutt az összes locsolótömlőt kihúzta a kertből. Ám kilété­re még csak halvány utalás sem érkezett. Vizit a szeplősöknél — Szellem jár a zártkertek­ben? — hessentette el magától röstelkedve a maga feltette kérdést a rendőrtiszt. Ilyen nincs! De felderíthetetlen bűn­tény sincs! — csapott az asz­talra tenyerével, de ezzel csak azt érte el, hogy papírjai szét­rebbentek a szobában. Munkatársaival a város ösz- szes szeplőfoltos előéletű lakó­ját levizitelte, szinte egy lépést nem tehettek, amiről a rendőr­ség ne tudott volna. Ám a ke­resztkérdések sorra csorbultak ki a szilárd alibiken. Szóval, amitől legjobban tartott, bekö­vetkezett. A tolvajt a becsüle­tes emberek közt kell keresni. Tűt a szénakazalban ... Akár egy kereskedés A lopások pedig tovább sza­porodtak. Hol a Temetőhegyen tette tiszteletét a tettes, más­kor Tázerdő valamelyik kert­jét fosztotta meg a mozdítha­tó technikától, és mint azt megállapították, az esetek többségében kerékpáron szállí­totta el a szajrét. A nyomozást erősen megnehezítette, hogy a lopott holmik értékesítésére utaló jelek sem voltak. Ponto­sabban voltak, de azok a tár­gyak sehogy sem illettek a képbe. A nyomozók maguk sem ta­gadják, a sikerhez olykor sze­rencse is kell. A türelem, de kivált a kitartó, aprólékos munka nyomozóéknál is ró­zsát, akarom mondani, tettest terem. Néhány hete egy jelen­téktelennek látszó szivattyú­ügylet képében csillant meg a nyomozók szerencséje. Zene volt fülüknek a hír. Végre egy vékonyka szál, amibe beleka­paszkodhatnak ... Sánta Józsi (a nevet megvál­toztattuk) készséggel mutatta meg a helyre kis villanymo­tort a hatóság embereinek. Némi invitálásra azt is hamar elmesélte, kitől vette. — Aztán mondja csak! Mást nem árul az az ember? — Hát alkatrészt, tömlőket, ezt-azt, régebben ... Ügy tu­dom ... De nem vagyok ben­ne biztos... A nyomozók összenéztek. Nem szaporítván tovább a szót, a lényeg, hogy Józsi tá­jékoztatása igaznak bizonyult. Miután fény derült még né­hány adásvételre, alapos lett a gyanú a házkutatáshoz is. Műszaki boltnak szegényes a kínálata ahhoz képest, amit a nyomozók találtak. Kismotoro­kat és bicikliket, permetezőket és szivattyúkat, legalább 60 bűnjelet. Ám ez csak töredé­ke annak, amit feltételezhe­tően eltulajdonított a tettes a nagykőrösi zártkertekből majd három éven át. A többi holmi időközben a monori orgazdák­hoz került, az odaát lopotta­kat pedig ide küldték értékesí­tésre. Szorgos kertművelő Az ügy egyik meglepetése, hogy a körösi zártkertek réme maga is tisztes kertművelő hí­rében állt. Szomszédja sem sejtette, hogy kunyhójában gyűjtögette a lopott holmit, s szállította onnan haza, miután tisztának vélte a levegőt. Mun­kahellyel rendelkező, büntet­len előéletű. Nem csoda hát, hogy ilyen sokára akadtak nyomára, bár még továbbra is sok munkát ad a rendőrható­ságnak. Bűncselekményeinek száma, a még el nem ismer­tekkel együtt, valószínűleg jó­val meghaladja a százat. A vizsgálat tehát még javában tart (ezért sem közöltük ne­vét), de mihelyt lezárul, visz- szatérünk rá a bűnügyet meg­illető tárgyilagossággal. Miklay Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom